Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=706192#post706192][b]Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.20. 16:09[/b][/url]

Rohadtul kiakadt, amikor az a rohadék kecske kos többször is ütemesen nekiverte a fejét valamelyik szomszéd szoba ajtajának. Ez lett volna az első este, amikor hajlandó volt lesöpörni a cuccait az ágyról (a földre), felkészülve egy olyan alvásra, amit nem szakít folyton félbe se egy átváltoztatott szobor, se egy lakótárs hajnali kántálása, se az, hogy megnyomja az oldalát egy soha ki nem nyitott tankönyv különösen éles csücske.  11 körül aztán elengedve a kérdést, maga mögött hagyva az ismeretlen rellonost, aki a lábát az ajtófélvának támasztva igyekezett kirángatni a zokniját egy, a személyes teret nem ismerő, korgó hasú kőkos szájából, kimászott a Rellon KH bejáratán. Nyakába vette az egész sötét, balf**z kastélyt.
Mivel a haja úgy néz ki, mint Deryck Whibley fellépés előtt és mivel a közérzete se sokban különbözik ettől, egyelőre csak bambán bámul maga elé, Bogolyfalva kivilágított utcáira meredve. A magára rángatott farmernadrág kinyitott övvel és begombolatlanul lóg rajta. Felülre azt se nézte meg, mi kerül, talán valami póló, vagy mi.
A hideg segít a fejének kitisztulni egy kicsit. Alkarral neki támaszkodik a korlátnak, néha kicsit mocorogva, néha végigdörzsölve a tenyerével az arcát. Nyomorékok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=706200#post706200][b]Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.20. 17:51[/b][/url]

Először nem érdekli, hogy valaki megjelenik mellette. Azt tudja, hogy rajta kívül egy rakás ember él itt, de csekély félelemérzete azt már nem teszi lehetővé, hogy folyton előtérben legyen; a rakás ember között pár tucat csak azért van itt, hogy idegesítse őt éjszakánként - röviden nem jut eszébe, hogy aki mellé lép, az lehetne valaki, aki feljebb áll nála.
A cigi hangjánál sandán oldalra néz, morcos arccal, aztán az illatára egy kicsit elmosolyodik. Különösebben nem vidítja fel a gondolat, hogy nem csak az ő alvása van elb**a - értelemszerűen mindkét ordítást magának tulajdonítja, mert miért jutna eszébe, hogy a srác eddig nem vette észre őt.
- Mhmfpf. - válaszolja közlékenyen, érzékeny lelkének összes fájdalmával kifakadva, hogy elmondja, mennyire mélyen sérti ez a kezdeményezés.
- Miért, éjjelente nem szoktál találkozni senkivel? - vakkantja unottan. Előre hajol, hogy ráfeküdjön a korlátra, mint egy álmos kutya, aki nyűglődik kicsit, utána hirtelen felegyenesedik, egy mozdulattal hátat fordít a falunak és felrakja a seggét a korlátra. Itt aztán újra végigméri a beatles-baba hajú srácot. A nyakát vakargatja, miközben előkerül egy szál az ő számára is. Kifújja a füstöt, aztán hol a másikat nézi, hol a feléjük tornyosuló sötét, morózus kastélyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=706407#post706407][b]Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.23. 00:18[/b][/url]

Automatikusan elmosolyodik, amikor a fiú is ezt teszi örömében, hogy mindketten cigiznek, vagy örömében, mert szépek a csillagok vagy mert olyan rohadtul király éjjel kint bagózni a hidegben egy vadidegennel. Októberben. Egy szál nadrágban. Kai-nak más fogalmai vannak a szórakozásról.
Nem is szól közbe, de már nem veszi le a tekintetét róla. Amikor a srác parasztnak nevezi magát, Kai is lassan lecsúszik a korlátról, hogy teljes testével a másik felé fordulhasson; először szív még párat, majd elindul, hogy közelebb lépjen.
- Talán éppen hozzád hasonlókat jöttem letarolni. - mondja halkan, kissé rekedtesen, az arcuk közé fújva a füstöt; ha a srác nem lép hátrébb, öt centi se választja el őket egymástól. Kai merev arccal bámul rá; látszik rajta, hogy ideges, de jobb híján úgy is tűnhet, hogy csak a problémát keresi, mivel az okok nem biztos, hogy mindenkinek egyformán világosak. Valahogy nem úgy tűnik, hogy először kreál keveredik ilyen szituációba. Lekezelő tekintettel egyszer végigméri még a másikat, majd végleg megállapodik a szemén. Reakcióra vár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=708944#post708944][b]Jeffrey Kai Hampton - 2017.11.27. 22:16[/b][/url]

Egy pár másodpercig még mereven és mozdulatlanul áll a fiú előtt. Mikor az magyarázkodásba fog, mert megijed, Kai arca is enyhülni látszik; ártatlanul felvonja a szemöldökét és bár Isaac szemébe néz, a füstöt már oldalra fújja. Isaac felhúzza a kezeit, ő megtöri a szemkontaktust és leeresztett vállal oldalra fordul.
- Hogy ti milyen félősek vagytok... - Mondja az előzőhöz képest bámulatosan más stílusban; se rekedtség, se lekezelés nincs a hangjában, elmosolyodik.
- Hihetetlen. - Teszi hozzá még egyszer, érzéseit alátámasztva megrázza a fejét, utána egy fél lépéssel hátrébb lép, jelezve az egyszerű, bárdolatlan tréfát és visszavonulását.
A fiú nem láthatja, mert még mindig lefelé néz, de érezheti a vidám vigyorát. Kai csak a kellő távolságot visszanyerve kezdi el felfelé fordítani a fejét, rögtön a nyomában pedig érkezik a jobb ökle Isaac bal arccsontja irányába, a halántéka alá/mellé. Isaac akár észre is vehette, ahogy ezen az unalmas, kényszeredetten alvásmentes éjszakán, néhány pillanattal korábban Kai cigije átkerült a bal kezébe, de ha nem, vagy tapasztalat híján nem sikerült jelentést tulajdonítani egy jelentéktelen mozdulatnak, akkor sincs nagy probléma, hiszen legalább Kai ütése biztosan elkerüli a szemét.