36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. március 1. 18:02 | Link


Ennél hülyébben már nem is érezhette volna magát Lili. Illetve de, csak azt még nem tudta, milyen lesz.
Pedig kezdetben még izgalmas volt, hogy nem tudta hol jár, és új helyekre tévedhet, olyan ajtók mögé kukkanthat be, melyeket eddig nem volt alkalma nemhogy kinyitni, de egyáltalán látni, hogy van, de most már azokon a folyosókon is égett a fáklya, melyeket amúgy a természetes fény kellően megvilágított egyébként. Csakhogy közben esteledni kezdett, ha pedig már a Hold fényében caplatott volna a köveken, nem csak bosszús lett volna, de még rendkívül ijedt is, ugyanis olyan későn már büntetést is kap a nyakába, nem csak a frászt, ha egy prefektus vagy tanár elcsípi.
Lili pedig szegény csupán más úton szeretett volna visszajutni a Levita házba, erre sikerült úgy belegabalyodni a folyosók és átjárók alkotta rengetegbe, mintha csak valami labirintusba tévedt volna. És így, ahogy sötétedett, már eléggé egyformának is hatott minden. Az egyik fal épp olyan sötét volt, mint a másik, és ugyanolyan hangos hortyogás érkezett a festmények lakóiból is, melyeket szintén nehéz volt felismerni. Mind régi és fura gúnyában feszített, némelyiknek még a haja is olyan volt, mintha valami halott állatot ültetett volna a kobakjára.
Nem volt az a könnyen pánikba eső típus, a legtöbb érzelem egész lassan kerítette hatalmába, de most már elég rég nem tudta, merre tovább, és az erkély, melyre kilépett annak reményében, hogy majd onnan lenézve legalább azt be tudja majd talán lőni, az épület melyik részében tévelyeg, sem segített. Illetve nem sokat.
Megtudta, hogy az északi szárnyban van, de nem volt elég magasan, hogy innen kikövetkeztesse, merre induljon vissza, ami egyébként sem ment volna, mert tájékozódni nem igazán tudott jól. A tájoló bűbájt megtanították neki ugyan, de nem tudta, mi hasznát veszi, hogy tudja, merre van észak, ha nem tudja, melyik irányba kell mennie.
- Mindjárt másodikos leszel, és eltévedsz a kastélyban.. tök ciki, Lili, tök ciki - csóválta a fejét, és tehetetlenségében inkább lekuporodott a földre gondolkodni kicsit. Illetve sajnálni magát, mert az jobban ment jelenleg.
Hozzászólásai ebben a témában

Aksel Vasquez
INAKTÍV


all is soft inside
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2020. március 4. 21:17 | Link

S. Lili


Valami nincs rendben. Valahol teljesen máshol kéne lennie. Biztos eltévedt. Csak ez lehet a magyarázat arra, hogy még nincs a klubhelyiségben. Pedig szinte biztosra vette, hogy ez a helyes út. Azt mondhatjuk, hogy az esetek nyolcvanöt százalékában Aksel megtalálta az utat. Na, ez az eset a maradék tizenöt  százalékot képviselte. Már bolyongott egy ideje, amikor ráébredt, hogy talán nem emlékezett helyesen az útvonalra. Először még vállat rángatott, s "majd lesz valami" alapon megindult a szimpatikusabb irányba. De amikor hosszú percek után sem sikerült a helyes útra terelődnie, már kissé összehúzott szemöldökkel, a szokottnál kicsit gyorsabb tempóban kezdett lépegetni előre. A cél biztos volt, de az oda vezető út már annál kevésbé. Hiányozni kezdett neki a Beauxbatons. Ott bizony már csukott szemmel is könnyűszerrel eltalált volna akárhova. A testvére most egyedül van ott. Most Aksel nem siethet a segítségére, hogy magára vállalja az ikerhúga kihágásait. Vajon most milyen kalamajkába keveredik épp? Ezen morfondírozott hát hősünk az adott folyosó mennyezetét pásztázva. Azért a Bagolykő sem egy rossz hely, sőt! Eddig mindenki nagyon kedves és aranyos volt a fiúval. Viszont hiányzott az az egy-két jó ismerős Franciaországból. Barátoknak nem igazán voltak nevezhetők. Aksel csak elvolt velük, amikor rendhagyó módon társasághoz volt kedve. Eddig nem is írtak neki. Nem is várta el, de azért belül rosszul esett neki. Hát ilyen kevés hatással volt rájuk a távozása? Egyszer csak legörbült szájjal vette tudomásul újonc Eridonosunk, hogy fáklyafényben menetel, vagyis már besötétedett. A takarodó beálltával nem lenne jó, ha a folyosón érnék, hiszen akkor még pontokat is vonhatnak tőle és akkor már háztársai is megutálták. Minden kihaltnak tűnt körülötte, a festmények mogorva arca pedig nem éppen azt sejtette, hogy szívesen igazítanának útba elveszett, törött-magyarul beszélő diákokat. Ahogy kérdőjelekkel feje felett csoszog, egy ajtó mögül hangokat hall. Gondolta, az illetőtől talán segítséget kérhet. Ahogy belöki az ajtót, legnagyobb örömére egy erkélyre téved. Csak pár másodpercbe telik, hogy észrevegye a földön összegömbölyödő, szőke lányt. Mit keres ő kint? Ő is egy varázslény? Vagy csak itt érte az álom? Ilyen és ehhez hasonló teóriák szelték át Aksel agyát, miközben egyre közelebb merészkedett az ismeretlenhez.
- Phoblémád van? Segít'etek? - vonta fel szemöldökét. Hangjában érződött valódi szándéka, az esetleges probléma felmérés és megoldani vágyás, ám arcára csak egy kis megvető, félig felhúzott szemöldök jutott.

Utoljára módosította:Aksel Vasquez, 2020. március 22. 17:14
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. március 8. 14:14 | Link


~ Aksel ~



Ahogy ott ült a kövön, ami hideg volt, természetesen, valószínűleg még nyáron is, pláne most, mikor az időjárás épp azon vitázott önmagával, hogy tél legyen-e inkább, vagy tavasz, Lili egyszercsak léptekre figyelt föl. Egyelőre nem tudta, örüljön-e neki, vagy sem, mivel azon léptek tulajdonosa épp úgy meg is büntethette őt, ha netán prefektus vagy tanár, mint ahogy ki is menthette kínos helyzetéből.
Úgyhogy meg sem moccant, csak a fülét hegyezte, és a hang irányába fordult fejével. Végül is, eszerint mégis megmozdult. De nem hahózott, nem állt fel, futott a közeledő elébe, vagy épp előle el, csupán várt, mert jelenleg egyéb lehetősége nem maradt, de legalábbis nem számolt vele.
Aztán az ajtó mögül egy fiú bukkant elő, első ránézésre épp oly tanácstalan kifejezéssel arcán, mint ami Lilién is pihent. De talán csak nem értette, ki és mit keres ilyenkor itt, ezen az erkélyen. Pillantásuk találkozott, és aztán Lili valami egészen más kifejezést vélt fölfedezni rajta, mintha sajnálná, vagy lenézné őt. De talán csak a fények miatt.
A kérdés megfogalmazásán azonban kicsit meghökkent, de mivel azt is érezte rajta, hogy nem az anyanyelvét használja a srác, igyekezett felfogni inkább úgy a dolgot, hogy nem tudja szebben kifejezni magát, de valójában egyáltalán nem szándékozott goromba lenni.
- Izé.. szia! Igen.. eltévedtem kicsit. Nem direkt lógok itt, szóval öö.. ugye nem vagy prefektus?
Nem látott a másikon kitűzőt, mely ezt sugallná, de ez még nem feltétlenül jelentette azt, hogy nincs neki. Talán csak a szobájában hagyta, mert frissen van fényesítve, vagy ilyesmi.
- Megköszönném, ha megmondanád, hogy találok vissza.. valahova - folytatta aztán.
Nem akarta egész a Levitáig vezető utat kérni rajta, elvégre ha nem a kék házba tartozott - márpedig nem tűnt ismerősnek -, nem feltétlen kellett tudnia, hol van a bejárat. De már az is segített volna, ha a bejárati csarnokot megtalálja, onnan hazatalál.
Hozzászólásai ebben a témában

Aksel Vasquez
INAKTÍV


all is soft inside
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2020. március 22. 18:46 | Link

S. Lili


Aksel úgy érezte, most egy választás elé került. Vagy megpróbál esetlegesen előbb, magától kikeveredni ebből az elveszett helyzetből, illetve esetlegesen elkerüli azt, hogy egy prefektus, vagy egy tanár letolja a késői kint kolbászolásért. Ugyebár az előző iskolájából elpaterolták és ide is azzal a feltétellel vették fel, hogy lapul, mint a lapulevél, ha nem jobban. Szóval egy ilyen, mások számára bagatell kihágás és méretes következményekkel járhat. Másrészről viszont lehet, hogy esetlegesen segíthet valakinek, elvégre a fiú által hallani vélt hangom nem éppen egy magabiztos, járőröző tanárról, vagy prefektusról árulkodtak. Inkább kétségbeesettnek és elveszettnek hallottak. Segíteni meg mindig jó. És talán cserébe meg el is igazíthatja a kis franciát. Habár az kicsit kellemetlen lenne, ha a bajbajutott egyén is ugyan úgy el lenne veszve, mint Aksel. Az ilyen csöbörből vödörbe szituáció volna. De a kis gondolatmenet útján, amit levezetett, sok veszteni valója nem volt, szóval belépett a helységbe.
Az ajtó másik oldalán boldogan könyvelte el magában, hogy az erkélyen van. A boldog érzések egyből átjárták. Lehet, hogy öreg este volt már, de a kastélyban való kóborlás után jól esett neki egy kis friss levegő. Ennek a helynek a hollétét nem ártana megjegyezni, később jó lesz itt üldögélni, fotózgatni. Aksel a pillanatnyi mámor után észbe kapott és lassan megindult a lány (mert mint kiderült, a keserves illető lány) felé. Tekintetük találkozik. Aranyos, kedves lánynak tűnt. Habár a fiú érezett magán egy kereső szándékú tekintetet, amit nemigen tudott mire vélni. Kérdésére pedig kicsit felszalad a szemöldöke.
- Tahán ugy nézek ki? - biggyesztett egy fáradt mosolyt az arcára - Je suis désolée*, dé én sém tudom, mehhe van á viszáut. En is új vágyok. - biggyesztette lefelé szája szélét Aksel. Hát, ezt benézte. Kiegyenesedett és összeráncolt szemöldökkel körbekémlelt, majd szemét ismét a lány felé fordította
- Egyébként ném vágy ismehős. Más 'ázbol jöhétsz. - ráncolta a szemöldökét Aksel, hangosan gondolkodva. Arról viszont megint elfeletkezett, hogy ez egy kívülállónak úgy néz ki, mintha a fiút zavarná a kimondott tényekben valami, esetleg előítéletességet vonhat le az adott idegen.


*Sajnálom. (francia)
Utoljára módosította:Aksel Vasquez, 2020. március 29. 23:59
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. április 1. 10:14 | Link


~ Aksel ~



Nem állt jól a szénája, de lehetett volna sokkal rosszabb is a helyzet, történetesen, ha egy tanár, vagy egy prefektus találja meg ilyenkor a folyosón. De minden baj kevésbé tűnt vészesnek, ha osztozhatott rajta valakivel, és ez a srác, aki most ott állt előtte, láthatóan, és szavaiból ítélve is sorstársa volt erre az estére.
Még mindig lebukhattak persze, még nem lett semmivel sem jobb a szitu, de legalább nyugtatta Lilit a tudat, ha kicsit rosszindulatú is volt, hogy nem egymaga üti meg a bokáját. És, ami már kevésbé volt illetlen gondolat, egymást segítve talán még meg is úszhatták a dolgot.
- Levitás vagyok. A kék - fordította ki talárja gallérját, hogy jobban látszódjon a fényben.
Volt valami furcsa abban, ahogy a másik megállapította, hogy Lilkó más házbeli, mintha zavarta volna őt ez a tény, de a lány nem tudta mire vélni ezt, nem tudott még róla, hogy melyik ház hogy viszonyul a többihez, ezért nem is tudta magára venni a dolgot.
- Te honnan jöttél? Furin beszélsz - állapította meg, de színtiszta érdeklődéssel hangjában és tekintetében, szóval nem sértésnek szánta. - De tetszik ám, mókás!
Nem tudta, ez mennyiben segít, de ritkán jutott eszébe, hogy időnként jobb nem megszólalni.
- De amúgy össze kéne szerintem fognunk, és kiötlenünk, hogy jutunk vissza a házainkba.
Nem volt egy forradalmi nagy ötlet, de Lili úgy adta elő, mintha már születésétől fogva erre készült volna. Felpattant, és határozott léptekkel a folyosó közepére sétált, elnézett mindkét irányba, felmérte a terepet, abszolút úgy nézett ki, mint aki tudja, mit csinál, pedig aztán dehogyis.
Hozzászólásai ebben a témában

Aksel Vasquez
INAKTÍV


all is soft inside
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2020. április 18. 02:35 | Link

S. Lili
elkallódott búzavirág


Aksel (ebben a tekintetben legalábbis) nem ringatta magát olyas tévképzetekben, hogy nem egyértelmű, hogy francia ész pörög a kobakjában és francia szív dobog a mellkasában. Vagy legalább is az biztos, hogy nem anyanyelvi magyar. De hogy így szemtől szembe, mondhatni kupán vágta a ténnyel, ez kicsit fura volt neki, sőt, egy kicsit átment ez már kellemetlenbe. De az az említett kellemetlenség inkább a lány megfogalmazásából származott. Tényleg ilyen nevetséges, ahogy beszélt? Tényleg ennyire pocsék a tudása? A két, kicsivel egymás után következő, de értelmezésében ugyanazon mondat úgy érte a fiút, mint egy jobb és bal horog egy boxmérkőzésen. Ugyan más számára egyértelmű, hogy a lány szándékai közt a hangjából ítélve semmi rossz szándék nem volt. De haj, a mi kis franciánk azzal nem törődött. Már meg is indult a túlgondoló-expressz. Az már alig foglalkoztatta, hogy a lány melyik házban is lett besorolva.
- Ez ném fuha, fhancia vágyok. - mondta inkább csak a padlónak, ráncolt szemöldökkel. Talán arcán egy kis pír is megjelent foltokban. Ha ez most egy anime lett volna, Aksel kis homlokának egyik felé ott csücsülne az a vízcsepp. A lány további szavai kicsit visszarántották a béka feneke alól, viszont azért kellett egy-két pillanat, hogy reagálni is tudjon. Szemei újra fókuszba kerültek, kerekei pedig szétszedték a mondatot értelmezés céljából. Arcán szomorkás fintor jelent meg, egy csipet lemondással.
- Ném adok neki sok éhtelmet, 'iszen kühömbözö 'ázbán vagyunk. -nézett el a kis levitás válla felett. Aztán amit kikúszot a szájából az előbbi mondat, egyből megbánás burkolta be a szívét. Ez nem hangzott kedvesen. Talán bele kellett volna mennie? De hát ez az igazság, két külön vezető úton nem mehetnek együtt. De hát mit tudhat saját elmondása szerint a kis francia az érzelmekről? Tudni illik, hogy van neki megannyi, sőt, csoda, hogy kis lelke nem ereszt néha. Ám az arcára ennek csak a csekély töredéke ül ki, ami sokakat félrevezetett. Szóval a sok komment az évek alatt a nemlétező hiányosságára eléggé paranoiássá tette. Tekintetét hirtelen a lány szemébe dobta.
- Dé, aum... me'etunk akah, 'a ez néked megfelel. - próbálta javítgatni magát minden erejével. De mire válaszolhatott volna, sőt, mire a most már felül írt mondat is elhangzott volna, a beszélgetőpartner már neki is indult. Aksel megrázta a fejét, kiegyenesedett, majd lassú léptekkel és egy félig felvont (inkább bizonytalan, mintsem megvető, olyan 60-40 arányos) szemöldökkel követte a lányt.
- Ázt mundtad, ném tudod, mehhe. - nézett összezavarodottan a szőke lányra, mikor utolérte. Úgy tűnt, ő mégis tud valamit, amit Aksel nem. Keserédes volna, hisz így segíthetett a franciának is, de így feleslegesen társultak. Lehet a másik útba tudja igazítani és már mehet is. Nem mintha olyan antipatikus lenne a hölgy, csak nemigen volt ereje a fiúnak senkihez.

Utoljára módosította:Aksel Vasquez, 2020. augusztus 3. 00:37
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. május 2. 12:26 | Link


~ Aksel ~



Aki kicsit is ismerte Lilit, tudta jól, hogy soha senkit nem tudna szándékosan bántani, egyszerűen hiányzott a rosszindulat az érzelmi adatbázisából. Mikor hébe-hóba mégis olyasmit mondott, vagy tett, amivel megsértett valakit, azért vagy azonnal bocsánatot kért, vagy sohase, utóbbit is csak azért, mert valóban nem fogta fel, hogy a másikkal goromba lett volna.
Sajnos azonban ez a fiú (még) nem ismerte őt, és szavaiból, tekintetéből ítélve meg is bántódott Lilkó megjegyzésén. Pedig ő csak egyszerű tényként állapította meg, hogy a szokásostól eltérő, és egy árnyalatnyival nehezebben érthető, amit a fiú mond. De mivel Lilit minden érdekelte, a szokásostól eltérő, szokatlan pedig méginkább, valóban tetszett neki a srác kiejtése.
- Téényleg? De jó! Tudtam ám, hogy sok külföldi jár ide, de még nem sikerült sokkal megismerkednem.
Ahogy ezt kimondta, eszébe jutott, hogy egymás neveit még nem is tudják. Szóval az illetlen megjegyzését nem ártott volna bemutatkozással kompenzálni, amire hamarosan sort is kerített, de előtte még elhatározta magát.
Ugyanis, bár ketten se tudták, hol van, vagy nincs bármelyikük klubhelyisége jelenlegi helyzetükből nézve, mégis nagyobb esélyt látott arra a lány, hogy megússzák ezt az estét, ha összefognak. Rosszabb nem lehetett legalábbis.
A srác szavaira megrázta a fejét.
- Tényleg nem tudom.. de induljunk el valamerre, aztán majdcsak meglátunk valamit, egy szobrot, festményt, ajtót, vagy akármit, ami ismerős, és segíthetünk egymásnak.
Még nem tudta, hogy merre is legyen az az arra, így aztán először is a másik felé fordult, szemébe nézve várva, mit is szól a tervéhez.
- Ó.. és izé, Lili vagyok - nyújtotta ki kezét, és barátságosan elmosolyodott. Remélte, hogy ez kicsit megenyhíti a srácot.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint