36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 2. 22:25 | Link



Hétvégéhez képest elég korán felébredtem és nem tudtam mit kezdeni magamma, ezért felfedező-útra indultam a kasélyban. Mindenféle kis apróságot magamra aggattam vagy a táskámba dobtam. Megint sok ékszer virítótt rajtam több, mint aminek kellett volna, de nem baj. Mmindig is ilyen voltam. Szerettem, ha sok jó kis gyűrű van a kezemen.
   Folyosókon mentem át nézelődtem, míg végül eljutottam az erkélyre. Elfogott egy kis lustaság, ezért nem mentem ki a kastélyból, de ettől függetlenül szerettem volna egy kicsit a természet közelében lenni. A táskámban a szokásos túlélő felszerelés: egy kis régcsa, egy kis ital és egy könyv. Rellonba kerültem, de attól függetlenül eléggé szeretek olvasni.
   Kicsitom az erkélyre vezető ajtót és megcsap a friss levegő illata. Nem gondoltam volna, hogy a levegőnek lehet illata, de most, majd nem három nap folyamatos bent lét, elzárkózva a természettől, máris nagyon jó volt kicsi kiülni.
   Körülnéztem kicsit és közelebb léptem a kerti korláthoz. Végig pásztáztam a virágokat, majd leültem az egyik fotelbe, és elővettem a készleteim. Törökülésbe húztam a lábaimat, majd fellapoztam a könyvet. Nem nagyon tudtam rá figyelni, ezért két-három oldal múlva becsuktam. Leraktam az asztalra és falatozni kezdtem, miközben a gyönyörű kertet figyeltem, ami pillanatok alatt megnyugtatott.
   Kicsit a másik oldalra is elnéztem, arra pedig Bogolyfalva utcáit láttam tekergőzni. Csend és nyugalom honolt. Gondoltam oda is költözöm, olyan jó volt kicsit egyedül lenni. Általában legszívesebben pörögtem volna, vagy legalább sportoltam volna. Ilyenkor a reggeli rituálé részét képezi, hogy elmegyek futni, de ma ezt hanyagoltam. Így már majdnem négy napja nem végeztem testmozgást, amitől dühös lettem magamra, hogy ahelyett, hogy mozgok és ne hagyom magam eltunyulni inkább üldögéltem ott, mint hogy fussak. Megnyugtattam magamat, azzal, hogy mivel már majdnem négy éve futok kihagyán nélkül nem ettől a pár naptól fogok ellustulni.
   Hamar elfogyasztottam mind a kettő gofrit és a narancslé is hamar eltűnt a hasamban. Újra magamhoz vettem a könyvet és olvastam. Már nyugodtan tudtam olvasni, nem zavart semmi. Megnyugtatott a táj és a csend.
Hozzászólásai ebben a témában
Vasleányka
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. április 3. 10:49 | Link

Clarissa
 ~ Délelőtt 11. óra.


Utálom magam. Nagyon. Ha ez pedig még nem is lenne elég a mai napra, akkor most bejelenthetjük, hogy nem is ismerek magamra. Ellógni egy kviddicsedzést?! Hát álmomban sem hittem volna, hogy egyszer még ilyenre fogok vetemedni és se szó, se beszéd, egyszerűen a pálya helyett totál másfelé indulok el reggel fél kilenc körül. Dasha minden bizonnyal le fogja harapni a fejem emiatt, de jelen pillanatban még abban sem vagyok biztos, hogy kapok-e fejmosást a lógásért. Elvégre az utóbbi edzéseken nem nyújtottam valami fényes teljesítményt és valószínűleg ezt ők is észrevették. Mert azért egy majdnem pont felém száguldó labdát nem valami hű de nehéz elkapni, csak én még ahhoz is béna voltam, hogy az éppen felém tartó hajtó szeméből kikövetkeztessem, hogy merre is szeretne dobni, szóval teljesen másfelé lendültem és ahh. Lehet, hogy jót röhögtek rajtam és élvezték, hogy betaláltak, engem viszont nagyon idegesített a sikertelen védés. Hát nagyjából ezért utálom magam. Az ellógásért meg nem ismerek magamra. Körülbelül ez van. Épp emiatt is voltam mérges és hiába a mérgesség, ha egy prefektusi jelvény csücsül a mellkasodon és ha egy megszeppent elsős meglát és kérdez tőled valamit, akkor segítened kell neki. Mielőtt még komolyan bedühödtem volna, gyorsan elmagyaráztam a kislánynak az Eridonhoz vezető utat és amikor eltűnt az egyik folyosón, rögtön trappoltam is tovább. Szerettem volna minél előbb elbújni az emberek elől és kigondolni a védőbeszédem arra az esetre, ha a barátnőm mégis elkapná a grabancom a lógás miatt. Most viszont legalább lesz esélye másnak is megtapasztalni, hogy milyen az őrzői poszt, már ha ugye őrzős edzést tartanak, mert az se kizárt, hogy csak szimplán passzolgatnak egymásnak meg ilyesmi. Viszont nem is ezzel kellett volna törődnöm, hanem azzal, hogy a nagy ész nélküli trappolásban majdnem eltévedtem a kastélyban és csak akkor eszméltem fel, amikor megláttam egy lányt az asztalnál ülve reggelizni. Reggeli? Hát nevezzük annak. Tettem egy lépést felé, amikor ő elővette a könyvét, én meg szó nélkül a korláthoz léptem és egy mély sóhajtás után rákönyököltem arra. Nem vagyok bunkó, meg tiszteletlen sem, de a prefektuslányka most nem kívánja megkérdezni, hogy zavar-e. És a prefektuslányka most nem akar beszélgetni. A prefektuslányka egyedül szeretne lenni.
Hozzászólásai ebben a témában

Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 3. 11:09 | Link

Miza
Délelőtt 11 óra


Olvasás közben egy kevésbé vidám levitás prefektus trappol ki az erkélyre, nem valami nyugodtan. Mérgesnek, dühösnek tűnik és nem véletlenül jöt ide. Meg szertne nyugodni vagy csak azt hitte egyedül lesz. Gondoltam, ha várok még egy öt-hat percet a kert vagy Bogolyfalva utcáinak látvány megnyugtatja.
   Ismét belemerültem az olvasásba, és vártam, amíg biztosan meg nem nyugszik. Hadd gondolja át mi a problémája és ne kelljen, rám figyelnie. Miután már nem annyira néz ki úgy, mint aki felfal ha odamész, akkor majd megkérdezheted mi a gond. Addig jobban jársz ha hagyod. Nem hittem volna, hogy valaha is ezt majd én fogom magamnak mondani, így becsuktam a könyvet, az asztalra dobtam, majd feltámászkodtam a székből és elindultam a korlát felé, óvatosan megközelítve a  prefektust.
   Odamentem mellé és én is a korlátra támaszkodtam. Ránéztem és láttam, hogy kicsit megnyugodott, úgyhogy megszólítottam.
   - Szia! - köszönök neki. - Minden rendben? Gondolom, hogy nem éppen egy rellonos idegennek fogod majd elmondani, de azért érdeklődöm - mosolygok rá megnyerően, hátha elmondja a gondját és attól megnyugszik kicsit.
   Oldalra pillantottam és figyeltem a falut és én még az eddiginél is jobban megnyugodtam. Óvatos mosolyra húztam a számat.
  - Nagyon meg tud nyugtatni a kilátás, nem? - próbálom oldani a felszültséget, pont én, aki eddig mindig csak szította. Nem éppen volt ez mindig jó, de legalább a testvéreimet, tudtam kicsit zargatni. Ők a Roxfortba mentek, én viszont a szüleink halála után, elköltöztem ide, Magyarországra az egyik nagynénémhez, így kerültem ide. Megtanultam a nyelvet és amellett még kviddicsezni is tudok, a nagybátyám által.
  Sokszor annyira dühösek lettek rám, hogy ki akartak zárni a házból, de én csak mosolyogtam, ezért nem tették. Nem is értettem, mi ennek az oka, de nem zavart, legalább nem kellett kint éjszakáznom.
Hozzászólásai ebben a témában
Vasleányka
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. április 3. 11:34 | Link

Clarissa
 ~ Délelőtt 11. óra.


Szia Dasha, nem éreztem jól magam és ezért nem mentem edzésre... Nem, ez nem elég meggyőző, ő nem tudott arról a furcsa betegségnek sem elmondható dologról. Mondjuk senkinek sem említettem, de ez most mindegy. Dasha ne haragudj, de elaludtam. Ez sem jó. A lány is tisztában van vele, hogy a juhászkutyám ébreszt és most mit mondanék, miért nem ébresztett? Hát erre nincs magyarázatom. Dasha, azért nem mentem edzésre, mert ki akarok szállni. Ez hülyeség. Miért akarnék kiszállni a csapatból? Hiszen nagyon jól tudja, hogy ez az egyetlen olyan sport, amit nagy lelkesedéssel űzök - már amikor űzöm. További kifogásokon kezdtem el gondolkozni, amikor mozgást érzékeltem a bal oldalam felől és az eddig csendben olvasó lány felállt és mellém somfordált. Ó nyugi, nem harapok én.
- Persze, minden rendben... nincs semmi gond, szép az élet... - nem kell nagy észkombájnnak lenni ahhoz, hogy fel lehessen ismerni a gúnyos hangnemet, vagyis azt, amit én éppen produkáltam. Továbbra is a korláton támaszkodtam és bámultam ki a fejemből, miközben visszatértem az alig öt perce kezdett egyszemélyes kis foglalkozásomhoz: jó kifogást találni. Dashát viszont nem könnyű átverni és nem is hazudtam neki soha - soha? - amióta ismerjük egymást, ami meg már van három éve. Még emlékszem az első edzésünkre és az első meccsünkre is, totál be voltunk parázva mindketten és a végén nem is tudom... azt hiszem nyertük is. Bár ki emlékszik már az eredményre?
- Igen - Szerintem én most megtapsolom magam. Ennyire azért mégsem lehettem elutasító és ez a szegény lány nem is adott okot arra, hogy én így viselkedjek vele, mégis ezt kapta. Bocsánatkérő arccal fordultam felé és egy biccentés után visszapillantottam a falura, bár ez sem lehetett valami hű de kedves gesztus. Mindenesetre én továbbra sem voltam hajlandó elárulni a bajom, helyette inkább tereltem a témát, biztos ami biztos. Ahogy ő is említette: nem egy idegen rellonosnak fogom elmesélni a dühöm okát.
- Izabella vagyok - biccentettem újra kicsi felé fordulva, majd a korlátra könyökölve próbáltam megkeresni Michelle házát a faluban. Hááát... valahol biztos ott állt.
Hozzászólásai ebben a témában

Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 3. 11:55 | Link

Miza
Délelőtt 11 óra


Hamarosan már vigyorogtam, de nem tudtam milrt, egyszerűen ilyen kedvem volt. Amikor elkezdet, mondani ezt a szép az életet, olyan hitetlenkedő pillantást vettem rá, mint még soha senkire. Persze, hogy szarkasztikusan mondta, de azért na!
  Valamin nagyon gondolkodott nem is a kilátást figyelte, ez lehet az oka, hogy még mindig ennyire ingerlékeny. Láttam az arcán, hogy nagyon koncetrál, hogy kieszelje valamit, csak ördög tudja, hogy mit.
  Elvigyorodtam, amikor úgy éreztem, kicsit előtörnek a kedvesebb részei és mér nem úgy válaszolt, mint aki fel akar falni vagy legszívesebben lehajítana innen. Amikor megpillantottam az arcán az összetéveszthetetlen bocsánatkérő kifejezést már fülig ért a szám. Nem tudom miért, de boldoggá tett. Kicsit furának tűnhet és az is, de nagyon!
  - Én Clarissa vagyok, de szólítsak Clary-nek - próbáltam tovább oldani a feszültséget. Ha már zavarom, akkor inkább terelem el a figyelmét, mint hogy hagyjam magában tépelődni. Már megint ilyeneket gondolok? Megbetegedtem, kedvesség bogyókat vettem be, vagy csak szimplán megőrültem?
  Visszatértem az igazi énemhez, aki már nem embermentőt játszik. Nem akartam, hogy itt örlődjön, de ez nagyon nem rám vallott, de aznap megengedtem magamnak, kivételesen.
  - Egyébként hányadikas vagy? Azt látom, hogy egy levitás prefektus - biccentek a jelvénye felé. - Milyen prefektusnak lenni? Gondolom, azért egy idő után megunhatod az emberek folyamatos kérdezősködését - mosolyodok el halványan. Ha már zavarjuk, akkor legalább mi is tudjunk meg többet a bagolyköves életről.
   Én is a falut kezdem el kémlelni és a távolban mozgó embereket, amint az utcákon sétálnak. Lehet, hogy ezért volt olyan segítőkész hangulatom, mert megnyugodtam. Ha már így alakult használjuk ki, egy évtizedben adódik ilyen egyszer, hogy én kedves vagyok valakihez, úgy igazán.
Utoljára módosította:Clarissa Annabeth Jones, 2015. április 3. 11:56
Hozzászólásai ebben a témában
Vasleányka
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. április 3. 12:21 | Link

Clarissa
 ~ Délelőtt 11. óra.


Ha bezárkózok egy hétre a szobámba és mikor kijövök, mennyi az esélye annak, hogy a legelső ember akivel találkozni fogok, rellonos lesz? Biztos van bennem valami rellonos mágnes vagy mit tudom én micsoda, de az már félelmetes, hogy én mennyi sárkánnyal vagyok képes összefutni... lassan már jobban fogom ismerni a zöld ház lakóit, mint a levitásokat. Komolyan félelmetes és a legrosszabb benne az, hogy folyton a rellonos fiúkat fogom ki. Vagy ők fognak ki engem, mintha valami kis hal lennék a tengerben. Meglehet, hogy valamiért nagyon tetszem nekik, de arról tudni akarok és meg fogom változtatni... nem érdekel, engem hagyjanak békén, nincs szükségem olyanfajta stresszre, mint amilyet ők okoznak nekem. Lányokkal meg nem is találkozok olyan sokat, talán Michelle-l még úgy, ahogy, de ennyi. Meg ugye most Clarissával. Clary. Oké, maradjunk a becenevénél, azt könnyebb kimondani és még rövidebb is.
- Negyedikes - Megint megfogom tapsolni magam. - Jó prefektusnak lenni, de fárasztó is. Nagyon fárasztó.
Örömtáncot fogok járni holnap, hogyha továbbra is ilyen elutasító leszek. A rellonos próbált velem normálisan beszélni, erre én meg úgy tettem, mintha nem is lett volna itt. Nagyrészt levegőnek néztem igen, azonban nem ilyen voltam igazából. Tehát tényleg csak a stressz hozhatta ezt ki belőlem, na meg az, hogy ellógtam a kviddicsedzést. Ez tényleg nagy bűn, mert eddig még egyszer sem hagytam ki a gyakorlást és emlékszem, még akkor is elmentem, amikor Dasha a gyengélkedőn feküdt. Mindenképpen javítani szerettem volna a teljesítményemen, viszont ma reggel úgy éreztem magam, hogy nem tudnék kimenni a pályára. Csak csalódást okoztam volna magamnak és a lányoknak is.
- Új vagy még itt? Vagy csak nem akartál a nagyteremben reggelizni? - Haladás emberek, ez már sokkal kedvesebb hangnem volt! Komolyan, egyszer még büszke is leszek saját magamra, ha ilyen szépeket tudtam produkálni. Továbbra is a korláton támaszkodtam és most már arra is hajlandó voltam, hogy kicsit a lányka felé fordultam. Talán pár perc múlva majd egy mosolyt is kap már... hát kitudja...
Hozzászólásai ebben a témában

Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 3. 12:41 | Link

Miza
Délelőtt 11 óra


Még mindig ugyanolyan elutasítóan viselkedett, de én nem adtam fel. Szerettem volna, ha nem zárkózik be ennyire, csak nem tudom miért. Lehet, hogy ez a zaklatásra való hajlamom miatt van vagy éppen a hirtelen rámtört kedvességi hullám miatt. Fura, hogy megérkezem a suliba és elsők között egy levitással találkozom, nem egy házambélivel. Nem tudom az okát, de nem is zavart, majd velük is összefutok egyszer.
   Kezdett kicsit barátságosabbá válni és már ő is kérdezett. Egy kicsit átgondoltam miért is éppen itt reggelizem, de nem nagyon találtam rá okot.
   - Új vagyok, meg nem is volt kedvem a nagy tömeggel ebédelni. Három napja érkeztem, úgyhogy inkább magamnak elkezdtem felfedezni a sulit és így kerültem ide. Meg egy kicsit a természetben szerettem volna lenni - válaszolok a kérdésére. - Te már reggeliztél vagy még csak most mész majd? - érdeklődök. Már egy kicsit felém fordult, úgyhogy már haldunk.
   Elgondolkodtam, vajon miért lehet dühös. Tudtam, hogy nem fogja elmondani, de azért találgatni még szabad. Talán egy fiú miatt. Már negyedikes, azaz tizennyolc év körül lehet. Simán lehet barátja. Vagy családi gondok, de lehet hogy éppen tanulási. Mondjuk azt kétlem, mivel még csak most fog kezdődni a tanév, másrészt pedig levitás. Nekik ilyennel sosincs gondjuk.
   - Jársz valami szakkörre? - kérdezősködöm, és próbálok minnél többet megtudni a lányról. - Hallottam repüléstan szakkörről, szíjátszókörről meg DÖK-ről is.
   Én jelentkeztem is színjátszóba, repüléstanra és még leprikón nyelv szakkörre is. Nem tudom, hogy találtam rá, de elolvastam a kiírást és azonnal megtetszett.
   Biztos voltam benne, hogy az egyikben biztos, hogy részt vesz, ha már prefektus. Nem hagyhat ki ilyen kinálkozó alkalmat, hogy részt vegyen az iskola életében.
Hozzászólásai ebben a témában
Vasleányka
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. április 3. 19:44 | Link

Clarissa
 ~ Délelőtt 11. óra.


Gondolkoztam ezen az egész kifogás dolgon és egyre inkább azt éreztem, hogy nem fogok tudni hazudni a barátnőmnek. Odaállok majd elé és megmondom neki, hogy azért nem mentem edzésre, mert nem szerettem volna csalódást okozni és akkor ez még igaz is lenne. Egyre inkább kiborít, hogy nem tudom elkapni a labdát és hiába gyakorlok, úgy érzem, mintha nem használna semmit. Sőt, inkább csak fejlődnék vissza... A múltkori edzésen a csípőmről pattant be a karikába a kvaff, hát akkor most? Ezek után még meg is lehetne érteni, hogy kellett egy kis nyugi és magány, hogy normálisan átgondolhassam a dolgokat. Semmiképpen sem szerettem volna kiszállni a csapatból, mert ez volt az egyetlen olyan sport, amit élveztem és szerettem is. Semmiképpen sem hagynám ott.
- Eltévedtél? - Fordultam újra a falu felé és megpróbáltam megtalálni az ijesztő szőke házát. - Már megvolt.
Az étkezési szokásaimat senkivel sem osztottam meg még eddig az életemben és azt hiszem nem is most fogom elkezdeni, így kicsit talán furcsán nézhettem a lányra, amikor feltette a kérdést. De hát kérem szépen, ilyenről szerintem még az sem mesél, aki mindent kitereget magáról. Én pedig még csak meg sem közelítem azt a fajtát, szóval meg ne haragudjon senki, de erről hallgatok.
- Kviddicsezek. Bár az nem tartozik igazán a szakkörök közé - vontam meg a vállam, miközben tovább kerestem Mich házikóját a távolban. - Színjátszós vagyok és úgy egy éve Edictumozok is, na meg amit említettél, a repüléstan szakkörben is megtalálhatsz.
Plusz még a prefektusi, akartam hozzátenni, de ezt végül kihagytam, elvégre a jelvényt a mellkasomon mindenki kiszúrhatja már messziről. Valójában azt hiszem ezzel van a legtöbb munka és ez fáraszt le legjobban. Nem is a kviddicsedzések, hanem a prefektusi lét. Ettől eltekintve imádom csinálni a dolgom és hiába a kialvatlanság, ha a többi kárpótol mindenért. Szeretek másokon segíteni és - kivéve a mai napot - örülök, ha odajönnek hozzám és én el tudom igazítani őket.
- Lassan viszont megyek is...
Hozzászólásai ebben a témában

Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 3. 22:53 | Link

Miza
Délelőtt 11 óra


Még mindig gondolkodott és láttam, hogy megzavartam, mert egyedül akart lenni, de úgy tettem, mint aki ezt nem veszi észre vagy csak figyelmen kívül hagyja. Most már csak halvány mosollyal az arcomon néztem a tájat. Teljes csend és nyugalom. Csak a mellettem álló lány lélegzését és a szél fújását lehetett hallani. Reméltem, hogy valamennyire megnyugodott, de ha nem akkor már tényleg nem az én ügyem. Én próbálkoztam. Ő nem engedett, annyit, hogy akárcsak segíteni is tudjak. Egyáltalán nem ismertük egymást és biztos,  hogy így eléggé zavarónak is tűnhettem. Magamra erőltettem a szokásos modorom, majd úgy válaszoltam.
   - Nem - mondom, majd én is a tájat kezdtem el figyelni. Láttam a kérdésem után a zavarodottságot az arcán. hogy is gondoltam, hogy egy vadidegen prefektust arról kérdezek, hogy reggelizett-e már? Tényleg kezdtem megőrülni.
   Meglepődtem, amikor az eddigieknél többet mesélt magáról (vagy legalábbis arról amit itt művel), mint egész "beszélgetésünk" alatt. Láttam, hogy már hamarosan távozni készül és én ebben nem is akadályozhattam meg. Nem is lepett meg, amikor rá egy két- három perccel kijelentette, hogy hamarosan indul.
   - Ha már nem leszel ennyire bezárkózott, majd találkozhatnánk, hogy tényleg beszélgessünk is valamit - vetettem rá egy féloldalas pillantást. Lehet, hogy ezzel megsértettem, de mit tettem én azért, hogy ennyire zárkózott legyen? Semmit.
   Amikor majd megnyugszik, akkor talán majd találkozhatnánk és rendesen megismerhetnénk egymást. Mivel ő volt majdnem az első ember, akivel találkoztam, biztos oka volt annak, hogy összehozott bennünket a sors. Talán egyszer még barátnők is lehetünk. Na, azért ne szaladjunk ennyire előre! Ha úgy gondolja, hogy találkozna velem (amit kétlek), akkor úgyis megkeres.
Hozzászólásai ebben a témában
Vasleányka
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. április 4. 14:12 | Link

Clarissa
 ~ Délelőtt 11. óra. Részemről zárás.


Remek időpontot tudok kifogni a durcázásra és ezt Clarissa is tanúsíthatja. Ha majd megkérdezik tőlem, hogy miért is viselkedtem úgy mint egy három éves kislány, akinek elvették a nyalókáját, akkor majd megmondom, hogy csak rossz kedvem volt és elbeszélgettem egy kedves rellonossal, aki szegény nem tett semmit, mégis olyan pillanatban kapott el, amikor totál meghülyültem. Pedig arról én egyáltalán nem tehetek, hogy rossz napom van... mondjuk senki sem tehet róla, de sebaj. Kicsit megzizzentem ma, holnapra talán elmúlik és minden megy tovább úgy, ahogy szép az élet és ahogy Izának totál nem jó. De hát tehetek én róla, hogy mindig olyan embereket fogok ki, akikről csak rossz emlékeim vannak? Nem, nem tehetek róla. Vagy talán még is...? Áh nem, biztos nem bennem van a hiba. Egyszerűen csak egy levitás prefektust jobb/könnyebb/élvezhetőbb felbosszantani? Arról nem is beszélve, hogy a végén már totálisan a türelmemmel játszottak és bár anyu szerint birkatürelmű vagyok, azért az is elfogy nálam egyszer. Mindenesetre Clarissa nem tett semmit, hogy én így viselkedjek vele, mégsem voltam beszélgetős hangulatomban és ha nem vagyok olyan hangulatban, akkor nem fogok beszélgetni. Ez ilyen egyszerű, nem is kell túlbonyolítani.
- Attól tartok én mindig ilyen... bezárkózott vagyok - vontam meg a vállam és a korláttól ellépve egy biccentéssel elköszöntem tőle. Meg sem várva, hogy mond-e még valamit, kisiettem a folyosóra és megnyújtott léptekkel igyekeztem a lehető legrövidebb idő alatt visszajutni a Levita toronyba. A mai napra úgy érzem elég volt ennyi beszélgetés, így miután bejutottam a portrén, egyenesen a szobámba siettem, mielőtt még valamelyik háztársam megállított volna valami miatt. Egyébként néha nem értem az embereket...
Hozzászólásai ebben a témában

Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 4. 20:20 | Link

Miza zárás
Délelőtt 11 óra


Láttam, hogy már tényleg mindjárt elege lesz belőlem és gondoltam békében is hagyom. Nem volt valami beszélgetős hangulatban, de próbálkoztam, még egy kicsit, de biztos voltam benne, hogy el fog menni. Azon csodálkozok, hogy nem kezdett el velem üvöltözni és küldött büntetőmunkára.
   A falut kémleltem és vártam, hátha kicsit nyitottabbá válik, de aznap nem volt valami beszélgetős hangulatban. A végén már nem volt remény, ezért hagytam is. Még majdnem öt percig álltunk csak csendben és meg sem lepődtem, amikor csak fogta magát és ment is az útjára.
   Még álldogáltam ott egy keveset, és kémleltem a falut. Hirtelen rám tört egy érzés, hogy be kéne pótolni a futást, amit elhalasztottam. Aztán mégis leültem és folytattam az olvasást.
   Közben mégis gondolkodtam és nem tudtam figyelni az olvasmányomra. Bepakoltam mindent a táskámba, és még üldögéltem egy keveset és a kertet figyeltem. Már majdnem dél volt, így összeszedtem a dolgaimat és elindultam vissza a szobám felé. Gondolkodtam, hogy elmenjek-e enni, de már egész nap nem mozdultam ki, hanem a saját könyveimből olvasgattam, majdnem éjfélig.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint