Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=487511#post487511][b]Vasleányka - 2015.04.03. 10:49[/b][/url]

Utálom magam. Nagyon. Ha ez pedig még nem is lenne elég a mai napra, akkor most bejelenthetjük, hogy nem is ismerek magamra. Ellógni egy kviddicsedzést?! Hát álmomban sem hittem volna, hogy egyszer még ilyenre fogok vetemedni és se szó, se beszéd, egyszerűen a pálya helyett totál másfelé indulok el reggel fél kilenc körül. Dasha minden bizonnyal le fogja harapni a fejem emiatt, de jelen pillanatban még abban sem vagyok biztos, hogy kapok-e fejmosást a lógásért. Elvégre az utóbbi edzéseken nem nyújtottam valami fényes teljesítményt és valószínűleg ezt ők is észrevették. Mert azért egy majdnem pont felém száguldó labdát nem valami hű de nehéz elkapni, csak én még ahhoz is béna voltam, hogy az éppen felém tartó hajtó szeméből kikövetkeztessem, hogy merre is szeretne dobni, szóval teljesen másfelé lendültem és ahh. Lehet, hogy jót röhögtek rajtam és élvezték, hogy betaláltak, engem viszont nagyon idegesített a sikertelen védés. Hát nagyjából ezért utálom magam. Az ellógásért meg nem ismerek magamra. Körülbelül ez van. Épp emiatt is voltam mérges és hiába a mérgesség, ha egy prefektusi jelvény csücsül a mellkasodon és ha egy megszeppent elsős meglát és kérdez tőled valamit, akkor segítened kell neki. Mielőtt még komolyan bedühödtem volna, gyorsan elmagyaráztam a kislánynak az Eridonhoz vezető utat és amikor eltűnt az egyik folyosón, rögtön trappoltam is tovább. Szerettem volna minél előbb elbújni az emberek elől és kigondolni a védőbeszédem arra az esetre, ha a barátnőm mégis elkapná a grabancom a lógás miatt. Most viszont legalább lesz esélye másnak is megtapasztalni, hogy milyen az őrzői poszt, már ha ugye őrzős edzést tartanak, mert az se kizárt, hogy csak szimplán passzolgatnak egymásnak meg ilyesmi. Viszont nem is ezzel kellett volna törődnöm, hanem azzal, hogy a nagy ész nélküli trappolásban majdnem eltévedtem a kastélyban és csak akkor eszméltem fel, amikor megláttam egy lányt az asztalnál ülve reggelizni. Reggeli? Hát nevezzük annak. Tettem egy lépést felé, amikor ő elővette a könyvét, én meg szó nélkül a korláthoz léptem és egy mély sóhajtás után rákönyököltem arra. Nem vagyok bunkó, meg tiszteletlen sem, de a prefektuslányka most nem kívánja megkérdezni, hogy zavar-e. És a prefektuslányka most nem akar beszélgetni. A prefektuslányka egyedül szeretne lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=487542#post487542][b]Vasleányka - 2015.04.03. 11:34[/b][/url]

Szia Dasha, nem éreztem jól magam és ezért nem mentem edzésre... Nem, ez nem elég meggyőző, ő nem tudott arról a furcsa betegségnek sem elmondható dologról. Mondjuk senkinek sem említettem, de ez most mindegy. Dasha ne haragudj, de elaludtam. Ez sem jó. A lány is tisztában van vele, hogy a juhászkutyám ébreszt és most mit mondanék, miért nem ébresztett? Hát erre nincs magyarázatom. Dasha, azért nem mentem edzésre, mert ki akarok szállni. Ez hülyeség. Miért akarnék kiszállni a csapatból? Hiszen nagyon jól tudja, hogy ez az egyetlen olyan sport, amit nagy lelkesedéssel űzök - már amikor űzöm. További kifogásokon kezdtem el gondolkozni, amikor mozgást érzékeltem a bal oldalam felől és az eddig csendben olvasó lány felállt és mellém somfordált. Ó nyugi, nem harapok én.
- Persze, minden rendben... nincs semmi gond, szép az élet... - nem kell nagy észkombájnnak lenni ahhoz, hogy fel lehessen ismerni a gúnyos hangnemet, vagyis azt, amit én éppen produkáltam. Továbbra is a korláton támaszkodtam és bámultam ki a fejemből, miközben visszatértem az alig öt perce kezdett egyszemélyes kis foglalkozásomhoz: jó kifogást találni. Dashát viszont nem könnyű átverni és nem is hazudtam neki soha - soha? - amióta ismerjük egymást, ami meg már van három éve. Még emlékszem az első edzésünkre és az első meccsünkre is, totál be voltunk parázva mindketten és a végén nem is tudom... azt hiszem nyertük is. Bár ki emlékszik már az eredményre?
- Igen - Szerintem én most megtapsolom magam. Ennyire azért mégsem lehettem elutasító és ez a szegény lány nem is adott okot arra, hogy én így viselkedjek vele, mégis ezt kapta. Bocsánatkérő arccal fordultam felé és egy biccentés után visszapillantottam a falura, bár ez sem lehetett valami hű de kedves gesztus. Mindenesetre én továbbra sem voltam hajlandó elárulni a bajom, helyette inkább tereltem a témát, biztos ami biztos. Ahogy ő is említette: nem egy idegen rellonosnak fogom elmesélni a dühöm okát.
- Izabella vagyok - biccentettem újra kicsi felé fordulva, majd a korlátra könyökölve próbáltam megkeresni Michelle házát a faluban. Hááát... valahol biztos ott állt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=487569#post487569][b]Vasleányka - 2015.04.03. 12:21[/b][/url]

Ha bezárkózok egy hétre a szobámba és mikor kijövök, mennyi az esélye annak, hogy a legelső ember akivel találkozni fogok, rellonos lesz? Biztos van bennem valami rellonos mágnes vagy mit tudom én micsoda, de az már félelmetes, hogy én mennyi sárkánnyal vagyok képes összefutni... lassan már jobban fogom ismerni a zöld ház lakóit, mint a levitásokat. Komolyan félelmetes és a legrosszabb benne az, hogy folyton a rellonos fiúkat fogom ki. Vagy ők fognak ki engem, mintha valami kis hal lennék a tengerben. Meglehet, hogy valamiért nagyon tetszem nekik, de arról tudni akarok és meg fogom változtatni... nem érdekel, engem hagyjanak békén, nincs szükségem olyanfajta stresszre, mint amilyet ők okoznak nekem. Lányokkal meg nem is találkozok olyan sokat, talán Michelle-l még úgy, ahogy, de ennyi. Meg ugye most Clarissával. Clary. Oké, maradjunk a becenevénél, azt könnyebb kimondani és még rövidebb is.
- Negyedikes - Megint megfogom tapsolni magam. - Jó prefektusnak lenni, de fárasztó is. Nagyon fárasztó.
Örömtáncot fogok járni holnap, hogyha továbbra is ilyen elutasító leszek. A rellonos próbált velem normálisan beszélni, erre én meg úgy tettem, mintha nem is lett volna itt. Nagyrészt levegőnek néztem igen, azonban nem ilyen voltam igazából. Tehát tényleg csak a stressz hozhatta ezt ki belőlem, na meg az, hogy ellógtam a kviddicsedzést. Ez tényleg nagy bűn, mert eddig még egyszer sem hagytam ki a gyakorlást és emlékszem, még akkor is elmentem, amikor Dasha a gyengélkedőn feküdt. Mindenképpen javítani szerettem volna a teljesítményemen, viszont ma reggel úgy éreztem magam, hogy nem tudnék kimenni a pályára. Csak csalódást okoztam volna magamnak és a lányoknak is.
- Új vagy még itt? Vagy csak nem akartál a nagyteremben reggelizni? - Haladás emberek, ez már sokkal kedvesebb hangnem volt! Komolyan, egyszer még büszke is leszek saját magamra, ha ilyen szépeket tudtam produkálni. Továbbra is a korláton támaszkodtam és most már arra is hajlandó voltam, hogy kicsit a lányka felé fordultam. Talán pár perc múlva majd egy mosolyt is kap már... hát kitudja...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=487748#post487748][b]Vasleányka - 2015.04.03. 19:44[/b][/url]

Gondolkoztam ezen az egész kifogás dolgon és egyre inkább azt éreztem, hogy nem fogok tudni hazudni a barátnőmnek. Odaállok majd elé és megmondom neki, hogy azért nem mentem edzésre, mert nem szerettem volna csalódást okozni és akkor ez még igaz is lenne. Egyre inkább kiborít, hogy nem tudom elkapni a labdát és hiába gyakorlok, úgy érzem, mintha nem használna semmit. Sőt, inkább csak fejlődnék vissza... A múltkori edzésen a csípőmről pattant be a karikába a kvaff, hát akkor most? Ezek után még meg is lehetne érteni, hogy kellett egy kis nyugi és magány, hogy normálisan átgondolhassam a dolgokat. Semmiképpen sem szerettem volna kiszállni a csapatból, mert ez volt az egyetlen olyan sport, amit élveztem és szerettem is. Semmiképpen sem hagynám ott.
- Eltévedtél? - Fordultam újra a falu felé és megpróbáltam megtalálni az ijesztő szőke házát. - Már megvolt.
Az étkezési szokásaimat senkivel sem osztottam meg még eddig az életemben és azt hiszem nem is most fogom elkezdeni, így kicsit talán furcsán nézhettem a lányra, amikor feltette a kérdést. De hát kérem szépen, ilyenről szerintem még az sem mesél, aki mindent kitereget magáról. Én pedig még csak meg sem közelítem azt a fajtát, szóval meg ne haragudjon senki, de erről hallgatok.
- Kviddicsezek. Bár az nem tartozik igazán a szakkörök közé - vontam meg a vállam, miközben tovább kerestem Mich házikóját a távolban. - Színjátszós vagyok és úgy egy éve Edictumozok is, na meg amit említettél, a repüléstan szakkörben is megtalálhatsz.
Plusz még a prefektusi, akartam hozzátenni, de ezt végül kihagytam, elvégre a jelvényt a mellkasomon mindenki kiszúrhatja már messziről. Valójában azt hiszem ezzel van a legtöbb munka és ez fáraszt le legjobban. Nem is a kviddicsedzések, hanem a prefektusi lét. Ettől eltekintve imádom csinálni a dolgom és hiába a kialvatlanság, ha a többi kárpótol mindenért. Szeretek másokon segíteni és - kivéve a mai napot - örülök, ha odajönnek hozzám és én el tudom igazítani őket.
- Lassan viszont megyek is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=488050#post488050][b]Vasleányka - 2015.04.04. 14:12[/b][/url]

Remek időpontot tudok kifogni a durcázásra és ezt Clarissa is tanúsíthatja. Ha majd megkérdezik tőlem, hogy miért is viselkedtem úgy mint egy három éves kislány, akinek elvették a nyalókáját, akkor majd megmondom, hogy csak rossz kedvem volt és elbeszélgettem egy kedves rellonossal, aki szegény nem tett semmit, mégis olyan pillanatban kapott el, amikor totál meghülyültem. Pedig arról én egyáltalán nem tehetek, hogy rossz napom van... mondjuk senki sem tehet róla, de sebaj. Kicsit megzizzentem ma, holnapra talán elmúlik és minden megy tovább úgy, ahogy szép az élet és ahogy Izának totál nem jó. De hát tehetek én róla, hogy mindig olyan embereket fogok ki, akikről csak rossz emlékeim vannak? Nem, nem tehetek róla. Vagy talán még is...? Áh nem, biztos nem bennem van a hiba. Egyszerűen csak egy levitás prefektust jobb/könnyebb/élvezhetőbb felbosszantani? Arról nem is beszélve, hogy a végén már totálisan a türelmemmel játszottak és bár anyu szerint birkatürelmű vagyok, azért az is elfogy nálam egyszer. Mindenesetre Clarissa nem tett semmit, hogy én így viselkedjek vele, mégsem voltam beszélgetős hangulatomban és ha nem vagyok olyan hangulatban, akkor nem fogok beszélgetni. Ez ilyen egyszerű, nem is kell túlbonyolítani.
- Attól tartok én mindig ilyen... bezárkózott vagyok - vontam meg a vállam és a korláttól ellépve egy biccentéssel elköszöntem tőle. Meg sem várva, hogy mond-e még valamit, kisiettem a folyosóra és megnyújtott léptekkel igyekeztem a lehető legrövidebb idő alatt visszajutni a Levita toronyba. A mai napra úgy érzem elég volt ennyi beszélgetés, így miután bejutottam a portrén, egyenesen a szobámba siettem, mielőtt még valamelyik háztársam megállított volna valami miatt. Egyébként néha nem értem az embereket...