36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint
Erkély - Álmosvölgyiné LustA Sztrid hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 21:50 | Link




Az élet nagy dolgain gondolkodva álltam kint az erkélyen tanítás előtt, amikor még a kastély csendes volt. Jó, ez enyhe túlzás, baromira nem gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből és próbáltam észhez térni egy bögre langyos kávéval a kezemben.
Szürcsölve ittam bele a túlédesített ébresztőbe, hogy aztán szürke kötött, nagyon lógós pulcsim ujjával töröljem meg a szám és a bögre szélét. Hűvös volt kint, még elég sötét is. Egyáltalán...hány óra van? Én csak felébredtem arra, hogy már testileg nem vagyok képes ágyban maradni, aztán sebtében összeszedtem magam és a konyhából kértem a kávét a manóktól. Elmaradt az órára való figyelés. Talán ezért nincs még senki a folyosókon? Lehet, hogy még csak hajnali öt van és már kint ácsorgok?
A korlátra hajoltam, karjaimon támaszkodtam meg és a szememet lehunyva dúdolni kezdtem azt a dalt, amit a Dorottyában kellett énekelnünk a legutóbbi tanításon. Bogolyfalva sem volt még fényes, csak egy-egy helyet láttam ahol idő közben felkapcsolódott a lámpa.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 22:23 | Link



Jobb lábam mezítláb a balt nyomorgatta, egyáltalán nem zavart, hogy simán felfázhatok. Hideg volt a kő, de a meleg, fenekem alá érő pulcsi kompenzálta ezt. Teljesen jól lefoglalt a dal, amit egyébként szöveggel együtt kellene tanulgatni, egészen addig amíg fel nem tűnt, hogy valaki érkezett még rajtam kívül az erkélyre. Elcsendesedtem és amikor megszólalt, lendületből fordultam hátra, ezzel a lendülettel pedig a félig teli bögre egyenesen a kőpadlón landolt hangos csörrenéssel. Ripityára törött, a kávé pedig mindenhova fröccsent, de főként a cipőtlen lábfejemre.
Ott állt velem szemben, én pedig csak meredtem rá. Nem tudom, mi látszott az arcomon, de első sorban megrémültem, meg hát meg is lepődtem. Már nem számolom, mennyi ideje tűnt el, nem vártam, hogy megjelenik. El is könyveltem már azt hiszem, hogy többet nem fogom látni.
Többször is eljátszottam a gondolattal, milyen lesz újra látni és egyik alkalommal se így jelent meg lelki szemeim előtt. Semmi változást nem láttam rajta. Nem is mértem végig, csak a szemébe tudtam nézni, pislogás nélkül. Lassan kiszáradó számat megnyaltam, nagyot nyeltem mielőtt megszólaltam volna.
- Szia - ennyi. Ennyi volt a nagy reakció.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 22:53 | Link



A halk köszönés után is csak döbbenten néztem rá, most már megtoldva némi pislogással. Nem számítottam rá, nem így, nem is akartam, hogy ez megtörténjen. Az utóbbi hetek a legjobb időszaknak mondható az életemben. Nincsenek kínos vallomások, a forró kása kerülgetése, csak simán boldogság és együtt töltött idő. Mással. Norbival. Nem Kiliánnal. De a szívem akkor is megdobbant őt nézve, hiába nem akartam.
Kérlelésére felszaladt a szemöldököm. Tessék?
- Mégis mit vársz? Örülök, hogy látlak, minden rendben? Jól telt ez a...hmm, mennyi időre is hagytál magamra, két hónapod? Remélem jól érezted magad, igaz? - művigyorral zúdítottam rá a kérdéseket de teljesen normális hangnemben. Csak a közepénél érezhette az élt benne, amivel azért mégis úgy beledöftem a kést, hogy tudja, nem felejtettem el a tettét. Másodszorra álltunk szemben egymással így, hogy újra láttuk egymást. - Eh... - megráztam a fejem, majd mit sem törődve a lábam alatt levő törött porcelándarabokkal, visszafordultam a korlát felé. Sóhajtva nyújtottam el két oldalra a karjaimat és lehunytam a szemem. Azzal nyugtattam magam, hogy ez nem is történik meg, csak nagyon álmos vagyok, sőt, még álmodok.
- Itt vagy még? - tettem fel a kérdést reményeim szerint a levegőnek.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 23:42 | Link



Egyszerűen nem volt kedvem vele vitázni. Azt kívántam, bár maradtam volna az ágyban és ez az egész ne történt volna meg. Azon a véleményen vagyok, hogy ez már soha nem lesz...hát semmi nem lesz belőle. Elég durva, amikor kimondjuk egymásnak azt az egy szót ami mindent megváltoztat, aztán meg lelépünk a másik tudta nélkül amikor már ott tartunk, hogy egy pár lennénk. Ez így normális? Szerintem nem.
Nyugodt maradtam hozzá képest, egy ideig. Aztán mintha egy teljesen más ember szívott volna velem egy levegőt, a harag szólt belőle. Ismertem ezt, csak már olyan rég volt a veszekedős időszakunk, hogy kezdtem elfelejteni, milyen is volt amikor annyira száguldozott bennünk az adrenalin, hogy ha nincs az a bizonyos határ, már egyikünk sem élne.
Keserű mosollyal meredtem továbbra is kifelé. Nem akartam látni az arcát, elég volt hallani amiket előhozott. Akkor azonban elkerekedett a szemem, amikor olyan számokat említett, amivel viccelni is erős, hát még vádolni.
Hiába nyitottam többször is szólásra a számat, egyfolytában beszélt és olyan dolgokat vágott a fejemhez, amik betűnként vágódtak a szívembe. A gyomrom is görcsben volt már. Megremegve fordultam teljes testemmel felé, szemeim könnybe lábadtak és igyekeztem visszafojtani a hisztérikus zokogást.
- Hallod, hogy mit beszélsz? - a sírás erősen kerülgetett, ezért a hangom is visszafogottabb volt. - Egy férfi így beszél azzal akit szeret? Csak, hogy tudd...az a húsz srác nem beszélt velem ilyen hangon - egyenesen a szemébe néztem amikor ezt vágtam a fejéhez. Gyenge voltam a veszekedéshez és ezt érezhette is. Amikor eltűnt, összetört és nem forrt még össze az a darabka annyira, hogy üvöltözéssel ki tudjam adni magamból az érzéseimet.
- Nem élted át azt amit én már másodszorra is. Minden nap vártam, hogy belépsz az ajtón, hogy reggel melletted ébredek és jó magyarázatot adsz rá, miért nem szóltál, hogy hiába kereslek. Két hónap, Kilián, nem két nap volt. Mégis mit vártál? Tárt karokkal várlak, mint egy aurort a felesége? - néha hüppögve csóváltam meg a fejem egy szusszanásnyi idő pihenést beiktatva. Ott állt előttem, mégis olyan messze volt. Lehajtottam a fejem, a könnyeken keresztül néztem lefelé, a lábamra. - Nem csaltalak meg. Akivel nem vagy együtt, azt nem lehet.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 31. 00:05 | Link




Egy kicsit sem lett attól jobb, hogy belátta a hibáját. Attól, mert ideges, még nincs joga olyan stílusban beszélni velem, mintha a lenti részéből húzott volna elő. Semmit nem éreztem a szeretetéből és a megbánásából sem. Csodáltam, hogy még nem sikerült elérnünk a kritikus hangokat, amiktől aztán az egész kastély felébred. Hát...ébresztő sem kell ide.
- Ez nem mentség arra, hogy aztán ide gyere és leüvölts azért, mert próbáltam túltenni magam rajtad - ezen a ponton már egyáltalán nem gondoltam át amit kimondtam, de nem is bántam meg. Ami a szívemen, a számon, kár lenne hazudni.
Belülről rágcsáltam a számat, a hátát néztem amikor elindult kifelé. Egy másodperc töredéke alatt kellett eldöntenem, hogy mit akarok. Sétáljon ki azon az ajtón, ezzel együtt az életemből is, vagy ne?
- Mit csináltál? Hol voltál? - tettem fel a kérdéseket amikre kíváncsi voltam. Erről még nem beszélt annál többet, hogy jól érezte magát. Vajon mivel érezte jól magát?
Felbukkant a fejemben a gondolat, miszerint oda kéne lépnem hozzá és visszahúzni, aztán eszembe jutottak az előbbi szavai. Lassú, mély levegőket kellett vennem, hogy ne kezdjek sírni, közben továbbra is őt néztem.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 31. 00:33 | Link




Őszintén? Kicsit sem akartam belemenni az elhagytál, megcsaltál, de hol voltál és mi lesz témába, ezért nem is nagyon válaszoltam neki. Legalább elkezdtünk értelmes emberek módjára beszélgetni kiabálás helyett, ez azért elég nagy előrelépés.
Mivel nem akartam, hogy elmenjen még, nekiszegeztem azt a két kérdést amit viszont tényleg tudni akartam. Könnyedén tettem fel neki a kérdést, amire a válasz már durván mellkason és arcon vágott. Mint amikor váratlanul lekevernek egy nagy pofont.
- Én...én nem tudtam...nem mondták...sajnálom - motyogtam az orrom alatt és a fejemet is lehajtottam. A szüleim nem szóltak róla, hogy történt valami, valószínűleg csak Kilián kapott róla értesítést. Rosszul esett az egész, hogy ez eszembe sem jutott, csak azt tudtam hinni, hogy ok nélkül ment el.
Szerettem volna válaszolni Kiliánnak, tudatni vele, hogy mi volt ha már ennyire érdekli, de annyira mégsem érdekelhette. Még az ajtóból visszafordult, akkor találkozott a tekintetünk és olyat mondott, amitől eltörött a mécses. Még jó, hogy kilépett az ajtón és nem fordult vissza, így nyugodtan, bár reszketve mint a nyárfalevél lépdeltem át a törött porcelánon, hogy leüljek és átgondoljam az elmúlt tíz percet.
Szál megtekintése

Erkély - Álmosvölgyiné LustA Sztrid hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint