36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. augusztus 11. 21:11 | Link

Rufus


Évvége. Nyár. És minden, ami megadja ezt a feelinget. Az emberek éreznek, és változnak, az utóbbi időben nem is keveset, hogy finoman szóljak. Mostanság, a kezdeti nehézségek ellenére nem nagyon hallani felőlem, meghúztam magam egy csendes kis sarokban. Ez talán azt jelenti, hogy kezdek felnőni? Kötve hiszem. Talán ez egy kisebb fajta jelzés, egy elfogadás kezdete az iskolával szemben. Még Alexával is eljutottunk a köszönés szintjéig. Nem csak veszekedni tudunk, illetve én otthagyni, bár a beszélgessünk elmélyülten szinttől még nagyon messze vagyok. Hogy is mondjam, nem éppen az én terepem, de ki lepődne meg ezen annyi testvér mellett, amennyi nekem is van? A nővérem az egyedüli bizalmasom, és nagyjából ekkora a lista.
Ha már nosztalgiázás. Mostanában sokat agyalok a régi dolgaimon, tetteimen, az embereken, akiket ismerek, akikkel volt valamiféle múltam, bármilyen. Talán ennek köszönhető, hogy a konyha felé vettem az irányt, és egy kisebb tál süteménnyel, meg egy hatalmas bögre kávéval indultam el a déli szárny felé. Van ott egy hely, amit nagyon, sőt annál is jobban kedvelek, nem egy emlék köt ide, és mondanom sem kell, hogy az összes örömmel tölt el. Itt kezdtem el pályafutásom a Bagolykőben, a flaskás esettel, meg Császár urasággal, így hát épp ideje kilesnem, mi újság is van a fedélzeten. Nem esik nehezemre felérni, csukott szemmel is odatalálnék. Levágódtam az egyik székbe, és csendes, nyugodt étkezésbe kezdtem, miközben mélázva iszogattam tovább a kávémat. Elővettem a pálcámat, és időűzés szempontjából, forgatni kezdtem ujjaim között. Így koncentráltam egyszerre több felé is, miközben a meleg ital csak úgy fogyott a bögréből, én pedig élveztem a magányt. Csend és nyugalom. Időhúzás. Erre volt most szükségem.
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 21:37 | Link

Samantha


Annyira elegem van már az egészből, csak tanulás, szorgalmi írás és semmi más. Lassan kezdem úgy érezni magam, mint egy stréber, az oké, hogy szeretek olvasni, meg megcsinálom a leckéimet, ha van, de arról nem volt szó, hogy ide jövök egy varázsló suliba és egésznap tanulnom kell. Én azt hittem, hogy néha tanulni kell, de elgtöbbször majd varázsolunk, meg csöndesnapokon lehet lesz majd ismerkedni, hülyülni, bulizni. Mondjuk annyiban jó az egész, hogy vannak csöndes napok, de akkor még mások buliznak addig a Levita ház a klubhelységben ül és tanul, vagy van aki a könyvtárba megy meg mindenféle csöndes helyre, hogy tanulhasson. Most vagy házat kell váltanom, vagy kihúzom magam a tanulás alól és bulizok egy jót. Mondjuk a buli is csak akkro jó, ha van rá partner. Ezért hát elindulok a kastélyba, a déli szárny felé pontosabban az erkély felé, ott mindig találok embereket, akikkel dumálhatok és remélhetőleg lesz valaki akivel rosszban járhatok. Pár perc alatt meg is érkeztem az erkélyre, ahol egy lány ül egy székben és miközben iszik valamit a pálcájával "játszik". Nem lépek közel hozzá, nehogy megijesszem őt és a végén még valami átkot küldjön rám, de azért elég közel vagyok hozzá ahhoz, hogy megtudjam, hogy nem prefektussal van dolgom. nagy levegőt veszek és odamegyek hozzá.
-Hello, Rufus vagyok. Remélem nem zavarlak.-mondom a lánynak, majd figyelem a reakcióját.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. augusztus 11. 22:06 | Link

Rufus


Mindig megzavarnak. Még ilyenkor is, mikor közel a takarodó, kint pedig sötétedik, az ember pedig azt hinné, végre egy kis nyugta van, és lám mégsem. Nem különösebben zavar ugyan a társaság jelenlegi kedvemnek köszönhetően, de elgondolkoztató. Miért jó az embereknek ha odamennek egy idegenhez? Ezt még mindig nem értem, pedig már olyan sokszor próbáltam rájönni. És csodálkoznak, ha valaki visszautasítja őket. Minő rossz dolog. Pedig ez lenne a normális. Ez olyan, mintha az utcán szembejönne egy korombeli, és odamennék, hogy "ááá, hello, te is 15 éves vagy? téééényleg? dejóóó, énis!". De csak körülbelül.
-Rufus. Milyen különös csengésű név. - jegyeztem meg magamhoz képest kedvesen. Magyarul semlegesen, ó igen, ez tőlem már igazi kegy. Nem baj, majd csak belejövök, vagy ha mégsem, szerencséje lesz a kissrácnak. Csak ne fusson össze velem még egyszer. Annyira azonban nem talált jó kedvemben, hogy az igazi nevemmel szolgáljak, így néhány másodperc gondolkodás után kezet nyújtottam, ahogy azt illik.
- Charlotte vagyok. - mosolyogtam rá, mintha mi sem lenne egyértelműbb. Hiszen ez a nevem! Legalább is ezt kell elhitetnem vele, és a siker érdekében saját magammal is. Mivel meglehetősen franciásan hangzik a név, így nem csoda, hogy ezt választottam. Lehetett volna Vivienne, vagy például Susanne, de egyik sem illik igazán hozzám. Nem valószínű, hogy elhinni. Viszont ez a név, a hangzása, olyan selymes, lágy és nem utolsósorban simán ellehet hinni, hogy valóban így hívnak. Egy null nekem.
- Mi járatban erre? - egyszerűen kérdeztem, félig érdeklődve pillantottam fel, miközben ettem egy falatot a mellettem levő sütiből, és ittam egy újabb kortyot. Szerencse, hogy nem kötelező a talárt viselni ilyenkor, ugyanis az ember könnyen elhitethet magáról bármit. Valóban nem sokára járőrözni kezdenek a prefektusok, sőt, de addig még van egy kis elütni való időm, ami úgy tűnik társaságban fog eltelni. Azonban nálam az előny, hisz így, egyenruha és minden nélkül simán beadhatom a srácnak, hogy nem az vagyok, aki. Egy kis szerepjáték, élesben. Kíváncsi vagyok, mennyi időbe telne, hogy rájöjjön, csak szórakozok. Esetleg lebukjak. De a legjobb az lenne, ha simán átvészelhetném az egészet lebukás nélkül, én jönnék ki nyertesen a helyzetből, és innentől lenne egy Charlotte a kastélyban. Mosolygok. Mert én ilyen kis agyafúrt vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 22:47 | Link

Charlotte


-Különös csengésű? Miért?-teszem fel a kérdés, eddig ő az első aki így gondolja, még nekem se tűnt fel, hogy a nevem különös csengésű lenne, de ha ezt egy kívülálló mondja, akkor az úgy is van és elhiszem, de azért érdekel, hogy miért mondta ezt.
-Szép neved van-majd kezet fogok vele és lehuppanok mellé egy szabad helyre, innen hallgatom őt és közben nézem a tájat, ami már sötétbe burkolózott. Nem tudom, hogy mi lesz ebből a beszélgetésből, hogy ő e az én emberem és, hogy majd most kijárási tilalom után csinálunk-e valami balhét. A balhé alatt nem a veszekedést értem, nem szeretnék összeveszni senkivel, mondjuk Márkkal múltkor sikerült, de az más,majd vele úgyis beszélnem kellesz. A kérdésére őszintén válaszolok.
-Untam már, hogy folyton a könyveket bújom és semmi kaland nem történik az életemben mióta itt vagyok, úgyhogy elindultam szétnézni hátha találok valamit ami felviszi az adrenalin szintemet és nem találom unalmasnak azt, hogy itt vagyok.És te?-teszem fel neki ugyanazt a kérdést amit ő is nekem. És várom a válaszát, szinte mondhatnám azt is, hogy most ugrik a majom a vízbe, hisz ha ő is kalandot keres akkor jó emberrel beszélgetek, ha nem akkor meg csak ismerkedem. Mondjuk már lassan közeleg a kaland, hisz ha megtalál minket egy prefektus itt és most akkor együtt kerülünk bajba.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint