A hold ezüstösen csillogta be az iskola tornyait, melyek sziluettje feketén rajzolódott az éjszakai égboltra. A hűvös őszi éjszakában nem jutnak el idáig a környező erdő zajai. A csendet pusztán halk verdesés töri meg, ahogy egy denevér ide-oda cikázva közeledik az egyik torony erkélye felé. Alakja helyenként kirajzolódik a hold előtt, máskor a sötétségbe vész. Láthatóan Bogolyfalva felől érkezik, röptének néha a falu pislákoló fényei adnak hátteret. Egy denevértől kissé talán szokatlan módon nem kezd el az erkélynek helyet adó torony körül röpködni, hanem egyenesen a korlátok fölé repül. A verdesés zaja hirtelen marad abba, s a következő pillanatban az árnyak közül Eugene sápadt arca világlik elő. Testének többi részét fekete ruha fedi, így alakjának kontúrjai továbbra is a sötétségbe vesznek. Lassan lép a korláthoz, s köpenye alól elővillannak hófehér kezei, melyek a kisvártatva a korláton pihennek meg. Mellkasából megkönnyebbült sóhaj szakad fel, miközben másik keze egy fehér zsebkendőt halászik elő egyik mellső zsebéből, mellyel értő gonddal törli meg a szája szélét. Értő szemek felismernék azt a nappal vörösen rikító folyadékot, amitől megtisztítja arcát. Eugene azonban úgy tudja, hogy nincsenek jelen értő szemek.
A zsebkendő rövidesen ismét eltűnik a férfi egyik zsebében, mialatt Eugene kedvtelő pillantást vet az elé táruló látványra. Ezen az éjszakán nem kellett órát tartania, mondhatni maga rendelkezett az idejével. Ki is használta az éj minden percét, s most jólesőnek érzi a szemlélődést, miközben az éjszakai hűvös lég lágyan simogatja arcát.

A hold ezüstösen csillogta be az iskola tornyait, melyek sziluettje feketén rajzolódott az éjszakai égboltra. A hűvös őszi éjszakában nem jutnak el idáig a környező erdő zajai. A csendet pusztán halk verdesés töri meg, ahogy egy denevér ide-oda cikázva közeledik az egyik torony erkélye felé. Alakja helyenként kirajzolódik a hold előtt, máskor a sötétségbe vész. Láthatóan Bogolyfalva felől érkezik, röptének néha a falu pislákoló fényei adnak hátteret. Egy denevértől kissé talán szokatlan módon nem kezd el az erkélynek helyet adó torony körül röpködni, hanem egyenesen a korlátok fölé repül. A verdesés zaja hirtelen marad abba, s a következő pillanatban az árnyak közül Eugene sápadt arca világlik elő. Testének többi részét fekete ruha fedi, így alakjának kontúrjai továbbra is a sötétségbe vesznek. Lassan lép a korláthoz, s köpenye alól elővillannak hófehér kezei, melyek a kisvártatva a korláton pihennek meg. Mellkasából megkönnyebbült sóhaj szakad fel, miközben másik keze egy fehér zsebkendőt halászik elő egyik mellső zsebéből, mellyel értő gonddal törli meg a szája szélét. Értő szemek felismernék azt a nappal vörösen rikító folyadékot, amitől megtisztítja arcát. Eugene azonban úgy tudja, hogy nincsenek jelen értő szemek.
A zsebkendő rövidesen ismét eltűnik a férfi egyik zsebében, mialatt Eugene kedvtelő pillantást vet az elé táruló látványra. Ezen az éjszakán nem kellett órát tartania, mondhatni maga rendelkezett az idejével. Ki is használta az éj minden percét, s most jólesőnek érzi a szemlélődést, miközben az éjszakai hűvös lég lágyan simogatja arcát.

Pont éjfélt üt az óra, a hold pedig az égbolt legtetején áll. Halovány fényt nyújt, de épp eleget ahhoz, hogy Rita lásson valamit a kastély folyosóin. Pár napja találta meg a Bagolykőt, csúf szürke macskájával együtt, akit még út közben vett magához. A cica farka rövid volt, és alig volt rajta szőr. Lábai mocskosak voltak, bundájáról pedig ne is beszéljünk. Bűn ronda macska volt, de Rita megsajnálta szegény állatot. Szóval ők ketten most épp feltérképezték az első szintet. A lány kezében egy ugrálókötél volt látható. Mielőtt még elindult volna a kastélyhoz vezető úton, bement a szobájába, s megszerezte ezt a játékszert. Ugyanis, ez volt a kedvence. Miközben lépkedett a kis állatkájával, visszagondolt azokra a napokra, mire eljutott a Bagolykőbe. Mivel semmi kedve nem volt lebegve megtenni a hosszú utat, felszállt egy vontra, s azon utazott el ideáig. Az utolsó előtti vagonban foglalt helyet, egy kissé rozoga, büdös ülésen. Rajta kívül talán öten voltak még ott. Egy idős házaspár, két gyerek, meg az anyjuk. Az idősek aludtak, s a bácsinak még a nyála is kifolyt a száján. A két gyerek pedig szépen csendben ült, s a szendvicsüket majszolták. Az anyjuk pedig a vonatablakán nézte az elsuhanó tájat. Rita is ezt tette. Hol nyulat, hol őzikét látott, máskor pedig csak fákat, s bokrokat pillantott meg. Végül megérkeztek. Leszálltak. Rita átült egy másik vonatra, ami már Bogolyfalvába szállította. Ott már nem sokat kellett ülnie. Ott diákokat vélt felfedezni, és pár idősebb banyát. Orrunk bibircsók volt, hajuk pedig ősz volt. Mikor aztán megállt a vonat, s a lány leszállt a járműről, meglátott egy macskát. Igen, azt a macskát, amit végül örökbefogadott. Nevet még nem talált neki, így csak simán cicának szólította.
Most pedig itt sétálgatott az első szinten, míg az erkélyre nem ért. Ott megállt, ugyanis megpillantott, egy fehér bőrű férfit. Odament hozzá, s kissé félénken megszólította:
 - Jó estét!

Kissé összerezzen, mikor megszólítják. A hang irányába fordul, miközben igyekszik minél gyorsabban zsebébe rejteni az ekkor már vörös foltokkal tarkított, fehér zsebkendőt.
- Jó estét!
Viszonozza az üdvözlést, miközben végigpillant a hozzá érkező szellemen, és kis kedvencén. Eugene most találkozik először szellemmel, azonban ezt nem éli meg nagyobb traumaként, mint bármely muglik által természetfelettinek mondott élményt a mindennapokban. Azt azért el kell ismernie, hogy bár nem sokkoló vagy félelmetes, a férfi elé táruló látvány, amit a gyerekszellem és az elnyűtt macska nyújt, kissé bizarr.
- Egy kis éjszakai séta?
Szövi tovább a beszélgetés fonalát csevegő hangnemben, miközben azon morfondírozik, vajon mit akarhat tőle éjnek évadján egy szellem? Már épp megjegyzést tenne az éjszakai levegő üdítő frissességére, mikor eszébe jut, hogy ez esetleg kissé tapintatlan megjegyzés lenne.
- A hold ma igazán gyönyörű arcát mutatja.
Marad továbbra is a semleges területen, míg meg nem bizonyosodik a szellem szándékairól.

Vékony, nagyon kislányos hangon szólította meg az ismeretlen férfit. Nagy kék szemeivel ránézett, s várta, hogy visszaköszön-e neki a fekete hajú középkorú férfi. Nem kellett sokat várnia, üdvözölte őt. A lány mosolygott, s letette a földre ugrálókötelét. Helyette a macskáját vette a kezébe. Csúnya szürke bundáját simogatni kezdte, mire a cica dorombolni kezdett.
 - Igen, az. Nem tudtam aludni, így arra gondoltam körbe nézek a kastélyban, mert még nem ismerem a helyet. Nemrég jöttem. - mondja. Szemeivel a férfit nézte. Leginkább a fehér bőrét bámulta. Túlságosan fehér volt. De lehet, hogy így született... különösebben nem zavarta. Haja fekete volt, és rendezetlen. Legalábbis úgy tűnt, mintha nem fésülködött volna. Fekete ruhát viselt magán, ami még jobban kihangsúlyozta túlságosan is fehér bőrét.
Mikor a férfi megjegyezte, hogy a hold a mai éjszakán milyen szép, Rita felbámult az égre. Eddig nem is nagyon figyelte a holdat, de most már ő is látja, hogy igaza van a férfinak. Tényleg szép volt.
 - Igen - mondja. - Mellesleg Rita vagyok. Holló Inez Rita. A bácsit hogy hívják?

Eugene a kislány szavai nyomán elgondolkodik, vajon hogy nézhet ki, amikor egy szellem alszik.
~ Egyáltalán mi szüksége lehet rá? ~
Gondolja, de rögtön el is mosolyodik magában a kérdésen. Ennyi erővel ugyanezt kérdezhetné magától is. Bár azt, amiben ő leledzik, a legtöbben aligha hívnák alvásnak, mégis - jobb kifejezés híján Eugene így szokott rá hivatkozni.
~ Biztos valami hasonló lehet a lány esetében is. ~
Vonja le a következtetést.
- Az én nevem...
Kezd bele a válaszba, de meg is torpan azonnal. Ha a kislány tud valamennyire franciául, még a végén megijed. Mindazonáltal a férfi erre gondolhatott volna akkor, amikor bemutatkozott az igazgatónak. Tulajdonképpen mókás, hogy hozzá tud nőni az emberhez egy név - még ha felvett is.
- ...a nevem Eugene Carnage.
Fejezi be a mondatot.
- Itt tanítok az iskolában. Vámpírológiát.
Teszi hozzá mintegy mellékesen, majd úgy ítéli meg, jobb, ha ezek a szavak nem lebegnek kettejük közt túl hosszan, így másfelé tereli a témát.
- És hol kaptál szállást? Remélem meg vagy vele elégedve.
Közben azon tűnődik, vajon milyen igényei lehetnek egy szellemnek szálláshely terén?