Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=408736#post408736][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.10.24. 11:39[/b][/url]

Ha valaki azt hinné, meglepetések csak a mesékben vannak, akkor szólnék pár szót arról, hogy tévednek. Michelle élete tele van váratlan fordulatokkal. A „végrepasija” intézetbe vonult, annak is a zárt osztály részére, a „márnempasija” pedig felbukkant, hogy elölről kezdjenek mindent. Őszintén, van olyan, aki ép ésszel követni tudná a felgyorsult eseményeket. Nem, semmiképp. Esti járőrözése alkalmat adott arra, hogy kicsit gondolkozzon, részeire cincálva elemezze a történteket, amikor zene ütötte meg a fülét. Összegezzünk. Este tizenegy óra, valaki bázsevál, ő meg épp prefektus és vérre szomjazik. Ennek az egyenletnek csakis negatív vége lehet, akárhonnan is szemléljük.
Elindul a hang irányába és kikukkant az erkélyre, ahol… Ahol egy gyerek hegedűn játszik valami jazz szerű valamit. Oké, a Saint-Venant lány zenei ízlése nem feltétlenül egyezik a szabályszegőével, de inkább visszanyeli ezt az információt. Határozottan lép be és egy óvatlan pillanatba kirántja a fiú kezéből a vonót, majd elégedett biccent. Csend. Pazar. Mielőtt még mindenki lebunkózná – hiába lenne igazuk -, azért hozzá kell tennünk, hogy jogosan tett erőszakot a hangszeren és gazdáján. Szíve szerint nem így oldotta volna meg a dolgot, de más választás nem lévén, ezt a verziót választotta.
- Takarodó után hangos zenélés az erkélyen, prefektus megjelenésének pimasz módon figyelmen kívül hagyása – sorolja monoton hangon a vétségeket, majd kékjeit a delikvensre szegezi. – Mit tudsz felhozni mentségedre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=507366#post507366][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.08.20. 20:43[/b][/url]

Még mindig semmi hír a felvételijéről, pedig a hétre ígérték. Eközben Aileen feladataival foglalatoskodik bőszen, meg ugye egyre többet járkál erre-arra. Az apadni látszó szociális életét igyekszik magasabb szintekre tornászni, nem valami sok sikerrel. Most például járőrözni van, ha már új kapcsolatok kialakításáról szólunk.
Kissé fáradtan ásítozva közlekedik éjnek évadján a folyosókon, hátha lekapcsolhat valami kellemetlenkedőt. Idejét se tudja, mikor volt már akkora szerencséje, hogy valakit lekapjon a tíz körméről és meg is büntesse. Farmerébe süllyeszti kezeit és laza, kissé szétesett tempóban járkál és épp befordul a sarkon, amikor megérzi a festék szagát. Pedig meg merne rá esküdni, hogy nem újítják fel a kastélyt. Némi huzat is érkezik az erkély irányából, így komótosan odaslattyog, hogy kikukkantson és voilá! Valami elsős lehet biztos a kiscsaj. A rajzokból ítélve vagy navinés, vagy eridonos. Valójában rellonosunk megpróbálja beazonosítani azt a krumplit, amin van két pötty - gondolom hibás - és pár darab vonal áll ki belőle. Az ifjonc művész biztos absztrakt kategóriában versenyez, bár ott minden bizonnyal díjnyertes lenne.
- Khm - megköszörüli torkát és felvonja fél szemöldökét. Kicsit sem célzás ám, hogy halihó, mit művelsz idekint takarodó után jó sokkal? - Nevet, házat, évfolyamot - prefektusi jelvényén megcsillan a fény, ahogy a földön ülő felé fordul. Oh, igen, ilyenkor mindig magán hordja. Továbbra is zsebre dugott kézzel várja a válaszokat, amiknek lenniük kell. Közben megpróbálja kitalálni, hogy a szivárvány miért ilyen... Szivárványtalan. Egyáltalán az az? Túl sok kérdés, túl kevés válasz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=511408#post511408][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.08.31. 13:03[/b][/url]

Egy dolgot tisztázzunk: ezen a napon Kamillát még az sem mentheti meg, hogy Michelle úgy egyébként műkedvelő. Ennek két oka is van: egy, ez nem műalkotás, ez maszatolás, ami ugyan a mai világban posztmodern remeknek számítana, Michelle számára nem képez értéket és kettő, irgalmatlanul vágyik arra, hogy megbüntesse a lányt. Vagyis nem konkrétan a lányt, hanem valakit és keresve sem találna jobbat a ma estére. Tehát mit jelent mindez? Ütjük, ahol érjük és szenesre alázzuk azzal a feladattal, amit ki fog sütni prefektánk. És most képzeljük ide az ördögi kacaját - merthogy van neki.
- Most vagy az én jelvényem, vagy a te agyad van cukorból, mivel azonban valódi prefektus vagyok, így az utóbbira tippelek - nem kedves. Egyáltalán nem kedves. Úgy is mondhatnám, hogy elég bunkó, de a csillámpónik nem veszik zokon, ha piszkálják őket, hánynak egy szivárványt a delikvensre és mennek tovább. Vagyis nyilván nem, hiszen a navinések és az összes többi ház is normális. Izé. Szóval az előbbi nem sértés akart lenni. Értitek. Michelle is, meg én is szeretünk mindenkit. Bizonyításképp mi is szolgálhatna jobban, minthogy egy navinés bolgárral van kapcsolatban a szőke? Na ugye!
- Megismétlem még egyszer. Nevet, házat, évfolyamot - tekintete szúrós és kattog az agya, mivel büntesse a törpét. Ötlet már van rá, főleg akkor, ha Kamilla nem óhajt normálisan válaszolni a kérdésre. Mellesleg elgondolkodtató, vajon hányan vághatták át a palánkon szerencsétlent, hogy most már nem hiszi el valakiről, hogy prefektus...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=519221#post519221][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.09.16. 19:14[/b][/url]

Szeretném azt mondani, hogy Michelle-t meglepi ikre viccessége, de hazudnék. Mindenesetre jó tudni, hogy azért vannak kétségbe vonva a prefektusok, mert példának okáért a drágalátos öcsikéje jó bulinak tartja szívatni a népet. Nem baj ez persze, csak tisztázásképp: megteszik ezt ám ők is maguktól, nem kell segítség. Jó, igazából nem zavarja a szőkét, kifejezetten viccesnek találja a szituációt, hiszen a sors keze lehet csak a dologban. Először Mihael akarja megbüntetni Kamillát, aztán mit ad isten, összefut a navinés Michelle-el, aki viszont nem csak akarja, hanem meg is teheti. Peches a szentem, de ez van, keresi a bajt.
- Jaj de aranyos, elsős vagy és ekkora a szád! – gúnyosan elmosolyodik, miközben a lányhoz beszél, majd szájával a szokásos módon csücsöríteni kezd. Ez az a pont, ahol mindenki meneküljön, mert megérkezett az ördögi ötlet. Ha már lúd, legyen kövér, nem aprózza el prefektánk a büntetést. Olyannyira nem, hogy nem átall még egy gúnyos mosolyt ejteni.
- Két nap múlva este hétkor itt találkozunk, vacsora helyett ide fogsz jönni. Ugyanazzal a lendülettel, amivel felfestetted, le is nyalod mindezt a falról. Hogy lásd, milyen rendes vagyok, az ízét te választhatod meg – összehúzza kissé szemeit, és örül neki, hogy végre valahára megfingathat valakit. Azt nem mondanánk, hogy kedves és etikus dolog olyan büntetőmunkát adni valakinek, ami összefügg a nyalással – legyen az bármilyen értelemben -, de ez tűnik jelenleg a legszimpatikusabb opciónak. Élvezni fogja, sőt, amilyen kis görény, biztos elhívja rá Misit is. Miért ne?