Natacha.

Mai terv: a kastély felfedezése. Vagyis, hogyan vesszünk el egy életre a varázslatban. Igaz, hogy hősünk nem éppen úgy néz ki, mint egy túrázó. Léptei gyorsak, de nem túlzottan magabiztosak, hiszen gőze nincsen arról, hogy merre lehet. Folyosó, folyosó hátán. Festményekkel, amik folyton csacsognak mindenféle marhaságról. Celestyn olykor felmordulva, meglehetősen mogorva tekintettel szedi a pálcika lábait, egészen addig, amíg egy halk kacajt nem hall az egyik erkély irányából. Kíváncsiság? Nem. De.
Kilép a balkonra, amikor is egy szőke lány hátával találja szemben magát.
- Ki van párnázva odalenn? - szólal meg a nem túl mély hang.

Natacha.

Egyre biztosabb benne, hogy a lány le fog zuhanni. Nem gondolja, hogy a hangjával megijesztheti őt, de úgy tűnik, hogy nem túl tiszta a szőkeség lelkiismerete. Jobb szemöldökét a magasba emeli, és vizsgálja a fiatal hölgyet, aki valószínűleg egykorú vele. De az már kevésbé lenne igaz, ha gondolatban kijelentené, hogy háztársra talált. Ez csak egy megérzés. De biztosan nem zöld ez a lány.
Aztán valóban megcsúszik. Nem tudni, hogy ez a kis incidens halállal fog-e végződni, azonban Celestyn ebből a távolságból nem tud mit tenni. Gyorsan lép kettőt - hogy ne mondhassa rá senki, hogy elmebajos -, mire a szőkeség megjelenik mellette. Na, ez volt a váratlan, ijesztő része az egésznek. A srác alig láthatóan összerezzen, a szőke lány meg visszalép a korláthoz, aztán kiabálni kezd, mint egy agyament.
- Valószínűleg halott lennél. - mondja tárgyilagosan, kevés bűnbánattal.
- Bocs. - nyögi ki nagy nehezen, tarkóját vakargatva.

Natacha.

Végül nem zárul halálesettel a hölgyemény mutatványa. Aminek elkerülése - hála a varázslatnak - amúgy egészen látványosra sikeredett. Zöld szemeivel fürkészi a szőke, számára oly' furcsa lányt. Nem háza béli, az biztos. De hogy melyikhez tartozhat, nem tudja eldönteni. Igaz, magukkal a házakkal sincsen még teljesen tisztában, annyira új neki a helyzet, s maga az iskola is. Lenéz bal mellkasára, Rellonos jelvényére, majd a lányra tekint, hátha elkaphatja az ő mellkasán virító házazonosítót, de ez sikertelennek bizonyul.
Még egy fület bántó sipítozás, majd teljes hangulatváltozás. Ez nem normális viselkedés. Mármint, mindenkinek az a normális, amit megszokott. Neki ez oké, Celestyn egyik szemöldöke viszont megemelkedik a változásra.
- Celestyn Sobolewska. - mutatkozik be 15 éveshez nem illő komorsággal, komolysággal.
Odasétál tehát lomha lépteivel Natacha mellé, s utólagosan kezet nyújt neki.
- Örvendek. - nézelődni kezd - Ez lenne a birtok?