28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium
Szerkesztőségi szoba - Lipovszky Dóra Villő hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 15. 17:25 | Link

Dol
Csak mert placcs....

Fogalmam sincs, hol kezdjem a munkát. Egy hónapot kihagytam, de mintha évekre mentünk volna el. A helyem ugyanott van, ahol eddig, egy csinos kis ablaknál, ahonnan belátni a tavat, meg a mögötte lévő dombokat, hegyeket.
Most is ezeket figyelem, miközben a cetlijeimre firkantott dolgokat sorra bökdösöm fel a parafatáblámra, ami lassan kezd úgy kinézni, mintha valami papírfecnikbe öltöztetett valami lenne. De olyan sok minden van, amit el kell kezdenem, ha nem akarok megint lemaradni, vagy ami rosszabb, megint elmenni innen.
Bár jelenleg nincs még munka, az én agytekervényeim forognak, és a folyamatos cetlikre olyan kis kulcsszavak kerülnek, mint karácsony, meg újév, meg ünnepek, meg advent, bár ez lassan tárgytalan lesz, meg hát szerepel köztük a névnap, a vicc, a történelem, a szokások, meg még ki tudja, hogy mi nem.
Néha ránézek az órámra, amit még anyutól kaptam, egy ezüst darabra, tudniillik utálom az aranyat, na de ez nem is lényeg. Szóval az órámra pillantok, megint, és majdnem fél hatot mutat.
Még a nyelvem is kidugom egy picit a koncentrálásban, hogy be bírjam fejezni a jegyzetelést fél hatig, mert jön hozzám az a kedves lány, akivel múltkor együtt rajzoltunk. Azt mondta, segít nekem egy kicsit ötletelni, hogy miről is lehetne írni, vagy miről ne, meg ilyesmik, a találkozót pedig ide beszéltük meg. Hova máshova is lehetett volna, amikor magáról az újságról is lesz szó. Ezen kívül pedig remélem, hogy sikerül rávennem, hogy segítsen nekem galád tervem megvalósításában is.
Ettől a gondolattól viszont, hogy alig van pár percem, a kapkodásban sikeresen lököm le a meleg teámat, ami elég forró hozzá, hogy a lábfejem belesajduljon, amikor hozzáér a folyadék egy része. A többi persze kiloccsan, és elég nagy hanggal placcsan egyet a székem, és asztalom alatt. Frankó délután...
Utoljára módosította:Lipovszky Dóra Villő, 2013. december 15. 17:30 Szál megtekintése
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 15. 19:13 | Link

Dol

Éppen hajolok le, amiből végül leülés lesz, hogy feltöröljem szitkozódások közepette a kiömlött teámat, ami az életemet menthette volna meg, de aztán meghallok valami kopogást, aztán meg köszönést is, valahonnan tök közelről. Tényleg ennyi ideig tartott, míg lehajoltam, megnéztem mi az, felegyenesedtem, és kerítettem papírzsepit? Jahh, valószínű, mert már fél van.
Elkezdek felegyenesedni, és a következő hang, amit hallok, az a koponyám törése. Legalábbis gyanítom, mert annyi csillagot kezdek látni, hogy annyi az égen nincs. Csak fogva a hátsó felét a fejemnek emelkedek fel, immáron jóval óvatosabban, és helyezkedek olyan gyorsan a székre, ahogy csak tudok.
- Szia.
Köszönök rá az ismerős hangra, miközben dörzsölgetem a kobakomat, a könnyeimmel küszködve, aztán végül csak behúzom magam az asztalhoz, hogy stabilan megtartassam magam. És csak csodálkozom, hogy ha előbb jön, nem késett volna el.
- Mér' mennyi idő van?
Biztos, hogy csiga voltam a törlőt illetően. Valami vizet akar eltüntetni ő, de nem tudom miről akart kérdezni. Aztán lenézek magam alá, és látom, hogy a zöld teám tényleg elég világos, és inkább hasonlít vízre. Visszanézek rá, és most már elemelve a kezem a tarkóm közeléből válaszolok neki, kevésbé "citromotettem" pofával.
- Ez tea volt, amit a kapkodásban kiborítottam. Nem akarom már meginni.
Ennyi volt a végszó, a következő pillanatban már ott sincs. Szép munka, bár ezt nem mondom ki, csak bólintok köszönőleg, mert attól tiszta tökfejnek tűnök, ha egy mestertanoncot megdicsérek ezért.
Az viszont, hogy hol tartok? Jó kérdés. Na lássuk csak...
Előbb magamhoz veszem a jegyzeteim, az összeset, egy mozdulattal tépem le a tábláról, és terítem ki kettőnk közé.
- Azon gondolkodtam, és kértelek meg, hogy gyere le hozzám, mert az jutott eszembe, hogy bár már, vagy még, nem tudom, hogy melyik a helyesebb, szóval mivel még nincs hivatalosan Edictum, szerintem lehetne valami meglepetés tőlünk, akik újrakezdtük szervezni a csoportot. Nemsokára itt a karácsony, és arra gondoltam, hogy egy külön számos meglepetést adhatnánk mindenkinek.
Nem akarok most többet mondani róla, lehet, hogy már most le leszek tolva érte, és hurrogva, addig pedig nem akarok olajat önteni a tűzre, inkább csendben ülök csak vele szemben, olyan "Na, mi a véleményed?" arccal nézve rá. Meg megtámaszkodva a két kezemen, ami tök illetlen, de most lazák vagyunk, és különben is, nem régen loccsant ki majdnem az agyam a helyéről, ennyit megérdemlek...
Szál megtekintése
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 19. 13:28 | Link

Dol

Furcsa egy hely az órahordásra a boka. Ilyet még sose láttam, pláne azt nem, hogy valaki így feltegye a lábát az asztalra, és úgy olvassa le a pontos időt. A háromnegyed hat nem is olyan késő, így muszáj fellélegeznem, hogy nem is telt el oly sok idő. A gondolataim viszont sietnek is vissza az eredeti dolgomhoz, mármint az az előtti dolgomhoz, mielőtt kiborítottam a teám. Cetlik, ötletek, és hasonlók. A fejem csak felkapom, és egy mondatban lerendezem a dolgot, már ami a figyelmetlenségemet illeti.
- Szétszórt vagyok, és sok mindent kell leírnom. Ebből pedig kapkodás lesz, ezért a teaborítás, meg a sok össze- vissza fecni is.
Viszont még mielőtt továbbtaglalnánk, hogy mennyire is ügyetlen tudok lenni, és hogy nem kell kapkodni, nem hajt a tatár, felvetem az ötletem, miszerint jön a karácsony, és hát na.
Először azt hittem, nagyon fog haragudni, de nem! Ennek pedig kifejezetten örülök, hiszen nem mondtam akkora marhaságot, mint előszörre gondoltam volna. Ezen pedig fellelkesülök, az arcomon is látszik, hogy aztán egy mondattal később le is legyen törve a kedvem. Csak figyelek, és megpróbálok normálisan gondolkodni, nem pánikolva, hogy már csak annyi idő, míg megyünk haza. Én valahogy többnek éreztem.
- Hát akkor gyorsak leszünk. Szerintem nem is kéne nyomtatni. Mi lenne, ha mindenki saját kézírásával, vagy egy szebb kézírással írná meg a sajátját, és ezeket többszörösítenénk, pl. varázslattal, ha már van rá lehetőségünk.
A szemöldököm összeráncolódik, mert hát valami nem világos. Még...
- Mit kerestél te a diribácsinál? És milyen gyöngyeid? És miért akarsz illegálisan ott tevékenykedni?
Gondolkodom, tehát vagyok. Tökre nem vágom, mit akart abban a szobában, hacsak nem leszidták. Vagy nagyon megjutalmazták? Óóó, nem is akarom tudni. Bár már tök mindegy.
Váltakozó mimikámmal is érzékeltetem a bennem dúló "háborút", meg néhány szófoszlánnyal, amik véletlenül hangosabbak lesznek, mint szeretném, szóval kimondom, de csak halkan.
Aztán nekiállok valami rendfélét vágni az asztalomon, amikből egy párat ki is olvasott.
- Hát a forralt borban, ahogy anya csinálja, nincs alkohol, vagyis nagyon kevés, körülbelül annyi, mint a vajsörben. Azt meg mi is ihatjuk. Viszont azért, hogy ne okozzunk gondot, én csak egy receptre gondoltam, nem többre.
Igyekszem tisztázni, lehetőleg minél hamarabb, hiszen akkor nincs félreértés belőle. De ennyivel még nincs ám vége.
- A forralt bor elég karácsonyközpontú ital, ezért gondoltam, hogy bele lehetne tenni a számba, a mézeskaláccsal, bejglivel együtt, vagy valami karácsonyi sütis recepttel. Az ajándékötletes részt, meg a varázsigéset viszont nagyon is preferálom.
Máris van egy csomó minden a fejemben, hogy mikkel kapcsolatban lehetne igéket tolmácsolni...
- Én pl. értékelnék egy kidurranás elleni igét, amivel a nagy kajálások után könnyíthetünk magunkon, mindenféle kellemetlenség nélkül. Meg nem ártana egy időhúzó is. Vagy olyan, amivel megakadályozhatnánk a viszályokat az ünnep alatt.
Bár utóbbira nálunk sosem volt példa, na mondjuk egész évben nincs rá példa, csak nagyon ritkán, ennek ellenére máshol nagyon is aktuális a dolog. Az előtte lévő vidámságól megint átfordulok egy kicsit komorabbra, mikor belegondolok, hogy sok helyen még karácsonykor sincs nyugalom, és béke. Borzalmas...
Az interjúk? Na az viszont megint libbent egyet a dolgon, felfelé.
- Lehet. Én meg kérdezek még 1-2 embert erről, és akkor egy rövidke dolog lehet belőle. De Kumagoro története, és véleménye a legfontosabb, hiszen mégiscsak más a helyzete, mint a miénk.
Mondom ámulattal, mert fogalmam sincs, hogy egy nyúl, egy plüssnyúl hogy éli meg a karácsonyt, amikor a nyúl legfőképpen a karácsonyi fogásban fordul elő. Na nem félreérteni, ettől még nem enném meg. Tiszta plüss lenne a szám, meg a fogam. Bleeeh....
- Mit szólnál valami barkácsolóshoz? Például karácsony faállítás, lehetőleg tüskeszúrás nélkül. Meg szintén szurkálódás nélkül a díszítés. Oké, lehet pálcával, meg mágiával, de abban nincs semmi jó, és olyan izé. Szóval hangulatromboló. Nálunk ez például nagy hagyomány, hogy együtt díszítünk. Vagy pl. a keresztrejtvény is lehet kicsit más, mint eddig. Olyan különleges...
Az pedig, hogy mi is jár a fejemben, egyelőre titok. Nem akarok én mindent kiteríteni. Kell a meglepetés egy kicsit későbbre is.
Szál megtekintése
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 1. 17:14 | Link

Jó kérdések sora, amire nem egyszerű választ találni. De azért megpróbálkozom vele, hátha.
- Hát, szerintem egészen sokan vennének belőle, hiszen mégiscsak egy különszámról van szó. A matekot viszont ne erőltesd, sosem voltam benne jó, pedig esküszöm, az első nyolc osztályom nekem is megvan a mugliknál.
Nézek rá olyan... kifejezéstelen arccal. Igen, talán ez rá a legmegfelelőbb szó, kifejezéstelen, és szenvtelen.
Viszont az túlságosan is érdekel, hogy mégis mi volt az a mondata, bár utólag már tudom, hogy tökre nem az a válasz volt, mint amire vártam.
Csak vörösödöm, mint a gyorsan növesztett, és érlelt rózsa, és ezután tuti, hogy nem fogok tudni normálisan beszélni. Akkor azonban, mikor egy kicsit csendben marad, van alkalmam az első gondolatot megfogalmazni, ami eszembe jut.
- Elnézést.
Nem is tudok többet mondani, mert belém fojtja a szót az előző kérdésemre adva meg a választ, én viszont kezdem érezni, hogy rosszul leszek. Nagyon rosszul. Olyan, mintha égne az arcom, és a gondolataim a körül cikáznak, hogy most adjam ki becses pocim tartalmát, avagy majd fent a szobámban. Jobb ötletnek tartom, ha nem látja meg a korai vacsorámat, így csak kapkodva felállok a helyemről.
- Cikkíróknak bárkit lehetne szerintem találni. Most viszont....
Kezdek bele a saját mondandómba, miközben már kifelé hátrálok, és mindent lelökdösök, ami az utamba kerül, beleértve Lau tollait, meg Alexa néni dossziéit, szóval mindent, ami az ajtóig az utamba kerül.
- Nekem most el kell mennem. Elnézést... Tanárnő...
Piszkosul fura ezt mondani. De muszáj, hiszen azért mégiscsak na...
Az eszemben pedig az a fura beszélgetés jár, mikor összefutottam talán Lyra-val?! Nem emlékszem a nevére, semmire sem emlékszem, csak azon gondolkodom, hogy most márt értem, hogy miért úsztam meg a büntit a rajzos kiruccanás után.
A szerkesztői szoba ajtaját becsukva gyors léptekkel megyek fel a szobámba, és könnyítek a gyomromon, hogy aztán elkezdjek rajta gondolkodni, hogy ezt hogyan is tudnám jóvá tenni. Majd... Valamikor a jövőben... Isten tudja, mikor, vagy mikor nem.
Szál megtekintése
Szerkesztőségi szoba - Lipovszky Dóra Villő hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium