Good Time – majd elválik, mi lesz belőle
avagy jóslás Lucy Moonlight-tal

Az erkélyen beszélték meg a programot, amit egy jóslástan órából fakadó ihlettel kapcsolatban megbeszéltek. Az órák annyira inspirálták Borcsát, hogy muszáj volt erre a kis kísérletére társat találnia, csak a játék kedvéért. A kíváncsiság, de legfőképp a kalandvágy vezérelte ebben, hogy kivételesen Dr. Szözivé avanzsálja magát egy kis idő erejéig.
Mindent összegyűjtött már, ott voltak az asztalon. A tea, merthogy a kávét ki nem állhatja, mert keserű, mint az a bizonyos emésztést segítő szerv, és az minden lehet, csak jó nem.
Ő az édesebb dolgokért volt oda, mert hát szerinte ami édes, az jó.
Igaz, a környezetének legnagyobb hálájára nem beszélt rímekben, egyébként is pocsék lett volna a költészete, akárcsak az énekhangja. Azt már tesztelte, és nem volt valami hálás a közönsége…
Pozitívumként felfogható végül is az esetből, hogy két paradicsomot elkapott, és így megvolt belőle az aznapi nasija, szerencsére nem rothadó parival dobálták meg szó szerint, követve az ógörögök nem túl nemes véleményközlő módszerét.
Már alig várta, hogy kedvükre kiszórakozzák magukat jóslástanból. Remek mókának ígérkezett, csak nehogy balul süljön ki.
- Szia, Lu! – köszönt Lucy-nek. – Készen állsz?
A tea még jó melegen pihent a kancsóban, illetve a többi jóseszköz is várakozhatott még a sorára, remélhetőleg nem olyan soká már.

Good Time – majd elválik, mi lesz belőle
avagy jóslás Lucy Moonlight-tal  


Lucy rendben meg is érkezett, Borcsa legnagyobb örömére. A kancsót már kezébe is vette, hogy töltsön egy kis energia-löketet maguknak, mert hát finom tea nélkül nem is olyan izgi a buli.
Jósolhatnának is belőle, bár olyat még nem tanultak, viszont jó a kellemeset a hasznossal összekötni. Luk készen állt, ezt mondta, szóval ingázásra fel. Na, nem oda-vissza (f)lótás-futás itt a téma, kérem szépen, hanem jósolgatás egymásnak, csak úgy, semmilyen különösebb célzattal. Mondhatnánk úgy is, hogy úri passzióból csupán.
Szöszke gyerek fogta a kis A4-es méretű papírját, amit négy részre osztott fel, két igenre és két nemre, meg magát az ingát, ami nem volt más, mint egy csepp alakúra csiszolt hegyikristály-darab, zsinóron, megfelelő pórázhosszra eresztve. Pesze, majd engedi, hogy szabadon kószáljanak azok a gondolatok, meg a tudatalatti, mi?
Végül is, miért ne?Nagy bajunk csak nem lesz belőle…
 – Oké, van valami konkrét kérdésed, vagy sorsoljuk ki, ki kérdez először? – tette fel a zagyva javaslatot, hogy most akkor mi szerint is jöjjenek azok a kérdések, illetve ki kezdje a jóslást.
Ő már előre eldöntötte, hogy spontán, teljesen random dolgokat fog feldobni, csak a buli kedvéért. Aztán meglátja, mi válik mindezekből majd valóra, épp erre hozott egy jegyzetfüzetet is magával, miheztartás végett, hogy feljegyezze az elhangzott kérdéseket, és az inga által adott válaszjelzéseket.

Good Time – Majd elválik, mi lesz belőle
avagy jóslás Lucy Moonlight-tal


Szuper. A műveletet szépen meg is kezdték, Lucy válasza pedig egyenesen tökéletes ötletnek hangzott.  – Egy kő-papír-olló játszma?
Még ő is ismerte ezt a mugli játékot, és bár olcsó játék-kategóriába sorolta, azért erre a célra nagyon is megfelelt.
Közben megtöltött két csészét is a finom teával, szimpla erdei gyümölcs-version, azt általában úgyis szeretni szokták, aki meg nem, az magára vessen.
Borcsának korábbi tapasztalatai a jóslásból nem nagyon voltak, csupán áttanulmányozta az órai vázlatát, illetve a tankönyvet olvasgatta szorgosan, hátha talál valami érdekesre benne.
 – Ja, erre gondolsz? – vette elő a kuttyos jegyzetfüzetét, amit még Adél nővére küldött előző tanévében Párizsból. – Azért hoztam, hogy felírjuk a kérdéseket, és az ingától kapott választ, hogy megmaradjanak. Így év végén, vizsgák előtt át tudjuk dumálni, hogy mi valósult meg, és mi nem.
Magyarázta Borcsa nagy átéléssel, ő már nagyon szeretett volna belevágni a buliba, és spontán piszkálgatni a tudatalattiját, hogy mégis mire képes – vagy épp nem képes.

Good Time – Majd elválik, mi lesz belőle
avagy jóslás Lucy Moonlight-tal

Lucy lelkesedésének nagyon örült Bori, és rögtön el is kezdte a gyakorlatozást egy igen-nem játékkal, afféle bemelegítésnek.
- Egészségedre, én készítettem. - A kő-papír ollóban Boris követ mutatott, kíváncsi volt, vajon ki lesz a szerencsés kezdőjátékos ebben az ingázásban, és hogy mi lesz az első kérdés?Biztonság kedvéért Lucy elé is rakott egy papírlapot, hogy felírhassa magának, amit fontosnak tart. – Ha valamit fel szeretnél jegyezni.

Good Time – Majd elválik, mi lesz belőle
avagy jóslás Lucy Moonlight-tal

A másik leányzó ollót mutatott. Bori pedig követ, ezzel egyértelműen eldőlt, ki kezdi az első kérdéssel.
Borcsa rákoncentrált, s feltette a kérdést:
- Timi nővérkémet vajon eljegyzi a pasija a tanév végére? – vigyorogva várta meg a választ: Igen.
Kíváncsi volt, vajon tényleg be is válik-e a jóslat, nagyot röhögne, ha a nyáron koszorúslánynak állhat a nővére esküvőjén.
  - Te jössz – átadta az ingát, remélhetőleg a másik jól figyelt, és sikerül elsajátítani a módszert, bár Borcsa ezt nem vette olyan komolyan, csak játéknak fogta fel az egészet. Fel is írta közben magának a kérdést és a választ a füzetébe.

Good Time – Majd elválik, mi lesz belőle,
avagy jósolgatás Lucy Moonlight-tal

Elkezdték. Végre elkezdték, belevágtak a jóféle magyaros tojásos lecsó kellős közepébe. Az inga működött, a kérdések pedig random jöttek egymás után.
Borcsa az alábbi kérdéseket tette fel eddig:

•   Timi nővére férjhez megy-e a nyáron?
•   Fog-e robbanni üst a legközelebbi bájitaltan órán?
•   Lesz-e olyan tantárgya, amiből K-s vizsgaeredményt kap?

Most, ennél az újabb körnél azonban kissé gondolkodóba esett, és már a teás kancsó is félig kiürült, bár ez nézőpont kérdése: kinek félig tele, kinek félig üres.
- Te jössz – közölte a lánnyal inkább, mintsem hogy bevallja: kezd kimerülni.
Jó, persze, írta a tankönyv, hogy tíz percnél többet nem szabad ezzel foglalkozni, de miért is venné ezt figyelembe egy kíváncsi, kalandvágyó kölök, ha lehet mókázni?

Good Time – Majd elválik, mi lesz belőle,
avagy jósolgatás Lucy Moonlight-tal
Záró

Ez a kis jóslástanos gyakorlás igen viccesre sikeredett, és a teát is szépen elfogyasztották közben. Egész jól szórakozott Bori Lucyvel, és remélte, hogy máskori is  sort keríthetnek ilyen gyakorlatokra Jóslástanból.
- Ne csüggedj, az évfolyamelső címet nem nyerheti el mindenki, és barmoi sokat kellene gürcölni, hogy elég pontot gyűjts hozzá. És nem csak mi, a nagyok is pályáznak rá, de érdemes megpróbálni, talán a házadban elnyerheted a legtöbb pontot gyűjtő címet – kacsintott bátorítóan.
- Én se itt fogom tölteni a karácsonyi szünetet, az őszit se töltöttem a suliban, fellépéseken voltam – mesélte, hisz nem olyan tragédia a sulin kívül maradni, a legtöbben pont azt várták, mikor szabadulhatnak haza.
 - Majd írd meg a tanév végén, hogy melyik jóslat vált be – vigyorgott, mint valami frissen szedett vadalma, elvégre a jövőkép az annyira képlékeny, olyan sok minden irányítja a történések kimenetelét, hogy ez nem mérvadó.  
- Ne feledd, a jövőt mi irányítjuk tulajdonképpen, és az, hogy mi fog történni velünk, illetve mi nem, az a döntésein következménye javarészt. Gyakorlunk majd máskor is?
Állt fel az asztaltól Bori, búcsúzásra készen, hiszen lassan ideje volt már visszavánszorogni a Navine területére.