28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Megjelent az Edictum legújabb száma! Love

Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 28 29 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 24. 18:09 | Link

Noel

Lil felvont szemöldökkel nézett a fiúra, aki láthatólag még a házakat se tudta megjegyezni. Hát ez nem kecsegtetett túl sok jóval a jövőre nézve.
- Láttalak órán még az év vége előtt te... GYÍK - fintorgott egyet a lány, mert ennek aztán hiába mondta volna ezek szerint, hogy rellonos. Márpedig a házak tagjai többnyire édes kis kupacokba vannak tömörülve, amiből rögtön ki lehet találni, ha valaki új érkezik hozzájuk. Csak egy kis logika az egész.
- Ne ítélj meg valakit elsőre, drága barátom, mert még a végén veled is ezt teszik, márpedig akkor nekem most azt kell hinnem, hogy annyira nem vagy képben bűbájok terén, hogy komolyan azt képzeled, hogy magadtól tudsz ilyen jól egyensúlyozni - mosolygott a szöszi a fiúra teljesen ártatlan arccal.
Nem félt ő egy rellonostól sem, sőt, semmi másfélétől sem, mert szorgalmas volt és ügyes boszorkány, azt a tényt pedig, hogy még csak elsős volt, jól ellensúlyozta az, hogy ha valaki bántotta, akkor szólt Arvidnak. Arvid pedig természetesen szólt Konnak, ha komoly volt az ügy - avagy szépen és aranyosan könyörgött egy sort, hogy csináljon már valamit -, amit viszont csak egyetlen lépés választott el a direkt módon emberkínzásra való buzdítástól.
Aztán Lil már távozni is készült, mikor Sahti másfelé fordította az események folyását. A lányka a rellonos következő mondatára egyre érdeklődőbben nézett a fiú szemébe, aztán leesett neki.
- Ó, te vagy a kötözött sonka! - fedezte fel kitörő lelkesedéssel, minek hatására szó szerint felragyogott az arca. Természetesen hallotta a történetet az elsősről, aki betévedt hozzájuk, és kifejezetten jót röhögött rajta, még ha nem is tudta eddig, hogy ki az, hiszen nem lehetett mindennapi esemény ez az illető számára. Vagy ha mégis az, akkor bizonyára egy igen szerencsétlen flótásról van szó.
Egy lépéssel közelebb lépett, hogy megszemlélje a srácot, de épp olyan rezzenéstelen arccal siklott át az arcán lévő heg látványán, mint annak idején Kon. Lil lehet, hogy kicsi volt, és szerette a fodros ruhákat, de az ingerküszöbe és a toleranciája magasan a kortársaié felett volt.
- Hát... legalább felértél a kastélyba - állapította meg végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. február 24. 18:46 | Link

Liliána

A furcsálló tekintet lepereg róla, kedélyesen figyeli a lányt.
 - Totál felesleges megjegyezni. A sulin kívül senki nem használ vérmérséklet szerinti tipológiát, ami ráadásul még nem is pontos - vonja meg a vállát, ugyanis egyértelműen le tudta olvasni a lány arcáról a megvetést, amit a házhelyettesítő kifejezése hozott elő belőle.
Amit mondott mindenesetre nem hülyeség - ma már a tipológiák létét is megkérdőjelezték, nemhogy használják is őket. A varázslók viszont valahogy mindig lemaradtak egy-két századdal.
 - Igazad lehet - adja meg magát, a sárkányokra olyannyira jellemző makacsság teljes hiányában. Állhatatos ő, de elismeri a hibáit is, és jobban belegondolva a lány amolyan "kicsi a bors, de erős" fílinget nyújt.
 - Mégha a pillanatnyi sikeremnek nincs is köze semmihez egy bűbájon kívül, tudok ilyen jól egyensúlyozni - közli egyszerűen, nem szentelve több szót a témának. Nem kenyere, hogy bárkinek is bizonygassa a hozzáértését - igaz, ha lett volna módja bebizonyítani állításának igazát, valószínűleg megragadja -, de valóban elég nagy jártasságra tett szert, bár régebben többnyire hidak korlátjain gyakorolt -akkoriban nem érdekelte különösebben, hogy él vagy hal, és most sem bánta a veszélyes helyzeteket.
A ragyogó felkiáltásra Noel feláll a korláton, majd egy míves meghajlást produkál.
 - Szolgálatára - közli vigyorogva, és szemmel láthatóan cseppet sem zavarja a megnevezés.
A lány közelebb lép, Noel pedig csendben fürkészi az arcát; olyan könnyen olvassa a testbeszédet, mint mások az írott szöveget, így pontosan tudja, hogy mi járhat a másik fejében, amikor ránéz.
Kicsit meglepi az eredmény, összeráncolt homlokkal futtatja át a fején - sok reakcióval találkozott már a kinézete tekintetében, de ilyennel még nem. Hasonlít a trilak-mintás srác nemtörődömségére, mégis más, mivel a punk zavartalansága inkább abból eredt, hogy sok hasonlót látott már, és nem érintette meg - a kis szőke viszont másnak tűnik.
 - És egyben. Mi többet lehetne kívánni? - kérdez vissza, elvégre végül se Syd, se Sahti nem választotta vacsorájának, bár ezt vehetné a szépségére tett inzultusnak.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. február 24. 18:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 24. 19:25 | Link

Leonie-kis vörös, Zsolti fiú, Mary, és Adri

Ahogy elindultam a folyosón, egyre csak Leoniere gondoltam. Nem lehet, hogy egyedül magyarázza ki magát a barátja előtt. Én is épp olyan ludas vagyok a kialakult helyzetben, mint Ő. Csakhogy én csaptam is neki a szelet, ah nem is komolyan, de a végére mégis úgy éreztem, ezt a lányt akár nekem is teremtethették. Szerelem? Nem alakulhatott ki köztünk ilyen hamar. Vagy igen? Nem tudom, csak azt, hogy fontos nekem, nehogy magára haragítsa mindhármukat. Pont miattam?
Vissza kell mennem. Na, ennek nem lesz jó vége.
Hogy ne támadjanak rám megint a felbőszült lányok? Na, ezt meg kellene oldanom.
Ahogy beléptem felemelt pálcával, határozottan elkiáltottam magam:
-Digitus Arcus!     
Ebben a pillanatban a Szőke lányka felé irányítottam a bűbájomat. Majd vártam a hatását, vajon sikerült -e az ujjait összecsomózni, hogy ne tudja a pálcáját fogni és -használni?
-Ne haragudjatok, de valahogy vissza kellett jönnöm. Leonie-nak nem szabad egyedül elvinni a sarat.
Ezzel a monológgal nem fogok díjat nyerni, de megtette. Majd közömbösen eltettem a pálcámat, hogy lássák a többiek is, a jó szándékom.
-Ne haragudj Leonie, hogy az észt osztottam.Tudnod kell, hogy a kis játékunk alatt megkedveltelek, így melletted állok, ha bármit is akarsz mondani a többieknek. Ha nem, akkor sem fogok magyarázkodni nekik. Én nem. Majd komolyan Zsolti felé fordultam.
-Zsolti! Nem attól férfi a férfi, hogy verekszik, hanem attól, hogy ésszerűen gondolkodik, na meg türtőzteti magát. Nem szép dolog a másiknak oktalanul és minden további nélkül támadni, főleg nem ott, ahol otthon kellene érezned magad. És Bagolykőn otthon vagyunk. Vannak házirendek, amit nem jó megszegni. Nem ártottam neked. Bocsáss meg.
Na ezt sem fogják nekem jó szemmel nézni a lányok. Ahogy látom, Adri inkább annak örülne, ha vér folyna. Elég mulatságos lenne, más körülmények között.
-Na? Mit szóltok egy kis fegyverszünethez?
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 21:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 24. 19:43 | Link

Noel

- Jól van, legyen ahogy akarod - mosolygott a lányka amolyan "hiszem is meg nem is" módon, mert az a fajta emberke volt, aki jobban hitt a szemének, mint a mindenféle állításoknak. Ettől függetlenül ugyan lehet, hogy a másik jól egyensúlyoz, de mi rá a garancia? Szóval Lil felöltötte az ártalmatlan dilinyósoknak szóló ábrázatát.
Aztán jött a nagy felfedezés, minek során ki-ki rájött, hogy ki is a másik, noha megnevezni még mindig nem tudták volna egymást, de azért teljesen képbe kerültek, Lil pedig leplezetlenül vidult a srác szerencsétlenségén. Nagyon igaz volt rá, hogy a komoly dolgokat direkt nem vette észre, mert az bánthatta a másikat, viszont az ilyesmit képes volt bárkinek az orra alá dörgölni. Most azonban ezt egy kicsit későbbre halasztotta, és inkább az eszébe véste a másik vonásait.
- Igen, te vagy az első - lódított egy picit a srácnak, olyan arccal, mint aki nagyon elgondolkozott. Élvezte a házuk hírnevét, és azt is, hogy a lakótársai felének már a neve is elég arra, hogy a Bagolykősök fele összerezzenjen, és csak azért nem az összes, mert azok valószínűleg nem ismerték. Bár tegyük hozzá, Kon esélyesen megalapozta a hírnevét az idei elsősök között is már azzal, hogy Lillel egy házban laktak, a lányka pedig szívesen ijesztgette vele azokat, akik nem tetszettek neki.
- Egyébként én Lil vagyok - lépett még közelebb a lány a kezét nyújtva, cseppet sem zavartatva magát attól, hogy a másik méteres magasságból nézett le rá. A kis szőkének nem voltak problémái a magassága vagy bármilyen más külső, esetleg belső tulajdonságával, ami ritka dolog, de igazán hasznos. Őt mindig is sokkal jobban lekötötte a saját kis világa, amiben az a legnagyobb probléma, hogy vajon a bátyja mit főz vacsorára.
Persze ha valaki a felszín mögé nézett, akkor láthatta, hogy a kicsi nem felületes, csak sokszor nem akar belegondolni a dolgokba. Nem jó azon gondolkodni, hogy neki miért nincsenek szülei, vagy miért vak a testvére. Az ilyesmi csak mérgezi a lelket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 24. 20:57 | Link

Erkélycirkusz

A levegőben szétáradó tesztoszteron kezd roppant fullasztóvá válni, mintha csak Sergio Santos "Chocolate" klipjében volnának. A mezítelen, kigyúrt felsőtest pedig - amelyre Chuck Norris is csak elismerően bólintana – kezdi meglehetősen zavarba hozni. Ez természetesen nem akadályozza meg abban, hogy nekiálljon dacoskodni.
-Úgy, hogy mit képzelsz magadról! – Fel sem foghatja, Zsolti fiú miért emeli fel a hangját. Úgy szimplán nem érti az egész szituációt. Bár meg kell hagyni, tökéletesen jó kommunikációs és helyzetgyakorlatok ezek, csakhogy ő nem vette fel ezt az órát, és nem fizetett be tanfolyamra, úgyhogy tessen már megállni a gépezet.
-Itt voltam én is, nem kell elmesélned, mi történt. – Köszöni szépen az esti hírösszefoglalót. Ez akkor lett volna igazán kielégítő, ha a sok rossz után még azt is bejelentette volna a srác, hogy végre pandamaci született a helyi állatkertben. Attól mindenkinek megjönne a jókedve.
-Azért vagyok kiakadva, mert úgy viselkedsz, mintha a tulajdonodban lennék! – Márpedig úgy tudja, hogy az édesapja még nem adta el húsz tehénért, nyolc kecskéért meg félszáz csirkéért. Sőt, ahogy hallotta, apuci kifejezetten kezdi preferálni a tevéket, mert jól mutatna pár a kertben, és szembeköpné a betörőket. Zsolti fiúnak meg bizonyára nincs tevéje, hacsak ki nem derül még az este folyamán, hogy kőgazdag arab sejk az apja.
-És mert ilyen hangon beszélsz, mikor nincs is semmi okod rá! – Talán még folytatná is, ha Adria időközben nem indulna be mellette. Ma mindenki meg van bolondulva? Egy pillanat erejéig értetlenül bámul rá. Ejj, hejj, sokkal hatásosabb volna, ha hozna egy sört, és összedobna valami vacsorát. Elvégre itt egy igazi férfiről beszélünk, azok meg ezt szeretik… vagy csak Leonie nézett túl sok Al Bundy-t a tv-ben? Kénytelen elnyomni vigyorát… csak vigyázz magadra szöszi, mert tényleg nem biztos, hogy elég lesz a pályán egy törpilla védelme. Apropó, kviddics! Markovits bácsi bizonyára roppant büszke lenne rá a következő cselt látván. Hihetetlen reflexszel rántja el kezeit a srácéból, és azzal a lendülettel lép egyet hátra, hogy távolabb kerülhessen az említettől. Mondhatnánk, hogy Zsolti fiú szó szerint tarol a csupasz felsőteste látványával, vagy vörös törpénk csak egy elcsöppent nyálnyúlványon csúszott meg? Mindenesetre hátraesik, és kapálózás közben sikerül egyet levernie a levitásnak. Ekkor érkezik vissza az Erkélycirkusz bölcs alapítóatyja, Ronald, és máris nekifog a biztonsági intézkedéseknek. Az eséstől még mindig a fotelban fetreng, és csak akkor sikerül felülnie, mikor az eridonos srác megpróbálja lefegyverezni Adrit és Mary-t. Ajajj, ennek biza jó vége nem lehet. Ijedtében még Zsolttól is elfelejt bocsánatot kérni, amiért véletlenül lekevert egyet neki, figyelme inkább a többiekre összpontosul, meg hát újdonsült ismerőse amúgy is hozzá kezdett beszélni.
-Ömm.. köszi. – Elereszt egy vigyort Ron felé. Jó tudni, hogy a srác nem haragszik rá, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hozta. – Nekem nincs mondandóm – Rázza meg a fejét hevesen. Ugyan miért várja mindenki, hogy magyarázkodjon egy játék miatt?
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. február 24. 22:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 25. 02:39 | Link

A szappany, és egy kis váratlan fordulat Rolleyes

Míg Mary el volt foglalva a hülyeségeivel, és mindenét szétröhögte a földön fetrengve, csak úgy zajlottak körülötte az események. Mire magához tért, Ron már sehol sem volt. Négyen álltak hát, a létszám ellenére azonban nem kapott választ kérdésére. ~ Na jó, azt hiszem, jobb lesz szellemileg is itt maradni, nem csak fizikailag. Mi van itt? Hová tűnt Ron? Hogyhogy Adri még nem kaszabolt le senkit? ~ Tűnődik. Azonban a párbeszéd nem ér véget, Mary félig felvont szemöldökkel, és immár karba tett kézzel hallgatja a jelenlévőket. Elég érdekesnek titulálta a Zsolt és Leonie között történő párbeszédet, inkább Zsolt felől, mint Leonie részéről. Persze mindkét részről az volt, kétségtelen. Főleg, ha cseppet lemarad az ember. Inkább filmbeillő jelet volt, mintsem életben történő, tizennégy évesektől. ~ Mary, nem elkalandozni, maradni! ~ Parancsol magára szigorúan, majd figyelmesen, gondolataiban ugyanazokat a szavakat fogalmazza meg, kórusban a kimondóval. Így jobban tud figyelni, és még fel is fogja, mit mond a másik. Az esély is kisebb, a lemaradásra. Feltéve, hogy tudja tartani magát az elhatározáshoz. Mindig így szokta. Mikor bejön, mikor nem. És most remélhetőleg bejön, mert kíváncsi, miről maradt le. Habár abban nem biztos, hogy elejtenek infókat, például arról, hogy melyik fekete lyukba veszejtette Adri Ront, vagy hogy miért tart még mindig a sztriptízbemutató. Ennek ellenére fülel, akár egy kiskutya. Vagy jobban, mert a kutyák fülelés nélkül is meghallják a legapróbb neszeket. És bár ezek nem épp nevezhetőek apró nesznek, figyelni azt kell, hogy némely szó esetlegesen kizökkentse mélázásából.
Ami a sztriptízbemutatót illeti, ugyan messziről érezhető az irónia, de meglepik Adri szavai. Nem nézte volna ki belőle, hogy ilyen is kitelik a lánytól, még akkor sem, ha százszázalékos gúnyolódás, amivel Mary tisztában volt. Nemsokára Ron is felbukkant, amit Mary nem igen értett. Ha az előbb elment, mit keres ott megint? Meggondolta volna magát?
- Na, ezt most miért? - dönti meg fejét, és végtagjait lengetve, mindenféle különösebb mimika nélkül néz a srácra. Nem felháborodott, értetlen, inkább természetes, nyugodt, lazít arcszerkezetén. Inkább kifejezéstelen, mintsem haragos. Kérdésére ezúttal kap választ, hamarabb, minthogy a fiú felfoghatná, ez neki szólt. Vagy hogy mit mondott egyáltalán, sőt, mondott-e bármit is.
- Nem fogom, megígérem. - mondja, de csak az után, hogy visszavette az őhozzá tartozó fontos tárgyat. Az újonnan visszatért személy monológja második fele közben teszi el pálcáját, figyelmesen hallgatva a fiút. Meg is lepik az elhangzottak, függetlenül attól, hogy egyet ért. Vagy pont azért.
- Jó meglátás. - biccent, majd jobb kezét a fiú felé nyújtja, eshetőséges kézfogás gyanánt. - Én benne vagyok. Hogy Markovits lökne le a seprűdről, a gurkó belédrepülésének reményében! - kiált fel hirtelen, s szinte azonnal. Hogy miért pont ez bukott ki belőle? Na azt a jó ég tudja, de a lényeges nem ez, sokkal inkább az ok.
- Mi folyik itt? - kérdi haragosan, ami nem csoda, hisz fejét, nyakát, vállait, egész felsőtestét, sőt, lábai némely részét teljesen beborította valami jéghideg, mégis égető, ragacsos, lassan folyó, és vastag trutymó. Ami alapvetően nem zavarná annyira, ha nem érezné úgy, hogy összehúzza bőrét, és kezdené szép lassan összezsugorítani az egész lányt.
- Na jó, nem valami alacsony a fájdalomküszöböm, sőt, de ez már tényleg kezd fájni... Mi ez? És honnan jött? Azon kívül, hogy a fejem fölülről... - kérdi ingerülten. Mivel fejét lehajtotta, arca megúszta a találkozást néhány cseppel. A lány viszonylag távol állt a többiektől, és mikor körbenézett, megállapította, hogy a többieknek nem volt szerencséjük megismerkedni a nyálkával.
- Áu! - nyögte, mikor valami nagy, és erős fémvödör ütközött össze fejével, majd csörömpölve a földdel is. Látása kissé elhomályosult, de szerencsére teljesen nem hagyta el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 28. 21:13 | Link

Erkély-jelenet

Visszatért Ron, aki elkezdte az egész csetepatét. Már egész kis turisztikai látványosság lehetnénk. Vagy tíz felvonásos musicalt írni a történetből.
-Mond, miért jöttél vissza? Miért bántottad Leoniet!?
Kezdődhet a szájkarate: hádzsime, hádzsime! Nem veszíthetek ellene, még nem! Egy kis vadnyugati párbaj keletkezhetne, ha lenne fegyverünk. Vagyis vannak: a szavaink. Majd megszólal a Bogolyfalvi templom tornyában megszólal a templom, szembe fordulunk és mondjuk a magunkét.
-Igazad van, Ron, nem ártottál nekem. De viszont, ártottál egy lánynak. Most nem is érdekes Leonie.
Szüleim csak azt tanították nekem, hogy bánjak a lányokkal úgy, mint egy kincsesládikával. Ez a kincsesláda tele van drágakövekkel, amikre ha eléggé ügyelünk megszerezhetjük. Leonie ennél sokkal több. Ő egy kincsesraktár, telis tele változatos egyéniségeivel. Én szeretnék, próbálok vigyázni rá, de Ő, a kis vörös nem szeretné.
-Mit képzelek magamról? Ezt hogy érted? Leonie, tudom, hogy nem vagy a tulajdonomban, nem is tudsz a tulajdonomban lenni, mivel te nem egy tulajdon vagy. Neked is  van egy lelked, lelki világod, amit én tiszteletbe tartok. Van egy vonzó, imponáló jellemed, személyiséged. Ezt a személyiséged tetszik nekem! Ha valaki tudja, az te vagy, hogyan éljük az életünk!
Ejha monológ-mester leszek még a végén ha hosszú ideig tart ez az erkélyjelenet. Csak azt remélem, hogy sikerül kimagyaráznom magam, és Ron lelép a színről. Ekkor Leonie adott nekem egy keménykezű pofont. Ennyire megbántottam?
-Köszönöm Leonie. Tudom, megérdemeltem és sajnálom.
Ekkor Ron megint osztotta az észt. Most komolyan, nem tudna elmenni?
-Ron, nekem te ne vázold milyen egy igazi férfi. Az aki kiáll egy lány mellett. Aki megvédi, akkor is, ha nem tudja a történteket, de látja, hogy baj van.
Most miért próbálja kimagyarázni magát? Bántotta Leoniet, és én nem szeretném ha bántódás érné.
-Fegyverszünet?
Mit gondol magáról? Bántja Leoniet és még ő akar fegyverszünetet?
-Megijedtél?
Ron kezd félni tőlünk, mondjuk emberelőnyben vagyunk. Három az egy ellen ráadásul meg még Leonie is.
-Hamár a férfiakról beszélünk: egy férfi nem futamodik meg, nem kér fegyverszünetet.
Nos, Ron most sarokba lett szorítva. Halljuk mit szól ehhez a kis Roncimonci? Mosolyogtam, majdnem nevettem.
-Kontra?!
Sok szerencsét! Ron!
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. március 1. 21:39 | Link

Balcón comedia


* Egyre kevésbé színleli, hogy nem érdeklik az események. Izgatottan cikázik a tekintete egyik évfolyamtársáról a másikra. Ez kezd egyre inkább egy túljátszott, művi brazil szappanoperára hasonlítani. Magában már el is nevezte Ront Roldanillo Carilla Estebanonak, Zsoltit pedig Gaudencio Alfonso Bernardonak. A lányok nem viselkednek annyira színpadiasan, a fiúk gázosak inkább. Ha majd emberesedni fognak, vajon lesz olyan menő brazilos szakálluk? Egyelőre még kisfiúk a drágák, igazi kis fenegyerekek. Ekkor Roldanillo Carilla Estebano újra feltűnik a színen, és egyből le is átkozza a szőkeséget. A lány ujjai összecsomósodnak a váratlanul érkező átok hatására. Ettől teljesen kiakad, nem szereti, ha csak úgy váratlanul leátkozgatják.* - Óóó, hogy pusztulnál meg, te… kis…te!Igenis haragszunk! * Kiált rá a dühtől tajtékozva. Mit merészel ez a gyerek? A pálcája a földön, itt van két őrült srác, mi fog még történni. A pillantásával ölni tudna. Már el is tervezte, hogy hogyan fogja felrobbantani a drága jó Eridonost. Rossz emberrel kezdett ki, az már biztos. Ráadásul még egy terjengős, béna szöveget is elmond. Ahogy a sületlenségeiről, meg a világbékéről hablatyol Adri odalopódzik a háta mögé, és megpróbálja erőből fenékbe billenteni, remélhetőleg nem szúrja ki a lopakodó sárgát. * - Hogy te mekkora egy szerencsétlen hippi vagy! * Üvölt ismét az Eridonosra. Szánalmas, az az unalmas szappanoperaszerű monológ, amit előadott. A színjátszósok biztosan örülnének neki, nagy tehetség.*- Tán csak nem félsz verekedni? * Cukkolja újra Ront, remélve, hogy ezzel össze tudja ugrasztani a két srácot. Kíváncsi rá, hogy a kettő közül vajon melyikük tudná jobban elpüfölni a másikat.* - Nincs fegyverszünet! * Sziszegi dühösen Ronnak. Csak menjen ki az átok hatása, meg fogja keserülni a főnixsrác, hogy belekötött Adriba. Zsolti monológjára a férfiakról csak helyeselve bólogat. Nem hitte, hogy Gaudencio Alfonso Bernardoval még valaha is egyet fog érteni valamiben, de így történt.  Ezt a ritka pillanatot valami furcsa dolog töri meg. Maryre valamiféle nyálka kezd felülről csöpögni, ami fájdalmat okoz neki, és mintha… kisebb lenne? Mi? Az hogy lehet? Adri most már nem foglalkozik a két jómadárral, szobatársát kezdi kémlelni kikerekedett szemekkel.* - Mi a? Mary, állj el onnan! *Utasítja undorral az arcán. Az az izé valami förtelmes. Nem lehet, hogy Zsoltiból jött a nyál, mert ez felülről folyt le. Meg a szavai csak nem okozhatnak ilyet. A fiúkat kezdi gyanúsítani, így ismét méregzsákká változik, és üvöltözve visszafordul.*- Halljam, melyikkőtök szórakozik, mi?! Pont Maryvel? * Fakad ki, majd’ felrobbanva.  Szegény szinte semmit nem csinált, erre vele kell szórakozni. Oké, hogy Mary, mint Adri, de ez akkor sem volt szép dolog.* - Mary tudsz jönni? Megyünk a gyengélkedőre! *Szerencsétlenül,de felveszi a pálcáját a földről, és reméli, hogy tud, mert nem akar hozzáérni, fél, hogy ő is összemegy. A magasságát tekintve elég kellemetlenül érintené.* - Szánalmas banda! * Kiáltja a küszöbről a fiúknak. Reméli, hogy Leonie is követi a két Navinést a gyengélkedő irányába. Megnyugtatná, ha nem maradna velük egyedül.*
Utoljára módosította:Újvári Adria, 2013. március 1. 21:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 3. 14:31 | Link

Lil

A lány arcán tökéletesen tükröződik, hogy mi a véleménye a helyzetről és Noelről: leginkább az "ártalmatlan félőrült" kifejezéssel lehetne leírni Lil a fiúról alkotott képét. Utóbbi viszont nem zavartatja magát túlságosan, csak szimplán vállat von, rábízva a főnixre a dolgot.
 - Majd beleírom az önéletrajzomba - vigyorog. - Végzettség és nyelvvizsgák után tapasztalat: jártam Nothart Konstantin házában és túléltem - vázolja fel, kezével mutatva a képzeletbeli pergamenre. Biztos benne, hogy egy napon ez a képesítési szint még sokat fog érni...
Alapvetően pozitívként könyvelte el az estét - mint már említettük, a testi épsége nem sokat jelent Noelnek, a többi tekintetben meg úgy fogta fel, hogy igazán kalandos estét töltött egy furcsa párosnál. Ha unalmasabb belépője lett volna, talán már itt se lenne, a középiskoláit is csak hírből ismerte annak idején. Tanult ő magának a könyvtárból, mert szeret - imád - olvasni, de hosszú órákat ülni egy teremben, ahol nem csinálnak semmit, csak üresen néznek ki a fejükből...ez nem Noel terepe.
Rugalmas mozdulatokkal lepattan a korlátról, hogy kezet foghasson a lánnyal.
 - Neil - mutatkozik be ő is, ezúttal a White Collar nevű remek sorozat főszereplőjének nevét használva. Tudja, hogy nem játszhatja már sokáig ezt, de egyelőre még működik, ő pedig remekül mulat közben. Valahol hihetetlenül viccesnek és jólesőnek találja, hogy senki még csak segédfogalommal sem rendelkezik arról, ki ő, csak annyit tudnak, hogy már látták - Noel elég feltűnő jelenség, nehéz nem észrevenni. A sárkányok általában Fantomként emlegetik, természetesen a nagysikerű könyv-musical-amit akarsz után - igaz, a fiú nem hord maszkot, de ennyit hajlandó elnézni -, a többi ház lakóinak pedig még nem tűnt fel, hogy Noel mindig más néven mutatkozik be.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csák Liliána Aquila
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 3. 15:59 | Link

Noel (vagy Neil?)

- Na igen, otthon, édes otthon - nevetett fel a lány a fiú szavait hallva, mert persze tisztában volt vele, hogy milyen is a híre a házuknak, ő pedig ennek nagyon is örült.
Aztán a bemutatkozásra is sor került, Lil pedig kíváncsian nézett a fiúra.
- Netán Armstrong? Az űrből jöttél volna? - villant meg a kicsi szeme pajkosan, majd elengedte a fiú kezét, és a korláthoz penderült, hogy csak úgy szállt utána a szoknyája. Teljesen megfeledkezett közben arról, hogy eredetileg épp egy másik rellonost akart megtalálni, hogy lehetőleg jól el is bánjon vele. De ez most későbbre maradt, amit talán annyira nem is bánt az ifjabbik Csák. Valahogy elmúlt a bosszúálló kedve.
Ehelyett inkább szórakozni akart, és abban is biztos volt, hogy aki kibírta Kon szemétkedéseit, és még boldogan is gondol vissza rá, az jó partner lesz ebben. Azonban most még nem volt konkrét ötlete, csak azt érezte, hogy csinálni kellene valamit. Így hát masszívan bambult ki a fejéből az esős tájat pásztázva, hátha meglát valami ihlet adó dolgot, de csak a temető távoli foltja látszott idáig. Aztán felgyulladt a képzeletbeli kis lámpácska a feje fölött, és ragyogó arccal fordult újra vissza a fiúhoz.
- Eljössz velem felásni a temetőt?
Persze nem gondolta komolyan, ennyire ő sem volt elvetemült, csak éppen látni akarta a srác arcát, miközben felfogja a kérdés értelmét. Mivel Lil jó színész volt, csak akkor eshetett le neki, hogy viccel, mikor kitört belőle a röhögés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 3. 20:22 | Link

- Igen, valójában nem haltam meg tavaly, csak átoperáltattam magam tizenéves varázslógyerekké - bizonygatja kicsit gunyorosan, néhány bólogatással kísérve. - A plasztikai sebészek kicsit elrontották az arcom, de szerintem még így is helyes vagyok nyolcvanéves létemre - legyinti odébb göndör tincseit, mintha a L'Oréal reklámból lépett volna ki - mert megérdemli -, bár kicsit talán rontja az összhatást, hogy ma reggel sem találkozott a fésűvel, és már egy birkanyírás is ráférne. Őt viszont nem zavarja, hogy úgy néz ki, mintha egy puli ücsörögne a fején, legalább senki nem veszi észre, ha a pálcáját a hajába rejti, attól tartva, a nadrágzsebében lerobbantaná a saját hátsófelét.
A lány megbabonázva bámulja az esős tájat pár pillanatig, majd visszafordul, hogy feltegyen egy kruciális kérdést: ugyan Noel hajlandó lenne-e felásni vele a temetőt?
A fiú arcán megjelenik egy féloldalas, rellonos összeesküvőkre oly jellemző mosoly.
 - Ezer örömmel - mondja, bár él a gyanúperrel, hogy Lil ezt nem gondolja teljesen komolyan.
Elvégre nincs ásó.
A lány elneveti magát, Noel pedig azon kezd morfondírozni, mit is csinálhatnának, ugyanis nem annyira a puszta beszélgetés híve. Ő is kinéz hát az előttük elterülő tájra, tekintete pedig megakad az erdőszéli kis faházon, és eszébe jut valami.
 - És neked van kedved csekkolni a vadőr új kiskedvenceit? - néz a lányra sokatmondó vigyorral, ami főként azt regéli, hogy Noel komolyan is gondolja. Nem tudja, milyen állatszállítmány érkezett ma reggel, csak hallotta az egyik mestertanoncot, ahogy arról beszél, hogy az ő órájukhoz lesz rá szükség - ami egyenlő azzal, hogy a lények veszélyesek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 4. 21:48 | Link

Helena




Tetszik a stílusa. Állapította meg magában, bár pontosan nem tudta eldönteni, hogy merre is billen konkrétan a mérleg, élvezte a lány próbálkozásait. Talán a nőszemély végre emberére akadt? Nem valószínű, nincsenek egy szinten, ez az első perctől nyilvánvalóvá vált Valentin számára. A lánnyal valami nincs rendben, az biztos, de annak ellenére, hogy van kettejük közt némi hasonlóság, mégis teljesen mások. A fiú benyomása az volt, hogy a lány inkább csak megjátssza magát, de mivel annyira még nem keltette fel az érdeklődését, nem gondolkodott ezen túl sokat.
- Azt hiszed ezzel fel tudsz bosszantani? - Szinte kikívánkozott belőle, a harsány nevetés, mégis inkább megtartotta gúnyos mosolyát, majd hátrálva egy lépésnyit, érdeklődve figyelte, ahogy a lány előhúzza a cipőjéből a pálcáját, aztán egy könnyed mozdulattal visszavarázsolja a kezébe azt a bizonyos flaskát.
Valentin elégedetten figyelte, majd miután a lány ivott két kortyot a flaskából, odanyújtotta kezét utána. Ennek ugyan annyira nem örült, mégse mutatta jelét még véletlenül se.
A szájához emelte a flaskát és kortyolt egyet belőle.
Mivel egy cseppet már kezdte unni a játszadozást, egy szó nélkül hátat fordított a nőszemélynek, majd elindult az ajtó irányába. Arról persze fogalma se volt, hogy hova mehetne, hiszen fáradt még nem volt, ráadásul unta is már a tornyot rendesen, viszont azt is sejtette, hogy még egy ilyen hangulatos helyet nem fog találni. Az ajtóban megállt, nekitámaszkodott, majd belenyúlt a zakója belső zsebébe és kihalászott egy szál cigarettát.
- Meddig szándékozol még itt téblábolni? - Kérdezte tekintetével a levegőben lassan úszó füstkarikák útját követve, üresen, bár szavai inkább úgy hangozhattak, mintha zavarná a lány jelenléte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 7. 10:04 | Link

Sok hű-hó semmiért

Ahogy végignéztem a társaságon, már tudtam, itt csak egyvalaki ért meg belül, az pedig a kis vörös. De valahogy még mindig tart a színpadi hatás, ahogy ránéztem.
Persze, először kicsi Zsolti fiúcskát figyeltem meg alaposan. Nevetséges kisfiús alakját, épp kis izomtömeg alkotja és még Ő akar verekedni? Nem baj, de én még senkivel sem verekedtem ok nélkül. Márpedig itt ok az a saját szemszőgömből nincs, maximum, ha támad akkor megvédem magam. Na, ebben jó vagyok. Csak kezdeményezzen. Alig várom.
Még jó, hogy édesanyám mugli születésű és beíratott a mugli Shotakan karate iskolába. Igaz, a sok mugli gyerek miatt kissé idiótán bámultam a harcmodorukra, hiszen varázspálca nélkül vívtak meg.
Azt hiszem sokkal jobban tudnám bántani, ha.... igen.
-Leonie drágám, sajnálom, ha azt hiszed hogy megcsaltalak. Nem akartam fájdalmat okozni. De nem tettem ilyet. Szeretlek, teljes szívemből. Ha el akarsz hagyni, ám legyen. Megértem, hiszen itt van neked ez a szájaló, hősködő, izmaiban gyönyőrködő kis hiú ficsúr.- reméltem, hogy a kis vörös belemegy a további játékba.
Ám hirtelen Adri kezdett el szapulni, de ezen is csak mosolyogni tudtam.
Nem is érdekelt, hisz épp azért őt vettem célba, mert meggondolatlan, tűzes kis jellem. Amúgy Adri szavai kicsit furcsák néha. Hippi? Az meg mi a fene? Ez valami mugli szó, ha bántani akar valaki egy másik illetőt? Nem értettem, igaz én igazi varázsló családban nőttem fel.
Azon viszont megijedtem, amikor Maryre néztem. Azonnal segíteni akartam, de láttam Adri pillantásán, hogy Ő már máshol van lelkileg. Automatikusan lehajoltam a pálcájáért, és még mindig félig béna kezébe nyomtam a pálcáját.
-Leonie drágám, ha nem bánod és Adri is megengedi segítenék az évfolyam és háztársam Mary gyengélkedőre szállításában.
Adri nem érdekelt, Mary viszont annál jobban, hiszen Őt megkedveltem közös kalandunk alkalmával. Zsolti fiú? Ha akarja a hülyeségét folytatni, megteheti később is, itt már nem az ő féltékeny közbelépésén van szó. Meg a nyálcsöpögős dolgain. Persze ezt nem mondtam ki neki, mert most másra kellett összpontosítani.
Adri félt hozzáérni Maryhez, de én nem. Karjaimba kaptam a kicsi lányt és szaladtam vele ki a folyosóra. Adri legnagyobb meglepetésére. Amíg Ő csak beszélt Maryhez, én cselekedtem.
-Ne félj Mary, hamar a gyengélkedőn leszünk.- Súgtam oda gyengéden.
-Leonie! Szeretlek!!!-kiabáltam vissza, majd sebesen hagytam magam mögött a métereket és a kicsi Adrit is.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 22. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 17. 17:48 | Link

Kiva

Lassan kezdett elfogadhatóvá válni a hőmérséklet a takarónak köszönhetően, aminek örültem. Fejemet hátradöntöttem, az felhőket néztem. A lány válaszára felé fordítottam a fejem, aztán mintha látná bólintottam egyet.
- Ja, a kakasszó. –Bólintottam ismét, aztán újra az eget kezdtem fürkészni. Találóbb választ nem tudtam adni, az igazi okot meg nem tudtam, így inkább ennyibe hagytam a választ. Az agyam erősen kattogott, hogy miért kelhettem fel. A betegség gondolata volt az első, de ha én beteg vagyok, akkor egész nap fekszek és vagy alszok, vagy köhögök. Így erre elég kicsi az esély. Inkább az ággyal lehet a baj, ami nem olyan, mint az otthoni. Vagy egyszerűen ennek a helynek varázsa, amit még nem szoktam meg. Inkább hanyagoltam a továbbiakban ezt a gondolatmenetet, és inkább valami beszélgetéskezdeményezésen járt az agyam. Akkor kisebb az esélye, hogy elalszok.
- Mióta jársz ide? –Tettem fel a kérdést vagy tíz perc hatásszünet után. Abban biztos voltam, hogy idősebb nálam -mint itt a legtöbben-, de érdekelt, hogy mennyivel. Vagyis inkább csak próbáltam elindítani a  beszélgetést.
Nem vagyok az a külsőről ítélő típus, de abban valamiért biztos voltam, hogy egy sokat beszélő lánnyal van dolgom, aki remélhetőleg reggel is beszél, helyettem is.
A nap egyre erőteljesebben sütött, de még így is hideg volt. Ami érthető, hiszen tél van, pedig reménykedtem, hogy ebbe a varázsvilágba mindig olyan idő van, amilyet akarunk. Sejtettem, hogy nem így lesz, de reménykedtem. A lány felé döntöttem a fejem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 21:47 | Link



A vacsorát - mint mindig - egyedül töltöttem. Jó, ültek mellettem, de szinte észre sem vett senki. Én sem szóltam hozzájuk, ezért ők sem hozzám. Ez most már nagyon aggasztó. Rossz, hogy nincs legalább egyetlenegy barátom. A reggelit és az ebédet is csendben, magányosan szoktam elfogyasztani. Miután végzek az evéssel rendszerint visszatérek a Gólyalakba és olvasok. Bizony. Már öt éve járok ide és még a Gólyalakban lakom. Mivel nem kértem még meg senkit, hogy hadd költözzek már be mellé, nincsen rendes szobám. De néha ők is felkereshetnének engem, nem? Miért mindig kell hozzájuk igazodnom? Ah, mindegy... Be kell látnom, hogy én magányosan fogok meghalni.
Mivel már nem is a könyvemre figyelek,(bizony, könyvet olvastam, már megint) felkelek az ágyikómból és azon kezdek gondolkodni, hogy mit is csináljak. Mindjárt takarodó, de nem vagyok álmos. Nincs kedvem itt lenni, de ha elkapnak... á, nem kapnak el. Tízre visszaérek. Gyorsan felhúzom a lábamra a cipőm és már el is indulok. Még nem tudom, hogy merre menjek, mert egy csomó hely van, ahol még nem jártam. De... talán az erkély jó lesz. Szerencsére a kék színű meleg pulcsi van rajtam, amiben egyáltalán nem fázom. A hajamat kicsit megigazítom az ujjaimmal, mert lehet, hogy találkozni fogok valakivel és akkor nem szeretnék rosszul festeni. Báár... ha bárkivel is találkozok az vagy le fog pottyantani, vagy egy prefi lesz, aki visszaküld a hálóba. Esetleg tényleg találkozok egy olyan egyénnel, aki szívesen csevegne velem. Á, ez kizárt.
Ekkor meg is érkezem az erkélyhez. Kinyitom az ajtót és a huzat miatt a szél a hajamba kap. Gyorsan becsukom, mert nem akarok nagy hangzavart kelteni. Odasétálok a korláthoz és Bogolyfalvát kezdem kémlelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 30. 16:40 | Link

Melegszendó

Ismét a takarodó idejéhez közeledve indult meg Amira kifelé. Mostanában sűrűn tartózkodik éjszaka kint, visszatért az éjjeli bagoly énje. Előre látta, hogy tesz majd egy prefektusi sétát is, ezért a készülődés során vastag pulcsijára kitűzte a jelvényét. Haja finom hullámokban omlott a vállára, a sminkje pedig teljes mértékben igazodott a ruhájához, azaz csak vékonyan kihúzta a szemét, és ajkára is világosabb árnyalatú rúzs került.
Ecset és Leo a szobában maradtak. Jó kisgyerekek módjára lefeküdtek aludni, hosszú napjuk volt. Jártak minden felé a gazdival, és sokat játszottak. Ennek egyébként a lány eléggé örült, ugyanis sűrűn rosszalkodnak ha nincsenek lefárasztva.
Mira célirányosan az Erkély felé sétált, normál tempóban. Csak elvétve futott össze pár diákkal, akik már a körletükbe igyekeztek. Egy rossz szava nem volt senkihez, eléggé el volt amúgy is gondolkodva. Nem ment haza ebben a szünetben, és átfutott az agyán, hogy talán mégis haza kéne látogatni egy kis időre. A tanév közben járt otthon, de akkor csak az anyjával töltötte az időt. A testvéreit is régen látta már, kivéve Maxie-t.
A nagy elmefuttatás közepette alig vette észre, hogy megérkezett az erkélyhez. Megállt az ajtó előtt, és fejcsóválva lépett ki a hűvösre. Egy srác teljes nyugodtságban támaszkodott a korlátnál. Körülbelül három perce lett volna rá, hogy visszafusson a hálójába, ha nem akar büntetést.
Egy szó nélkül támaszkodott mellé, és ugyanúgy a falut kémlelte, mint a srác.

Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 19:51 | Link



Talán vissza kéne menni a Gólyalakba, hiszen mindjárt takarodó és nem akarom, hogy elkapjanak. Az, az nem én lennék. Még soha sem szegtem meg szabályt és nem is akarok. Vagyis... de, igen! Én nem akarok örökre ilyen kis nyomi maradni, aki mindent betart, mindig engedelmeskedik. Meg akarok változni! De félek, hogy akkor egyáltalán nem fognak elfogadni az emberek, ha olyan lennék, mint egy rellonos. Lehet még a saját házam is kiutálna. Istenem, még most is milyen szerencsétlen vagyok! Nem tudom eldönteni, hogy mit akarok. Ah, utálok itt lenni.
Ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, míg a falut bámulom. Március vége van, de még mindent hó borít. Így egész szép a falu. Már régen jártam ott, pedig a Pillangó-varázsban nagyon finom zöld-teát árulnak. Mmmm... imádom. Ekkor lépteket hallok és mire megfordulok, már be is lép egy egész csinos lány. Jut eszembe. Még sosem volt barátnőm és ez is olyan gáz. Még szerelmes sem voltam. Mégis milyen életem van nekem?! Ha?! Mivel érdemeltem ki ezt?! Visszafordulok és továbbra is a falut kémlelem. Hallom, hogy a leányzó egyre csak közeledik, ám ekkor mellém ér és ő is a falut kezdi vizslatni. Talán meg kéne szólítanom, de nem tudom, mit is mondhatnék.
 - Szi...szi...szia. - köszönök kicsit félénken. Ah, légy már férfi! Teljesen dedósnak fog nézni! - Yannicknak hívnak. Újvári. Te biztos Amira vagy. Már láttalak a folyosón. -
Ajaj, ő prefi, simán megbüntethet. De nem érdekel. Laza vagyok, nagyfiú vagyok, menő vagyok.
 - Rellonos vagy. Kérhetek tőled valamit? Őőő... - próbálom összeszedni a gondolataimat. - Segítenél nekem megváltozni? Szerintem azt sem tudod, hogy ki vagyok, pedig már öt éve idejárok és kiszeretnék tűnni. Nem akarok többé a kis magányos nyomi gyerek lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 30. 23:33 | Link

Melegszendó

Unalmas a Sárkányfészek, Kristóf nélkül pedig pláne. Valószínűleg ezért jár gyakran kint a lány, ilyenkor pedig a rosszalkodók eléggé ráfaragnak. Már ha nem kerüli el Mira figyelmét, mint ahogy majdnem Dávid és Vanília.
Az erkélyre bizony nem csak azért érkezett, hogy friss levegőt szívjon. Egyszerűen pont megfelelő helynek gondolta ahhoz, hogy rossz példát mutasson, és elszívjon egy szál cigit. Bianca miatt a szobájukban kevesebbszer gyújt rá, ami az utóbbi időben szokatlan, hiszen kezd erre a csúnya dologra visszaszokni, és jobb esetben naponta gyújt rá.
Mivel nem volt egyedül, várt gy picit. A srác mellé dőlt, és bámult ki a fejéből. Pár másodpercig. Aztán végül is a valamit valamiért elven rájött, hogy ha nem bünteti meg az idegent, akkor ő sem fogja senkinek elmondani, hogy prefktus létére mit csinált. Előhúzta zsebéből a gyújtót és a cigit, már a harmadik slukknál tartott amikor a mellette álló megszólította.
-Ühüm -hümmögött csak válaszképpen. Na igen, azért a legtöbben ismerik, van elég sok hely, ahol összefuthattak a nevével, vagy akár már vele is. Igazándiból a Yannick gyerek pontosan hidegen hagyta, előre látta, hogy a nevét sem fogja megjegyezni. Csak szívta tovább a cigijét, nem foglalkozva azzal, hogy a srác biztos valami üdvrivalgást vár, amiért megismerték egymást.
Ahogy tovább magyarázott, már Mira nem bírta, és hangosan felnevetett. Ez a nevetés dolog annyira "jól" sikerült, hogy köhögni kezdett tőle és a cigitől, szóval a maradék a szálból le lett pöckölve az erkélyről.
-Nem vagyok a jótündér keresztanya a mugli mesékből -megcsóválta a fejét. Az előbbi nevetőgörcsből egy pillanat alatt váltott teljesen komoly arcra, és ezzel a lendülettel le is ült egy hozzá közeli székre. Köhögött még párat, majd a srácra emelte tekintetét.
-Egyáltalán mit vársz tőlem? Hogy menjünk el a hotelbe, hogy aztán tudj mesélni és "menő" legyél? -a menő szócskánál idézőjeleket mutatott a levegőben, és egyébként tényleg nem értette, hogy pontosan mit is vár el tőle a srác. Ebbe a verzióba biztos nem ment volna bele, habár az Edictum tuti lehozta volna a pletykarovatban, és hoppá, máris hírneve van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 00:09 | Link



Kezeimet a zsebembe mélyesztem, mert kezdek kicsit fázni. Ami nem meglepő, hiszen majdnem olyan hideg van, mint januárban, pedig hamarosan április, a második tavaszi hónap. Már nyílnia kéne a virágoknak, a madaraknak visszaköltözni, a napnak pedig sütni. De erre szerintem még egy jó ideig várhatok. Már elegem van a télből. Mindig is utáltam azt az évszakot. Olyan fehér és hideg. Akkor inkább a tavasz, ami kicsit ravasz, mert sosem lehet tudni, hogy eső fog esni, vagy hét ágra fog sütni a nap. Kiszámíthatatlan. Olyan mint... hát nem, nem olyan mint én. Bah, inkább ebbe nem megyek bele, mert megint felhergelném a magam, amit nem szeretnék. Szinte mindennap csak magamat ócsárolom, hogy milyen béna vagyok. Elég volt! Végre tennem kéne valamit, hogy ez elmúljon. Igen, tenni is fogok! Oké. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így lesz. Ugyanúgy tanulni fogok és ugyanolyan csendes leszek. De hát ez vagyok én. Megtudnék változni, csak félek, hogy milyen lenne az ÚjYannick. De akkor biztos ismerné mindenki a nevem, mert akkor úgy viselkednék, mint egy rellonos. Akit csak a rossz dolgai miatt ismer az egész suli. Akitől mindenki fél. Akinek lenne egy-két haverja. Ez a Yannick soha nem fog eljönni, ebben biztos vagyok.
Ekkor nyílik az ajtó és belép rajta egy nagyon szép lány. Ismerősnek tűnik. Ahogy közelebb jön, észreveszem, hogy Amira Loveuarddal van dolgom, aki arról híres, hogy milyen sok pasija van/volt. Mindenki híres valamiről, csak én nem. Azt sem tudják, hogy létezem. Szóval ez a lány ugyanúgy nekitámaszkodik a korlátnak és rágyújt egy cigire. Cigaretta. Még soha sem próbáltam ki, mert károsítja a szervezetet. Rákot okozhat, amit én nem akarok. De egyszer ezt is ki kéne próbálnom.
Egy kis ideig azon gondolkodom, hogy leszólítsam-e a lányt, de végül az igen mellett döntök. Miután bemutatkozom, csak annyit mond: ühüm. Gondolhattam volna, hogy nem akar velem beszélgetni. Ki akarna velem dumálni? Megforgatom a szemeimet, majd folytatom. Miután befejezem a mondandómat, Amira nevetni kezd. Megvakarom a fejem és egy nagy levegőt veszek. Ne merj elérzékenyülni! Természetesen rosszul esik, hogy kinevet, de muszáj ezen (is) túl tennem magam. Ha azt akarom, hogy segítsen, azt is fogja csinálni. Muszáj lesz neki, mert az ÚjYannick akaratos lesz.
 - Talán. De itt is elmondom. Tudom, hogy nem fog érdekelni, miért is érdekelne? De senkivel sem tudom megosztani a gondolataimat, pedig muszáj, mert egyszer felrobbanok. - mondom csendesen. Helyet foglalok az előtte lévő széken és folytatom. - Te nem tudod milyen érzés, ha senki sem tudja, hogy ki vagy. Ha senki soha meg nem kérdezi, hogy "mi újság?" Ha átnéznek rajtad az emberek, mert sosem mersz megszólalni, ugyanis félsz, hogy kinevetnek. Ha sosem mondod ki azt, amit gondolsz. Ha semmibe vesznek és csak arra kellesz, hogy megcsináld a másiknak a házit. Nos, én ilyen vagyok és szeretnék erősebb lenni. Megváltozni, mert nem akarok örökre ilyen lenni. Más akarok lenni, egy igazi rellonos, aki kemény és minden hidegen hagyja, de beszól a másiknak, ha kell. - miután végzek ránézek a lányra, majd ennyit mondok: - Kérlek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 31. 00:44 | Link

Melegszendó

Különös, amikor valaki egy ismeretlen által okozott nevetőgörcs-cigifüst félretüdőzésébe akar belehalni. Még nem volt kész rá a prefektus, hogy ilyen módon -vagy másképp- elhagyja a kis világát, bár tutira visszatért volna szellemként.
Nem igazán értette, hogy mi a problémája a fiúnak, főleg azt nem, hogy miért kér segítséget ahhoz, hogy kitűnjön. És egyáltalán miért pont tőle? Tudhatná már, hogy ha nem a legjobb barátja, vagy a szerelme, akkor elmehet a fenébe. Meg is mondta a véleményét az egészről, de azért a kíváncsisága nem hagyta nyugodni, és rákérdezett, hogy mit várna tőle.
Átfutott az agyán, hogy ha már Maryvel is kivételt tett, esetleg még Yannick is belefér... A lány igazából csak azért került Mira kezei közé, mert látta benne az ismerőset, és ezt nem akarta veszni hagyni. Főleg mivel tanoncka eggyel a csárdában ismerkedett meg ahol minden bizonnyal szétkapták volna a bicegő kislányt.
-Óh! A végén még elbőgöm magam -gúnyos hangneméhez ilyen arckifejezés is társult. Nem tudta eldönteni, hogy röhögje képen, vagy sajnálja amiért ilyen. Mivel mindenki magáért felelős, inkább az utóbbira jutott. Aztán tovább hallgatta a szövegelést.
-Oké. Befogtad? -szemöldökét felvonva pislogott pár másodpercig rá. Na mintha a kérlek annyira hatásos lenne. Mira nagyot sóhajtott mielőtt szólt volna. Egyébként nehezére esett kigondolni, hogy mit mondjon, ugyanis általában nem alacsonyodik le senkihez annyira, hogy hosszabban jártassa a száját.
-Most komolyan, nem elsős vagy, akinek nem volt még esélye rá, hogy megmutassa milyen is tud lenni. Nem én vagyok az egyetlen rellonos, és mellesleg...van jobb dolgom is, mint az ilyen elesetteket pesztrálni. Menj el a pszichológushoz, ő biztos tud veled kezdeni valamit -nemes egyszerűséggel megvonta a vállát, és az égre emelte a tekintetét.
Egyszer ő is ilyen volt. Vagyis nem egy nyuszi, de egy senki. Főleg amikor még nem jártak iskolába... Ahogy megszabadult a testvérétől akkoriban, úgy nőtt az önbizalma, és lett az, aki most. Percek teltek el így, hogy csendben hallgatott, és gondolkodott. Talán mindenkinek jár még egy esély.
-Tudod mit? Látom benned, hogy akarod. Érdekes, de beszéltél hozzám, szóval annyira mégsem lehetsz félénk. Benne vagyok, egy igazi főhőst faragok belőled -mondandója közepe felé járva nézett csak a vele szembe ülőre, pislogás nélkül állta a tekintetét.
-De baromi keményen megfoglak dolgoztatni -tovább nem akart ott maradni, fogta magát, és felkelt. Az ajtóhoz sétált, de mielőtt kilépett volna, még megtorpant.
-Ó és holnap keress meg a büntetésed ügyében -rákacsintott a fiúra, és tovább indult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. április 2. 21:55 | Link

Valcsi <3


- Már rég nem az a célom, hogy felbosszantsalak.. - mondtam játszadozva, és a lehető legegyszerűbben. Azon a szinten egész hamar túllendültem, néhány másodpercembe telt, vagy legfeljebb két percbe, annál nem fájt többe. Minek is szánjak rá időt teljesen feleslegesen, ha ennyire már kiismertem ellenfelemet. A flaskás balhén túllépve esküszöm azt hittem ott hagy, de nem így tett. Csak megfordult, és rágyújtott. Mivel nem vagyok egy dohányzós típus, de nem is különösebben zavar a füst, így rezzenéstelenül álldogáltam tovább. Amikor feltette a kérdést, átlestem a vállam fölött, a kinti sötét terepre, majd vissza beszélgetőpartneremre.
- Amíg úgy nem döntök, hogy unom az itt létet. De hiszen még csak most kezd érdekes lenni.. - jelentettem ki egyszerűen, majd ellöktem magam a korláttól, odasétáltam elé, kivettem a kezéből a háromnegyedéig elszívott szálat, elnyomtam, és elpöcköltem. - Na szóval. Unatkozol. Én is kezdek. Mivel is lehetne feldobni a hangulatot? - tettem fel egy költői kérdést, ujjaimmal játszadozva mellkasán. Mosolyogva pillantottam fel rá, majd fordultam meg, és sétáltam az elhelyezett ülőalkalmatosságokhoz, ahol helyet is foglaltam. Nem tudom megítélni az eddigiekből, vajon mennyire lesz vevő a "kis játékomra". Mindenesetre egy próbát megér, ha már itt vagyok, tegyük érdekesebbé az ittlétem. Hiszen azt nem szeretném, ha meghalna a hangulat. Még véletlenül sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 6. 01:33 | Link

Lyra nénje ^^

Nos, ez a nap egész jól ment. Ugyanis sikerült MOSOLYT csalnom egy RELLONOS arcára, méghozzá LYRA CASTLE-éra. Ügyes vagyok, szerintem. Miután megbeszéltük, hogy hogyan szeretném elveszíteni az életem, aztán elmagyarázta nekem szépen, hogy jó lenne, ha most rögtön elmondanám a nevem, - amit meg is tettem, pedig át akartam vágni - aztán pedig elhívtam sétálni. Mikor megfogtam a kezét kicsit mérges lett és kikapta a karmaim közül. Sőt, még a zsebébe is eldugta, nehogy újra megtaláljam.
 - Hát jó... de miért nem szereted, ha valaki megfogja a kezed? - kérdezem érdeklődve. - Különben meg kedves vagy te. - rámosolygok, aztán ha már nem kaparinthatom meg a kezét, kicsit közelebb húzódok hozzá. Így baktatunk fel egészen az erkélyig. Mikor megérkezünk kinyitom Lyra előtt az ajtót és megvárom, míg befárad és csak utána foglalok helyet az egyik széken. Egymással szemben ülünk, majd felteszek egy kérdést, amiért lehet el fog küldeni:
 - Te... khm... Miért viselkedsz így? Miért vagy ilyen hideg? Sosem értettem, hogy a rellonosok miért ilyenek. Szerintem az a legjobb, ha az ember mindenkivel jóban van és szent a béke. - mondom el a véleményem. - Látod, most is tök kedves voltál velem. Mondjuk a többieket se értem hogy miért bánnak úgy veletek, ahogy. Tök normálisan is eltudunk egymással beszélgetni, nem? - talán az idegeire megy ez a sok duma, de legalább nem neki kell beszélnie.
Mellesleg ez a helyszín sem volt jobb választás, hisz itt kb. ugyanolyan hideg van, mint a fénylő lelkekben. Sőt... talán itt még hidegebb, mert magasabban vagyunk. De teljesen mindegy. Szeretek itt ücsörögni és bámulni az eget. Jó ez a hely.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 6. 16:27 | Link

Gergő

- Miért szeretném, ha egy idegen fogja a kezem? - kérdeztem vissza, a saját véleményem szerint teljesen logikusan, miközben zsebre vágott kézzel mentem a fiú mellett. Kicsit zavart, hogy közelebb húzódott, de azért el lehetett viselni, ha nagyon akartam. Ha meg mégis megunom, hogy kérdezget, még mindig visszaküldhetem őt a navinébe.
Arra a kijelentésre, hogy kedves vagyok, csak hümmögtem egyet. Nem tartottam lényegesnek, hogy elkezdjem bizonygatni, hogy nem, nem igazán vagyok az, és ezt még én is tudom, nem hogy mások, de ha már a gyereknek ennyire nem volt rendben az életösztöne, akkor kár lett volna nekem is rontanom a túlélési esélyeit.
Aztán mire felértünk, valahogy elment a kedvem a járőrözéstől. Fáradtnak éreztem magam, és szinte biztos voltam, hogy azért, mert múlik Kahlil bájitalának a hatása, és már vártam az émelygést is, de szerencsére mindeddig még sikerült megúsznom. Leültünk hát az erkélyen, bár itt is hideg volt, de legalább nem a kövön kuporogva kellett fagyoskodni, a hűvös levegő pedig kijózanított, felébresztve.
- Ne hidd, hogy direkt viselkedek úgy ahogy - válaszoltam aztán a srácnak, miközben a birtokot lestem. - Ilyen vagyok. Ennyi az egész. És a rellonosok többsége is így van ezzel. Egyébként is, én eddig levitás voltam, ugyanilyen viselkedéssel, szóval nem lehet rám fogni, hogy csak magamra szedtem a rellonos stílust - vált a végére kissé morgóssá a hangom.
Igen, éltek bizonyos sztereotípiák, amik alapján a négy házban élőket beskatulyázták, de vajon mennyire kellett ezt komolyan venni? Oké, én sem voltam boldog, ha egy navinéssel hozott össze a sors, de nem azért, mert navinés volt, hanem mert nem tűrtem jól a személyiségüket. Ellenpélda volt erre Oph, aki ott lakott ugyan, de másképp viselkedett, és lám, barátok lettünk. Ez a srác meg... Ez csak simán olyan valahol, mint egy kisgyerek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 6. 19:40 | Link

Lyra nénje

Ahogy igyekeztünk az első szintre, csakúgy megszokásból megfogtam Lyra kezét, ám ő elengedte az enyémet.
 - Igaz, de nem vagyunk annyira idegenek. - jegyzem meg. Ha már nem foghatom a kezét, közelebb húzódom hozzá. Lehet ennek sem örül, de ilyen vagyok. Amúgy félreértés ne essék, nem direkt csinálom. Ha egyszer sikerült elérnem, hogy egy rellonost megnevettessek, akkor nem rontom el.
Pár perc alatt felérünk az erkélyre, ugyanis ez az ajtó van a legközelebb. Miután besétálunk helyet foglalok az egyik széken és egy ideig az eget bámulom, aztán a tekintetem Lyrára szökken. Beszélni kezdek.
 - Hmm... Értem. - egyelőre ennyit mondok, mert ezzel a kijelentéssel nem tudok mit kezdeni. De biztos van valami oka, hogy ilyen lett. - Lyra - kezdem - biztos nem így születtél. Valaminek történnie kellett, hogy ilyen lettél. - mondom lesütött szemmel. Nem akarom látni, hogyan néz rám az előttem ülő. Biztos villámokat szór a szeme, hiszen ez nem rám tartozik. Lehet ez neki fájópont, vagy mit tudom én. Inkább felállok és ásítok egyet. Nem akarom, hogy rosszabbra forduljon a helyzet.
 - Khm.. azt hiszem én megyek aludni. Jó éjt! - mondom kedvesen, aztán puszit nyomok az arcára. Remélem nem lesz ettől mérges. Kisétálok az erkélyről és míg be nem lépek a navinébe, Lyrán jár az eszem. Amikor beérek a Kan kéglibe bevetem magam az ágyba és már nyomom is a szunyát-
Jó nap volt ez a mai.

//Köszönöm a játékot^^//
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. április 13. 22:10 | Link

Gréta néni

Ma egészen kellemes, tavaszi időnk volt, ami nagy ritkaságnak számít az elmúlt hetek után, így elhatároztam, hogy ma mindenképpen kimegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Viszont a szokásos szombati teendőim olyannyira elhúzódtak, hogy csak este felé tudtam befejezni mindent, így már nem volt esély arra, hogy ha elindulok a parkba akkor vissza is érek. De ha már ennyire meleg az idő, és közeledik a naplemente, nem hagyhattam veszni az alkalmat, így a déli szárny felé vettem az irányt. Még visszaszaladtam a folyosóról a kabátomért, mert rájöttem, hogy amint lemegy a Nap le fog hűlni az idő, és akkor egy fehér kötött pulcsi nem lesz már elég. A szárnyon belül kicsit keresgélnem kellett, mire megtaláltam az erkélyt, ahová igyekeztem, mert még csak egyszer jártam ott, akkor is csak kinéztem pár percre, viszont most tökéletes kis helynek tűnt levegőzni. Amint kiléptem az ajtón megcsapott a tavasz illata, az a friss, igazi, hamisítatlan tavaszé. Kár lett volna kihagyni... az biztos.
Kerestem egy kényelmesnek tűnő fotelszerűséget, és elhelyezkedtem benne az ajtónak háttal. Lábaimat felhúztam, kezeimet összekulcsoltam a térdem felett és lehunyt szemekkel arcomat még a Nap utolsó sugarai felé fordítottam. Ez volt az a pillanat, amikor rá kellett jöjjek, hogy szeretek itt lenni. Amikor ide kerültem, céltalanul bolyongtam a kastélyban, próbáltam eligazodni a tantárgyak és a varázslatok között, de mostanra beleszoktam ebbe a világba. Nem mondom, hogy nem hiányoznak az otthoniak, de sikerült megtaláljam itt is a helyem. Például kiderült, hogy a mugli sárkányrepülő vezetéséhez nagyon hasonlít a seprű irányítása, így egész jó vagyok kviddicsben, és már be is kerültem az egyik csapatba. S ugyan a vizsgáim nem sikerültek valami fényesen, főleg, hogy kettőre be sem mentem, de legalább tudom mik a követelmények, és jövőre már biztosan évfolyamot léphetek. Gondolkoztam életem kisebb-nagyobb örömein, s közben igyekeztem minél több friss illatot belepréselni az emlékezetembe, hogyha visszatérne a télies időjárás, legyen mire emlékezni.

Mészáros Gréta
2013. április 12. (estefelé)
outfit

Utoljára módosította:Emily K. Crusader, 2013. április 13. 22:10
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. május 3. 20:37 | Link

Melanie

 Takarodó előtt gondoltam, sétálok még egyet. Mielőtt erre az elhatározásra jutottam volna, épp a zsonglőrködést gyakoroltam, szóval zsebre vágtam a labdákat, és úgy indultam neki. Ha akkor valaki megkérdezett volna, miért élvezem azt, hogy labdákat dobálok, vállat rándítottam volna, vagy hasonló. Ha belegondol az ember, tényleg nincs semmi értelme, de jó, és fejleszti a reflexeket. Amióta nem kviddicsezem, kétségtelen, hogy ellustultam, és kellett valami, amivel lekössem a figyelmemet, és fejlesszem a koncentrációmat. A zenéléshez persze épp elég koncentráció kell, de az megint más, kevesebb mozgással jár. Persze van, hogy állva zongorázom, vagy unalmamban lábbal, de ez a ritka események egyike. Eszembe jutott, hogy készíthetnék egy sportágat, amiben guggolás és fekvőtámaszozás közben kéne eljátszani a Holdfény szonátát.
 Ezen, és ilyesmiken filóztam, amikor elsétáltam az erkélyig. Talán nem a legideálisabb hely a zsonglőrködéshez, és meglehet, hogy leejtem a labdát, de legalább a szabadban van, és nem kell lekutyagolnom a kastélyból. Megkerestem a zsebemben a labdákat - valami bő tunika volt rajtam, aminek a zsebeiben komolyan keresni kellett három labda után -, és azokkal a kezemben csináltam pár kar- és csuklókörzést. Végigmértem a labdákat, amik feketén pompáztak. Még évközi szünetben megkértem a bátyámat, hogy bűvöljön rá kolibriket, amik most vidáman szállingóztak a labda anyagán. Eleinte kettővel kezdtem; az egyik kezemmel átadtam a másikba a labdát, míg a másik labda a levegőben szállt, hagyva, hogy megcsillanjon rajta a lemenő nap sugara, hogy aztán elkapjam a szabaddá vált kacsómmal. Egészen lefoglaltam magam, és igyekeztem fokozni a tempót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Melanie Laurent
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 3. 21:08 | Link

Lagger

Tegnapelőtt másfél órás késéssel egy váratlan műszaki hiba miatt lerobbantunk. Igyekeztek azonnal kijavítani a hibát, mivel tudták, hogy a kabinok tömve vannak. Sokan hazautaztak egy-két napra és pont azt a napot fogtam ki, hogy szűkösen voltunk. Aki hamar megvette a vonatjegyet és helyet foglaltatott, annak szerencséje volt, kényelmesen utazhatott. Még a pótkabinokat is csatlakoztattak, de így is sokan még a földön is ültek. Míg várakoztunk, hogy helyrehozzák a hibát, és elinduljunk Bagolykőre mindenki igyekezet valahogy elfoglalni magát, már ahogy tudta. Egyesek sárkánykártyát játszottak, mások pedig alvással, olvasással vagy tanulással töltötték el az időt. Én pedig kedvenc szenvedélyemnek hódoltam be, rajzolással ütöttem el az időt. Mire megérkeztünk mindenki nyúzott és fáradt volt, igyekeztek azonnal mindenkit elszállásolni, hogy másnapra mindenki kipihenhesse magát. Mivel néhány új elsős diákok is érkeztek az iskolába, mint ahogy jó magam is, kaptuk egy-két szabad napot, hogy megismerkedjünk a környezettel, és beilleszkedjünk. Persze, aki akart, már ma megkezdhette első óráját, de én még ma úgy döntöttem, hogy csak a jövő héttől látok hozzá a tanulásnak. Vacsora után úgy döntöttem még korán van a lefekvéshez, jól esne egy kis friss levegőt szívni, és talán rajzolok is egy kicsit, az mindig formába hoz, így fogtam magam és a mappámat és elindultam az erkély felé, mivel reggeli után pillantottam meg véletlenszerűen azt a helyet. Szerelmeseknek ideális hely, hogy elbújjanak a kíváncsi szemek. Jelenleg én még ezt azt, érzést nem tapasztaltam meg. Mások elmondása szerint nagyon szép és mély érzések lehetnek. Míg ezen agyaltam azt vettem észre, hogy az erkély közelébe lépek hamarosan. Míg gondolkodik, töpreng az ember dolgokon hamarabb elmegy az idő. Egy hirtelen mozdulattal megtorpantam, mivel váratlan társaságra nem számítottam.  De gondolom, nem okozna neki gondot társaságom, így beköszöntem neki.
- Hello remélem nem zavarok?
Mivel nem nagyon zavarta különösképp a társaságom, közeli padra tettem le magam. Néhány percig el is üldögéltem magamnak, de mivel tudtam, és értesítve voltunk, hogy 22: 00 után takarodó, én is igyekszem betartani a szabályokat. Így felálltam és elköszöntem a lánytól remélve is bízva, abba hogy még összefutunk és találkozunk.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. május 5. 21:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. május 8. 20:59 | Link

Dávid

Katasztrofális napja volt, de annyira katasztrofális, hogy arra már szavak sincsenek. Időben feküdt le, hiszen nem volt kedve rosszalkodni (úristen, beteg a gyerek, hívjon valaki orvost), így nem volt kedve se a kiszökéshez, sem ahhoz, hogy osonás közben fázzanak mezítlábas talpai. A múltkori zokniban eltanyálása óta valahogy nem próbálkozik azzal, hogy zokniban meneküljön a prefektusok elől. Ráadásul nem is Noel volt, ami megnehezítette a dolgot, hiszen ő legfeljebb megissza a kakaója felét, de a többiek képesek lennének rendesen meg is büntetni őt.
Szóval az aludjunk el időben hadművelet sikeres volt, annak ellenére, hogy az egyik szobában az egyik csaj olyan hangosan horkol, hogy nem lehet tőle rendesen pihenni. Ennek ellenére azonban majdnem fél tíz volt, amikor felkelt, ami azt eredményezte, hogy az önismeretet teljesen kihagyta. Dupla óra, összefoglalás, dolgozat. Ekkora kedvezmény is nagyon rég volt, hogy a dolgozat előtt megbeszélik a válaszokat, és utána gyorsan megírják és akié jó lesz, az még fagyit is kap. Fagyit... Ő pedig nem csak a potya kiválót bukta el, de a fagyit is.
Ráadásul mehetett canossát járni az ötven százaléka előtt, hogy kimagyarázza, miért is nem volt ott. A dolog már egész jól ment, egészen addig, amíg be nem nyögte, hogy "te is csináltál hülyeségeket diákként". Na igen, ez az érzékeny pontot érintő tény eredményezi azt, hogy ő egyáltalán a világon van. Mivel nem volt utána egyikőjüknek sem órája, ezért ott, a tanárok között ülve kellett dogát írnia, úgy, hogy ő semmit sem készült, hiszen azt hitte simán meglesz majd abból, hogy megbeszélik a dolgozatot, ő meg megjegyzi.
Ezek után mehetett dupla bájitaltanra, ahol egy béna Navinésnak köszönhetően az egész bájital a ruháján végezte. Szerette azt a pólót amit gyakorlatilag lyukasra mart az a hülye bájital. Tutira Gergő bérelte fel a kiscsajt, hogy intézze el, de hát aki ilyenbe belemegy, az megismerheti a haragját. Itt kiderült, hogy nem lehet megjavítani a pólóját, szóval mehetett átöltözni, majd ebédelni, aztán a délutánt a betegszobán töltötte, mert azt mondta nem érzi jól magát. Innen szabadult most, vacsora nélkül, egy almával és javaslattal, hogy még lefekvés előtt szívjon egy kis friss levegőt. Ma már szívott rengeteget, szóval a levegő már nem hiányzik neki, de azért engedelmesen kisétál az erkélyre, hogy kicsit még magához térítse az idő. Ma még kell kakaót is szereznie, már vagy két napja nem ivott, és ez lassan ingerlékennyé teszi.


Ruci
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 8. 21:40 | Link

Bianca Charlotte Shanes

Éééés igeeen!!! Nemrég kaptam egy levelet anyától, amiben megírta, hogy amikor hazamegyek teljesen új életet kezdünk és minden sokkal jobb lesz. El se hiszem, hogy tényleg ilyen erős volt és elment a bíróságra. Azt hittem, hogy csak akkor szabadulhatunk meg a szadista nevelőapámtól, ha én elvégzem az iskolát és elég befolyásom lesz ahhoz, hogy lecsukathassam egy életre. Persze lehet, hogy ez soha nem sikerült volna, de azt még álmaimban se mertem volna remélni, hogy anya összeszedi minden bátorságát és feljelenti Jacket. Azt írta, hogy a következő szünetben mindenképp haza kell utaznom, mert a rendőrök az én vallomásomat és meg akarják hallgatni és így már több esélyünk van megnyerni a pert. Bár szerintük már alapból nyert ügyünk van, mert anya összeszedte az összes bizonyítékot, amit az évek alatt gyűjtöttünk.
Igaz, a nagy öröm mellett egy kis aggodalmat is félek, mert mi van ha mégse jön össze a dolog. Akkor biztos, hogy nem ússzuk meg szárazon és a nevelőapám is bosszút akar majd állni. Még gondolni se merek rá, hogy mit művelne anyával. Az a legjobb ha bízok az igazságosságban és mindent elmondok, amire emlékszem.
Kicsit sokkoltak az események, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kiszellőztetem a fejemet és iszok egy finom teát. El is mentem a konyhába, ahol a manók nagyon kedvesen kiszolgáltak és a tea mellé még néhány szem kekszet is csempésztek a zsebembe, biztosan látták rajtam, hogy valahol nagyon messze járnak a gondolataim. Így a teámat iszogatva indultam el a kastély déli szárnya felé. Gyakran szoktam erre sétálgatni, mert szerintem ez az egyik legszebb része az épületnek. Most az Erkélyre szerettem volna kimenni, mert az esti levegő mindig jót tesz és még a kilátás is gyönyörű onnan. Ahogy kiléptem az ajtón, megláttam, hogy már valaki van itt rajtam kívül. Nem akartam őt megzavarni, úgyhogy elindultam a korlát széléhez, majd felültem rá és hátamat a falnak vetve néztem ki a fejemből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. május 8. 23:37 | Link

Dávid

Nem is volt olyan rossz ötlet, hogy kijött egy kicsit a friss levegőre. Az elején furcsán nézett a új javasasszonyra, pontosabban javasbácsira, de nem rossz, határozottan nem rossz. Szinte érzi, ahogy máris mindent szebben lát, elkezd visszatérni belé az élet. Annyira, hogy azt is meghallja, amikor valaki kilép mögötte az erkélyre. Észrevétlenül, finoman megsimítja a pálcáját rejtő zsebét, mielőtt megfordulva végigméri a fiút.
- Hello
Nem ismerős neki, de abban biztos, hogy nagyjából egyidősek, vagy max egy kicsit idősebb. Nem szeret elsős lenni, főleg, hogy képességei alapján legalább harmadévfolyamosnak kellene lennie. Nem fordul vissza, hiszen nem célszerű senkinek sem hátat fordítani, ez az első dolog, amit megtanult a Rellonban. Korábban is mondta már neki a keresztapja, de akkor elrettentő mesének tűnt és nem rideg valósának a dolog.
- Charlotte Shanes vagyok.
Küld a fiú felé egy ellenállhatatlanul aranyos mosolyt, kék szemeivel érdeklődve fürkészi a vonásait. Biztos benne, hogy nem Eridonos és az is tuti, hogy a Navinét is kizárhatja, vagyis Levitás vagy Rellonos. A Levitás jobban illik a jellemére, hiszen elvan ott, nem szólt hozzá, de ez ugyanakkor a Rellonosra is igaz, ha a nyugodtabb fajta.
- Rellonos.
Ezt még gyorsan hozzáteszi, hiszen valószínűleg csak így tudhatja meg azt is, hogy a srác melyik ház tagja. Abból már nagyon sok mindent le tud szűrni. Most még a Levita áll nála nyerésre, de persze egyetlen pillanat alatt okozhatnak neki meglepetést. Ha azt mondja például, hogy Eridonos, akkor tuti kiugrik innen.
- Milyen teát iszol?
Érzi az illatát, de annyira még nem tökéletes, hogy ennyiből meg tudja mondani, mi is az pontosan, de az biztos, hogy nagyon finom, viszont ezzel ugye senki sincs beljebb. Azonban a beszélgetés kezdetéhez teljesen jó, hogy milyen teát iszik a másik fél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 28 29 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint