36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. október 20. 16:09 | Link

I.M.P.
csütörtök éjszaka

Rohadtul kiakadt, amikor az a rohadék kecske kos többször is ütemesen nekiverte a fejét valamelyik szomszéd szoba ajtajának. Ez lett volna az első este, amikor hajlandó volt lesöpörni a cuccait az ágyról (a földre), felkészülve egy olyan alvásra, amit nem szakít folyton félbe se egy átváltoztatott szobor, se egy lakótárs hajnali kántálása, se az, hogy megnyomja az oldalát egy soha ki nem nyitott tankönyv különösen éles csücske.  11 körül aztán elengedve a kérdést, maga mögött hagyva az ismeretlen rellonost, aki a lábát az ajtófélvának támasztva igyekezett kirángatni a zokniját egy, a személyes teret nem ismerő, korgó hasú kőkos szájából, kimászott a Rellon KH bejáratán. Nyakába vette az egész sötét, balf**z kastélyt.
Mivel a haja úgy néz ki, mint Deryck Whibley fellépés előtt és mivel a közérzete se sokban különbözik ettől, egyelőre csak bambán bámul maga elé, Bogolyfalva kivilágított utcáira meredve. A magára rángatott farmernadrág kinyitott övvel és begombolatlanul lóg rajta. Felülre azt se nézte meg, mi kerül, talán valami póló, vagy mi.
A hideg segít a fejének kitisztulni egy kicsit. Alkarral neki támaszkodik a korlátnak, néha kicsit mocorogva, néha végigdörzsölve a tenyerével az arcát. Nyomorékok.
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. október 20. 17:01 | Link

Jeffrey Kai Hampton
Soundtrack



Ez alatt a pár nap alatt szerintem összesen nem aludtam 8 órát. Mondjuk nem mintha máskor kialudnám a krumplikat a földből, de ez még nálam se normális. Csak bolyongok. Össze-vissza a kastélyban. Fülessel a fülemben császkálok végig a folyosókon mezítláb. Ez a lemez minden este. Már pár napja ez megy. A szobámban feküdtem az ágyamon, karikászöld szemekkel a plafont méregettem. Amióta Benedek elment, ez az egész kihalt, csak az én sóhajaim töltik ki a teret. Próbálom kiverni Fanni...na, nevezzük tudodki-nek!Szóval próbálom kiverni a fejemből. Egész jól megy. Ma csak minden 3. percben véltem látni arcát csukott szemekkel. Nagyrészt a levegőre menekülök a gondolataim elől. Most is letessékelem magam az ágyról és az elnyűtt, szakadt farmeremben, a vékony kezemnek túl nagy lyukat biztosító ujjatlanomban, kócos, karikás fejjel, mezítláb, negatív gondolatok fellegében indultam ki...ezúttal az erkélyre. Ja, egy 18 éves srácot így padlóra küld egy ilyen apróság. Röhej, de ez van. A magamra mondogatott "kedves" melléknevek tengerében kódorgok ki a végállomásomra. Odacsattogok a korláthoz, és előveszek a zsebemből egy kis dobozt. Ja, cigis dobozt. Tudomki miatt megpróbáltam leszokni, de most már rohadt mindegy, nem. Ajakhoz ért az egyik szál, be is gyújtottam. Igen, egy szükségtelenül depresszív tizenéves egy gyönyörű, csillagos éjszakán ott pöfékel.
- Hmmm, b***meg! - szakad ki egy sóhajjal kézen fogva, ahogy végiggondolom, miért is vagyok itt. Aztán oldalra pillantok és a szitokszó ismét kijön, csak mellé még egy majdnemszívroham is betalál. Nem vagyok egyedül. Gyors végignézem, nem tanár, vagy prefektus-e az illető. Az eredmény negatív, szóval megnyugszok. Kicsit.
- Ember, nagyon megijedtem!
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. október 20. 20:39
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. október 20. 17:51 | Link

I.M.P.
csütörtök éjszaka

Először nem érdekli, hogy valaki megjelenik mellette. Azt tudja, hogy rajta kívül egy rakás ember él itt, de csekély félelemérzete azt már nem teszi lehetővé, hogy folyton előtérben legyen; a rakás ember között pár tucat csak azért van itt, hogy idegesítse őt éjszakánként - röviden nem jut eszébe, hogy aki mellé lép, az lehetne valaki, aki feljebb áll nála.
A cigi hangjánál sandán oldalra néz, morcos arccal, aztán az illatára egy kicsit elmosolyodik. Különösebben nem vidítja fel a gondolat, hogy nem csak az ő alvása van elb**a - értelemszerűen mindkét ordítást magának tulajdonítja, mert miért jutna eszébe, hogy a srác eddig nem vette észre őt.
- Mhmfpf. - válaszolja közlékenyen, érzékeny lelkének összes fájdalmával kifakadva, hogy elmondja, mennyire mélyen sérti ez a kezdeményezés.
- Miért, éjjelente nem szoktál találkozni senkivel? - vakkantja unottan. Előre hajol, hogy ráfeküdjön a korlátra, mint egy álmos kutya, aki nyűglődik kicsit, utána hirtelen felegyenesedik, egy mozdulattal hátat fordít a falunak és felrakja a seggét a korlátra. Itt aztán újra végigméri a beatles-baba hajú srácot. A nyakát vakargatja, miközben előkerül egy szál az ő számára is. Kifújja a füstöt, aztán hol a másikat nézi, hol a feléjük tornyosuló sötét, morózus kastélyt.
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. október 20. 21:57 | Link

Jeffrey Kai Hampton
Soundtrack



Olyan nyálas ez az egész, nem? Egy felnőtt(nek kéne lennie) srác gőzölög a holdvilágos ég alatt a lány után epekedve. Nyálas. Nyálas és röhejes. A sztenderd szitutól csak annyi az eltérés, hogy nem vagyok egyedül. Egy kisebb szívroham után bemutatkozásféle dörrent el.
- Nem. Ilyen antiszoc kölyök vagyok, ha a sötétben nem látszana elég jól. - motyogtam az ezer meg ezer fényes pontot kémlelve az égen. Jól hallottam? Igen, ő is rágyújtott. Meglepve mérem végig. Olyan velem egykorú lehetett. Ha már a gondolatok elkezdtek áramlani, az is felmerült bennem, hogy elég bunkó vagyok a gyerekkel, szóval megpróbáltam korrigálni.
- Öhm, megnyugtató, hogy nem csak én mérgezem magam. Illetve fogy nem csak én növesztek hobbiból karikákat a szemem alá. - mosolyogva kicsit visszapillantok a panorámára, aztán a fókusz visszaszáll a srácra.- Ja, amúgy bocs, ha paraszt vagyok, néha véletlen így esik. De viszont annak örülhetsz, hogy téged nem letarolva ismertelek meg. Ja, valahogy nekem ez kifejezetten jól megy.
Hát, nem is lódítottam, ha visszatekintek, a legtöbb diákot letarolva ismertem meg. Biztos szólnak rólam ilyen babonák, hogy, mit tudom én, "óvakodj, jön az iszákos navinés és neked annyi". Ha nem is emiatt, de Fanni egyik jelenete miatt biztos. Nah, ne, ne, ne gondolj rá, mély levegő, alright! Na, itt van a lehetőséged, hogy beszélj valakivel és ne gondolj...rá. Gyerünk, te nyomi!
- Khm, ha megengedsz egy kérdést: te miért is nem alszol?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. október 31. 21:33
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. október 23. 00:18 | Link

I.M.P.
csütörtök éjszaka

Automatikusan elmosolyodik, amikor a fiú is ezt teszi örömében, hogy mindketten cigiznek, vagy örömében, mert szépek a csillagok vagy mert olyan rohadtul király éjjel kint bagózni a hidegben egy vadidegennel. Októberben. Egy szál nadrágban. Kai-nak más fogalmai vannak a szórakozásról.
Nem is szól közbe, de már nem veszi le a tekintetét róla. Amikor a srác parasztnak nevezi magát, Kai is lassan lecsúszik a korlátról, hogy teljes testével a másik felé fordulhasson; először szív még párat, majd elindul, hogy közelebb lépjen.
- Talán éppen hozzád hasonlókat jöttem letarolni. - mondja halkan, kissé rekedtesen, az arcuk közé fújva a füstöt; ha a srác nem lép hátrébb, öt centi se választja el őket egymástól. Kai merev arccal bámul rá; látszik rajta, hogy ideges, de jobb híján úgy is tűnhet, hogy csak a problémát keresi, mivel az okok nem biztos, hogy mindenkinek egyformán világosak. Valahogy nem úgy tűnik, hogy először kreál keveredik ilyen szituációba. Lekezelő tekintettel egyszer végigméri még a másikat, majd végleg megállapodik a szemén. Reakcióra vár.
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. október 31. 21:52 | Link

Jeffrey Kai Hampton
Soundtrack


Mindig is érzékem volt érdekes szituációkba tenyerelni, és ez a jó szokásom most is megmutatkozott.Nem tudom, mi rosszat mondtam, hogy milyen érzelmi reakciókat indítottam el a beszélgető-partneremben, de ő megindult felém. Nem vagyok egy gyáva alak (valaki a fejemben felkacagott e kijelentés hallatán), de őszintén szólva eléggé megijesztett. Az elém fújt füstje hunyorgásra késztetett, a személyes terembe való "betörése" pedig egy apró lépésre hátrafelé. Hirtelen végigfutott az agyamon, mi a legrosszabb, ami történhet? Hmmm, max nekem ugrik, eltöri valamimet. Fényes kilátások, mondhatom. "Oké, haver...-mondtam magamnak-...ha már így is vérig sértettük, akkor már mentsük a menthetőt!"
- Jó, haver, nyugi, nem akartalak megbántani, meg semmi ilyesmi! - emeltem kezeimet finoman magam elé, hátha végig sem várva a bocsánatkérő monológomat és lekever egyet. (mondjuk, ha az általános fizikai állapotomat nézzük, a sérüléstől ez nem igazán véd meg.)
- Ha el akarsz gyepálni, az nem megoldás, inkább....nemt'om, dumáljuk meg, mint jó varázslótanoncok, na? Isteni teát csinálok, by the way, beszélgetéshez ideális... - érződik a hangomon egy kis pánik, a zagyválásomból pedig már egyenesen folyik. Világ életemben utáltam verekedni, és nem is voltam jó benne és nem itt akartam elkezdeni a gyakorlást. Ráncolt homlokkal vártam egy esetleges jobbost, vagy ha mázlim van, egy megértő visszavonulást a részéről...
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. december 27. 11:51
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. november 27. 22:16 | Link

I.M.P.
csütörtök éjszaka

Egy pár másodpercig még mereven és mozdulatlanul áll a fiú előtt. Mikor az magyarázkodásba fog, mert megijed, Kai arca is enyhülni látszik; ártatlanul felvonja a szemöldökét és bár Isaac szemébe néz, a füstöt már oldalra fújja. Isaac felhúzza a kezeit, ő megtöri a szemkontaktust és leeresztett vállal oldalra fordul.
- Hogy ti milyen félősek vagytok... - Mondja az előzőhöz képest bámulatosan más stílusban; se rekedtség, se lekezelés nincs a hangjában, elmosolyodik.
- Hihetetlen. - Teszi hozzá még egyszer, érzéseit alátámasztva megrázza a fejét, utána egy fél lépéssel hátrébb lép, jelezve az egyszerű, bárdolatlan tréfát és visszavonulását.
A fiú nem láthatja, mert még mindig lefelé néz, de érezheti a vidám vigyorát. Kai csak a kellő távolságot visszanyerve kezdi el felfelé fordítani a fejét, rögtön a nyomában pedig érkezik a jobb ökle Isaac bal arccsontja irányába, a halántéka alá/mellé. Isaac akár észre is vehette, ahogy ezen az unalmas, kényszeredetten alvásmentes éjszakán, néhány pillanattal korábban Kai cigije átkerült a bal kezébe, de ha nem, vagy tapasztalat híján nem sikerült jelentést tulajdonítani egy jelentéktelen mozdulatnak, akkor sincs nagy probléma, hiszen legalább Kai ütése biztosan elkerüli a szemét.
Hozzászólásai ebben a témában
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. december 17. 13:38 | Link

Kedves Kémények és Ricsi bátyó
#Tag,you're it  #felelősségteljesprefektusok #dramaisON?


Komolyan mondom, ez a prefektus dolog egyre jobban kezd tetszeni. Főleg ez a járőrözés, még mielőtt Bubu lettem volna is sokat császkáltam kint éjjel, de most már nem köthetnek belém, hogy "Hát te meg oszt mír vagyol idekint, te lyány!" Szóval ezen az októberi csütörtök éjszakán megint csak járőrözésre voltam beosztva Ricsivel, aki nem csak Zalán, de az én bátyám is már. Tízkor kezdtünk neki körbejárni a kastélyt, igaz aznap este kicsit el voltam kenődve, hiszen Mattel nemrég szakítottunk, ami valljuk be, igen fájó volt. Majdnem, hogy 4 éve együtt voltunk. Rengeteget köszönhetek neki, mert tényleg mindig ott volt nekem, de valami történt és a végén már semmi sem volt olyan, mint előtte. Én mondtam ki néhány napja, és emiatt egy hatalmas szar alaknak gondoltam, azaz gondolom még most is magamat, mert úgy érezem, nem érdemelte meg, hogy ennyire megbántsam. Ricsinek nem mondtam semmit sem erről, sőt próbáltam mellette hozni azt a formám, aki általában vagyok, elfedve a problémám. Azt hiszem ez a kagyló megvéd, bár kitudja meddig.
Valamikor bőven tizenegy után érkeztünk a déli szárnyba, ahol az erkély kivételével mindenhol jártunk és szétnéztünk dumálgatva. Na, ezek után tartottunk pont arra, ahol a két kémény épp pöfékelt. A folyosó vége felé közeledve két sötét alak körvonala rajzolódott ki a távolban, Ricsire néztem kérdőn, majd szaporázva a lépteimet megindultam nagy lendülettel kinyitottam a kétszárnyú ajtót, s az a kép fogadott, hogy egy valaki épp arcon üt egy kócos, kísértetiesen ismerős valakit. Csak a kéz lendülését láttam, majdnem hogy lassított felvételként pörögtek le a szemeim előtt a képkockák, s ekkor tudatosult bennem, hogy a kócosabbik bizony Mattracka azaz... Matt. A másikról halvány, szivárványos egyszarvú pukim se volt, hogy ki az.
- Mi a szar?! - döbbenten néztem az előttem állókra, s elöntötte az agyamat az emlékek hada, orromba pedig beleszivárgott a cigaretták füstje. Nem akartam elhinni, anno Matt ezen az erkélyen mondta ki először, hogy szeret és itt is jöttünk össze, ami valljuk be ironikus ebben a helyzetben, hogy amióta szakítottunk itt találkozunk megint. A lábaim remegnek a talárom alatt. Ez tuti csak egy rossz álom és csak elaludtam Kedves Cica bácsi óráján. Tuti… Tuti!
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. december 27. 12:11 | Link

Jeffrey Kai Hampton
(new) Soundtrack


Olyan bénító helyzet volt. Nekem még nosztalgikus is. Egyből eszembe juttatta az iskloai bantalmazást, amit nap, mint nap átéltem a mugliknál. Legbelül nyugtalannak, ám ugyanakkor csalódottak éreztem magam, hogy mit sem változtam az évek során ilyen tekintetben. A srác megjegyzésére viszont kicsit sértetten válaszoltam.
- Inkább konfliktuskerülő. Nagy különbség. - leengedtem a kezem és már inkább értetlenül és fürkészve néztem rá, azt hittem elmúlt a veszély. Tévedtem. Hirtelen iszonyatos erejű ütés érte a bal arcomat, rögtön a támadás helyére kaptam. Csak pár másodperc kellett, hogy összerakjam, mi történt. Egyből elöntött a düh, már nem foglalkoztam sem az ésszerűséggel, sem a konfliktus kerüléssel, csak becsületesen meg akartam magam védeni. Az arcomat fogva gyorsan felegyenesedtem, hogy viszonozhassam a támadást.
- A k***a anyád, te izomagyú paraszt, ez mire volt jó? - mondtam, már majdnem kiabálva, addig felmértem, hogy elég közel vagyok-e támadásom kivitelezéséhez. Méregtől tajtékozva, összeszorított öklömet alulról indítva a gyomra felé irányítottam és teljes erőmből bevittem egy ütést. Csak ekkor futott végig az agyamon, hogy mintha hallottam volna valakit az ajtóból, de már nem érdekelt. Akkor már nem volt sem ésszerűség, sem külvilág, csak én, a támadóm és ez a helyzet, amiből nincs már más kiút...
Utoljára módosította:Jeanette Bergström, 2017. december 31. 17:46
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint