28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 21. 15:57 | Link

Woodarn

Könnyed, meleg és nyárias idő köszöntött be a mai nap  reggelén, bár már az előző napok is folyamatos felmelegedést sejtettek. Alapjába véve gyűlölöm, és ki nem állhatom ezeket a szikrázó nappali fényeket, de meg kell barátkozzak vele, mert kéne némi energiát belevinnem ebbe a fáradt és nyomott napba. Már csak megszokásból is figyelmesen méregetem a diákokat, akik bármiféle ostoba csínytalanságot vihetnek véghez. Ezek a mai ördögök ugyanis bármiből gúnyt űznek, és sajnálatos módon ha rajta kapom őket valamin, kegyetlenül meglakolnak.
Az erkélyre kiérve máris hunyorítani kényszerít a napfény, ami erőteljesen hatol felém. Naná, hogy ezt kellet választanom! Lenézve a korláton megpillantom a réten leledző embereket, és konstatálom, hogy milyen magasan is vagyok. Nem is gondolná az ember. Elvégre a folyosóablakokat nehezen lehetne nyitogatni... A korlát egyik részén zöld virágok és egyéb növények kaptak helyet, és ezen a részen egy fotel van elhelyezve. Tehát odaülve kevésbé vakítana a napfény, de egyelőre boldogulok, és a fekete korlátot markolva gondolkodom az élet nagy dolgain, többek között azon, hogy vajon idén is megpályázzam-e a repüléstan tanársegédi posztot. Igazság szerint a szívemhez nőtt túlságosan is, de félek, hogy bírom-e még szusszal a feladataim terheit.
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 21. 16:13 | Link

Hanna

Nem szeretem a magánéletem más orra alá dörgölni, így valószínűleg senkinek sem tűnt fel a viselkedésemen, hogy a megszokott rugalmasság és vidámság mögött komoly problémák lapulnak. Nem szeretem a pletykákat, sosem szerettem. Mindig rettegek, amikor hallok egyet. Legtöbbször elkerülöm őket, egyik fülemen be, másik fülemen ki. Most azonban mást is hallottam... Aki fontos volt számomra, arról. A legrosszabb az egészben, hogy én addig nem tudtam róla, nem nekem mesélték. Én csak hallottam a folyosón, járőrözés közben. Két diák... Egymásnak... A visszhangzó, nyirkos folyosón. Hát, igen. Talán igazat mondtak. A legijesztőbb az volt, hogy reálisnak véltem. Egyértelműen reálisnak, hiszen számtalanszor volt már ilyenre példa. Így tehát, pár nap gondolkodás után tiszta vizet akartam önteni a pohárba. Felkerestem Hannát, beszélnem kellett vele. Nem bírtam tovább.
Elsiettem az erkélyre, de egy kicsit sajnos késtem. Sokszor visszarohantam még a tükör elé, hogy biztos jól nézzek ki. Számomra ez még mindig ugyanolyan fontos, mint az elmúlt években. És nekem még mindig fontos a lány... De úgy néz ki -velem ellentétben- ő mások felé is kacsintgat. Majd most kiderül az igazság...
-Szervusz, Hanna... -biccentettem felé, közelebb és közelebb lépdelve, majd jól levágva magam az egyik ülőalkalmatosságra- Köszönöm, hogy eljöttél. Talán a véletlen műve, talán a sorsé, de beszélnünk kell. Van sejtésed arról, hogy miért, s miről? Szívesen meghallgatlak...
Fájt ránézni, így igyekeztem távol maradni tőle. Valahogy zavart ez az egész, ez a helyzet. Hálás voltam magamnak, hogy így intéztem el, de mégis megalázó volt számomra. Ciki... Rossz... Nem nagyon hittem volna, hogy pár évvel később egy ilyen nap is eljön. De hát ez van.
Hozzászólásai ebben a témában
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 21. 16:31 | Link

Wood

Talán a legutálatosabb napjaim a szimpla, unalmas, semmi tartalommal nem bíró varásnapok. Bennem van a késztetés, hogy leüljek tanulni, de valahogy nem megy, mert mindig eszembe jut valami, és mondjuk csak simán elkezdek bambulni. És akkor máris nem tananyagon jár az eszem. A felfogásom egyébként egyszerű: ha ezt a három, és most kezdődő negyedik évet legyűrtem, a többin is túl leszek - némi sikerélménnyel habosítva. A jellemem talán kicsit változott, mióta prefektus lettem. Egyértelműen a tudatában vagyok annak, hogy komolyodtam, és bár még maradhatott bennem valami abból a makacs leányzóból, aki elsősként voltam, de megtanultam magamban helyén kezelni a dolgokat. Merthogy igen, csak erre volt szükségem, máson nem gyakorolhattam a haraglevezetést. Mármint úgy, hogy folytonosan, általában egy magányos helyiségben, egyedül kötöttem ki. A barátaim aránya még mindig erősen közelít a nullához. Ez nem panasz, nem egyéb, szimpla kijelentés, hiszen tudom, ha lennének, akkor sem vágynék rájuk a nap minden órájában és minden percében.
Csakhogy a dolog másik oldala, hogy ott volt nekem Wood, akivel úgy érzem, egy kicsit kihűlt a kapcsolatunk. Eleinte lángoltunk, szerettünk, de szenvedélyesen és őszintén. Majd mindenki ment a saját dolgára. És az az igazság, hogy én az az ember vagyok, aki nehézkesen tűri meg maga mellett az embereket. Valahogy mindig máshogy érzek. De még mindig együtt voltunk, bár nagyon keveset találkoztunk, viszont a prefektusság közös bennünk, talán ez tartott volna össze minket eddig is? Hiszen ha belegondolunk, e kapcsán ismertük meg egymást.
- Wood, hagyjuk ezt a sejtelmes hangnemet, bökd ki, hogy mi a probléma.
Aha, szóval Wood belépett. Nem örült nekem, rajta nagyon könnyen észrevehetőek az érzelmei. Legalábbis nekem már van tapasztalatom. Az volt az érzésem, hogy Wood semmi mögöttes tartalom tudata nélkül gyanusítgat. Ugyanis semmi körítés nélkül belevágott a lényegbe. Fogalmam sincs, hogy kitől mit hallott, de nyugodtnak kell maradnom.
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 21. 16:49 | Link

Hanna

Az esetek nagy részében csak kerülgetem a forró kását, de most szerettem volna hamar túlesni a dolgokon. Nyilván érthető, hogy miért. Néhány másodpercig viaskodtam, harcoltam magamban. Nyilván nem könnyű az én helyzetem sem. Ez az egész valahol mindkettőnk hibája, hiszen egy kapcsolat két emberről szól.
-Hát jó... -sóhajtottam, majd folytattam is- Az utóbbi időben egy kicsit elhanyagoltuk egymást. Gondolom az új tanév miatt, vagy nem tudom, de ez az igazság. Így jött ki a lépés és kész. Ezzel gondolom mindketten egyetértünk. Nos, de ilyen másokkal is előfordult már, mégsem mentek szét! Te viszont, úgy hallottam rendkívül nyitott vagy a férfiak felé. Ott van például Rud... Vele mi van mostanában? Gondolom tudod, miért ne tudnád. -hadartam el, mivel kicsikét izgultam. Nem tagadtam volna ezt előtte sem... Azt azonban leszögezném, hogy nem kiabáltam. Higgadtan szóltam, bár hangomból érződött a csalódottság és egy kicsikét a harag is. Én nem akartam ok nélkül vádaskodni. Én sosem voltam féltékeny Hannára, nem kértem számon egyik tettét sem, de minden forrás azt bizonyítja, hogy mostanság összefutott az exével. Talán nem is egy alkalommal, de jól elbeszélgettek. Erre azért már jogosan rákérdezhetek, nemde? Szerintem nekem van igazam, s nagyon reméltem, hogy velem együtt Hanna is megérti ezt a helyzetet.
-Magyarázatot kérek, nem többet... Elrontottam valamit? -kérdeztem bágyadtan, de ugyanolyan energiával. Tombolt bennem valami odabenn, de még nem tört ki. Nem is akartam, hogy kitörjön. Sajnáltam, hogy nem megoldotta a problémát, hanem máshoz ment. Nem is értettem, hogy mi hiányzott neki. Talán a kalandvágy? Mellettem nem lehetett olyan élete, amilyen alapból volt, a bunkó és vakmerő Rellonos csajszi... Talán ez nem tetszett neki, mást nem tudok elképzelni.
Hozzászólásai ebben a témában
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 21. 17:13 | Link

Wood

Nagyon is jól sejtettem, mi van a háttérben, ugyanis bebizonyosodott, hogy az emberek nem bírják tartani azt a lepcses szájukat, azaz kénytelen-kelletlen szét kell kürtölniük olyan dolgokat, amihez nem hogy semmi közük, de még csak valós bizonyítékuk sincs! Javarészük viccnek találja kiszínezni a történeteket. Nem értem, mi ez az újdonság, hogy a pletykalapok kerítésen támaszkodó vénasszonyok szerepét töltik be... Ezt mindig is rühelltem, régen is így mentünk szét Ruddal, hát most azért sem fogom hagyni, és már csak azért is látom magam előtt a látványt, hogy Wooddal kézen fogva járkálunk a folyosókon.
- Férfiak? - kacagtam fel hidegen és hangosan, majd szempáromat mélyen az övébe fúrtam. - Nézd, szerintem te is beszélgettél már nőnemű egyeddel, nemde?
És ismét az a pozíció, ami már oly ismerős: hatalom a kezemben, mert felette állok, ő pedig a fotelben ül. Valahogy ilyenkor mindig erősebbnek érzem magam, egyszerűen csak tényleg felette állok. Nem tudom, milyen érzéseket táplál irántam, de az biztos, hogy nem fogok megalázkodni és bocsánatot kérni, mert nincs miért.
- Csakhogy tisztázzuk, Ruddal összetalálkoztunk, majd leültünk beszélgetni. Bevették álmai csapatába, viszont a Bagolykőben is tanul. Nem tudom, ezen mit kell felfújni - túrtam bele értetlenkedve a hajamba, és bámultam a tájra. Igazából meg sem láttam a nap narancssárga csíkjait a felhőkön, kezdett kicsit csökkeni a hőmérséklet.
- Eltávolodtunk egymástól, Woodarn - néztem rá, egészen halkan hagyták el a szavak a számat, teljesen másmilyen hangnemben, mint az előbb.
Még mindig olyan nagy távolság volt köztünk, mintha csak a valódi helyzetünket szimbolizálta volna. Mégiscsak egy légtérben egy levegőt szívtunk, de ő mégis a fotelben ült, én pedig mégis a korlátba kapaszkodtam.
Utoljára módosította:Lévay Hanna, 2012. október 21. 17:22
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 21. 20:42 | Link

Hanna

Csodálkoztam, hogy még a férfiakat neveti ki. Nem értettem, mire ez a nagy gúnyolódás. Előjött az igazi arca? Vagy ez csak a problémák elől viselt álarc? Fogalmam sem volt, nem tudtam mit higgyek. Meginogtam, mint egy fáradt vándor. Túl sokat utaztam... Túl sok volt a harc és a küzdés az életem során, a napok túlélésébe elfáradtam. És ez a fáradtság a bajt is magával hozta. Pihennék, de nem tudok. Lassan már a harc végéhez érek. Idővel jobb lesz. Miért tántorodtam el, miért inogtam meg? Miért távolodtunk el egymástól? És ami a legfontosabb kérdés: Tényleg miattam történt ez, vagy Hanna hibája?
-Beszélgettem, nyilván. De Rud és te más tészta.
Feleltem neki, de már akkor kezdett elegem lenni az egészből. Csendben végighallgattam a lány mondandóját, a táj felé fordulva. Ökölbe szorított kezemnek támasztva a fejem. Közben nosztalgizátam, emlékek derengtek fel előttem. Emlékek... Szépek... Vajon lesznek-e még, ezek után? Miután mindent elmondott, fellélegeztem, s rögvest válaszoltam.
-Jó, beszélgettetek. Az még nem lenne nagy probléma. De nyilván miattad jött vissza... Nem hiszem el, hogy ott ne lenne mágustanoda. Mi a francot keres akkor itt? És persze ti egyből összetalálkoztok. Most akkor nem fogjátok újrakezdeni? Hiszen a múltkor ez miatt volt a szakítás. Mivel, amint említetted, eltávolodtunk... Most őt jobban szereted, nem? -kérdeztem, miközben szemeim már-már könnyesek kezdtek lenni. Valahogy fájt kimondani ezeket. És még jobban fájt hallani a szavakat. Eltávolodtunk.
-De mit tettem, elhanyagoltalak? Az nem lehet!
Hozzászólásai ebben a témában
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 21. 21:07 | Link

Wood

Egy dolog tudja csak igazán megrázni az embert; mikor nem hisznek neki. Talán eljátszottam volna az esélyeimet? Talán már becsaptam máskor is, és most ezért nem hisz nekem? Persze van valóságalapja annak, amiről ő beszél, de ha egyszer rácáfolok valamire, akkor nem esik jól, ha kérdőre vonják. Még ha csak más ember lenne... de nem, az ő bizalmával még egyszer sem játszadoztam, úgy érzem. Persze Rud már volt több, mint barát, de nagyon megbántott, amit ugyan előtte próbáltam leplezni, nem hiszem, hogy túlságosan sikerült volna, legalábbis mindig bennem marad annak a fájdalomnak is egy darabkája. Most viszont sikerült szeretnem Woodarnt, és mellette teljesen mássá váltam. A személyiségéből kifolyólag én is sokkal felszabadultabb, mosolygósabb és boldogabb lány lettem. Mióta viszont ismét eltávolodtunk, visszakerültem ugyanazon kerékvágásba, ami majdnem, nagyjából azonos a régivel.
- Jó, ha nekem nem hiszel, kinek, mi? A pletykalaposoknak? A diákoknak a folyosón? Netán a banyaportréknak? Hát, rajta, csak tessék, nem gátollak meg! Ha akarj menj, és tőlem mindent megszakíthatunk. Igen, már füllentettem - másnak. De neked nem... Higyj, vagy ne. Ennyi az egész. Rud már nem érez semmit, igen rég. Hiszen akkor hogy lett volna szíve megszakítani mindent? Én kitartottam volna a távoli kapcsolattartás mellett is, legalább egy esélyt adtam volna neki.
Minden kijött belőlem szinte. Azt hinné az ember, értenek a szem különös, rejtélyes beszédéből.
- Nem szeretem jobban, nem érted?! - ez volt az a hangsúly, aminél már-már nem jött ki hang a torkomon. Akár egy vékony kis könnyfátyol is látható lett volna a szememen, ha egy gyors pislogással el nem tüntetem azt. Oda akartam rohanni hozzá és megcsókolni, annyira beleéltem magam a magyarázásba, hogy már-már előrehajoltam. Aztán vissza. A kilátáshoz. Üveges szemekkel. Engem nem lehetett meghatni. És való igaz, hogy most nem szeretném, hogy ilyesmi legyen úrrá rajtam, próbáltam felvenni valamiféle pókerarcot, kifejezéstelenséget. Talán már nem sikerült?
- Magyarázkodom, pedig nem kéne - motyogom bele a levegőbe.
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 22. 10:06 | Link

Hanna

-Ajj, ne csináld már! Ne te akarj ebből az egészből jól kijönni! Te is tudod, hogy nem vagyok olyan, aki ezeknek hisz. Ne csinálj úgy, mintha mindig rájuk hallgatnék. Én csak tisztázni jöttem a dolgokat... -jegyeztem meg komoran, a lány felé pillantva. Hiába is, látszott rajta az idegesség, ahogy rajtam is. Szemeiből ugyanaz a fájdalom tükröződött, ami az én lelkemben fellelhető volt. Egy kicsit még várnom kellett, hogy megint mondjak valamit, hiszen féltem a sírástól. Nem akartam könnyeket, ez nem az a helyszín. Pár másodpercnyi sóhajtásos erőgyűjtés után viszont már képes voltam a feleletre.
-Hanna, hogy jut eszedbe ilyesmi? Szerinted én azért jöttem ide? Pont ellenkezőleg... A kapcsolatunkat akarom megmenteni, amíg még nem késő. Lehet ez egy probléma volt, amit még idejében, vagy éppen későn észrevettem. Nem szabad, hogy jobban eltávolodjunk.
Sikerült kimondanom, minden egyéb probléma nélkül. Boldog voltam, valahogy kezdtem felbátorodni... Olyan ez, mint egy zavaros pohár víz, amibe néhány homokszem is került. Kezd ülepedni, kezdem látni a pohár másik oldalát. Most azonban a "felkavaró vita" az, ami gyorsítja a leülepedés folyamatát. Érdekes. Tehát megoldást találtam... Egyszerre csak lenyugodtam, ellazultam a székben és fejem a széknek döntve behunytam mindkét szemem. Jó volt hallani. Jó volt érezni is... Tényleg nem hazudik, láttam a szemén. Ismerem már annyira ennyi év után. Tényleg szeret...
-Jó. -mondtam neki, majd egy apró mosollyal a kezéért nyúltam. Enyhén megszorítva szerettem volna tudtára adni, hogy most már megnyugodhat. A nehezén talán már túl vagyunk.
-Én csak megakartam menteni ezt az egészet... -ismételtem el neki
Hozzászólásai ebben a témában
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 22. 19:55 | Link

Wood

Mikor azt mondta, ne én akarjak ebből jól kijönni, úgy megbántott, hogy már szólni sem szóltam, egy hitetlenkedő pillantásnál többet nem kapott. Másnak lehet hazudnék, sőt, tudatos ugratásból becsapnék, de ez nem az a helyzet. Abból lehetne kikövetkeztetni valamit, hogy együtt láttak a volt barátommal, de még csak egy üdvözlő ölelés sem volt. Csak egy baráti puszi, az is Rud részéről.
- Ezzel egyetértek... Hm, megmenteni... kérlek, mondd el az érzéseidet. Ha most rám gondolsz, mi jut eszedbe rögtön?
Talán a friss levegő mindkettőnkre nyugtató hatást gyakorolt, ha itt ilyen ingerültek vagyunk, milyenek lehetnénk többnyire zárt térben? Nem is gondoltam bele, nincs miért.
Wood szemébe pillantva mindig is olyan mérhetetlen őszinteség sugárzott, mint még senki senkiében. Csillogtak a kis csokibarna gombok, talán ezért is fordítottam el állandóan a tekintetem. De valljuk be, ő sem méltóztatott túl sokszor rám nézni.
A kezemért nyúlt, én pedig leültem mellé. Egy kicsit elhúztam a kezem, de félúton megálltam. Nyugtalanított valami, sokkal jobban mindennél.
- De hogy gondoltál rólam ilyesmit? El tudod képzelni rólam?
Attól függetlenül, hogy tényleg nem vagyok valami önmegtartóztató ember, csak nem hagynám el lépten nyomon azt, aki iránt meglehetősen pozitív érzések kötnek. Vagy talán mégis? Kétségtelenül elfogult vagyok magammal - ahogy mindenki.
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 29. 15:26 | Link

Hanna

Kicsit haboztam, majd nyeltem egy nagyot. El kellett gondolkodnom a kérdésén... Végül aztán feleltem, mert úgy láttam jónak.
-A múlt... A múltra gondolok... És persze a jövőnkre. -jelentettem ki, elkalandozva gondolataimban. Eszembe jutottak az emlékek és a tervek, amiket nem szabad veszni hagyni. Őszinte voltam vele, mást nem tudtam volna a kérdésére válaszolni. A múltunk jut eszembe, nem pedig valami illat vagy érzés.
Elszégyelltem magam, kissé lehajtott fejjel, vörösen rogytam össze a székemben. Egyre nagyobbnak éreztem Hannát, én pedig szépen eltörpültem mellette... Ismét nyelnem kellett, a gombóc a torkomban nem akart szűnni.
-Nem tudom -mondtam halkan, majd egy kicsit megnyugodtam. Nem tudom. Tényleg nem tudom, valahogy elkapott a hév, az indulatok.
Furcsa volt ez a beszélgetésünk. Furcsa volt, mert szinte az összes emberi érzelem jelen volt benne. Egy fiú és egy lány röpke harca, amit nem tudtam és nem is akartam sokáig húzni. Ennek a találkozásnak ez volt a célja... Ez, hogy letisztázódjon ez az ügy. Jobb később, mint soha. Odatérdeltem a lány elé, majd szemeim az ő szempárjába emelve beszéltem hozzá.
-Hanna... az a múlt még most is él. Ne haragudj... Ugye nem voltam túl hülye? -kérdeztem kissé félénken, a legjobbakat remélve. Szörnyű, szörnyű magatartás ez, undorító és megalázkodó. Jobbnak láttam felállni és átölelni, beszívni az illatát. Ha akarta, ha nem. Ez csak jött belőlem. Muszáj volt megtennem...
-Ne haragudj, bocsáss meg, jó? Ezentúl nem lesz ilyen többé, remélem.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint