36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint
Erkély - Fellegi L. Milán hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 20:47 | Link


Még előző tanévben - Előzmény

Andris már megint elrontotta az egészet. Éppen lebeszélte volna magát a dologról, el is hitette magával nagyon ügyesen, hogy úgy tudnak tenni, mintha az egész meg sem történt volna. Még az órai anyagból is meglepően sok információ eljutott az agyáig – aztán a pad alatt egyszer csak egy üzenetet kap. Kicsit hozzáér a keze Andriséhoz, ahogy a papírért nyúl, már ettől is kicsit szaporább a szíve, de csak akkor lesz igazán szapora, amikor a levél tartalmát olvassa. Hát ennyit arról, hogy Andrisnak nem jött át a célzás. Bólint egyet, ezzel megadva a választ, majd tátogva megkérdezi „hol?”. Újabb üzenet, ésatöbbi, a részletek már szinte nem is érdekesek.
Ami érdekes, hogy úgy egy óra múlva már az erkély felé igyekszik. Repüléstanon felszólították, de annyira nem bírt figyelni, hogy észre sem vette. Végig csak kattogott az agya. Kész, itt lesz a vége...? A barátságuknak is lőttek most? Vagy esetleg... De nem, erre még gondolni sem mer, habár a lelke mélyén igazán reménykedik.
Andris már ott van, mikor megérkezik. Igyekszik lazának tűnni, mintha belülről nem mardosná a torkát a pánik, valószínűleg látszatra sikerül is, épp csak teljes hazugság az egész. Megköszörüli a torkát, de nem ül le Andris mellé, inkább a korlátnak támaszkodik.
- Hahó, padtárs – mondja, és nyel egyet. Úgy érzi, kicsit képmutatás lenne megkérdezni, hogy „Na mi a helyzet?” Tökéletesen jól tudja, hogy mi a helyzet. Éppen csak azt nem tudja, Andris éppen a reményeit tervezi-e a földbe tiporni, vagy valami mást szeretne. Összefonja maga előtt a karjait és sóhajt egy nagyot. Valamelyikőjüknek előbb-utóbb csak meg kell szólalnia...
Szál megtekintése

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 20:53 | Link


Még előző tanévben - Előzmény

Most veszi először a bátorságot, hogy alaposabban szemügyre vegye a másik Milánt, legalábbis a "nagy vallomása" óta biztosan. A szemei ki vannak pirosodva, a haja kócos, a túlméretezett pulóverében pedig mintha csak könyörögne, hogy valaki végre jól megszorongassa. Pont az ellentéte annak, ahogyan ő kinéz a szürke karjaira feszülő pulcsijával, rendezett szőke fürtjeivel és távoli, kék tekintetével. Amint ezt végiggondolja, Andris karjai ölelésre nyílnak, Milán pedig hirtelen megijed, vajon ki is mondta-e amit gondolt, hogy a fiú így reagált. De nem, így visszagondolva ilyen biztosan nem történt. Gyanakodva néz rá, afféle "Most meg mit csinálsz?" pillantással méregeti. Ezt most miért? Ez lesz a baráti "Jajj, annyira sajnálom, hogy belém szerettél, olyan szar visszautasítanom téged"-ölelés?
Végül aztán rájön, hogy teljesen mindegy, rá is ráférne az az ölelés ugyanis. Kicsit talán még a vállát is megrándítja, kedve lenne azt mondani, hogy "Na jó, végül is csinálhatjuk ezt is...", majd pár lépéssel Andris előtt terem. Néz rá pár pillanatig az átható tekintetével, mint aki tanácstalan, nem tudja mit kezdjen a másikkal. Végül azonban leküzdi a maradék távolságot is kettejük között és kitárja Andrishoz hasonlóan a karjait, hogy aztán köréfonja őket, meglepően szorosan ahhoz képest, hogy mennyire gyengének és ijedtnek érzi most magát.
Ahogy Andris illatát beszívja, a szíve még gyorsabban dobog. Minden egyes porcikáját érzi ami Andrishoz ér, és nem meri ugyan szorosabbra venni az ölelést, de az jár a fejében, hogy ez is túl kevés.
Jó darabig állhatnak így, ebben az átlagos fiú-barátságra egyáltalán nem jellemző ölelésben, de az is lehet hogy nem tart sokáig, csak úgy tűnik. Úgy érzi, hogy a feszültség majd' szét szakítja, hogy tegyen valamit. Kétségbeejtő a gondolat, hogy az ölelésnek mindjárt vége és nem jár több. Rövid hezitálás után rájön, hogy nem is kell ezt az érzést legyőznie - ha búcsúölelés, akkor mit veszíthet? És ha nem az...?
Elmozdul Andristól, mintha kibontakozna az ölelésből és valószínűleg a másik ezt is fogja elsőre hinni, egészen addig, amíg szembe nem kerül egymással az arcuk. Ami mindeközben történik, az a következő; az egyik kezével Andris hátáról átfog a derekára, a másikat pedig finoman, éppen csak kicsit követelőzően érinti a fiú tarkójához pár pillanattal később pedig megcsókolja.
Közben a fejében pedig elhangzik pár ima, hogy ne undort és pofont kapjon, hanem csókot a csókjáért cserébe. Azért nem fogja szorosan Andrist, hogy amennyiben menekülőre fogná, meg tudja könnyedén tenni.
Szál megtekintése

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 21:01 | Link


Még előző tanévben - Előzmény

Mintha mázsás súly hullana le a mellkasáról, amikor rájön, hogy Andris nem fog sem elhúzódni, sem bemosni neki. Ennek köszönhető az a hirtelen jött bátorság, hogy a szimpla szájrapusziból valamivel több lesz - de aztán mégis zavart érez az erőben. Nem tapasztal konkrét tiltakozást, mégis kicsit olyan, mintha Andris inkább csak elszenvedője, nem pedig aktív részese lenne annak, ami közöttük történik. Elengedi őt, hátrébb lép. Rossz érzés. Az ajkán még ott érzi Andrisét, a füle teljesen ki van vörösödve, a szíve úgy dörömböl a mellkasán, mint aki ki akar szabadulni. Bátortalanul simít végig egyik kezével a másik karján, az Eridonos vonásait lesi, de azok kétségbeejtőek számára. Andris úgy néz ki, mint aki mindjárt elsírja magát. Legszívesebben megölelné, de nem biztos benne, hogy bölcs ötlet azzal megoldania a problémát, amivel eleve kiváltotta - vagyis saját magával és a kéretlennek tűnő közeledésével.
- Ennyire rémes volt? - szakad ki belőle keserűen és az előbbi eufória kezd kiszállni a fejéből. Ha Andris így folytatja, neki is kedve lesz sírni.
Szál megtekintése

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 21:14 | Link


Még előző tanévben - Előzmény

Andris a nyakában köt ki, ő pedig magához szorítja, mert egyrészt nem tud jobbat, másrészt pedig mert ezt akarja tenni. Na nem mintha nem örülne pár szónak, ne adj' Isten összefüggő mondatnak, hogy kicsit jobban értse, mi zajlik abban a kócos kobakban... Egyelőre azonban ez is megteszi kezdetleges válasznak. Ezek szerint annyira csak nem lehetett rossz.
Aztán Andris pár éveknek tűnő perc után a szavait is megtalálja. Milán számára elképesztően felszabadító, hogy mennyire nevetségesen triviális az, hogy miért nem felhőtlen Andris boldogsága. Mindig elfelejti, hogy mennyire különleges szituációból jön, és hogy a legtöbb családban a homoszexualitás minimum tabutéma, rosszabb esetben egyenesen a bűnök között van felsorakoztatva. Az ő családja más. Nóri már ezer éve felvállaltan leszbikus, és tulajdonképpen Andris előtt sosem érzett fiúk iránt hasonlóan (lányok iránt sem nagyon, de ez most más kérdés), de mindig is úgy tekintett erre a lehetőségre, mint ami "benne van a pakliban". Ő maga sem tudná megmondani, miért. Lehet hogy mindig is érezte a dolgot, így azonban nem érte különösebb megrázkódtatásként a dolog. Egyébként sem gondolta egy pillanatig sem, hogy ez a férfiaknak szól, úgy általában. Ez Andrisnak szól, és ez teljesen rendben is van, legalábbis ő így érzi.
Szóval tény, sosem volt az empátia szobra, és ez a mostani meglepettségén is érezhető. Nem gondolta, hogy csak ennyi a baj. Nem is igazán tudja, mit mondjon.
- Oh. Hát, megértem. Azért örülök hogy végre megszólaltál, már azt hittem, egy életre traumatizáltalak.
Nehezen tud mit kezdeni magával, vagy legalábbis a helyzettel. Nincsen megfelelő frázis, amit az Életvitel tankönyvben olvasott volna arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk, ha most döbbentettünk rá valakit arra, hogy meleg. Szóval inkább csak hallgat és bizonytalanul nézi Andrist, mint egy időzített bombát, ami bármikor felrobbanhat, ha nem megfelelően nyúl hozzá az ember.
Szál megtekintése

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 21:22 | Link


Még előző tanévben - Előzmény

Meglehetősen ügyetlenül, de megsimogatja kicsit Andris bozontját. Óvatosan, mint a pille, éppen csak hozzáér. Ez úgy nagyjából az ellentettje annak, amit tenni szeretne - na ezalatt nem azt kell érni, hogy ki akarja tépni a haját - hanem hogy pontosan az óvatoskodás az, amiből elege van. Azonban az a nagy igazság, hogy az óvatosság Milán egyik alapfunkciója és már így is nagyon sokszor és drasztikusan lépett túl a határain az elmúlt időben (tulajdonképpen még kettő perce is) amiatt, amit Andris az eszével művel. Az egyik pillanatban tud tisztán gondolkodni (legalábbis úgy érződik), a másikban nem, egymást váltogatja a két üzemmód. Most éppen kijózanodott kicsit a téma komolysága miatt, azonban már előre érzi, hogy nem tart sokáig. Az illata, a melegsége, a hangja, amit majdnem a sajátjaként hall, annyira közel vannak egymáshoz, a szuszogása - az egész egy hatalmas kondér, borzasztóan erősre főzött Amortenciával ér fel. Az Eridonos aggódó szavai tartják csak a valóságban, de még azok sem eléggé. Valahogyan ki kell mozdítania magát ebből a felhőből.
Kibontja az ölelést és Andris szemébe néz. Az a baj, hogy nem igazán érti a kérdést, sőt, sajnos a saját helyzete miatt még a problémát is túlságosan kevéssé. Kicsit összeráncolja a szemöldökét, enyhén zavarodott arccal nézi Andris tökéletesnek tűnő arcát és iszonyatosan nehezére esik a problémára koncentrálni. Neki most sokkal fontosabb dolgai lennének. Mondjuk csókolózni még egy kicsit…? Sokat…? Ehhez képest Andris láthatóan nem ezen gondolkodik - ami lássuk be, kicsit még sértő is talán - nagyon máshol jár. Milánnak pedig az ötlik a fejébe, hogy valószínűleg a családja rosszul állhat ehhez a dologhoz. Nagyon igyekszik, hogy racionális választ találjon, így az olyan normális embereknél általános jelenségek, mint például hogy az ember kiborul, amikor alapjaiban remeg meg az énképe… nos, ezek fel sem merülnek benne.
- Kitől félsz pontosan? - érdeklődik végül, miközben sóhajt egyet és összefonja maga előtt a karjait. Ha már problémáznak, akkor problémázzanak rendesen, face-to-face, úgy hatékonyabban lehet információkat közölni. (Szerinte. De azt senki nem mondja, hogy nincs eltévedve.)
Szál megtekintése

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 22:45 | Link


Még előző tanévben - Előzmény

Bingó, a család kártya betalált! Ez valamennyire megnyugtató számára, de mélyen legbelül valójában mégiscsak zavarja egy kicsit a dolog. Pedig tudja, hogy Andris nem tehet róla. Ezek pontosan azok a kérdések, amikkel ilyenkor minden normális ember szembesül, esetünkben pedig pont Milán nem viselkedik általánosan, ezt talán valahol még ő is tudja - de azért mégis ott neszel leghátul a fejében az idegesítő gondolat, hogy ő nem akarja, hogy Andris ezekkel foglalkozzon. Ez kellene hogy legyen a nagy pillanat, az egymásra találás, és habár nincsenek lányregényes elvárásai, azt azért még ő is sejti, hogyha már ez is ennyire szomorú, akkor nehéz nagy boldogságot remélni a későbbiekre. Összepréseli az ajkait és gondterhelt tekintettel hallgatja a bozontost, immár kibontakozva az ölelésből. Bólogat, lassan. Érti, hát persze. Racionális értelemben nagyon is. Akkor minden jó, nem? Miért érzi magát ilyen nyomorultul? Valamit csinálni kell. Most.
- Oké, oké, oké. Értem - csitítja gyorsan, majd leereszti előtte összefont karjait és újra közelebb lép - Semmi baj - mondja, már-már úgy mint egy kisgyereknek, aztán behozza a maradék távolságot is és nyom egy puszit Andris arcára, miközben a karjait újra köré fonja. Utána pedig a frissen összepuszilt archoz odaszorítja a saját arcát és úgy suttog Andris fülébe:
- Padtárs, hányat látsz most te itt abból a mindenkiből, hmm? Ki van itt? Te és én. Csak mi. - Kicsit megcirógatja a fiú haját, közben pedig visszahúzza kicsit a fejét, hogy újra szemben legyenek egymással és lássa az arcát.
- Nem tudja senki. Ha nem akarod, nem is kell tudniuk. Annyi időnk van, amennyit csak akarsz - folytatja, majd halkan elmormol még egy mondatot, amit a közelség miatt Andris is hall - Nem mintha számítana a véleményük. - Ezt kicsit keserűen mondja, mert tudja, hogy Andrisnak igenis számít. Neki viszont nem. Felőle jelen pillanatban az ég is rájuk szakadhat, amíg Andris azt mondja, hogy akarja őt.
Szál megtekintése

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 23:52 | Link


Még előző tanévben - Előzmény

Talán Milán lepődik meg a legjobban azon, hogy a teljesen ösztönösen elkövetett vigasztalása eredményes. Titkon nagyon tartott attól, hogy a kis mondandója után csak egy szkeptikus és szomorú pillantást kap, helyette azonban Andris szintekkel vidámabb, ettől pedig most egy kicsit ő is boldogabb. Kiélvezi a pillanatot, azt is hogy ennyire közel vannak egymáshoz, aztán pedig az Eridonos mosolyának látványát. Picikét ő is elneveti magát.
- Majd letagadlak - jelenti ki incselkedőn, de azt komolyan is gondolja egyébként, hogy az Edictumos hírek hatástalanításához kb. ennyi szükséges. Mindenki tudja, hogy a 90%-a a "híreknek" teljesen koholt, a maradéknak pedig talán egy-egy mondatnyi igazságalapja van, a maradék pedig csak ki van találva mellé. Mint az ő esetük is. Bár tény ami tény, Milán számára is van abban valami ijesztő, hogy valaki már akkor kiszúrta az érzéseiket, amikor gyakorlatilag még ők is alig tudtak róla. Ezek szerint jobban rá van írva a fejére a dolog, mint hinné. Így pedig azért talán mégsem lesz annyira egyszerű eltitkolniuk, mint hitte. Ezt a gondolatot azonban egyelőre jó mélyre lenyomja. Most inkább a pillanatra koncentrál, van ugyanis mire.
- Ühümm - mormogja és a derekánál fogva közelebb húzza az Eridonost, közben azon tűnődve, ő vajon pontosan mit értett ezalatt. Mert hát ő mit ért, az egy 17 éves sráctól cseppet sem meglepő, azonban arra a gondolatra kicsit megemelkedik a szemöldöke, hogy esetleg ez Andris részéről is célzás lett volna. Még a végén hirtelen fény fog derülni rá, hogy mégsem egy szörnyű baleset következtében került az Eridonba, vagy mi történik itt? Pár lépést hátrál, valami után kutatva, aminek nekitámaszkodhat, miközben azzal van elfoglalva, hogy egy újabb puszit leheljen Andris szájára, közben pedig annyit sikerül elérnie, hogy felrúg egy cserepes növényt. Halk szusszanás formájában hagyja el az ajkait némi nevetés, szinte szó szerint belenevet Andris arcába, de ettől valahogyan az egész helyzet csak mégjobban tetszik neki. Olyan igazi.
Végre - suhan át az agyán, és úgy érzi, hogy nem tudja elég közel húzni magához, mert egyszerűen nincsen olyan, hogy elég közel. Most tudatosul csak benne, milyen régóta várt erre.
Szál megtekintése

Erkély - Fellegi L. Milán hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint