28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 12. 21:04 | Link

Iván

Hűvös reggelre virrad. Az ablakok bepárásodtak, és beszéd közben látni a leheletemet. Éjszaka csak forgolódtam az ágyban, és képtelen voltam aludni. Mindig járt valami a fejemben. Hol egy kósza gondolat, hol egy megválaszolatlan kérdés...
Mire valamelyest kivilágosodott, már készen voltam arra, hogy órára menjek, bár még a többiek durmoltak a paplanok alatt.
Hátrahagytam hát a szobát, hogy ne zavarjam az alvó társaimat. Egy ideig bolyongtam a folyosókon, aztán a Déli Szárnyban végre megtaláltam a helyet, amire éppen szükségem volt. Hogy kiürítsem a fejem.
Az erkély mindig is alkalmas volt arra, hogy eltöprengjek.
Kiléptem a teraszra, ahol a vártnál picit hűvösebb volt, így zsebre dugott kézzel álltam meg a korlát mellett.
A terasz egy bogolyfalvai utcácskára nyílt.
Eltöprengtem azon, vajon mennyire hiányzom az otthoniaknak? Igazából másik két gyerek mellett nem igazán voltam a figyelem középpontja sosem, amit amúgy teljesen megértek, amúgy sem szeretek feltűnősködni.
Kifújtam a tüdőmben maradt levegőt. Észre sem vettem, hogy bent tartottam a lélegzetem. A számból apró felhő tört elő.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 13. 21:39 | Link

Mi is lehetne jobb, ha hajnali dérnél? A friss, érintetlen reggelnél, amely magában tartogatja a nap lehetőségeit? Semmi. Legalábbis Gideon számára semmi sem jelenleg. A hajnal annyira sokat sejtet azzal, ahogyan finoman lopakodva kúszik végig a házak falán, hogy a nap legelső sugaraival keltse fel az embereket.
Leheletét látja maga előtt, ahogyan a réten kóricál. Kezei zsebre vágva. Merengőn néz a messzeségbe. Előtte már felsejlik a napfelkelte. Szereti nézni. Régen nagyon utálta, mindig egy újabb szörnyű nap kezdetét jelentette. De most egy lehetőségekkel teli új nap ígéretével kecsegteti őt a parányi narancsos sugár. Ma talán valami újat alkothat. Vagy egy régi dolgot továbbgondolhat. Lelkesen várja a múzsa csókját mindig, amely leggyakrabban ilyentájt éri őt utol. Még frissen, üdén, kipihenten. A gondolati világában még egy kicsit ott ragadva lépdes ide-oda.
De lassan kezd kicsit fázni. Kevésbé hideg reggelre számított. Jobb lesz, ha betér a meleg és oltalmat nyújtó falak közé. Éppen ez a döntés volt most talán a legjobb. Hiszen így tudja csak észrevenni a kandallós terem felé tartva a folyosó kihalt falai között kószáló Norinát. Mosolyra húzódik a szája a lány láttán. Ő a sikere megtestesítője. Valaki, akin kifogott Iván személyiségével és titokzatosságával. Azóta is édes szájízzel gondol vissza a könyvtári délutánra. Az első alkalom, amikor igazán az ő kezében volt az irányítás egy szituációban. Férfiként ez pedig imponált neki. Erre az érzésre vágyva pedig ismét a lány nyomába ered. Természetesen Ivánként. Hiszen egész reggelét Ivánként töltötte eddig. Persze kint pihent kissé, és valódi önarcképében tetszelgett az öreg fatörzseknek Iván hajával és öltözködésével ötvözve mindezt. Most nem kellett aggódnia a lebukás miatt, hiszen szinte az egész kastély alszik még. Csak ő és a vöröske nem.
 - Megint rólam álmodsz? Ez hízelgő. - Semmi köszönés, az nem is lenne idevágó. A belépő csak így hatásos. Így deríthető ki, hogy a lány valóban csak egy álomképnek hiszi-e őt, vagy valóságos, hús-vér embernek, aki fantomként megjelenik, hogy aztán eltűnhessen. Ha már Iván úgyis csak egy gondolat megtestesülése Gideon részéről. A képesség fejlesztésére és a tudása gyarapítására felhasznált eszköz. Gideon valahogy éppen így is tekint erre a másik személyazonosságára. Egy kontroll alatt tartott kísérlet az egész, ami egy kamasz lázadásából indult ki.
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 14. 17:57 | Link

Iván

Mindig utáltam ha megijesztettek. Olyankor a szívverésem kihagy egyet, és összerezzenek.
Miközben komótosan kifújtam a levegőt, megfordultam, hogy az illetőhöz vágjak valamit, aztán végül lefagytam. Na, nem csak a hidegtől - bár az ujjaim a zsebemben összefagytak - hanem a fátyolos emlékekből rémlő alaktól. Sötét, kesze-kusza haj, sötét szem, sima bőr.
A félmondat a torkomon akadt, és nagy szemeket meresztve próbáltam felidézni a fiút valamilyen emlékemben. Az egyetlen emlékfoszlány a könyvtári incidens volt, amiről eddig azt hittem csak álmodtam.
- Te elkábítottál a múltkor?
Hangom sokkal inkább csodálkozó, mintsem szemrehányó. Érdeklődve tekintek végig a fiún. Olyan vonását keresem, amiben benne van a féktelen mersz. Hogy gondolta, hogy nem fogom felismerni?
Az emlékeim lassan kezdenek visszatérni a helyükre az aznapi délutánról, de csak apránként.
Igyekszem titkolni az érzéseimet az aznapra vonatkozóan, így nem pirulok el az emlékre, amikor... kicsit közelebb kerültünk egymáshoz a kelleténél.
- Miből gondoltad, hogy nem ismerek rád?
Hangom és arckifejezésem még mindig csodálkozásról árulkodik.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint