Mi is lehetne jobb, ha hajnali dérnél? A friss, érintetlen reggelnél, amely magában tartogatja a nap lehetőségeit? Semmi. Legalábbis Gideon számára semmi sem jelenleg. A hajnal annyira sokat sejtet azzal, ahogyan finoman lopakodva kúszik végig a házak falán, hogy a nap legelső sugaraival keltse fel az embereket.
Leheletét látja maga előtt, ahogyan a réten kóricál. Kezei zsebre vágva. Merengőn néz a messzeségbe. Előtte már felsejlik a napfelkelte. Szereti nézni. Régen nagyon utálta, mindig egy újabb szörnyű nap kezdetét jelentette. De most egy lehetőségekkel teli új nap ígéretével kecsegteti őt a parányi narancsos sugár. Ma talán valami újat alkothat. Vagy egy régi dolgot továbbgondolhat. Lelkesen várja a múzsa csókját mindig, amely leggyakrabban ilyentájt éri őt utol. Még frissen, üdén, kipihenten. A gondolati világában még egy kicsit ott ragadva lépdes ide-oda.
De lassan kezd kicsit fázni. Kevésbé hideg reggelre számított. Jobb lesz, ha betér a meleg és oltalmat nyújtó falak közé. Éppen ez a döntés volt most talán a legjobb. Hiszen így tudja csak észrevenni a kandallós terem felé tartva a folyosó kihalt falai között kószáló Norinát. Mosolyra húzódik a szája a lány láttán. Ő a sikere megtestesítője. Valaki, akin kifogott Iván személyiségével és titokzatosságával. Azóta is édes szájízzel gondol vissza a könyvtári délutánra. Az első alkalom, amikor igazán az ő kezében volt az irányítás egy szituációban. Férfiként ez pedig imponált neki. Erre az érzésre vágyva pedig ismét a lány nyomába ered. Természetesen Ivánként. Hiszen egész reggelét Ivánként töltötte eddig. Persze kint pihent kissé, és valódi önarcképében tetszelgett az öreg fatörzseknek Iván hajával és öltözködésével ötvözve mindezt. Most nem kellett aggódnia a lebukás miatt, hiszen szinte az egész kastély alszik még. Csak ő és a vöröske nem.
 - Megint rólam álmodsz? Ez hízelgő. - Semmi köszönés, az nem is lenne idevágó. A belépő csak így hatásos. Így deríthető ki, hogy a lány valóban csak egy álomképnek hiszi-e őt, vagy valóságos, hús-vér embernek, aki fantomként megjelenik, hogy aztán eltűnhessen. Ha már Iván úgyis csak egy gondolat megtestesülése Gideon részéről. A képesség fejlesztésére és a tudása gyarapítására felhasznált eszköz. Gideon valahogy éppen így is tekint erre a másik személyazonosságára. Egy kontroll alatt tartott kísérlet az egész, ami egy kamasz lázadásából indult ki.