28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. november 28. 19:53 | Link

Ez a harmadik alkalom, amikor tiszteletemet teszem az iskola újságjának szerkesztőségében. Először nem sokkal azután jártam itt, hogy megkaptam a főszerkesztői címet, utána pedig még egyszer. Ahhoz képest, hogy az Edictum vezetője vagyok, elég elenyészőnek mondható a látogatásaim száma. Dehát minek kószálnék itt? A cikkírókkal, lektorokkal bagolyposta útján tartom a kapcsolatot és ez így tökéletesen megfelelőnek bizonyult az eddigiekben. Azonban való igaz, hogy ez a tél eljöttével változhat. Nyáron már régen takarodó volt nekik, mire én egyáltalán felkeltem. Mostmár viszont egyre rövidebbek a nappalok, így jó eséllyel összeakadhatok velük személyesen is, ha igényük van rá. Nekem nem igazán van.
A főszerkesztői asztal mögött állok, néhány pergament rendezgetve, majd körbetekintek a helyiségben. Elég nagy a rumli. Elszórt papírok a földön, a hirdetőtábla tele régi hirdetményekkel, néhány beszáradt penna elől hagyva, ferdén odahelyezett asztalok, kiálló kocsis írógépek... Használják a szobát, na, és hiába némelyek látható igyekvése arra, hogy rend legyen, ezt nem annyira könnyű betartani egy közös munkatér, vagy akármilyen közös tér esetén. Sóhajtok egyet, kisétálok asztalom mögül, és innentől kezdve nem lehet belőlem mást észlelni, mint egy cikázó árnycsíkot, valamint a szellőt, amit a mozgásom kelt. Néhány perc múlva megállok a szerkesztőség közepén, és körbetekintek művemen. A parafatábla leürítve, pennák kiválogatva, papírok összeszedve, írógépek, asztalok és székek elrendezve. Elégedetten bólintok egyet, majd éppen csak elpillantok a nyitott ajtó felé. Igen, tárva a bejárat, hiszen ilyenkor nincsenek itt írók, akiket zavarna a folyosó népének nyüzsgése, ráadásul senki sincs a folyosón sem. Már a tanárokon, prefektusokon és efféléken kívül persze. Nekik meg főleg előnyös, ha egyből láthatják, ki és mit csinál ilyenkor a tanodában.
Szusszanok egyet és zsebre tett kézzel indulok vissza főszerkesztői asztalom felé.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. november 30. 16:07 | Link



Nem gondolta volna, hogy valaha is idehoz a dolgom. Soha nem vettem részt az Editcumban, és lelkes olvasója sem voltam, bár való igaz, hogy néha-néha belelapoztam, hiszen valahogy értékelni kellett az diákok fáradozását, akik minden hónapban vették a fáradtságot és írtak a lapba. Későn keltem, nem volt sok kedvem  elkezdeni a mai napot, így még az ágyban fekve egy kávé társaságában kijavítottam néhány szorgalmit, majd nagy nehezen elkezdtem a napot, ideje volt, mivel bőven belelógtunk már a napba és dolgom is volt, amit nem akartam a szükségesnél tovább halasztani. Bár az idő igencsak hideg volt a kastély zord falai között, de akkor sem voltam hajlandó lemondani a szoknyáról, felvettem hozzá egy háromnegyedes felsőt, cipőbe bújtam és megszemléltem az eredményt. Tanár létemre mégsem lehetek igénytelen és túl kihívó sem. Ez az öltözék azonban megfelelt minden elvárásomnak, hozzá kiengedtem a hajamat és nem pazarolva több időt a hiúságomra elindultam a szerkesztőségi szoba felé, abban a reményben, hogy találok ott valakit.
A helyzet egyszerű volt. Mivel mostanában elég sok időnket elveszi a tanítás Emmával és mégiscsak ez volt az első így a cukorboltra kevesebb idő maradt. Nehéz szívvel, de eldöntöttük, hogy ideje lesz keresni valakit, vagy valakiket, akik viszik a boltok, amíg mi tanítunk. Ez persze nem jelentette azt, hogy többet be sem tesszük a lábunkat, vagy magunk helyett dolgoztatjuk a diákokat, inkább csak segítségre volt szükségünk. Úgy sejtettük, vagy legalábbis reménykedtünk benne, hogy van a diákságnak egy olyan rétege, aki szívesen dolgozna egy kis kiegészítésért cserébe. Nem akartuk rögtön nagydobra verni, először körbe szerettünk volna kérdezni, hátha akad valaki, aki munkát keres, erre pedig mi más lenne a legjobb hely, mint az Edictum? Ők biztosan képben vannak, és talán szívesen segítenek nekünk.
Megálltam az ajtó előtt, lesimítottam a szoknyámat megigazítottam a hajamat, majd három halk koppantás után beléptem a szobába.
- Hello...
Bizonytalanok voltak a lépteim, azonnal körbepillantottam és tekintetem meg is állt az idegenen. Nem láttam még eddig, de még csak hozzá hasonlóval sem találkoztam. Kissé fura volt itt találni, mert idősebb volt mint akire számítottam, rögtön el is pirultam a gyors tegezés miatt, ami azonnal belém fojtotta a továbbiakat.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. november 30. 19:46 | Link

Czettner L. Zoé
a csinos tanárnő

Miközben visszahúzódom az asztalom mögé, észlelem, hogy valaki közeledik. Hallom szívverését, lélegzetét, a magassarkú cipők kopogását, és már messziről érzem az érkező kellemes illatát. Elteszek még néhány papírt a fiókba, mígnem jóleső rendet tudok az asztalomon, amely egyébként persze csak azért van, hogy legyen. Hiszen nem használom. Inkább a többiek használják. Itt helyezik el a kész, lektorált cikkeket, melyeket minden alkalommal elpostáznak nekem, hogy átnézhessem, majd publikálják, amint visszaküldtem, áldásom adva rá.
Három koppintás, nem túl magabiztos léptek és egy köszönés. Felemelem a fejemet, és eltekintek az ajtó felé, egyenesen a látogatóra. Biccentek neki egyet, viszonozva az üdvözletet, majd komótos, ragadozólépteimmel kihúzódom asztalom mögül és szépen felé indulok.
- Segíthetek? - kérdezem rekedtes, nyugodt hangomon, miközben lassan sétálok a szemrevaló jövevény felé. Gondolom, tanárnő. A diákkoron túl van már, mestertanoncnak pedig túl... hogy is mondjam? Felnőttes? Összeszedett? Pedáns? Valami hasonló. Ráadásul nem csak hogy este van éppen, de hétvége is. Ilyenkor még a szerkesztőség tagjai sem nagyon járnak erre, nem hogy más tanulók.
Megállok végül nem sokkal a hölgy előtt, sötét alakommal a szoba közepén magasodva. Rajtam egy mélykék póló, fekete dzseki, szintén fekete farmer és bakancs. Sápadt, hosszú kezeim lazán lógnak mellettem. Hajam kissé arcom elé lóg. Régi fényű szemeimmel türelmesen figyelem a tanárnőt.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 1. 16:07 | Link

Adam


Zavaromat leplezendő, a hátam mögé teszem a kezemet, mint a rossz gyerekek, akik nem nyúlhatnak semmihez és körbepillantok. Sehol senki, kivéve persze a sötét idegent. Nem vagyok félős gyerek, érdeklődőbb annál inkább, oldalra billentett fejjel mérem végig a jövevényt, mintha kettőnk közül ő lenne a betolakodó, nem én. Ráérős léptekkel sétálok közelebb hozzá, megtartva a tisztes öt lépés távolságot, ahogy Asher kioktatott, majd mosolyogva a sarkamra helyezem a hangsúlyt, kicsit dülöngélve. Nem titkolt szándékom ezzel az időt húzni, mivel fogalmam sincs, hogy kezdhetnék neki.
- Igazából, fogalmam sincs.
Tényleg nem tudom, tudna-e segíteni, mert nem tudom kivel van dolgom. Talán be kellene mutatkozni. Vagy nem? Otrombaság így ideállítani. Felsóhajtok és mielőtt még gyengeelméjűséggel vádolnának folytatom.
- Abban reménykedtem, hogy valaki lesz itt, aki talán tud nekem segíteni. Van a faluban egy cukorboltunk Emmával, de mostanában kevesebb időnk van rá és...
A falu felé mutatok, majd inkább összepréselve a számat összeszorítom a szememet és felszisszenek.
- Feleslegesen fecsegek.
Szűröm ki a fogaim között. Az ajkamba harapva pillantok az idegenre, összeszedem a gondolataimat, majd inkább a lényegre térek. Attól tartok, hogy talán untatom, hiszen kit érdekel?
- A lényeg, hogy keresnénk egy diákot, aki kisegítene minket, amolyan diákmunka, vagy hasonló. Azért jöttem ide, hátha a szerkesztőség tud valakit, aki szívesen dolgozna...
De a nevemet még mindig nem árultam el. Helyette hebegek, mint egy zavarban lévő kislány feleltetés közben. Kivéve, hogy nem vagyok kislány és nem felelek, de azért a bájos mosoly odafér.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 1. 16:44 | Link

Czettner L. Zoé
a csinos tanárnő

Államat finoman felszegem. Nem amolyan fölényeskedő módon, csak éppen annyira, hogy hajam félrehulljon sápadt arcomból és gesztusommal kifejezhessem érdeklődésemet, ha már a vonásaimmal nem igazán teszem. Finoman összevonom a szemöldökömet, ahogy a tanárnőcske kissé összeszedetlenül belekezd mondandójába. Türelmesen hallgatom végig, és idő közben világos lesz számomra, nem tudja, ki vagyok. Pedig a legtöbben már tisztában vannak vele, hiszen több ízben feltűnt a képem az Edictum hasábjain. Dehát nem mindenki olvassa, vagy épp csak nem túl tüzetesen. Amivel persze semmi gond nincs.
- Ha gondolja, meghirdethetik az újságban. Mindössze egy jelképes összeget kérünk érte. Két knútot. - tájékoztatom erről a lehetőségről. Persze, ez nem a reklám helye, dehát az említett árból nyilvánvalóan nem gazdagszunk meg. Azonban még ha jelentősebb összegről beszélnénk is, úgyis mind az iskola és a szerkesztőség pénztárát gazdagítja, nem a lektorokét vagy a cikkírókét.
- Bármikor megírhatja a hirdetés szövegét és leadhatja ide, mi közöljük. Vagy akár ha összefoglalja pár sorban, most rögtön kirakom ide. - mutatok el lazán a falon lévő, méretes hirdetőtáblánk felé, amit pont az imént szedtem rendbe. Most kellemesen átlátható. Ha neki elég, hogy az Edictum gárda körében elterjed a hír, hogy munkaerőt keresnek, arra ez tökéletesen megfelelő.
- Adam Kensington, főszerkesztő. - tekintek le aztán a szép nőre magam előtt, és lépek oda hozzá, nagy, hűs kezemet nyújtva felé. Gondoltam, ideje, hogy megtudja, ki az, akivel társalog és aki ilyen ajánlatokat tesz neki éppen.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 1. 17:19 | Link

Adam


- Azt hiszem, az lenne a legegyszerűbb.
Válaszolom kissé összeszedettebben, miközben a hajamat egy gyors mozdulattal hátradobom a vállam fölött, hogy jobban lássam a férfit és ezzel egyetemben gyorsan szemügyre is veszem. Na nem úgy, mint nő, inkább csak úgy, mint egy másik embert. Nem tolakodóan, eszem ágában sincs a másiknak kellemetlen perceket okozni, magyarán, egyszerű pillantások. Azzal pedig, hogy magáz, belekényszerít abba a helyzetbe, hogy ismét diáknak érezzem magamat, pedig nyilvánvalóan nem kolléga, ha az lenne, akkor ismerném.
- Nem gondoltunk semmi extrára. Csak néhány sor, ami belefér, nem szeretnénk ezzel nagy problémát okozni.
Legyintek, mintha egész dolog amolyan semmiség lenne, pedig ez nekem kellemetlen téma. Soha nem akartam senkit segítségül hívni, a cukorbolt a mi "gyerekünk" volt és én nem szívesen adtam oda senkinek, még kölcsönbe sem. Mi tudtuk csak igazán, mi kell a leginkább a vásárlóknak, mi csináltuk a legjobban, ez az igazság. Nehéz volt bevallani, hogy nincs időnk mindenre, egy nap csak 24 órából állt és az nem volt elég. Mikor kezet nyújt, tétován lepillantok rá, majd közelebb lépek én is és megfogom a kezét.
- Czettner L. Zoé, friss tanár.
Mindehhez jár egy mosoly is, bár a gondolataim messze járnak, főleg, amikor megérzem a hűvös kezeket, egyre bizonyosabb leszek abban, hogy a furcsa szerzet nem egészen ember, bár lehet, hogy csak a fantáziám járatja a bolondját velem, vagy csak keveset vagyok a friss levegőn.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2014. december 1. 17:26
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 1. 17:58 | Link

Czettner L. Zoé
a csinos tanárnő

Egyáltalán nem okozna azzal sem problémát, ha hirdetést adna fel az újságban. Sőt. Örülünk, ha a lap ezekkel a közlésekkel még hasznosabbá válik a szórakoztatáson felül. Győzködni persze nem fogom erről. Ahogyan gondolja.
Kezet fogunk. Tanárnő. Ahogy gondoltam. Viszont, ahogy megérintem Őt, erős gyanúm támad, hogy a boszorkányság mellett rendelkezik még valamilyen különleges, egyedi mágikus tulajdonsággal. Lehet, furcsán hangzik, de mintha fokozott elektromos feszültséget éreznék benne. Végigmérem Őt kissé, ahogy ezen elmélkedem. Persze -noha meglehetősen vonzó teremtés-, magam sem úgy szemlélem Őt, hogy az kihívó legyen, vagy kellemetlen a számára. Nem szokásom az ilyesmi. Viszont engem egyáltalán nem hozna zavarba, ha Ő cselekedne így. Eleve nem vagyok az a típus, aki bármin túlzottan izgatná magát. Az ilyesfajta megnyilvánulások pedig ráadásul még kellemesek is.
- Adok papírt. - engedem el ezzel a bejelentéssel az enyémnél jóval kisebb és melegebb kezet, aztán az asztalomhoz sétálok hosszú lépteimmel. A többiek helyein is hevernek ugyan üres pergamenek és tollak, de nem kutatok más holmija közt.
- Foglaljon helyet, ha gondolja! - intek neki a székem felé, miközben előkészítek minden szükséges eszközt a felhívás megírásához, majd az asztalom széléhez húzódom és leereszkedem rá, megtámasztva rajta fenekemet. Kezeimet lerakom magam mellé, és szelíden fürkészem a professzort.
- Ön... valamiféle közvetlen kapcsolatban áll az elektromossággal? - teszem fel végül vontatottan és eléggé furcsa szavakkal kérdésemet, amely kikívánkozik belőlem a tapasztaltak nyomán. Máshogy nem tudtam ezt megfogalmazni, hiszen csak sejtéseim vannak róla, mivel van dolgom. Lehet, hogy a nő magasfeszültség közelében dolgozik. Lehet, hogy ez egyszerűen Ő belőle fakad. Egy sajátos tulajdonság. Engem meg mégis mi volna, ami jobban érdekelne, mint egy olyan varázslatos képesség, amelynek köze van az elektromossághoz?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 1. 19:26 | Link

Adam


A kezdeti gyanúm kezd színtiszta ténybe torkollni, főleg, miután szimplán elengedi a kezemet úgy, hogy a szeme se rebben. Na nem mintha annyira ártani akartam volna neki a képességemmel, szó sincs róla, inkább csak amolyan teszt szintű volt a dolog, a legtöbb egyszerű ember csípésként élte volna meg, a gyöngébbek talán a kezüket is elrántották volna a meglepetéstől. Felvonom az egyik szemöldökömet és igyekszem elbújtatni a feltörni készülő mosolyt. Mindig is odavoltam a rémtörténetek "sötét" alakjaiért, ezt mindenki tudta rólam, aki kicsivel behatóbban ismert. Mostanra azonban már finomítottam annyit a rajongásomon, hogy ne látszódjon rajtam. Bocsánatos bűn, hiszen csak mugli közegben nőttem fel.
- Köszönöm.
Bólintok, majd ismét hátrateszem a kezemet, biztos ami biztos alapon. Bár fogalmam sincs, mit fogok arra a papírra írni, de majd útközben kitalálom. Talán az "apró segítség" címet kellene használnom, ha teljesen erre tudnék koncentrálni, akkor talán még sikerülne is összehozni valamit, de a fél szemem Adamen - mint megtudtam - van.
- Azért remélem nem zavartam meg semmit.
Elindulok a felkínált hely felé, a végére pedig egy gyors sasszét követően le is vetem magamat a székre. A papír és az íróeszköz elém kerül én pedig elkezdek szélsebesen agyalni valami szövegen. Olyasmi kellene ami nem olyan hivatalos, de mégis komolyságot sugároz...soha nem voltam túl jó az ilyesmiben.
- Tessék?
Szórakozottan felé fordulok, a szám ismét előrébb jár, mint a gondolataim, mert amint kimondom, rögtön fel is fogtam a kérdést. Vettem egy mély levegőt, majd felpillantottam a férfira a szempilláim alól.
- Tolakodó leszek ha..
Tolakodó vagy sem, a kezem már el is indul a keze irányába, a mutatóujjamat ráhelyezem a kézfejére és lerombolom a képzeletbeli falakat, amiket a képességem miatt emeltem, mások védelmére. Így azért erősebben tudom közvetíteni Adam testébe az elektromosságot.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 1. 19:53 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Nem, nem zavart meg semmit. Ha megtette volna, már tudattam volna Vele, vagy nem is ajánlom a segítségem. Bár való igaz, engem nehéz megzavarni. Mivel időm, mint a tenger, nem igazán zaklat fel, ha valamit esetleg félbe kell hagynom. Nem mondom, hogy kellemes, ám ha megtörténik, megtörténik. Jó, természetesen vannak olyan dolgok, amikből ha kizökkentenek, harapok, de... lehet, nekem nem kéne ilyen képletes kifejezésekkel élnem, hiszen esetemben könnyedén félreérthetőek.
Békésen figyelem a csinos tanárnőt és türelmesen várom, hogy megválaszolja kérdésemet. Nem állt szándékomban félbeszakítani a gondolatmenetét a hirdetmény szövegét illetően, bár ahogy észre vettem, Ő sem éppen ott jár fejben, ahol kellene.
Finoman összevonom sötét szemöldökömet, ahogyan engedélyt kér. Vagyis mégsem kér, hiszen már végre is hajtja, amit eltervezett. Persze, ha nem akarnám, hogy hozzám érjen, már akkor elhúzódhattam volna, mikor még el se kezdte a mozdulatot. Azonban egyáltalán nem tartom tolakodónak, amire készül, ráadásul nagyon érdekel, mit fog mutatni. Lepillantok kezeinkre, és ahogy ujja találkozik sápadt bőrömmel, mintha egy kevés áramot vezetne belém. Az érzés végigfut hosszú testemen. Éppen csak megrezzenek, mintha kirázott volna a hideg. De velem ugyebár ilyesmi már évszázadok óta nem történik, még megszokásból sem.
Régi fényű szemeimben visszafogott, ám annál áthatóbb csodálattal tekintek a nőre, felemelve pillantásomat kezeinkről. Még ajkaimat is finoman eltárom, és észre sem veszem, hogy agyaraim előbújtak. Az enyhe elektromosság löketnek köszönhető, amelyre ösztöneim eképpen reagáltak. Részemről azonban tényleg tudomást sem veszek róla egy hosszú pillanatig, hiszen a gondolatok csak úgy cikáznak a fejemben épp. Mikor hamarosan végre ráébredek végül, hogy előhúzódtak szemfogaim, becsukom a számat és lesütöm tekintetemet.
- Elnézést... - susogom ki agyaraim közül, erősen ejtve az 's' betűt miattuk. Semmiképp nem akartam megrémiszteni a tanárnőt. Noha úgy sejtem, tudja, mi vagyok, azért akkor sem túl megnyugtató, ha egy vámpír fogai előbújnak. Ahogy ismét a professzorra emelem pillantásom, viszont már nyomuk sincs. Visszahívtam őket szépen. Nyílt, visszafogottan tanulmányozó tekintettel fürkészem a nőt, az asztalszélen üldögélve mellette.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 1. 20:15 | Link

Adam
a teljes értékű vámpír *-*


Érdeklődő tekintettel figyelem a mesék sötét lelkű hősét, aki megelevenedni látszik a két szemem előtt, ahogy útólér a felismerés...jobban mondva nem kell, hogy magamtól rájöjjek, ő mutatja meg nekem, még ha akaratlanul is, ezzel pedig felkelti az érdeklődésemet. Gondolhattam volna, hogy aki egy percnél tovább felkelti az érdeklődésemet, biztosan nem ember. Bár mentségemre szóljon, vérfarkassal többel is találkoztam már, a félvámpír is megvan, de igazi vámpírt még soha nem láttam. A gyermeki öröm előtörni látszik, a szívverésem is felgyorsul, de ennek köze sincs a félelemhez. Többé már nem foglalkozom a papírral, meg a hirdetéssel, csak arra tudok gondolni, hogy tényleg egy igazi vámpír elé citált engem a sors, akire hatással vagyok, máshogy mint Asherre, de hatással.
- Ne kérjen elnézést, elég gyakran látok hasonlót.
Sűrűn kell, hogy szembenézzek a tolakodó szemfogakkal, érzem őket a bőrömön és halok bele minden alkalommal egy kicsit, amikor a bőrömbe váj. Lassan húzom vissza a kezemet, majd hátradőlök és most már leplezetlen érdeklődéssel figyelem a másikat. Azt hiszem, ennyit igazán megengedhetek magamnak, tekintve, hogy bizonyára én is hasonló érzéseket keltettem benne.
- Nyugodtan kérdezzen, ne fogja vissza magát.
Kíváncsi vagyok, vajon milyen szempontból kívánja megközelíteni a témát. Elutasító, vagy inkább befogadó? Az évek során sok emberrel találkoztam, akinek mint holmi cirkuszi mutatványos felkeltettem az érdeklődését, de mindig mindenki ugyanazokkal a kérdésekkel jött. Kíváncsi voltam, Adambe több szorult-e, hogy vajon megtud-e lepni.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 1. 20:39 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Gyakran lát hasonlót? Ez a kijelentés felébreszt tudományos elrévedésemből, és kölyökkutya módjára biccentem oldalra a fejemet, miközben összevonom szemöldökömet. Újabb kérdésár lepi el az agyamat ezek miatt a szavak miatt. Körbenézek kicsit a szobában, mintha tekintetemmel egy fajtársamat keresném a közelben, ám úgy döntök, most ezt a dolgot odázom egy ideig. Nem érzek a közelben másik vámpírt, ráadásul a nő felszólít, hogy kérdezzek bátran.
- Ez Önnel született adottság? - kezdek bele nyugodt hangon, miután nagyjából rendeztem a gondolataimat, félretéve a nyilvánvalóságokat, előtérbe helyezve azokat a momentumokat, amelyekre csak a nőtől kaphatok választ.
- Milyen mértékben uralja? - érkezik még egy kérdés. Nem túl tudományos, azonban alapvető, hogy ez különösen foglalkoztat. Pontosan tudom, milyen önkontroll kell ahhoz, hogy az energiáinkat szabályozni tudjuk. Halhatatlan életem csaknem egészében azon vagyok, hogy mindenképpen ura lehessek önmagamnak. A testemnek, a lelkemnek, az erőmnek, az ösztöneimnek.
- Mekkora feszültséget hordoz magában? - kérdezek rá a harmadik és egyelőre utolsó dologra, amely igazán érdekel. A továbbiak majd az ezekre kapott feleletekből következnek. Ha következnek. Különben persze ebben a legutolsó kérdésben feszültség alatt nyilvánvalóan nem szorongást értek, hanem elektromos feszültséget. De azt hiszem, ez világos a nő számára. Érdeklődő pillantással nézek rá lefelé, magam mellett támaszkodva két oldalt az asztalon.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 1. 20:56 | Link

Adam

A kérdések, nem váratnak magukra. Nem vagyok az a fajta, aki vonakodik erről beszélni. Volt időm feldolgozni a dolgok és elrendezni magamban a dolgot. Néha áldás, néha átok, de az utóbbi időben annyira nem érintkeztem senkivel, hogy szinte meg is feledkeztem róla, egészen mostanáig. Mosolyogva várom a kérdést, az, hogy érdekli, engem is fellelkesít.
- Ahogy vesszük. Azt mondják mindig is bennem volt a hajlam, de külső behatás váltotta ki. Kiskoromban eltalált egy villám, majdnem belehaltam, a sebet azóta is hordozom, a képességgel együtt.
Akaratlanul is végigsimítok a vállamon, önkéntelen reflex, és nem a fájdalom. A részemmé vált, valahol még egészen szép és mutatós is, nem sok mindenki mondhatja el ezt magáról, vagy viselheti. Szerencsés vagyok.
- Mostanra elég jól. Tinédzserként borzalmas volt, mivel az érzelmeimmel áll kapcsolatban. Ha mérges vagyok, akkor kevésbé, ha boldog akkor is, de nyugalmi állapotban szinte már nem is érezni. Nagyon sokat gyakoroltam, legtöbbször a barátaimon, nagy volt a nyomás, de a motiváció is.
Egész felszabadultan beszélek a dologról egy viszonylag ismeretlen embernek, legtöbbször nem kezdenek ilyen kérdésekkel, kivárják a megfelelő alkalmat, de Adamnek engedélyt adtam és élt ezzel a lehetőséggel.
- Na ezt egy jó kérdés. Az elektromos gépek tönkremennek a közelemben, mugli módszerrel nem lehet mérni, ráadásul soha senkin nem mertem még kipróbálni. Komoly fájdalmat tudok okozni, ha akarok, a korai szakaszban majdnem megöltem az öcsémet. Gondolom, veszélyes.
Megvonom a vállamat, mintha semmiség lenne, de a helyzet komoly, megélni is az volt, a különbség csak az, hogy mostanra már nem bőgöm el magamat a gondolatra.


Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 1. 21:15 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Csöndesen hallgatom a szemrevaló professzort, akinek láthatóan nem esik nehezére a képességéről beszélnie. Nyilván volt idő, amikor nem volt ez könnyű, ahogy egyáltalán elfogadni sem, mára azonban egyértelműen normalizálódott a helyzet.
Egy villámcsapás hozta hát elő ezt a különleges tulajdonságot, amelyre a hajlam mindig benne lappangott. Így van ez a hasonló esetekben általában. Valószínűleg tehát idővel mindenképpen kiütközött volna a képesség, a tragikus esemény azonban felgyorsította a folyamatot. Sőt. Le merném fogadni, hogy nem véletlenül Őbelé csapott az a villám.
Nem lepődök meg semmin, amit mond. Hasonló válaszokra számítottam, ám nem akartam találgatásokba bocsátkozni, ha már egyszer adott a lehetőség, hogy pontos információkhoz jussak. Egy ideig csak bólogatva figyelek, aztán leállok ezzel, amikor elmondja, nem tudták még megmérni a feszültség mértékét, kipróbálni pedig nem merte. Ettől végleg megindulnak a gondolataim, ám ahogy az öccséről szól, azért lesütöm kissé a szemem, együttérzésem mutatva.
A megfontoltság a jellemző rám, hiszen csak így érhetem el, hogy ne váljak szimpla vadállattá, hanem megmaradjon az ún. emberségem. Hiába jönnek hát bizonyos szavak és ötletek egyből a nyelvemre, alaposan átgondolom őket, mielőtt kiejteném. Hagyom leülepedni a hallottakat, és ha már így állunk, megragadom az alkalmat, hogy visszatérjek egy témára, ami egyébként a továbbiak szempontjából is fontos.
- Hogy értette, hogy elég gyakran lát hasonlót? - kérdezek rá lágy, mély hangon arra, amit az agyaraim előbújásakor mondott. Enyhén arcomba lógó tincseim mögül figyelem éjjeli társaságomat.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 1. 21:35 | Link

Adam

Miközben magyarázok, figyelek a reakcióira. A legtöbb ember általában csodálkozik, meglepődik és sajnál, de főként nem rejti véka alá a véleményét. Adam azonban más, kicsit olyan érzésem van, ahogy néha rátalálok a pillantására, hogy tudta előre a válaszaimat, pusztán csak azért kérdezett rá, hogy hangosan mondjam ki a szavakat. Ugyanakkor ez még mindig nem idegesít fel, sőt, fesztelenül érzem magamat a társaságában, ami azért furcsa, mert alig ismerem félórája. Türelmesen várok, miután az utolsó kérdését is megválaszoltam. Hallgatok, hátha még eszébe jut valami, vagy megkér, hogy egészítsem ki még néhány dologgal, de meglepetésemre ez elmarad, helyette egy egészen más témába kanyarodunk el, ez pedig zavarba hoz. Méghozzá annyira, hogy el is pirulok, le is sütöm a szememet, amitől előrebukik a hajam, de még így is jobb, minthogy rögtön rájöjjön pusztán a tekintetemből, amiből mindig kiolvasni egy-két dolgot.
- A vámpírológia tanár, nos...ő félig vámpír, vagyis félvámpír.
Beletúrok a hajamba, lassan felnézek, mert kezd illetlenségnek tűnni, hogy úgy beszélek hozzá, hogy közben nem nézek rá. Igyekszem csillapítani a zavaromat, már amennyire az adott helyzetben lehet.
- Nem mellesleg vele élek, már elég régóta.
A többit inkább lógva hagyom a levegőben. Nem olyan nehéz kikövetkeztetni, főleg nem neki, aki szintén szereti a vért, ha lehet, akkor ütőérből, nem pedig zacskóból. Kissé abszurd erről egy másik vámpírral beszélgetni, aki szintén a másik oldalon van, talán azért, mert erre még soha nem volt alkalmam, bevallanom sem kellett senkinek, mivel ők nem értenék meg úgy, mint Adam, legalábbis nem jönnek rá néhány szó után.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 1. 22:08 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

A félvámpír Vámpírológia tanár. Hallottam már róla. Nem tudnám megmondani, kitől. Talán valamelyik diáktól. Elkerülhetetlen volt, hogy szóba kerüljön a tény, mely szerint az iskolában külön tantárgy foglalkozik a fajtámmal. Ráadásul, aki okítja, közelről ismeri a témát. Mivel azonban félvámpírról van szó, nem nagyon izgattam magam ezen. Ők egy eléggé más világ. Koránt sem olyan elvadultak, mint az én fajtám. Sőt, igazából csaknem egy teljesen más faj. Hiszen félig emberek.
Nem akartam zavarba hozni a nőt, de muszáj volt ezt megkérdeznem. Tisztáznunk kellett, milyen kapcsolatban áll más vámpírokkal, mert ha van valami, ami egyáltalán nem mindegy, akkor az ez. Nyelek egyet, ahogy kiderül a viszonyuk, majd szemem lesütve torkot köszörülök, és felemelkedem az asztalon üldögélésből, arrébb húzódva a professzortól. Kezemet zsebre téve sétálok pár lépést, majd megfordulok, és végigpillantok a Zoén, laza terpeszben állva meg.
- Jobb, ha tartom a távolságot. - magyarázom meg neki egy finom bólintás közben, miért jöttem idébb. A félvámpíroknak nincsen olyan kemény szabályrendszerük, mint nekünk, ám nem érdemes kockáztatni. Ki tudja, hogyan reagálna a férfi, ha megérezné a nőjén az illatomat. Az Ő érzékeik is elég fejlettek, kiszagolhatja. Az emberek persze nem érzik. Ráadásul ez igazából sokkal inkább a jelenlétünk, a kisugárzásunk, a vonzásunk ereje, semmint tényleges illat.
- Szeretnék beszélgetni még Önnel, de a társaságom talán gondot jelenthet a párjának... - folytatom kifejtésemet, nyugodt, ám elkomolyodott vonásokkal. A nagy igazság persze az, hogy koránt sem attól félek, hogy a férfi megkeres és rám támad, hanem attól, hogy mit tennék Vele, ha így cselekedne.  Nem akarom, hogy bármi konfliktus legyen ebből. Nem akarom bántani az élettársát. Ezeket a részleteket persze már nem tárom a nő elé. Nem lételemem, hogy tudja, nem a férfitól tartok, hanem attól, mit tennék Vele. Nem probléma, ha azt hiszi, magamat féltem. A végeredményt tekintve ez mindegy. Várom, hogyan vélekedik a felvetésemről. Hiszen Ő ismeri a férfit. Ő tudja, vajon probléma-e neki, ha egy vámpírral társalog az éjszaka közepén.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 1. 22:36 | Link

Adam

Hasonló reakcióra vártam, miután tudatosul benne a dolog, de azért egy kissé rosszul esett. Tudom, hogy nem nekem szól, hanem inkább a "státuszomnak", de attól még fura volt, hogy a tények hallatára egy másik vámpír így reagál. Ez csak még inkább azt igazolta, amit olvastam róluk, amit tudtam és amit Asher elmesélt. Nem ért váratlanul, csak furcsa volt élesben látni. Második gondolatra azonban inkább volt imponáló és kivívta vele Adam a tiszteletemet. Tudtam, hogy túl kell lépnem önnön hiúságomon és tiszteletben tartanom a fajtája viselkedését.
- Semmi baj, megbízik bennem...többnyire.
A túlzott féltékenységgel pedig már együtt tudok élni. Jól tudta, hogy soha nem lennék képes másra nézni, főleg nem úgy, mint egy férfire. Persze, Adam egy bizonyos szintig pont a típusom volt, hiszem nem ember volt, de ez önmagában még nem jelentett semmit.
- Olvastam róla..de nem gondoltam, ez ennyire...szóval nem csak azért tart engem, mert táplálkozás szempontjából ez a kényelmes.
Félig magamnak, félig Adamnek mondom. Soha senkinek, még Zorának sem mondtam ki ennyire nyilvánvalóan. Nem tudom, miért hoz zavarba, amikor Adam számára ez természetesebb mint bárki másnak.
- Úgy gondolom, képes vagyok kezelni őt. Nyugodtan visszajöhet.
Ráemelem a tekintetemet és biztatóan bólintok. Igyekszem nyugodt maradni, de reakció ennyi kérdést vetett fel bennem. Érdekelne, hogyan megy ez élesben, hogy vajon mit gondol rólam. Elítél? És egy ember elítélne? Furcsa volt, mert hirtelen úgy éreztem, vele lehet erről beszélni, amikor senki mással nem tudok, mert ők nem értenék meg.

 
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 1. 23:04 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Ez nem bizalom kérdése. Meg valójában semmi másé sem. Tényleg nem tudom pontosan, a félvámpírok mennyire érzékenyek az ilyesmire, ám jobb nem kockáztatni. Szűk farmerembe csúsztatott kezekkel állok pár lépésre a nőtől, és fürkészem Őt régi fényű szemeimmel, miközben hallgatom szavait.
- Én sem csak azért tartom az Emberem, hogy igyak belőle. Egyáltalán nem. De ha egy másik vámpír a közelébe menne... nos, azt nem nézném jó szemmel. - fogalmazok ilyen nagyon finoman, egyúttal megmagyarázva, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz. Nálunk ez egyszerűen így van és kész. Ám ez minden bizonnyal tényleg betudható annak, hogy mi sokkal inkább tulajdonlási és ösztönszinten működünk. Ennek ellenére hiszek a nőnek. Ha Ő azt mondja, nem lesz gond, hát rendben van. Elfogadom. Figyelem még Őt pár hosszú másodpercig némán, aztán szép komótosan visszaindulok felé, le sem véve róla tekintetemet. Nagy, fehér kezeimet kiveszem a zsebemből és megfogom az asztal szélét két oldalt magam mellett, ahogy visszatámasztom fenekemet, kényelmesen ülve rajta félig-meddig. Hosszú, vékony lábaimat még így is behajlítva kell tartsam kissé, miközben telitalppal állok bakancsaimmal a padlón.
- Rajtam kipróbálhatná... - közlöm Vele egyszerűen, most a másik témához kanyarodva vissza hirtelen. Ezt közvetlenül azután akartam volna felvetni, hogy felelt a kérdéseimre, csak előbb mindenképp meg kellett tudnom, mi a helyzet a párjával. Most már azonban, hogy ezzel megvagyunk, bedobhattam ezt az ajánlatot, ami valljuk be, nem éppen hétköznapi. Mondhatni eszelős egy ötlet. De az a helyzet, hogy ha bármi olyan adódik az életemben, ami lehetőséget nyújt olyasmire, amit eddig egyáltalán nem tapasztaltam, nem habozok, hogy megragadjam. Hiszen elég kevés ilyen dolog van. Lehet, elég mazochista és önveszélyes ez a hozzáállásom, dehát ennyi veszély kell, főleg, ha a tudomány érdekében cselekszem.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 1. 23:24 | Link

Adam

 
- Szerintem ez attól függ milyen szándékkal közeledik felé. Mindketten tudjuk mi okból, de ő féltékenyebb mint egy ember, de ha nehezen is, de képes nekem hinni. Elég birtokló személyiség, de ezt azt hiszem nem kell Önnek magyaráznom.
Igyekszünk a kapcsolatunkban minimalizálni a tényt, hogy félvámpír, de ettől még a helyzet nem változik meg, nem fogja tudni levetkőzni a szokásait, nem fog tudni kifordulni magából. Emberként is irányítani akarná minden lépésemet, azt akarná, hogy csak vele legyek, akkor és ott ahol ő akarja és ez a vámpírléttel csak felerősödik. Továbbra is nyugodt tekintettel figyelmem a történetünk sötét hősét, ahogy lassan visszasétál elmosolyodom. Ez azt a érzést kelti bennem, hogy mindentől eltekintve még normális vagyok, hétköznapi. Valaki, akivel lehet beszélgetni, számomra ez fontos volt, akkor is, ha a szobánkba érve szembe kell néznem Asherrel. Látni fogja, hogy nem esett bántódásom, nem harapott meg senki, illetve senki más, a karomat sem hagytam el, épen és egészségesen fogok visszamenni. Mérges lesz, az biztos, de jelenleg ez nem érdekel, sokkal jobban izgat beszélgetésünk.
- Az Embere a szerelme is, vagy csak inkább amolyan barát? Fűzik hozzá érzelmi szálak? Hogyan képes elszámolni a bűntudatával?
Mindig is érdeklődő voltam, ha ilyesmiről volt szó. A szavak csak úgy folytak belőlem, olyan voltam hirtelen mint holmi túlpörgött diáklány, vagy mint valami rajongó, akit rászabadítanak a kedvenc írójára, ő pedig hirtelen mindent tudni akar a kedvenc regénye folytatásáról. Imádtam a misztikus lényeket, a vámpírokért pedig betegesen odavoltam, bármennyire utáltam magát a tantárgyat. Aztán hirtelen visszakanyarodunk hozzám, ismét. Kissé éles váltás és nem tudom mire vélni az ajánlkozást, de eljátszom a gondolattal, még akkor is, ha tudom, hogy veszélyes. Soha nem próbáltam meg átlépni a saját határaimat, mert nem volt kin szabadon engedni, féltem, hogy fájdalmat okozok másnak, vagy akár magamnak.
- Nem vagyok egészen biztos abban, hogy tudja, mire vállalkozik. Akár mennyire is nem hat úgy magára.
Nem ismerem a képességeim határát, nem tudhatom hol húzódik a mások veszélyeztetése és a saját testi épségem kockáztatása. Lehet, hogy kimerítene a próbálkozás, az is lehet, hogy nem is sikerülne. Soha nem próbálkoztam még vele, lehet, hogy felsülnék.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2014. december 1. 23:49
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 2. 00:07 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Nem, tényleg nem kell magyaráznia. Noha részemről jóval szabad szelleműbb vagyok a fajtársaimnál, és Velük ellentétben én nem puszta tápláléknak tekintem az embereket, azért a nagyfokú birtoklási vágy valóban nem áll messze tőlem. Igen. Úgyhogy nem csak megértem, hanem át is érzem a helyzetet.
- Több barátnál. Romantikus érzelmek fűznek hozzá. - fogalmazok ilyen szabatosan és kissé talán régi módian, ami különben persze egyáltalán nem meglepő, a koromat tekintve. Nem fellengzésből használok ilyen szavakat, hanem mert ezt szoktam meg, ez a sajátom.
- Nem mondanám a szerelmemnek. Nem szoktam szerelmes lenni. De fontos nekem. - tisztázom, finom bólintásokkal, lágyan beszélve. Nem zavartatom magam, hogy sötét hajam megint kissé arcomba lóg. Nyugodtan nézek lefelé a székemben üldögélő, csinos tanárnőre.
- Bűntudat? - vonom össze jócskán szemöldökömet.
- Nincsen... bűntudatom. Miért lenne? - kérdezek vissza, hiszen ezt nem teljesen tudom mire vélni. Mármint nyilván sejtem, mire gondol, de... inkább Tőle akarnám hallani, mire céloz egészen pontosan.
- Tényleg nem vagyok biztos benne. Csak elképzeléseim vannak. - értek egyet az ajánlatommal kapcsolatos aggályaival, azonban szilárd tekintetemből kiveheti, hogy ettől függetlenül igenis benne volnék a kísérletben. Ez nem változtat azon, hogy megtenném. Számításba vettem a lehetőségeket és a kockázatokat, mielőtt elé tártam az ötletemet. Mint mondtam, megfontolt vagyok. Ez persze nem jelenti azt, hogy amikre vállalkozom, azok mindig sétagaloppok.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 2. 00:20 | Link

Adam

Furcsa és egyre furcsább. Megértem őt, egy bizonyos szintig, talán jobban is, mint egy hétköznapi ember, de van egy vonal, ami fölé nem tudok emelkedni, valószínűleg az éretlenségemből kifolyólag. Romantikus szálak, de nem szerelem..nekem a kettő valahogy mindig kéz a kézben járt, vagy az egyikből következett a másik. Talán, nem olyan régi a viszony, hogy be merje vállalni a szerelem szót, vagy csak ilyen típus és én feleslegesen bonyolítom túl a dolgokat. De nem hibáztathat senki, minden probléma ellenére én szeretem rózsaszínben látni a világot, habár tudom, hogy az élet nem mindig vattacukor, sőt, a legtöbbször nem az.
- Szívesen bontanám ezt a témát tovább, de nem szeretném megsérteni.
Tapasztalat, hogy abból soha nem sül ki semmi jó, ha embereket kényszerítek arra, hogy az érzéseikről valljanak, akár hisztivel, akár a képességemmel. Az egyiknek rosszabb lett a végeredménye, mint a másiknak. Ha nem akar róla beszélnie, akkor nem szükséges, megtanultam a leckét, amúgy is, ez a legtöbb személynél intim téma, én sem szívesen beszélek róla, pláne nem idegeneknek.
- Hát tudja, látni, hogy annak a valakinek fáj és vérzik és azt maga okozta. Ha önnek fontos az a valaki, akkor bizonyára nem szeretné bántani, de maga soha nem csak úgy fogja őt kívánni mint potenciális szeretőt, hanem a vérét is. Asher gyakran emlegeti, hogy sokkal finomabb úgy, hogy érzelem társul hozzá, vagy legalábbis az érzelem, bizonyos fizikai formában.
Égnek emelem a tekintetemet, miközben összevonom a szemöldökömet, ami annyit tesz: kezdek belezavarodni a saját gondolataimba. Csak remélni tudom, hogy Adam megérti mire gondolok és nem kell túlmagyaráznom a dolgot, vagy belekeverednem olyan magyarázatba amit nem tudok legalább elégségesen átadni. Gyorsan túl is esek a zavaron és olyan témába vágok, amihez jobban értek.
- Ha valakin szeretném megpróbálni, biztosan maga lenne a megfelelő alany, de az előbb is igen hevesen reagált rá. Megtudhatnám miért? És ha képes vagyok ennél jóval erősebben is? Visszatudja fogni magát?
Érdeklődve billentem oldalra a fejemet, miközben felvonom a szemöldököm.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 2. 01:09 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Nem pusztán arról van szó, hogy rózsaszínben látja a világot, de nem csak hogy ember, ráadásul nő. Nem csoda, hogy nem fér a fejébe, amit mondok. Tőlem bontogathatja a témát, engem aztán nem sért meg ilyesmivel. Amiről nem akarok beszélni, úgysem beszélek. Bár kevés ilyen téma van. Az más dolog, hogy szűkszavú vagyok. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy problémát jelentene nekem, ha beszélni kell. Csak szeretek a tárgynál maradni. Nem fecsérelni a szavakat.
- Nyugodtan. - biztatom lágyan, hogy fejtse csak ki a gondolatait bátran. Érdekelne, mi az, amit megosztana velem. Ez után a kinyilatkoztatásom után csak figyelmesen hallgatom magyarázatát a bűntudat témájában, elcsigázottan pislogva olykor egyet-egyet. Végül szóra nyitom a számat.
- Dehát ez nem igazán fáj. Önnek talán igen? - iktatok közbe egy kérdést.
- Inkább csak furcsa. Túl hegyesek a fogaim semmint hogy kifejezetten fájjon, ahogy a bőrbe merítem őket. Akikből iszom, még ha az illetőnek fenntartásai is vannak, végül megkönnyebbül közben, mert rájön, hogy nem annyira vészes. A szeretőimnek pedig kifejezetten kedvére való. - beszélek kissé révetegen, ahogy elmondásom közben lepörgetek a fejemben néhány alkalmat. Előbbire Dwayne a példa, utóbbira Kíra. A padló felé pislogok éppen, majd a témától kellemesen csillogó tekintetemet visszavezetem a nőre. Lehet, hogy a félvámpíroknak nem annyira alkalmasak a vérszívásra a fogaik, mint a mieink. Vagy rossz a technikájuk. Ilyenekre tudok gondolni.
- Hm. - fejezem ki egy rövid hümmögéssel, hogy érdekesnek találom ezt az érzelmekkel sokkal finomabb gondolatot. Egyre inkább megerősödik bennem a vélemény, hogy nagyon-nagyon különbözünk a félvámpíroktól. Szinte annyira, mint egy embertől. Ég és föld.
- Nem finomabb. Nekünk nem. - rázom meg szelíden a fejemet. Semmi köze a halandóval kapcsolatos érzéseimnek ahhoz, mennyire találom ízletesnek Őt. Más kérdés, hogy érdekes mód általában olyanokkal kerülök közelebbi viszonyba, akiket finomnak tartok. Ez viszont szerintem egyszerű biológia. Semmi köze hozzá az ilyen romantikus elgondolásoknak. Nade jöjjön az elektromosság ügye...
- Mert meglepett és mert egy olyan behatással lepett meg, amihez nem igazán van szerencsém általában. Puszta fizikai reakció volt. A testem reagált így, védekezésül, de... én magam nem éreztem veszélyt. - adok választ az egyébként teljesen jogos kérdésére. Remélem, érthető, amit mondok. A fogaim ösztönszerűen előbújnak, ez egy dolog, azonban ura vagyok a lényemnek, így az ilyen reflex önmagában semmit nem jelent.
- Vissza tudom fogni magam. - biztosítom erről egy lágy, de határozott bólintás közepette. Nem fogom Őt győzködni erről. Ha nem akarja, így jártam. Engem azonban tényleg nagyon érdekelne. Tesla nem tudta, hogy vámpír vagyok, az Ő szerkezetein nem próbálhattam ki ilyesmiket, ráadásul szükségtelen lett volna, hiszen neki megvoltak a mérései, az adatok. Itt ilyenek nem állnak rendelkezésre. Szeretném kideríteni őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 2. 18:55 | Link

Adam

Egészen furcsa, milyen messze szárnyaltunk az eredeti témánktól. Mennyivel gyorsabban végeztem volna, ha Adam nem lenne vámpír, vagy ha nem találok itt senki. De nem mondhatom, hogy nem örülök ennek a váratlan találkozásnak. Rég nem beszélgettem senkivel, aki különösebben felkeltette volna az érdeklődésemet annyira, hogy néhány mondatnál több hajlandóságot mutassak a társalgásra. A diákokkal természetesen más volt a helyzet, de az meg inkább alá-fölé rendelt viszony volt, ami szintén nem tartozott a kedvenceim közé.
 - Nem, inkább nem.
Én sem szívesen beszélek ilyen mélységekben a kettőnk viselt dolgainkról, amúgy sem vagyok igazán az a fajta, aki megtudja fogalmazni az érzéseit, így meghagyom a homálynak ezt a témát, talán, ha még összefutunk valamikor és közlékeny hangulatában lesz, kifaggatom. Nem érzem helyénvalónak az első beszélgetés alkalmával letámadni, legyen bármennyire is odaadó a témával kapcsolatban.
- Talán az lehet a fő probléma, hogy legtöbbször felmérgesítem, kissé követelőző vagyok, ha erről a témáról van szó. De az esetek túlnyomó részében túlmegy a kellemetlen érzésen.
Próbálom megfogalmazni, mit is érzek olyankor, de nem meglepő módon nem megy. Legtöbbször a félelem elhomályosítja a józan eszem és felnagyítva reagálok túl mindent, felfokozott idegállapotban pedig az embernek tompul az ítélőképessége. Persze voltak esetek, amikor kifejezetten kellemes volt, de ez megint egy másik téma, amit nem szeretnék felfedni.
- Ez érdekes. Soha nem vontam párhuzamot a vámpírok és a félvámpírok között, sok dologban hasonlítanak, de a legtöbben különböznek, itt van erre egy újabb bizonyíték.
Utalok vissza az előző megjegyzésre, majd megköszörülöm a torkomat és felkelek.
- Nem azért kérdeztem, mert tartok Öntől, puszta kíváncsiság volt.
Alig két lépés távolságba megállok előtte, majd tenyérrel felfelé fordított kezeimet kinyújtom felé.
- Nem vagyok biztos benne, hogy egyszerre sikerül. Soha nem próbáltam.
De ha szeretné, hát legyen, hajlandó vagyok megpróbálni kárt tenni benne, bár tudom, hogy nem fogok tudni, de a gondolat huncut mosolyt csal az arcomra.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 2. 21:10 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Azt hiszem, nem is nagyon érdemes párhuzamot vonni köztünk és a félvámpírok között. Maximum annyira, mint köztünk és az emberek között. Vagy köztünk és bármilyen élőlény között. Szóval csak nagyon alapvető szinten, az érdekesség kedvéért. Sajnos ezt a legtöbben nem ismerik fel. Elég sokszor kerültem már kellemetlen helyzetbe amiatt, mert érzéketlennek tűntem egy-egy halandó számára, holott igazából a fajtámhoz képest szinte már nyálas és érzelgős vagyok. Ők legalábbis mindenképpen így vélik.
A tanárnőcske azt állítja nem tart tőlem. Sajnálattal hallom, ugyanis ezt igazán nagyon rosszul teszi. Hatalmas hiba nem tartani egy magamfajtától. Pedig a kérdése alapján azt hittem, megvan benne az egészséges életösztön. Mondjuk komolyan nem tudom, mire számítok egy bagolykövestől. Itt a diákok és professzorok egyaránt eszementek ilyen téren. Ezt persze nem sértésnek szánom és egyáltalán nem nézem le Őket érte. Ez szimpla ténymegállapítás.
Figyelem, ahogy Zoé feláll és elém lép. Benne van hát a kísérletben. Ha dobogna a szívem, most az üteme valószínűleg felgyorsulna. Hiszen olyasmire készülök, amire még soha, ráadásul meglehetősen rizikós egy vállalkozás. Felemelkedem az asztalról, jelentős alakommal a nő fölé magasodva, miközben hűs kezemet a tenyerére helyezem. Mélyet lélegzem és hosszan szusszanom ki, majd bólintok. Csináljuk!
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 2. 21:27 | Link

Adam

Úgy tűnik, nem pazaroljuk tovább az időt a beszélgetésre. Nyilván Adam kíváncsi és a kíváncsisága ragadós. Bár nagy volt a szám, kicsit azért tartottam tőle, hogy mi lesz ennek a következménye és egy hajszálnyival jobban féltettem magamat, hiszen, sosem lehet tudni. Soha nem jutott még eszembe bárkin is feszegetni a képességeim határait, inkább azon voltam, hogy elfojtsam azt. Hiszen ezzel mindenkiben csak kár tettem. Soha semmi jóra nem tudtam használni, csak volt...és azzal, hogy jelen volt, mindenben akadályozott. Hosszú ideig képtelen voltam bárkihez is hozzáérni, potenciális veszélyforrás voltam, a saját családom tartott tőlem.
- Na jó...
Szűröm ki a fogaim között csöndesen, majd veszek én is egy mély levegőt és amikor a hűvös keze a kezemhez ér lecsukom a szememet és próbálok egy kicsit lazítani. Elképzelem a falakat, amik lebontásra várnak. Vastagnak látom őket és magasnak, de nem sietek sehová, szépen lassan igyekszem előkotorni az érzést amit bezártam oda. Az érzés, amitől átjár az élet, amitől hirtelen jó kedvem lesz, a felszabaduló energia mintha engem is feltöltene, egészen felvillanyoz, már ha élhetek a gondolataim között ezzel a szójátékkal. A szívverésem felgyorsul, az ujjaim akaratlanul megmozdulnak a hűvös tenyere alatt. Elképzelem az erőt, próbálok őt színekkel és tulajdonságokkal felruházni, pont azt teszem, amire akkor tanítottak, mikor elzártam az elektromosságot, csak épp fordítva.
Érzem.
Ennél többre lennék képes, de mégsem bírom..látom magam előtt a célt, de nem érem el,aztán, mikor távozik az erő, egyre távolabbi lesz maga a cél is. Végigszántja a gerincemet, a karomat és kiáramlik az ujjaimból, egyenesen a hűvös ujjakba. Ott aztán hamar elvesztem őket, de abban a pillanatban kinyitom a szememet, hogy láthassam az eredményt, hosszabb ideig tartom, mint az első alkalommal, majd mikor érzem, hogy kissé elhagy az erőm, gyorsan elkapom a kezemet és hátrébb lépek.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 2. 22:20 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Mindig teljesen szilárdan állok a talajon, a szó szoros értelmében persze. Bár a leggyakrabban átvitt értelemben is. A lényeg, hogy tartásom lazának tűnhet ugyan, azonban ha bárki megpróbálna eldönteni, minden valószínűség szerint nem járna sikerrel. Bakancsos talpaimat keményen megvetettem a szerkesztőségi szoba padlójának márványlapjain. Fürkészőn nézek lefelé a szép nő koncentráló arcára, érezve a benne egyre növekvő erőt. Hozzám még csak amolyan bizsergésként ér el. Pár pillanat múlva aztán...
Nagy testem jelentőset rándul, ahogy egy áramlöket ér a kezemen át. Izmaim megfeszülnek, szemem összeszorítom, fogaim azonnal előbújnak. Ajkaim kitárom bár, hang nem jön ki rajta. Mintha egy pillanatra villámcsapás érne, végigégetve mindenemet, lebénítva, görcsössé téve tagjaimat. Érzem, ha nem rólam volna szó, most elvágódnék, talán repülnék is egyet. Azonban nálam mindez csak az említett rándulás formájában bukik ki.
Mindez egy pillanat alatt zajlik le, aztán felpattannak szemeim és durvát nyögök. Ekkor veszi el Zoé a kezét tőlem és hátrébb lép. Hasonlóan teszek, miközben zihálva lélegzem. Persze, a tüdőmnek nincsen szüksége rá, ez puszta reflex.
- Egyenáram. - lehelem ki agyaraim közül, pihegve.
- Nagyjából 50 miliamper. - bólogatok, majd elgondolkozva pislogok le magam elé, immáron teljesen egyenletesen lélegezve, visszahúzódott fogakkal. Ez egy koránt sem elhanyagolható érték, főleg nem úgy, hogy biztos vagyok benne, ennél még több van a professzorban. Halálosnak viszont nem halálos. Legalábbis ez a dózis, amit én kaptam, nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 2. 23:26 | Link

Adam

Csodálatraméltó volt a reakciója, legalábbis nekem. Kicsit ugyan megijedtem de az első reakcióm nem ez volt, hanem az, hogy csodálatos ösztönökkel rendelkezik, olyanokkal amivel ember nem rendelkezhet, természetéből adódóan legalábbis. Egy pillanatra átsuhan az arcomon a meglepetés, majd igyekszem komoly képes vágni, de legszívesebben nevetnék, hihetetlenül jó érzés járt át, mintha megszabadultam volna egy nehéz súlytól amit már régóta kell cipelnem, könnyebben éreztem magamat. De vajon ez lehetséges volna?
- Ezt eddig is tudtam, mármint, szóval érzem, amikor eltávozik és tudom, hogy nem jön vissza, bár az erősséggel nem igazán voltam tisztában. De ha magam elé képzelem, akkor egy egyenletes vonalat látok, csak az elején pulzál, amíg összerakok mindent.
Megpróbálom megmagyarázni, közvetíteni a gondolataimat, de ez még nehezebb, mint eddig, mert ez tényleg egy olyan dolog, amit Adam eddig nem tapasztalhatott, esetleg csak eltudja képzelni, mert fogékonyabb az ilyen dolgokra. Amint észbe kapok, lazítok a tartásomon, összefogva a hajamat a vállamra húzom és felpillantok a fekete alakra.
- Milyen érzés?
Csak azt tudom, hogy a villámcsapás mennyire fájdalmas, egyébként soha nem csípett meg az áram, így csak elképzelésem lehet arról, milyen érzés. A bizsergető érzéstől kezdve egészen az égetőig minden hallottam, de amint belőle kiváltottam, nos, ezt még nem tapasztalta, mert nyilván nem hoz össze a sors vámpírral és ha össze is hoz, nem ajánlkozik ilyesmire.
- Utoljára amikor hozzáértem egy emberhez, bántottam. A földön fetrengett pedig csak egy pillanatra értem hozzá, fura...ezt, látni, ritka.
Keresem a szavakat, ha megtudnám fogalmazni, talán azt mondanám, hogy hálás vagyok azért, hogy nem esik össze és rángatózik a földön, kimondhatnám, de nem teszem.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 3. 14:57 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Csak bólogatni tudok a szavaira, hiszen azok leírják, milyen az egyenáramot egy az egyben megtapasztalni, felmérni a jellemzőit. Nem váltakozik, nem tér vissza. Egyenes, fókuszált. Sok az előnye és sok a hátránya. Azt mondják, jobb ha egy ilyen éri az embert, mert a szíve vissza tud állni utána a rendes ütemébe, míg egy váltóáramnál görcsben rázkódik az áldozat és a testének lehetősége sincs nem hogy fixálódni, még csak elengedni sem bírja az áramforrást.
- Mintha egy villám futott volna át rajtam. Akadálytalanul, égetőn. - próbálom behatárolni, mit éltem át az imént. Merengőn fürkészem a tanárnőt, izgatottan csillogó szemekkel. Egészen lázba jöttem a helyzettől. Ezt persze -úriemberhez méltóan- igyekszem leplezni. Agyaraimait is bent tartom, bár jól esne most kint tartani őket. Egészen kikívánkoznak.
Sikerül olvasnom a sorok közt, főleg a vonásaiból és tekintetéből. Egyfajta hálát érez, amiért megtehette ezt velem és mégsem okozott vele gondot nekem. Azt nem állítom, hogy nem fájt. Az elmondásomból is kitűnhetett, hogy keserves egy élmény volt, azonban amióta halhatatlan vagyok, egészen más szinten állok a kínokhoz. Néha még jól is esik. Hiszen tudom, bajom úgysem lesz tőle. Így meg nem más, mint egy durva behatás. A durva meg nem feltétlen rossz.
Csak állok tovább Zoé előtt, nagyjából két lépésnyire, jócskán lefelé nézve rá, kissé talán ködös tekintettel. Ki hitte volna, hogy egy szerkesztőségben tett látogatáskor ilyen élmények érnek?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 3. 15:06 | Link

Adam


Tényleg hálás voltam és ezt talán el kellett volna mondanom, de nem vitt rá a lélek, hogy egy idegennek hálálkodjak. Lehet, hogy a büszkeségem tette ezt, de helyette inkább csak felszegtem a fejemet és mosolyogva figyeltem az előttem állót, igyekeztem elmondani a tekintettemmel azt, amit szavakkal képtelen voltam.
- Azt hiszem ha gyakorolnám, talán sikerülne a mértéket csökkenteni és növelni közben. Tudja, olyan érzés, mintha a szemem előtt látnám. Átérzem, de nem a fájdalmat.
Kicsit közelebb lépek hozzá, félve a keze után nyúlok, hogy megnézzem, látok-e rajta valami felületi sérülést, lehet, hogy tudat alatt olyan nyomokat keresek, mint magamon, holott tudom, hogy nem vagyok ennyire erős, mint a természet.
- A húgom képes az empatikus manipulációra, az öcsém rengeteg hangszeren tud játszani, nagyon fogékony a zenére. Gyakran eltöprengek rajta, hogy nekem ez jutott...de inkább büntetés, mintsem kiváltság.
Mondom, miközben végigsimítok a kezén, majd el is engedem. Nem értem pontosan miért eredt meg így a nyelvem, talán az élmény miatt úgy érzem, megbízhatok benne és szívesen meghallgat és érdekli is a dolog. Aztán persze, ki tudja.
- Miért érzem úgy, hogy maga ezt élvezi?
Ő lenne az első, ha beigazolódna a feltevésem és valószínűleg az egyetlen is.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2014. december 3. 15:11
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 7893
Írta: 2014. december 3. 15:34 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Lepillantok a kis kézre, ahogy az enyém után nyúl. Láthatóan vizsgálgatja. Azonban nem fedezhet fel rajta a világon semmilyen sérülést vagy nyomot. Bőröm hűs, fehér és sima. Figyelem, miként tanulmányoz engem. Fejem kissé lehajtva tartom, hajam lelóg arcom mellett. Néha a nő vonásaira pillantok, miközben nézegeti ujjaimat és hallgatom, ahogy őszintén mesél.
- Talán tényleg gyakorolnia kéne. - erősítem meg első felvetésében.
- Ha képes lesz szabályozni, a végén valóban kiváltság lesz, nem pedig büntetés. - adok is magyarázatot javaslatomra, csöndesen szólva rekedtes hangomon. Ismét lenézek aztán közénk, ahogy megsimít és lehúzza rólam ujjait. Leengedem hosszú kezeimet, vissza magam mellé. Mikor végül nekem szegezi sejtelmét egy kérdés formájában, lesütöm szememet és aprót nyalok a számon.
- Tudja, nagyon szeretek megfigyelni, kísérletezni és nem igazán tart vissza az sem, ha esetleg veszélyes vagy fájdalmas, amit meg kell tegyek. Sőt néha ez még... élvezetesebbé teszi. - vallom meg vontatottan, halkan, búgón, csak szavaimat követően emelve vissza régi fényű, kék tekintetemet Zoé arcára.
- Ha valakinek regenerálódik a teste, egészen másként viszonyul a fájdalomhoz. - fedem fel előtte is ezt a gondolatot, ezt a meghatározó érzést. Azt már nem nyilatkoztatom ki, hogy ez a bizonyos másként viszonyulás egyenesen azt jelenti, hogy gyakran képes vagyok kifejezetten szeretni a gyötrelmeket. Azt hiszem, úgyis tisztában van vele. Csak rám kell nézni.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. december 3. 15:49 | Link

Adam


- A probléma csak az, hogy ritkán találkozok vállalkozószellemű emberekkel, a legtöbben nem szeretik ha kergetőzik bennük az elektromos áram.
Hitetlenkedve csóválom a fejemet, de közben mosolygok. A lelki szemeim előtt már megjelenik, ahogy szerencsétlen delikvensek reszketve figyelik, hogy mikor foguk hozzájuk érni, mikor pedig megteszem felakad a szemük és habzik a szájuk, nem túl pozitív jövőkép.
- Semmi produktívra nem tudom használni, hacsak az iskolának nincs igénye egy élő defibrillátorra.
Megvonom a vállamat, majd ellépve én is asztal irányába lépek és felülök rá. Kicsit esetlennek éreztem magamat, ahogy ott állok előtte, mintha a kivégzésemre várnék, a szavaira viszont felkapom a fejemet, mert ismerősen csengenek, nagyon is.
- Asher is mindig ezt mondja...a fájdalomban sok...a fantázia, az izgalom. Érdekessé tesz szinte bármit.
Kissé furcsa ezt egy másik embertől hallani, főleg, hogy annyira leplezetlenül mondta nekem, mint amikor először hallottam, Ashertől. Az elején rettegtem a fájdalomtól, de mára ez már valamilyen szinten csillapodott. Gyakorlat tesz a mestert. Alig láthatóan megrázom a fejemet, mintha magam sem hinnék annak, hogy ezt hangosan kimondtam. Ez annyira privát, mégis olyan könnyen gurult le az ajkaimról. Kezdett az egész beszélgetés kicsit abszurddá válni. Ismételt zavaromat leplezvén megtámaszkodom az asztalon a hátam mögött, így lazítva egy kicsit a testtartásomon.
- Bárcsak én is így állnék hozzá...
Nem nézek rá Adamra, inkább magam elé bámulok, mintha nem is neki mondtam volna, hanem szimpla kis megjegyzésként ejtettem volna el.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium