Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

Eltelt pár nap a Juliskás eset óta, de nem hagyott nyugodni az eset. A papírjaimat visszaküldték, még ki sem bontottam, mert nem akarom a mellékelt leveket elolvasni. Szerencsére azóta összeszedtem magam, és az ilyen helyzetekre fel leszek készülve ezek után. De mindegy is, legalább nem unatkoztunk és bírtam, ahogy kiáll magért és nem érdekli, hogy mi lesz a következménye. Nem vagyok biztos benne, hogy ha hazaírok és a család küld egy panaszlevelet, érdekelte volna az igazgatót, hogy ő mit mond. Eleget jattoltak a Bagolykőbe már, hogy legyen egy kis befolyásuk, de én meg eléggé utáltam mindig is őket ahhoz, hogy soha fel ne használjam ezt a lehetőséget. Most, mivel már ők is utálnak, így még kevésbé van esély arra, hogy hazaírjak egy ilyen kis affér miatt. Az órák már lementek, és mivel tél van már, be is sötétedett, úgy gondoltam hát, hogy látogassuk meg a csillagvizsgálót, és vizsgáljunk csillagokat. De az erkély közelebb volt és ott lehet cigizni is, szóval a Göncölszekér még ráér. Egyébként sem gondoltam komolyan, hogy a sok okoska közé bemenjek. Nem sok idő múlva előkerül az ezüsttartóból a cigaretta és már füstölgök is, nézve Bogolyfalva fényeit. Egész jól néz ki innen messziről, most legalább kikémlelhetem magamnak, hogy hol vegyek lakást, vagy házat. Már, ha itt maradok és ugye az ösztöndíjam is el tudom intézni. Nem hiszem, hogy Iza engedné, hogy náluk csövezzek, vagyis inkább Norbi nem, ezt mondjuk meg tudom érteni. Nem kell nekik egy kisfiú, majd lesz saját, haha. Nyugalomban füstölgök, nem sietek, amikor megcsap egy szellő, tehát valaki szintén az erkélyt nézte ki magának, egy kis éjszakai elmélkedésre. Csak egy pillantást szeretnék rá venni, és elég is lesz.
- Áhh, Jules - lehelem halkan, majd visszafordulok és nem hagyom, hogy ez a nőszemély elrontsa a kedvemet és újra azzal vagyok elfoglalva, hogy a Macskabagoly, vagy a Holdfény utca lesz a megfelelő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=789297#post789297][b]Farkas Zétény - 2020.01.15. 09:02[/b][/url]

Eltelt pár nap a Juliskás eset óta, de nem hagyott nyugodni az eset. A papírjaimat visszaküldték, még ki sem bontottam, mert nem akarom a mellékelt leveket elolvasni. Szerencsére azóta összeszedtem magam, és az ilyen helyzetekre fel leszek készülve ezek után. De mindegy is, legalább nem unatkoztunk és bírtam, ahogy kiáll magért és nem érdekli, hogy mi lesz a következménye. Nem vagyok biztos benne, hogy ha hazaírok és a család küld egy panaszlevelet, érdekelte volna az igazgatót, hogy ő mit mond. Eleget jattoltak a Bagolykőbe már, hogy legyen egy kis befolyásuk, de én meg eléggé utáltam mindig is őket ahhoz, hogy soha fel ne használjam ezt a lehetőséget. Most, mivel már ők is utálnak, így még kevésbé van esély arra, hogy hazaírjak egy ilyen kis affér miatt. Az órák már lementek, és mivel tél van már, be is sötétedett, úgy gondoltam hát, hogy látogassuk meg a csillagvizsgálót, és vizsgáljunk csillagokat. De az erkély közelebb volt és ott lehet cigizni is, szóval a Göncölszekér még ráér. Egyébként sem gondoltam komolyan, hogy a sok okoska közé bemenjek. Nem sok idő múlva előkerül az ezüsttartóból a cigaretta és már füstölgök is, nézve Bogolyfalva fényeit. Egész jól néz ki innen messziről, most legalább kikémlelhetem magamnak, hogy hol vegyek lakást, vagy házat. Már, ha itt maradok és ugye az ösztöndíjam is el tudom intézni. Nem hiszem, hogy Iza engedné, hogy náluk csövezzek, vagyis inkább Norbi nem, ezt mondjuk meg tudom érteni. Nem kell nekik egy kisfiú, majd lesz saját, haha. Nyugalomban füstölgök, nem sietek, amikor megcsap egy szellő, tehát valaki szintén az erkélyt nézte ki magának, egy kis éjszakai elmélkedésre. Csak egy pillantást szeretnék rá venni, és elég is lesz.
- Áhh, Jules - lehelem halkan, majd visszafordulok és nem hagyom, hogy ez a nőszemély elrontsa a kedvemet és újra azzal vagyok elfoglalva, hogy a Macskabagoly, vagy a Holdfény utca lesz a megfelelő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=789300#post789300][b]Julianne M. Ainsley - 2020.01.15. 09:58[/b][/url]

A legutóbbi incidens Zéténnyel nem hagyta teljesen nyugodni. Bármennyire is érzi jogosnak, hogy a sarkára állt és nem csicskult be, ahogy valószínűleg mindenki más tette volna egy ilyen helyzetben, be kellett látnia, hogy ettől még a fiú ösztöndíja valós és megoldandó probléma. Szánt szándékkal nem kereste, mert nem kellett, ellenben most, hogy végzett munkájával, gondolta szív egy kis friss levegőt.
Ahelyett, hogy egyből hazafelé indult volt, az erkélyhez sétált, ahol mit ad isten, pont a rellonos dohányzott. Jules nem csapott nagyobb zajt a szükségesnél, jelenlétét azonban nehéz lett volna nem észrevenni, így a másik megelőzi a köszönéssel. Neki végül is mindegy.
- Hello - nem viszi túlzásba, ellenben zsebre vágja kezeit. Egy enyhe szellő belekap begombolatlan kabátjába, a hideg pedig csontjáig hatol. Talán mégsem volt jó ötlet ez az egész. Jobbjával hátratűri szőke tincseit, hogy aztán ismét elrejtse a szövet melegében, mielőtt még jéggé fagyna. Nem is igazán tudja, hogyan kéne ebbe belekezdenie, elvégre bocsánatot nem akar kérni, nem érzi szükségét. Ettől függetlenül valahogy neki kell kezdeményeznie, még ha erősen kérdőjeles is a miként. Összepréseli ajkait egy pillanatra, majd legyűrve büszkeségét Zétény mellé lép és pillantását a távolba révedő arca szegezi.
- Szóval különbözeti vizsga. A Tanulmányival kellene beszélni a tantárgyak elfogadtatásáról. Ha az adott tanár beleegyezik, akkor nem kell ismét nekirugaszkodnod - kertelhetne, felvezethetné, tarthatna unalmas előadást az ösztöndíj mikéntjéről, de a folyamat nem nála akadt el. Persze a legjobb az lenne, ha minden felvételi követelmény esetén az oktatóval egyeztetne. A tanterv 70%-ának meg kell egyeznie, ha ez megvan, akkor el kell fogadnia a tárgyat, tehát a különbözeti vizsga nem elvárt. Ha lesz is olyan, akinél nem jár sikerrel, nem mindegy, hogy öt vagy egy tárgyból kell megint átmennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=789306#post789306][b]Farkas Zétény - 2020.01.15. 10:37[/b][/url]

Kap egy hello-t, amire nem számítok. Mármint a köszönésre igen, de inkább arra, hogy most jól kiosztanak. Hányszor átéltem már, hogy amikor kiosztottam egy pozícióban lévő embert, megkeresett, vagy éppen összetalálkozott velem és akkor rám borította a bilit, még a szomszédéból is jutott. Megtanultam ezt kezelni, és nem éreztem túlzásnak a múltkori belépőmet. De nem nézek rá Jules-ra, csak keresem tovább a megfelelő telket, vagy lakást. Gondolkodtam társasházban is, de nem biztos, hogy azt el tudnám viselni. Továbbra is szótlanul bagóznék, ha Jules bele nem kezdene a mondandójában. Mivel ez azért mégiscsak egy gesztus, ha figyelembe vesszük az első találkozást, nem maradhatok megsértődve, gáz lenne.
- Köszönöm -  fordulok a lány felé teljes testtel, és halvány mosolyt erőltetek az arcomra. Nekidőlök a korlátnak és nem, nem fújom a lány arcába a füstöt, látványosan kifelé gomolyodnak azok a felhők, amint elhagyták az ajkaim.
- Kérsz? - mutatom fel az ujjaim között pihenő izzó végű rudat a lány felé, és ha kér, előveszek egy másikat majd neki az ezüst cigarettatartóból. Egyébként pont végzek a sajátommal, így lassan el is nyomom és ha van hamutál odateszem, egyébként lepöccintem az erkélytől a dekket.
- Egyébként, most miattam jöttél? - kérdezem, majd most végigmérem már én is. - Jó a kabátod - még hozzátenném azt is, hogy meg ami benne van, de nem hiszem, hogy nincs tisztában a testi adottságaival. Szép lány volt mindig is, a korral pedig nőiesedett, nem mintha olyan öreg lenne Jules, sőt.
- A randi még mindig áll, csak már nincs feltétele - ebből is látszik tovább, hogy mennyire empatikus vagyok, hogy szinte bárkinek adok több esélyt. Ő pedig ki is harcolta magának, de biztos vagyok benne, hogy neki más elgondolásai vannak ebben a tekintetben.
- Sokat változott a tanoda? - próbálok cseverészni egy kicsit, ha éppen maradni szeretne, magam sem tudom, hogy honnan jön ez a kíváncsiság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=789323#post789323][b]Julianne M. Ainsley - 2020.01.15. 12:10[/b][/url]

Egész kellemes csalódás éri, ahogy egy egyszerű köszönetnyilvánítást leszámítva nem érkezik semmilyen egyéb válasz. Mármint gúnyos, esetleg lenéző, tudjátok, akármilyen negatív. Egyszerűen csak kedves. Azért ez egy hangyányit ijesztő Zéténytől, de e pillanatban bocsánatos bűnnek könyveljük el.
- Kösz, nem, leszoktam - int egyet kezével is, hogy megerősítse szavait. Az a helyzet, hogy tini korában, mikor még menő volt folyamatosan blázolni és azt hitték, a cigaretta mindent megold és megnyugtat, sokat szívta. Persze szülei tudta nélkül. Csakhogy a kosárlabda és a tény, hogy a nikotin többet árt, mint használ, elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy pár hónap alatt megszabaduljon rossz szokásától. Kiselőadást nem tartana róla, de ha kérdezik, szívesen megosztja saját tapasztalatait.
- Nem, de ha már itt vagy, gondoltam nem árt befejezni a félbehagyott megbeszélést - egy halvány mosoly jelenik meg arcán, elvégre minden mérge elpárolgott. Hogy ez a hőmérsékletnek, vagy a fiú normális stílusának köszönhető-e, az persze jó kérdés. Maga sem tudná megmondani. - Köszi - nem jön zavarba, el sem pirul, igazából egy laza vállrándítás kíséretében ejti meg a reakciót. Kinőtt ő már abból, hogy ilyesmik meghatározó szerepet töltsenek be a mindennapjaiban - persze azt leszámítva, hogy mindenkinek jól esik egy-egy elejtett bók. Már épp kiélvezné ezt a nyugalmas diskurzust, mikor Zéténynek sikerül ismét elérnie, hogy a magasba szökjenek szemöldökei. Mennyire bűnös gondolat, hogy egyáltalán számításba vegye a lehetőségét egy randevúnak a rellonossal? Nos, eléggé. Viszont most nincs senkije, szabad, akár a madár.
- Milyen már, hogy egyáltalán volt feltétele? - hitetlenül nevet fel és megcsóválja fejét. Javíthatatlan, az már biztos. - Nem mondok se igent, se nemet. Nem győztél még meg - keresztbe fonja karjait maga előtt és csípőjével megtámasztja a korlátot. Talán kihívónak tűnhet ez a pozíció, ő inkább csak kényelmesnek szánja. Tekintetét a falu fényei felé fordítja, úgy éri a következő kérdés.
- Az attól függ, honnan nézzük - elmosolyodik, végül teljes testével az erkély széléhez igazodik, alkarjain támaszkodva meg. Ujjait morzsolgatja, hogy a felvett hő elvesztését minél inkább késleltesse, bár fél percen belül úgyis jégcsappá válik majd. - Ahhoz képest, amilyen diákként volt, sokat. Más a procedúra hivatalos oldalán állni és persze sok mindent ilyenkor vesz észre az ember. De ez a változás nem feltétlenül rossz, csak más - megvonja vállait, ahogy a távolban játszadozó fények hol kihunynak, hol kigyulladnak. Ki-ki hazatér vagy aludni megy, esetleg beleveti magát az éjszakába. Különös érzés, hisz annak idején fele ekkora volt a falu, most meg már szinte város. Úgy hírlik, az újdonsült polgármester is felismerte ezt és talán megpályázzák a címet, aztán ki tudja.
- És te miért jöttél vissza? Vagy találóbb lenne azt kérdeznem, miért mentél el? - fejét Zétény felé fordítja, hogy megteremthesse a szemkontaktust, de testhelyzetén nem változtat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=789324#post789324][b]Farkas Zétény - 2020.01.15. 13:22[/b][/url]

Meglepően nyugodt vagyok ma, vagy csak rezignált? Talán, magam sem tudom, hogy miért nem támadtam le a lányt, és mivel az ő reakciója kedves volt, már nincs is kedvem egyelőre felpiszkálni a felvágott nyelvét. Egyelőre.
- Jó neked - most mit mondhattam volna? Én meg rászoktam, volt, hogy ennyit ettem egy nap. Biztos le is lehet könnyen szokni, de akkor a mozdulat, ami a zsebem felé ment, megszakadt és csak magam mellé engedtem a kezemet.
- Beszélgetést? Hmm - inkább nem fejtem ki mégsem, hogy amit ott leműveltünk, az egymás 'szogatása volt inkább, mint komoly beszélgetés. - De azért jófejség tőled - állapítom meg, mert én magamnak sem csináltam volna, hanem ott hagyom, vagy még be is szólok, mielőtt távozok. Elkötelezett a munkája iránt, ezek szerint, még ilyet? Pedig rohadt uncsi lehet, biztos vagyok benne. na, mindegy. A kis bókom is megköszöni, de hát nem ájul el tőle, mondjuk nem pisis kislány, hogy ha megdicsérik, hogy jól öltözködik elaléljon. Jó, miattam megtehetné, mert az megint egy másik kategória, de biztos van valakije, ha már ennyire jól néz ki.
- Nézd. Abban a helyzetben szerintem korrekt ajánlat volt - nézek rá félrebillent fejjel, kicsit somolyogva a nemlétező bajszom alatt. - Nem tudtam, hogy meg kell győzni. Ma nagyon kedves vagyok, az nem elég? - vigyorgok, majd inkább tovább terelem a szót az iskolára. Rég jártam itt, és biztos sok minden más, és nagyon sok meg nem.
- Kösz a tájékoztatást, mindent megtudtam - cinkeli a lányt és látja a kezét, ahogy morzsolgatja. Valószínűleg fázik, de mégsem megy el. Kicsit fázzon még, majd később kedves lesz és elengedi.
- Nos, tanulni. Az AMB nem sokra jó. Hogy miért mentem el? Az már egy másik történet. Nem tudod, Lyra Black jó helyre került? - utána kellett volna néznem, egy találkát megérne a dolog. Megszabadult tőlem, habár... a vége felé, már nem volt olyan rossz társaság.
- Amúgy ha fázol, elmehetünk egy melegebb helyre folytatni - tessék, milyen lovagias vagyok, hogy így hívom mégis randira. Jó, hát nem az, de az is úgy kezdődik, hogy találkoznak valahol és beszélgetnek. Szóval minden csak nézőpont kérdése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=791464#post791464][b]Julianne M. Ainsley - 2020.02.03. 09:11[/b][/url]

Igen, beszélgetést. Annak ellenére, hogy hangnemben és kimenetelben éppenséggel másképp emlékezne vissza rá az ember, attól még nem megmásítható a tény, hogy ők konzultáltak. Még akkor is jogosan nevezzük nevén a gyermeket, ha tudjuk, nem volt egy eredményes kör egyikük részéről sem, mégis, Julianne most itt van, hogy tisztázzon mindent Zéténnyel. Ez is valami.
- Hát, ha így nézzük, jófejség. Szigorú értelemben pedig a kötelességem - mit van mit tenni arckifejezéssel sandít a fiúra, majd tekintetét a lélegzetelállító kilátásra szegezi. Nem véletlenül imádta mindenki annak idején ezt a helyet és igen, az sem meglepő, hogy sok randevú helyszínéül szolgált. Talán ezért is olyan abszurd a köztük folyó párbeszéd ugyanezen témakörben. Tagadhatatlanul imponáló számára, hogy a másik köti az ebet a karóhoz és akár szívesség nélkül is hajlandó lenne randira vinni - lássuk be, Farkastól ez igen nagy elismerés. Nem teszi ki a falára, minden bizonnyal élni sem fog vele, de megjegyzi, hogy rosszabb napjain majd ez jusson eszébe. Nincsenek rosszabb napjai. - Abban a helyzetben a normális viselkedés lett volna korrekt - szemöldökei finom ívben emelkednek meg arra utalva, hogy ennek ellenkezőjéről meggyőzni nagyjából lehetetlen. - Ha ennyivel le lehetne venni a lábamról, nem lenne ember, akivel ne mentem volna randizni - egy apró, hitetlen nevetés hangzik fel mondandója végén, mert bármennyire is képtelen ez így kimondva, sok igazság van benne. Csak azért, mert valaki kedves velünk, még nem mondunk neki igent - jobb esetben.
- Mi nem voltunk olyan szoros kapcsolatban, hogy beszéljek vele. De utolsó információim szerint férjhez ment, így gondolom minden oké vele - megvonja vállát, de nem tudja figyelmen kívül hagyni a Zétény hangjában megbúvó csalódott kíváncsiságot. Az egész iskola kettejükről és a frigyükről pletykált, talán még a vakok és süketnémák is hallottak róla, így nem kis döbbenetet váltott ki az eltűnő Farkas és az újonnan boldog házasságban élő Lyra. Akármi is történt, minden bizonnyal a másik ezt kívánja legkevésbé feszegetni. Azért Jules csak kihúz majd belőle ezt-azt...
- Ez egy remek ötlet. Gyerünk - fel sem merül benne, hogy ez tulajdonképpen egy randi. Csak az lehet az, amire akként is gondolunk, nem? Így hát, mivel két régi ismerős leül cseverészni, ez semmiképp sem jelent többet egy forró italnál egy asztal két oldalán ülve és merengve a régi emlékeken. Ellöki magát a korláttól és befelé indul, nyomában a rellonossal, hogy keressenek valami nyugalmas, meleg helyet.