Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=422522#post422522][b]Gabrielle Campo - 2014.11.17. 18:13[/b][/url]

Grace Erin Green

Egy nyugodt, kissé elzártabb, hangulatos, kellemes kis helyet keresett magának. Hogy miért? Az ember, ha elég naiv, azt hihetné, hogy csak csendben relaxálni szeretne, kiüríteni a fejét, netántán egyedül lenni kicsit. Így is néz ki, ahogy csücsül az erkélyen, de nem a székben, hanem a kis kert mellett a padlón. Csücsül, kissé összehúzza magát. Persze, akár a falu gyönyörű látképét is bámulhatná ilyen elmélyülten, miközben érzi, hogy a tömör zen végigfolyik az ereiben. De sajnos, az egy egészen más személy lenne, Gabrielle képtelen ilyesmire. Ő mindig megy, csinál valamit, pörög, meg sem áll, amíg le nem fekszik. Bár néha még alva is jár, de psszt, ez titok, ő sem szívesen vállalja fel, csak ha muszáj. Az is ritkán van, amikor igazán lefárasztja magát és stresszes napjai vannak, mondjuk a vizsgák miatt.
Most viszont véletlen sem alszik, nagyon is ébren van. És ahogy ücsörög, igazából kicsit rosszban sántikál. Nemrég keverte a bájitaltan teremben óra után a kedves kis főzetet, amit most a kezében szorongat. A kis üvegcse egy zöld, trolltakony színű löttyöt tartalmaz és a szaga sem valami biztató. Most mégis kezében szorongatja és azt fontolgatja, mikor próbálja ki. Úgy bizony, jól sejtitek, drága barátaim, ez a bájital, a recept Gabrielle munkája, kemény évek kísérletezése. Sosem volt egy ügyes boszorkány, nyílt titok, hogy nem az eszéért szeretik. Ettől függetlenül a bájitalokkal mindig jó barátságban volt és elég kitartó ahhoz, hogy ezt a főzetet kikotyvassza. Semmi igazán ördöngős nincs benne, viszont ideje lesz kipróbálni.
Azonban ahogy emeli a szájához az üvegcsét, egy hatalmas nagy WARNING felirat izzik fel elméjében és villog hevesen, meg is áll a keze.
- Talán nem magamon kéne kipróbálnom. - Állapítja meg és fintorog, mert az illata nem a legjobb. Végül a mellette lévő kis kertecskére pillant és cinkos mosoly ül ki az ajkaira. Tökéletes lesz, elméletileg minden élőlényen működik, ami képes a mozgásra. Szóval gyorsan önt egy kicsit belőle a virágokra, vár egy kicsit, elhessegeti orra elől a borzasztó szagot. Még mindig várj, hátha lát valamit, de semmi. Elgondolkodik kicsit, majd eszébe ötlik valami. Lehet, hogy a zene a baj! És elkezd ritmusosan csettintgetni ujjacskáival. S lőőőn, a növények erre a mozdulatra, a ritmusra elkezdenek dülöngélni, szinkronban, hiba nélkül. Az ő arcára pedig fölényes, elégedett vigyor ül ki.
- Ez lesz az! - Állapítja meg, miközben a többi, átlátszó taknyot vizslatja úgy, mintha ez lenne maga az angol királynő koronája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=429328#post429328][b]Gabrielle Campo - 2014.12.01. 18:41[/b][/url]

Grace Erin Green

Éppen hatalmas felfedezéseken esett túl, a trutyi ott van a kezében, és ez az, ami igazán izgalmassá teheti majd lekövetkező napjait. Táncoló virágokat csinált! Ő, egyedül! És másnak talán nem lenne olyan nagy dolog, de ha a növényeknek is lesz tőle ritmusérzéke, neki még milyen lesz... bár az ízét nem tudja milyen, lehet, hogy meg se tudja inni, de ezen segít majd egy kis vanília vagy kókusz esszenciával vagy ilyesmivel, pont jó lesz arra.
Abbahagyja a dobolást, a növények csendben megállnak, ami jó jel, le lehet állítani a folyamatot. Sóhajt is egyet, elégedett vigyorral szemléli az üveget. Azonban amikor felpillant egy elég kialvatlannak tűnő, szétcsúszott, morcos, érdektelen lány áll ott, szerencsétlen meg is riad. Hirtelen nagy kerek szemekkel néz rá, kicsit össze is rezzen, majd elejti az üveget.
- Eeeehw! - Állapítja meg, ahogy a zöld trutyi végigfolyik az egyik kedvenc cipőjén, grimaszolva nézi, majd harcias tekintettel pillant a lányra. De hamar elkapja a tekintetét, vissza a bájitalra. A trutyija... ott folyik a trutyija... a kincset érő, táncos trutyija! Hát ezt biztosan nem hagyhatja csak úgy szó nélkül.
- Nézd meg, mit csináltál! - Mutat végig, ráadásul a cipőjét is úgy szereti, nem hiszi, hogy le tudja majd szedni, és már most sajnálja. Már pattan is fel, hogy beolvasson a lánynak. Noha vajmi kevéssé az ő hibája ami történt, jelenleg ő az egyetlen, akire mérges lehet, mert ahhoz, hogy magára haragudjon, bizony túl hiú.
- Cicuskám, mégis mit csinálsz te itt? Nem mondták még neked, hogy a goth stílus már nem menő? Vagy te is vámpír vagy? Jaj, bocs, ezt a poént már ellőtték... - Sóhajtja, ahogy visszagondol a Dénával való találkozásra. Ő is hasonlóan megviseltnek nézett ki, igaz a ruhatára is sötét volt, mások számára ijesztőnek hatott volna. Ám Gabrielle szemével ez ízléstelen volt. Grace nem az, csupán csak bűnbak, de most mégis minden rossz rajta.
Viszont nem várt fordulat következik be, vékony kis hangjának "csodálatos dallamára" a bájital működésbe lép. A cipői, a drágák önálló életre kelnek és ahogy mondja a magáét, és dobolni kezdenek. Furán, szemöldökeit emelve néz le, de úgy dönt, nem is törődik vele egyelőre. Szarvas hiba.