BK Fórum - Erkély

Erkély - Sharlotte Johanson hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

Írta: 2012. december 21. 13:39

Körtee <3 ^^

Csodás, ám de hideg napnak indult a péntek. Nem volt kedve bemenni az óráira. Talán a vészesen közelgő ünnepek, testvére hazatérése, a mára beharangozott világvége, vagy csak a lustasága volt az ok, de véletlenül sem akart bemenni az óráira. Az otthon ülés azonban elég hamar megunta, így első gondolata egy séta volt. Össze kellett kicsit szednie magát. Felvett egy kényelmes kék felsőt és egy fekete farmert. Arra jött a téli öltözet, mert azért hidegnek hideg volt. Hamar el is indult, testvére még aludt akkor. Egy ideig járkált a faluba, de azt annyiszor tette már, hogy semmi élvezete nem volt benne. Így muszáj volt rászánnia magát arra, hogy fellátogasson a kastélyba. Nem sietett, csak céltalanul bolyongott. Az sem érdekelte volna, ha valaki rajtakapja. Hosszú útja után egy folyosóra ért, annak a végén pedig látott egy teraszt. Azonnal rájött, hogy az kell neki, el is indult oda. Ahogy közelebb ért észrevette, hogy társaság is akad. Ha prefektus, az sem baj, neki is órán kellene lenni. Odasétált hát a korláthoz, és nem tudván, hogy észrevette-e a fiú megszólalt.
-Szia.- köszönt, ahogy felé fordult, aztán rögtön eszébe is jutott, hogy be kellene mutatkozni. Nem akart illetlen lenni.
-Sharlotte vagyok. Johanson. Téged hogy hívnak?- mutatkozott be megszokott forgatókönyvvel, bambán mosolyogva. Azt nagyon jól csinálja, és sűrűn is; ez egy jó tulajdonsága. Míg a válaszra várt nekidőlt a korlátnak, és lenézett a falura. Elgondolkodott...Milyen kevés ideje lakik lenn, és mégis mennyinek tűnt. Nosztalgiázna is, bár nem tudja, lesz-e rá lehetősége.

Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2012. december 21. 17:49	Szál megtekintése

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2012. december 24. 14:19

| Link

Körte ^^ <3

Azon a pénteki napon, amikorra a világvégét beharangozták, úgy döntött nem megy be az óráira. Valami különös érzése volt, és véletlenül sem akart ellátogatni bármelyikre. Persze a világvégében nem hitt, és nem az 'utolsó nap' jól alakulása miatt döntött így. Ő sem tudta miért. Egy ideig otthonában tartózkodott, aztán ezt megunta és elindult egy kisebb útra. Azonban a faluban is annyiszor járt már, hogy nem látott benne semmi jót, így elindult a kastély irányába. Olyanra nem vetemedett, hogy mégis ellátogat egy órára, csak valami nyugis és biztonságos helyet akart, ahol tud gondolkodni. Céltalanul bolyongott eleinte, aztán egy folyosó végén megpillantotta a számára alkalmas helyet. Közelebb érve azonban felfedezte, hogy nincs egyedül, ám ez sem okozott számára problémát. Köszönt és bemutatkozott, ami után a korlátnak támaszkodva nézte a falu havas képét. A válaszra várt, és közben azon gondolkodott, látta-e a fiút már valahol, mert nagyon ismerős. Amint meghallotta a fiú hangját furcsa érzés fogta el. Nem tudta mi az, de azonnal megfordult. Aztán a név után jött még pár szó. Nem túl kedves hangzással, de már az sem érdekelte. Miután kábulatában sikerült felfognia mely szavak is voltak ezek, semmi gondolkodás után közelebb ment. Csak közelített és közelített a fiúhoz. A tudatalattija vezérelte, azt sem tudta mit csinál, de ha tudta volna, akkor sem tehetett volna semmit ellene. Mikor már egészen közel volt, alig harminc centire, akkor szólalt csak meg, de úgy, ahogy nagyon ritkán teszi.
-Igen, lógok. Baj?- mondta valami mély és szenvedélyes hangon. Nem zavarta a közelség sem, hiszen ő teremtette. Tetteit nem felfogva állt a fiú előtt reakciót várva, majd ismét elkezdtek kicsúszni a száján a szavak.
-Látom Te is...Mi lenne, ha hasznosan töltenénk?...-hajolt közelebb és vetette fel első gondolatát ugyanazzal a hangnemmel. Közben egy olyan érzés kerítette hatalmába, ami az előzőhöz hasonló volt. Vajon szerelem, vagy csak vágy? Ki tudja... Mindenesetre ilyen viselkedést életében nem produkált, akármennyire össze volt zavarodva érzelmileg.

	Szál megtekintése

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2014. július 28. 16:43

| Link

Bentley

Unokatestvére többször látogatott már el hozzá, na most jött el az a pillanat, hogy ha már egyszer a faluban mennyit mászkál a picivel, és úgysem lesz meglepő ennyi idő után senkinek, lévén a pletyka itt csak úgy terjed, fel is mehet a kastélyba. A Navinéba úgyis bejár, ha már néhány órájára bemegy, akkor megnézi a sárgákat is, mi van velük. Most látogatóba ment Maryhez, amiből persze annyi lett, hogy elég nehezen tudott rokonával értekezni, mert a kisbaba népszűrnek bizonyult a házában. Hát nem is csoda, a kisgyerekek cukik, a sárgák is cuki, a cukik egymásra találnak.
Elválasztani őket viszont sokkal nehezebb volt, mert hát el kellett jönni, de meg sem fordult a fejében, hogy rögtön menjenek haza. Régen bolyongott már minden ok és cél nélkül a kastélyban, pedig régen mennyire szerette ezt. Szuggerálni, hogy a folyosó végén megjelenjen egy barát, vagy épp reménykedni, hogy nem fog, de az is előfordult, hogy csak úgy nézte a lábait, és haladt előre, ki tudja milyen irányba.
Most az egyetlen dolog, amire koncentrált, az a fia volt. Mióta a két saját lábán közlekedik, és bár ez alig két hete lépett életbe, még sokkal nehezebben lehet rá figyelni. Megy, amerre csak akar, és kiélvezi, hogy így sokkal több dologhoz hozzáférhet. Szeret felfedezni, így Lotte most is engedi, hadd menjen mellette. Persze, szép is lenne, ha csak mellette totyogna, de a kis srác előreszalad, egyenesen ki az erkélyre, észre sem véve a már ott lévő fiút, ő csak megy a korlátig, ami előtt elégedetten ül le a kőre.
- Jace, nem szabad! Megfázol! - kiabál utána Lotti, néhány méterrel lemaradva, de az ajtóból látva, hogy a hajasbaba elfoglalta a helyét a kövön. Rohan is utána, szintén figyelmen kívül hagyva háztársát, csak mikor leguggol és a kisfiút emeli fel szúrja ki a fotelban. Az első az volt, hogy cigizik, aztán rájött, hogy tudja is kivel áll szemben. Nagyon régről emlékszik a srácra, akkor se nagyon beszélt vele, de hallott dolgokat.. Meg hát évfolyamtársa volt.
- Szia! Téged is látni? - nem volt kifejezetten baráti kapcsolatuk soha, de nem voltak rosszban, és most nagyon reméli a lány, hogy ennyi idő után nem veszi zokon, hogy így kérdez rá.

	Szál megtekintése

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2014. augusztus 11. 13:44

| Link

Bentley

Elég sokban ütött rá a gyerek, bár az egy dolog, hogy nagyrészt elevenek ilyen korban, de akkor is azt látja, olyan lesz inkább, mint anyja, nem üt az apjára. Csak a nagy bociszemei, azok nem az övék, de a viselkedése... Lesznek még problémáik, de kit érdekel az? Kis csodagyerek, meg hát az övé, és hiába ijedt meg egy kicsit attól, milyen gyorsasággal tanult meg járni, azt mondták nincs vele semmi gond, csak gyorsabban fejlődik a kis herceg. Azóta persze fel is találja magát, most is az erkélyre talál ki, ahova Lotti rögtön megy is utána, és pár intő szó után fel is szedi a kőről, ahova már le is ült a csöppség.
Aztán Bentleyt is észreveszi, és rögtön köszön, és még visszatérését is megjegyzi, amire kap is egy igenlő választ, és nagyon reménykedik benne továbbra is, hogy azért képben van a srác, kivel is áll szemben. Ha nem, az se gond, most kivételesen tényleg van kedve ismerkedni, nem játszaná magát, bár azt se valami sűrűn teszi.
- Sétáltunk, és Jace úgy döntött ide akar jönni - rajta tényleg nem állt, és bár valószínűleg a kis srác sem tudta merre is van az az arra, csak ment előre, tényleg ő találta meg magának az erkélyt, Lotte csak jött utána.
Nem akart ő zavarni, de ha már felajánlotta a srác, akkor teljes nyugodtsággal ült le a másik fotelba a kicsivel, és elő is vette neki a plüsskutyát meg a nyuszit, mert általában csak azokkal tud egy helyben nyugodtan megmaradni.
- Amúgy, te miért jöttél vissza? - ha csak ránéz, láthatja rajta, hogy itt a kérdés indiszkrétsége egyáltalán nem számít neki. Azért érdekelné, mert ő is mennyi idő után tért vissza, és mert nagyon a gondolataiba volt mélyedve a fiú a megérkezésükkor, meg nincs valami jó érzése ezzel kapcsolatban. Nem rossz emberismerő, azt mondják erre születni kell, de őt csak önző céljai elérésében szokta ez segíteni. Na most komolyan érdekli, és bízik benne, hogy nem valami bunkó választ kap rá, mert hiába is neki kellett volna gondolkozni, és nem kérdezni ilyet, akkor odáig tartott az ő kedvessé is. Addig pedig kedvesen mosolyog a srácra, mert ha a fiával van nem is igen tud mást. Persze helyzetfüggő.

Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2014. augusztus 18. 13:03	Szál megtekintése

Erkély - Sharlotte Johanson hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai