28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium
Szerkesztőségi szoba - Thomas Middleton hozzászólásai (17 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2018. október 8. 23:08 | Link

MARCI
koradélután az ajtó előtt | x

Egy igazán furcsa eset másnapján indulok el az iskolaújság szerkesztőségi szobája felé. Előző éjjeli őrjáratom alkalmával összeakadtam az egyik rellonos mestertanonccal és mindössze pár perc alatt annyi minden történt, hogy még most is csak kanalazom össze az emlékeket. Pedig mindössze abból állt a dolog, hogy benyitottam a társalgóba, ő meg ott ült és iszogatott valamit egy talpas pohárból, amiről nekem az a sanda gyanúm támadt, hogy bor lehet. Szóval mestertanoncsága okán azzal még nem is lett volna probléma, hogy kint lébecol takarodó után, az ital viszont még a felsőbbéveseknek is tiltott a suli területén. Mielőtt viszont erről szót ejthettem volna, sőt, még mielőtt az ezzel kapcsolatos gondolataim jelentősebb formát ölthettek volna a fejemben, a nálam jóval idősebb srác elkezdett beszélni hozzám. És csak beszélt és beszélt. Megnyerően, választékosan és levegőt alig véve. Meg néha feltett egy-egy kérdést és engedett felelni. Végül felhajtotta az utolsó kortyot abból az akármiből, elköszönt és távozott. Hogy mi köze ennek ahhoz, hogy most itt vagyok? Nos az, hogy az Edictumról beszélt nekem és nem is akármit. Ennek okán jöttem.
Odaállok az ajtó elé, bekopogok, majd igazítok oldaltáskámon, miközben várom, hogy szabad-e a bemenet. Remélem, találok itt valakit, akivel egyeztethetem a továbbiakat! Addig is megcsodálom a levelesládát meg folytatom az éjjel elemezgetését magamban. Valamint azon is elmélkedek, jó ötlet-e itt lennem. Majd kiderül.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2018. október 21. 20:58 Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2018. október 21. 21:23 | Link

MARCI
koradélután az ajtó előtt | x

Hallom a közeledő lépteket. Érdeklődőn pillantok az ajtóra és elmosolyodom, amikor a felsőbb éves srác kinyitja. Olyannyira felsőbb évesnek tűnik, hogy talán mestertanonc. Lehet, esetleg pontosan az, akihez legfőképp jöttem.
- Szia! Igen, a nevem Thomas Middleton és Apáthy Marcellt keresem - közlöm vele, beljebb is lépve, ha már így utat engedett nekem.
- Az új főszerkesztő-helyettes vagyok - bólintok derűsen, határozottan. Hiszen én úgy tudom, hogy ez így van. Arról fogalmam sincs, hogy erről az Edictum előttem álló vezetője mit sem tud, így pedig valószínűleg az egész nem is igaz.
- Mármint... legalábbis megpróbálnám, megbírkózom-e a feladattal - teszem hozzá kissé zavartan, hiszen az iménti kijelentésem közben valahogy olyan kellemetlenül éreztem magam. Nem kenyerem ez a túlzott öntudat meg törtetés.
- Jonathan szerint meg fogok - fedem fel tegnapi találkozásom kilétét és ezzel azt, ki az, aki miatt itt vagyok. Aki ideküldött. Aki miatt teljes meggyőződésem, hogy csak így hirtelen én vagyok az iskolaújság új főszerkesztő-helyettese. Igaz, az említett rellonos előszeretettel becsmérelte a saját, közös munkájukat Marcinak és értelmetlennek titulálta néha, a gárda többi tagját meg tehetségtelennek és szerencsétlennek, azonban arról nem tájékoztatott senkit, hogy kilépne.
- Hú - kalandozik el ámuló tekintetem a megkapó hangulatú szobában, miközben igazítok oldaltáskámon. Életemben nem jártam még szerkesztőségben. Szóval itt születnek a cikkek? Innen indulnak az ötletek és öltenek formát a lap hasábjain? Nyílt tekintettel szemlélődöm, kissé el is feledkezve magamról. Mikor erre rájövök, torkot köszörülve, a srácra mosolyogva kapom rá vissza a fejem, várva, vajon a főszerkeszőhöz van-e szerencsém, mint azt képzelem, ha meg nem, tud-e segíteni.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2018. október 22. 22:43 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Csodás, szóval ő Apáthy Marcell. Ez már jól indul. Mosolyogva bólintok.
- Az... az új főszerkesztő-helyettes - ismétlem meg kissé hebegve, amikor visszakérdez. Valahol az agyam hátuljában felmerül, hogy nem azért ismételteti meg velem, mert nem érti vagy nem hallotta, hanem mert ledöbben, azonban az udvariasságom és praktikusságom nem engedi, hogy ne feleljek rögtön.
- A nevemet? Hát... - homlokráncolva próbálok visszaemlékezni.
- Tegnap összetalálkoztunk és azt mondta, már akart velem beszélni, mert szeretné átadni a főszerkesztő-helyettességet valakinek és elsősorban rám gondolt, mert... sok minden miatt megfelelek - tárom inkább a rellonos elé, hogyan merült fel ez az egész, viszont az indoklás részét kicsit esetlenül fejezem be, rövidre zárva, hiszen itt pirulnék ropogósra, ha meg kéne ismételnem azt a mézes-mázos dicséret áradatot, amit Jonathan prezentált nekem a prefektusságomtól kezdve a fiatalos lendületemen át a jó kiállásomig.
- Bár nem tudom, honnan ismer és igazából nem feltétlenül vagyok biztos benne, hogy tudja a nevem - teszem ezt hozzá, egyre jobban elbizonytalanodva abban, hogy ez az egész társalgóbeli incidens valóban megtörtént-e, vagy ha meg is történt, nem valami átverés volt-e. Nehezen ismerem fel, ha át akarnak ejteni, bár legalább már lassan annyi kezd kialakul bennem, hogy utólag nekiállok kételkedni. Mondjuk csak kicsit.
Elég az hozzá, kezdem lehelletnyit furán érezni magam a srác tök jogos kérdései nyomán, azonban mielőtt még elfogna bármilyen kétségbeesés, az újabb érdeklődése visszazökkent abba az állapotomba, amivel beléptem ide. Hiszen rendesen átgondoltam én ezt. Amilyen lazán a belga átengedte nekem a helyet, én olyannyira komolyan megfontoltam az ajánlatot és arra jutottam, hogy tényleg megpróbálnám. Igaz, vállaltam már pár dolgot a suliban, azonban az időmbe és főleg az energiámba minden további nélkül belefér még ez is.
- Mióta itt vagyok, elolvastam minden számot. Pár cikket többször is. Tudom, hogy havonta jelenik meg; hogy nagyjából milyen rovatai vannak; hogy elsősorban a tanodáról szól a tanodabelieknek; meg hogy tetszenek benne a rejtvények és én is szívesen csinálnék - mosolyodom el jobban a végére, ahogy már elő is állok azzal, én miket terveznék alkotni esetleg. Észre se veszem, de beszívok egy jó mély levegőt és sóhajjal engedem ki. Nagyon izgulok. De nem gond, szeretek izgulni.
- Az a helyzet, nagy író az nem vagyok. Legalábbis nem próbáltam még. Nincs újságírói tapasztalatom - vallom meg könnyedén a totális hozzá nem értésemet, miközben a suliújság főszerkesztő-helyettesi címére pályázom. Szerencsém, hogy még nem kell állásinterjúkra mennem, mert ott is ezt adnám elő: egy percig se arra törekednék, hogy eladjam magam bármiféle hantázással, hanem őszintén beszámolnék arról, mi az, amit tudni érdemes rólam. Mondjuk van egy sanda gyanúm, hogy ez az évek múltával sem fog változni. Úgyhogy csak annyit remélhetek, hogy van, akinek imponál, hogy nyitott könyv vagyok. Vagy esetünkben újság.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2018. október 26. 00:03 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Összeszorítom a számat és így mosolygok, homlokráncolva. Nem, nem írtam még cikket. Restellve pislogok a főszerkre. Tudom, nem vagyok egy főnyeremény a posztra. Mármint nem tűnök annak és attól, hogy Jonathan szerint alkalmas vagyok -ami ugyebár nem igaz, de ezt nekem nem kell tudni-, attól még Marcinak nem kell, hogy tetszek. Szóval nem haragudnék én akkor sem, ha ajtót mutatna nekem. Megérteném. Ehelyett viszont asztalt mutat. Odakapom a fejem a csodaszép bútordarabra. Legalábbis én csodaszépnek és kényelmesnek látom. Tökéletesnek egy remek cikk megírásához. Ahogy pedig ecsetelgeti, miként lakhatom be, meg hogy bemutat majd kedden a szokásos megbeszélésen, egyre felszabadultabb leszek ismét és mosolyom sajnálkozóból ismét izgatottba fordul. Kicsit összevonom a szemöldököm, de bólogatok, bemutatva, milyen remekül tudok bólogatni. Az egyik kedvencem.
- Egy rejtvényt? Oké. Rendben - bólogatok tovább.
- Hogy szoktátok csinálni? Mármint például milyen pergamenre írtok? Sima pennát használjak? Van valamilyen tartalmi megkötés? - teszem fel gátlástalanul kérdéseimet az alapokról, hiszen mindent jól akarok csinálni. Nem biztos, hogy elsőre menni fog, de mindent megteszek érte. Azt hiszem, elég nagy változás lesz az én személyem és hozzáállásom a háztársáéhoz képest. Lehet, most még húzza rám a száját, tekintve a tapasztalatlanságom és a hozzá talán nem túl közelálló természetemet, a végén azonban megeshet, hálás is lesz Jonathannak, amiért bedobott engem ide a mély tintába. Jó, oké, az túlzás lenne, minden esetre talán idővel úgy érzi majd, jobb ez így. Remélem. Abban egészen biztos lehet, hogy én nem fogom átejteni, sem keresztbe tenni neki sehogyan. Minden törekvésem arra irányul majd, hogy klasszul együtt tudjunk dolgozni és az olvasók kedvében járjunk.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2018. október 27. 19:59 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Kiváncsi vagyok, hány évesnek hihet a srác. Vagy úgy általában az emberek. Biztos, hogy legalább 1-2 évvel fiatalabbnak, mint amennyi tényleg vagyok. Aztán, ahogy majd az idő telni fog, egyre és egyre fiatalabbnak fognak gondolni. A külsőm se halad olyan ütemben a korommal, mint a többieknek, a lelkem meg aztán végképp nem. Sokan a fél karukat odaadnák ezért, tudom. Akik viszont ilyen alkatok, mint én, azok általában megőrülnek tőle, hogy cukinak meg kisfiúsnak bélyegzik őket. Én nem. Engem nem zavar. Hiszen nincs ezzel semmi baj.
Bólogatok a papírokat illetően és el is pillantok mindig arra, amelyik polcokra mutat, aztán jobban elmosolyodva hallgatom, amit arról mesél, hogyan szerezi be az eszközöket különféle helyekről. Ez baromi klassz. Jófejség a boltosoktól. Szeretem, amikor az emberek segítenek egymáson, akár csak ilyen apró figyelmességekkel.
- Jól van. Értem. Köszi! Kitalálok valamit - hallgatom a tippjeit a rejtvényt illetően, közben kezeimet hol karba fonom, hol zsebre dugom.
- Nos... azt mondta, össze kell fogni a szerkesztőséget, felügyelni a munkát, ötletekkel előállni... - húzom fel vállaimat, miközben felsorolok pár dolgot, ami eszembe jut azokból, amiket Jonathan rám zúdított. Ő persze ezeknél magasztosabb és igazából nagyképűbb kifejezéseket használt, viszont egy részt úgysem tudnám szó szerint felidézni őket, más részt nem is állnának szerintem a nyelvemre.
- De hálás lennék, ha elmondanád, ez egészen pontosan mit takar. Meg hogy mit vársz tőlem - közlöm derűs őszinteséggel, hogy állok elébe az eligazításnak, akár a konkrét parancsoknak.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2018. november 4. 23:51 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Azt hiszem, érzem, hogy nem vesz engem komolyan és hogy talán még nevetségesnek is tart, azonban valahogy hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy így kezeljenek. Kezdeni legalábbis a legtöbben így kezdik. Vannak, akik aztán ennél is maradnak, ám sokan meglátják végül a saját korlátjaik mögül, hogy attól még, mert számomra ilyen vidám és egyszerű a világ, attól még koránt sem vagyok elveszett. Naív és befolyásolható az mondjuk igen. Éppen ezért, amekkora hév és öntudat buzgott bennem Jonathan ajnározása után, most annyira érzem magam egy hivatlan és kéretlen púpnak a főszerk hátán. Azonban ezt nem mutatom ki, mert nem vagyok hajlandó elfogadni a rám kiosztott szerepet. Nem azért jöttem, hogy kolonc legyek, hanem tényleg azért, hogy segítsek. Ezt is fogom tenni. Ehhez viszont legelőször meg kell húzzam magam és követnem kell az utasításokat. Ezekhez igazán értek. Menni fog.
Nyitott és őszinte. Na ez meg a másik fele, ami nem fog gondot okozni. Még ha akarnék se igazán tudnék másmilyen lenni. Viszont attól nem szükséges tartania, hogy bárkit élből elutasítanék vagy hogy én bárkivel úgy beszélnék, hogy utána hasztalannak érezze magát. Mivel az ötletekben és mindenben a jó az, amit meglátok és mivel egy pillanatig sem bírnám senkiről azt feltételezni, hogy haszontalan, így éreztetni sem tudnék ilyesmit velük. Azonban, ahogy nézem, egy ideig nem is kell ilyesmikkel törődjek, hiszen a háttérben kell maradnom. Fiatal arcom őrzi lágy, figyelmes vonásait végig, miközben hallgatom őt, azonban mosolyom és szemeim csillogása halványul egy egészen kicsit. Mert érzem már, hogy engem itt nem vártak. Megfogalmazni nem tudnám azt, ami fojtogat, de nem is akarom. Nem törődöm vele.
- Nem, persze, menj csak! Szerintem elfoglalom az asztalom és ismerkedem a hellyel - biztosítom afelől, hogy nyugodtan magamra hagyhat. Miután elbúcsúsztunk, körbe is járom a helyiséget. Lépésről lépésre tér vissza belém a lelkesedés, ahogy egy egészen új világ tárul ki előttem. Leülök végül az asztalomhoz és mikor végigsimítok a lapján, észreveszem, ahogy a szélén heverő kis névtáblán a Jonathan Gerhard Van den Bergh felirat lassan átformálódik, mígnem Thomas Middletonná alakul. Széles mosollyal szusszanok egyet.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2019. június 3. 22:32 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | az asztalomnál | x

Ebéd után még sétáltam egyet a parkban, aztán viszont egyből idejöttem. Találkoztam Cathtel, átbeszéltünk pár dolgot, meg közben Zayday is beugrott, mostmár viszont egyedül vagyok. Kényelmesen üldögélek a székemben és a Bogolyfalvi hírek rovatba készült cikket olvasom át éppen. Egyik kezemben a papír, a másikban meg egy pennát pörgetek és néha megcirógatom vele az arcomat, de aztán mikor a szám környékén teszem ezt, az nagyon birizgáló érzés, úgyhogy fintorogva dörzsölgetem kicsit a helyét.
A kopogtatásra felkapom a fejem és az ajtóra nézek. Biztos nem valamelyik szerkesztőségi tag, ők simán beronthatnának. Akkor viszont ki lehet? Mások nem annyira járnak be ide. Esetleg valaki be akar lépni a csapatba? Vagy egy véleményezni vágyó olvasó az? Na mindjárt kiderül! Lerakom a holmikat, felpattanok és ruganyos léptekkel bandukolok, hogy kinyissam a bejáratot.
- Szia - ragyog fel rögtön amúgy is derűs arcom, ahogy meglátom, ki érkezett. Utána viszont elfintorodom és szememet lehunyva dörzsölgetem meg orrom alatt. A nyavalyás toll! Szipogok párat és fejet rázok, aztán nagyokat pislogva, megint mosolyogva lépek el az útból, hogy befáradhasson a lány.
- Gyere csak! Minek köszönheti az Edictum szerkesztősége a megtisztelő látogatásodat? - érdeklődöm mívesen, természetesen jól eltúlozva a hanglejtést is, illetve úriasan lendítek kezemen, beljebb invitálva a hölgyet. A tágas, világos, mégis kedves és barátságos szobában asztalok hevernek elszórtan, rajtuk írógéppel, pergamenekkel, pennákkal, tintával, papírokkal, könyvekkel. Van egy parafatábla mindenféle hirdetménnyel, üzenettel, cikkötlettel, ihletadóval, meg az Edictum példányok midenfele a falon. Az asztalokon kis névtábla hirdeti, kinek a munkaterületérők van szó. A Thomas Middleton - cinnamon roll feliratú központi helyen található, a szoba legvégében, kiváló rálátással mindenre. Igazából ez a legnagyobb is a bútorok közül, hiszen sok mindennek kell elférnie rajta.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. június 13. 21:04 Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2019. június 5. 21:37 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | az asztalomnál | x

Tetszik, ahogy magára ölti fenkölt stílusomat. Úgy kell rávennem magam, hogy őt hallgatva néha komolyan, amolyan úriasan biccentgessek meg értőn hümmögjek a szavaira, de nem bírok nem beszúrni egy-egy elvigyorodást.
- Töredelmesen bevallom, hercegnő, erre még nincsen határozott tervem, azonban arról biztosíthatom, hogy minden tőlem telhetőt megteszek - rakom kezem mellkasomra, fejet hajtva a hölgy előtt, aztán derűsen figyelem, ahogy szemlélődik, majd kezem lazán zsebre téve hallgatom, minek is köszönhetem ténylegesen a felbukkanását.
- Nagyon örülök, hogy jöttél. Már gondoltam rá, hogy körbevezetlek, csak mindig elfelejtettem - mosolygom sajnálkozón, közben megvakarva kicsit nyakamat, majd megint az orrom alatt dörzsölve. Ilyenkor szokták mondani a magyarok, hogy bosszúsak lesznek. Kezdem érteni, miért.
- Megzavarni semmiben - biztosítom róla Laut, hogy olyat nem tud.
- Éppen az egyik elkészült cikket olvastam át, mielőtt még megkapják a lektorok - sétálok az asztalom mögé, azt a papírt egy kicsit most félretéve.
- Ide teszik a szerkesztők az ötleteiket, vázlataikat - rakom a kezem az asztalom szélén sorakozó, lapos fadobozok első darabjára, amelyen a Cikktervek felirat szerepel - ide a kész művek - mutatok a Kész cikkek tárolóra - és ide meg akkor kerül egy anyag, amikor már mehet a nyomdába - simítok végül a Publikálható nevűre. Ez most éppen üres.
- Teszünk ki mindig a faliújságra javaslatokat meg kéréseket, mik kellenének az újságba, ahova a szerkesztők fel is írják magukat, ha vállalják - sétálok a táblához, felmutatva rá, majd indulok vissza saját munkaterem felé - aztán leadják nekem, nagyjából mire gondoltak, erről én írok valami véleményt nekik, amit az asztalukon hagyok - lépdelek egyik helyről a másikra, a folyamatot magyarázva lendületesen, gesztikulálva - ők elkészítik a cikket, én átolvasom és ha nekem oké úgy, akkor adom tovább a lektoroknak, akik jól átnézik, kijavítják, én ezután még átfutom, aztán kész is. Persze, ha út közben valamiről kiderül, hogy máshogy kéne vagy bármiért még finomítani kell, akkor meg szépen átbeszéljük - fejezem be a kis ismertetőmet, összecsapva tenyereimet és derűsen figyelem a lányt. Várom, mit szól hozzá, van-e valami kérdése. Nem kínálom egyelőre még hellyel, szerintem ahhoz még mindketten túl izgatottak vagyunk és ő amúgy is még nézelődik.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2019. június 7. 21:57 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | az asztalok közt járva | x

Bizony, és milyen kellemes meglepetést okozott! Ez talán még sokkal klasszabb is, hogy egyszerűen csak beállított. Így nem töltöttem hosszú perceket azzal, hogy összeállítsam a fejemben, mit hogyan mutatok itt be neki meg miket magyarázok el. Ha számítottam volna a látogatására, biztos ez lett volna, aztán meg mikor eljön az idő, hogy körbekalauzuljam, úgyis belegabalyodtam volna abba, mit hogyan akartam. Így viszont csak adom, ami jön, kötetlenül.
- Hm? - vonom össze szemöldököm kérdésére.
- Ja, nem... - rázom a fejem, megint szám fölé nyúlva.
- Csak szórakoztam egy pennával olvasás közben és most olyan... - hogy milyen, azt mosolygó fintorgással fejezem ki, közben fel is véve a tollat és bemutatva, hogyan birizgáltam vele magam, de most nem érintem oda persze. Megpróbálok aztán nem is nyúlkálni már, mert persze pontosan tudom, hogy úgy tartják, ilyenkor hagyni kell azt a helyet. Akár ha viszketésről van szó, akár ha másról. De azért még nyúlmód mozgatom az orromat kicsit.
- Tádámm! - lépek egy hatalmasat a sarokban álló, rozoga, méretes nyomdagép felé, hogy széles terpeszben állva, karjaimat egyenesen felé nyújtva mutassam be, hol történik a varázslat. Bólogatok a legépelt oldalakat illetően, még közelebb húzódva a szerkezethez. Rákönyökölök, mintha csak egy barátom vállára tenném, lábaimat keresztbe rakva. Így felelgetek a további kérdéseire is. Szélesen elmosolyodom aztán.
- Igen, szeretem nagyon - nézek körbe jólesően a szerkesztőségben.
- Nem is tudom - vonom aztán össze a szemöldököm elgondolkozva, amikor arról kérdez, változtattam-e valamit az újságon, amióta én vezetem.
- Van pár új rovat - vonok vállat, merengőn, és folytatnám még, de elpillantok az egyik asztal felé, mikor egy jellegzetes hangra leszek figyelmes...
- Nem! - kiáltok hirtelen, persze nem túl hangosan. Lekapom karomat a nyomdagépről és spurizok oda. Lóhalálában kapok ki egy papírt az egyik írógépből, amelyik magától gépelni kezdett rá.
- Beszéltünk már pedig erről, azt hiszem - feddem a masinát, miközben fogok egy üres lapot és belefűzöm. - Na tessék, erre kedvedre alkothatsz! - ajánlok cserét ahelyett a papír helyett, amelyre az egyik szerkesztő már gépelni kezdett valamit. A félig kész művet félre is teszem. Még csak egy ó-t meg egy kötőjelet rakott hozzá.
- Néha elfelejtik kivenni a készülő cikket és a múltkor az egyik gép úgy teleírta, hogy el se lehetett olvasni, mi volt az eredeti szöveg - mesélem a balesetet, ahogy bandukolok vissza a lány felé. Szeszélyes szerkentyűk.
- Gondoltam már rá, hogy egyszer megjelentetek tőlük valamit - mosolyodom el szélesen. Ha egyszer ilyen lelkesek az írógépeink, miért ne használjuk ki? Hadd sütkérezzenek kicsit a hírnévben, nem igaz?
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2019. június 10. 00:30 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | az asztalok közt járva | x

Komolyan, szinte hozzáértőn bólogatva hallgatom előadását arról, hogyan is érdemes művelni ezt a tollal arcbirizgálást. Eldöntöm hát, hogy egyszerűen a számat fogom birizgálni akkor legközelebb. Azt különben is szeretem.
Bizony, nagyon úgy tűnik, hogy az aztám ragadós. Nem csoda, amennyit alkalmazom. Szerintem én is mondtam ezt a nyomdagépre is, mikor megláttam. Meg az egész szerkesztőségre. Rögtön beleszerettem a helybe. A romanc azóta is töretlenül tart.
Visszanézek kicsit a felháborodott írógépre, ami aztán leáll a zörgéssel, mikor Laura javítja magát. Olyannyira leáll, hogy igazából meg sem mozdul aztán. Biccentek a lánynak, hogy húzódjunk kicsit asztalom mögé. Ott folytassuk a beszélgetést.
- Van, amelyikük csak össze-vissza ír betűket meg egyéb karaktereket, van, amelyikük ilyen mindenféle formákat hoz létre és olyan is akad, amelyik egész szavakat vagy mondatokat gépel, viszont mindegyiket a szerkesztőktől veszik - mesélem el neki, milyen művekkel szolgálnak a mi kedves, öntörvényű írógépeink. Ettől függetlenül tényleg elgondolkozom azon, hogy ki kéne adni valamit tőlük.
- Igen, hercegnőm - tisztelgek a lánynak, ahogy munkára utasít. Bár egy királyi felségnek valószínűleg inkább meghajlás illene, hiszen mégsem egy ezredesről vagy egy aurorról van szó, de ez most mindegy.
- Átolvasom ezt meg egy másikat és megvagyok. Addig ülj le nyugodtan, ha gondolod. Egyél, igyál, amit szeretnél - intek a kanapé felé, ami előtt az asztalon egy-egy tálcán gyümölcslevével teli kancsó meg némi ropogtatnivaló, gumicukor kínálja magát. Odalépek és el is marok egy krumplipálcikát, jó példát mutatva. Miközben majszolom, visszahuppanok székembe és szabad kezembe veszem a félbehagyott olvasmányt. Elmélyült ábrázattal fogadom be a leírtakat, aztán a rágcsa elfogyta után pennát ragadok és fűzök néhány megjegyzést, aláhúzok pár részt. Ezt követően egyszerűen feldobom a levegőbe a lapot, mint valami konfettit, ám ahelyett, hogy visszahullana asztalomra, kacskaringósan ellebeg egy másik munkatérre, puhán landolva rajta. Fogom a következő papírt, most a Kész cikkek fakkból. Ez egy interjú. Miközben olvasni kezdem azt is, nekilátok cirógatni a számat a tollal. De most csak a számat. Kellemes érzés. Akkor hagyok csak fel vele és pillantok fel a cikkről, amikor az imént dolgozó írógép megint beindul. Elcsigázva kezd neki, majd egyre jobban belelendük. Laurára mosolygok.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2019. június 13. 00:33 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | az asztalomnál | x

Néha odapillantok rá, mit firkálgat, azonban egy idő után már nem látom, mit csinál, mert csak reflexszerűen nézek oda, különben viszont gondolataimba vagyok merülve. A cikken töprengek, amit olvasok. Miután útjára engedtem, látom a lány csodálkozását.
- Csak rá kell írnom, kinek szánom és a papír odarepül az asztalához - magyarázom neki, miként működik ez. Igazán klassz és praktikus bűbájokkal van tele a szerkesztőség. Mint annyi minden más is a kastélyban.
- A következőnél megmutatom - lobogtatom meg a másik anyagot, amit át akarok nézni. Hiszen azt is el kell majd küldenem a megfelelő helyre. Neki is látok az olvasásnak. Közben olykor felpillantok a helyezkedő Laurára. Örülök, hogy ilyen közel van. Bár a koncentrálást nem feltétlen könnyíti meg. Hiszen így szívesebben foglalkoznék vele. Ám a kötelesség az kötelesség és ő se érezné jól magát, ha miatta félredobnám ezeket. Nem ezért jött. Hanem azért, hogy annyira figyeljen engem, hogy a csoki az ujjára olvadjon. Ja nem, ezért sem, ez viszont megtörténik. Mondjuk én nem veszem észre, mert csak sikerült kicsit visszafeledkeznem a munkámba. Mígnem persze az írógép közbeszól. Összemosolygunk a lánnyal, aki aztán közelebb hajol. Megemelem szemöldököm, aztán jólesően elvigyorodom, mikor megosztja velem felismerését. Nekem tetszik az összehasonlítás. Éppen azon morfondírozok, az ő szemeit milyen színűnek lehet nevezni és ehhez persze alaposan megfigyelem őket, ám a szemem sarkából észreveszem kezei furcsaságát. Éppen csak odapillantok.
- Vagy mint az ujjaidnak - bólogatok szinte komolyan, aztán szélesen elmosolyodok. Tiszta csokisak lettek a karikától, amit eszegetett.
- Lenyaljam őket? - ajánlom jókedvűen segítségemet az ügyben. Reflexszerűen jön, hiszen én a sajátjaimat nagyon szeretem leszopogatni, ha összemaszatolom valami kajával. Főleg, ha édességgel. Azonban leolvad kicsit vigyorom és zavartan lesütöm a szemem, ahogy rájövök, hogy talán ezt nem kellett volna mondanom. Túlságosan gyakran feledkezem meg róla, hogy a lány mennyire tart a testi közelségtől és bár tudom, hogy velem azért elvan, lehet, egy ilyen felvetés még tőlem is sok. Hiába csak tréfa. Olyan tréfa mondjuk, amit nem átallnék megtenni sem. De akkor is. Csak remélni tudom, hogy nem mondtam most nagyon rosszat.
- A tied olyan színű, mint a viharos tenger - viszonzom inkább gyorsan a megállapítást, egy természetből vett összehasonlítással élve, amely akár még közhelyesnek is hathat, azonban én nem foglalkozom ilyenekkel. Csak azt mondom, amit gondolok. Ami eszembe jut.
- Vagy mint Benito bundája - vigyorodom el, ahogy beugrik puha kis barátom. Mégpedig azért ugrik be, mert rájövök, hogy nyugodtan kijelenthetjük, Laurának víz színű a szeme, ami elég jellemző ugyebár.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2019. június 13. 21:07 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | az asztalomnál | x

Töprengbe pislogok a papírra a kérdése nyomán.
- Hát... majd kipróbáljuk - jutok erre a megoldásra. Egy kísérlet eldönti, az ő írása nyomán is oda kerül-e a cikk, ahova kell neki. Szerintem különben igen.
Nyelek egyet, amikor látom döbbent arcát. Igen, ez meggondolatlan ajánlat volt. Azonban úgy látom, nem orrol meg rám érte és nem érinti igazán kényelmetlenül. Azt semmiképp sem akartam volna. Olybá tűnik, olyannyira nem baj neki a hülyéskedésem, hogy már nyújtja is nekem oda kezét. Mosolyogva megemelem a szemöldököm. Szóval szerinte nem merem megtenni? Valójában szinte alig tolja oda nekem maszatos kezét, már hajolok is rá. Éppen csak felszólít, hogy neki is maradjon, máris bekapom mutatóujját. Nem nagyon van ideje elkapni. Derűsen a szemébe nézve, finoman szorítom rá ajkaimat és már húzom is vissza a fejem, jóízűen nyalogatva a számat.
- Hmm - véleményezem bólogatva az ízt. Viszont a többit nagylelkűen meghagyom neki, nem hajolok már vissza repetára. Nem mintha ne lenne kedvem. Az meg fel sem merül bennem, hogy igazából talán nem akarta, hogy megtegyem ezt. Hiszen ő nyújtotta oda. Ő kínálta. Én meg szinte megkönnyebbültem, hogy ezek szerint nincs gond. Nem léptem át egy határt. Aztán lehet, pont ez után tettem meg. Viszont ez a félsz most tényleg nincs bennem. Természetesen és kedélyesen léptem meg azt, amit felajánlottam és amire aztán ő is bíztatott.
- Kicsit olyan sötétebb. Különleges - próbálom valahogy leírni, én milyennek látom a szemét, viszont a hasonlításoknál jobban ez úgysem fog menni.
- Aaawh - adom az olvadozás hangját a Benito utánzás nyomán.
- Jó cica - nyúlok az álla alá mosolyogva, hogy ujjaim oldalával megcirógassam, ahogy a sárkányleopárdnak szoktam, aki erre mindig jól kinyújtja a puha kis nyakát és még masszívabb dorombolásba kezd, laposakat pislogva. A lány bőre is finom selymes.
- Nagyon, de nem baj - bólogatok a figyelmem elvonására. - Mindjárt végzek - ígérem és ezzel visszamerülök az átnézendő cikkbe, kezem elhúzva a lánytól, kényelmesen hátradőlve ismét székemben. Szórakozottan nyalom még meg olykor a számat, érezve rajta a csokit.
- Oké - szólalok meg két-három perc hallgatás után, ami alatt olykor körmöltem valamit a papírra, amit most odacsúsztatok Laurának az asztalon és átnyújtom neki a pennát.
- Varga Nóra - adom meg neki a címzett lektorunk nevét és bökök ujjammal arra kis üres felületre a lapon, ahová feljegyezheti. Oda mondjuk jó lesz.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2019. június 14. 00:34 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | az asztalomnál | x

Igen. Igen, én tényleg. Kedélyesen figyelem csak helyes hebegését. Úgy tűnik, mégsem léptem át a határt. Vagy ha meg is tettem, bajt nem okoztam vele. Legfeljebb annyit, hogy eggyel kevesebb ujja maradt, amit lenyalogathat. Nem azért, mert a többinek nyoma veszett, hanem mert a csoki vált köddé róla, nyilván. Hamar le is csopogatja, ami maradt, én pedig mosolyogva figyelem.
- Semmi baj - rázom meg elnézően a fejem amiatt, hogy többet már nem kaphattam az ujján lévő csokiból. Mintha tényleg valami vajszívű károsult lennék. Dehát végülis az vagyok. - Nem az igazi, de megteszi onnan is - vonok vállat, elfogadva, hogy mostmár csak a sütik enyhíthetik édességhiányomat Laura összemaszatolt keze helyett. Aztán persze jól elvigyorodom.
Mosolyogva kerekedik el a szemem, ahogy ilyen remekül utánozza nem csak a cica tekintetét, de még a hangját is. Teljesen Benitos! A lány pedig olyan jól csinálja a papíromra tématerelést, hogy tényleg nem veszem észre, eszembe se jut, hogy már megint mit művelek szegénnyel. Így nekem sincs időm ráébredni, hogy ilyet még nem tettem. Mármint Laurával. Bár lehet, nem is jönnék rá, hiszen nem tartom számon ezt. Nekem természetes az emberi érintkezés. Néha túlzottan is, mint azt láthatjuk. Viszont mentségemre szóljon, nagyon tekintettel vagyok ám a lányra. Fele annyiszor sem érintem meg közvetlenkedek, mint szívem szerint tenném. Mindehhez pedig már erőfeszítésre sincs szükség. Elfogadtam, hogy vele óvatosabbnak kell lennem és azóta az vagyok. Nem taperolom folyton, mint azt teszem mondjuk Zsombival meg Mártonnal, Mersével, Rileyval, Annievel és sokszor Liam bácsival is. Utóbbihoz is szívesebben közelednék még jobban, mint teszem különben. De ez egy másik kérdés. Elég az hozzá, nem tehetek róla, hozzájuk kell érnem. Egyszerűen jön. A mindennapokban a legtöbbekhez hozzá érek, hozzájuk meg aztán főleg. Azonban tényleg úgy veszem észre, mindegyikőjük szívesen fogadja. Ez hozzám tartozik nekik.
- Kiváló munka - dicsérem meg őt, jó főszerkesztőhöz méltóan, miközben csillogó szemmel figyelem mind az útjára reppent papírt, mind Laura örömét. - Persze - bólogatok a kérésre, hogy majd máskor is ő juttathassa el a lapokat a megfelelő embernek. Miért is ne? Tökre szeretem én is mindig végignézni, ahogy ügyesen odasiklanak, ahova küldtem őket.
- Mókásat? - kérdezek vissza, felállva a székemről és indulva a rágcsákhoz. Szerzek egyet a legendás karikákból, elmajszolom, aztán iszom is valamit rá, közben morzsás kezemet nadrágomba törölve. Igazából kicsit még valahol az olvasott cikkekben járok talán meg egyáltalán, a következő szám körül forgnak a gondolataim, azért nem dobok be rögtön valamit, hogy mi legyen most. A visszakérdésem is inkább csak valami ilyen öntudatlan időhúzás, míg kikerülök az újság hasábjai közül.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2019. június 15. 23:40 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | a kanapé környékén | x

Beszéltünk már arról, hogy nem kell korlátoznom magam, igen. Nem is teszem annyira, hogy attól feszengjek. Csak valahogy egyszerűen ráhangolódtam arra, hogy őt nem annyira támadom le ezekkel a dolgaimmal. Bár érdekes módon, mintha eleve sem tettem volna, amikor még nem tudtam, hogy érzékeny erre. Úgyhogy lehet, nem is ez teljesen az oka. Fogalmam sincs, nem szoktam agyalni ezeken. Azonban biztos nem az húzódik mögötte, hogy ne lennék a közelében szívesen. Sőt. Talán pont az ellenkezőjéről van szó.
- Részünkről az öröm - hajtok fejet, folytatva ezt a lovagkori, hajbókolós vonalat.
- Igazából nem volt - rázom a fejem. Nem terveztem mára már mást. Gondoltam, elintézem itt a dolgokat és megyek haza, viszont bácsikám ma se érkezik korán haza, úgyhogy nincs hova sietnem.
Értetlenül figyelem őt, mit ne. Azt látom, hová néz. Ám nem csak néz, már lép is oda, ciccegve és nekáll lesöpörgetni a nadrágomat. Én is tettem pedig előtte pár ilyen mozdulatot, dehát az nyilván nem ugyanaz, mintha ő csinálja. Figyelem, ahogy tisztogat, és már éppen magyarázkodnék, hogy dehát az csak egy kis száraz morzsa és tök nem vészes, simán lepereg, amikor még az arcomnak is nekiveselkedik. Csak pislogok rá lefelé közben, megadóan. Átveszem aztán a kendőt és megtörölgetem kezemet, bár már tényleg nincs ám rajta semmi. Úgyhogy az egész vége az lesz, hogy némán tűröm a rendberakásomat.
- Miért hitte, hogy az vagyok? - vigyorodok el.
- Na várjunk csak... - ráncolom aztán a homlokom.
- Jársz dilidokihoz? - kérdezem lelkesen. Nem említette, hogy megy, viszont örülök neki, ha teszi, hiszen voltam én is és nagyon jó dolog.
- Megigyam? - ajánlom már megint azt, hogy majd én elfogyasztok valamit a lány helyett. Ilyesmikre aztán főleg mindig kapható vagyok. Szeretem a kiwiszörpöt.
- Gyere, pihenj meg az őrjáratod előtt! - huppanok le a kanapéra, aztán paskolom meg magam mellett a helyet. Hátradőlök és elégedetten kulcsolom össze kezeimet tarkómon, belelazulva a heverészésbe.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2019. június 17. 22:20 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | a kanapén | x

Jól összevonom a szemöldököm, ahogy zavartan hátralép tőlem.
- Nem. Semmi baj - rázom a fejem, elmosolyodva. Nem mondom, hogy nem lepett meg, ahogy így kezelésbe vett. Talán az is okozta a döbbenetemet, hogy nem ő szokott nyitni felém. Hozzám érni semmiképp. Mindez persze nem tudatosul bennem, nem jut eszembe, ám valószínűleg ez húzódik a megszeppentség-féleségem hátterében. Mindennek ellenére viszont jól esett. Jól esik, ha törődnek velem.
- Jól van, hát nem nagy gond. Igazából megtiszteltetés, ha kutyának hisznek - derülök ezen tovább, ám közben újabb és újabb beszélgetések futnak le bennem, amik elhangozhattak Laura és a doki között, amik nyomán én valahogy egy blöki lettem. De inkább felhagyok az ezen való töprengéssel. Majd csak eszébe jut háztársamnak, hogy történt ez és akkor megoszthatja velem.
- Persze - veszem is át a poharat és kortyolgatom a kiwiszörpöt.
- Az egészre? Mármint arra, hogy... nem szereted, ha hozzád érnek? - kérdezek azért rá, pedig mást nem nagyon tudok elképzelni. Végülis mi is erről beszéltünk. Csak hát nekem ugye változatlanul furcsa, hogy ez a probléma létezk a lánynál, hiszen én nem tapasztalom.
Felnevetek, mikor a jól neveltségemről és szobatisztaságomról van szó.
- Ennek örülök - bólogatok rá, hogy ezek szerint jöhetek.
- Rileyhoz... öhm... Dr. Meyershez jársz? - kérdezek rá, ki is pontosan a dilidokija. Ő az iskolapszichológus, dehát Lau ettől még felkereshetett bárki mást. Miközben hallgatom őt, iszogatom a szörpömet meg még majszolok egy kis édességet, elvéve egy-egy darabot előlünk az asztalról. Aztán mindig kényelmesen hátradőlök ismét.
- Nem, velem nem szokott - mosolygok Benito játékán.
- Mármint el szokott tűnni, de azt várja, hogy megkeressem. Nem nehéz, túl hangosan dorombol - mesélem a lánynak, nálunk hogy megy ez.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2019. június 19. 22:06 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | a kanapén | x

Ha már ő bevetette a Benito pillantást, akkor már én is megpróbálkozom a kiskutya szemekkel (KATT), ha úgyis erről van szó. Mindezt úgy teszem meg, hogy igazából csak elképzelem, hogy nagyon szeretnék valamit. Nem akaratosan, nem vágyón, hanem szívből. Mint egy blöki egy falatot, egy sétát, törődést. Ahogy pedig ebbe beleélem magam, mindez kiül tekintetemre. Olyanná lesz ettől arcom, hogy ha bőrig ázva, csuromvizes bundával ülnék így kint az esőben valaki küszöbe előtt, akkor is beengedne, ha különben allergiás. Ilyen könyörgő szemekre gondolt?
Bólogatva, most épp burgonyás pálcikát rágcsálva hallgatom, min dolgoznak a dokival. Azt hiszem, tényleg nem csoda, ha akaratlanul is visszafogom hát közvetlenkedésemet a lány közelében. Hiszen olyasmi ez a fóbia, amivel még pszichológushoz is elment. Azt pedig hiába mondta el nekem, kért meg rá, hogy ne viselkedjek másként, azért ezek ott motoszkálnak bennem mégis. Ettől persze távolságtartó koránt sem vagyok vele. Alap természetem, hogy ne legyek, vele meg főleg nem akarok. Láthatja, bármikor bekapom az ujját is, ha egy pillanatra nem figyel. Hát kell ez neki?
- Jaj - véleményezem nem túl ijedten a ropik repülését. Nézem, segítsek-e összehalászni őket, de úgy látom, elvan vele. Akkor nem fogdosom össze őket. Mondjuk valami bűbájjal is megoldható volna. De nem érdekes. Inkább figyelek rá tovább és ahogy azt mondja, az én érintésemet szereti, jólesően elmosolyodok, odanyúlok a kezéhez és csak finoman ráteszem az enyémet. Csak egy pillanatra. Utána már húzom vissza, és töltök magamnak még inni. Éppen belekortyolok, már vehetek is a kínált sós pálcikából. Hajaj. Egyik rágcsa a másik után. Ilyenkor van az, hogy nem tudsz leállni.
- Igen, mi... elég jóban vagyunk - felelek, közben kicsit megakadva, hiszen nem tudom, hogyan kéne kifejeznem, hogy állandóan Rileynál lebzselek, meg hogy gyakran találkozunk, megyünk el együtt helyekre. Elég bensőséges a viszonyunk. Sokak szerint túlságosan. Félreérthetően.
- Liam bácsi barátja - teszem ezt is hozzá, igazából miből indult az, hogy egyből közel kerültünk. Valószínűleg idővel úgyis megtörtént volna, ez a tény azonban mindenképp katalizátorként szolgált.
- A terápiára? Menjek el veled? Szeretnéd, ha elmennék? - árasztom el kérdéseimmel, egy ropit szorongatva a kezemben, ami még nem most fog a számba kerülni, mert túlságosan el vagyok gondolkozva mindenen. Valószínűleg egy ideig szórakozottan fogok hadonászni vele, amíg beszélgetünk.
- Dehogyis! - kerekedik el a szemem mosolyogva. Kikérem magamnak, hogy engem Benito jobban szeret, mint Laurát. Nem mintha nem melengetné a szívem változatlanul a gondolat, hogy kedvel engem a csodacica, de álljon meg a menet! A gazdája az első.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. június 22. 22:25 Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 489
Összes hsz: 2349
Írta: 2019. június 22. 22:55 | Link

LAURA
hétköznap délután még az ottalvós előtt | a kanapén | x

Elvileg nem szeretnék én semmit, csak be akartam mutatni kiskutyaszem tudományomat. Gyakorlatilag viszont minden jöhet a felsoroltak közül. Finomság, simogatás, vígasztalás, tengerparti ház, katica jelmezes pankráció... Kérem szépen őket. Jó lesz. Akár ebben a sorrendben, akár bárhogy máshogy. Szélesen elmosolyodom a reakciójára, véleményezésére. Siker!
Hogy mi nekem Riley? Végülis barát. Mondhatom barátnak. Csak valahogy nem teljesen annak érzem. Inkább, mint egy bátty vagy nővér. Vagy más rokon. Ezért nem mondtam úgy, hogy barát. Ezért nem adtam nevet a kapcsolatunknak. Bólogatok neki arra, hogy sokat vagyunk együtt. Így van. Viszont arról nem tudok, hogy ő ezt másképp képzeli, mint ahogy van. Sokkal kevesebbet találkozom Rileyval úgy, hogy Liam bácsi is ott van, mint kettesben.
- Elvisz ide-oda. Meg néha csak beugrom hozzá - mesélem könnyeden, hogyan is van ez velünk és nem is sejtem, hogy ezzel már megint alakítok majd Laura elképzelésein. Hiszen nem tudom, hogy jelenleg más van a fejében. Ám még ebben sem fog talán kivetnivalót találni. Mások mondjuk már ebben is látnak. Hiszen miért tölti kettesben az idejét egy bagolyköves diák az iskola dolgozójával a terápián, a kastély falain kívül? És akkor azt még nem is tudják, tényleg milyen közel állunk egymáshoz. Talán addig jó.
- Jól van, majd szólj, ha már tudod! Szívesen elkísérlek - zárom ezzel én is a terápiás témát, biztosítva őt a támogatásomról mindenképpen. Rajtam nem múlik.
Bólogatok, hallgatva, amit Benitoról mesél, azonban látszik rajtam, hogy érteni ezt nem teljesen értem. Mármint logikusan értem, viszont érezni nem érzem. Érzelmileg nem fogom fel. Nem nagyon tudom megemészteni, pedig jól magyarázza. Valószínűleg akkor sem tudnám megérteni és felfogni, ha a részese lennék a dolognak. Vagy csak nem érdekelne? Kiskutya természetem lehet ennek is az oka. Nem szoktam azon töprengeni, ki mennyire szeret. Elég nekem az, hogy én odavagyok értük és a saját érzelmeim vezetnek abban, ahogyan gondolok rájuk és törődök velük.
Elbeszélgetünk, eliszogatunk, elnassolgatunk még egy ideig itt a kanapén Laurával, aztán úgy döntünk, mostmár menni kéne. Ellépek még asztalomhoz, megnézni, mindent rendben hagyok-e ott. Feltűzök még valamit a parafatáblára egy jól irányzott pálcalendítéssel, aztán magunk mögött hagyjuk a szerkesztőséget, ahol az a bizonyos, virgonc írógép közvetlen az ajtó záródása után vad alkotásba kezd a szoba magányában.
Szál megtekintése
Szerkesztőségi szoba - Thomas Middleton hozzászólásai (17 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium