[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=156932#post156932][b]Emandorie West - 2013.07.30. 14:16[/b][/url]
YvonneMár ezer meg egy éve nem hallottam a családom felől. Mióta otthagytam Spanyolországot, nagyit és Miguelt, úgy döntöttek, többé nem kell visszamenjek oda. Nekik hatalmas árulás volt az, hogy visszatértem a korábban megszokott életemhez és a szerelmemet választottam az öcsém nevelése helyett és bár hiába jöttem vissza, Adam meggyűlölt és elment, mégsem bántam meg a döntésem. Nem mondom, hogy nem hiányoznak az otthoniak, mert szeretem őket, de megértem a döntésük és nem fogok azzal szembemenni.
Nem kicsit döbbentem le, amikor pár nappal korábban, hajnali hat óra környékén egy bagoly kopogtatott az ablakomon. Nem vártam levelet senkitől sem, nem is igazán szoktak nekem üzenni, ha valakivel valami dolgom van, megbeszélem vele személyesen, így hát érdeklődve nyúltam a kissé viharvert madár lábbához kötözött pergamen után. Szemeim majd' kiestek a helyükről, miközben újra és újra végigfutottam azt a pár sort, amit húgom, Nia küldött. Felőle sem hallottam mióta visszament Angliába, de ha ő felbukkan valamilyen formában, ott kő kövön nem marad. Most sem maradt... kíméletesnek éppen nem nevezhető hangon közölte velem körülbelül három sorban, hogy megtudta, apánknak új családja van, mi több, akad még pár testvérünk. Ezzel nem is let volan igazából semmi gond sem, hiszen sejtettem, hogy nem fog egyedül megöregedni, sokkal inkább az borított ki, hogy az egyik lány... az egyik húgom itt van, Bagolykőn. Hogy hogy került ide? Fene se tudja. Hogy ki az? Jó volna tudni. Megannyi kérdéssel a fejemben létezem már pár napja és egyszerűen nem találom a helyem. Ha eddig nem voltam borzasztó, hát most az vagyok, képes vagyok az élő fába is belekötni.
Egész délelőtt az erkélyen ücsörögtem, valami meditációféleképpen, hátha segít hatalmas kétségbeesettségemen. No nem azért vagyok kétségbeesett, mert eggyel több lett a diákok száma, hanem azért, mert fogalmam sincsen, hogyan kellene hozzá viszonyulnom és ő hogyan fog viszonyulni hozzám. Egyáltalán hány éves? Hogy néz ki? Vajon ő tud rólam?
Szépen becsüccsentem az ajtó mögé, hogy ne láthassanak meg egyből a betérők, hátamat a hűvös köveknek vetettem és most így mélázok egymagamban. Illetve méláznék, ha nem vágná rám valaki az ajtót.
- Hééé - horkanok fel egyből nem éppen a kedvesebbik hangomon, jócskán kihallatszik, hogy nincsen jó kedvem -
nyugodtan kenj fel a falra, nem számít.