[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=6503#post6503][b]Zachary Alex Williams Circle - 2012.10.28. 18:49[/b][/url]
Bogár *.*Hiába fordulok a jobb, vagy a baloldalamra. Egyszerűen képtelen vagyok visszaaludni. Pedig a hétvége arravaló, hogy sokáig alhasson az ember és nem arra, hogy fél kilenckor már ébren legyek. De sajnos valamiért nem tudok visszaaludni. Így hát fel is hagyok a próbálkozással. A hátamon fekve bámulom a plafont, s a Mirás ügyön agyalok. De végül meg kell hogy állapítsam, hogy az egésznek még nincs vége. Ugyanis ahányszor beszéltem eddig a lánnyal, nem mondta, hogy oké, semmi baj, vagy ehhez hasonlót... Szóval ez azt jelenti, hogy Mira még mindig nem bocsájtott meg. Pedig annyira nem is viselkedtem rosszul és részben Amira hibája is volt. Na mindegy... A lényeg az, hogyha a legközelebbi bocsánatkérésemnél sem fog megbocsájtani, akkor én otthagyom. Végleg. Elegem van már a makacsságából. Na mindegy.
Miután ezt megbeszélem magamban, felkelek az ágyikómból - ami még mindig nem olyan puha, mint az otthoni - s a nagy ruhásszekrényhez tipegek. Kinyitom az ajtaját, s elhúzok egy nadrágot, pólót és pulcsit. Ezeket mind magamra veszem, aztán már csak a cipőmet húzom fel a lábamra. Beletúrok a hajamba s kimegyek a Monstersből. Lassan lépkedek a folyosókon, hiszen még mindig álmos vagyok. Néha-néha még ásítok is egyet. Mivel felszeretnék egy kicsit pörögni, befordulok a konyhába, s az egyik manótól egy bögre kávét kérek. A kis lény rögtön el is megy, hogy elkészítse nekem azt, amit kértem. Nem kell rá sokat várnom, pár perc alatt megjelenik a fekete löttyömmel. Rámosolygok a manóra, majd kisétálok a konyhából. Belekortyolok a kávéba, és az erkély felé veszem az irányt. Pont jó lesz az a hely számomra. Nyugis és szép. Tökéletes.
Kinyitom az ajtót, s helyet foglalok az egyik székben. A legközelebbi asztalra ráteszem a kávémat, s csendben ülök tovább. Hallgatom a madarak énekét, s nézem a tájat. Innen olyan gyönyörű minden, de legfőképp a falu. Ámde nem sokáig lehetek egyedül, ugyanis hallom, hogy nyílik az ajtó.
A francba... Csak most az egyszer szerettem volna egyedül lenni, és...Nem tudom magamban befejezni a mondatot, ugyanis az ismeretlen helyet foglal mellettem. De nem leszek ellenséges, sem bunkó. Inkább megismerem a lányt, hátha jó fej. Amúgy is rég beszélgettem már ismeretlenekkel. Épp itt az ideje.
-
Szia! - köszönök vidáman. Bár azért lehetett a hangomon érezni, hogy ez még nem az az igazi vidám hang, de egyelőre ez is megteszi. A leányzó felém nyújtja a kezét, s bemutatkozik.
-
Én pedig Zachary Alex Williams Circle lennék, prefektus - mondom mosolyogva. Elismétlem magamban a leányzó nevét. Abonyi Szelina Bogárka. Na, ilyen nevet sem hallottam még. De ez a Bogárka név tetszik, olyan kis
aranyos... -
Te nem rellonos vagy véletlenül?