Ronald

Szóval a mai nap az olyan, hogy van valami a levegőben, amitől lehetetlen leállnia a pörgéssel. Talán a vizsgaidőszak teszi. Valószínű, hogy valami nem jól működik az agyában, ugyanis ahelyett, hogy stresszelne, aggodalmaskodna, görcsölne, teljesen felszabadult és gondtalan. Mondjuk, a tanulással sem törődik igazán, nem sokszor látni könyv felett görnyedve. Öhm… hát most sem éppen hat kiló tananyaggal az oldalán tűnik fel.
Piros harisnyában, citromsárga hosszú pólóban, és elmaradhatatlan mamuszában vágódik ki az erkélyajtón. Mintha legalábbis óriás vakond üldözte volna idáig, bevágja maga mögött az ajtót, és térdeire támaszkodva kifújja magát. Egy fél pillanattal később viszont kiegyenesedik, és felkiált.
-Megjöttem! – Kitárja karjait, és elneveti magát. Igazából eszébe sem jut, hogy esetleg valaki más is lehet idekint a hidegen kívül. Merthogy az van, meg ahogy körbepillog… hoppá! Hiszen ő… Ő az!
-Végre megtaláltalak! – Pár ugrással (pici termetéből kifolyólag szüksége van erre) ott terem a srác előtt, és belevetődik a nyakába.
-Annyira hiányoztál! Már azt hittem, sosem látlak többé! – Még pár könnycseppet is elmorzsolna, de rendíthetetlen jókedve miatt inkább megmarad a nevetésnél. Bő fél perc után, ha ugyan addig nem kap egy maflást, lekászálódik Ronald nyakából, és rávigyorog.
-Azt mondtad, hogy két hetet leszel távol, erre már egy hónapja nem hallok felőled semmit! Te kerülsz engem? – Vonja kérdőre őt rögvest, nem is hagyja, hogy megszólaljon. Bár az is elég valószínű, hogy az ismeretlen köpni-nyelni nem tud a kis vörös törpe akciójától. Merthogy Leonienak egyébként fogalma sincs róla, ki ez az úriember, de azért egész jól elvan, nem? Néha szeret kicsit bolondozni.
-Az egész azért van, mert véletlenül túlöntöztem a páfrányodat? Azt mondtad, nem zavar! – Ideje lesz leállítani, mielőtt igazán belelendül… vagy ha Ronald fel tudja venni a fonalat, akár még érdekes reakciót is produkálhat minderre.

Ronald

Az tuti, hogy mikor Istenke az őrültséget osztogatta, egészen véletlenül megborította ennél a hölgyeménynél a flakont, azért sikerült ilyen hihetetlenre a kis vörös törpe. Mikor meg ilyen jó a kedve, pláne lehetetlen volna lelőni. Fura is lenne, valaki végigkergetné a kastélyon egy puskával a kezében. Mázli, hogy ez az úriember egészen jól fogadja a műsort, talán nem véletlenül eridonos ő is.
-A hegyekben? – Őszintén meglepődik a folytatáson, de azért nem hagyja magát. Túlságosan szeret színészkedni ahhoz, hogy ennyitől kiessen a szerepből.
-Te jetire vadásztál? – Vigyorogva vonja fel szemöldökét. Ronald nem tűnik egy olyan tipikus mészáros medvének. Végül is, a külső megtévesztő lehet. Leonie is picike és nagyon törékenynek tűnik, aztán közben… ömm… az is.
-Én mondtam, hogy elég egy szál tulipán is, nem muszáj pont jetifejed hoznod… de tényleg… hol is van? – Látványosan körbepillog, még a srácot is körbejárja, hátha megtalálja az említett ereklyét, de sehol semmi. Csak akkor vigyorog fel az ismeretlenre, mikor megkérdezi, mi van azzal a páfránnyal.
-Nem kaptad meg a levelem? – Próbál nagyon ártatlan arcot vágni, mintha tényleg takargatnivalója volna. – Tudod… amit rám bíztál, hogy gondozzam, amíg nem vagy itt… történt egy kis baleset. Épp kivittem sétálni, mikor egyszer csak jött egy sas! És puff! – Belecsap saját tenyerébe – Lecsapott, kikapta a kezemből! Ellopta tőlem! Ne haragudj! De ha hazamegyünk, ne nézz a szekrény tetejére, mert lehet, hogy ott lesz kirohadva, ha esetleg a kis tolvaj visszahozta azóta… - Lassan már maga sem tudja, miről beszél. Nem lenne nagy csoda, ha újdonsült barátja, merthogy már most tudja, micsoda pajtira lelt… szóval ha kedves ismerőse sem tudná követni az eseményeket.
-Feltűnt, hogy új a ruhám? – Nevet rá Ronra, miközben megpördül, hogy minden oldalról meg lehessen csodálni. – Csak azért vettem, hogy a kedvedre tegyek vele. Sikerült? – A vigyor akkor sem fagy le arcáról, mikor elkezdik melengetni a kezét. Sőt, inkább elkezd nevetni.
-De, fázom! – Mintha ez volna a világ legmulatságosabb dolga, úgy áll hozzá. Tuti szívott valamit.
-Szóval a Te hibád lesz, ha megfázom, ugye tudod? – Mondja rosszallóan, de nem adja jelét, hogy hajlandó volna beljebb fáradni a melegre.

Ronald

Egészen elszontyolodik, amiért se jeti, se tulipán nincs. Ezt azért a legkevésbé sem lehet sikeres expedíciónak nevezni, szóval Ronald ne nagyon akarjon könyvet írni belőle. Kevésbé lenne sikeres, mint például Bear Grylls vagy a „Pokoljárás”.
-Szóóóval hoztál nekem ritka szép madarat? – Csillan fel a tekintete, és boldogan ugrándozni kezd. Már látja is lelki szemei előtt, hogy vesz majd egy csodaszép kalitkát, és abban fog lakni legújabb házikedvence. Talán még Trilliannel is összebarátkoznak. Remélhetőleg a nyuszmók nem lesz féltékeny…
-Gondolj bele, milyen szép is lesz madárcsicsergésre ébredni! Mintha tavasz volna! – Hát… ránézve a kis törpére, tényleg nem ártana, ha legalább pár fokkal melegebbet jósolt volna mára Meteorológus Mihály.
-Engem? Egy sas? – Mindkét kezét felemeli, és nekiáll feszíteni, mintha legalábbis valami testépítő stúdió reklámarca volna. Persze valószínű, hogy egy ilyen kampánnyal inkább elvesztené a vendégkört a hely…
-Ezt nézd meg! Ez nem sajtmártás ám! – Mutogatja alig létező izmait. – Úgy elbántam azzal a sassal! Felpattantam a seprűmre, és egy jól irányzott ütéssel a fazékba küldtem a madarat… - Bólogat nagy komolyan. – Senki nem szórakozhat a mi páfrányunkkal! – Csoda, hogy nincs benne az iskolai színjátszó csapatban. Bár ezt a színészi tehetséget akár a pályán is kamatoztathatná. A kviddicset mugli foci szintre lehetne hozni, bár egy felbukásnál kicsit rosszabb lenne lezuhanni a seprűről, csak azért, hogy büntetőt dobhassanak…
-Jajj, hát nem adhatod oda a ruhád! – Egy pillanatra megilletődik a hirtelen jött sztriptíz műsor láttán, de Ron annyira vicces fiúcska, hogy végül ezt is poénra veszi, és vigyorogva megböködi újdonsült ismerősét.
-Hiszen olyan kis csontos vagy! – Nicsak, ki beszél! – Téged még tuti hónapig etetne a gonosz boszorkány, mielőtt bedobna a kemencébe cipónak. – Sajnos kedvenc meséitől sosem tud megszabadulni.
-Nem akarom, hogy miattam megfázz, de tényleg… - Próbálja visszautasítani a melegebb ruhadarabokat, de a fenébe is! Cudar idő van idekint! Végül is csak felhúzza a srác pulóverét.
-Divatot teremtek! – Ugrándozik lelkesen. Amúgy is imádja, ha kétszer belefér a ruhába.
-Ezért ajándékot érdemelsz! Mit szeretnél? Lehet egy kívánságod! – Jelenti be jókedvűen, miközben odalépked az egyik fotelhez, és beleveti magát. Aztán mindjárt jöhet a kívánság: „Menjünk be!”

Ronald

Az egészen biztos, ha egyszer Leonie-nak jókedve van, akkor nincs az a dolog, ami leállíthatná őt az őrültségben. Igen, mondhatni, hogy szenvedélyes személyiség, de ez egyelőre csak gyermeteg mindennapjaiban dominál, nem holmi love sztorikban, amiben most úgy látszik, mégiscsak belecsöppent. Nem is veszi komolyan Ronald egyetlen szavát sem, hiszen annyira benne van a szerepben, valószínűleg a srác is pont annyira játszik, mint ő.
-Ameddig a seprű repül? Az nem lesz túl hosszú menet! – Nevet fel derűsen, és rákacsint az úriemberre. Hamar szanaszét fagynának odafent, meg az oxigénhiány, ugyebár…
-Esetleg mehetnénk a csillagokra zsupszkulccsal! Az mindenképpen kényelmesebb lenne, de a legkényelmesebb az lenne, ha itt megvárnálak. Mondjuk, hozhatnál nekem egy marék port. Cserépbe raknám, és csillagvirág nőne belőle, ami éjszaka világít! – Fantázia az egekben.
-Éhségsztrájk? Az nem jó móka! – Húzza el a száját. Enni kell! Ő maga imád jóízűen falatozni, bár ez kicsit sem látszik alkatán. Mázli, mivel pár tízkilós felesleggel igencsak úgy nézne ki, mint egy dugó.
-Hiszen annyi finom dolog van a világon! Mint például a túrós rétes! Vagy a húsleves! – Ujjain számlálgatva kezdi el sorolni a finomabbnál finomabb étkeket, csak akkor hagyja abba, mikor eljut az agyáig, hogy Ronald mit is mondott. A mosolyából táplálkozik? Mi van? Értetlen nevetgélésbe kezd, és a fejét rázza.
-Ez jó szöveg! Melyik mesekönyvben olvastad? – Hátratúrja a haját, és úgy bámul fel immár a fotelból lábát lóbálva.
-Izééé… ömmm… - Még most sem tudja igazán, milyen reakciót kéne nyújtani egy-egy bók hallatán. Még akkor sem, ha ez az egész szituáció csupán egy játék kettejük között. Végül úgy dönt, hogy ideje belecsapni a lecsóba, és rátenni egy lapáttal a hangulatra. Még mindig jobb, mint zavarba jönni.
-De várj csak… - Elsiklik a kívánság és a bemenetel felett. Helyette megszaglássza a pulóvert.
-Ennek… ennek… női parfüm illata van! – Felpattan a fotelból, és elképedten bámul a srácra.
-Te… Te nem is hegyi túrán voltál, hanem egy lánnyal! – Kezd el visítani, és még egészen élethűre is sikerül a kiakadása.
-Te megcsaltál engem? Hogy tehettél ilyet? – Vajon ilyeneket szoktak mondani a kiakadt barátnők?
-Soha többé ne gyere a közelembe, és itt a nyamvadt pulcsid is! – Lerángatja magáról a kölcsönkapott ruhát, majd igazán nőiesen Ronhoz vágja.
-Hogy tehetted? Egy másik nővel? – Na, hát megy ez! Egészen beleélte magát, szinte már sír is mellé.

Ronald

Na… ez… fura! Valahogy nem tudja kiölni magából az érzést, hogy az embert, aki ily’ módon bókolgat neki, sürgősen a gyengélkedőre kéne vinnie. Nem is igazán tud rá mit válaszolni, hiszen a színészi tehetség eddig terjed nála, inkább csak idiótán vigyorog mellé. Nyilván csak addig, míg jelenetet nem váltanak, és jön a megcsalás téma. Micsoda szerencséje van a kis vörösnek, hogy nagyinál mindig mennek a brazil szappanoperák, így legalább az agyhalál ötven formáját simán elő tudja adni egy ilyen feltételezéshez. Kezdve a pulcsidobálással.
-Azt ne mondd, hogy ez a Te parfümöd! Mert az… hát az… - Kissé megremeg a szája széle a gondolatra, hogy Ronald esetleg női illatokkal dobja fel magát. Az olyan… khm… mulatságos volna.
-Szóval csak ne próbálj meg nekem hazudni! – Honnan a fenéből van ilyen jó érzéke ahhoz, hogy beletrafáljon a közepébe mindennek? Remek kérdés. Hiszen halovány fogalma sincs róla, hogy újdonsült ismerősének, akinek bizony tényleg nem tudja még a nevét sem, éppen most ért véget a kapcsolata, és tegnap még az illető hölggyel volt.
-Remélem, legalább olyan csúnya volt az a lány, mint egy jeti! – Még hogy jeti vadászat! Neki aztán ne próbáljon meg ilyeneket bemagyarázni. Vagyis… várjunk egy percet, hiszen azt is ő maga találta ki. Kezd nagyon belekavarodni ebbe a színházasdiba, de sebaj. Odalentről nézve például nagyon élvezetes előadást nyújthatnak.
-Ne is magyarázkodj nekem, mert köztünk mindennek vége! – Valahogy a Rómeó és Júliában nem éppen így zajlott az erkélyjelenet. De panasz nem lehet, hiszen ők igazán beleélik magukat, mintha volna bármilyen valóságalapja annak, amit beszélnek.
-Ne is érj hozzám! – Visítja, és felpattan az egyik fotelre, védekező állást felvéve közben. Pálca nyilván nincs nála, meg aztán, annyira azért nem komoly a helyzet, hogy megpróbálja leátkozni újdonsült barátocskája fejét egy egyszerű játék miatt.
-Tanultam ám mugli önvédelmet! – Vigyorodik el egy pillanat erejéig, majd hangos visításba kezd.
-Segítség! Mentsenek meg! Valakiiii! – Na igen. Nála ez a mugli önvédelem. Talán még hatásos is lehet, ha meghallják. Csak aztán… kicsit félreérthető a szituáció, ami idekint folyik. Roli vetkőzőfélben pulcsi nélkül, Leonie meg a tőle legmesszebb eső fotelon védekező pozitúrában. Lehet, hogy ideje lelőni a kis vöröst, és abbahagyni a játékot?

Pereputty

Pedig igazán mókásnak indult ez a kis találkozó, elképzelni nem tudta volna, hogy néhány hirtelen fordulat elviheti negatív irányba. Egyrészt ki gondolná, hogy néhány elejtett segélykiáltásra egyből ketten robbannak be, mintha külön budyguardokat tartana az iskola minden részében? Váó! Ez azért valami! Többször is ki kellett volna már próbálnia, mondjuk esténként, mikor nem találja a pizsamáját. Csak egy kiáltás, és máris rohannak neki megkeresni. Hmm… talán majd ma lefekvéskor.
De térjünk csak vissza szegény földdel megrakott, kővel agyoncsapott Ronaldra. Mintha valami természeti katasztrófa túlélője lenne, és kis vörös hölgyünknek erősen el kell gondolkodnia rajta, hogy ezen nevessen-e vagy inkább sírjon. Ő nem akarta, hogy ennek a szerencsétlen srácnak bántódása essék. Hiszen ők csak játszottak!
Ledermedve, tátott szájjal bámul a berobbanó leányokra. Áhh, egy Adri! Milyen kis kedves, hogy pályán kívül viszonozza az esetlegesen megmentett életet. Áhh, egy Mary! Szörnyen bájos, amiért egy alkalomnyi ismeretség után rögtön a védelmére kel Ronnal szemben. De miért is? Kicsit lelassul az agyműködése a hirtelen pánikhelyzettől, amit a konfliktus kiélesedése okoz nála. Most dobjon még egy lapáttal rá, és kezdjen el műsorozni, hogy Ron mekkora egy szemét alak, amiért csúnya dolgokat művelt? Ő maga is megdobálhatná azokkal a párnákkal, végül is jó móka volna, nem? De nem! Ő már eddig sem akart neki rosszat, és bármennyire is viccesen néz ki, nem hozhatja ilyen kellemetlen helyzetbe. Igen, pont most volna ideje magához térnie az ámulatból, és megtalálnia a beszélőkéjét. Leugrik a fotelból, és Adria mögé lép, hogy még mindig védve legyen.
-Ne higgyetek neki! – Mint egy kis gonosz ördög, aki csupa rosszat suttog az ember fülébe. Igazából fogalma sincs, miért ezt mondta, mikor éppen megvédeni készült a srácot.
-Nem mond igazat! – Beszél ő, a kis kamugép. Legalábbis ezen az estén. Ellenben majdnem dob egy hátast, mikor Ronci megszólal. Előbb azt mondja, hogy nem adja neki többet a pulóvert… a fenébe! Most, hogy így szóba került, nem csoda, hogy belé fagyott a mondanivaló, olyan rohadt hideg van idekint! Másodjára meg már jön azzal, hogy szereti. Héjjhéjjhéjj! Ám ez minő egy kijelentés volt? Még akkor is, ha csak a színjáték folytatása (mert láthatóan újdonsült ismerőse viszi tovább a fonalat), a mesékben valahogy jóval romantikusabbaknak tűntek az ilyen jelenetek.
Ismét eltátja a száját megdöbbenésében. Ó ne! Mindig arról álmodozott, hogy majd egyszer meghallja ezt a szót valaki szájából, de ne így! Azt a kutya meg a macska… hátrafordul, fog egy párnát, és Adri feje mellett megküldve hozzávágja a sráchoz. „Nyírjuk ki!” Hangozna a következő mondata, de nem, mégsem jelenti ezt be hangosan.
-Hogy a magyar mennydörgő vigye el! - Fúj egyet, de még mindig a lányok mögötti fedezéket használja. - Annyira azért nem szerethetsz, ha még a pulóvered sem vagy hajlandó odaadni! Ugye lányok? Én megmondtam, hogy csak teszi a szépet. Lelépett több hétre, és fogadni mernék, hogy egy csomó fruskával kikezdett közben. - 'Ha tészta, legyen sajtos' alapon tovább gördíti a megkezdett történetet. Újdonsült ismerősének lassan úgyis mindegy lesz már. De persze nem célja megharagítani őt, csak már úgy magával ragadta a sztori...

Erkélyjelenet

Ez az egész remek játéknak indult Ronnal. Majdnem olyan jónak, mintha körhintáztak volna, csakhogy elengedett a lánc közben, most meg tehetetlenül repülnek fejjel a falnak. De hogy történhetett ez meg? Csak kapkodni tudja a buksiját ide-oda, de már totál le van maradva az eseményekről. Tisztára, mint a Balázs show-ban. És akkor most induljon a fal! Lássuk, ki van mögötte… Zsolt! Minő meglepetés ez mindenki számára. Még Leonie-nak is a földön koppan az álla az elkövetkező harci jelenet láttán: This is Bagolykő! Vagy valami nagyon hasonló kiáltással kéne a két srác közé vetnie magát, de földbe van gyökerezve a lába, és különben is, Adria tökéletes búvóhely azzal a pár centis magasságeltérésével. És ott van még Mary is, aki… elkezdi magyarázni a helyzetet. Vöröskénk csak tanácstalanul megvonogatja a vállát, ő bizony nem akarta, hogy így eldurvuljon a helyzet. Különben is… mi a jó pikulát keres itt Zsolti fiú, és hogy jön ő ahhoz, hogy kérdőre vonja a kis törpét?
-Hagyd már békén! – Hirtelen megtalálja a hangját, és kicsit előrébb is lép egyet a fiúkák irányába. Azért kicsit kezd durcás lenni, amiért így el lett rontva a játéka, és az egész újdonsült ismerősén csapódott le.
-Zsolt, Neked igazááá… - Ekkor szakad le iskolatársáról a felső. Adria, hogy a jegesmedvék dédelgetnének Téged az Északi-sarkvidéken… Igazából már egészen tökéletes a szappanoperás jelenet, már csak az hiányzik, hogy Leonie megvakuljon, majd kómába essen, bár a szabaddá vált testfelületeknek hála, hamarosan ez is simán bekövetkezhet. Újfajta korhatárt kéne bevezetni, mégpedig a Leonie-karikás jeleneteket. Ezek pont azok a részletek ugyanis, amitől egy magafajta kislánynak  a tökéletesen ártatlan lelkivilága megáll a fejlődésben.
Hátat fordít a srácnak, csak hogy ne kelljen őt bámulnia, legalábbis addig, míg elmúlik a sokkhatás. Addig is küld a lányok felé egy rosszalló pillantást, majd Adria kérdésére kénytelen-kelletlen elvigyorodik, és megvonja vállait.
-Nem én kértem! – Ugyanmár! Ő csak a Szőke Hercegről szokott álmodni, a fene sem akart ilyen valós szituációba belekerülni. Fel sem foghatja aggyal, miért pont vele történik ilyesmi. Ezek után pláne ideje lenne felkeresnie az iskolapszichológust, mert az amúgy öt éves szintje ezek után sosem fog átfordulni hatba.
-Mi vaaan? – Akkor pördül ismét a srácok felé, mikor Ronci megszólal. Na, ez azért már túlzás.
-Te miről beszélsz? – Hitetlenkedve rázza a fejét. Ugyan minek kéne bocsánatot kérnie? Aztán leesik neki, hogy Ron azt hiszi, Zsolti fiú az ő barátja. Homlokon vágja… saját magát, pedig itt mindenki más is megérdemelné!
-De ne menj eeel! – Kérleli az eridonost, de az már le is lépett. Oké, neki aztán sosem szokása dühös lenni, de ma elvették a játék! Legalábbis nagyon úgy érzi, hogy Zsolti fiú most már kezdi korlátozni a személyi szabadságát, és ez nagyon nem tetszik neki.
-Mit képzelsz magadról? – Mint egy mérges kismacska. Ha lenne pálca nála, biztos ráfogná erre a jómadárra.
-Miért kellett így letámadnod Őt? Különben sincs semmi közöd ahhoz, hogy kivel vagyok éppen! - Valahogy úgy érzi, nem helyes lehordania Zsolti fiút, hiszen senkivel nem szabad csúnyán beszélni, ezt apukája tanította neki, de képtelen türtőztetni magát. Hadd akadjon már ki ő is egyszer.
-Ugye, hogy nincs semmi köze hozzááá? - Nyavalyog a lányoknak, miközben tesz egy lépést feléjük, csak hogy Zsolti fiútól távolabb kerüljön. Ekkor veszi észre, hogy Mary a földön fetreng a röhögéstől.
-Ez nem vicces! - Szól rá, de azért nem tudja megállni, hogy ne vigyorodjon el. De... igazából ez tényleg vicces, be kell látnia.

Erkélycirkusz

A levegőben szétáradó tesztoszteron kezd roppant fullasztóvá válni, mintha csak Sergio Santos "Chocolate" klipjében volnának. A mezítelen, kigyúrt felsőtest pedig - amelyre Chuck Norris is csak elismerően bólintana – kezdi meglehetősen zavarba hozni. Ez természetesen nem akadályozza meg abban, hogy nekiálljon dacoskodni.
-Úgy, hogy mit képzelsz magadról! – Fel sem foghatja, Zsolti fiú miért emeli fel a hangját. Úgy szimplán nem érti az egész szituációt. Bár meg kell hagyni, tökéletesen jó kommunikációs és helyzetgyakorlatok ezek, csakhogy ő nem vette fel ezt az órát, és nem fizetett be tanfolyamra, úgyhogy tessen már megállni a gépezet.
-Itt voltam én is, nem kell elmesélned, mi történt. – Köszöni szépen az esti hírösszefoglalót. Ez akkor lett volna igazán kielégítő, ha a sok rossz után még azt is bejelentette volna a srác, hogy végre pandamaci született a helyi állatkertben. Attól mindenkinek megjönne a jókedve.
-Azért vagyok kiakadva, mert úgy viselkedsz, mintha a tulajdonodban lennék! – Márpedig úgy tudja, hogy az édesapja még nem adta el húsz tehénért, nyolc kecskéért meg félszáz csirkéért. Sőt, ahogy hallotta, apuci kifejezetten kezdi preferálni a tevéket, mert jól mutatna pár a kertben, és szembeköpné a betörőket. Zsolti fiúnak meg bizonyára nincs tevéje, hacsak ki nem derül még az este folyamán, hogy kőgazdag arab sejk az apja.
-És mert ilyen hangon beszélsz, mikor nincs is semmi okod rá! – Talán még folytatná is, ha Adria időközben nem indulna be mellette. Ma mindenki meg van bolondulva? Egy pillanat erejéig értetlenül bámul rá. Ejj, hejj, sokkal hatásosabb volna, ha hozna egy sört, és összedobna valami vacsorát. Elvégre itt egy igazi férfiről beszélünk, azok meg ezt szeretik… vagy csak Leonie nézett túl sok Al Bundy-t a tv-ben? Kénytelen elnyomni vigyorát… csak vigyázz magadra szöszi, mert tényleg nem biztos, hogy elég lesz a pályán egy törpilla védelme. Apropó, kviddics! Markovits bácsi bizonyára roppant büszke lenne rá a következő cselt látván. Hihetetlen reflexszel rántja el kezeit a srácéból, és azzal a lendülettel lép egyet hátra, hogy távolabb kerülhessen az említettől. Mondhatnánk, hogy Zsolti fiú szó szerint tarol a csupasz felsőteste látványával, vagy vörös törpénk csak egy elcsöppent nyálnyúlványon csúszott meg? Mindenesetre hátraesik, és kapálózás közben sikerül egyet levernie a levitásnak. Ekkor érkezik vissza az Erkélycirkusz bölcs alapítóatyja, Ronald, és máris nekifog a biztonsági intézkedéseknek. Az eséstől még mindig a fotelban fetreng, és csak akkor sikerül felülnie, mikor az eridonos srác megpróbálja lefegyverezni Adrit és Mary-t. Ajajj, ennek biza jó vége nem lehet. Ijedtében még Zsolttól is elfelejt bocsánatot kérni, amiért véletlenül lekevert egyet neki, figyelme inkább a többiekre összpontosul, meg hát újdonsült ismerőse amúgy is hozzá kezdett beszélni.
-Ömm.. köszi. – Elereszt egy vigyort Ron felé. Jó tudni, hogy a srác nem haragszik rá, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hozta. – Nekem nincs mondandóm – Rázza meg a fejét hevesen. Ugyan miért várja mindenki, hogy magyarázkodjon egy játék miatt?

Fodi

A plakát

Tüpp, türüpp, tüpp-türüpp-türüpp-türüpptürűűű... Ugye elképzeltük mellé a rózsaszín párduc zenéjét? Mert bizony itt bukott le a kedves olvasók többsége: immár nem tagadhatják, hogy bennük is van egy kis Lencse. Merthogy vörös törpénk fejében ez a dallam jár, s ha a tiétekben is, akkor az már tagadhatatlan kapocs a drága leánnyal. Bolond világ!
De térjünk csak rá hamar arra, hogy merre járunk, mit csinálunk. Leonie tegnap reggel azzal az érzéssel kelt, hogy bizony roppantmód hiányzik neki Nolcsa. A kedves szavak, a gyengéd fojtogatás, a wc előtt ácsorgás... Vajon mi lehet a fiúcskával? Ezer éve nem találkozott vele, mintha a srác kerülné. Természetesen hiába kérdezgetett végig mindenkit, akivel ma összefutott, zöld pajtásának nyomára nem bukkant, így kénytelen volt más eszközökhöz folyamodni. Egy nap pedig bőven elegendő volt ahhoz, hogy tervét megvalósítsa. Így tartunk most éppen ott, hogy tulipános mamuszban, nyuszi mintás ruhácskában, kezében egy hatalmas vászonanyaggal és némi kötéllel ugrándozik az erkély felé, ahova nem rest rögvest kirobbanni.
-Megjötteeem - kiált a semmibe, vagyis azt hiszi az első másodpercben. A következőben pedig felvisít és ragyogó arccal veti magát Fodi nyakába. Mintha ezer éves pajtik volnának.
-De jó, hogy itt vagy! Segíthetsz nekem; nézd mit hoztam - nagy nehezen kibontja az anyagot, hogy látható legyen a plakát, azaz Noel, amint épp a kamera előtt pózol.
-Ez itt én vagyok ám. Vagyis Noel, de mégis én. Szóval, amikor készült, én voltam ő, ő meg én. De hasonlít is rám, ugye? Ő sokkal morcosabb szokott lenni, de azt nem tudom ám, miért. Van nálad pálca? Te is csatlakozhatnál a Természet Gyermekei közé. Ugye van kedved hozzá? Viszont először is ezt ki kell lógatnunk innen, hogy minden kastélylakó lássa...  

Fodroska

A Plakát

-Ugye, mennyire jól sikerült? - olyan széles vigyorral pislog a másikra, hogy ha kiegyenesítenénk, simán le lehetne tenni bicikliútnak a hatos mellé. Naná, hogy büszke magára, amiért így kitalálta ezt az egészet. Ezt a hatalmas plakátot mindenki látni fogja, rádöbbennek majd, hogy nekik is csatlakozniuk kell a Lencse-féle hippi kommunába, és onnantól kezdve az egész hatalmas kastélyt szeretet és béke fogja körüllengeni. Ráadásul ki más lehetne ehhez a projekthez megfelelőbb, mint egy igazi rellonos híresség? Az összes kis pincelakó dinnye egedékenyebb lesz majd, ha rájönnek, hogy nem olyan szégyellnivaló zöldként, ha valaki visszatalál a természethez és az alapvető értékekhez.
-Igen, igen, tudom, hogy itt kicsit fiúsabb voltam, de… óóó! Azt mondod? - felragyog az arca, és tiszta szívből felnevet, miközben ide-oda rázogatja loboncát.
-Nem sokan szoktak sötétség helyett fényt mondani. Fény van bennem! - tapsikolva pattogja körbe Fodroskát, majd kezeit kitárva megperdül, csak azért, hogy állítólagos fényét mindenkivel megossza, aki esetlegesen elhalad az erkély alatt.
-Pedig csak az angyaloknak van fényük, nem? Hmm… sokkal egyszerűbb lenne, ha angyal lennék, mert akkor sokkal könnyebb lenne ezt kirakni - mutat a hatalmas anyagdarabra. Majd a fiúcska szájából elhangzó feltételes módra egészen a tarkójáig csúszik a szemöldöke. Egészen meglepő, hogy valaki nem veti mindjárt bele magát egy ilyen remek lehetőségbe. De persze a jó ügy érdekében bármit, Lencse csak bólogat szaporán.
-Bármit, mondd csak! - a feltételeket hallva megkönnyebbülten nevet fel újra.
-Leonie Coltrane vagyok! - elkapja az úriember mancsát, és hevesen megrázza, majd egy nagy levegőt véve hadarni kezd.
-Az úúúgy volt, hogy bementünk Noellel abba a terembe, ami teljesíti a kívánságainkat, aztán ő meg akart fojtani, mert nagyon mérges volt rám, és akkor egyszer csak egy sivatagban termettünk, ahol megfogtunk egy gyertyatartót, és bumm! - összecsapja tenyereit. - Testet cseréltünk! Most képzeld el! Meg kellett tanulnom állva pisilni! És mindig útban volt! Szegény fiúk! Ugye, hogy szegény fiúk? - méltatlankodik, majd egy prüszkölést követően újra elvigyorodik.
-Így most már megegyeztünk? Szerintem… umm… ki kéne lógatnod az ablakon. Megfoghatnád a lábam, és leengedhetnél a korláton kívül, hogy ki tudjam kötözni. Lentről úgy láttam, ott van valami kiálló, talán zászlótartó lehetett egyszer; arra ráköthetnénk az egyik sarkát. A másikat pedig... tudsz falat mászni?

Fodroska

-Umm… hát ezt talán így nem is nagyon. De ha Zétényt vagy Nolcsát megkérdeznéd, ők nagyon választékosan tudnának csúnyákat mondani a sötét helyett - vállvonogatása közben együtt kacarászik a fiúcskával. Az ő lelkét nem iseli meg túlzottan a gúnyolódás. - De ez nem azt jelenti, hogy ők gonosz rellonosok lennének. Majd meglátod, abban a házban mindenki pont ugyanolyan melegszívű és szeretnivaló, mint a többiben - egy egész élet nem volna elég ahhoz, hogy megtanulja, márpedig igenis léteznek szimpla parasztok a földön. Nem, nem a hivatásos őstermelőkre értendőn. Különben is, Lencse fogalomtárában az őstermelő közvetlenül a zöld alatti bejegyzésben található, szinonímájaként a főcsíkszemmágus pajtinak.
-Amúgy ő Noel - mutat készségesen a plakátra, csak hogy mindenki tisztában legyen a részletekkel. S ebből közvetlenül le lehet vezetni, hogy ha az említett fiúcska szembetalálkozik saját hippi képmásával, nem csak csúnyákat fog mondani. Esetleg olyan csúnyát mondd, minek eredményeképp egy zöld színben tündöklő átok fogja mellkason kapni a kishölgyet.
-Nem is tudom. Talán Lencsi vagy Lencse, úgy még szoktak hívni, de ahogy csak szeretnéd - minél többször hallja a fiúcska szájából a Coltrane megnevezést, annál jobban el van ragadtatva, és kuncogása már-már eszelős vihogássá fajul.
-Tudod, valójában még nem is vagyok Coltrane. De nagyon imádlak, amiért így szólítasz - lelkesen megölelgeti a gyerkőcöt. - Hát nem remekül hangzik? Ha egyszer feleség leszek, így fognak hívni. Gondolom. Szóval itt az ideje gyakorolnom, nehogy megakadjon benne a nyelvem. Amúgy meg Rohr vagyok ám. Leonie Linnéa Rohr - kuncogva újra megrázza a kis ribizli kezét. Viszont figyelme kevésbé tud a beszélgetés köré összpontosulni, mikor éppen azon igyekszik, hogy megteremtse a tökéletes békét az egész kastélyban. Mások talán azt mondanák, szektát igyekszik indítani, pedig ő csupán az egységre törekszik.
-Úgy van - bólogat nagy komolyan, tökéletes meggyőződéssel a hangjában. - Végre valaki egyetért velem. Kísz szerint nincs igazam, de neki ott vagyok én, úgy sokkal könnyebb - önbizalomban nem szenved hiányt. Bár kijelentése kissé nagyképűnek tűnhet, szörnyen imádja pajtását, és folyamatosan elárasztja őt minden jóval, ami csak kitelik tőle. Muszáj Keith-nek jobban éreznie magát tőle, mivel ez fordított esetben is így van.
Mielőtt azonban folytathatná a szövegelést, máris Fodroska kezei között találja magát, és viháncolva veregeti meg a vállát.
-Ígérem nem esem le. Feltéve, ha elég erős vagy, hogy megtarts. Szoktál edzeni? Hmm… ha elbírsz, még terelőnek is elmehetnél a kviddics csapatunkba, mert a terelők mindig olyan erősek. Én is az voltam ám. Lehet, nekem kéne inkább kilógatnom téged. Megpróbáljuk inkább úgy? - belevigyorog a másik arcába, de azért engedelmesen markába szorítja a molinó sarkát. Hogyan ne készült volna fel egy ilyen öngyilkos akcióra? Lélekben mindig készen áll.
-Utána lesz ám egy csomó kis szórólap is, amit mindenütt ki kell ragasztgatnunk a kastélyban!

Fodika

Bárcsak Lencse tudná, mikről beszél! De az élet nem kívánságműsor, ahogy azt a kiégett matek tanárok remekül prezentálni tudják a diákok felé. Így vörös törpénk sem fogja soha megtanulni, hogy egyszerre egy gondolatsort levezetni bőven elég, akkor talán majd megértik, miről is szól végeláthatatlan mondandója.
-Csak az előítélet - bólint komolykodva. - Azért, mert egyszer akadt köztük valaki, akinek éppen rossz napja volt, és megbántott egy másik házbélit, máris elterjedt a hír, hogy a rellonba gonosz diákok járnak. Ez csak buta általánosítás, hiszen alapvetően mindannyian jónak és ártatlannak születünk. Hogy a rellonosoknak néha talán nehezebb a természetük, arról csakis mi tehetünk, és hogy ilyen skatulyákba zárjuk őket. Ha nem félne tőlük a többi diák, több szeretetet és ölelést kapnának... csak az hiányzik nekik, hidd el, akkor ők is meg mernék mutatni, hogy valójában szerető szívük van - a maga naiv módján valóban őszintén hisz abban, amit mond. - Ezért vannak a plakátok is - vigyorodik el. Ha Misi hiteles képet akar kapni a házak közti helyzetről, nem pont Lencse a megfelelő alany a leíráshoz.
-Talán már az egész iskolarendszer gyökereiben ott a hiba, amiért négy csapatra osztottak minket, és elválasztottak egymástól, mert így mindenkiről hamis, csúnya kép alakul ki. Te nem így látod? A rellonosok gonoszak, a levitások stréberek, az eridonosok hiperaktívak - oké, ez rá pont, hogy nagyon igaz. - A navine meg... Hát ők nem ismerik a tíz parancsolatot - ráncolja a homlokát. Nem pont ezt szokták a banánokról reklámozni, de képtelen elvonatkoztatni saját mániájától. Mielőtt azonban túlságosan felhergelhetné magát, megrázza hatalmas kócos loboncát, és inkább megpróbálja az eseményeket követni. Egyből elkezd ugrándozni, és nevetve belemászni a fiúcska arcába. Naná! Az esküvő a legimádottabb témája a földön! A nyállal gyártott pufikoronák után, természetesen.
-Coltrane? Ő Keith! Majd felviszlek a padlásra, és bemutatlak neki! Ha szeretnéd, még játszhatunk is fent, közben meg felteszünk egy Dire Straits albumot, mert az olyan csodás! Kaptam otthonról ugrókötelet, ami elkezd lángolni, ha hajtod. Apa azt írta, nem éget, szóval kipróbálhatnánk. Remek fotókat lehetne készíteni róla. Mikor jössz ma este hétkor? - Fodroskának még csak gondolkodnia sem kell, mert vörös törpénk remekül eldönti helyette a programot. Ez már csak így szokott menni nála.
-Ja, igen, az esküvő! Az nagyon komoly dolog ám! Keef biztosan meg fogja kérni a kezem, csak még nem tudom, mikor. De már nagyon várom - szerencse, hogy Kifli nem szokott sűrűn cipőt kötni, mert Lencse mindig azt hinné, hogy eljött a nagy pillanat.
-Azért nem szoktam ám sürgetni, mert ráncosan is szívesen hozzámegyek... de Hófehérkét sem hetven évesen veszi el a herceg, nem igaz? Különben is, én Kíszhez tartozom, ő meg hozzám - mint biciklihez a kulacstartó. - Ha megkérné a kezem, ezt mások is belátnák - nem mintha amúgy nem volna teljesen egyértelmű. Viszont Lencse még mindig nehezen tudja kordában tartani őrületes féltékenységét. Legszívesebben hatalmas betűkkel írná pajtása homlokára, hogy lányok ne menjenek a közelébe. Se fiúk, ha már egyszer rájött, hogy léteznek a földön melegek is.
-Vagy gondolod, hogy ez rossz dolog? - kérdi immár a korláton ücsörögve, a fiúcska tekintetét keresve. Arcán olyan gyermeki reménykedés látszik, hogy igazán kegyetlenség lenne lelombozni egy olyan kijelentéssel, hogy “Te teljesen elmebeteg vagy”.
-Még nem jelentkeztél? Nagy hiba! Biztosan remek játékos lenne belőled, és a csapatban mindig szívesen várják a vérfrissítést… - folytatná tovább a fecsegést, de már Fodi is rászól, hogy ideje volna belekezdeni az érdemi munkába.
-Hát jó, akkor kezdjünk neki - tökéletesen megbízva újdonsült pajtásában, előre dől, kezében a molinó egyik kikötni való sarkával, és a kiszögellés felé nyújtózik, hátha eléri.
-A folyosókon majd a nyakadba ülök - vigyorog hátra.