[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=419&post=588918#post588918][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.04.22. 22:20[/b][/url]
Nina- A pofavizit
-*péntek délután, órák után-
Büdös nagy kedvvel csatangol végig a déli szárny folyosóján, éppen az utolsón, hogy tiszteletét tegye az Edictum szerkesztőségében. Ő. Írni. Soha. A. Rohadt. Életben. Nem. Fog.
Természetesen már törte az agyát különféle megoldásokon az ügyet illetően (sajnos ez lett a nagy "szoktassuk vissza a környezetbe Mihaelt" projektből), de eddig a legjobbnak a harmadikos levitás kiscsaj, Ignel Sára bizonyult. Majd a lány megírja helyette hónapról hónapra a francos cikkeket, ő pedig megfizeti a szíves szolgáltatást természetben. Tiszta ügy, csak az edictumos degeneráltaknak nem fog róla szólni. Mindenek előtt viszont pofavizitet kell tennie a társfőszerkesztőnél, ugyanis a rendes nagyfejes valamiért nagyon ritkán jár be az irodába. Na mindegy, azt mondják, jó bige a csaj, legalább ennyi kártérítés jusson neki, ha már muszáj többet foglalkoznia a társadalmi élettel, mint szeretne. Majd kiderül, mennyire nyerik el egymás tetszését.
Amint kinyitja az ajtót, egyből megcsapja a benti zsivaj, diákok jönnek-mennek, gesztikulálva magyaráznak egymásnak, és az a francos nyomdagép mi a halál retkes bokájának kell zúgjon és kattogjon és baaahhh! Egyből elmegy még az életkedve is, nem hogy be akarjon lépni, de hát már meglátták, már néhányan odaintettek. Arcán olyan szájzáras mosollyal int vissza, mintha a kivégzőtelepre érkezett volna karácsonyi bál helyett. Szemközt, ahogy előzőleg megkapta a kritikusan rövid eligazítást, ott a főszerkesztő meg a társfőszerkesztő asztala... és, ha minden igaz, valahol itt kellene legyen az a társfőszerkesztő is. Jobb ötlete nem lévén, mivel hogy az említett íróasztalnál senki sincs, a legközelebb mellette elhaladó nő vállára teszi a kezét, hogy megállítsa egy pillanatra.
- Ne haragudj, nem tudod, hol találom Egerszee....gi... Ninát? - Hát ez nehezen jött ki belőle, ugyanis a lány, akivel szembekerült, káprázatosan szép, már-már földöntúli vonzereje van. Nincs rajta semmi különös, na de a kisugárzása az mégis... az mégis... Hát igen, van még remény a férfiaknak!