Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót. Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.
|
|
|
Lazriell Hiuron INAKTÍV
Riell, Laz offline RPG hsz: 67 Összes hsz: 499
|
Írta: 2015. július 27. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=500725#post500725][b]Lazriell Hiuron - 2015.07.27. 21:43[/b][/url] Fanni A Madagaszkárról való hazatérés napján Végre itthon! Nem kellett sok idő, amint visszaérkeztünk Madagaszkárról, a cuccaim nagy részét ledobáltam a gólyalakban, - csupán a művésztáskámat hagytam a hátamon - és izgatottan rohantam az Eridonos klubhelyiség felé. Néhány főnixet út közben megszólítottam, mosollyal az arcomon megkérdeztem, hogy vajon jó irányba haladok-e, ami valljuk be... egészen szokatlan volt. Mármint igen, egyrészt az volt különös, hogy hajlandó voltam a kastélyt visszafoglaló diáktömegbe vetni magamat. Én, akinek tömegundora van. A másik érdekesség az volt, hogy még képes is voltam beszélni hozzájuk. Mosolyogva! Mitagadás, az arckifejezésem mindent elárult arról, hogy hogyan viszonyultam a "rövidke kis" nyaralásunkhoz. Persze sok jó élménnyel gazdagodtam ott; festhettem, gyűjtögettem, győzelemmel zárult életem első kviddicsmeccse. De... sajnos több hónapot kellett eltöltenem ősellenségem, a napfény közelében. Mondanom sem kell, hogy többször is leégtem, nem egyszer ájultam el órák alatt a melegtől és a hangulatom sem volt mindig olyan, amit derűsnek, vagy kedvesnek lehet nevezni. De most, itt, a kastély hűvös folyosóin az sem érdekelt, hogy hány ember jön velem szembe. Kellet valaki, akivel osztozni tudok a hazatérés örömén. Ki más lenne ez, ha nem a kerge barátnőm? Mázlim volt, pont akkor lépett ki az Eridon klubhelyiségéből, amikor én odaértem hozzá. - Jössz velem alkotni? - ez igazából nem is volt kérdés, még szép, hogy jött velem. Nem tudtam pontosan, hogy merrefelé kujtorgunk a kastélyban, de egyszer csak az egyik erkélyen kötöttünk ki. A napot most kicsit sötétebb felhők takarták el, enyhe nyári zápor illat volt a levegőben. Megkönnyebbülten huppantam le az egyik székre és a táskám tartalmát a mellettem lévő asztalra borítottam. Bólintottam Stephnek, hogy bátran válogasson abból, ami kell neki. Már-már ijesztően jó kedvem volt, de tudtam, hogy a főnixlányt még ezzel sem tudom elrettenteni magam mellől.
|
|
|
|
Lazriell Hiuron INAKTÍV
Riell, Laz offline RPG hsz: 67 Összes hsz: 499
|
Írta: 2015. július 27. 23:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=500769#post500769][b]Lazriell Hiuron - 2015.07.27. 23:38[/b][/url] Fanni
- Az biztos, hogy örülök - vadul bólogattam a lánynak és előhalásztam két vázlatfüzetet is. Az egyiket Steph ölébe tettem, ami még teljesen üres volt, akkor terveztem firkálni bele, ha már a másik betelik. - Soha nem voltam ennél jobban. Nincsen szalmonella, nincsen fullasztó hőség, nincsen napfény, mi kell még? - elégedetten sóhajtottam és a kezembe vettem az egyik ceruzámat. Elgondolkodtam, hogy mit lehetne vajon megfesteni. Tekintetem lassan a terasz sarkában díszelgő kertecskére siklott, ami azonnal meg is ihletett. - Miért, te nem örülsz annak, hogy hazajöttünk? - kérdeztem, fel sem nézve a füzetből.
|
|
|
|
Lazriell Hiuron INAKTÍV
Riell, Laz offline RPG hsz: 67 Összes hsz: 499
|
Írta: 2015. augusztus 10. 09:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=503986#post503986][b]Lazriell Hiuron - 2015.08.10. 09:30[/b][/url] Fanni Kíváncsian kukkantottam le Steph lábához, mert észrevettem a szemem sarkából, hogy valami megmoccant ott. Most eszméltem rá, hogy Hime követte őt. Rég láttam a kis picúrt. Persze az én kutyám méreteihez voltam inkább hozzászokva - Rumli azért nem egy böszme jószág, de van egy szép mérete -, azért nem tűnt fel először, hogy itt van vele a corgi is. - Azért lehetőleg ne az egész füzetet rontsd meg, pár lap is bőven elég lesz - vigyorogtam Stephre, majd lenyúltam és megsimiztem az állatkája fejét. Kíváncsian hallgattam végig Steph meséjét, a szalmonellás résznél fellélegeztem, hogy rajta még a nyoma sem mutatkozott a betegségnek, annak ellenére hogy fel-alá járkált az egész szigeten. Én ugyanezt az eredményt bujkálva értem el. Amikor pedig meghallottam a szellemes sztorit, elkerekedett szemekkel bámultam a mesélőre. - Találós kérdések? - mosolyodtam el - A szfinxünk is ért hozzá. Bár mondjuk nem nagyon szeretem őket, legtöbbször a nagyobbakat kell megkérnem, hogy segítsenek. Oh, amúgy ne aggódj, én eddig sem tudtam megjegyezni, hogy mi hol van a kastélyban, nemhogy ezután. Mire végzek itt, addigra talán megtanulom. De ha a pozitív oldalát nézzük; legalább nem lesznek unalmas napjaink. Képzeld el, mi lenne, ha most egy mugli középsuliban dekkolnánk. Szemeim elkerekedtek, amikor meghallottam, hogy már megint milyen őrült tervek szövődnek az agyában - Még jó, hogy nem festékbombákat akarsz ledobálni az erkélyről - gyorsan elharaptam az ajkamat, remélve, hogy nem veszi fel ezt az ötletet is a listájára. - Elszökni azt nem. Jó kislány vagyok, te is tudod - motyogom a nyelvemet kiöltve, ahogy folytatom a vázlatomat. - De a repkedésben benne vagyok. Gyakorolhatnánk az utolsó meccsre. - kissé összerándult a gyomrom, mert megint Miza és a rossz előérzete jutott eszembe, de ezt igyekeztem nem kimutatni. Inkább csak tovább rajzoltam. - És mikor akarsz repülni?
|
|
|
|
Lazriell Hiuron INAKTÍV
Riell, Laz offline RPG hsz: 67 Összes hsz: 499
|
Írta: 2015. augusztus 12. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=504518#post504518][b]Lazriell Hiuron - 2015.08.12. 21:43[/b][/url] Fanni
Steph kérdése hallatán az arcom picit elkomorult - Nem - vágtam rá gyorsan és lepillantottam a papíromra. Én is éreztem azért, hogy ez nem volt túl hihető. Elvörösödő fejjel kezdtem nyökögni - Vagyis igen... Egyszer. - még év elején volt. Nem gondoltam volna, hogy takarodó előtt pár perccel egy számmisztikai rejtvényt fog a fejemhez vágni az a hülye szfinx. Szerencsére hajnaltájban rámtalált egy járőröző prefektus és segített bejutnom a klubhelyiségünkbe. Amint meghallottam, hogy Fanni felvisít, a kezem megindult ijedtemben úgy, hogy a ceruzával egy durván erős vonalat húztam végig a félkész rajzomon. Hangosan levegő után kaptam és villámló tekintettel néztem vissza a lányra. - Nem - morrantottam és a kiborított kupacban kutatni kezdtem egy radír után. - Különben sincs nálunk lufi. És a drága festékemet nem erre fogjuk pazarolni. - Ilyenkor nagyon fájt a szívem, mert a felsőbbévesek szerint Bogolyfalván nincs egy szál művészellátó sem, ahol tudnék venni új vásznat, vagy festéket. - De holnap szívesen elmegyek veled repülni - végre találtam egy radírt és nekiálltam eltüntetni a rajzon éktelenkedő vonalat. Hiába könyszörögtem, vagy erőlködtem, a vonal nyoma így is elég mély volt ahhoz, hogy megmaradjon. Kezemet a halántékomhoz emeltem és próbáltam lenyugodni még mielőtt valami butaságot mondok, vagy csinálok.
|
|
|
|
Lazriell Hiuron INAKTÍV
Riell, Laz offline RPG hsz: 67 Összes hsz: 499
|
Írta: 2015. szeptember 12. 14:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=516546#post516546][b]Lazriell Hiuron - 2015.09.12. 14:59[/b][/url] FanniSteph próbált picit együttérzően viselkedni, ami inkább viccesnek hatott, de ezzel még talán jobb hatást is ért el, mert újra elmosolyodtam. - Az Eridonnál mit kell csinálni ahhoz, hogy bejuss a klubhelyiségbe? Amikor folytatta a lufis témát, nagyot sóhajtottam - Septh, nem. Nincs hozzá elég festékem. Maximum jövőre. Vagy ha tudsz még valahonnan szerezni, de ezek nekem kellenek. - amikor megéreztem, hogy böködni kezdi a vállamat, abba hagytam a firkálgatást, még mielőtt még nagyobb kár érné a rajzomat. Behunytam a szememet és próbáltam nem odafigyelni rá, aztán megismételtem - Nem. A repkedős témára viszont beleegyezően bólintottam, miközben próbáltam kezdeni valamit azzal a ronda csíkkal. A főnixlány megjegyzésére először vadul megráztam a fejemet, de aztán ledermedtem. A kreativitás feltámadt az agyamban. - Nem is mondasz hülyeséget - mondtam végül és elkezdtem a fekete vonal mentén egy növénykoszorút rajzolni.
|
|
|
|