Éjszaka volt, de az égen rengeteg csillag volt. Mesebelien szép volt a táj, csak egy volt a baj. Ahogy kint ültem az erkélyen és a növényeket nézegettem, megcsípett valami. A csípés nagyon viszketett, bizonyára egy pók volt. Félreértés ne essék, fájt a csípés de azért nem mentem be hogy bekenjem. Valahogy az éjszaki égbolt vett rávett a maradásra. Biztos voltam hogy tartogat nekem valmit. Az asztalon valaki ott felejett egy újságot, azt olvasgattam. Már kilenc óra körül járt, amikor végeztem az olvasással. Még mindig nem mentem be. Mintha valami megérzés fogott volna el, hogy ott kell maradnom. Hirtelen megláttam egy hullócsillagot, és kívántam. Megérte az a csípés, szerintem nagyon is megérte! Még egy darabig kint voltam, majd hűvösödni kezdett, ezért bementem a kastélyba. Bekentem a csípést, gyógykenőcsel, és átaludtam az éjszakát.