Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=265906#post265906][b]Katie Runa Blackwood - 2014.04.04. 09:34[/b][/url]

Greg - Évnyitón/zárón, kilógás előtt és után

Az nem kifejezés, mennyire zavarba jön pár pillanat leforgása alatt Gregnek hála. Ez a szoknyapecér túl jól tudja, hogyan kell játszadozni egy lánykával, bár másfelől ő meg túlságosan naiv. Igazán nem kellene felvegye a zöld-féle csipkelődést, így aztán vessen magára, hogy most vörös az arca és szakadozottan makog össze-vissza. Bárcsak elkerülne az a kéz a derekáról, meg az a száj a füle mellől. Elég pironkodásra okot adó emlékeket juttat eszébe David övön aluli viselkedéséről első találkozásukkor, na és ez a kéz-dolog... még jobban elpirul a választól, felháborodásában csak úgy kapkodja a levegőt szapora, apró kortyokban.
- N-Nehogy azt hidd! Igazán túl barátságos vagy... – egy pillanatra elbizonytalanodott arcot vág, hogy vajon ez-e a helyes szó, de végül belenyugszik, hogy ennél jobbat nem fog szülni az agya jelen pillanatban. Hogy ő mennyire szeretné, ha nem akarnák húzni az agyát, hisz nyilván erre megy ki a játék; borzasztóan kínosan érzi magát, még a szemét is behunyja egész a bombák felrobbanásáig. Úristen, Greg éppen most fúrta bele az arcát az ő vállába? Úristenúristenúristeeen! Megremeg, hápogva fordítja arra a fejét, s ez alatt takarja az arcát is a szag miatt.
- Greg, ne csináld már! Mindenki minket fog nézni... – Hallelúja, eltűnik a szag, háromszoros hurrá a megmentőnek, így pedig Greg is kikerül a vállából. Végre. Azt hitte, meg fog állni a szíve és nagy a gyanúja, hogy a hangos dübörgés a rellonos füléig is elhallatszott.
- Mi? ... – Magához térni sincs ideje, kettőt sikkant és máris Greg vállán találja magát himbálózva, mint egy majom.
- Tegyél leee! – A követelés már odakint hallatszik a folyosón. Szerencsétlen még arról is lemarad, hogy az igazgató kihirdette, második lett a vizsgákon a másodikosok közül, pedig fel kellett volna menjen a többiekkel együtt. Halad tovább Greg a terhével, ő szép királylányosan kapálózik a másikon és néha megütögeti (szerintem Greg ezt meg sem érzi) a szoknyapecér rellonos hátát. Mikor végre talajt ér (reményei szerint), első dolga jól rálépni Greg lábára, ha az nem figyel, de ha ki is tér a kísérlet elől, legalább megpróbálta a kislány.
- Ezt azért, mert elraboltál. Tudtad te, hogy büntetni kellene a pimaszságod? Ezért fizetni fogsz, méghozzá itt és most! – Már csak a füst hiányzik a feje felől, mert a két arcfélteke még mindig piros, de most már a dühtől, és a remegés is ennek köszönhető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=270789#post270789][b]Katie Runa Blackwood - 2014.04.09. 21:49[/b][/url]

Igazából úgy kellene éreznie magát, mintha valami mesébe csöppent volna: a herceg éppen elrabolja a bálról a vállán, megnézik őket, álmélkodva, ő szépen van öltözve. Sajnos azonban ott a tény, hogy a herceg nem szőke, nincs lova és pimasz, mint a bűn, ő pedig nem hercegkisasszony és főleg nem fogja nyugalomban tűrni az elrablását. Ahogy kiértek a teremből, dobolni kezd Greg hátán és nyivákolni, hogy eresszék le, bár abban sem biztos, hogy mezítláb akar járkálni a hideg kövön, hogy aztán jól felfázzon. Nem hiába mondják a lányokra, hogy pisisek, elég érzékenyek. Ha tudná, hogy Leent is éppen most rabolja el az a Tarzan ember, biztosan szedné a pálcáját és megátkozná a rellonost, noha alapjáraton nagyon nyugodt és félős kislány. A barátaiért rúgkapál és harap, az biztos, Leenért főleg.
Haladnak a folyosókon, ő kitartóan próbál lejutni a fellegekből, Greg viszont nem mutat semmi hajlandóságot a megszabadításra egészen az erkély eléréséig. Pedig már éppen akarta kérvényezni, hogy akkor vigye őt fel az úriember a Levita hálóiig és ott ejtse ágyba, aztán mehet a dolgára. Mérgében néha jönnek ilyen durcás megjegyzések, mikor kinyílik a csipája, és pont, mikor elsütné, landol a talajon két lábbal. Azonnal igyekszik letaposni elrablóját annak ellenére, hogy tisztában van a ténnyel, a fiú meg sem fogja érezni, mert rajta van cipő, Runán pedig nincs. Nem is csoda, hogy egyik lábáról a másikra kezd állni a hideg talajon. Végül áthidaló megoldásként a fenyegetőzést követően két kis kezével Greg két karját fogja meg és feláll a cipőire.
- A lábadon fogok állni, mert nincsen cipőm, így! Ráadásul elszalasztottam a táncot is miattad. – Ez vaskos füllentés, valójában eszében sem volt táncolni egész este, de gondolta, majd most mindent a zsiráf orra alá dörgöl, hogy érezze tettének súlyát.
- Ezt már nem tudod helyrehozni, úgy bizony. Pedig igazán vártam erre az estére. – Égni kezdenek a kicsike fülei a folytonos füllentéstől, de ez a sötétben nem valószínű, hogy feltűnik. Legfeljebb, ha Greg valamely bőrfelülete hozzáér a lányka füléhez, érezheti annak melegét, ám a zavart arckifejezés durcázással vegyítve már elég nyomravezetés lehet, hogy éppen félrebeszél itt valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=272434#post272434][b]Katie Runa Blackwood - 2014.04.11. 22:13[/b][/url]

Az esti szellő hűvösen nyalogatja vállait, a bőrén egyenként púpozódnak fel az apró kis libabőr göböcskék,  csak az árnyékos viszonyoknak köszönhető, hogy nem tűnik fel azonnal a beálló változás. Ahogy Greg cipőin ácsorog apró termetével, egy adott pillanatban belehasít a gondolat, hogyan nézhetnek ki egy kívülálló szemében. Ő, aki belekapaszkodik vékony kezecskéivel a magas rellonosba, Greg, aki szinte suttogva ejti ki gunyoros szavait, de közben egy centit sem hátrál... Belepirul a gondolatba is, még a tekintetét is elkapja arcmagasságból mellkas szintre.
- Nincs. Általában első találkozáskor reagálok rosszul, de most már nem ér meglepetésként a külsőd. – suttogja kissé rekedtes hangon közben lelépvén, illetve –botladozván inkább a cipők nyújtotta platformról. Hagynia kell egy kis távolságot kettejük között, vagy meg hallani fogja Gregor is a megszaporázott levegővételét. Kínos ez a helyzet, rendkívül kínos, ennek ellenére elfelejtette, vagy inkább tudat alatt szándékosan nem engedte el a férfi karjait. Tényleg táncolni akart? Nem, ez vaskos hazugság, de talán most nem bánna egy kis andalgást a táncparketten. Szinte riadtan eszmél rá, micsoda abszurd, lányos gondolatok színezik ki rendszerezett, logikus eszmefuttatásait. Ez biztosan ő? Nem valaki mást rabolt el a sárkányporonty?
Összerezzen az érintéstől, pupillái kissé jobban kitágulnak a kelleténél, pillantása pedig önmagától felvándorol Greg szemeit keresve. Fel sem fogja, hogy a haját igazították helyre, csak a tényt konstatálta, hogy hozzáértek, beléptek az aurájába. Ég az egész arca és most már nem csak a hazudozástól, sőt érezhetően remeg is a hűvös légkörtől. Nincs rajta semmi felső, csak a pántos ruhája, plusz mezítláb is. Kedve lenne átölelni magát a hideg ellen, vagy beljebb húzódni az épületbe, ehelyett elönti a zavar forrósága, mikor vékony kacsóját a nagy kéz körbezárja, derekát pedig a másik kéz ejti rabságba. Kitalálja azonnal mi a cél és csodálatos módon nem esik hasra attól a pár lépéstől, amivel Greg mozdulatait leutánozza.
Olyan érezhető az a magasságkülönbség és mégis egy idő után, mintha úszna a dallamtalan tánccal együtt Gregor vezetésén csüggve. Szemei lecsukódnak egy pillanatra, füleiben felcsendül egy lágy dallam kísérőnek és akarva-akaratlanul mind közelebb és közelebb bújik a fiúhoz. Vonzza a teste melege és a hamis biztonságérzet; a pillanat varázsa egy kis időre elhiteti vele, hogy egy kétballábas hercegnő, akit éppen egy herceg forgat tánc közben. Nem szőke, nincs lova, pimasz, de van benne egy megmagyarázhatatlan melegség is. Talán téved, talán csak illúzió, de most ott van, szeretné elhinni, hogy az a picike biztonság, amit ez a helyzet szült, nem csak holmi illúzió, ami darabjaira törik ébredés után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=272579#post272579][b]Katie Runa Blackwood - 2014.04.12. 05:57[/b][/url]

Ráugrott egy könyvespolcról és belepuszilt Greg fülébe- ez indította el a kölcsönös furkálódást. Ha idejében észreveszi annak idején, hogy nem David navétázik el alatta a könyvtárban, ennek a rellonosnak ma este eszébe sem jutott volna kilopni őt a bálról, de érzi, hogy kevesebb lenne lélekben. Minden találkozásnak és történésnek helye van az életben, legalábbis valami ilyet próbált elmagyarázni a nagynénje, mikor két hete meglátogatta őket Székesfehérváron és felmerült a közöttük levő rokoni viszony. Ez is ilyesmi lehet, mert ebben a percben örül, hogy Greg a vállára kapta és eliszkolt vele az évnyitóról.
Képzeletében az erkély benépesült más keringő párokkal és teremre cserélődött maga a külső helyszín is világító, hatalmas csillárral, csilingelő zenével, és teljesen természetes, hogy odabújjon Greghez, miután a fiú zakójának melege felolvasztotta a pillanatnyi hideglelését. Eltelik pár pillanat, mire - számára észrevétlenül- dúdolni kezd, de immár egy, az előbbi gondolatbelitől teljesen eltérő dallamot, két is keze pedig elereszti a rellonos tenyerét és vállát automatikusan, amint Greg is ezt teszi vele. Ahelyett, hogy újabb fogást keresne rajta, tenyerei a fiú hátára csúsznak és átölelik az egész embert; a magasságkülönbség miatt mulatságos a látvány, de majdnem derékban csügg partnerén.
Csak akkor eszmél rá, hogy dúdolt is, mikor a dal végére ér. Kicsit meglepődve pislog maga elé egy teljes másodpercig, aztán fel Gregre (sajnos így többet nem lehet állpihenőnek nézni a fejét), de további vörösödés és hiszti helyett egyszerűen elmosolyodik a tiszta szívből jövő öröm színezetével.
- Most egészen olyan ez, mint Hamupipőke meséje. Sajnos a cipőmet már elvesztettem. Hajaj, vajon így mi lesz most? - kuncog fel halkan továbbra sem eresztve öleléséből az idősebb mestertanoncot. Számít valamiféle gúnyos visszavágásra, de most még az sem haragítaná meg; túl szép volt ez a néma kis tánc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=273928#post273928][b]Katie Runa Blackwood - 2014.04.13. 15:57[/b][/url]

Semmi közös nincs bennük első ránézésre: az egyik levitás, a másik rellonos alkat, egyikük könyvtárlakó, a másikuk hírből is kerüli, ha teheti. Runa félős és nem a tettek embere, Greg pedig embert lop az évnyitó bálról. Mégis ebben a percben tökéletesen megértik, hogy a másiknak mire van szüksége: Runa hercegkisasszonnyá vált, Greg melegséget kapott. A zakót csak Greg két karja tartja a helyén, hogy ne csússzon le a földre, mert a kislány saját fizikumához képest szorosan öleli a nagyra nőtt rellonost nyugodtan szuszogva bele az ingébe. Csöppet sem figyel már a hidegre, inkább hagyja a percet egybeolvadni saját kis lelkével. Még a tánc is ment, mert átadta magát az események folyásának és rábízta a vezetést Gregre, ami a félős természetét tekintve merész döntés volt; biztonságban érzi magát, ha tudja, hogy ő irányítja a vele kapcsolatos eseményeket.
Orcáit halvány pír színezi ki a hidegféle pirosság alatt: Greg állát az ő haja csiklandozza. Nagyon közel vannak egymáshoz, szinte illetlenül közel, de felháborodásnak nyoma sincs a lelkében, sokkal inkább kellemes öröm, gyengéd melegség simogatja a mellkasát. Ezek az érzések szülik az arcán szétterülő tündöklő mosolyt is, amit egyetlen gúnyos vagy ide nem illő szó sem tudna most letörölni. Eddig meg volt róla győződve, hogy a bálok csak formálisak és semmi érdekes nincs bennük. Ideje lesz változtatnia a véleményén.
- Nekem sincs. – bólint beszéd közben elengedvén Greget, hogy a fiú le tudja szállítani őt a lábairól. A zakó elindul szabadesni a padló felé, de még idejében odakap, hogy megfogja és visszahúzza magára (titkon szippantva egyet az illatból is) .
Nem kell messze menniük, találnak ülőhelyeket itt, az erkélyen is, bár arra nem számított, hogy Greg ölében fog landolni. Tagadnia is kár volna, fülig pirul az egész helyzettől, Greg kezétől a derekán, arcától az ő hajában, de mindezek elindítják az ő kezét is önálló életet élni: ujjai megtalálják a szénakazalszerű tincseket és óvatosan, kissé ügyetlen simogatni kezdik. Axelt vigasztalta így régen, még kiskorukban, de ennek semmi köze ahhoz a régi helyzethez. Barátját a hegedüléssel kapcsolatban bátorította így valahányszor elcsüggedt, de Greget nem kell istápolnia. Sokkal inkább érzi, hogy kell ez a gesztus ide, még ha hihetetlenül zavarba ejtő is. Holnap biztosan égni fog a feje egész nap és még azt sem tudja, hogy Leent nélkülöznie kell majd, mert Tarzan ellopta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=275323#post275323][b]Katie Runa Blackwood - 2014.04.15. 00:29[/b][/url]

Greg  *.*

Már kezdte elfelejteni, milyen érzés a biztonság, aztán belépett az életébe a nagybátyja és megmutatta neki. Sikerült elfogadnia, de most, ebben a pillanatban mégsem az Ádám-féle biztonságérzet keríti hatalmába, hanem egy új, ismeretlen válfaja. Ez a típus megdobogtatja a pici szívét, akadozóvá varázsolja a nyelvét és csomót köt rá, de még a szavai sem akarnak normálisan felszínre bukni, csak ostobácskán, szakadozva. Mégsem akar hanyatt-homlok elmenekülni Greg elől. Ahhoz a fajta baráti biztonsághoz sem tudná viszonyítani, amit Axel iránt érez, hiszen barátja jelenléte sosem késztette pirulásra, még akkor sem, mikor megdicsérte ezért vagy azért, de most Gregtől folyton ég az arca. Szinte akármit csinál a fiú, ő érzi, hogy a forró vízként átzubogó zavar már megint elárasztja, ugyanakkor az agya csilingel, hogy minden rendben, safe zone. Megfoghatatlan és az a legijesztőbb, hogy tudományosan egy épkézláb magyarázat sem jut eszébe, amivel feltárhatná a rejtélyt. Sem a rúnaismeret, bűbájtan, átváltoztatástan, de még a bájitaltan sem fogja elmagyarázni neki, mi ez a zavargás. Ne gondoljunk ugyan kolosszális méretekre, de igenis jelen van olyannyira, hogy nem tudja ignorálni a kicsike.
Szempillái riadt madárkák módjára rebbennek meg a simítástól, de nem húzódik el egy csöppet sem, meg sem rezzen a teste, csak a tekintete nem jut Greg állánál följebb és pirulása ordítozva hirdeti, hogy nem tudja, mit tegyen, de jólesik a gesztus. Mi több, az igazi meglepetés akkor éri, mikor végre hajlandó tényleg ráemelni tekintetét a daliás hercegúrra: az a mosoly eddig nem ilyen volt. Ebben a változatban sokkal több a melegség és a kedvesség, igazibbnak, őszintébbnek hat a többinél. Egy pillanatra még a lélegzete is elakad a meglepetéstől, de ez a kis intermezzo biztos nem fog feltűnni Gregnek; nem kezdte szaporábban szedni a levegőt, hogy elárulja magát.
Egy hang sem hagyja el a torkát, míg ülőhelyzetbe nem kerülnek, s még akkor sem teszi szóvá az igencsak pironkodásra okot adó helyzetet. Nem volna szíve összetörni az üvegbúraszerűen törékeny légkört és Greg is teljesen más embernek tűnik most. Határozottan kíváncsi, ki rejtőzött eddig a gúnyos, csipkelődő, kötekedő rellonos álcája mögött. A hajába fúródó arc, önállósulva korcsolyázó ujjai mind-mind irreálisnak és paradoxonként mégis teljesen természetesnek tűnnek. Mintha nem is most először kerülnének ilyen meghitt közelségbe. Végül is első találkozásukkor Greg mellkasán landolt, a fiú megmentette a kilapulástól, ő pedig volt szíves szó szerint testközelbe kerülni hozzá, de ez a mostani abszolút másféle közelség, sokkal kellemesebb és gyengédebb.
Figyelme teljesen elkalandozott, így már csak azt érzi, hogy az arcának nyomódnak a forró ajkak, hogy még tovább fokozzák pirulását immár lángolásba. Az egész arca olyan vörös, mintha láza lenne, eközben meg automatikusan dől Greg után, mert más választása nincs is (és nem is ellenkezik) . Hogy határtalan zavarát elrejtse és a másik tudtára hozza, hogy immár ő maga sem tudja, mit csinál, egész egyszerűen magához öleli a fiút, most ő vonván Greg arcát haja rejtekébe. Másik kezével a vállakat fonja körbe, így pont Greg fülébe tud motyogni- a hangja is elment az előbbi puszitól (kislányom, ideje megedződnöd) .
- Még... Még egy kicsit lehet. Szabad. Csak ne nézz rám. Iszonyatosan vörös vagyok. Biztos meg fogok fázni és megy fel a lázam, de nem baj, csak ne nézz ilyenkor az arcomra, jó? Csak... csak... Még egy kicsit lehet. – Esetlenül, ostobácskán nyögi a szavakat, azt sem tudja, mi mást tehetne. Még a szemeit is összeszorította, de remegni szerencsére nem remeg, csak nagyon határozottan öleli a fiút, mint akinek tényleg feltett szándéka, hogy ne engedje senkinek sem az arcát meglesni.