36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 15:42 | Link

Yannick

Nagyokat szippant a levegőből. Már jó ideje az erkélyen tartózkodik, nem törődve a kicsit friss idővel, hisz neki már mit sem számít. Mostanában egyre inkább érzi magányosnak magát, ugyanis Tristannek se híre, se hamva. Fél, hogy megbántotta valamivel a fiút, esetleg hallott a Noeles incidensről, és emiatt kerüli. Ő tényleg nem akarta bántani a rellonost, minden sejtje küzdött ellene, de mit sem ért a nagyobb erővel szemben, már pedig egy vámpír esetében nincs nagyobb úr a várszomjnál, és Oliv makacsul halogatja a démon szükségleteinek kielégítését. Már nem sír, már tükörbe mer nézni, de annyi bátorságot még mindig nem sikerült összeszednie, hogy Noel elé álljon, és bocsánatot kérjen tőle. Fél, retteg attól, mikor következik ez be megint, és nincs itt vele senki, hogy a nyakába zúdítsa a gondjait. Drake tudná, mit mondjon, ha máshoz nem is ért mostohaapja, ahhoz nagyon, hogy megkönnyítse a lány létezését. Életnek már rég nem nevezi, ő már meghalt, már csak véglegesen fel kéne fognia, és nem holmi apró darabkákban kapaszkodnia, mintha azok mentőövek lennének számára.
A szemei a semmibe merednek, a korláton könyököl, és úgy néz ki, meg se moccan, ilyenkor simán elmehetne szobornak, egy szép, kecses, de merev, és veszélyes szobornak.
Az sem foglalkoztatja különösebben, hogy az eső szemerkél, sőt, mintha Isten a lány hangulatához passzintaná az időjárást. Napsütést már rég nem látott, és minden vágya, hogy végig nézzen egy nap felkeltét, vagy nyugtát, de számra mindkettő jelenség egyenlő a halálos ítélettel, és bár néha nem ez látszik, de nagyon nem szeretne még meghalni... végleg.
Fel nem tudja fogni, hogy lehet az, hogy valaki kétszer is meghaljon, már pedig, az éjszaka lényei jócskán részesültek ebben a kiváltságban, de ő nem tartozik közéjük... nem akar közéjük tartozni.
A teste megfeszül, ahogy meghallja a közeledő szív dobbanását, és most felettébb érzékeny erre. Neki már nem dobog, és ennél kínzóbb dolog nehezen létezik a világon. Szeretett ember lenni, ő azon kivételes esetek közé tartozott, akik sose vártak többet az élettől, elég volt nekik, ami jutott, de tőle elvették ezt...
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 19:33 | Link

Olivia


Szerencsére ma nem kell dolgoznom, mert megkértem Jamie-t, hogy a mai napot hadd töltsem el úgy, ahogyan én akarom. Ma még nem alszik nálam Đomi, kezdd összecuccolni és majd csak holnap költözik be. Kicsit át kell majd alakítani a szobát, úgy, ahogyan ő szeretné. Bár amikor kérdeztem azt mondta jó úgy, ahogy az van. Nem, á-á, nincsen az úgy jól, legalább két szekrény még kell és még át is kell festeni, nem tetszik nekem, hogy fehér színű, addig legfeljebb az én szobámba alszik, én meg a kanapén. Nem! A kanapén egészen biztos, hogy nem fogok aludni, tök kényelmetlen, ő sem fog ott szunyókálni, majd alszunk ketten az ágyamon, elég nagy az ahhoz, hogy mind a ketten elférjünk rajta. Mondjuk a csajok lehet nem fognak örülni ennek a kisgyereknek, de én imádom Đominicot, úgyhogy ő nem fog menni sehova. Na, mindegy, ezt majd kitalálom, inkább bemegyek a suliba, még az erkélyen hagytam az egyik tankönyvem, mikor kiültem oda tanulni. Szeretek ott lenni, az erélyen mindig minden olyan nyugodt és csendes minden, a diákok nem igazán szoktak ott mászkálni, főleg, most nyáron. Inkább a réten, vagy a faluban csatangolnak, ha tehetik, most amúgyis vizsgaidőszak van, mindenki azokra koncentrál, így nem járnak ki oda. Felveszem az edzőcipőm, egy hosszú fekete nadrágot, egy szürke hosszú ujjút, amin található pár gomb, és egy kis sötétszürke mellényként is felkapok. Teljes a szett, indulhatok!
Kilépek a lakásomból és gyors léptekkel igyekszem a kastély felé, ugyanis esik az eső, aminek örülök, csak teljesen vizes leszek. Legalább lehűl kicsit a levegő. Már este van, de a Holdalt és a csillagokat sehol sem lehet látni, mert a felhők eltakarják azokat.
Mikor megérkezek a suliba egyenesen az erkély felé veszem az utam. Pár perc alatt feljutok. Egy lányt veszek észre, most semmi kedvem csajozni, viszont szívesen dumálnék valakivel.
 - Szia Újvári Yannick vagyok, prefektus. Neked nem kéne már a szobádban lenned, szépségem? - kérdezem vigyorogva, miközben a lány mellé megyek.

megjelenés
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 18. 19:37
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 19. 18:57 | Link

Yannick

Nem fordul le, valaki határozottan az erkély felé jön, és az eridonosnak most nagyon nincs kedve a társásághoz. Már-már megdöbben magán, hisz sose vetette meg mások jelenlétét, még most így se. Persze, ahogy jön az idegen, ő is úgy rendezi a vonásait, nem akar elriasztani senkit, holott a pár hete történt események, ezt nagyban megcáfolják, mindenesetre a lány igyekszik túl tenni magát rajtuk.
Az ajtó nyílik, ahogy az várható volt, nem tekint hátra, holott nagyon kíváncsi arra, ki vetemedett még arra, hogy ilyenkor kijöjjön ide. Ő nem önkéntesen szegi meg a takarodó szabályt, neki csak ekkora szabad kimozdulni, és némi friss levegőért cserébe bevállal pár büntetést, azon aztán ne múljon.
A bemutatkozását hallva, el kell mosolyodnom, majd érdeklődve tekintek rá kék szemeimmel.
- Hmm... most megbüntetni készülsz, vagy flörtölni?- mosolyog rá, majd a vissza is fordul a táj felé. Nem mondja, hogy rosszul estek a szavai, de valamiért a nyakam ráteszi, hogy így indít minden második lánynál, neki meg valamiért nem nyerő ez.
- Ugyan már, egy olyan embert mondj, aki még nem hágta át a takarodóra vonatkozó szabályt- nevet fel halkan, mert ha már ő itt van, tuti a többi buzgó mócsing is akcióba lépett, neki meg semmi kedve egy egész prefi gárdával összefutni.
- Olivia Meyerson, Eridon- nyújtja felé illedelmesen a kezét, miközben az arcát fürkészi. Nem olyan meleg ez  a kéz, mint az embereké, és még csak hideg sincs, hogy arra foghatná. Nem, nem áll szándékában úton-útfélen hangoztatni, hogy nem  ember, épp ezért érdekli annyira, vajon mit fog szólni ehhez.
Tapasztalatból tudja, hogy félnek mindentől, ami új, vagy ami más. Én is szörnyetegként tekint magára, hisz úgy jár-kel, hogy közben nem dobog a szíve, ami ugye elengedhetetlen egy ember létezéséhez, na igen, egy emberéhez. Csak az nyugtatja meg, hogy van a kastélyban még valaki, aki talán ugyanígy tekint magára.
- Nem mellesleg, a prefektus uraság mit keres erre? Ez nem a legközkedveltebb hely, nem?- dönti kissé oldalra a fejét, úgy vizslatja Yannickot. Oké, nem mondja, hogy nem rossz pasi, mert egyáltalán nem az, sőt, csak... Oliv nem is mer senkire úgy gondolni, annyira egyszerűen kárt tud tenni bennük, hogy inkább azt helyezi előtérbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 19. 21:02 | Link

Olivia


Különös... egy árva lélek sem sétál a kastélyban, pedig már rég elmúlt a takarodó ideje. Hoppácska, nekem járőröznöm kéne, elvégre prefektus vagyok... na mindegy, majd máskor. Sietősen lépkedek, mert leginkább már a lakásomban szeretnék lenni és forró fürdőt venni, mmm... milyen jó is lenne. A lépcsőket már kettesével szedem, most tényleg gyors akarok lenni. Pár perc alatt megérkezem az erkélyre, ahol rögtön egy lányt pillantok meg. Mondom, én vagyok a világ legszerencsésebb embere! Egyszer akadok össze egy diákkal az éjszaka közepén és az is lány. Még ilyet! Csak remélem nem valami 14 éves kiscsaj, azokkal nem kezdhetek ki, bár most amúgy sincs túl sok kedvem flörtölni. Végül nem foglalkozok a könyvvel, ő sokkal érdekesebb. A lány mellé lépek, közben pedig mély hangomon megszólalok, jelzem neki, hogy prefi vagyok és közben be is mutatkozom. Ránézek a lányra és megállapítom, hogy mosolyogva válaszol. Klassz csajnak tűnik, legalábbis a beszédstílusából ezt ítélem meg.
 - Ó, hogy eltaláltad! Így szoktam flörtölni. - felnevetek. Nem, egyáltalán nem így működik ez nálam, megmutatnám, hogyan is csinálom, de semmi kedvem. Végig mérem a lányt, pont úgy, ahogy általában szoktam a nőket. Hmm... csinos, csinos és egyedi is, tetszik, majdnem olyan, mint Katherine, rá is tudnék várni, ha kellene. De egyelőre tökéletesek nekem az egy éjszakás kalandok, nem akarok szerelmes lenni, az olyan hülyeség. Akkor egy csomó rossz dolog is történhetne, szakítanánk,  vagy az egyikünk megcsalná a másikat. Nem, nem, nem, a szerelem nem nekem való.
 - Őőő... - úgy teszek, mintha gondolkodnék. - Nem, nincsen olyan diák, aki ezt a szabályt nem szegte volna meg. Ha gonosz prefi lennék, akkor most rögtön kiadnék neked egy büntető munkát. Szóval a büntetésed... - megint úgy csinálok, mint az előbb, egyáltalán nem tagadom, imádok prefektus lenni. - Csak hülyéskedem, ha tudsz egy értelmes okot mondani, miért is vagy itt, akkor nem kapsz büntit. Pedig az ilyen rosszkislányokat, mint te vagy, muszáj megfenyíteni és nekem vannak tökéletes módszereim. - vigyorgok a lányra, remélem érti mire gondolok. Beletúrok a hajamba és továbbra is a lánykát nézem. Azt hiszem ez az este jó lesz, legalábbis jobb, mint ahogy terveztem.
 - Olivia, olyan gyönyörű név, akár a te kinézeted. - bókolok, majd kezet fogok a lánnyal. Az én nagy kezemben teljesen elveszik az ő kicsi kacsója, ám azt érzem, hogy nagyon hideg a keze.
 - Húha... te nem fázol? - kérdezem kissé aggódva. Láttam a filmekben, még otthon, hogy ilyenkor a pasi mindig odaadja a csajnak a pulcsiját. A pi... francba! Most miért nincsen rajtam pulóver?! Ha ezt a kis mellénykét adom rá, azzal egyáltalán nem segítek neki. Így hát támadt egy másik ötletem. Gyorsan lekapom magamról a kis mellénykét, aztán a hosszú ujjúm és az utóbbi ruhadarabot a ráhúzom a lányra, ha tetszik neki, ha nem. Nos... "kicsit" nagy rá az én ruhám, de mindegy, jó az neki. Időközben a kockáshasamat is megvizsgálhatta, ám most már magamra öltöm a kis mellénykémet, legalább a hátam ne fázzon. Nem gombolom azt össze, nincsen értelme.
 - Hát nem, csak itt hagytam valahol a könyvem, de te érdekesebb vagy, holmi tankönyvnél. - vigyorgok a lányra. - Mit tervezel ma estére?
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 19. 21:32 | Link

Yannick

Hála égnek, az égető érzés a torkában már-már elenyésző, így nem is érez különösebb késztetést aziránt, hogy a srác vérét vegye. Ez igazán dicséretre méltó, a végén még rendes vámpír lesz belőle. Magában felhorkant, tudja, hogy ez az állapot nem maradandó, tudja, hogy nem kell sokat várnia ahhoz, hogy megint elveszítse önmagát. De nem szeretné, irtózik attól a vadállattól, ami voltaképp ő, és még fél is tőle, hisz... azt az énjét még nem sikerült megismernie.
Valahol mélyen hálás a srácnak, hogy kirángatja ebből a depresszióból, ugyanakkor furcsálja is, hogy nem rohant még el fejvesztve. Nem sokan bírnak meglenni a társaságában, nem is hibáztatja őket ezért. Az emberek ösztönösen megérzik a veszélyt, és Oliv legyen bármilyen kedves is, elsősorban egy ragadozó, és főképp emberek vérével táplálkozik, tényleg nem veti meg őket azért, hogy harcolnak az életükért... már amíg tudnak.
- Javaslom, keríts valahonnan egy könyvet, vagy járj tanfolyamra, mert ez már divatjamúlt- kacsint a srácra jó kedvűen. Persze, megértette, hogy nem ily' módon próbál felszedni valakit, és ez igazán felüdíti. Mostanság, legalább is mióta visszatért ide, szerencsére elkerülték az ilyen alakok, viszont így nem is tudna mit kezdeni a helyzettel. Sose lenne képes megbántani senkit, de a hátán feláll a szőr, ha valaki sablonszövegekkel, filmekből nyúlt cselekedetekkel próbálja elnyerni a szimpátiát, többnyire nem is sikerült neki.
- Jajj, kérlek, mondd, hogy nem kell ágytálakat takarítanom, könyörgöm- játssza meg a pánikot, de aztán elvigyorodik. Mint azt már említette, némi büntető munka egész csekély ár a szabadságáért.
- Ha azt mondom, hogy a napnak csak ezen szakaszában lehetek kint, értelmesnek tartod?- fordul felé, most komolyan. Nem hazudik, ugyanakkor nem is várja Yannicktól, hogy megértse, a prefektusokat vélhetőleg nem avatták be a ténybe, hogy itt nem csak mágusnövendékek leledznek, szép is lenne.
- Öhm... kösz.... azt hiszem- néz rá zavartan. Tényleg nem tud mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel, el szokott attól, hogy bókoljanak neki, és az emberek, akikkel össze szokott futni, inkább átkozzák... okkal.
- Nem, én...- persze hiába is kezdené ecsetelni, nincs itt szükség semmilyen lovagias cselekedetre, ideje sincs rá, mivel Yannick felsőjének boldoga tulajdonosa lesz rövid úton.
- Köszönöm, így már is jobb- mosolyog beletörődőn. Lényegében neki édes mindegy, hogy még egy ruha plusz, mínusz. Nem érez se meleget, se hideget, és még csak meg se fázhat. Hmm, tényleg érdekes, hogy még nem szorult a gyengélkedő szolgáltatásaira.
- Uhhh, te milyen magas vagy már- kuncogva nyújtja elő két kezét, hogy megmutassa, a felső jócskán eltakarja azokat, olyannyira, hogy nem is látszanak azok a karok.
- Eeej, ilyet mondani vizsgaidőszakban. Most megyek, megmondom Felának, hogy engem érdekesebbnek tartasz a mandragóránál, tuti, el lesz ragadtatva- próbál fenyegetőn ránézni, de csak viccel, és hamar el is árulja magát, mert egy vigyor kíséretében, megvillantja fogait. Persze ügyel arra, hogy a prefi ne lásson többet a kelleténél.
- Nem tudom, általában csak járkálok, és élvezem a levegőt. Tudod.... nap közben nem hagyhatom el a szobám... öhm fura betegség, érzékeny vagyok a napra... nagyon- a korlátnak támaszkodva nézi a tájat, miközben erőlködik azon, hogy eltüntesse a komor vonásokat az arcáról, persze sikertelenül, ez mindig is olyan dolog lesz, amit nem fog tudni megemészteni, sose szerette, ha korlátozták valamiben, erre most... megrázza a fejét.
- Na, és te? Becserkészed a gazfickókat, akik kint kószálnak? Mondjuk ott, nézd- ragadja meg egyik kezével Yannick karját, és közelebb húzva magához, mutat a Fénylő lelkek udvara felé, ahol három alak viháncol. Elégedett vigyor ül az arcán, mindig is fel szerette dobni a szabályszegőket, még úgy is, hogy akkor épp ő is ezt tette.
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 19. 23:46 | Link

Olivia

Ha nem esne az eső és világítani a Hol, no meg látszódnának a csillagok és nem lenne hideg egész romantikus lenne ez az este. Ám sajnos az eső esik és felhők borítják az égboltot. Hát ez van, így sem rossz olyan a helyzet, legalább itt van mellettem egy lány, akivel elég jól el tudok beszélgetni, remélem azért nem csak dumálni fogunk, a szánkat másra is használhatjuk. Kissé más ez a lány, mint a többi, leginkább Kathez tudnám hasonlítani, ő is olyan különleges, mint ő itt mellettem. Sajnos Katherine-nel valamiért mostanában nem sikerül összefutnom, kezdem azt hinni, hogy már nincs is a suliban.
 - Úgy gondolod? - vigyorgok. - Képzeld, már kerestem a könyvtárban, de sehol sem találtam. - sóhajtok és még a fejemet is megrázom, mintha tényleg kerestem volna azt a nem létező könyvecskét. - De te igazán segíthetnél nekem, ha veled keresném, biztosan megtalálnám. - kacsintok a leányzóra. Hmm... tényleg tetszetős, főleg, hogy be is szól nekem. Végre egy lány, aki nem adja túlságosan könnyen magát és visszaszól nekem. Szemeimmel a lányt fürkészem, s eközben a szó a büntetőmunkára terelődik.
 - Ó, dehogy, más ötletem van. - vigyor. Ám azt a csodálatos, hiperszuper tervemet még nem akarom a tudatára adni, legalábbis addig, míg el nem árulja miért is van itt. Így is-úgy is megbüntetem, úgyhogy teljesen mindegy.
 - Nem, nem tartom értelmesnek. - mondom a lánynak, miközben a szemeit nézem. Igazából semmilyen indokot nem fogadok el, úgyhogy kár törnie magát. - Holnap fel kell takarítanod a lakásomban, ez a büntetésed. Képzelheted, hogy néz ki egy férfi háza. - mondom a lánynak. Bizony, ez pont tökéletes lesz neki, legalább addig is egy kis időt tölthetek vele, sőt, sokat, ha jó nagy kupi lesz.
Ekkor lekapom magamról azokat a ruhadarabokat, amelyek a felsőtestemen vannak és ráaggatom az egyik a lányra. Ő ellenkezik, de nem foglalkozok vele, muszáj lovagot játszanom, gondolja azt, hogy nem vagyok annyira faragatan tuskó, mint amilyennek elsőre tűnök. Jól áll neki a pulcsim és megjegyzi, hogy eléggé nagy vagyok, amire csak elvigyorodom. Amit pedig ezután mond még nevetek is.
 - Jaj, ne is említsd Felagund professzort! Nem tartozik a kedvenceim közé... - az elmúlt öt év alatt sokszor megszívatott már és úgy érzem nem igazán kedvel engem, szerintem senkit sem kedvel saját magán kívül.
 - Aha, aha persze. - mondom, miközben megforgatom a szemeimet. Biztosan hazudik, igaz ilyet még soha senki nem mondott nekem ebben a kastélyban, hogy fényérzékeny, de a hazugság szagát érzem a levegőben, nem pedig a zsíros igazságét (XD). Ekkor a leányzó megragadja a karom és kicsit közelebb húz magához, megmutatja hol vannak a rosszfiúk.
 - Engem inkább a rosszkislányok érdekelnek, mint amilyen te vagy. - vigyorgok és Olivia felé fordulok és közel hajolok a az arcához, ajkaink szinte már összeérnek, kíváncsi vagyok, hogy arcon fog csapni, vagy a másik lehetőséget választja: megcsókol, esetleg csak simán elfut.
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 20. 19:47 | Link

Yannick

- Ne hidd, mikor legutóbb ott jártam, én se találtam meg amit kerestem- csüggedten pillog, hisz nem is sejti, hogy ennek is csupán csajozós éle volt. Oliv már rég kijött az ilyen körökből, így talán, ha pofára esne előtte egy nagy csokor rózsával, se venné észre, viszont menekülne a vérszag elől. Összegezve, senki ne essen pofára rózsával előtte.
- Tudod, ha egy pasi azt mondja, más ötlete van, akkor, vagy a lecóját akarja megíratni, vagy az ágyába csalni. Te melyik kategóriába tartozol?- szegezi Yannicknak a kérdést, mert ő ugyan soha nem lesz egy éjszakás barátnő, arról a másik le is tehet, és jobb szeret tiszta lapokkal játszani, főleg, ha nem neki kell kiteríteni azokat a lapokat.
Pislogás nélkül mered rá, vajon ezt komolyan gondolta-e. Oliv nappal semmiként nem fog megjelenni az ajtaja előtt, és sejti, a srác meg nem rajong az éjszakai takarításért. Az emberek azt az időt olyan haszontalanságokkal töltik, mint az alvás. Tényleg tökre felesleges, nem mellesleg egy csomó időt elvesz az életedből, ami...gáz.
- Nem akarom elképzelni, és nincs rajtam sem uniformis, sőt még csak tollseprű sincs nálam, látod? Ha minden áron látni akarsz, hívj el randizni, vagy mit tudom én, gyere a könyvtárba, de ne hidd, hogy a bejárónőd leszek- szikrázó szemekkel mered rá, mert hiába sejti, a srácot, csak jó szándékok vezérlik, ő akkor sem lesz senki szobalánya.
- Mellesleg, varázsló vagy, rémlik? Mennyi idődbe telne kitakarítani pár pálcaintéssel?- mert azt képtelen elhinni, hogy nem használja ki a képességeit. Már pedig egy Evapores elmotyogása tényleg nem nagy erőfeszítés.
Aztán csak lenyugszik, még el is vigyorodik. Ő mondjuk szerette Felát, még annak ellenére is, hogy félt tőle. Idén a saját érdekében nem vette fel az óráját, hisz tudja, mennyi baleset történik ott, ő meg tényleg nem szeretné elveszíteni a fejét.
Csak vállat von, ha nem akarja, nem hiszi el, ez már nem az eridonos dolga. Mindenesetre, talán meg is nyugszik, ezt a hozzáállást jobban szereti, mint a tömérdek kérdést, és mintha a prefit is kezdené megkedvelni, na ez aztán új neki.
Észrevéve a szabályszegőket, közelebb is vonja magához társát, hogy megmutassa neki, de arra nem számít, hogy ilyen kimenetele lesz a dolognak, ezért csak megilletődötten pillog rá, majd cinkos mosoly ül ki az arcára.
- Úgy gondolod, rossz vagyok?- búgja a fülébe, majd aprót harap az ajkába, épp csak annyira, hogy az jó legyen, és ne serkenjen ki a vére. Aztán hátrébb is húzódik, és tovább vizslatja a tájat, mintha mi sem történt volna. Persze az a fránya félmosoly csak ott marad a száján.
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 20. 21:06 | Link

Olivia

 - De ha ketten keresnénk lehet könnyen megtalálnánk. - mondom vigyorogva. Talán direkt nem veszi a lapot, vagy nem is érzi, hogy ezzel be akarok nála próbálkozni? Á... nem tudom. Ezek a női agyak... sosem tudom mire gondolnak, kivéve azoknál, akiknek az agyuk helyett káposzta van, na náluk nem nehéz rájönni min "agyalnak". Mondjuk az olyan csajokkal nem is igazán szoktam leállni és dumálgatni. Nos, ők az egy éjszakás kalandjaimba tartoznak.
Szóval megtörténik a bemutatkozás és kiderül, hogy a leányzó neve Olivia, rögtön bókolok egyet, szeretném elcsábítani ezekkel az ócska szövegeimmel, úgy tűnik nem igazán sikerül. Ez tetszik benne leginkább, ő nem olyan, mint a többi lány, nem alél el rögtön tőlem. Bár nem igazán szeretek a lányok után futni, inkább ők kaparintsanak meg engem, de néha én is teszek kivételt. Viszont a következő kérdésén kicsit meglepődök, de próbálok visszatérni a Yannick-os mosolyomhoz.
 - Gondolhatod... - mondom, remélem ebből már ért. Eztán elárulom neki mi lesz a büntetése, mire nyavalyogni kezd. Bah, azt hiszem ő sosem lesz a barátnő, legalábbis nem fogunk soha összeköltözni, ha egy kis takarítás miatt máris húzza a száját. A mai nők... cöh... egyszerűen elképesztőek.
 - Ó, nem probléma, pillanatok alatt szerzek én neked olyan uniformist, ami nekem nagy fog tetszeni és tollseprűt meg majd kérek valahonnan. - kacsintok Oliviára. - Majd a takarítás után randizunk, legalább az idő alatt közelebb kerülhetünk egymáshoz. Ja, igen, kénytelen leszel nálam takarítani, mert ez a büntetőmunkád, ha nem akarsz 1000 szavas fogalmazásokat írni, vagy diáktársaid előtt megalázni magad. Na aggódj, ennél vannak rosszabb büntetések is a tarsolyomban. - mondom halál komolyan. Ezzel tényleg nem viccelünk, ha nem jön el hozzám holnap takarítani, akkor annak lesz következménye. Nem igazán szoktam büntetőfeladatokat osztani, csak akkor, ha valami hasznom van belőle. Mi értelme egyáltalán ilyeneket osztogatni? Én kicsit sajnálom azokat a diákokat akik gonoszabb prefik, vagy tanárok kapják el.
 - Óh, ne aggódj, én ugyan nem felejtettem el, de én jobban szeretném látni, ahogyan végigsikálod a padlóm egy kis szoknyácskában. - vigyorgok. Hú, már előttem is van a jelent, ahogy Olivia egy kis miniszoknyában takarítja a padlóm. Mmmm... tetszik, tetszik. Végül lehiggad a lány, megragadja a kezem és közel húz magához, hogy megmutasson pár diákot, akik éppen kinn mászkálnak. Mikor megpillantom őket, a lány felé fordulok és egy kicsikét még közelebb lépek hozzá, ajkaink szinte már összeérnek, megszólalok.
 - Mmmm... - újra végig mérem. - Igen. -
Azt gondoltam, hogy meg fog csókolni, ám nem ez történik, ajkaiba harap - ami igazán szexis - és odébb lép. Na jó, nekem ehhez már nincs kedvem, inkább haza megyek. El is indulok, de mielőtt még lelépnék a lány mögé lépek és a füleibe súgom:
 - Várlak holnap, szépségem.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint