36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 15. 20:32 | Link

Ismerkedős este, avagy összeröffenünk kicsikét

Többször beszéltük már Jonathannal, hogy nem ártana ha legalább egyszer úgy összeülni a szerkesztőségben, hogy mindannyian itt legyünk, mert esetleg érhetnek meglepetések minket. Mivel tudom, hogy őt érte, én meg gonosz módon megírtam, hát gondolom, hogy nem igazán boldog attól, hogy ilyen módon találkoztak.
A feladatot, hogy egy ilyet szervezzek meg, mint helyettes, megkaptam úgy egy hete, ám az, hogy fejben megvan, nem biztos, hogy gyakorlatban is könnyen megvalósul. Mivel olyanban, hogy díszítés és kézzel készített cuccok totálisan, de nagyon béna vagyok, hát megkértem a Nőszemélyt, hogy segítsen már, mert nem akarok leégni. Én elmondtam neki, hogy mit képzeltem el, ő elmondta, hogy meddig tart a realitás, és hol kezdődik a "Marcell, nem te vagy itt a helyi maffia feje, szóval nyugi" rész. Az elmúlt héten azonban úgy vélem, sikeresek és hatékonyak voltunk.
Az ajtó mellett rögtön névjegykártyák vannak, melyeken az írói álneveink szerepelnek, és melyekre, ha akarjuk, ráírhatjuk a saját nevünket is. Először arra gondoltam, hogy a nevüket is ráírhatnánk, de mivel nekikezdődött a "hány lány van a szerkesztőségben és hogy néznek ki, biztos csinosak és azért csinálom ilyen lelkesen ezt az egészet" rész, hát inkább visszaszívtam, hogy a nevük kerüljön rá, és inkább azt mondtam, nem tudom mennyien vannak. Azt már meg sem említettem, hogy az ételek elkészítésére Linát kértem fel, mert akkor az a "talán" átalakult volna "marha gyorsan takarodj"-ba, és ahhoz most nem volt kedvem, mert Lina nagyon jól főz, és csak attól éhes lettem, hogy elmondta, miket készítene.
Végül az asztalokat átmenetileg kipakoltattam a manókkal, helyette alacsony asztalokat hoztak, amiket középre helyeztünk el. A párnákat a társalgóból szereztük, a fényeket a rellonos lányok szobáit végigjárva kértem kölcsön, amíg Dia Felhővel játszott. Az asztalra a főfogásokat helyeztük, míg az édességeket két oldalra. A névjegykártyák mellett vannak aranyszínű poharak és fekete filcek is, melyekkel szintén alkothatnak az emberek. Minden készen van, a meghívók kimentek, már csak az embereknek kell jönniük.


Kinézet
Ételek
Nassolnivalók
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. március 15. 20:39
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. március 17. 17:35 | Link

Ismerkedős est


A Mari esete a van Bergh fiúval megkapta a maga öt perc hírnevét. Most ne időzzünk el azon, milyen furcsa volt a kis navinésnek egy olyan cikket lektorálnia, ahol ő maga került terítékre, pontosabban a pletykarovat könyörtelen hasábjaira, hanem csak maradjunk ennél a kellemesnek ígérkező következménynél, miszerint végre megismerheti a munkatársait. Cserébe találkoznia kell majd a főszerkesztővel is, ami kicsit érdekes lesz a pletykarovat miatt, de hát nem lehet minden tökéletes, szól az ősi mondás.

Ahogy bátortalanul bekukkant az ajtón, van alkalma megfigyelni, hogy sehol senki, cserébe van kaja, szóval ő már panaszkodni nem fog. Beóvakodik a terembe, és közben egyszerre igyekszik láthatatlan lenni, meg azért jelezni, hogy amúgy ő megérkezett, húzzák ki a nevét a névsorból. Nem könnyű megtalálni a helyes arányt; az álmodó nagyon gyakran túlzásba esik a láthatatlan résszel. A kis navinés is erősen hajlamos az ilyesmire; most is csak bátortalanul köszön egy félhangosat - Öhm.. szép jó estét..? - majd keres egy kényelmesnek látszó sarkot, és elfoglalja. Itt is van, meg nem is. Igazi kis navinés a szentem.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. március 17. 23:35 | Link

- ¤ -
T. Szerkesztő Társak
- ¤ -
edictumos összejövetel

Marcira bíztam a kis összejövetel megszervezését. Neki azt mondtam, hogy azért, mert biztosra veszem, hogy nála ez jó kezekben lesz. Az igazság viszont az, hogy egyszerűen csak nem akartam én szervezni. Ha én partyt tartok, az annyiból áll, hogy elmondom pár szolgának, hogy mikor és mit akarok, aztán elvárom, hogy ezt pontosan úgy valósítsák meg, ahogy én azt elképzeltem. De igazából ráadásul inkább eljárni szeretek ilyen eseményekre, semmint házigazdáskodni.
Ahogy belépek a szobába, rögtön egy elismerő bólintással nyugtázom a hangulatot. Megszerzem a névjegykártyámat és úgy döntök, nem fáradok a teljes nevem felírásával. Mármint nem maga a felírás a fáradtság -hiszen ha kétszer ilyen hosszú lenne is végtelen örömmel körmölném le-, hanem az eredmény hiánya. Úgyse jegyzik meg, kiejteni meg végképp nem tudják. Még a Jonathant sem. De az meg úgyis rajta van.
Miközben világoskék, kifogástalan szabású ingemre nyomom a névcédulát, ezzel mágikusan rá is tapasztva azt, körbepillantok és meglátom a két eddigi jelenlévőt.
- Üdv a kedves szerkesztő társaknak - köszöntöm őket. A sarokba húzódott Marinak biccentek egy nagyot. Képemen ugyanaz a mosoly ül, mint ami a folyosón volt látható abban a helyzetben, amely alapjául szolgált annak a bizonyos pletykának. Mindenem a rivalda, szóval amíg egy-egy ilyen szóbeszédben nem kérdőjelezik meg a rangomat vagy a stílusomat, addig nem teszek egyebet, mint lubickolok a tényben, hogy a középpontban vagyok.
Odasétálok főszerkesztő-helyettesemhez és lekezelek vele.
- Kitettél magadért - nézek körbe a szerkesztőségi szobában.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2018. április 7. 16:06 | Link



Innen is sikerült elkésni, állapítja meg csak úgy magának gondolatban, miközben a csuklóján lazán ide-oda szánkázó órát kézfejét néhányszor megrázva igyekszik úgy bírni mozgásra, hogy a számlapot is lássa. Beletörődésének sóhaj formájában ad hangot, amint megpillantja a számokat végre, de a következő pillanatban már el is mosolyodik, ahogy lepillant a rá hatalmas szemeket meresztő babára. A dadus baglya az utolsó pillanatban szédelgett be az ajtón. Először bizonyára neki is csapódott, amilyen állapotban volt, na meg a hangos puffanás is ezzel lehetett összefüggésben, aminek köszönhetően egyáltalán ajtót nyitott. Állítólag valami egészségügyi probléma van a háttérben, de lényegtelen. Pöttömke most ennek eredményeképpen itt van vele, bizonyára mindenki örülni fog neki, hogy megismerheti. A nagyszüleinek valahogy mégsem szívesen passzolja le őt, legyen szó bármelyik oldalról. Igazából az apja felől még mindig csak halogatja azt is, hogy bekopogjon hozzájuk, közölve, hogy khm, khm, bemutatná az unokájukat. Még Leventének sem szólt, habár már most látni, hogy Ronan a haj- meg a szemszínét például határozottan tőle örökölte. Lehet, hogy nem ártana mégiscsak írnia legalább egy levelet, hiszen mindjárt fél éves lesz a kisfiú. A cumin cuppogva bámul körbe éppen egyébként, de abban a pillanatban, ahogy lenyomja a kilincset és benyit a szerkesztőségi szobába, már repül is az a cumi, akkora lendülettel köpi ki és sír fel éktelenül hangosan, torkaszakadtából. Meglehet, hogy az egóját az anyjától sikerült örökölni.
- Nanana... édesem, nyugalom - motyog neki, miközben egy helyben toporogva kezdi ringatni. Táskáját a legközelebbi asztalra teszi, hogy fél kézzel ügyködve kotorja elő a pálcáját, gyűjtse be és tegye ismét bacilusmentessé a cumit, hogy aztán Ronan ismét rácuppanhasson és csend legyen.
- Höh... - szusszan fel, amint ez végre megtörténik, majd körbepillant és némi zavart érez meglepő módon a kisfia helyett is az iménti jelenetért. Még szerencse, hogy legyűrni könnyen sikerül.
- Hát helló. Rég találkoztunk, de a következő lapszámtól már ismét boldogítani fogok mindenkit. Ja és ő meg itt Ronan Murtagh Wallace. Nem volt kire hagynom, úgyhogy... - vonja meg a vállát, szabad kezét kissé megemelve, ő erről aztán nem tehet. Tervezett, csak nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte. - Na mi újság? Meséljetek. Egy örökkévalóságnak tűnt ez a pár hónap, változott valami? Vagy inkább úgy kellene kérdeznem, hogy mi változott?
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2018. április 8. 15:01 | Link

Ismerkedős est
Ruha

Az eridonos buli után újabb buli következik, egy ismerkedős est. Az Edictum jól működő csapata még nem bulizott együtt és most ezt próbáljuk pótolni. Úgyhogy úgy döntöttem, én is megjelenek és megismerkedek jobban a többiekkel. Ezért felkaptam ezt a ruhát, gyors smink, majd jöttem is. Marci mondta, hogy intézi a kaját meg mindent és pont tökéletes lett minden. Szép a díszítés, a kaják meg istenien néznek ki. Tuti, hogy a főzős csajszi csinálta, Lina, mert csak ő ilyen profi a főzésben. A manók is ügyesek, de nem tudnának ilyet főzni, nem túl kreatívak buliszervezésben. Már itt van Cam, Marci, Jonathan meg lektortársam, Annamari is, szóval végül én is befutottam.
- Sziasztok! Na mi lesz a program? - kérdezem, majd megkeresem a nevem a kártyák közt. A baba sír, de Cam gyorsan elhallgattatja. Engem nem zavar, olyan kis cukik a babák. Ezután Cam kérdezget, én meg Jonathant figyelem, majd ő válaszol. Végülis ő a főszerkesztő meg ő tudja, mikor ment el Cam és mi minden változott. Közben elveszek egy csokis tejet sütivel és eszegetek. Ma még nem sokat ettem, ez jó lesz étvágygerjesztőnek.
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2018. április 9. 16:02
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. április 9. 16:19 | Link

- ¤ -
T. Szerkesztő Társak
- ¤ -
edictumos összejövetel

Háztársamnak szánt dícséretemet egy nyíló ajtó és egy rögvest üvölteni kezdő pólyás hangja követi. Odakapom a fejem és alaposan elfintorodom. Szerencse, hogy most mindenki a baba felé néz, így szerintem pont nem látják őszinte véleménynyilvánításomat. Egy műmosolyt erőltetek az arcomra. Igyekszem jópofát vágni a túlontúl fiatal résztvevőhöz. Így illik.
- Örömmel hallom - bólogatok Camnek, ahogy a visszatérését említi.
- Áh - adom ki a megértés hangját, amikor elmagyarázza, miért lóg rajta a gyerek. Még mosolygok is hozzá, miközben állam megemelem kissé. De az már túlzás lenne, ha nyugtatni kezdeném, hogy persze, semmi baj és hogy jól tette, hogy elhozta. Ezt meghagyom másnak. Addig is szerzek egy aranypoharat, rájegyzem a nevem és töltök magamnak valamit, néhány pálcaintéssel. Hamarosan kezembe lebeg az italom. Közben Nóri is befut. Biccentek üdvözlésül.
- A leadási határidőkön módosítottunk egy keveset. Hamarabbra hoztuk pár nappal. Illetve lett egy új tagunk, Adél. Nem tudom, eljön-e ma. Különben pedig töretlen népszerűségnek örvendünk - emelem derűsen poharam, miután vázoltam az elmúlt idők történéseit röviden. A programmal kapcsolatban ismét csak Marcinak adom meg a válaszadás jogát. Végülis ő szervezett.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 14. 19:03 | Link

Partizunk, mint állat

Az első érkezőre szélesen elmosolyodok, és már oda is ugrok, hogy köszöntsem őt. Szegény, amilyen bizonytalan, én olyan lelkes vagyok, szóval remélem, nem kap instant sokkot tőlem.
- Helló, örülök, hogy eljöttél, Marci vagyok, a főszerkesztő-helyettes. Válassz névjegyet, a kaják tekintetében szabadrablás van. Remélem hamarosan jönnek a többiek is.
Lassan eljön a kezdés időpontja, és tudom, hogy egy buliról illik késni, és valahogy most értem meg, mit is jelent úgy igazán házigazdának lenni. A várakozás idegtépő, de én igyekszem nagyon pozitív maradni.
- Főnök!
Köszöntöm széles mosollyal Jonathant, aki éppen a megfelelő pillanatban érkezik, még mielőtt a negatív gondolataim, mint rossz a dátum, a helyszín, a terep, és ehhez hasonló nyünnyögések elkezdik felemészteni az elmémet. Minden a legnagyobb rendben van. Gyors kézfogás, ezt nagyon csípem amúgy a Rellonban, mert a srácok lekezelnek egymással, semmi integetés, semmi szerencsétlenül állás, hanem gyors, határozott, férfias.
- Vagy, nagyon jól választottam asszonyt.
A nagyobb elemeket valóban én helyeztem el, és a pálcám forgott egész nap, de irányítani a nőszemély irányított, szóval igazából nekem már csak annyi a dolgom, hogy bezsebeljem helyette az elismerést. Valóban, ha Kamilla nem volna, lehet még most is ott szerencsétlenkednék az asztalok felett, vért izzadva, de ő mindent könnyedén vett, és az akadályozók inkább kívül maradtak. Éppen szólnék a felettesemhez, amikor megérkezik egy szőke lány, akit megvallom őszintén nem mindig tudtam eldönteni, hogy valóban lány-e. Aztán terhes lett, és véget értek a kérdések.
- Szabad?
Nem tudom, hogy ki a gyerek apja, valahogy a forrásaim totális zsákutcába vezettek mindig, de vannak pletykák. Azonban én, mint az egyik fő gyártó, tudom, hogy ezeknek nem szabad mindig hitelt adni. Viszont, ha engedi, akkor átveszem tőle, csípem a kisembereket, akkor is, ha teljesen összenyáladzanak. Persze remélem, hogy ebből az átvételből nem következtetik majd azt, hogy én vagyok a gyerek apja, mert akkor tutibiztos, hogy egy szokatlan időjárási jelenség okozza majd a halálomat. Persze figyelek azért a többiekre is.
- Kötetlen leginkább, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást.
Fordulok Nóri felé, hogy válaszoljak neki a feltett kérdésre.
- Még képet is csinálok, amit véletlenül majd elhagyok az iskola több területén, hadd lássák a népek, milyen jó dolog edictumosnak lenni. Aztán tömegével jelentkeznek majd az írók, és onnantól jól meg lesz dolgoztatva mindenki. Mi meg uralkodni fogunk rajtuk. Tetszik a gondolat? Mindig hoznak neked csokit, ha azt kívánsz, vagy főnixtollat Felagund titkos készleteiből.
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2018. április 15. 09:46 | Link



Rövid, klasszikus fekete ruhában van. A megjelenése makulátlannak mondható, talán csak annyi benne a fura, hogy a kisugárzása valahogy mégsem az az igazi nőies. Sosem volt az, ezért is szerette játszani mindig is a kis játékait, amelyeknek köszönhetően szinte mindenki azt hitte, hogy fiú. Aztán jött Levente egy kocsmában töltött estét követően, és a szerkesztőségben legalábbis már teljességgel egyértelmű, hogy lány (már ha valaki azt nem gondolja, hogy valami természeti csoda vagy netán ufó). Nem zavartatja magát, amikor látja, hogy Jonathan azért nem repes az örömtől, hogy Ronant is elhozta kénytelen-kelletlen, inkább átadja Marcinak, ha már megkérdezi tőle, hogy szabad-e.
- Persze. Szereti az új arcokat, csak vigyázz, a cumiját ne köpje ki, mert úszni fogsz a nyálban - közli, miközben kicsomózza a kendőt, amely eddig a kisembert tartotta, aztán nyom egy puszit a kisfia arcára, és átadja a főszerkesztő-helyettesnek.
- Na ezt örömmel hallom - válaszol máris a főszerkesztőnek, amint végighallgatja azt is, miféle változások történtek, amíg ő otthon próbált napirendre térni a változások fölött. - És csak egy új? Hát mi történik itt? Senki nem megy már újságírás szakra, vagy csak nem akarják itt tölteni a gyakorlatot? Amikor még mestertanonc voltam, annyian voltunk, mint nyáron a legyek, és csak úgy tolongott mindenki, hogy írhasson pár cikket, mert a tanárok mennyire díjazzák már ezt a fajta tevékenységet - kezd rövidebb szónoklatba némi csalódottságnak is hangot adva, hiszen mi történik itt a diákokkal? Ő a mai napig szívesen jár vissza ide, hogy alkosson, még ha nem is származik belőle semmi haszna azon túl, hogy néhány publikációt felmutathat. Ha akarna, biztos találna munkát valami nagyobb lapnál is, de minek? Ott biztos nem lenne ilyen remek társaság, és leginkább ezt hiányolná.
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. április 15. 19:57 | Link

- ¤ -
T. Szerkesztő Társak
- ¤ -
edictumos összejövetel

Italom a kezemben, kissé felszegett állal hallgatom az eszmecseréjüket, meg figyelem, ahogy háztársam magához ragadja az apró, hivatlan mágust. Mivel neki is úgy kellett elkérnie, így remélem, nem érkezik el majd egy váratlan pillanat, amikor valahogy az én kezembe adják, csak hogy megfogjam egy kicsit.
Nevetek egy keveset az ábrándképen, amit Marci fest fel a közeljövőnket illetően. Majdnem kibukik belőlem, hogy dehát most is uralkodunk ezen a maroknyi szerkesztőn, de végülis megállom. Hiszen ezt igazából csak én teszem és mivel kiváló uralkodó vagyok, ők észre sem veszik, hogy rabigában tartom őket. Legalábbis én ezt így látom. Belekortyolok italomba.
- Nem tudom, én már arra értem ide, hogy mindenki lusta és hasznavehetetlen - közlöm Cameron kérdésére, mikor nekiáll a Bagolykő diákságának aranykorát ecsetelgetni. Aztán nevetek egyet, mintha igazából csak tréfáltam volna. Pedig nem. Teljesen komolyan mondtam.
- Már aki nem edictumos - emelem poharam, hogy tovább szépítsek. Egy ideje kezd elkopni a diplomatikusságom. Idő kérdése és teljesen levetkőzőm. Végülis minek az, ha egyszer apám szerint semmi érzékem a politikához és nem fogom vinni ezekben a körökben semmire? Ahogy már megint ekörül a téma körül kezdenek forogni a gondolataim, gyorsan felhajtom italomat, mintha egy csepp alkohol is lenne benne. Nem érdekes. Megteszi ez most.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium