December 6.
Mikulás napja
Kaland Trixinek PART III.  


Ha Lau nem fogalmazott túl bénán és Trixi rájött, hova kell mennie, akkor majd az Erkélyen találja magát. Hát igen, ez Lau kedvenc helye, ez ki nem maradhatott a listáról, még véletlenül sem, s remélhetőleg Trixi hoz majd kabátot, mert itt kell lennie egy kicsit.
Amint megérkezik, egy piros sapkás manó fogja várni, akit a levitás bízott meg a következő feladvánnyal, ez most szóban fog lezajlani, félig –meddig.
- Hát szia! Ugye Fehér Beatrixhez van szerencsém? Nem kell válaszolnod, úgy is tudom, hogy te vagy – mondja a kismanó – Nos, nyilván tudod miért vagy itt, ha eljutottál ide, amihez gratulálok, mert jó úton jársz a meglepidhez. A megbízom azt mondta, nem árulhatom el, hogy ki ő, de majd hamarosan úgy is rájössz. A következő lépésben most nem egy levelet fogsz kapni, hanem én idézek neked az üzenetből, mely így szól:

„Levél vagyok, elrejtve a kastély körül, egy gyönyörű, új udvarban, melynek oszlopai félig még a kastélyban találhatóak, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert lelkek fénylenek benne”

- No, ez nem lesz nehéz, ugye? Micsoda könnyű feladvány, hajj, ezt még én is kitalálnám! No, hajrá Trixike akkor, eredj útra, sok sikert! Aztán majd mondd már el nekem is, mi volt az ajándék, érdekelne, a konyhában mindig megtalálsz, elmesélheted egy fincsi forró csoki mellett,  én csinálom a legjobbat a kastélyban, szóval majd térj be – mondta kedvesen a manó, majd eliramlott, s Trixi miután majd rájön a megfejtésre, ő is indulhat a következő állomásra.

Egerszegi Nina Viktória


Áh, a Bagolykő. Újra...ugyanis Laurena már majdnem fél éve végzett az iskolával, azóta pedig járja a világot és mindenféle varázskurzusokon és konzultációkon vesz részt. Ezt szó szerint kell érteni, ugyanis három kontinens négy országának öt továbbképzését végezte el kevesebb, mint hat hónap alatt. Kell ám a tanulás, szükség van további ismeretekre és tapasztalatokra, hogy elérhesse majd a mára már félig titkos álmát. No meg hát a mágustanoda elvégzése nem mindig a vég, sokan döntenek úgy, hogy továbbtanulnak még valahol például külföldön.
Lau az elmúlt másfél hónapot éppen Ecuadorban töltötte, azon csodás helyek egyikén, ahová már nagyon régóta elszeretett volna jutni. Amint rátalált erre a mágiaügyi mesterkonzultációra, amit világhírű varázslók és kiváló professzorok tartanak mindig valami érdekes helyen, egyből beadta jelentkezését és rövid időn belül jött is a válasz, hogy szívesen látják a leányzót, eddigi képzettségei alapján megfelel a részvételi elvárásoknak. Eddig nagyon tetszik neki a dolog, erre a hétre pedig adtak neki egy kis szünetet, elég komolyak és nagyon fárasztóak az ilyen konferenciák, aztán majd jövőhéten folytatódik, lassan le is zárul ez is.
Nagyon jól jött neki ez a kis szabadság, ugyanis az anyukájának két nappal ezelőtt volt egy hatalmas divatbemutatója Párizsban, amit semmiképpen sem akart kihagyni. Elég fontos rendezvény, sokat jelent a család támogatása, no meg persze a leányzó is imádja a divatot, édesanyja munkái pedig csodálatosak, minden varázsló ás mugli odavan értük.  Aztán ha már úgyis a közelben volt, hónapok óta először, gondolta beugrik kicsit a magyar mágustanodába, ahol az elmúlt hét évét töltötte. Körülnéz, beköszön a régen látott barátainak, meg ilyesmik.
Amint megérkezett, a kedvenc helye felé vette az irányt a déli szárny első szintjére, hogy nosztalgiázzon egy jót, összeszedje gondolatait és hogy megpihenjen kicsit egy kényelmes ülőhelyen, mert fárasztó napja volt ma amúgy. No és mi más is lehetne ez, ha nem az erkély?

Legcukibb Nina <3<3<3

Hát pontosan az erkély, a déli szárny legeslegjobb része, csodálatos, nyugodt, lenyűgöző kilátással, barátságos környezetben. Elég sokak számára kedvelt hely, reméli a drága Lau leányzó, hogy nem lesz tele és legalább egy szabad asztallal rendelkezik a helyiség. Egy tavaszi összejövetel során egyszer annyian voltak, de olyan nagyon sokan és mégis mindenki befért, mint van az a mondás is, hogy "sok jó ember kis helyen is elfér", hát ez akkor nagyon megvalósult. Blanka, eridonos barátnője szülinapját ünnepelték a kastélyból azokkal, akik szeretik a piroskát, s mivel egy nagyon édes, cuki lánykáról volt szó, szép számban jelentek meg emberek. Zseniális volt a díszítés ekkor az erkélyen, színes lampionok, gyertyák, virágok, minden úgy, ahogyan egy kis ünneplésen illik. Fel is vetődött utána az ötlet, hogy maradhatna, mint dekoráció, de leszavazták, mert hogy így is elég szép így, ahogyan van. Igaz, ez tényleg igaz, van elég növény, meg minden, de hát azért na, egy kis változás sosem árt. No mindegy, lényegtelen, tényleg tökéletes.
Amikor kilépett az ajtón, körbenézett, meglepően tapasztalta, hogy azért van hely bőségesen. Ahogy utána továbbhaladt, egy nagyon ismerős lányt látott hátulról, aki rövid időn belül meg is fordult, Launak pedig teljesen elállt a lélegzete a meglepődöttségtől.
- Aztaaaa, Ninaaa? Drááágaaa Ninaaaa!!! - lépett oda hozzá gyorsan és egy hatalmas öleléssel üdvözölte a lányt.
Egerszegi Nina Viktória, a szép nevű, cuki, aranyos, rellonos lányka, akit úgy imád. Hű de régen látta már, ami bár nem meglepő, hiszen az exlevitás nem is tartózkodott még csak az országban sem. Elég régóta ismeri már Ninát, mondhatni elég jóban voltak, találkoztak párszor, mentek ide-oda, dolgoztak is együtt az Edictumban sokáig, csak Lau utolsó éve végén mér kilépett a szerkesztőségből, nem nagyon maradt rá ideje.
- Hát hogy vagy drága? Még mindig itt? Azt hittem te is elballagtál...Mi jót csinálsz, mi a helyzet erre mostanság, mesélj, mesélj... - mondogatta a lánynak, majd leállt, nehogy itt megijedjen és elfusson a sok kérdés hallatán.
Nem akarta ám letámadni, csak olyan régen volt már itt, minden érdekli, mik történnek, ami érthető azért. Nem nagyon tartotta a kapcsolatot senkivel mostanában sajnos, mármint azokkal, akik még  a kastélyban maradtak, úgyhogy nem csoda, hogy le van maradva kicsit.