28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2018. október 8. 23:08 | Link

MARCI
koradélután az ajtó előtt | x

Egy igazán furcsa eset másnapján indulok el az iskolaújság szerkesztőségi szobája felé. Előző éjjeli őrjáratom alkalmával összeakadtam az egyik rellonos mestertanonccal és mindössze pár perc alatt annyi minden történt, hogy még most is csak kanalazom össze az emlékeket. Pedig mindössze abból állt a dolog, hogy benyitottam a társalgóba, ő meg ott ült és iszogatott valamit egy talpas pohárból, amiről nekem az a sanda gyanúm támadt, hogy bor lehet. Szóval mestertanoncsága okán azzal még nem is lett volna probléma, hogy kint lébecol takarodó után, az ital viszont még a felsőbbéveseknek is tiltott a suli területén. Mielőtt viszont erről szót ejthettem volna, sőt, még mielőtt az ezzel kapcsolatos gondolataim jelentősebb formát ölthettek volna a fejemben, a nálam jóval idősebb srác elkezdett beszélni hozzám. És csak beszélt és beszélt. Megnyerően, választékosan és levegőt alig véve. Meg néha feltett egy-egy kérdést és engedett felelni. Végül felhajtotta az utolsó kortyot abból az akármiből, elköszönt és távozott. Hogy mi köze ennek ahhoz, hogy most itt vagyok? Nos az, hogy az Edictumról beszélt nekem és nem is akármit. Ennek okán jöttem.
Odaállok az ajtó elé, bekopogok, majd igazítok oldaltáskámon, miközben várom, hogy szabad-e a bemenet. Remélem, találok itt valakit, akivel egyeztethetem a továbbiakat! Addig is megcsodálom a levelesládát meg folytatom az éjjel elemezgetését magamban. Valamint azon is elmélkedek, jó ötlet-e itt lennem. Majd kiderül.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2018. október 21. 20:58
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 21. 20:48 | Link

Thomas

Van az a pont az ember életében, amikor minden olyan nyugodt és egyszerű. Tudod, ez az a pont, amikor a következő pillanatban berobban egy atomkatasztrófa. Én ettől mindig nagyon tartok, és általában teljesen jogosan, mert tényleg gyilkos tud lenni. Na már most, nem hiszem, hogy ez az Edictumban lenne, ezért természetesen idemenekülök. A leginkább azt tippelem, hogy otthon lesz valami. Fogalmam sincs, de, ahogy bámulom a falat, azon gondolkozom, hogy mi rosszat tehettem. Igyekszem női szemmel gondolkozni, miközben a teámat kínos lassúsággal kavargatom. Kamilla többnyire türelmes, de ha robban, akkor nagyon nagyot szól, és vannak szavak, amik látom, hogy élből kinyitják a bicskát, mint például Lina neve.
Hihetetlen. Komolyan mondom, hihetetlen. A lánynak fizettem azért, hogy úgy csináljon, mintha a barátnőm lenne, hogy a lány, aki tetszik, féltékeny legyen, és most a lány, aki tetszik, féltékeny a lányra, akinek kvázi ez volt a munkája. Az élet már csak ilyen. Csak nem értem, hogy ez mire jó.
A kopogást némi fáziskéséssel élem meg, és hirtelen pattanok fel, ami számos okból is hülyeség. Tegnap túlfutottam magam, a bokám nem igazán a barátom, ráadásul ma még a hátamat is meghúztam, amikor egy látszatra nem nehéz dobozpárt emeltem fel. Nos, a két évvel ezelőtti Edictumoknak igenis nagy súlya van, de hát kell hely a jövőévieknek, és azért így októberben neki kellett állni az átpakolásnak. Szóval így, mint egy fiatalosnak tűnő nagypapa, aki megjárta a háborút is mászok el az ajtóig, és amikor kinyitom - férfiúi hiúságomból adódóan - igyekszem olyan jól kinézni és olyan egészségesnek tűnni, mint amilyen nem vagyok.
- Hali, segíthetek?
Egy nálamnál alacsonyabb srác, aki lelkesnek tűnik, remélem írni akar, mert bár most nem állunk annyira rosszul, azt se mondhatom, hogy jók vagyunk. Közben persze kinyitom teljesen az ajtót, így ha akar, be is tud jönni.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2018. október 21. 21:23 | Link

MARCI
koradélután az ajtó előtt | x

Hallom a közeledő lépteket. Érdeklődőn pillantok az ajtóra és elmosolyodom, amikor a felsőbb éves srác kinyitja. Olyannyira felsőbb évesnek tűnik, hogy talán mestertanonc. Lehet, esetleg pontosan az, akihez legfőképp jöttem.
- Szia! Igen, a nevem Thomas Middleton és Apáthy Marcellt keresem - közlöm vele, beljebb is lépve, ha már így utat engedett nekem.
- Az új főszerkesztő-helyettes vagyok - bólintok derűsen, határozottan. Hiszen én úgy tudom, hogy ez így van. Arról fogalmam sincs, hogy erről az Edictum előttem álló vezetője mit sem tud, így pedig valószínűleg az egész nem is igaz.
- Mármint... legalábbis megpróbálnám, megbírkózom-e a feladattal - teszem hozzá kissé zavartan, hiszen az iménti kijelentésem közben valahogy olyan kellemetlenül éreztem magam. Nem kenyerem ez a túlzott öntudat meg törtetés.
- Jonathan szerint meg fogok - fedem fel tegnapi találkozásom kilétét és ezzel azt, ki az, aki miatt itt vagyok. Aki ideküldött. Aki miatt teljes meggyőződésem, hogy csak így hirtelen én vagyok az iskolaújság új főszerkesztő-helyettese. Igaz, az említett rellonos előszeretettel becsmérelte a saját, közös munkájukat Marcinak és értelmetlennek titulálta néha, a gárda többi tagját meg tehetségtelennek és szerencsétlennek, azonban arról nem tájékoztatott senkit, hogy kilépne.
- Hú - kalandozik el ámuló tekintetem a megkapó hangulatú szobában, miközben igazítok oldaltáskámon. Életemben nem jártam még szerkesztőségben. Szóval itt születnek a cikkek? Innen indulnak az ötletek és öltenek formát a lap hasábjain? Nyílt tekintettel szemlélődöm, kissé el is feledkezve magamról. Mikor erre rájövök, torkot köszörülve, a srácra mosolyogva kapom rá vissza a fejem, várva, vajon a főszerkeszőhöz van-e szerencsém, mint azt képzelem, ha meg nem, tud-e segíteni.
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 22. 20:29 | Link

Thomas

- Elég jókor jöttél.
Mutatok végig magamon, amit eléggé bénának érzek, de ám legyen. Nem nagyon megy nekem ez, de igyekszem eléggé magabiztosan kinézni, mint amilyennek egy vezetőnek lennie kell. Amúgy is eléggé ijesztő nekem ez az egész főnök szerep, én nem olyan vagyok, mint Berg, és nem is leszek valószínűleg soha. Mondjuk kérdéses, hogy ez olyan nagy baj-e.
- Bocsi, de ki?
Nézek rá csodálkozva, és érzem, hogy az ajkaim gigalassúsággal csukódnak össze megdöbbenésemben. Mint, amikor Kamilla fogta a gyönyörű barna tincseit, és szinte fehérre festette. Eléggé hűha élmény volt, és azt se nevezném a legjobb napnak, főleg, mivel a szőke lányok nem éppen a gyengéim, és tudom, a barátnőm, nem a kinézete számít, de hát azért kellett pár pillanat.
- Ééés, öhm... bocs a kérdésért, de, Jonathan tudta a neved?
Mert azt kinézem belőle simán, hogy valóban csak úgy lepasszolta a dolgot, Istenem, de mennyire kinézem, annyira ő, komolyan mondom, egyszerűen zseniális. De azért tehet egy nagyon nagy szívességet, főleg, hogy egy látszólag csillámpóni lelkű fiút küld a nyakamra, mondván, hogy ő majd megoldja. Na most akkor vagy ő nézi le ennyire a munkát, vagy engem néz le ennyire. Vagy mind a kettő. Hát én esküszöm beverem a képét annak a ficsúrnak. Csípőre tett kezekkel fordulok felé, mire ő addigra már bent van, és lelkesen néz körbe. Nem szabad rajta levezetnem, hiszen annak idején én is olyan lelkes voltam, mint most ő, függetlenül attól, hogy Berg mit okozott ezzel.
- Szóval, mennyit tudsz az Edictumról, Thomas?
~ És van valami ötleted arra, hogy miként adagolom ezt be a többieknek? ~
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2018. október 22. 22:43 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Csodás, szóval ő Apáthy Marcell. Ez már jól indul. Mosolyogva bólintok.
- Az... az új főszerkesztő-helyettes - ismétlem meg kissé hebegve, amikor visszakérdez. Valahol az agyam hátuljában felmerül, hogy nem azért ismételteti meg velem, mert nem érti vagy nem hallotta, hanem mert ledöbben, azonban az udvariasságom és praktikusságom nem engedi, hogy ne feleljek rögtön.
- A nevemet? Hát... - homlokráncolva próbálok visszaemlékezni.
- Tegnap összetalálkoztunk és azt mondta, már akart velem beszélni, mert szeretné átadni a főszerkesztő-helyettességet valakinek és elsősorban rám gondolt, mert... sok minden miatt megfelelek - tárom inkább a rellonos elé, hogyan merült fel ez az egész, viszont az indoklás részét kicsit esetlenül fejezem be, rövidre zárva, hiszen itt pirulnék ropogósra, ha meg kéne ismételnem azt a mézes-mázos dicséret áradatot, amit Jonathan prezentált nekem a prefektusságomtól kezdve a fiatalos lendületemen át a jó kiállásomig.
- Bár nem tudom, honnan ismer és igazából nem feltétlenül vagyok biztos benne, hogy tudja a nevem - teszem ezt hozzá, egyre jobban elbizonytalanodva abban, hogy ez az egész társalgóbeli incidens valóban megtörtént-e, vagy ha meg is történt, nem valami átverés volt-e. Nehezen ismerem fel, ha át akarnak ejteni, bár legalább már lassan annyi kezd kialakul bennem, hogy utólag nekiállok kételkedni. Mondjuk csak kicsit.
Elég az hozzá, kezdem lehelletnyit furán érezni magam a srác tök jogos kérdései nyomán, azonban mielőtt még elfogna bármilyen kétségbeesés, az újabb érdeklődése visszazökkent abba az állapotomba, amivel beléptem ide. Hiszen rendesen átgondoltam én ezt. Amilyen lazán a belga átengedte nekem a helyet, én olyannyira komolyan megfontoltam az ajánlatot és arra jutottam, hogy tényleg megpróbálnám. Igaz, vállaltam már pár dolgot a suliban, azonban az időmbe és főleg az energiámba minden további nélkül belefér még ez is.
- Mióta itt vagyok, elolvastam minden számot. Pár cikket többször is. Tudom, hogy havonta jelenik meg; hogy nagyjából milyen rovatai vannak; hogy elsősorban a tanodáról szól a tanodabelieknek; meg hogy tetszenek benne a rejtvények és én is szívesen csinálnék - mosolyodom el jobban a végére, ahogy már elő is állok azzal, én miket terveznék alkotni esetleg. Észre se veszem, de beszívok egy jó mély levegőt és sóhajjal engedem ki. Nagyon izgulok. De nem gond, szeretek izgulni.
- Az a helyzet, nagy író az nem vagyok. Legalábbis nem próbáltam még. Nincs újságírói tapasztalatom - vallom meg könnyedén a totális hozzá nem értésemet, miközben a suliújság főszerkesztő-helyettesi címére pályázom. Szerencsém, hogy még nem kell állásinterjúkra mennem, mert ott is ezt adnám elő: egy percig se arra törekednék, hogy eladjam magam bármiféle hantázással, hanem őszintén beszámolnék arról, mi az, amit tudni érdemes rólam. Mondjuk van egy sanda gyanúm, hogy ez az évek múltával sem fog változni. Úgyhogy csak annyit remélhetek, hogy van, akinek imponál, hogy nyitott könyv vagyok. Vagy esetünkben újság.
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 25. 21:47 | Link

Thomas

- Az a barom...
Ezt leginkább magamnak motyogom, miközben a fiú beszél, és a motyogás alatt tényleg motyogást értek, nem akarom egyből letörni a lelkesedését, hiszen ez a helyzet azt jelenti, hogy bármit is lépek, bajban vagyok. Legyünk őszinték, ez a helyzet. Mert hát ha megnézzük. Az biztos, hogy a ficsúr arcát be fogom verni - éljen az állandó testedzés, a fegyelem, meg a sok minden, amit Liam mond -, viszont egyedül maradok. Ha most azt mondom a kiskölyöknek, hogy ne szórakozzon velem, akkor annak el fog terjedni a híre, ha bedobom, mint új arc, kicsinál a saját csapatom. Ha berakom a szerkesztőségbe, onnan meg kiemelek random valakit, akkor neki rossz lesz, és ugyanúgy kicsinálnak a választásomért. Nem is akartam vezető lenni, és most jöttem rá, hogy az a szemét engem is csúnyán átvert, mert nem volt kedve csinálni. Fájdalom. Hirtelen engedem el a szorítást, észre se vettem, hogy mikor hajoltak be az ujjaim, és mikor szorítottam őket ökölbe. De megtettem. A körmöm már a húsomba vájt, így idővel a fájdalmat is megéreztem.
- Szóval. Nem írtál még cikkeket. Értem.
Szuper. Jött valaki, akinek tetszenek a rejtvények, hurrá. Oké, magamban már el is kezdem felépíteni a történetet. Egy: olyan szinten behúzok a Bergnek, hogy nem fog tudni beszélni. Kettő: azt mondom, hogy nagyon régóta kerestük a megfelelő embert. Három: Johnny boy őt választotta. Négy: azért nem belső ember, mert a külső kritika hangjaként fog megjelenni.
Azt persze nem tudom, hogy a kiskölyöknek ezt hogyan adagolom be, de eléggé lelkes, szóval azt mondom, nem olyan vészes a helyzet, maximum kritikus, de majd valahogy kezelem. Az egész életem a problémamegoldásból áll, és ez lesz a következő szint.
- Mondom mi lesz. Az ott az asztalod. Nem nagyon volt használva, mint láthatod. Nyugodtan rendezd be, ahogy szeretnéd, fotók, mütyűrök. Kedden, ebéd után szokott lenni a nagy megbeszélésünk, szóval akkor foglak bemutatni. Te csak bólogass, oké? És csinálj mondjuk addigra egy rejtvényt. Hogy hangzik?
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2018. október 26. 00:03 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Összeszorítom a számat és így mosolygok, homlokráncolva. Nem, nem írtam még cikket. Restellve pislogok a főszerkre. Tudom, nem vagyok egy főnyeremény a posztra. Mármint nem tűnök annak és attól, hogy Jonathan szerint alkalmas vagyok -ami ugyebár nem igaz, de ezt nekem nem kell tudni-, attól még Marcinak nem kell, hogy tetszek. Szóval nem haragudnék én akkor sem, ha ajtót mutatna nekem. Megérteném. Ehelyett viszont asztalt mutat. Odakapom a fejem a csodaszép bútordarabra. Legalábbis én csodaszépnek és kényelmesnek látom. Tökéletesnek egy remek cikk megírásához. Ahogy pedig ecsetelgeti, miként lakhatom be, meg hogy bemutat majd kedden a szokásos megbeszélésen, egyre felszabadultabb leszek ismét és mosolyom sajnálkozóból ismét izgatottba fordul. Kicsit összevonom a szemöldököm, de bólogatok, bemutatva, milyen remekül tudok bólogatni. Az egyik kedvencem.
- Egy rejtvényt? Oké. Rendben - bólogatok tovább.
- Hogy szoktátok csinálni? Mármint például milyen pergamenre írtok? Sima pennát használjak? Van valamilyen tartalmi megkötés? - teszem fel gátlástalanul kérdéseimet az alapokról, hiszen mindent jól akarok csinálni. Nem biztos, hogy elsőre menni fog, de mindent megteszek érte. Azt hiszem, elég nagy változás lesz az én személyem és hozzáállásom a háztársáéhoz képest. Lehet, most még húzza rám a száját, tekintve a tapasztalatlanságom és a hozzá talán nem túl közelálló természetemet, a végén azonban megeshet, hálás is lesz Jonathannak, amiért bedobott engem ide a mély tintába. Jó, oké, az túlzás lenne, minden esetre talán idővel úgy érzi majd, jobb ez így. Remélem. Abban egészen biztos lehet, hogy én nem fogom átejteni, sem keresztbe tenni neki sehogyan. Minden törekvésem arra irányul majd, hogy klasszul együtt tudjunk dolgozni és az olvasók kedvében járjunk.
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 26. 18:37 | Link

Kisöcsi

~ Szedd össze magad Marcell, és mosolyogj. ~
Vannak kisebb testvéreim, és őket is túléltem, vagy ők engem, de a lényeg, hogy felnőttek mind a ketten, és viszonylag elkerültek minket a kellemetlen esetek. Viszonylag. Azért persze nem teljesen, de ez egy másik történet. A kissrác meg tényleg lelkes, olyan kistesó fajta, aki az idősebb bátyára akaszkodva igyekszik nagyfiúnak tűnni, és büszke, amiért a tesó haverjai barátkoznak vele. Én egészen jól elvagyok ezekkel az egyedekkel, így a mosolyom is csakhamar átvált természetesbe, hiszen a sok kérdés már-már aranyosnak mondható.
- Használhatsz bármit, ami kényelmesebb, a végén úgyis át van vezetve minden cikk egységes lapra. Van aki például mugli írólapot használ, más a bambuszra esküszik, megint más a legegyszerűbb pergamenre. Van mindenféle a polcokon, ott, igazából ezek ilyen adománypapírok, a szünetben végig szoktam járni a tanszer boltokat, és el szoktam mondani nekik, hogy kik vagyunk és mire kellenek a cuccok. Valamennyit mindenki ad.
Nem ad keveset az iskola a fenntartásunkra, sokat se, de ilyen időkben ez nem is csoda. Sokat spórolok így, hogy legalább az alap dolgok ingyen vannak. Ezért lehet az újság kicsit jobb minőségű, adhatunk olykor ajándékot is hozzá. A karácsonyi ajándékra még rá kell állítanom a lányokat, most jut eszembe. Valami látványosat szeretnék.
- Igazából szabad kezed van. Ha van valamilyen ünnep vagy évszakváltás, akkor inkább ahhoz szokták igazítani a dolgot, de ezen túl semmi. Most november közepe a következő megjelenés, szóval ez inkább ilyen holtidőszak, bármi belefér történet.
Kicsit még a vállam is megrántom, mert tényleg, ilyenkor mindenki azokat a témákat veszi elő, amiket egész évben szeretett volna, és amik tudja, hogy a karácsonyi szám mellett el lennének nyomva.
- Mondott amúgy bármit arról Berg, hogy mi a feladatod?
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2018. október 27. 19:59 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Kiváncsi vagyok, hány évesnek hihet a srác. Vagy úgy általában az emberek. Biztos, hogy legalább 1-2 évvel fiatalabbnak, mint amennyi tényleg vagyok. Aztán, ahogy majd az idő telni fog, egyre és egyre fiatalabbnak fognak gondolni. A külsőm se halad olyan ütemben a korommal, mint a többieknek, a lelkem meg aztán végképp nem. Sokan a fél karukat odaadnák ezért, tudom. Akik viszont ilyen alkatok, mint én, azok általában megőrülnek tőle, hogy cukinak meg kisfiúsnak bélyegzik őket. Én nem. Engem nem zavar. Hiszen nincs ezzel semmi baj.
Bólogatok a papírokat illetően és el is pillantok mindig arra, amelyik polcokra mutat, aztán jobban elmosolyodva hallgatom, amit arról mesél, hogyan szerezi be az eszközöket különféle helyekről. Ez baromi klassz. Jófejség a boltosoktól. Szeretem, amikor az emberek segítenek egymáson, akár csak ilyen apró figyelmességekkel.
- Jól van. Értem. Köszi! Kitalálok valamit - hallgatom a tippjeit a rejtvényt illetően, közben kezeimet hol karba fonom, hol zsebre dugom.
- Nos... azt mondta, össze kell fogni a szerkesztőséget, felügyelni a munkát, ötletekkel előállni... - húzom fel vállaimat, miközben felsorolok pár dolgot, ami eszembe jut azokból, amiket Jonathan rám zúdított. Ő persze ezeknél magasztosabb és igazából nagyképűbb kifejezéseket használt, viszont egy részt úgysem tudnám szó szerint felidézni őket, más részt nem is állnának szerintem a nyelvemre.
- De hálás lennék, ha elmondanád, ez egészen pontosan mit takar. Meg hogy mit vársz tőlem - közlöm derűs őszinteséggel, hogy állok elébe az eligazításnak, akár a konkrét parancsoknak.
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. november 3. 16:37 | Link

Kisöcsi

Olyan furcsán keverednek bennem a gondolatok. Egyrészről - és ezt nagyon szégyellem is -, nem tudom elhinni, hogy ez komolyan velem történik, hogy tényleg itt áll, és mondja, hogy Bergh rábízta a dolgokat. Másrészről - és természetesen ezért is szégyellem magam -, nem tudom szerencsétlent komolyan venni, pedig tényleg nagyon igyekszem, és tudom, hogy üdítő a változás, de inkább túl drasztikus. Harmadrészt nagyon szeretném megütni Bergh "magasztos" képét. Tudom, tudom, az agresszió nem vezet sehova, de néha nagyon kellene, és most nem merem azt mondani, hogy nem fogom megtenni.
- Igen, végül is ez. Eléggé jó a csapat, légy nyitott, és őszinte. Ha valamelyik ötletet nem tartod bölcsnek, akkor mondd el, hogy miért nem az. Ne élből elutasíts, inkább világíts rá a hibás pontokra annak érdekében, hogy a másik fél okuljon és ne érezze magát teljesen használhatatlannak.
Magamban teszem csak hozzá, hogy "öcsi", mert ő olyan öcsis nekem. Van sajátom, de azért nem tudok elmenni a dolog mellett, hogy ő is nagyon egy "öcsi kaliberű gyerek". Legyek nyitott, pozitív, meg efféle dolgok. Felnőttesen kellene intéznem az ügyet, pedig valljuk be, amire jelenleg vágyok, hogy hazamenjek, befeküdjek Kamilla mellé, és elnyafogjam neki, hogy az élet mekkora egy szívás. Igen, így aztán remekül meg fogom állni a helyem az iskolán kívül is.
- Egyelőre szerintem csak azt, hogy figyelj. Mondjuk ebben a két-három számban. Dolgozz be, legyél ott, amikor beszélek a többiekkel, figyeld, hogy hogyan intézzük, és vedd fel a ritmust. Ha ez megvan, akkor nem lesz baj, nekem is elég jól sikerült belerázódnom, szerintem neked is menni fog. Én pozitívan állok a dologhoz.
Vagyis állnék, de most még eléggé pipa vagyok, szóval nem tudom őszintén hinni is, hogy igaz. De egy nap, talán ez is összejön majd.
- Viszont, most el kéne ugranom egy kicsit, nem gáz? Ha szeretnél, maradj nyugodtan, ha nem, akkor kedden találkozunk.
Most akkor is meg fogom keresni azt a szerencsecsomagot, és megköszönöm neki, hogy ekkora gyökér, mert valljuk be, egy kisgyerekkel elhitetni, hogy ő itt simán lehet vezető, eléggé szívtelen.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2018. november 4. 23:51 | Link

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Azt hiszem, érzem, hogy nem vesz engem komolyan és hogy talán még nevetségesnek is tart, azonban valahogy hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy így kezeljenek. Kezdeni legalábbis a legtöbben így kezdik. Vannak, akik aztán ennél is maradnak, ám sokan meglátják végül a saját korlátjaik mögül, hogy attól még, mert számomra ilyen vidám és egyszerű a világ, attól még koránt sem vagyok elveszett. Naív és befolyásolható az mondjuk igen. Éppen ezért, amekkora hév és öntudat buzgott bennem Jonathan ajnározása után, most annyira érzem magam egy hivatlan és kéretlen púpnak a főszerk hátán. Azonban ezt nem mutatom ki, mert nem vagyok hajlandó elfogadni a rám kiosztott szerepet. Nem azért jöttem, hogy kolonc legyek, hanem tényleg azért, hogy segítsek. Ezt is fogom tenni. Ehhez viszont legelőször meg kell húzzam magam és követnem kell az utasításokat. Ezekhez igazán értek. Menni fog.
Nyitott és őszinte. Na ez meg a másik fele, ami nem fog gondot okozni. Még ha akarnék se igazán tudnék másmilyen lenni. Viszont attól nem szükséges tartania, hogy bárkit élből elutasítanék vagy hogy én bárkivel úgy beszélnék, hogy utána hasztalannak érezze magát. Mivel az ötletekben és mindenben a jó az, amit meglátok és mivel egy pillanatig sem bírnám senkiről azt feltételezni, hogy haszontalan, így éreztetni sem tudnék ilyesmit velük. Azonban, ahogy nézem, egy ideig nem is kell ilyesmikkel törődjek, hiszen a háttérben kell maradnom. Fiatal arcom őrzi lágy, figyelmes vonásait végig, miközben hallgatom őt, azonban mosolyom és szemeim csillogása halványul egy egészen kicsit. Mert érzem már, hogy engem itt nem vártak. Megfogalmazni nem tudnám azt, ami fojtogat, de nem is akarom. Nem törődöm vele.
- Nem, persze, menj csak! Szerintem elfoglalom az asztalom és ismerkedem a hellyel - biztosítom afelől, hogy nyugodtan magamra hagyhat. Miután elbúcsúsztunk, körbe is járom a helyiséget. Lépésről lépésre tér vissza belém a lelkesedés, ahogy egy egészen új világ tárul ki előttem. Leülök végül az asztalomhoz és mikor végigsimítok a lapján, észreveszem, ahogy a szélén heverő kis névtáblán a Jonathan Gerhard Van den Bergh felirat lassan átformálódik, mígnem Thomas Middletonná alakul. Széles mosollyal szusszanok egyet.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium