36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint
Erkély - Ethan R. Saint-Venant hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. július 29. 01:44 | Link

Mihael
minden a te hibád | stick and stones may break my bones

Nem alakult jól az estéje és ez egy igen diplomatikus megfogalmazása annak a véleménynek, ami vizuálisan lefesthető lenne egy méretes kupac tehénvégtermékkel. Rémi valahol a szobában pihen lenn, és ezúttal remélhetőleg tényleg pihen, nem pedig rémálmoktól gyötörve forgolódik. Találnia kell majd egy bájitalt receptet, amit a fiúval együtt (vagy inkább Rémi, ő tehetségesebb a bájitalok terén) megfőzhetnek, tompítva az éjszakai lidércnyomásokat. Talán ő is érzi a viharfelhőket, amelyek furcsa módon nem az égen, hanem a folyosón trappolva közelednek afelé az erkély felé, amerre ül, mert egy pillanatra végigfut rajta a hideg. Hiába, most már bőven sötétedés után vannak, régen lement a nap, a levegő is lehűlt. Talán jobb lenne visszamenni most már a hálókörletekbe.
A zakóját jobban összehúzva magán csúszik le a korlátról, ahova kiült (a védelmi varázslatoknak hála kiesni úgysem fog), és egy könnyed mozdulattal ér földet. Annak ellenére, hogy ilyen késő van, a mozdulatai még frissek, bár az üdétől egészen távol áll. Most, hogy éjnek évadján nem kell figyelnie a gondtalan megjelenésre, sokkal könnyebben kivehető az izmaiban és tartása mögött húzódó feszültség. Távolról sem hasonlít egy kitörni készülő vulkánra ugyan, arról legalább tudni, hogy egyszer kitör és utána minden megnyugszik. Ez  a fajta feszültség rosszabb, mert az ember tudatában van, de azzal együtt egyértelmű az is, hogy valószínűleg sosem tudja meg mi a probléma. Egyszerűen minden nyugtalanító velejárójával együtt benne van a levegőben, a szemrebbenéseiben. Ujjait végigfuttatja a haján, hátratúrva a sötétbarna tincseket - talán a szembeérkező alsóbb éves prefektusok előtt legalább ennyivel kulturáltabbnak néz majd ki  -, majd kifordul az erkély külső részéről a folyosóra visszavezető szakaszra.
Szál megtekintése
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. július 29. 15:01 | Link

Mihael
minden a te hibád | stick and stones may break your bones

Kilépve az erkélyről, szinte azonnal szembetalálkozik Mihaellel. Ennyit arról, hogy az üres folyosóknak hála elengedheti magát; már görbül is vissza a szájára az a szokásos diplomatikus mosolya. Görbülne, ha nem venné észre a fiú különös viselkedését. Gyermekkoruk óta ismerik egymást, tudja már betéve Mihael arcvonásait, a rezdüléseket, mikor zaklatott, mikor gyűlöli minden kis részével, mikor feszülnek meg a tagjai, mint egy ugrásra kész vadállatnak. De ugyanúgy tudja azt is, mikor enyhül meg, mikor sebezhető, mikor tudna elevenbe nyúlni vagy épp elterelni a figyelmét arról, ami nyomasztja. Nem gondolatolvasó, ez olyasmi, amire hosszú évek tanítják meg. Ahogy arra is, hogy meddig mehet, mikor nyom túl forró vasat a túl eleven sebbe, ezt pedig jobbára általában igyekszik elkerülni.
Leolvad arcáról a mosolykezdemény, mert most valami történik. Ténylegesen, nem csak úgy, amit félvállról véve elengedhet maga mellett egy rövid, diplomatikus vagy szurkálódó megjegyzéssel. Nem nagyon tudja elképzelni, hogy mi ütött Mihaelbe, mi volt az, ami most ilyen égető haraggal töltötte el, hogy kiabálás és átkozódás helyett neki ront. Azonban az biztos, hogy ez minden csak nem vicces.
Látja lendülni Mihaelt, egyértelműen a nyaka felé közeledik a keze, nem pálcával, ököllel támad. Nem kaphatja el a nyakam. Ez fut át a fején, és ez a különös, nem várt jelzés arra készteti, hogy ösztönösen húzódjon arrébb, ezzel térjen ki a mozdulat elől.
- Mégis mi a fene... ?
De ha Mihael így, akkor ő sincs másképp, a pálca a keze ügyébe kerül - ha a fiú elhatározta, hogy rátámad, akkor meg fogja magát védeni.
Szál megtekintése
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. július 31. 03:11 | Link

Mihael
sticks and stones will break your bones
and leave you lying in the mud


Épp hogy csak sikerül kitérnie az egyik mozdulat elől, de már jön is a másik, ahhoz pedig nem elég harcedzett és gyakorlott a fizikai, puszta kézzel vívott harcban, hogy azt is gond nélkül hárítani tudja. Kettejük közül, amikor hasonló harcról van szó, nincs kétség, hogy Mihael az erősebb fél: ő a gyakorlott, a jobb reflexekkel megáldott, a kviddicsnek hála edzettebb, ráadásul terelőként a karjai is nagyobb erőkifejtésre képesek. Ezért nem lett volna most jó, ha testének és haragjának minden lendületével belé csapódik. Az már világossá vált, hogy pillanatnyilag Mihael nem gondolkodik. Mármint nem arról van szó, hogy hideg fejjel, megfontoltan teszi azt, amit, hanem egyszerűen kikapcsolt. Nem is jut más szó eszébe most erre, minthogy egyáltalán nincs most odabenn senki; senki olyan, akire számíthat, hogy megállítja a fiú mozdulatait. Máskor könnyen épít a régre visszanyúló kapcsolatukra, hogy Mihael a maga módján terelgethető - vagy ha mégsem, az is mindig kellemes és szórakoztató meglepetés, mert az unokatestvére mindig tud valami újat mutatni neki, amivel egy újabb szintre emeli a csatározásukat.
Ez is valami új, de nem mondhatná, hogy a legkisebb mértékben is szórakoztatónak találja. Ebben az állapotban nem tud semmit megragadni Mihaelben, nem tud belekapaszkodni egyetlen gondolatfoszlányába, érzelmébe a másiknak, mert nincs ott. Szokásos játékainak fegyverkészlete mind oda, ő pedig egyedül marad a folyosó hideg kövén állva, fegyvertelenül az előtte álló esztelen erőszakkal szemben. Alig van viszont mindezt ideje végiggondolni, mert a következő rúgás egyenesen az arcát éri és csak a szögnek köszönhető, hogy nem ugrik ki az állkapcsa. Az mindenesetre biztos, hogy hasonló mértékben fájdalmas a találkozás. Elesik a hirtelen érkező ütéstől - bárki, aki nem a fizikai harcra edzette magát, így tett volna. Van az úgy, hogy csak úgy nem kapcsolhatja ki a fájdalomérzékelését valaki - Ethan pedig olyan rég érzett tényleges, szúró, sajgó, vörösen harsogó fájdalmat, mint most. Érzi, ahogy egy langyos vércsík serken ki a szája szegleténél, a becsapódástól a szája belsején lévő vékony réteg felszakad és nyelvét is elönti a sós, vasas íz. Előbb nyeli le, minthogy kiköpje, nem szánt szándékkal, hanem automatikus reflex tőle, helyet kell csinálnia ugyanis a következő varázsigéhez. Az esés közben elejtett pálcája után nyúl és azonnal kimondja a varázslatot, Mihael azon lábára célozva, amivel az előbb megrúgta:
- Brahium Ermando.
Ha minden jól megy, kuzinja lábából az átok létrejöttét követően minden csont eltűnik, Ethan pedig a alkarjával törli le szája sarkából a vért, miközben felül és rögtön próbálja hátrébb tolni magát az érdes kövezeten, centiről centire. Sajog az arca, borzasztóan fáj, az a rúgás erős volt és jól célzott és biztos benne, hogy ha nem is kiugrott állkapocscsonttal végezte, de nem úszta meg ennyivel, meg enyhén szédül és hányingere van. Nagyszerű.
- B*****g, Mihael, b*****g. - Egyáltalán nem szokott káromkodni, nem az ő stílusa, nem az ő habitusa, de még mindig nem tud napirendre térni az előbbiek fölött. Most kezdi csak igazán felfogni, hogy ha ott a másik elkapja őt, ahogy eredetileg tervezte, tényleg képes lett volna lehet, hogy megfojtani őt. Nekiveti a hátát a falnak, de nem ereszti le a pálcáját, még mindig a másik fiúra szegezi, hogy az első alkalommal, hogy annak pálcája netán előkerül, egy capitulatusszal lefegyverezhesse.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. július 31. 03:18 Szál megtekintése
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. július 31. 23:20 | Link

Mihael és Barbara

Minden idegszálával azon dolgozik, hogy kövesse Mihael mozdulatait. Egyáltalán nem akar neki lehetőséget adni arra, hogy varázsoljon, nem, mert akkor ennél rosszabbal kéne visszavágnia – és megtenné. Ha önvédelemről van szó, akkor ugyanúgy működik, mint akármely másik sarokba szorított élőlény. Érzi a kezén a nedvességet és lepillant a ruhaujjára, amit megfogott a vére, s gyors tempóban szárad bele az anyagba, megkeményítve azt is. Mindvégig nem ereszti le a pálcát, Mihaelre szegezi, de újabb varázsige nem hagyja el a száját, csak a zihálását hallgatja és a fülében doboló szívverését. Szívesen válaszolna valamit a rokon szavaira, de egyszerre most minden nem működik: vagy koncentrál a varázslataira (illetve, hogy ne küldjön még egy átkot a fiúra, igen, inkább az önuralma megtartásáról, és a zaklatottsága csillapításáról van szó) vagy válaszol Mihaelnek. Előbbit választja. Beszélni majd később fog, higgadtabb fejjel.
Egy női hang zökkenti ki abból a beszűkült állapotból, amibe minden porcikája tömörült. Annyira meglepi, hogy még a pálcát is elfelejti lejjebb vonni, csak a tekintete rebben a tanár felé, aztán vissza az unokatestvérére. Nyugalom Ethan.. nyugalom. Kicsit sokat mondogatod manapság magadnak ezt, nem igaz? Nem egy szerencsés időszakát éled az életednek. Idegesen megnedvesíti a száját, nyel egyet, az ádámcsutkája fel s leszalad a mozdulattól, aztán csak lassan engedi le a varázsfegyvert a kezében, hegyét elfordítva Mihaeltől. Átgondolja pillanatnyi lehetőségeit, mostanra sikerült visszazökkennie, a nő jelenléte elég volt ahhoz, hogy összeszedje magát és a gondolatait, majd rendezze sorait. Úgy, ahogy. Arcvonásai valami hálás megkönnyebbülésfélébe váltanak, egyáltalán nem feltűnő a gesztus, épp csak halványan kiszúrható apróság.
- Igen, azt hiszem. Nem igazán tudom, hogy mi történt, egyszer csak nekem esett. Önvédelemből kimondtam az első varázslatot, ami eszembe jutott. Sajnálom. – A tanárnőnek szólnak a szavai ugyan direkte, de a végére Mihaelre is átpillant, így nehéz eldönteni, hogy a felfordulásért kér elnézést vagy azért, mert minden csontot eltüntetett a kuzin lábából. Talán kicsit mindkettő, mert láthatóan nem állt szándékában egy ilyen komoly ártást kimondani a másikra. Apró betűs megjegyzés, hogy azt nemigen tagadhatja le, hogy rellonos lett, ha az első eszébe jutó átok ez volt. Az egyik szó kimondásánál kissé megbicsaklik beszéd közben, az állkapcsához kapva felszisszen. Van benne annyi józanság, hogy belássa, ha folytatnák, annak semmi értelme nem lenne, de nagyban rásegít az a tény is a döntésére, hogy egyelőre beszélni is fájdalmas.
- Értem.
De nem, nem lehet ennyire egyszerű, mint eddig, Mihaelnek muszáj tovább rontania a helyzetükön. Felhúzza magához az egyik térdét és nekidönti a homlokát. Mostanra már kevésbé szedi gyorsabban a lélegzetvételeket, vérének zubogása is alábbhagyott az ereiben, minden újra csendes és.. zavaros, amit valahogy rendbe kell tennie.
- Ne nehezítsd meg még jobban a tanárnő dolgát, Mihael. Azt teszi, amit kell, semmi szükség arra, hogy még mindezen felül sértegesd. Tényleg, rendben leszünk, nem igazán vonz a házcsere gondolata.  - Tényleg szívesen fűzne hozzá egy vérszegény mosolyt, de egyrészt jelenleg túl sok vér került ki a bőre alól ahhoz, hogy a „vérszegény” jelző ne legyen röhejes, másfelől pedig nem kockáztatná meg azt a sajgást, ami most egy ehhez hasonló mimikával járna; inkább letesz róla. Óvatos pillantást vet Mihaelre mindeközben, amit nemrég látott belőle, az most a szokásosnál sokkal nagyobb óvatosságra inti vele szemben. Gyerekes csatározásaik során ezt a komolyabb, veszélyesebb oldalát még sosem látta, de az biztos, hogy jó időre megjegyezte a mostani tapasztalatot.
Szál megtekintése
Erkély - Ethan R. Saint-Venant hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint