Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=789300#post789300][b]Julianne M. Ainsley - 2020.01.15. 09:58[/b][/url]

A legutóbbi incidens Zéténnyel nem hagyta teljesen nyugodni. Bármennyire is érzi jogosnak, hogy a sarkára állt és nem csicskult be, ahogy valószínűleg mindenki más tette volna egy ilyen helyzetben, be kellett látnia, hogy ettől még a fiú ösztöndíja valós és megoldandó probléma. Szánt szándékkal nem kereste, mert nem kellett, ellenben most, hogy végzett munkájával, gondolta szív egy kis friss levegőt.
Ahelyett, hogy egyből hazafelé indult volt, az erkélyhez sétált, ahol mit ad isten, pont a rellonos dohányzott. Jules nem csapott nagyobb zajt a szükségesnél, jelenlétét azonban nehéz lett volna nem észrevenni, így a másik megelőzi a köszönéssel. Neki végül is mindegy.
- Hello - nem viszi túlzásba, ellenben zsebre vágja kezeit. Egy enyhe szellő belekap begombolatlan kabátjába, a hideg pedig csontjáig hatol. Talán mégsem volt jó ötlet ez az egész. Jobbjával hátratűri szőke tincseit, hogy aztán ismét elrejtse a szövet melegében, mielőtt még jéggé fagyna. Nem is igazán tudja, hogyan kéne ebbe belekezdenie, elvégre bocsánatot nem akar kérni, nem érzi szükségét. Ettől függetlenül valahogy neki kell kezdeményeznie, még ha erősen kérdőjeles is a miként. Összepréseli ajkait egy pillanatra, majd legyűrve büszkeségét Zétény mellé lép és pillantását a távolba révedő arca szegezi.
- Szóval különbözeti vizsga. A Tanulmányival kellene beszélni a tantárgyak elfogadtatásáról. Ha az adott tanár beleegyezik, akkor nem kell ismét nekirugaszkodnod - kertelhetne, felvezethetné, tarthatna unalmas előadást az ösztöndíj mikéntjéről, de a folyamat nem nála akadt el. Persze a legjobb az lenne, ha minden felvételi követelmény esetén az oktatóval egyeztetne. A tanterv 70%-ának meg kell egyeznie, ha ez megvan, akkor el kell fogadnia a tárgyat, tehát a különbözeti vizsga nem elvárt. Ha lesz is olyan, akinél nem jár sikerrel, nem mindegy, hogy öt vagy egy tárgyból kell megint átmennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=789323#post789323][b]Julianne M. Ainsley - 2020.01.15. 12:10[/b][/url]

Egész kellemes csalódás éri, ahogy egy egyszerű köszönetnyilvánítást leszámítva nem érkezik semmilyen egyéb válasz. Mármint gúnyos, esetleg lenéző, tudjátok, akármilyen negatív. Egyszerűen csak kedves. Azért ez egy hangyányit ijesztő Zéténytől, de e pillanatban bocsánatos bűnnek könyveljük el.
- Kösz, nem, leszoktam - int egyet kezével is, hogy megerősítse szavait. Az a helyzet, hogy tini korában, mikor még menő volt folyamatosan blázolni és azt hitték, a cigaretta mindent megold és megnyugtat, sokat szívta. Persze szülei tudta nélkül. Csakhogy a kosárlabda és a tény, hogy a nikotin többet árt, mint használ, elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy pár hónap alatt megszabaduljon rossz szokásától. Kiselőadást nem tartana róla, de ha kérdezik, szívesen megosztja saját tapasztalatait.
- Nem, de ha már itt vagy, gondoltam nem árt befejezni a félbehagyott megbeszélést - egy halvány mosoly jelenik meg arcán, elvégre minden mérge elpárolgott. Hogy ez a hőmérsékletnek, vagy a fiú normális stílusának köszönhető-e, az persze jó kérdés. Maga sem tudná megmondani. - Köszi - nem jön zavarba, el sem pirul, igazából egy laza vállrándítás kíséretében ejti meg a reakciót. Kinőtt ő már abból, hogy ilyesmik meghatározó szerepet töltsenek be a mindennapjaiban - persze azt leszámítva, hogy mindenkinek jól esik egy-egy elejtett bók. Már épp kiélvezné ezt a nyugalmas diskurzust, mikor Zéténynek sikerül ismét elérnie, hogy a magasba szökjenek szemöldökei. Mennyire bűnös gondolat, hogy egyáltalán számításba vegye a lehetőségét egy randevúnak a rellonossal? Nos, eléggé. Viszont most nincs senkije, szabad, akár a madár.
- Milyen már, hogy egyáltalán volt feltétele? - hitetlenül nevet fel és megcsóválja fejét. Javíthatatlan, az már biztos. - Nem mondok se igent, se nemet. Nem győztél még meg - keresztbe fonja karjait maga előtt és csípőjével megtámasztja a korlátot. Talán kihívónak tűnhet ez a pozíció, ő inkább csak kényelmesnek szánja. Tekintetét a falu fényei felé fordítja, úgy éri a következő kérdés.
- Az attól függ, honnan nézzük - elmosolyodik, végül teljes testével az erkély széléhez igazodik, alkarjain támaszkodva meg. Ujjait morzsolgatja, hogy a felvett hő elvesztését minél inkább késleltesse, bár fél percen belül úgyis jégcsappá válik majd. - Ahhoz képest, amilyen diákként volt, sokat. Más a procedúra hivatalos oldalán állni és persze sok mindent ilyenkor vesz észre az ember. De ez a változás nem feltétlenül rossz, csak más - megvonja vállait, ahogy a távolban játszadozó fények hol kihunynak, hol kigyulladnak. Ki-ki hazatér vagy aludni megy, esetleg beleveti magát az éjszakába. Különös érzés, hisz annak idején fele ekkora volt a falu, most meg már szinte város. Úgy hírlik, az újdonsült polgármester is felismerte ezt és talán megpályázzák a címet, aztán ki tudja.
- És te miért jöttél vissza? Vagy találóbb lenne azt kérdeznem, miért mentél el? - fejét Zétény felé fordítja, hogy megteremthesse a szemkontaktust, de testhelyzetén nem változtat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=791464#post791464][b]Julianne M. Ainsley - 2020.02.03. 09:11[/b][/url]

Igen, beszélgetést. Annak ellenére, hogy hangnemben és kimenetelben éppenséggel másképp emlékezne vissza rá az ember, attól még nem megmásítható a tény, hogy ők konzultáltak. Még akkor is jogosan nevezzük nevén a gyermeket, ha tudjuk, nem volt egy eredményes kör egyikük részéről sem, mégis, Julianne most itt van, hogy tisztázzon mindent Zéténnyel. Ez is valami.
- Hát, ha így nézzük, jófejség. Szigorú értelemben pedig a kötelességem - mit van mit tenni arckifejezéssel sandít a fiúra, majd tekintetét a lélegzetelállító kilátásra szegezi. Nem véletlenül imádta mindenki annak idején ezt a helyet és igen, az sem meglepő, hogy sok randevú helyszínéül szolgált. Talán ezért is olyan abszurd a köztük folyó párbeszéd ugyanezen témakörben. Tagadhatatlanul imponáló számára, hogy a másik köti az ebet a karóhoz és akár szívesség nélkül is hajlandó lenne randira vinni - lássuk be, Farkastól ez igen nagy elismerés. Nem teszi ki a falára, minden bizonnyal élni sem fog vele, de megjegyzi, hogy rosszabb napjain majd ez jusson eszébe. Nincsenek rosszabb napjai. - Abban a helyzetben a normális viselkedés lett volna korrekt - szemöldökei finom ívben emelkednek meg arra utalva, hogy ennek ellenkezőjéről meggyőzni nagyjából lehetetlen. - Ha ennyivel le lehetne venni a lábamról, nem lenne ember, akivel ne mentem volna randizni - egy apró, hitetlen nevetés hangzik fel mondandója végén, mert bármennyire is képtelen ez így kimondva, sok igazság van benne. Csak azért, mert valaki kedves velünk, még nem mondunk neki igent - jobb esetben.
- Mi nem voltunk olyan szoros kapcsolatban, hogy beszéljek vele. De utolsó információim szerint férjhez ment, így gondolom minden oké vele - megvonja vállát, de nem tudja figyelmen kívül hagyni a Zétény hangjában megbúvó csalódott kíváncsiságot. Az egész iskola kettejükről és a frigyükről pletykált, talán még a vakok és süketnémák is hallottak róla, így nem kis döbbenetet váltott ki az eltűnő Farkas és az újonnan boldog házasságban élő Lyra. Akármi is történt, minden bizonnyal a másik ezt kívánja legkevésbé feszegetni. Azért Jules csak kihúz majd belőle ezt-azt...
- Ez egy remek ötlet. Gyerünk - fel sem merül benne, hogy ez tulajdonképpen egy randi. Csak az lehet az, amire akként is gondolunk, nem? Így hát, mivel két régi ismerős leül cseverészni, ez semmiképp sem jelent többet egy forró italnál egy asztal két oldalán ülve és merengve a régi emlékeken. Ellöki magát a korláttól és befelé indul, nyomában a rellonossal, hogy keressenek valami nyugalmas, meleg helyet.