[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=501682#post501682][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.07.30. 23:10[/b][/url]
Szira
A Korai órákban...
Végre csak megszólalt, de utólag bár ne tette volna ezt. Az a hamis mosoly amit magára erőltetett és a szavai. Jó, igaza volt, de... Nem tudtam megállni hogy ne vágjak vissza neki.
- Igen, azt vártam hogy örülj mert nem évekre hagytalak magadra. - Teljesen higgadt volt a hangom. Azt viszont nem hogy azt mond amit most. Mit vártam? Őszintén? - Itt kezdtem el felemelni a hangom, de mivel észrevettem gyorsan le is nyugtattam magam. - A kérdésedre a válasz. Igen, jól telt leszámítva hogy hiányoztál. Vagyis hiányzott valaki, de úgy tűnik az nem az a lány aki előttem áll. - Megint felhúztam magam. - Neked is jól telt igaz? Mesélj csak... - indultam volna meg felé, de nem tettem, megálljt parancsoltam magamnak, hagytam elfordulni és csendben maradtam. Megint sikerült elveszítenem majdnem a fejem és ez nem volt jó. Mély lélegzetet vettem, magamban próbáltam teljes higgadtságot erőltetni magamra de nem ment. Minél jobban erre koncentráltam, annál jobban kezdtem bedühödni. És igen. Amint rákérdezett itt vagyok-e még akkor nem bírtam tovább, megkérdeztem.
- Itt. - jelentettem ki és egy igazán undok arckifejezést erőltettem magamra. - De teljesen feleslegesen.... De mond csak ha már a jól telt dolognál tartottunk... - Itt persze vettem egy mély lélegzetet. - Te jól érezted magad azokkal a srácokkal akikről hallottam? - minden egyes szó úgy hagyta el a szám akár egy kés. - Vagy talán tíznél több volt? Vagy húsz? Két hónapra eltűnök és mindenkivel összefekszel cica? - kérdeztem gúnyosan, de nem tehettem róla, mármint már nem tudtam ki nem mondottá tenni a szavaimat. - Mire becsülsz te egyáltalán? Mégis mi a francos, átkozott fenét képzelsz te magadról?! - nem üvöltöttem, de úgy beszéltem vele mintha gyűlölném. Pedig belül ez nekem is fájt amit mondok... - Úgy viselkedsz mint egy kisgyerek, azt hiszed nem számítasz nekem mert lelépek, pedig világosan közöltem veled hogy szeretlek, erre arra térek vissza ebbe a porfészekbe hogy az egyetlen lány akiért többet is érzek az másokkal kavar. - Elléptem a faltól, megindultam felé. - Neked az a szórakozás ha belegázolsz az érzelmeimbe? Oké, leléptem de senkivel nem csaltalak meg! - Újra megálljt parancsoltam magamnak és ökölbe szorítottam a kezem annyira, hogy kifehéredett a bőröm. Lepillantottam a bögre darabjaira, majd a lányra, de kicsit sem volt semleges a tekintetem. Mérges voltam... nem is kicsit.