36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium
Szerkesztőségi szoba - Csepreghy Péter hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. július 16. 20:19 | Link


zene az izgalomhoz | #justPetyathings

Alapvetően jól ébredtem ma. Ugyan nem minden sikerült úgy, ahogyan elterveztem, de minden okkal történik. Le akartam menni futni reggel, ám amikor nagyot puffantam, kedvem vesztve az ágyamon és figyeltem, ahogyan Eli szuszog a mellettem lévő ágyon, hirtelen leszakadt az ég. Mert minden okkal történik. Én ebben hiszek még akkor is, ha nevetségesen hangozhat mások számára. Sokáig hallgattam, ahogyan a kövér cseppek verik az ablaküveget, aztán valami másféle kopogásra lettem figyelmes. Az ablakhoz sétáltam, és megláttam egy ázott kis baglyot, aki bebocsátásért rázta meggyötört kis szárnyait, így beengedtem. Valamiért úgy gondoltam, hogy szobatársamnak jött az üzenet, ezért becsuktam az ablakot, és ágyamhoz sétáltam, hogy tovább álmodozzak arról a formámról, amit a futás segítségével szerettem volna elérni. Azonban a madárka hozzám repült, és lábát nyújtva adta tudtomra, hogy az üzenet igenis nekem szól. Egyik legkedvesebb pajtásomtól, Thomastól érkezett a levél, amit mohón bontottam ki, és egy meghívás állt benne, miszerint igyekezzek délután az Edictum szerkesztőségébe. Örömteli mosollyal feküdtem hát vissza… és sikeresen elaludtam, így amikor magamhoz tértem, gyorsan összekaptam magam…
…és most a kastély folyosóján rohanok. Úgy szedve a lépcsőket, hogy talán felér a tervezett edzésemmel. Hamarosan el is érem a kívánt emeletet, és izgatottan mosolyogva nyomom le a kilincset, ami mögött barátom vár rám. Remélhetőleg nem várt sokat, mert igencsak elkéstem. Ajkamat megnyalva, izgalommal telin nyitok hát be, hogy megláthassam, miről is van szó.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2020. július 16. 20:20 Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. július 22. 20:33 | Link


zene az izgalomhoz | #justPetyathings

Nyelvecském még mindig idétlenül lóg ki ajkaim közül, amikor végre megpillantom, hogy mi is folyik idebenn. Ábrázatom értetlen álarcát veszi magára, miközben jobban meglököm az ajtót, majd akkurátusan be is zárom magam mögött. Kék szemeim egyre csak szűkülnek – pedig alapvetően nem túl tágak – és körbe nézek a szobában. Nem a megszokott rend fogad, a főszerkesztő úr pedig úgy örül meg nekem, mintha a világ sorsa múlna rajtam. Még mindig nem teljesen tiszta előttem, hogy miért kellek barátomnak, de halványan mintha az fogalmazódna meg bennem, hogy Thomas valami titkos bulit tartott itt, aminek a romjait kellene eltakarítani, hiszen itt van a cikkleadás ideje. Lépek egyet, aztán mégis megállok. Hiszen… várjunk csak; Thomas nem az a fajta fiú, aki ilyeneket rendezne, ezért még mielőtt megharagudnék, hogy engem meg sem hívott, elhessegetem a gondolatot, elvégre… ő nem tenne ilyet.
Csőzet! – köszönök végül vidáman, és színpadiasan széttárom karjaimat, hogy körbe mutassak a szobában. – Rosszul sült el egy Expulso? – kérdem egy apró kacajjal, ám ekkor már pajtásom elszántan indul meg felém. Kékjeim érdeklődően csillannak meg a szerkesztőség ablakán beszűrődő napfényben, és kiscrup módon döntöm oldalra bongyor buksifejemet. „Csak te segíthetsz rajtam”, hallom őt, amire kíváncsian húzom ki csapzott vállaimat, kissé előre tolva mellkasomat. Thomas megmentésére érkeztem. Büszkeség érzése száguld végig ereimben, hogy van olyan ember a világon, aki bajba kerül és én vagyok az első gondolata. Vagy a második. Lehetséges, hogy a harmadik, de nem ez a lényeg; hiszen rám gondolt és számít rám, ezért komolyan bólogatni kezdek, miközben ajkaimmal nyomozómód csücsörítve figyelek.
Hallgatlak, barátom – mondom még mindig vidámság mentesen, szokásos teátrális hangnemben. – Mi a szitu? – viszonzom a mély tekintetet, és ajkamba harapok. Most már tényleg ki fog lyukadni az oldalam. Mégis mi történhetett?
Ekkor hallom meg, hogy miben szorul a segítségemre. Akaratlan nevetek fel. Persze gyorsan szájam is elé kapom hosszúkás ujjaimat, mert nem akarom, azt gondolja rajta nevetek. Inkább csak megkönnyebbültem, hogy nem ő került bajba. Így megköszörülöm torkomat, és komolyan biccentek felé egyet.
Igenis, Kapitányom! – még tisztelgek is mellé, miközben sietősen megindulok a fiú irányába. – Melyik cikk ez? – kérdem és átveszem kezéből a lapot. – Többiek?
Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. július 29. 15:38 | Link


zene az izgalomhoz | #justPetyathings

Rendkívül érdekel, hogy mi is az oka annak, hogy most idehívott, ezért tekintetem a szokásosnál tágabb és kékjeim is érdeklődően csillognak, miközben figyelem barátom minden egyes mozdulatát. Nevetésem eredményeképpen Thomas összezavarodott tekintetére csak játékosan legyintek egyet, amolyan „ne is törődj vele” módon, de hamarosan át is váltok a helyzet-kívánta komolyságba, s bólogatva hallgatom őt. Tehát a többiek eltűntek, és a Szigethyvel készült riportnak kellene esnem. Hallottam már a férfiról, néha futok csupán belé a folyosón, akkor is mindig hideg kimértséggel köszönt engem ugyanúgy, mint minden másik diákot. Az interjúról hallottam már, de még nem olvastam, a többi cikket már napokkal ezelőtt lektoráltam, nem is értem ez hogyan maradhatott ki. Talán később került be a készen lévő cikkek mappájába. Hosszú ujjaim szorításába veszem a papírt, és egy pillanatra le is tekintek rá, azonban máris Thomas mindig megnyugtató tekintetébe merülök. Annak ellenére, hogy most kissé ziláltabb, mégis egy kedves mosolyt küldök felé, hogy ne érezze ennyire szorultnak a helyzetet. Be kell vallanom, hogy az én gyomrom is összerándul a gondolatra, hogy esetleg nem leszünk készen a cikkel időben, ezért serény bólogatások közepette emelem szemeimet ismét a papírosra. Egy halk „ó” is elhagyja vastag ajkaimat, amikor a nyomdagép beizzítására terelődik a téma. – Oké, oké. Persze – hadarom, majd az asztalra teszem a papírt, és máris belebújok, tanulmányozni kezdem. Néhányat hümmögök, majd csak akkor emelem fel bongyor buksifejemet, amikor Thomas rendezkedni kezd.
El, hogyne – mondom vállamat vonva, egy bárgyú mosolyt szétterítve arcomon. Még egyszer pajtásom után tekintek, s amikor látom már ügyködik a masina izzításán visszafordulok a cikk felé. Amióta az újságnak dolgozom, mindig van nálam egy toll és papír, ezért azokat hátsózsebemből előveszem, majd elkezdem a lektorálást.
Néhány perc elteltével felhorkanok. – Egyébként, mit csinál itt pontosan ez a pasas? – érdeklődök, hiszen a cikk arról szól, hogy mit csinál, amikor nem csinálja azt, amiről én nem is tudom, hogy micsoda. – Jó cikknek ígérkezik, eddig semmi hiba, de… - vakarom meg fejem búbját a tollal. – Nem tudom őt hová tenni.
Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. augusztus 17. 08:44 | Link


zene az izgalomhoz | #justPetyathings

A nyomdagép monoton kattogása szinte altatóként hat rám, miközben a cikk utolsó bekezdéséhez kezdek. Néhány formai dolgot kellett eddig csak javítanom, hiszen a tartalom egyértelműen nem az, amihez hozzá kellene nyúlnom. S – mivel interjúról van szó – ezért annyira a szavakat sem kell forgatnom, elvégre ezek hagyták el az ajkukat. Néhányszor fel-felemelem a buksimat, hogy Thomas után kutassak, ám amikor látom, hogy mennyire tüsténkedik, finoman mosolyogva fordulok ismét az írás felé. Hümmögve, ajkaimat összeszorítva esek hát a fennmaradt részhez, amikor meghallom, hogy igazán Thomas sem tudja, hogy mi is a célja a Minisztériumnak Szigethyvel. Vállat vonok. Akkor mindegy is. Majd kiderül, mert igazság szerint nekem is lesz vele egy találkozóm a prefektusság miatt. Biztosan Thomas sem lesz kivétel.
Azt hiszem, hogy megvagyok – mondom még a pergamenre bámulva, hogy a végső simításokat elvégezzem, s ellenőrizzem saját magam. – Megnézed te is gyorsan, hogy így rendben lesz-e? – pattanok fel, és nyomom a kezébe a papírt. Ekkor a nyomdagépre emelem kékjeimet. – Addig felügyelem a gépet – ajánlom fel a segítségemet a továbbiakban is, hogy nehogy elrontsuk itt a nagy sietségben az egész hónapos munkát. Sem a sajátunkat, sem Elektráét vagy éppenséggel egy másik szerkesztőségi tagét. Odaállok hát a gép mellé, és szemeimet szűkítve figyelem, hogy minden rendben megy-e. Tudom, hogy Thomasnak nagyon fontos ez az egész, és nekem sem kevésbé, csak szeretek közben feleslegesen fecsegni, mint mindig. Maximum csendre int, hogyha nagyon idegesítem már.
Képzeld, beszélem anyummal – kezdem, miközben mosolyom egyre szélesedik. – A következő szünetben is nagyon szívesen látna téged – piszkálom a gép oldalát. – Akár Lau is eljöhetne – teszem hozzá, majd szemeimet az övéibe fúrom.
Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Szerkesztőségi szoba - Csepreghy Péter hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium