36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Navinés Nagyfiú
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2015. április 2. 19:39 | Link

-- A kisiparos csokigyáros Cheesy --


A kastély kövei nagyokat nyögnek egy igencsak súlyos test tömege alatt, majd ugyanekkora megkönnyebbült sóhajt hallatnak, mikor a cseppet sem kisméretű tulajdonos átteszi a lábát egy másik kőlapra. Majd az egész folyamat kezdődik ismét előröl. Az óriás származású fiú már igencsak hozzászokott ahhoz, hogy még a masszívabb épületek is így reagálnak a közlekedésére, de még mindig fél, hogy bármiben kárt tesz. Félénken pillantgat egyik oldaláról a másikra, vizslatja, hogy vajon hányan bámulják meg a mellette elhaladó csekély számú diáktársakból. Hozzászokott már, hogy mindenhol csak nézik, és egyre csak nézik, ő meg ettől roppantul kellemetlenül érzi magát, mert szerinte a cirkuszi látványosságokat nem csodálják akkora hévvel, mint amivel őt szokták. De most csak kevesen pislantanak rá, ettől függetlenül szeretne minél hamarabb kikerülni a többiek látóköréből, és nem úgy érezni magát, mint egy múzeumbeli tárgy. Alig ismeri még a kastélyt, fogalma sincs arról, hogy hova mehetne, ahol nincsenek sokan, és még kellemesen is érzi magát. Így hát céltalanul bolyong a hatalmas épületben, ami már egy hete az otthona - legalább is annak kellene tekintse most egy ideig. Egyelőre még nem megy neki, hogy teljesen feldolgozza az életében beállt környezeti változást, de igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy minél gyorsabban, minél jobban érezze magát az új helyen.
Számolatlan mennyiségű ajtó és boltív mellett halad el, de egyiknél sem szállja meg a kényszer, hogy megnézze, mi van a másik oldalon. Végül a kastély déli részének emeletén akad rá a kétszárnyú ajtóra, amit végül kinyit, hogy átlépje a küszöböt és a másik oldalon megérkezzen valahová. A valahová kissé hűvös, de egészen kellemes kis erkélyféle hely, ami elnyeri a behemót ifjú tetszését. Óvatosan becsukja maga mögött az ajtót, és a korláthoz sétál, hogy onnan szemlélődjön.
Utoljára módosította:Matthew Bloomer, 2015. július 27. 21:30
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Ipari KitKat
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. április 2. 22:01 | Link

A nagyfiú Grin

A kastélyban sétafikáltam, szokás szerint céltalanul. Persze ez akkor sem zavart különösebben, legalább nem siettem sehova. Néhány diáktársammal leálltam cseverészni, és olyan érdekes témákat boncolgattunk, mint például hogyan lettem prefektus, vajon mitől van és honnan jön ez a recsegés, milyen lesz az új tanév, kik lesznek a kviddicses csapattagok, még az Edictumot is megvitattuk. Azonban pár percnél többet nem társalogtam senkivel, mindenki ment valahova, kihasználta azt a kevés időt, ami még hátravolt a tanév kezdete előtt. Én nem terveztem különösebben semmit, csupán egy jó beszélgetőpartner után kutattam. Tízpercnyi egyedüllét után rám tört a színtiszta unalom, arcomon látványos volt a szenvedés, ahogy az ilyenkor lenni szokott, és kész voltam arra, hogy a Fejetlenség Folyosójára, vagy a Harsogó Portrék Folyosójára menjek abban a reményben, hogy ott biztosan történik valami. Azonban, mielőtt még ténylegesen valamelyik felé kezdtem volna spurizni, halkan ugyan, de újra meghallottam a döngést. Hirtelen azt gondoltam, maga Godzilla, vagy egy T-Rex az, aki annyira unatkozik, mint én, és ezért lerombolja az iskolát. Vaaagy annyira magányos, hogy a mosdót keresi, ahol nyugodtan és kellőképpen kisírhatja magát. Félig a hangot, félig a belső érzékeimet követve a Déli szárny Első szintjére keveredtem. Beismerem, egy icipicit betojtam, mikor megpillantottam a csukódó ajtót, de végül arra jutottam, hogy még, ha valami szörny is vár rám a túloldalon, legalább hősi halált halok. Szinte láttam, ahogy az újságban a következő vezércikk lesz olvasható: „A rendkívül bátor, vakmerő Navinés lány, Caitlyn June Iparis a Mágustanodában lelte halálát, ahol utolsó leheletéig küzdött a szörnyűséges fenevaddal, mely egész Bogolyfalvát elpusztította volna. Ha az oroszlánszívű, merész és rettenthetetlen lányka nincs, mindennek és mindenkinek vége lenne. Szeretettel és mély csodálattal őrizzük szívünkben emlékét. Nyugodjék békében!”. Hm. Nem is lenne olyan rossz cikk. Csöndesen elmotyogtam magamban, hogy egy életem, egy halálom, majd, még mielőtt meggondoltam volna magam, egy hangos csatakiáltással berontottam az Erkélyre, futni kezdtem, és szembetaláltam magam egy… Na, álljon meg a menet, várjunk csak… - Kezdtem lassítani.
A korlátot ugyanis nem Godzilla, de nem is egy T-Rex támasztotta, hanem egy fiú. Egy hatalmas méretű fiú. Értetlenül meredtem a srácra, majd, tekintve, hogy egy kis helyiségben voltunk, és nem volt elég időm a lefékezéshez, nagy sebességgel rohantam bele szegénybe. Hát, ha szörnyet nem is, de valakit letámadtam.
- Úristen, bocsánat, ne haragudj! Tudod, azért törtem így rád, mert azt hittem, itt van Godzilla, vagy egy T-Rex. Annyira sajnálom, komolyan! Jól vagy, ugye? Kérlek mondd, hogy jól vagy! - Hadartam még mindig földön kiterülve.
Hozzászólásai ebben a témában

Navinés Nagyfiú
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2015. április 2. 22:40 | Link

-- A csokigyáros kisiparos, aki mindjárt megbőget T___T --


Matthew tökéletesen békésen álldogál kint a hűs, de egészen kellemes, késő délutáni szellőben, egy-két fuvallat néha befészkeli magát a hajába, és táncra hívja néhány tincsét, majd elereszti őket, és tovasiklik. Micsoda egy céda a szél, csak néhány pillanatig van ott velünk, lágyan vagy épp keményen cirógatva meg az embert, aztán máris tovább áll, hogy valaki másnak hízelegjen.
A keményen nyitódó ajtó, és a kiáltás, ami mögötte felhangzik már nem oly becézgető, mint az előbbi kellemes kis fuvallat. Sok dolog bugyog fel Matthew koponyájának belső felében hirtelen, de legerősebben természetesen a túlélő ösztön van jelen. Vagyis, hogy el kéne menekülnie innét. De mégis hová tudna menni? Le mégsem ugorhat, hiszen akkor elnyeli őt a mélység, és szörnyet hal. Más menekülési útvonalat azonban nem lát sajnos, hiába keres. Szemeit összeszorítja és egész testében megfeszülve várja azt, hogy rárontsanak, és leátkozzák, megkínozzák, kivéreztessék, esetleg ezt a három tevékenységet gyors egymásutánban elvégezzék rajta. De nem. Egy becsapódás a hátába, majd egy tompa puffanás, ahogy Cat földet ér mögötte. Ő maga az ütközés pillanatában mélyen behúzza a nyakát a vállai közé, kezeit védelmezőn a feje köré fonja. Ha mást nem, legalább a koponyáját hagyják békén. Megperdül a tengelye körül, és szembe találja magát a földön cserebogár táncot járó Navinéssel. Igencsak szokatlan látvány. Szemeiben a páni félelem még mindig jól kivehető, de most már költözött melléje némi meglepődöttség is. Egyfelől a furcsa póz miatt, amiben a földön tekereg a lány, másfelől pedig azért, mert egy mukkot nem ért abból, amit magyaráznak neki.
- Jól... vagy? - teszi fel óvatosan a kérdést, angol szavaiba skót akcentus vegyül, ami miatt nem biztos, hogy tökéletesen megértik. Végtelenül finoman kinyújtja a kezét a hátán fekvő Cat felé, hogy szükség esetén felhúzhassa a földről a támadóját.
Utoljára módosította:Matthew Bloomer, 2015. július 27. 21:30
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Ipari KitKat
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. április 2. 23:25 | Link

Ne sírj, Nagyfiú! <3

Futás közben arra jutottam, hogy túl sok filmet néztem, vagy egyszerűen az agyamra ment valami, nagy valószínűséggel az unalom.
A korlátot támasztó óriási fiú ide-oda mozgatta fejét, minden bizonnyal menekülési utat keresett, de a kis helyiségben nem talált egyet sem. Furcsának gondoltam, hogy nem fordult meg az általam csapott lármát hallva, olyan volt, mintha számított volna erre, vagy legalábbis valami ilyesmire, de éppen én magam is nagyon furcsának tűnhettem, szóval igazán nem róhattam fel ezt az elhanyagolható apróságot. Pillanatokkal később persze a földön kötöttem ki, hol máshol, de a srác megúszta az esést, a kis mázlista. Gyorsan megfordult, szeme ijedtséget és meglepettséget sugárzott. Értetlen arckifejezéssel meredt rám, amíg beszéltem, majd skót akcentussal, angolul szólalt meg. Kérdését követően felém nyújtotta a kezét, amit én készségesen elfogadtam. És igen, újabb bizonyíték arra, hogy léteznek még lovagias férfiak!
Meglepett az, hogy nem magyarul beszélt, elvégre még a nem magyar származású diáktársaimmal is magyarul szoktam beszélgetni. Nem is tudom, talán a megszokás miatt. Legutóbb akkor hallottam angol beszédet, mikor két érme el… elnemtudommitcsinált engem és Mátét.
- Igen, minden rendben van velem. – Válaszoltam az anyanyelvemen, angolul. Mivel az amerikai-angol és a brit-angol némileg különbözik, igyekeztem nem hadarni, ahogy általában szoktam. – Te jól vagy? Annyira nagyon sajnálom, kérlek, ne haragudj, nem volt szándékos! Vagyis direkt rontottam be, meg rohantam, de aztán megláttalak, és már nem tudtam lefékezni, pedig tényleg nem akartam neked rontani. – Magyaráztam sűrű bocsánatkérések közepette. Majd’ nyakamat törtem, mikor a szemébe akartam nézni, sajnos sikertelenül.
- Azta, de magas… Hány centi vagy? Ezt hogy csináltad? Taníts, Mester! Mondjuk, ennyire magasra azért nem szeretnék nőni… De tíz, tizenöt centivel kibékülnék! – Villantottam Mattre egy széles mosolyt. Csöppnyi 153 centimmel simán elbújhattam volna a fiú mögött, akár háromszor is.
 - Jaj, egyébként szia, én Caitlyn vagyok, Navinés. Téged hogy hívnak? Mióta jársz ide? És melyik házba? – Kérdeztem barátságos mosollyal az arcomon.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint