Taylor Stark

Fáradt volt, de mégsem tudott elaludni. Lassan felült az ágyban, és beledugta lábát a papucsba. Nesztelenül ment le a klubhelyiségbe, onnan pedig lassan ki a folyosóra. Néha jobbra, néha balra fordult az útelágazódásoknál, nem félt attól, hogy lebukik. Sietve szedte a lépcsőfokokat, majd egyszer csak az erkélyen lyukadt ki. Nem volt ott senki rajta kívül, bár ezt nem csodálta, hisz már rég elmúlt éjfél is, nem hogy takarodó. Ábrándozva nézte a csillagokat, és a szép kilátást, ami inkább sötét volt, mint szép. Egészen hosszan kihajolt az erkélyen, és végül csak a jobb kilátás érdekében rá is ült a korlátra. Kb. 5 perc telt el helyváltoztatással, és szépen, lassan telt az idő, míg Emily a korláton elaludt. Egy-két órát aludhatott, mikor fordulni támadt kedve. Meg is fordult. Csak hogy nem volt alatta korlát továbbá. Gyorsan, reflexből megkapaszkodott, bár nem sokat segített a gyenge keze. Hány méter magasan is lehet? Nem is lehet tudni, 200-250 m magas? Könnyek gyűltek lassan szemében, de nem mert kiáltozni, mert akkor lebukik, hogy éjjel takarodó után mászkált.
- Segítség... Segítsen valaki... - Könyörgött nyöszörögve, de hát még is, ki hallaná meg?

Taylor Stark

Fáradt volt, de mégsem tudott elaludni. Lassan felült az ágyban, és beledugta lábát a papucsba. Nesztelenül ment le a klubhelyiségbe, onnan pedig lassan ki a folyosóra. Néha jobbra, néha balra fordult az útelágazódásoknál, nem félt attól, hogy lebukik. Sietve szedte a lépcsőfokokat, majd egyszer csak az erkélyen lyukadt ki. Nem volt ott senki rajta kívül, bár ezt nem csodálta, hisz már rég elmúlt éjfél is, nem hogy takarodó. Ábrándozva nézte a csillagokat, és a szép kilátást, ami inkább sötét volt, mint szép. Egészen hosszan kihajolt az erkélyen, és végül csak a jobb kilátás érdekében rá is ült a korlátra. Kb. 5 perc telt el helyváltoztatással, és szépen, lassan telt az idő, míg Emily a korláton elaludt. Egy-két órát aludhatott, mikor fordulni támadt kedve. Meg is fordult. Csak hogy nem volt alatta korlát továbbá. Gyorsan, reflexből megkapaszkodott, bár nem sokat segített a gyenge keze. Hány méter magasan is lehet? Nem is lehet tudni, 200-250 m magas? Könnyek gyűltek lassan szemében, de nem mert kiáltozni, mert akkor lebukik, hogy éjjel takarodó után mászkált.
- Segítség... Segítsen valaki... - Könyörgött nyöszörögve, de hát még is, ki hallaná meg?

Emily Blue

Taylor már több mint egy órája próbálja lehunyni a szemét sikertelenül. Megunta a forgolodást és arra gondolt, hogy egy kis éjszakai túra nem árthat. El is indult, a Déli-Szárnynak vette az írányt hiszen ott még nem járt. Az első szinten koválygott álmosan. Viszont egy kicsit meg kellett eröltetnie az agyát, hogy megjegyezze a vissza fele vezető utat. Egy hosszú folyóson sétált éppen és a falra akasztott mozgolodó képeket bámulta amikor halk sikolyt hallott. Először elengette a füle mellett, de másodjára már összerezent a hang halatán. Azt gondolta jobb ha utána jár az ügynek, így elindult a folyosón, majd balra fordult.  Egyre hangosabbá vált a sikoly. Egy kanyar után már értehtően kilehetett venni a segítség kérő kiáltásokat. Taylor elkezdett futni a hang írányába. Egy ajtó elött találta magát amit gyorsan ki is csapott. Hirtelen hideg levegő csapta meg, egy erkélyen találta magát. Gyorsan ki szaladt a korláthoz. Letekintve egy rémült szempár csillant meg a sötétségben. Taylor azonnal kapcsolt.
- Fogd meg a kezem! - kiáltotta és a lány felé nyúlt, akinek egyre jobban csúsztak le az ujjai a korlátról.

Taylor Stark

Mintha órák teltek volna el az idő alatt, amíg ott csüngött. Léptek zaja hallatszott, ezért kezdett félni. Mi lesz, ha prefektusok? Vagy ha még rosszabb; egy tanár. Bár nehéz eldönteni, hogy melyik a rosszabb. Mindkettő nagyon rossz. Mellesleg mi van alatta? Vagy... Mekkora lehet a sérülése, ha leesik? Nem kell hozzá túl sok számolás, hogy bejelentsük a halált. Egyre közeledtek a léptek, és Em kezdett félni. Mi lesz most? Ekkor egy fiú alakja tűnt fel a sötétben.
- Segíts! - suttogta, majd megpróbált felkapaszkodni, sikertelenül. A fiú nyújtotta a kezét, és Em kis erőlködés után elkapta, de az ő ereje nem volt elég önmagában, a fiúnak kell felhúznia.

Emily Blue

Taylor látta , hogy a lány már nem fogja sokáig bírni, ezért gyorsan megragadta a kezét. tudni kell, hogy Taylor három báttya lévén igen edzett volt a kvidicsezésről nem is beszélve, így feltudta húzni az egyébként is könnyű lányt. Talán még egy kicsit nagyot is rántott a lányon ugyanis amikor a lány már felkapaszkodott ő erőteljesen hátra repült a falnak. Jó keményen beverte a fejét. Fél percig homály borította a szemét és szédelgett, de gyorsan össze szedte magát és felállt.
-Minden rendben? Jól vagy?- kérdezte, miközben a fejét fájlalta.