36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 13. 01:01 | Link

Ninnyó
Valamikor takarodó után


A minap arra a következtetésre jutott, hogy ebben az iskolában túl kevesen szentelik az életüket a békének és szeretetnek. Két napja telekürtölte a kastélyt, hogy minden héten hétfő reggel jógaórát tart a réten, még a tanórák kezdete előtt. Rengeteg kisdiákra számított, ehelyett voltak vagy tizen. Persze Lencsét ez csupán pár másodperc erejéig lombozta le, utána még eltökéltebbé vált azon igyekezetében, hogy megtérítse az egész kastélyt, és kellemes kollektív tudatot hozzon létre; mindenki szeresse, tisztelje, és becsülje egymást. Peace, love, unity. Tudjátok, hogy van ez nála, rosszabb, mint egy szépségkirálynő a bárgyú világbéke szövegével.
Szóval a következő lépés Zion felé. Sokat agyalt rajta, mi az, ami minden diákhoz eljut, és miután Kísz nagy nehezen lebeszélte róla, hogy ne szökjön be a konyhába, és ne cserélje ki a manók által készített desszerteket saját gyártmányú “mokkás” sütire, csak egy valami maradt. Edictum. A legbrilliánsabb gondolat, ami valaha parányi agyacskáján átfutott! Hiszen nincs a kastélyban olyan diák, aki ne olvasna bele legalább egy cikk erejéig; még vörös törpénk is át szokta lapozni, hogy megnézegesse benne a képeket.
Csak annyi a dolga, hogy beleszerkeszt egy rövidke - egy-két - oldalas hittérítést, és máris nyert ügye van! Aztán a következőbe majd megint és megint és megint… amíg ki nem porolják a hátsóját, mint Bözsi néni az öreg szőnyeget.
Esetleg Noel képét is beleteszi, és a siker garantáltan hatalmas lesz! Vagy ne legyen a neve eztán Leonie Rohr… umm, ez meggondolandó, mert már tényleg nem sokáig szeretne ezen a néven futni. No, mindegy, szóval így esett, hogy hölgyünk egy mappával a kezében, melyben a díjnyertes cikk különböző változatai vannak, különféle témákban, elindult nagy kalandjára, és éppen a szerkesztőségi szoba felé araszol a lehető legártatlanabb arcával. Nem is csinálhatná feltűnőbben. Mikor aztán eléri az ajtót, először bekopog, hátha van odabent valaki, de miután választ nem kap, halkan benyit, és beoldalaz a feltáruló résen. Bizony, résen kell lennie, ha nem akar lebukni, hiszen éppen az iskolaújságba akar belepiszkítani, mint egy neveletlen kiskutya. Már csak az a kérdés, hol van a következő Edictum anyaga? Vagy előbb el kéne döntenie, mit is akar pontosan belecsempészni? Nem is lesz ez olyan egyszerű kör...
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 13. 11:50 | Link

Hittérítő Léjoní

Itt van mindjárt a megjelenés napja, az utolsó cikkek még most futnak be, bár a határidő már réges-rég lejárt. Ilyenkor mi történik? Éjjel már nem a lektorokat rugdosom ki az ágyukból, hogy segítsenek, hanem magam végzem el az utómunkálatokat, hogy Adamnek semmi más dolga ne legyen, csak összeállítani a végleges formát.
Kissé nyúzottan kaptatok fel a faluból, kezemben egy vaskos mappával, amiben az eddig beérkezett írások lapulnak. Igen, van, hogy hazaviszem a munkát, nem feltétlenül tartom jó ötletnek bent hagyni a szerkesztőségben az egészet: amilyen leleményesek a diákok, akár el is csenhetik, vagy a már leellenőrzött cikkeket átírhatják. Egyiket sem tartom fenomenálisan jó ötletnek, így a vége felé eltűntetek mindent, hogy csak az utolsó pillanatokra hozzam vissza. És most derül csak ki igazán, mennyire jó ötlet is mindez a részemről. Meglepődve konstatálom, hogy a szerkesztőség ajtaja résnyire nyitva van, tehát valaki tartózkodik a helyiségben. Szemeim összeszűkülnek, ahogy közelebb lépek és bekúszva a résen a falnál felkattintom a villanyt.
Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok eszelős típus, ahogy megijedni sem szoktam. De a hirtelen fényességben előbukkanó vörös lobonc totálisan kizökkent amúgy higgadt szerepemből és ugrom egyet, alig sikerül elfojtanom egy halk sikkantást. Számítottam rá, hogy valamit találok idebent, de nem egy szőrgombócot... Ami jobban megnézve az egyik eridonos diák. Kicsit keresgélnem kell az emlékezetemben, hogy ráleljek, de hála Brandon cikkének beugrik, hogy ki is a leányzó.
- Leonie, elárulnád, hogy mit keresel itt takarodó után egy mappával a kezedben, nem mellesleg korom sötétben? - nem támadom meg, nem üvöltök vele, pusztán a zavar és értetlenség látszik arcomon. Ha valami rosszban sántikált, már úgyis mindegy, de ha meg csak valami ártatlan anyagot hozott, miért nem tette meg fényes nappal? Szívesen veszünk fel bármikor, bárkit magunkhoz, cikkíróból sosem lehet elég, most mégis ezen a szent helyen, ebben a szent pillanatban futok össze vele. Tudhatnám, hogy Leonie némiképp flúgos, hallottam arról a "szeressük a rellonosokat" napról is és elmondhatom, hogy messze ívben kerültem el a bejárati csarnokot aznap. Egyben biztos vagyok: az az egyetlen kereke hiányzik, ami az összes többit hajtja, de legalább aranyos. Aranyosan esetlen és bolondos.
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 21. 01:21 | Link

Ninnyó

Persze honnan a mákos derelyéből tudná ő azt, hogy másoknak történetesen több esze van annál, minthogy az irodában hagyják a készülőben lévő újságcikkeket? Hát hol itt a diáktársakba vetett bizalom, kérem szépen? Hol a hit, hogy vannak még rendes gyerekek az iskolában? Hol a remény, ha netán mégsem, akkor legalább jó szándékkal piszkálnak bele az újságba? Hol van, hol?
Oké, Lencse itt tartózkodása mindenre magyarázattal szolgálhatna, de apró hölgyünk fejében meg sem fordul, hogy esetleg rosszat cselekedne azzal, hogy belepiszkít egy olyan újságba, aminek megszerkesztésén mások egy egész hónapon át becsülettel güriznek. Akkor mégis miért lopakodik úgy, mint egy F–117 Nighthawk lopakodó vadászbombázó? Annyit már sikerült kitapasztalnia az iskolában eltöltött röpke öt-hat éve alatt, hogy - bár roppant kedves és szerethető itt mindenki - nagyon nehezen értik meg, mit miért tesz. Sokan nehezen hangolódnak rá a pozitív rezgésekre.
Egészen addig fel sem tűnik vöröskénknek, hogy mennyire logikátlan a sötétben tapogatózni, míg valaki fel nem kapcsolja neki a villanyt.
-Áhh, köszi! - szól hátra felderülve, amiért végre látja is, mi van ráírva a lapokra, amik a kezébe kerülnek. Mérföldekkel könnyebb így a kutakodás. Majd egyszer csak jobban megmerevedik, mint Neo tette volna, ha a kéket választja a pirus kapszula helyett.
-Sssszia! - elég annyi idő, hogy összerendezze rakoncátlan arcizmait, míg megperdül a sarkán, hogy szembenézzen lebuktatójával. A másodperc tört része alatt ártatlan vigyor szalad végig fején, és többet le sem lehet vakarni róla. Odapattog Nina mellé, átkarolja a derekát, és beljebb tessékeli a helyiségbe, mintha ugyan Lencse irodájában volnának.
-De örülök, hogy pont erre jársz! Én csak… nem akartam fényt csinálni, nehogy véletlenül felébresszem a szobában alvó ugró-bugró bábonyokat. Umm… viszont... látom, nincs is itt egy sem… talán elköltöztek a tópartra, mert ott sokkal frissebb a levegő - mindezt úgy adja elő, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és még arra is van ideje kissé rácsodálkozni, hogy Nina miért nem tud ilyen kézenfekvő dolgokat.
-A mappa pedig azért van nálam, mert modell akarok lenni, és ebben van a portfólióm. De ahhoz túl szégyenlős vagyok, hogy megmutassam neked, ezért most nem veszem elő - mondjuk ez jóval hatásosabban hangzott volna Nolcsa testében, de sebaj. A háromlábú szék sem indulhat a paralimpián, mégsem szomorkodik.
-De hát neked is van mappád! - mutat rá a nyilvánvalóra. - Szintén modellnek készülsz? Micsoda véletlen! - csapja össze tenyereit.
-El tudod ezt hinni? Én igazán nem! Együtt kerülünk majd címlapra, ez pazar! Pazar! - szép lassan leolvad arcáról a mosolya, majd sajnálkozó fejcsóválásba kezd.
-Az a helyzet, hogy együtt kerülhetünk oda, de nem egy címlapra. Szomorú, nagyon szomorú. Sajnos az én fejem túl nagy ahhoz, hogy elférjen mellette a tiéd. Szóóóval… más újságot kéne keresned, mert tudod… én voltam itt előbb meg ilyenek… - finoman és természetesen “észrevétlenül” kezdi a hölgyeményt az ajtó felé tuszkolni.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 28. 19:11 | Link

Léjoní

Amit eddig csak hírből hallottam, az most szó szerint megelevenedik a szemeim előtt. Nem elég, hogy tulajdonképpen betör a szerkesztőségbe, még meg is köszöni, hogy felkapcsolom neki a villanyt. A pofátlanság szónál egészen biztosan csak ember szerepelhet magyarázatként: Leonie. Bár az is lehet, hogy a hülyeséghez osztották be, erről majd az elkövetkezendő percek döntenek.
- Itt nincsenek bábonyok - furán hatnak ezek a kiejtett szavak tőlem. Sosem szoktam bábonyokról diskurálni és őszintén szólva eddigi életem során soha nem is hallottam róluk - bármilyen szégyenletes is ez. Nyilvánvalóan az én tudástáramban lehet valamiféle hiba, mert a vöröske olyan meggyőződéssel és profizmussal beszél róluk, hogy szinte elhiszem, hogy léteznek. Bár igazából nincs bizonyítékom az ellenkezőjére, úgyhogy ez egy ördögi kör. Eközben a helyzet csak bonyolódik, hiszen az Edictum nem modellügynökség, tehát ez a portfólió dolog is elég erősen sántít. Mi több, egyenesen féllábú, ami jelentősen megnehezíti az eridonos helyzetét.
- Ugye tudod, hogy mi nem divatmagazin vagyunk és nem keresünk modelleket? - megjegyzem, kissé váratlan számomra az a közelség, amelyből beszélnek hozzám. Leonie úgy csinál, mintha világra szóló, évezredes barátnők lennénk, ami persze nem probléma, mert lehetnénk, de nem vagyunk. A folytatáson szó szerint felnevetek. Hogy modell akarok-e lenni? Igazából már az vagyok, hovatovább elég híres is, úgyhogy köszönöm, nem kell megbeszélnünk a címlapos kérdéseket.
- Lassíts...! - próbálom kicsit csitítani, de teljesen felesleges, mert be nem áll a szája. Olyasmi, hogy válaszadás a részemről, elő nem fordulhat. Ez már csak azért is bosszant, mert azért itt elsősorban nekem van szavam, legalábbis utolsó információim szerint - az idők változnak, úgy tűnik. Na de sebaj, ezt még zokon se venném, azt viszont már enyhén igen, hogy megpróbál a saját irodámból kitessékelni - oké, nem az enyém, hanem az újságé, de jelen helyzetben egyszerűbb egyes szám első személyben beszélnem magunkról.
- Leonie, légy oly kedves ne taszigálj ki a szerkesztőségből! - megvetem a lábam szembefordulok vele és kikapom a mappát a kezéből. - Az Edictum egyik főszerkesztője vagyok, úgyhogy helyezzük most más megvilágításba ezt a beszélgetést, ha lehet - nem igazán kérés ez, bár biztos nem hangzik egyértelműen utasításnak. Igazán érdekelne, hogy mi ez az egész, így kinyitva az iratgyűjteményt kérdőn meredek a lányra. Igen, magyarázatot várok. Mert erre nyilván van.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium