36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2018. április 8. 16:44 | Link


Hihetetlen boldogság tölti el a hirtelen beköszöntő, szinte már nyárias melegre - ami őt lepné meg a legjobban, ha tudna a saját érzéseivel, érzeteivel foglalkozni. Tudni való, amíg a másoktól eltanult mozdulatokat tudja kritizálni, és úgy alakítani, hogy hozzá illően adja elő őket, addig, amíg valójában belőle fakad, legyen az bármennyire kevés, képtelen elemezni, vagy úgy egyáltalán, észrevenni. De nem is ez most a lényeg. Az erkély egyik székén dől hátra éppen, kényelmesen, mégis nőiesen, ahogy lábait felrakja a korlátra, s leteszi a szívószállal ellátott limonádét az asztalra. Vörös haját összefogta, így csak a babaszálakat kell kisöpörnie vékony ujjaival az arcából, amiket egy kósza, és minden bizonnyal tudatlan, rosszindulatú szellő pakolt oda. Haloványan, elégedetten el is mosolyodik, ahogy lehunyja szemeit egy napszemüveg alatt. Igen, elégedett. Magával, az idővel, a teljesítményével, amiért a többi lány utálja őt az edzéseken, és amiért olyan ügyesen képes volt elültetni a bogarat Adrian fülében. Mert sikerült neki, minden sikerül, amit csak akar, és ez egy extra lapáttal is rárak az önbizalmára.
Egy piros, magasított derekú nadrágban van egyébként, nem azért, mert bármit is rejtegetnie kellene a hasán, hanem azért, mert ettől hosszabbnak tűnnek a lábai, és egy hozzá illő topban, meg természetesen szandában, ha már ennyire beütött a napsütés. Az átlagosnál sokkal sápadtabb, fehér bőre szinte visszaveri a napfényt, ahogy ennyi helyen láttatni engedi magát. Talárja a mellette levő széken, szépen összehajtva és lerakva, most úgysincs rá szüksége.
Utoljára módosította:Valery Madelaine Fisher, 2018. április 8. 16:46
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 8. 17:00 | Link



Na, na, na, na! Nem, nem, nem nem! Fogadtam, és vesztettem, megint! El vagyok én átkozva, vagy mi a fene van? De most szívesen belementem bármi dologba, egyértelmű volt a győzelmem. Ki gondolta volna, hogy Laura olyan jó futó? Olyan kurták a lábai, hogy ha nem lennének, frizbinek nézném a lányt. Mondjuk előbb akkor el kéne dőlnie, de hagyjuk is, ő nyert és azt mondta, hogy ki kell mennünk az erkélyre, és bárki lesz ott, aki lány, azt meg kell csókolnom. Úgy, ahogy akarom, ha kell könyöröghetek, vagy bármi, de addig nem mehetek el, amíg rajta kívül meg nem csókolok ott valakit. Hát ez azért durva, az én hozzál nekem egy kiló csokit feltételemhez képest, de túlzásba vittem a magabiztosságot. Nem is vagyok annyira romantikusan kiöltözve egy ilyen cselekedethez, csak egy kék póló és egy rövid, szakadt farmer volt rajtam, némi kitűzővel tarkítva. Hiába próbáltam lebeszélni, vagy újratárgyalást kérni, ő végigröhögve az utat - és közben nem éppen a stílusomhoz való lánykákat mutogatva -, csak nemet int a fejével. Végül elérünk az ominózus teraszhoz, ő pedig félig-meddig berugdos rajta, majd leül az egyik székre, távol az erkély korlátjától. Szerencsém van, egyetlen ember áll csak ott, de az legalább csinos volt, legalábbis hátulról. Szép hosszú lábai vannak és ad magára a ruházatát elnézve. Mondjuk ha egy pasi lenne, még szerencsésebb lennék, de ha már lány van itt, legalább csinos legyen, nem? De. Lassan odasétálok mellé és egy kedves mosollyal mellé könyöklök.
- Helló, remélem nem zavarlak. Bence vagyok, sajnos még csak gólya - nézem végig a lányt most már előről is. Szerintem ez nem túl illedelmes és a dumám sem túl jó.
- Tudod, az a baj, hogy van egy kis dolgom veled, nemrégen derült ki - mondom neki egy hevenyészett félmosollyal, de azért próbálom pozitívan előadni az egészet.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2018. április 8. 17:54 | Link


Nem különösebben erőlteti meg magát a zajokra, amik pontosan két ember érkezését jelzik. Ijesztő gyorsasággal kalkulálja ezt ki, egy pszichopata pontosságával. Talán nem is áll tőle olyan messzire ez a hasonlat. A közeledő léptekre, és az érkező menetszelére viszont már kinyitja szemeit, és meg is emelkednek íves szemöldökei, ahogy a festett piros hajú fiú beszélni kezd. Magában megjegyzi, hogy nincs ebben semmi rossz, mindenki szeretne vörös lenni, és igenis díjazandó, hogy ezt fel is vállalják, sőt, tesznek is az ügy érdekében, legyenek kicsik vagy nagyok, akármilyen fiatalok. Nem különösebben zavarja Bence tekintete sem. Szereti a figyelmet, az édes fürdőzést benne, hisz ezért öltözött így, hogy megmutathassa magát, hogy megnézzék, hogy vágyjanak rá.
- Helló - halovány mosoly jelenik meg az arcán, illik a személyiséghez, amit kitalált magának, és eljátszik, hogy más ne jöjjön rá, milyen is ő valójában. A kedves mosolya mögött megállapítja, hogy Bence mennyire nem imponál neki a kisfiús kinézetével, ahogy épp nagyon lazán támaszkodik, és a napszemüveg sötét, fényt nem átengedő lencséje mögött megenged magának egy unott, egészen érdektelen pillantást, hogy végignéz rajta. Úgysem látja. Az arca többi része, a teste pedig úgyis épp ellenkezően viselkedik, a tartása, a mimikája nyitottságot, barátságosságot mutat az apró mozdulatokban, amik nem is látványosak, csak a hiányukat veszi észre az ember.
- Dolgod velem? - jóízűen nevet fel, még a tenyereit is összecsapja, olyan lányosan, elbűvölően, szinte csengve, senki nem is gondolná, hogy nincs mögötte semmi szín, semmi valódi, ami belőle jönne.
- Milyen dolgod lenne velem?
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. április 8. 18:11 | Link



Ennyire hülyén még sosem éreztem magam. Amúgy sem csókolóztam még sosem, és inkább valaki olyannak adtam volna, aki megérdemli. De a betyárbecsület, vagy a főnixtökösség - hívja úgy mindenki, ahogy akarja - megköveteli, hogy emberszámba vegyenek. Aztán lehet, hogy ez a nagy igyekezet majd egyesekben ellenszenvet szül, de ez most úgysem jut eszembe, a cél lebeg a szemem előtt, na meg az, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Az a szerencsém, hogy nem kötötte meg igazán a kezemet Laura, persze lehet, hogy akkor bele sem mentem volna. A lány is megnéz magának, aztán felnevet a mondandómra. Csengő hangja mosolyt csal az én arcomra is, és még nem tudja, hogy mennyire igaza van. Újabb bunkó egy napsugaras napon, még akkor is, ha némileg lenne mivel védekeznem. Sajnos ő nem mutatkozik be, ahogy én, persze nem is akkora baj, valószínűleg a menetrendszerű pofon után, amit majd kapni fogok, nem is igen fogom őt érdekelni többé.
- Nos, hát rád esett a választás, mert hát te vagy itt - ha még egy "hát"-at mondok, lehet, hogy valaki jól hátba fog verni. De nem akarom sokáig húzni a kíváncsiságát, meg egyébként is a szívem már majd szétveri a bordáimat - még szerencse, hogy ez a hangomon valamiért nem hallatszik, hála Merlinnek - jobb, ha a tettek mezejére lépek. Hirtelen közelebb hajolok hozzá, a két tenyerembe fogom az arcát és finoman - ami tőlem telik és láttam másoktól - megpróbálom megcsókolni. Aztán elhúzódom és lesütöm a fejem.
- Ne haragudj, csak nem szeghettem meg a szavam - felemelem végül a fejem, a szemeibe nézek, illetve a napszemüvegébe, hogy retorziót vegyen. nem is érdekel Laura a háttérben, aki nagyon próbálja visszafojtani a nevetését, és úgy-ahogy sikerül is neki. Csak várok, mint egy faszent és máris sajnálom, hogy egy bakancslista ugyan megvan a hosszúnak tervezett életemből, de nem szabad akaratomból adtam valakinek, akinek szerettem volna.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2018. április 20. 19:54 | Link


Igazán szórakoztatja Bence viselkedése, sőt, a saját, kitorzult módján még aranyosnak is találja, bár az már kérdéses, hogy ez a másik félnek a javára van-e. Szerintem mindenkinek a legjobb az, ha Valery sem így, sem úgy nem veszi észre, addig van békében a kis élete, de ha már megtörtént a baj, hát jobb igyekezni, minél hamarabb lerázni. Vékony ujjaival kecsesen tolja fel napszemüvegét a hajába, így Bence szembesülhet a mögötte rejlő mogyoróbarna szemekkel. Ugyan nem túl sötétek, sőt, egészen természetes árnyalatúak, a sápadt bőr által visszavert erős napsütésnek köszönhetően talán nem annyira észrevehető a kontraszt íriszei és a fekete pupilla között. Ajaj Bence, egy újabb rossz ómen, ideje lenne kereket oldani, és inkább keresni egy másik lányt, akit megcsókolhatsz. Valery is ezen a véleményen van, bár ő még nem tudja, hogy mik a fiú indíttatásai. Azt viszont tisztán éri, hogy ez a szőke kisgyerek itt előtte nem egészen biztos a dolgában, ő pedig sosem szerette az ilyen határozatlan, kis tesze-tosza alakokat. Ennek ellenére türelmes arcvonásokkal nézi végig a szenvedését, egészen addig, amíg Bence el nem kezd nyúlni az arca felé. Akkor már villan valami bajt sejtető a szemében, mint a macskáknak, mielőtt jól beléd karmolnának, amiért olyat teszel, ami nem tetszik nekik. Valery azonban annyira lesokkolódik a ténytől, hogy valaki megcsókolta, hogy elfelejt karmolni. A legtöbb antiszociálisnak diagnosztizált fiatallal ellentétben benne mindig is túl nagy volt az emberi lények iránti undor, hogy szexuális életbe kezdjen, így hát még soha nem is ért össze a szája senkiével, hiszen ez volt a második legundorítóbb dolog, amit csak el tudott képzelni. Pár futó pillanatig leesett állal néz vissza a fiúra, mint aki el sem hisz, honnan merített a másik ekkora bátorságot. Az az igazság, hogy még mindig nem tudja mit reagáljon, azon kívül, hogy gyorsan becsukja a száját.
- Ez elég... konkrét volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. május 2. 10:48 | Link



Ez az egész egy nonszensz dolog, miért mentem bele? jaj, a fene nagy önbecsülésem, mikor látszik, hogy Laura nagyon élvezi, hogy megvezethetett. Ő csak nyer az ügyön, hiszen láthatja, hogy vagy kapok egy nagyot a fene nagy arcomra, vagy meg sem történik és akkor én leszek a béna. Eléggé furcsán álltam neki, és talán ez volt a szerencsém. Szinte éreztem, ahogy a lány szkeptikusan áll hozzám, még a szemüvegét is felemeli, hogy láthassam, nem jó pályán versenyzek, ez nem a kezdők terepe. Mégis, ahogy hátrapillantottam, a majd megfulladó, de ezt "kitűnően" álcázó Laurára, megszületett bennem a döntés. Maximum megkapom a magamét, így vagy úgy, nem vagyok már dedós, miért ne csókolhatnék meg valakit. Amúgy is idősebb vagyok egy évvel a többi elsősnél, olyan nagy korkülönbség nem lehet. Igen, több baromság a bátorságmerítésre nem jutott eszembe, így hát a tettek mezejére léptem. Fura volt a csók, már ha lehet annak nevezni, hiszen a mogyoróbarna szemű lány, csak az ajkát biztosította a művelethez, meg sem rezdült. Persze, az tökéletesen látszik most már, hogy teljesen lesokkoltam, ami szerintem természetes reakció. A válasza viszont iszonyat meglepő, hirtelen én sem tudnék jobbat kitalálni. De egyelőre még nem vert szájba, nem mentem el Versaille-ba.
- Tudom - az én válaszom elég suta, de azért megtoldom. - Most igazán nem tudom eldönteni a háttérismerettel tisztában sem, hogy büszke legyek magamra, vagy kiugorjak az erkélyen szégyenembe, hogy ezt tettem veled - vakarom meg a a bal arcom. - Sértő rád nézve, úgyhogy elnézést kell kérjek. Mivel tudnálak kiengesztelni? - próbálkozom, miközben Laura szép lassan elsomfordál, és a távolban hallatszik a nevetése.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2018. május 22. 14:20 | Link


Kevés helyzet tudja ennyire meglepni Valeryt, és ez most pont abba a kategóriába esik bele, amit még nem nagyon figyelt meg igazi, hús-vér embereknél, így hát nem is tudja hirtelen, miként reagáljon. De szerencsére egészen hamar átkapcsol a gépezet, és nem csak ül az eset előtt, mintha egy robot lenne, aminek épp leégett a processzora. Ahogy észreveszi, hogy a fiú mögé pillant, ő maga is hátra fordítja fejét, hogy megnézze, mi lehet érdekesebb az ajtóban, mint ő. Nem illeti túl sok figyelemmel az ott álló lányt ugyan, csupán egy, roppant rá jellemző hűvös pillantással, miután visszafordulna az eridonoshoz.
- Mmmhm - bólint Bence szintén szűkszavú válaszára, mielőtt még a fiú megtoldaná azt. Erre egyelőre nagyon nincs más, amit mondhatna, ugyan maga sem tudja, milyen érzéseket vált ki belőle az újabb elmefuttatás. Leginkább semmit, bár tény, nem igazán sajnálná, ha a másik ugyan olyan gyorsan eltűnne, mint ahogy felbukkant. Nincs ebben semmi személyes, Valery minden embert egyenértékűen utál. Viszont ha valaki egyenesen felajánlja magát, hogy megtesz neki valamit ezért cserébe, sosem vetette meg. Oldalra billenti fejét. Ugyan most még fogalma sincs, mire foghatná be Bencét, de nem tűnik ő olyan fiúnak, akit nem lehetne rávenni valamire egy kis ferdítéssel. Főleg, hogy most már kimondottan tartozik neki.
- Hmmmm, még meggondolom - egy fokkal jókedélyűbb mosoly ül ki arcára, ahogy kinyújtja jobbját. - Valery vagyok. Csak, hogy tudd, kit csókoltál meg - és, hogy tudja, kit kell majd keresnie, mert Valery biztos benne, hogy fogja még keresni.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint