 Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.
|
|
|
Grace Erin Green
Egy nyugodt, kissé elzártabb, hangulatos, kellemes kis helyet keresett magának. Hogy miért? Az ember, ha elég naiv, azt hihetné, hogy csak csendben relaxálni szeretne, kiüríteni a fejét, netántán egyedül lenni kicsit. Így is néz ki, ahogy csücsül az erkélyen, de nem a székben, hanem a kis kert mellett a padlón. Csücsül, kissé összehúzza magát. Persze, akár a falu gyönyörű látképét is bámulhatná ilyen elmélyülten, miközben érzi, hogy a tömör zen végigfolyik az ereiben. De sajnos, az egy egészen más személy lenne, Gabrielle képtelen ilyesmire. Ő mindig megy, csinál valamit, pörög, meg sem áll, amíg le nem fekszik. Bár néha még alva is jár, de psszt, ez titok, ő sem szívesen vállalja fel, csak ha muszáj. Az is ritkán van, amikor igazán lefárasztja magát és stresszes napjai vannak, mondjuk a vizsgák miatt.
Most viszont véletlen sem alszik, nagyon is ébren van. És ahogy ücsörög, igazából kicsit rosszban sántikál. Nemrég keverte a bájitaltan teremben óra után a kedves kis főzetet, amit most a kezében szorongat. A kis üvegcse egy zöld, trolltakony színű löttyöt tartalmaz és a szaga sem valami biztató. Most mégis kezében szorongatja és azt fontolgatja, mikor próbálja ki. Úgy bizony, jól sejtitek, drága barátaim, ez a bájital, a recept Gabrielle munkája, kemény évek kísérletezése. Sosem volt egy ügyes boszorkány, nyílt titok, hogy nem az eszéért szeretik. Ettől függetlenül a bájitalokkal mindig jó barátságban volt és elég kitartó ahhoz, hogy ezt a főzetet kikotyvassza. Semmi igazán ördöngős nincs benne, viszont ideje lesz kipróbálni.
Azonban ahogy emeli a szájához az üvegcsét, egy hatalmas nagy WARNING felirat izzik fel elméjében és villog hevesen, meg is áll a keze.
- Talán nem magamon kéne kipróbálnom. - Állapítja meg és fintorog, mert az illata nem a legjobb. Végül a mellette lévő kis kertecskére pillant és cinkos mosoly ül ki az ajkaira. Tökéletes lesz, elméletileg minden élőlényen működik, ami képes a mozgásra. Szóval gyorsan önt egy kicsit belőle a virágokra, vár egy kicsit, elhessegeti orra elől a borzasztó szagot. Még mindig várj, hátha lát valamit, de semmi. Elgondolkodik kicsit, majd eszébe ötlik valami. Lehet, hogy a zene a baj! És elkezd ritmusosan csettintgetni ujjacskáival. S lőőőn, a növények erre a mozdulatra, a ritmusra elkezdenek dülöngélni, szinkronban, hiba nélkül. Az ő arcára pedig fölényes, elégedett vigyor ül ki.
- Ez lesz az! - Állapítja meg, miközben a többi, átlátszó taknyot vizslatja úgy, mintha ez lenne maga az angol királynő koronája.
|
|
|
Gabrielle Campo
INAKTÍV
kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
|
|
Írta: 2014. november 17. 18:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=422522#post422522][b]Gabrielle Campo - 2014.11.17. 18:13[/b][/url] Grace Erin Green
Egy nyugodt, kissé elzártabb, hangulatos, kellemes kis helyet keresett magának. Hogy miért? Az ember, ha elég naiv, azt hihetné, hogy csak csendben relaxálni szeretne, kiüríteni a fejét, netántán egyedül lenni kicsit. Így is néz ki, ahogy csücsül az erkélyen, de nem a székben, hanem a kis kert mellett a padlón. Csücsül, kissé összehúzza magát. Persze, akár a falu gyönyörű látképét is bámulhatná ilyen elmélyülten, miközben érzi, hogy a tömör zen végigfolyik az ereiben. De sajnos, az egy egészen más személy lenne, Gabrielle képtelen ilyesmire. Ő mindig megy, csinál valamit, pörög, meg sem áll, amíg le nem fekszik. Bár néha még alva is jár, de psszt, ez titok, ő sem szívesen vállalja fel, csak ha muszáj. Az is ritkán van, amikor igazán lefárasztja magát és stresszes napjai vannak, mondjuk a vizsgák miatt.
Most viszont véletlen sem alszik, nagyon is ébren van. És ahogy ücsörög, igazából kicsit rosszban sántikál. Nemrég keverte a bájitaltan teremben óra után a kedves kis főzetet, amit most a kezében szorongat. A kis üvegcse egy zöld, trolltakony színű löttyöt tartalmaz és a szaga sem valami biztató. Most mégis kezében szorongatja és azt fontolgatja, mikor próbálja ki. Úgy bizony, jól sejtitek, drága barátaim, ez a bájital, a recept Gabrielle munkája, kemény évek kísérletezése. Sosem volt egy ügyes boszorkány, nyílt titok, hogy nem az eszéért szeretik. Ettől függetlenül a bájitalokkal mindig jó barátságban volt és elég kitartó ahhoz, hogy ezt a főzetet kikotyvassza. Semmi igazán ördöngős nincs benne, viszont ideje lesz kipróbálni.
Azonban ahogy emeli a szájához az üvegcsét, egy hatalmas nagy WARNING felirat izzik fel elméjében és villog hevesen, meg is áll a keze.
- Talán nem magamon kéne kipróbálnom. - Állapítja meg és fintorog, mert az illata nem a legjobb. Végül a mellette lévő kis kertecskére pillant és cinkos mosoly ül ki az ajkaira. Tökéletes lesz, elméletileg minden élőlényen működik, ami képes a mozgásra. Szóval gyorsan önt egy kicsit belőle a virágokra, vár egy kicsit, elhessegeti orra elől a borzasztó szagot. Még mindig várj, hátha lát valamit, de semmi. Elgondolkodik kicsit, majd eszébe ötlik valami. Lehet, hogy a zene a baj! És elkezd ritmusosan csettintgetni ujjacskáival. S lőőőn, a növények erre a mozdulatra, a ritmusra elkezdenek dülöngélni, szinkronban, hiba nélkül. Az ő arcára pedig fölényes, elégedett vigyor ül ki.
- Ez lesz az! - Állapítja meg, miközben a többi, átlátszó taknyot vizslatja úgy, mintha ez lenne maga az angol királynő koronája.
|
|
|
|
Grace Erin Green
INAKTÍV
Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
|
|
Írta: 2014. november 18. 23:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=423351#post423351][b]Grace Erin Green - 2014.11.18. 23:09[/b][/url] Gabrielle CampoA mai nap igazából egész eddig rémesen alakult... Úgy értem, hogy rosszabb már aligha lehetett volna, elég feldúlt voltam. Kezdődött a nap azzal, hogy ismét láttam a pirkadatot, azt, ahogy a nap vörösre színezi az eget, majd bíborra és lassan átvált kékre. Gyönyörű, fenomenális látvány... Ha az ember nem kel minden reggel ezelőtt. Szóval a hajamba markolva ücsörögtem egy ideig az ágyban és meredtem ki a fejemből, de nem sok mindenre jutottam az elmúlt pár nappal kapcsolatban. A kezembe vettem a lefordított fényképkeretet, majd elmosolyodva megsimogattam a közös fotónkat, aztán csak visszatettem a helyére. A srác egy lökött, még mindig, ez viszont nem azt jelenti, hogy bármi is változna. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd felöltözve szedtem a lábamat le, Bogolyfalvára, órára. Kicsit késésben voltam, amiért meg is kaptam a magam kis lecseszését, de nem igazán foglalkoztatott. Nem barátkozni jártam le, hanem hogy tanuljak, ahhoz pedig ideális volt. Alja munkát kaptam ezért cserébe, fűzfa ágakról kellett leszednem a kérget, ami a lehető legidegtépőbb művelet volt az egészben. Persze a végére kaptam egy nagy köteg elméletet is, amit nem értettem, minek... Komolyan, ennyi elméleti anyagot egy olyan szakmához, amiben a fő a gyakorlat... Nem értem én ezt a nőt! Szóval magamban dohogva indultam vissza a kastélyba, magam elé motyogva, hogy nem értem. Lepakoltam a szobámban, de egyszerűen semmi kedvem nem volt megint bent tölteni az egész napot, szóval ledobtam a kabátomat és elindultam a kastélyba kószálni. Végül hogyan, vagy hogyan sem, nem emlékszem, de az erkélyen kötöttem ki. Egy szőke hölgyemény már eleve ott időzött, de nem igazán vettem tudomást sem róla, sem a bájitalos üvegről, ami a kezében volt. Valahogy nem tudta felcsigázni az érdeklődésemet az eridonos nőszemély, bárhogy is próbálkoztam. Végeredményben kicsikartam magamból egy apró bólintást, de az is szinte fizikai fájdalmat okozott a számomra. Lassan kifújtam a beszívott levegőt, majd a távolba meredtem, vizslattam Bogolyfalva nyüzsgő utcáit. Halvány mosoly terült el az arcomon, azon gondolkoztam, hogy talán én is leköltözöm oda, talán ott kissé lenyugodnék és nem kéne attól tartanom sem, hogy Keikoék esetleg felkelnek az ordítozásomra.
|
|
|
|
|
Gabrielle Campo
INAKTÍV
kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
|
|
Írta: 2014. december 1. 18:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=429328#post429328][b]Gabrielle Campo - 2014.12.01. 18:41[/b][/url] Grace Erin Green
Éppen hatalmas felfedezéseken esett túl, a trutyi ott van a kezében, és ez az, ami igazán izgalmassá teheti majd lekövetkező napjait. Táncoló virágokat csinált! Ő, egyedül! És másnak talán nem lenne olyan nagy dolog, de ha a növényeknek is lesz tőle ritmusérzéke, neki még milyen lesz... bár az ízét nem tudja milyen, lehet, hogy meg se tudja inni, de ezen segít majd egy kis vanília vagy kókusz esszenciával vagy ilyesmivel, pont jó lesz arra.
Abbahagyja a dobolást, a növények csendben megállnak, ami jó jel, le lehet állítani a folyamatot. Sóhajt is egyet, elégedett vigyorral szemléli az üveget. Azonban amikor felpillant egy elég kialvatlannak tűnő, szétcsúszott, morcos, érdektelen lány áll ott, szerencsétlen meg is riad. Hirtelen nagy kerek szemekkel néz rá, kicsit össze is rezzen, majd elejti az üveget.
- Eeeehw! - Állapítja meg, ahogy a zöld trutyi végigfolyik az egyik kedvenc cipőjén, grimaszolva nézi, majd harcias tekintettel pillant a lányra. De hamar elkapja a tekintetét, vissza a bájitalra. A trutyija... ott folyik a trutyija... a kincset érő, táncos trutyija! Hát ezt biztosan nem hagyhatja csak úgy szó nélkül.
- Nézd meg, mit csináltál! - Mutat végig, ráadásul a cipőjét is úgy szereti, nem hiszi, hogy le tudja majd szedni, és már most sajnálja. Már pattan is fel, hogy beolvasson a lánynak. Noha vajmi kevéssé az ő hibája ami történt, jelenleg ő az egyetlen, akire mérges lehet, mert ahhoz, hogy magára haragudjon, bizony túl hiú.
- Cicuskám, mégis mit csinálsz te itt? Nem mondták még neked, hogy a goth stílus már nem menő? Vagy te is vámpír vagy? Jaj, bocs, ezt a poént már ellőtték... - Sóhajtja, ahogy visszagondol a Dénával való találkozásra. Ő is hasonlóan megviseltnek nézett ki, igaz a ruhatára is sötét volt, mások számára ijesztőnek hatott volna. Ám Gabrielle szemével ez ízléstelen volt. Grace nem az, csupán csak bűnbak, de most mégis minden rossz rajta.
Viszont nem várt fordulat következik be, vékony kis hangjának "csodálatos dallamára" a bájital működésbe lép. A cipői, a drágák önálló életre kelnek és ahogy mondja a magáét, és dobolni kezdenek. Furán, szemöldökeit emelve néz le, de úgy dönt, nem is törődik vele egyelőre. Szarvas hiba.
|
|
|
|
Grace Erin Green
INAKTÍV
Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
|
|
Írta: 2014. december 1. 22:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=429554#post429554][b]Grace Erin Green - 2014.12.01. 22:48[/b][/url] Gabrielle CampoMikor a nyugalom reményével érkeztem az erkélyre, hogy én itt bizony most lenyugszom, azt hiszem, hogy egy kicsit elszámítottam magamat. Társaságom akadt ugyanis, egy nagyon szőke főnix személyében. Egy ideig próbáltam őt kizárni a tudatomból, hogy nem fogok vele törődni, de aztán nem hagyta a kis szöszi. Amikor felé pillantottam, a lány összerezzent, sőt még az üveget is leejtette, amiben az az undorító trutymó volt. És még ő Eridonos? Nem úgy volt, hogy az Eridonosok nagyon bátrak és nem ijednek meg, meg ilyenek? Ch, marketingesek... Ezekben sem lehet már megbízni. A trutyi beterítette a lány nem túl szimpatikus cipőjét, nekem pedig felszaladt a szemöldököm, ugyanis a kis plázacica azonnal haragos pillantásokkal kezdett el bombázni. Oh, hát persze... Most jön az, hogy ő a legalapvetőbb emberi tulajdonságra, az egoizmusra fog támaszkodni, mert csakis kizárólag ÉN lehetek a hibás abban, hogy elejtette a nyamvadt edénykéjét. Az nem lehet, hogy ő fogta rosszul, áááá nem... A magas, irritáló hangján persze rögtön ki is fakadt, hogy nézzem meg, mit csináltam, mire megvetően elmosolyodtam, de nem kaptam a fülemhez a kezemet. Pedig az inger megvolt rá, hogy a sértő akusztikától óvjam a dobhártyáimat, mégsem tettem meg. Az nem lett volna túl előkelő. Felpattant és felém indult, láthatóan úgy felfújva magát, mint egy karácsonyi pulyka, ami alapvetően muris látvány. - Oh, mint látom bivalyok vagy vaddisznók is vannak a családfádban, mert ezt az előkelő csörtetést máshonnan nem nagyon lehetett örökölni... - jegyeztem meg kedves mosollyal, ahogy a lány egyre közelebb került. Szerencséje volt, hogy semleges hangulatban kapott el, mert ha rossz kedvem lett volna, már biztosan gyakorolnék rajta valamiféle varázslatot. Most viszont még igyekeztem nem felhúzni magamat annyira. Azonban a drága kis beszéde után már biztos voltam benne, hogy ha nem védné bűbáj ezt az erkélyt, a lány már zuhanna vagy földet is ért volna talán. Kezdte a tűrőképességeimet feszegetni, viszont a tőlem telhető leghiggadtabb hangon szóltam hozzá. - Na, most szépen idehallgass, te anyuci szőke elkényeztetett plázacicája. Először is nem vagyok a cicád, sem neked, sem senki másnak és ha ezt még egyszer kiejted a szádon, azt csúnyán megbánod. - kezdtem még szinte nyugodtan. Sajnos csak szinte, mert kezdett felhúzni a kis pláza... nem mondok inkább semmit - Bocs, de rohadtul hidegen hagy a véleményed, mert ha úgy szeretnék kinézni, mint aki az utcasarkon strihel, akkor kérnék tőled tanácsot. Te láthatóan szakavatott vagy a dologban. Igen kezdett egy kicsit felzaklatni a dolog, mert alapjáraton senkit nem szoktam csak úgy le ribizlizni. Most viszont nem tudott érdekelni a kicsilány lelkivilága, mert belém kötött, holott én semmit nem csináltam és az ilyet nem nagyon tudtam tolerálni. Ami azt illeti, nem is akartam. - Szóval nagyon gyorsan kattanj le rólam kisanyám, mert lehet, hogy te éppen menstruálsz, de ne rajtam vezesd le, mert nem vagyok a haverod! - zártam le ezzel a hozzá intézett szavaimat és kikerülve őt, meg a trutymóját az ajtó felé indultam. Semmi kedvem nem volt itt időzni tovább, épp eléggé felbosszantott már a kis szőke. Meg a táncoló cipője. - Legközelebb ha kiosztasz valakit, másik cipőt vegyél fel, nem vagy túl fenyegető, így, táncikálva... na nem mintha amúgy az lennél a negyven kilóddal.Hát igen, sosem volt bajom azzal, aki vékony, de azért nevetségesnek tartottam, hogy itt pattog nekem. Simán el tudtam volna roppantani, mint egy ropit, a kviddicsnek hála. Egyelőre azonban itt még nem tartottam, ott hogy itt hagyom, sokkal inkább.
|
|
|
|
|
