28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Biharszegi Hajnalka Vanessza
INAKTÍV


Távolságtartó angyali ördög
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 703
Írta: 2013. június 11. 23:01 | Link

Elle

 - Induljon a banzáj! - Felkiáltással indulunk el a szobámból az ágyról felpattanva, amikor meghallom az óramutató kattanását. Most, hogy már nem lakok egy szobámban prefikkel sokkal kényelmesebben mászkálok az éjszaka közepén ki és be. Jelen esetben ki. Már az éjfélt is elütötte az óra, szóval ilyenkor már a prefik mind nyugovóra térnek, tudom a saját prefis korszakomból. Azonban sok időnk nem lesz, mivel most már hamarabb van napfelkelte, mint mondjuk télen. De ez még éppen elég lesz ahhoz, amit a kis hátizsákom rejteget. A kezemben pedig a pálcám van, ha netán meglátnék egy prefit, akkor mielőtt észrevehetne már rá is dobok valami jó kis átkot, csak, hogy garantált legyen az esti szórakozásom, amit már egy ideje terveztünk Ellével. Fényképezőgépek bekészítve, és hoztam magammal pár képet is, amik szépen be vannak borítékolva és megcímezve. Nem voltam rest őket sem lencsevégre kapni. A kedvencem az, amikor a ki imádott házvezető nénik zöld és rózsaszín melírokkal a hajában pózol még egy utolsót a vasútállomáson valamikor kora hajnalban a menetrend előtt. Az övé is szépen meg van külön neki címezve hozzá a saját verziójú történetem, hogy vajon hol is járhatott a tanárnő egészen hajnalig. De akad még sok más minden is a tarsolyomban, amik szépen lassan majd napvilágra fognak derülni, ha más nem, akkor holnap, amikor jönnek majd ide dolgozni a szorgos pletykarovatírók. Igazi svédasztalos vacsorát készítettem elő nekik.
Nagy sokára elérek a Déli szárny első szintjére, ami még szép, hogy a sulinak pont a másik fel, mint ahonnan én jövök, de nem baj, prefimentes utam volt idáig.
A szerkesztőségibe benyitok még egy utolsó alapos körbekémlelés után. Amint beérek első dolgom a pálcámmal fényt varázsolni és a táskámból gondosan kipakolni mindent, ami ehhez a mai partihoz szükséges.
 - Elle! Itt vagy már? - Ha a válasz valamilyen formában is igen, akkor folytatom tovább a megkezdett beszédet. - Hoztál magaddal megbízható embereket és mindent, amit megbeszéltünk? -
Kérdezem a táska felé fordulva, nem nézek fel, mert úgysem látnám őt, hiszen az én kezemben van a fényforrás, ami kevéske ahhoz, hogy az egész szobát bevilágítsa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,Az élet nem egy tündérmese.
Ne áltassuk magunkat ezzel!"

Isten először megteremtette a férfi, aztán támadt egy jobb ötlete.
Rolleyes

Ízig-vérig feminista | Amazon
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 15. 17:25 | Link

Dol
Csak mert placcs....

Fogalmam sincs, hol kezdjem a munkát. Egy hónapot kihagytam, de mintha évekre mentünk volna el. A helyem ugyanott van, ahol eddig, egy csinos kis ablaknál, ahonnan belátni a tavat, meg a mögötte lévő dombokat, hegyeket.
Most is ezeket figyelem, miközben a cetlijeimre firkantott dolgokat sorra bökdösöm fel a parafatáblámra, ami lassan kezd úgy kinézni, mintha valami papírfecnikbe öltöztetett valami lenne. De olyan sok minden van, amit el kell kezdenem, ha nem akarok megint lemaradni, vagy ami rosszabb, megint elmenni innen.
Bár jelenleg nincs még munka, az én agytekervényeim forognak, és a folyamatos cetlikre olyan kis kulcsszavak kerülnek, mint karácsony, meg újév, meg ünnepek, meg advent, bár ez lassan tárgytalan lesz, meg hát szerepel köztük a névnap, a vicc, a történelem, a szokások, meg még ki tudja, hogy mi nem.
Néha ránézek az órámra, amit még anyutól kaptam, egy ezüst darabra, tudniillik utálom az aranyat, na de ez nem is lényeg. Szóval az órámra pillantok, megint, és majdnem fél hatot mutat.
Még a nyelvem is kidugom egy picit a koncentrálásban, hogy be bírjam fejezni a jegyzetelést fél hatig, mert jön hozzám az a kedves lány, akivel múltkor együtt rajzoltunk. Azt mondta, segít nekem egy kicsit ötletelni, hogy miről is lehetne írni, vagy miről ne, meg ilyesmik, a találkozót pedig ide beszéltük meg. Hova máshova is lehetett volna, amikor magáról az újságról is lesz szó. Ezen kívül pedig remélem, hogy sikerül rávennem, hogy segítsen nekem galád tervem megvalósításában is.
Ettől a gondolattól viszont, hogy alig van pár percem, a kapkodásban sikeresen lököm le a meleg teámat, ami elég forró hozzá, hogy a lábfejem belesajduljon, amikor hozzáér a folyadék egy része. A többi persze kiloccsan, és elég nagy hanggal placcsan egyet a székem, és asztalom alatt. Frankó délután...
Utoljára módosította:Lipovszky Dóra Villő, 2013. december 15. 17:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7912
Írta: 2014. november 28. 19:53 | Link

Ez a harmadik alkalom, amikor tiszteletemet teszem az iskola újságjának szerkesztőségében. Először nem sokkal azután jártam itt, hogy megkaptam a főszerkesztői címet, utána pedig még egyszer. Ahhoz képest, hogy az Edictum vezetője vagyok, elég elenyészőnek mondható a látogatásaim száma. Dehát minek kószálnék itt? A cikkírókkal, lektorokkal bagolyposta útján tartom a kapcsolatot és ez így tökéletesen megfelelőnek bizonyult az eddigiekben. Azonban való igaz, hogy ez a tél eljöttével változhat. Nyáron már régen takarodó volt nekik, mire én egyáltalán felkeltem. Mostmár viszont egyre rövidebbek a nappalok, így jó eséllyel összeakadhatok velük személyesen is, ha igényük van rá. Nekem nem igazán van.
A főszerkesztői asztal mögött állok, néhány pergament rendezgetve, majd körbetekintek a helyiségben. Elég nagy a rumli. Elszórt papírok a földön, a hirdetőtábla tele régi hirdetményekkel, néhány beszáradt penna elől hagyva, ferdén odahelyezett asztalok, kiálló kocsis írógépek... Használják a szobát, na, és hiába némelyek látható igyekvése arra, hogy rend legyen, ezt nem annyira könnyű betartani egy közös munkatér, vagy akármilyen közös tér esetén. Sóhajtok egyet, kisétálok asztalom mögül, és innentől kezdve nem lehet belőlem mást észlelni, mint egy cikázó árnycsíkot, valamint a szellőt, amit a mozgásom kelt. Néhány perc múlva megállok a szerkesztőség közepén, és körbetekintek művemen. A parafatábla leürítve, pennák kiválogatva, papírok összeszedve, írógépek, asztalok és székek elrendezve. Elégedetten bólintok egyet, majd éppen csak elpillantok a nyitott ajtó felé. Igen, tárva a bejárat, hiszen ilyenkor nincsenek itt írók, akiket zavarna a folyosó népének nyüzsgése, ráadásul senki sincs a folyosón sem. Már a tanárokon, prefektusokon és efféléken kívül persze. Nekik meg főleg előnyös, ha egyből láthatják, ki és mit csinál ilyenkor a tanodában.
Szusszanok egyet és zsebre tett kézzel indulok vissza főszerkesztői asztalom felé.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. február 15. 19:49 | Link

Adam
[zárt]

Mindent bagolyban intézünk. Biztosan különös lehet, hogy főszerkesztőtársak vagyunk az Edictumnál, de sosem találkozunk, ez mégsem olyan abszurd dolog. Elmondhatom, hogy Adammel egy hullámhosszon vagyok, így könnyedén mindent meg tudunk beszélni levélben, csak nagy ritkán kell komolyan összetennünk, amink van. Úgy értem összedugni a fejünket és gondolkodni. Ez az újságmegjelenés például kissé nehézkesen ment, ráadásul annyi minden van, hogy bár levélben megbeszéltük a legfontosabbakat - jelzem, lerohadt a kezem -, én most mégis a szerkesztőségben kötöttem ki. Ülök a megjelent Edictum felett és csak hümmögök, mintha valamin nagyon gondolkodnék. Arról nem beszélve, hogy a következő számba is még ki kell találjam, kit kapjak le a tíz körméről.
Azon már nem is filózom, mi van most a magánéletemben. Dwayne-nel összejöttünk - és ennél weird-ebb dolog azt hiszem ki sem jöhetne a gondolataim közül. Egyszerűen továbbra sem bírom felfogni, hogy történt. Csak úgy van és ez olyan... Weird. Erre nincs jó magyar szó, mert a különös és a fura nem megfelelőek. Természetellenes? Neeeem, az nem ide való. Életidegen? De hát hol itt a bonyodalom? Borzalmas. Nem is agyalok rajta, mert minél inkább belemélyedek a témába, annál érdekesebb gondolataim támadnak. Most így minden szép és jó és ez a lényeg. Amúgy is, szóval az Edictum, ott tartottam, hogy...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. július 29. 19:31 | Link

Nina - büntetésben

Nem szabad visszabeszélni a tanároknak. Ezt a legtöbb gyerek nagyon korán megtanulja. Nem számít, ha te tudod jól, a tanár ahhoz a különleges fajhoz tartozik, ami képtelen beismerni a hibáit, vagy legalábbis úgy gondolja, hogy egy hibával tekintélyét veszítheti a diákjai előtt, így aztán foggal-körömmel ragaszkodik igazához. Akkor is, ha nincs neki.
Persze Aaron sosem tartozott azok közé, akik ezt belátják, és nem kerülnek szembe oktatóikkal. A fiú szereti a mai napig kijavítani a hibákat, mert hát mégis úgy a helyes. Akkor sem hagyja abba, amikor a tanáron látszik, hogy már a guta kerülgeti. Így aztán senki nem is csodálkozott, amikor büntetőmunkára küldték. Jobban mondva mégiscsak volt valaki: Aaron.
Így találja magát az Edictum szerkesztőségben, ahol azt a feladatot kapja a feltűnően szép ott dolgozó nőtől, hogy rakja rendbe az archívumot. Vagyis végezzen teljesen felesleges munkát. Mindegy, Aaron szeret rendszerezni, úgy gondolja, ezzel nem lehet baj.
Az újság szerkesztőségének szobájában egy hatalmas szekrényben - több ember is elférhet benne kényelmesen - tárolják azokat a dokumentumokat, amiket a fiúnak rendbe kellene tennie. De ő már az elején elakad. Segítségéül behívja maga mellé a nőt is, elvégre ő mégiscsak jobban tájékozódik errefelé.
Már-már kezdene rájönni a rendszerre a rendszertelenségben, amikor hirtelen sötét lesz, és hallhatóan kattan egy zár. A szekrény zárja.
- Öhm... Ugye nem azt mondtad nemrég, hogy ez csak kívülről nyitható? - kérdezi felvont szemöldökkel, bár ez nem különösebben látszódhat a koromsötétben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 13. 01:01 | Link

Ninnyó
Valamikor takarodó után


A minap arra a következtetésre jutott, hogy ebben az iskolában túl kevesen szentelik az életüket a békének és szeretetnek. Két napja telekürtölte a kastélyt, hogy minden héten hétfő reggel jógaórát tart a réten, még a tanórák kezdete előtt. Rengeteg kisdiákra számított, ehelyett voltak vagy tizen. Persze Lencsét ez csupán pár másodperc erejéig lombozta le, utána még eltökéltebbé vált azon igyekezetében, hogy megtérítse az egész kastélyt, és kellemes kollektív tudatot hozzon létre; mindenki szeresse, tisztelje, és becsülje egymást. Peace, love, unity. Tudjátok, hogy van ez nála, rosszabb, mint egy szépségkirálynő a bárgyú világbéke szövegével.
Szóval a következő lépés Zion felé. Sokat agyalt rajta, mi az, ami minden diákhoz eljut, és miután Kísz nagy nehezen lebeszélte róla, hogy ne szökjön be a konyhába, és ne cserélje ki a manók által készített desszerteket saját gyártmányú “mokkás” sütire, csak egy valami maradt. Edictum. A legbrilliánsabb gondolat, ami valaha parányi agyacskáján átfutott! Hiszen nincs a kastélyban olyan diák, aki ne olvasna bele legalább egy cikk erejéig; még vörös törpénk is át szokta lapozni, hogy megnézegesse benne a képeket.
Csak annyi a dolga, hogy beleszerkeszt egy rövidke - egy-két - oldalas hittérítést, és máris nyert ügye van! Aztán a következőbe majd megint és megint és megint… amíg ki nem porolják a hátsóját, mint Bözsi néni az öreg szőnyeget.
Esetleg Noel képét is beleteszi, és a siker garantáltan hatalmas lesz! Vagy ne legyen a neve eztán Leonie Rohr… umm, ez meggondolandó, mert már tényleg nem sokáig szeretne ezen a néven futni. No, mindegy, szóval így esett, hogy hölgyünk egy mappával a kezében, melyben a díjnyertes cikk különböző változatai vannak, különféle témákban, elindult nagy kalandjára, és éppen a szerkesztőségi szoba felé araszol a lehető legártatlanabb arcával. Nem is csinálhatná feltűnőbben. Mikor aztán eléri az ajtót, először bekopog, hátha van odabent valaki, de miután választ nem kap, halkan benyit, és beoldalaz a feltáruló résen. Bizony, résen kell lennie, ha nem akar lebukni, hiszen éppen az iskolaújságba akar belepiszkítani, mint egy neveletlen kiskutya. Már csak az a kérdés, hol van a következő Edictum anyaga? Vagy előbb el kéne döntenie, mit is akar pontosan belecsempészni? Nem is lesz ez olyan egyszerű kör...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 1574
Írta: 2015. november 9. 20:48 | Link

Iza

Nem mondanám, hogy jó kedvem van. Sőt, ami azt illeti, mindenem van, csak jó kedvem nincs. Gondolom Iza már elmondta mindenkinek, hogy mennyire átver és az egész kék sereg rajtam röhög. Azóta sem tudom hova tenni a „megcsókollak – te visszacsókolsz – kidoblak” háromszöget. Hacsak nem annyira rosszul csókolok, hogy Iza ezt nem bírta elviselni, de lehet, hogy inkább olyan jól. Igen, nem tudott ezzel együtt élni, mert állandóan a számon csüngene. Thor verné fejbe a kalapácsával azt a szőke libát! Ha már ennyire szereti ezeket az alantas lényeket. Na, szóval ennyire jó hangulatban megyek éppen az Edictum szerkesztőség felé. Még a múltkor megígértem, hogy rendet rakok náluk a legutóbbi cikkük miatt, amikor valami bohócnak állítottak be. Ahelyett, hogy emészteném magam a hülyeségem miatt – azaz, hogy beleestem egy szőke libába -, levezetem a fölös energiáimat. Mivel a háztársak és egyebek terrorizálását már meguntam, ez jutott eszembe.
Természetesen éjjel jövök, amikor már egy épelméjű sem hiszem, hogy cikket írna, szóval tökéletes az időzítés. A prefik pedig reménykedhetnek, hogy nem találkoznak velem, főleg az egyik. Meg a másik se, mert nem akarom magam emlékeztetni arra, amiatt vélhetőleg meghiúsult az érzelmeim alapján létrejövő párválasztásnak.
Sötét van bent, ahogy az egész kastélyban, tehát jókor érkeztem. Az alohomora nem nyitja az ajtót, de az ütemes rugdosás, a harmadikra már enged. Van ez úgy, hogy az erőszak megoldás, mindig is mondtam.
- Nos, hát… - dünnyögöm az állam vakargatva, mivel nem tudom, hogy melyik szerkesztői név, melyik valódi névre utal. Így aztán kollektív büntetést kell kiosztanom. Ahogy megyek a szerkesztőségi iroda közepe felé, a szabad kezemmel lesöpröm az asztalokon található dolgokat. Úgy látszik, nem szeretik a rendet, hát tiszta asztal kell nem? Egy rúgás itt, egy asztal borulás ott. Jaj, az a cserepes virág meg nem összetört? Biztos valami szép emlék lehetett az a műanyag golyó, ami most összeolvadt a tűz miatt, még szerencse, hogy eloltottam, sajnos kicsit későn. Gondolom ez a mugli laptop értékes lehetett, de így legalább ki tudnak nézni most már a közepén, lehet kukkolni a diákokat. Tiszta feltaláló vagyok, öcsém! Megérkeztem a dicsőségfalhoz is, ahol a szerkesztők fényképei vannak kirakva. Nemes kisasszony képe azonnal beszőkül a látóterembe, a gyomrom meg görcsbe rándul.
- Rohadj meg, mit csináltál velem? Azt hittem legalább barátok vagyunk! – az izgő-mozgó mosolygó Iza persze nem felel, de nem gond. Egy pennát reptetek magamhoz, és kidekorálom a szépséges képét. Lesz egy kis bajsza, meg szemüvege, de ha már ott vagyok, kapnak a többiek is szakállat, bibircsókot, miegymást. Viszont nem nyugszom le, szóval pár asztalt beállítok úgy, hogy dominóba lehessen eldönteni.
- Vajon sikerül? – teszem fel magamnak a kérdést és már meg is lököm az elsőt. A padok pedig dőlni kezdenek…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. április 22. 22:20 | Link

Nina- A pofavizit
-*péntek délután, órák után-


Büdös nagy kedvvel csatangol végig a déli szárny folyosóján, éppen az utolsón, hogy tiszteletét tegye az Edictum szerkesztőségében. Ő. Írni. Soha. A. Rohadt. Életben. Nem. Fog.
Természetesen már törte az agyát különféle megoldásokon az ügyet illetően (sajnos ez lett a nagy "szoktassuk vissza a környezetbe Mihaelt" projektből), de eddig a legjobbnak a harmadikos levitás kiscsaj, Ignel Sára bizonyult. Majd a lány megírja helyette hónapról hónapra a francos cikkeket, ő pedig megfizeti a szíves szolgáltatást természetben. Tiszta ügy, csak az edictumos degeneráltaknak nem fog róla szólni. Mindenek előtt viszont pofavizitet kell tennie a társfőszerkesztőnél, ugyanis a rendes nagyfejes valamiért nagyon ritkán jár be az irodába. Na mindegy, azt mondják, jó bige a csaj, legalább ennyi kártérítés jusson neki, ha már muszáj többet foglalkoznia a társadalmi élettel, mint szeretne. Majd kiderül, mennyire nyerik el egymás tetszését.
Amint kinyitja az ajtót, egyből megcsapja a benti zsivaj, diákok jönnek-mennek, gesztikulálva magyaráznak egymásnak, és az a francos nyomdagép mi a halál retkes bokájának kell zúgjon és kattogjon és baaahhh! Egyből elmegy még az életkedve is, nem hogy be akarjon lépni, de hát már meglátták, már néhányan odaintettek. Arcán olyan szájzáras mosollyal int vissza, mintha a kivégzőtelepre érkezett volna karácsonyi bál helyett. Szemközt, ahogy előzőleg megkapta a kritikusan rövid eligazítást, ott a főszerkesztő meg a társfőszerkesztő asztala... és, ha minden igaz, valahol itt kellene legyen az a társfőszerkesztő is. Jobb ötlete nem lévén, mivel hogy az említett íróasztalnál senki sincs, a legközelebb mellette elhaladó nő vállára teszi a kezét, hogy megállítsa egy pillanatra.
- Ne haragudj, nem tudod, hol találom Egerszee....gi... Ninát? - Hát ez nehezen jött ki belőle, ugyanis a lány, akivel szembekerült, káprázatosan szép, már-már földöntúli vonzereje van. Nincs rajta semmi különös, na de a kisugárzása az mégis... az mégis... Hát igen, van még remény a férfiaknak!
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. április 22. 22:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 15. 20:32 | Link

Ismerkedős este, avagy összeröffenünk kicsikét

Többször beszéltük már Jonathannal, hogy nem ártana ha legalább egyszer úgy összeülni a szerkesztőségben, hogy mindannyian itt legyünk, mert esetleg érhetnek meglepetések minket. Mivel tudom, hogy őt érte, én meg gonosz módon megírtam, hát gondolom, hogy nem igazán boldog attól, hogy ilyen módon találkoztak.
A feladatot, hogy egy ilyet szervezzek meg, mint helyettes, megkaptam úgy egy hete, ám az, hogy fejben megvan, nem biztos, hogy gyakorlatban is könnyen megvalósul. Mivel olyanban, hogy díszítés és kézzel készített cuccok totálisan, de nagyon béna vagyok, hát megkértem a Nőszemélyt, hogy segítsen már, mert nem akarok leégni. Én elmondtam neki, hogy mit képzeltem el, ő elmondta, hogy meddig tart a realitás, és hol kezdődik a "Marcell, nem te vagy itt a helyi maffia feje, szóval nyugi" rész. Az elmúlt héten azonban úgy vélem, sikeresek és hatékonyak voltunk.
Az ajtó mellett rögtön névjegykártyák vannak, melyeken az írói álneveink szerepelnek, és melyekre, ha akarjuk, ráírhatjuk a saját nevünket is. Először arra gondoltam, hogy a nevüket is ráírhatnánk, de mivel nekikezdődött a "hány lány van a szerkesztőségben és hogy néznek ki, biztos csinosak és azért csinálom ilyen lelkesen ezt az egészet" rész, hát inkább visszaszívtam, hogy a nevük kerüljön rá, és inkább azt mondtam, nem tudom mennyien vannak. Azt már meg sem említettem, hogy az ételek elkészítésére Linát kértem fel, mert akkor az a "talán" átalakult volna "marha gyorsan takarodj"-ba, és ahhoz most nem volt kedvem, mert Lina nagyon jól főz, és csak attól éhes lettem, hogy elmondta, miket készítene.
Végül az asztalokat átmenetileg kipakoltattam a manókkal, helyette alacsony asztalokat hoztak, amiket középre helyeztünk el. A párnákat a társalgóból szereztük, a fényeket a rellonos lányok szobáit végigjárva kértem kölcsön, amíg Dia Felhővel játszott. Az asztalra a főfogásokat helyeztük, míg az édességeket két oldalra. A névjegykártyák mellett vannak aranyszínű poharak és fekete filcek is, melyekkel szintén alkothatnak az emberek. Minden készen van, a meghívók kimentek, már csak az embereknek kell jönniük.


Kinézet
Ételek
Nassolnivalók
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. március 15. 20:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 515
Összes hsz: 2481
Írta: 2018. október 8. 23:08 | Link

MARCI
koradélután az ajtó előtt | x

Egy igazán furcsa eset másnapján indulok el az iskolaújság szerkesztőségi szobája felé. Előző éjjeli őrjáratom alkalmával összeakadtam az egyik rellonos mestertanonccal és mindössze pár perc alatt annyi minden történt, hogy még most is csak kanalazom össze az emlékeket. Pedig mindössze abból állt a dolog, hogy benyitottam a társalgóba, ő meg ott ült és iszogatott valamit egy talpas pohárból, amiről nekem az a sanda gyanúm támadt, hogy bor lehet. Szóval mestertanoncsága okán azzal még nem is lett volna probléma, hogy kint lébecol takarodó után, az ital viszont még a felsőbbéveseknek is tiltott a suli területén. Mielőtt viszont erről szót ejthettem volna, sőt, még mielőtt az ezzel kapcsolatos gondolataim jelentősebb formát ölthettek volna a fejemben, a nálam jóval idősebb srác elkezdett beszélni hozzám. És csak beszélt és beszélt. Megnyerően, választékosan és levegőt alig véve. Meg néha feltett egy-egy kérdést és engedett felelni. Végül felhajtotta az utolsó kortyot abból az akármiből, elköszönt és távozott. Hogy mi köze ennek ahhoz, hogy most itt vagyok? Nos az, hogy az Edictumról beszélt nekem és nem is akármit. Ennek okán jöttem.
Odaállok az ajtó elé, bekopogok, majd igazítok oldaltáskámon, miközben várom, hogy szabad-e a bemenet. Remélem, találok itt valakit, akivel egyeztethetem a továbbiakat! Addig is megcsodálom a levelesládát meg folytatom az éjjel elemezgetését magamban. Valamint azon is elmélkedek, jó ötlet-e itt lennem. Majd kiderül.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2018. október 21. 20:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 516
Összes hsz: 1950
Írta: 2019. június 3. 15:51 | Link

Thomas

egy április nap délutánján | o


Teljesen céltalanul bolyongok a kastélyban már egy ideje. Néha benyitok egyes szobákba, hogy aztán egy fejcsóválás vagy ciccegés kíséretében azonnal tovább is álljak. Nem tudom, hogy mit is keresek, de az biztos, hogy nem találom. Valószínűleg társaságot, ha már úgy alakult a délutánom, ahogy. Úgy volt, hogy gyakorlunk elemi mágiát a teraszon, de amikor odaértem csak egy pergamen fogadott az üzenettel, hogy elmarad a beígért móka. Legalábbis nekem most az lett volna, annyira tele vagyok energiával, hogy képtelen vagyok két másodpercig nyugton maradni. Már minden népszerű helyen voltam, sok ismerőssel találkoztam, de csupán integettem nekik. Az invitálásukat elhárítottam, mégse volt kedvem odamenni hozzájuk. Danka edzésen van, talán elmegyek és megnézem őt, végül is megígértem neki, hogy egyszer meglátogatom. Ettől a gondolattól gyorsabban haladok, és immáron célirányosan. A bejárati csarnoknál azonban megtorpanok, amikor elmegy mellettem két elsős.
~ Te írtál Dr. Who-nak az Edictumba? És a saját nevedet használtad álnév helyett? Az egész iskola tudni fogja! ~ szinte sikítva kérdezi egy vörös copfos lány a teljesen elfehéredő társát, nekem pedig beugrik a témától valami. Edictum! Ó, hát persze! Határozottan szórakoztatóbbnak tűnik Thomast meglátogatni egy kviddicsedzés helyett. Az elsősöket teljesen váratlanul éri a hirtelen megfordulásom, és az ahogy csörtetek feléjük. Nyilván fogalmuk sincs, hogy mit akarhat tőlük egy prefi, amikor nem is csináltak semmi rosszat. Szinte érezhető a megkönnyebülésük, amikor megkérdezem, hogy merre van a szerkesztőség. Egy gyorsan elhadart útbaigazítást kapok, amit sűrű bólogatással veszek tudomásul. Megköszönöm és még halkan hozzáteszem, hogy szerintem nem fogják megjelentetni a rendes nevét, ha egyáltalán berakják az újságba a kérdést. Lehet, hogy csak bagolyba kap választ a kérdésére. Láthatólag egy kicsit megnyugszanak a mondókámtól, én pedig már rohanok is tovább a megadott irányba.
A szerkesztőség elé érve azonban megtorpanok. Azt tudom, hogy itt van Thomas, hiszen délelőtt mondta, hogy ide jön. Akkor még úgy volt, hogy nekem is lesz elfoglaltságom. Az addig rendben van, hogy kíváncsi vagyok mégis mi van az ajtó mögött, de mi van akkor, ha zavarom a fiút? Elhessegetem a gondolatot és jó hangosan bekopogok majd várom, hogy beengedjenek. Már ha beengednek. Végül is egy próbát megér.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium