Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

Fájdalmasan szisszenek fel, ahogy fejemet a nap felé billentem. Jól lehet már egy hónap is eltelt, de a szemeim még mindig rettentően érzékenyek. Minden nap napszemüveget kel viselnem és az átkozott migrének végett mentolos cukorkák helyett már a fájdalomcsillapítókat kapkodom befelé. Most is szinte kínzás ez az erős fény, de már annyira nem bírom a kastélyban rostokolást, hogy kellett egy kis friss levegő. Fura hogy tél ellenére mégis olyan az időjárás, mintha tavasz lenne. Rügyeznek a fák, bújik a hóvirág... kész őrület, nem?
Mikor egy fél hónapra elvesztettem a szemem világát, azt hittem nekem teljesen végem, hogy nem fogom megérni a tavaszt sem hogy nem tudom megköszönni végül anyámnak azt amit értem tett. Ennek ellenére mégis itt vagyok. Anya - mert most már nem Linnek szólítom - kifizette a műtétem és emellett lelki támaszt és fedelet adott a fejem fölé a procedúra alatt. Miután megtudta, hogy apám miket művelt velem gyerekkoromban, teljesen új arcát mutatta meg nekem. Végre az az édesanya lett, akire mindig is vágytam, akire végre támaszkodhatok. Már bánom, hogy legalább az ő kedvéért nem mentem haza. Ha apám nem lenne, szó nélkül utaztam volna vissza a szünetre Franciaországba. Hogy az igazat megvalljam, nem tudom anyám mit eszik Raphaelen. Jó, értem én, hogy sok pénze van, de ezen kívül egy pöcs. Egy kegyetlen pöcs, aki még a saját gyerekeit is kihasználta.
Belenyúlok zsebembe, majd előveszek egy az előbb említett tablettát. Szinte már rájuk szoktam. A fájdalom olyan elviselhetetlen, hogy egy nap négyet is beveszek, csakhogy jobb legyen. De sosem lesz az, csak rosszabb. Ingerülten túrok bele ezúttal már rövid hajamba. Mert igen, ez is megváltozott rajtam. Hiányoznak hosszú fürtjeim, de áldozatot kellett hoznom. Rájöttem, hogy igazából Raphael kedvéért volt az a hajviseletem, ami és hogy csak neki akartam eddig megfelelni. De már senkihez sem tartozom, a saját magam ura vagyok.
A bogyó víz nélkül csúszik le a torkomon, olyannyira rutinos lettem a dologban. Miután ezzel megvagyok, lassan felkelek az erkély egyik asztala mögül, majd megindulok a bejárat felé. Látásom homályos a fény utóhatásai miatt, így imbolygok oda-vissza, mígnem nekicsapódom valaminek. Akarom mondani valakinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=784984#post784984][b]Theon Delacroix - 2019.12.22. 19:49[/b][/url]

Fájdalmasan szisszenek fel, ahogy fejemet a nap felé billentem. Jól lehet már egy hónap is eltelt, de a szemeim még mindig rettentően érzékenyek. Minden nap napszemüveget kel viselnem és az átkozott migrének végett mentolos cukorkák helyett már a fájdalomcsillapítókat kapkodom befelé. Most is szinte kínzás ez az erős fény, de már annyira nem bírom a kastélyban rostokolást, hogy kellett egy kis friss levegő. Fura hogy tél ellenére mégis olyan az időjárás, mintha tavasz lenne. Rügyeznek a fák, bújik a hóvirág... kész őrület, nem?
Mikor egy fél hónapra elvesztettem a szemem világát, azt hittem nekem teljesen végem, hogy nem fogom megérni a tavaszt sem hogy nem tudom megköszönni végül anyámnak azt amit értem tett. Ennek ellenére mégis itt vagyok. Anya - mert most már nem Linnek szólítom - kifizette a műtétem és emellett lelki támaszt és fedelet adott a fejem fölé a procedúra alatt. Miután megtudta, hogy apám miket művelt velem gyerekkoromban, teljesen új arcát mutatta meg nekem. Végre az az édesanya lett, akire mindig is vágytam, akire végre támaszkodhatok. Már bánom, hogy legalább az ő kedvéért nem mentem haza. Ha apám nem lenne, szó nélkül utaztam volna vissza a szünetre Franciaországba. Hogy az igazat megvalljam, nem tudom anyám mit eszik Raphaelen. Jó, értem én, hogy sok pénze van, de ezen kívül egy pöcs. Egy kegyetlen pöcs, aki még a saját gyerekeit is kihasználta.
Belenyúlok zsebembe, majd előveszek egy az előbb említett tablettát. Szinte már rájuk szoktam. A fájdalom olyan elviselhetetlen, hogy egy nap négyet is beveszek, csakhogy jobb legyen. De sosem lesz az, csak rosszabb. Ingerülten túrok bele ezúttal már rövid hajamba. Mert igen, ez is megváltozott rajtam. Hiányoznak hosszú fürtjeim, de áldozatot kellett hoznom. Rájöttem, hogy igazából Raphael kedvéért volt az a hajviseletem, ami és hogy csak neki akartam eddig megfelelni. De már senkihez sem tartozom, a saját magam ura vagyok.
A bogyó víz nélkül csúszik le a torkomon, olyannyira rutinos lettem a dologban. Miután ezzel megvagyok, lassan felkelek az erkély egyik asztala mögül, majd megindulok a bejárat felé. Látásom homályos a fény utóhatásai miatt, így imbolygok oda-vissza, mígnem nekicsapódom valaminek. Akarom mondani valakinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=785033#post785033][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.12.22. 23:00[/b][/url]

Túl jó idő volt. Annyira, hogy Cat csak egy hatalmas pulcsit vett fel a fekete farmerjéhez. Olyannyira hatalmas volt, hogy szinte elveszett benne, és még apróbbnak tűnt, mint amilyen valójában. Pedig nem nagy darab, nagyon vékony, annyira hogy néhányan szinte félnek, hogy bármikor összeeshet. Emellett még nem is a legmagasabb, és az arca is olyan lányos, ha lenne melle és talán hosszabb haja, bár az nem szükséges, lehetne hinni hogy egy lány. De nem, ő egy fiú.
Elindult csak, hogy valahova leül, esetleg ha összefut egy ismerőssel beszélget, mert egyedül a szobájában halálra unta magát. Aludni nem tudott, a könyvei pedig épp csak néztek rá, de nem volt ereje olvasni őket. Azért az első könyvet ami a kezébe került hozta magával, hátha megjön közbe a kedve.
Így történt, hogy azon a napon nem figyelt, és véletlenül nekiütközött egy társának. Először, nem ismerte meg, de másodszorra se. Még akkor se, hogy megszólalt, hogy:
- Ne haragudj, az én hibám. Jól vagy? - mosolygott rá, és talán ez után kezdett derengeni neki, hogy mintha már beszélt volna vele, a neve is valami T vagy D betűvel kezdődik, igen, tudja, ő az a Theon gyerek, aki lekapta a házvezetőjét, meg annak az öccsét, akinek a helyét vette át prefektusként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=785035#post785035][b]Theon Delacroix - 2019.12.22. 23:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=786006#post786006][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.12.26. 20:24[/b][/url]

Mikor már megszólalt, teljesen biztos volt benne, hogy ő az. Nem ismerte, nem beszélgettek, csak néha látta a folyosón, meg persze hallotta amiket beszéltek róla. Meg egy ilyen világos hajú ember kinek ne tűnne fel? Főleg mikor még hosszú is volt a haja.
Mondjuk Cat mindenkit megnézett. Már nem azért, mint más fiúk tennék, ő inkább mintha keresett volna valakit. Persze nem túl feltűnően nézett meg minden szembejövőt, és persze arra sem volt mindig lehetősége, hogy mindenkire vessen pár pillantást, de igyekezett.
Már ment volna tovább, mikor hallotta hogy Theon újra hozzászólt.
- Csak Cat. - még mindig fura volt neki a Paithoon, így igyekezett azt mondani. Igazából jobban is szerette a Cat-et mint a valódi nevét. Hiszen évekig a becenevén hívták, és most így huszonnégy évesen a semmiből hívják máshogyan? Jó, nem szó szerint a semmiből, mert ez a hivatalos neve, de na. - És igen, én vagyok. Miért kérded? - nem mintha parázott volna amiatt, hogy mi miatt kérdezi. Nem gondolt olyanokra, hogy biztosan valahonnan valamilyen pletykát hallott róla, vagy hallotta ahogy kibeszélik. Ha ez is lett volna a helyzet, Cat valószínűleg csak hátradőlt volna a székében vagy gondolatban, és azt mondta volna: "Azta! Van egy fanclubom!".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=786025#post786025][b]Theon Delacroix - 2019.12.26. 21:41[/b][/url]