29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. december 26. 20:24 | Link

Theon

Mikor már megszólalt, teljesen biztos volt benne, hogy ő az. Nem ismerte, nem beszélgettek, csak néha látta a folyosón, meg persze hallotta amiket beszéltek róla. Meg egy ilyen világos hajú ember kinek ne tűnne fel? Főleg mikor még hosszú is volt a haja.
Mondjuk Cat mindenkit megnézett. Már nem azért, mint más fiúk tennék, ő inkább mintha keresett volna valakit. Persze nem túl feltűnően nézett meg minden szembejövőt, és persze arra sem volt mindig lehetősége, hogy mindenkire vessen pár pillantást, de igyekezett.
Már ment volna tovább, mikor hallotta hogy Theon újra hozzászólt.
- Csak Cat. - még mindig fura volt neki a Paithoon, így igyekezett azt mondani. Igazából jobban is szerette a Cat-et mint a valódi nevét. Hiszen évekig a becenevén hívták, és most így huszonnégy évesen a semmiből hívják máshogyan? Jó, nem szó szerint a semmiből, mert ez a hivatalos neve, de na. - És igen, én vagyok. Miért kérded? - nem mintha parázott volna amiatt, hogy mi miatt kérdezi. Nem gondolt olyanokra, hogy biztosan valahonnan valamilyen pletykát hallott róla, vagy hallotta ahogy kibeszélik. Ha ez is lett volna a helyzet, Cat valószínűleg csak hátradőlt volna a székében vagy gondolatban, és azt mondta volna: "Azta! Van egy fanclubom!".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 26. 21:41 | Link

Pai

Bemutatkozására csak remegő kezeimmel intek neki egyet. Bocs, jelenleg ennyire telt, ne várj sokat. Talán, ha jobb állapotban lennék, még kedveskednék is neki egyet, bár ahogy eddig a szénám áll a levitásokkal, nem hiszem, hogy ő is rögtön az ágyamba feküdne. Oh, hogy nemrég azt mondtam, hogy érettebb lettem? Ez igaz. Egyed dolgokban. Mondjuk most már felhajtott vécéülőkével pisilek, mert én vagyok a Jani. Arról viszont szó sem esett, hogy udvarolni nem szabad. Csak... most már egy kicsit jobban kezelem a helyzetet. Mit szépítek a dolgon, most tudom kezelni a helyzetet. Nem úgy, mint eddig.
- Theon - biccentek egyet, de meg is bánom, amint megteszem. Az émelygés még mindig nem csappant és a korongok is még mindig a szemem előtt szálldogálnak. Talán a vérnyomásommal lehetnek gondok. legutóbb, mikor a műtét után hazaengedtek tapasztaltam ilyet először. Akkor a gyógyító azt mondta, hogy az előbb felvetett ok lehet a probléma. Igaza lehet, ugyanis tapasztaltam a véremmel problémákat, bár nem olyan mennyiségben, mint azelőtt.
Megpróbálok beszélgetésbe elegyedni, s egyben terelni is a témát arról, hogy rútul belé ütköztem. Rátérek Junra és arra, hogy most ez a fura nevű gyerek a helyettese. Komolyan, ez a levita teli van ilyen kicsi kínaikkal? Először Jun, utána a nővére, most meg ez.
- Lekaptam az elődöd - jegyzem meg flegmán, csak úgy félvállról, miközben napszemüveggel takart, alig kilátszódó szemöldököm húzogatom. Ha eddig nem félt tőle, hát most fog.
- És akár ezt most veled is megtehetném - lehet ez fenyegetés, vagy akár mi én nem bánom. Bár szavaimnak nincs semmilyen mélysége, még erre utaló cselekvés sincs, csak állok ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Én és az a nagy szám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 2137
Írta: 2020. január 15. 09:02 | Link

Juliska

Eltelt pár nap a Juliskás eset óta, de nem hagyott nyugodni az eset. A papírjaimat visszaküldték, még ki sem bontottam, mert nem akarom a mellékelt leveket elolvasni. Szerencsére azóta összeszedtem magam, és az ilyen helyzetekre fel leszek készülve ezek után. De mindegy is, legalább nem unatkoztunk és bírtam, ahogy kiáll magért és nem érdekli, hogy mi lesz a következménye. Nem vagyok biztos benne, hogy ha hazaírok és a család küld egy panaszlevelet, érdekelte volna az igazgatót, hogy ő mit mond. Eleget jattoltak a Bagolykőbe már, hogy legyen egy kis befolyásuk, de én meg eléggé utáltam mindig is őket ahhoz, hogy soha fel ne használjam ezt a lehetőséget. Most, mivel már ők is utálnak, így még kevésbé van esély arra, hogy hazaírjak egy ilyen kis affér miatt. Az órák már lementek, és mivel tél van már, be is sötétedett, úgy gondoltam hát, hogy látogassuk meg a csillagvizsgálót, és vizsgáljunk csillagokat. De az erkély közelebb volt és ott lehet cigizni is, szóval a Göncölszekér még ráér. Egyébként sem gondoltam komolyan, hogy a sok okoska közé bemenjek. Nem sok idő múlva előkerül az ezüsttartóból a cigaretta és már füstölgök is, nézve Bogolyfalva fényeit. Egész jól néz ki innen messziről, most legalább kikémlelhetem magamnak, hogy hol vegyek lakást, vagy házat. Már, ha itt maradok és ugye az ösztöndíjam is el tudom intézni. Nem hiszem, hogy Iza engedné, hogy náluk csövezzek, vagyis inkább Norbi nem, ezt mondjuk meg tudom érteni. Nem kell nekik egy kisfiú, majd lesz saját, haha. Nyugalomban füstölgök, nem sietek, amikor megcsap egy szellő, tehát valaki szintén az erkélyt nézte ki magának, egy kis éjszakai elmélkedésre. Csak egy pillantást szeretnék rá venni, és elég is lesz.
- Áhh, Jules - lehelem halkan, majd visszafordulok és nem hagyom, hogy ez a nőszemély elrontsa a kedvemet és újra azzal vagyok elfoglalva, hogy a Macskabagoly, vagy a Holdfény utca lesz a megfelelő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 72
Írta: 2020. január 15. 09:58 | Link

Zétike
folyt. köv. | love my style

A legutóbbi incidens Zéténnyel nem hagyta teljesen nyugodni. Bármennyire is érzi jogosnak, hogy a sarkára állt és nem csicskult be, ahogy valószínűleg mindenki más tette volna egy ilyen helyzetben, be kellett látnia, hogy ettől még a fiú ösztöndíja valós és megoldandó probléma. Szánt szándékkal nem kereste, mert nem kellett, ellenben most, hogy végzett munkájával, gondolta szív egy kis friss levegőt.
Ahelyett, hogy egyből hazafelé indult volt, az erkélyhez sétált, ahol mit ad isten, pont a rellonos dohányzott. Jules nem csapott nagyobb zajt a szükségesnél, jelenlétét azonban nehéz lett volna nem észrevenni, így a másik megelőzi a köszönéssel. Neki végül is mindegy.
- Hello - nem viszi túlzásba, ellenben zsebre vágja kezeit. Egy enyhe szellő belekap begombolatlan kabátjába, a hideg pedig csontjáig hatol. Talán mégsem volt jó ötlet ez az egész. Jobbjával hátratűri szőke tincseit, hogy aztán ismét elrejtse a szövet melegében, mielőtt még jéggé fagyna. Nem is igazán tudja, hogyan kéne ebbe belekezdenie, elvégre bocsánatot nem akar kérni, nem érzi szükségét. Ettől függetlenül valahogy neki kell kezdeményeznie, még ha erősen kérdőjeles is a miként. Összepréseli ajkait egy pillanatra, majd legyűrve büszkeségét Zétény mellé lép és pillantását a távolba révedő arca szegezi.
- Szóval különbözeti vizsga. A Tanulmányival kellene beszélni a tantárgyak elfogadtatásáról. Ha az adott tanár beleegyezik, akkor nem kell ismét nekirugaszkodnod - kertelhetne, felvezethetné, tarthatna unalmas előadást az ösztöndíj mikéntjéről, de a folyamat nem nála akadt el. Persze a legjobb az lenne, ha minden felvételi követelmény esetén az oktatóval egyeztetne. A tanterv 70%-ának meg kell egyeznie, ha ez megvan, akkor el kell fogadnia a tárgyat, tehát a különbözeti vizsga nem elvárt. Ha lesz is olyan, akinél nem jár sikerrel, nem mindegy, hogy öt vagy egy tárgyból kell megint átmennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 2137
Írta: 2020. január 15. 10:37 | Link

Juliska

Kap egy hello-t, amire nem számítok. Mármint a köszönésre igen, de inkább arra, hogy most jól kiosztanak. Hányszor átéltem már, hogy amikor kiosztottam egy pozícióban lévő embert, megkeresett, vagy éppen összetalálkozott velem és akkor rám borította a bilit, még a szomszédéból is jutott. Megtanultam ezt kezelni, és nem éreztem túlzásnak a múltkori belépőmet. De nem nézek rá Jules-ra, csak keresem tovább a megfelelő telket, vagy lakást. Gondolkodtam társasházban is, de nem biztos, hogy azt el tudnám viselni. Továbbra is szótlanul bagóznék, ha Jules bele nem kezdene a mondandójában. Mivel ez azért mégiscsak egy gesztus, ha figyelembe vesszük az első találkozást, nem maradhatok megsértődve, gáz lenne.
- Köszönöm -  fordulok a lány felé teljes testtel, és halvány mosolyt erőltetek az arcomra. Nekidőlök a korlátnak és nem, nem fújom a lány arcába a füstöt, látványosan kifelé gomolyodnak azok a felhők, amint elhagyták az ajkaim.
- Kérsz? - mutatom fel az ujjaim között pihenő izzó végű rudat a lány felé, és ha kér, előveszek egy másikat majd neki az ezüst cigarettatartóból. Egyébként pont végzek a sajátommal, így lassan el is nyomom és ha van hamutál odateszem, egyébként lepöccintem az erkélytől a dekket.
- Egyébként, most miattam jöttél? - kérdezem, majd most végigmérem már én is. - Jó a kabátod - még hozzátenném azt is, hogy meg ami benne van, de nem hiszem, hogy nincs tisztában a testi adottságaival. Szép lány volt mindig is, a korral pedig nőiesedett, nem mintha olyan öreg lenne Jules, sőt.
- A randi még mindig áll, csak már nincs feltétele - ebből is látszik tovább, hogy mennyire empatikus vagyok, hogy szinte bárkinek adok több esélyt. Ő pedig ki is harcolta magának, de biztos vagyok benne, hogy neki más elgondolásai vannak ebben a tekintetben.
- Sokat változott a tanoda? - próbálok cseverészni egy kicsit, ha éppen maradni szeretne, magam sem tudom, hogy honnan jön ez a kíváncsiság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 72
Írta: 2020. január 15. 12:10 | Link

Zétike
folyt. köv. | love my style

Egész kellemes csalódás éri, ahogy egy egyszerű köszönetnyilvánítást leszámítva nem érkezik semmilyen egyéb válasz. Mármint gúnyos, esetleg lenéző, tudjátok, akármilyen negatív. Egyszerűen csak kedves. Azért ez egy hangyányit ijesztő Zéténytől, de e pillanatban bocsánatos bűnnek könyveljük el.
- Kösz, nem, leszoktam - int egyet kezével is, hogy megerősítse szavait. Az a helyzet, hogy tini korában, mikor még menő volt folyamatosan blázolni és azt hitték, a cigaretta mindent megold és megnyugtat, sokat szívta. Persze szülei tudta nélkül. Csakhogy a kosárlabda és a tény, hogy a nikotin többet árt, mint használ, elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy pár hónap alatt megszabaduljon rossz szokásától. Kiselőadást nem tartana róla, de ha kérdezik, szívesen megosztja saját tapasztalatait.
- Nem, de ha már itt vagy, gondoltam nem árt befejezni a félbehagyott megbeszélést - egy halvány mosoly jelenik meg arcán, elvégre minden mérge elpárolgott. Hogy ez a hőmérsékletnek, vagy a fiú normális stílusának köszönhető-e, az persze jó kérdés. Maga sem tudná megmondani. - Köszi - nem jön zavarba, el sem pirul, igazából egy laza vállrándítás kíséretében ejti meg a reakciót. Kinőtt ő már abból, hogy ilyesmik meghatározó szerepet töltsenek be a mindennapjaiban - persze azt leszámítva, hogy mindenkinek jól esik egy-egy elejtett bók. Már épp kiélvezné ezt a nyugalmas diskurzust, mikor Zéténynek sikerül ismét elérnie, hogy a magasba szökjenek szemöldökei. Mennyire bűnös gondolat, hogy egyáltalán számításba vegye a lehetőségét egy randevúnak a rellonossal? Nos, eléggé. Viszont most nincs senkije, szabad, akár a madár.
- Milyen már, hogy egyáltalán volt feltétele? - hitetlenül nevet fel és megcsóválja fejét. Javíthatatlan, az már biztos. - Nem mondok se igent, se nemet. Nem győztél még meg - keresztbe fonja karjait maga előtt és csípőjével megtámasztja a korlátot. Talán kihívónak tűnhet ez a pozíció, ő inkább csak kényelmesnek szánja. Tekintetét a falu fényei felé fordítja, úgy éri a következő kérdés.
- Az attól függ, honnan nézzük - elmosolyodik, végül teljes testével az erkély széléhez igazodik, alkarjain támaszkodva meg. Ujjait morzsolgatja, hogy a felvett hő elvesztését minél inkább késleltesse, bár fél percen belül úgyis jégcsappá válik majd. - Ahhoz képest, amilyen diákként volt, sokat. Más a procedúra hivatalos oldalán állni és persze sok mindent ilyenkor vesz észre az ember. De ez a változás nem feltétlenül rossz, csak más - megvonja vállait, ahogy a távolban játszadozó fények hol kihunynak, hol kigyulladnak. Ki-ki hazatér vagy aludni megy, esetleg beleveti magát az éjszakába. Különös érzés, hisz annak idején fele ekkora volt a falu, most meg már szinte város. Úgy hírlik, az újdonsült polgármester is felismerte ezt és talán megpályázzák a címet, aztán ki tudja.
- És te miért jöttél vissza? Vagy találóbb lenne azt kérdeznem, miért mentél el? - fejét Zétény felé fordítja, hogy megteremthesse a szemkontaktust, de testhelyzetén nem változtat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 2137
Írta: 2020. január 15. 13:22 | Link

Juliska

Meglepően nyugodt vagyok ma, vagy csak rezignált? Talán, magam sem tudom, hogy miért nem támadtam le a lányt, és mivel az ő reakciója kedves volt, már nincs is kedvem egyelőre felpiszkálni a felvágott nyelvét. Egyelőre.
- Jó neked - most mit mondhattam volna? Én meg rászoktam, volt, hogy ennyit ettem egy nap. Biztos le is lehet könnyen szokni, de akkor a mozdulat, ami a zsebem felé ment, megszakadt és csak magam mellé engedtem a kezemet.
- Beszélgetést? Hmm - inkább nem fejtem ki mégsem, hogy amit ott leműveltünk, az egymás 'szogatása volt inkább, mint komoly beszélgetés. - De azért jófejség tőled - állapítom meg, mert én magamnak sem csináltam volna, hanem ott hagyom, vagy még be is szólok, mielőtt távozok. Elkötelezett a munkája iránt, ezek szerint, még ilyet? Pedig rohadt uncsi lehet, biztos vagyok benne. na, mindegy. A kis bókom is megköszöni, de hát nem ájul el tőle, mondjuk nem pisis kislány, hogy ha megdicsérik, hogy jól öltözködik elaléljon. Jó, miattam megtehetné, mert az megint egy másik kategória, de biztos van valakije, ha már ennyire jól néz ki.
- Nézd. Abban a helyzetben szerintem korrekt ajánlat volt - nézek rá félrebillent fejjel, kicsit somolyogva a nemlétező bajszom alatt. - Nem tudtam, hogy meg kell győzni. Ma nagyon kedves vagyok, az nem elég? - vigyorgok, majd inkább tovább terelem a szót az iskolára. Rég jártam itt, és biztos sok minden más, és nagyon sok meg nem.
- Kösz a tájékoztatást, mindent megtudtam - cinkeli a lányt és látja a kezét, ahogy morzsolgatja. Valószínűleg fázik, de mégsem megy el. Kicsit fázzon még, majd később kedves lesz és elengedi.
- Nos, tanulni. Az AMB nem sokra jó. Hogy miért mentem el? Az már egy másik történet. Nem tudod, Lyra Black jó helyre került? - utána kellett volna néznem, egy találkát megérne a dolog. Megszabadult tőlem, habár... a vége felé, már nem volt olyan rossz társaság.
- Amúgy ha fázol, elmehetünk egy melegebb helyre folytatni - tessék, milyen lovagias vagyok, hogy így hívom mégis randira. Jó, hát nem az, de az is úgy kezdődik, hogy találkoznak valahol és beszélgetnek. Szóval minden csak nézőpont kérdése.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. január 15. 14:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 72
Írta: 2020. február 3. 09:11 | Link

Zétike
folyt. köv. | love my style

Igen, beszélgetést. Annak ellenére, hogy hangnemben és kimenetelben éppenséggel másképp emlékezne vissza rá az ember, attól még nem megmásítható a tény, hogy ők konzultáltak. Még akkor is jogosan nevezzük nevén a gyermeket, ha tudjuk, nem volt egy eredményes kör egyikük részéről sem, mégis, Julianne most itt van, hogy tisztázzon mindent Zéténnyel. Ez is valami.
- Hát, ha így nézzük, jófejség. Szigorú értelemben pedig a kötelességem - mit van mit tenni arckifejezéssel sandít a fiúra, majd tekintetét a lélegzetelállító kilátásra szegezi. Nem véletlenül imádta mindenki annak idején ezt a helyet és igen, az sem meglepő, hogy sok randevú helyszínéül szolgált. Talán ezért is olyan abszurd a köztük folyó párbeszéd ugyanezen témakörben. Tagadhatatlanul imponáló számára, hogy a másik köti az ebet a karóhoz és akár szívesség nélkül is hajlandó lenne randira vinni - lássuk be, Farkastól ez igen nagy elismerés. Nem teszi ki a falára, minden bizonnyal élni sem fog vele, de megjegyzi, hogy rosszabb napjain majd ez jusson eszébe. Nincsenek rosszabb napjai. - Abban a helyzetben a normális viselkedés lett volna korrekt - szemöldökei finom ívben emelkednek meg arra utalva, hogy ennek ellenkezőjéről meggyőzni nagyjából lehetetlen. - Ha ennyivel le lehetne venni a lábamról, nem lenne ember, akivel ne mentem volna randizni - egy apró, hitetlen nevetés hangzik fel mondandója végén, mert bármennyire is képtelen ez így kimondva, sok igazság van benne. Csak azért, mert valaki kedves velünk, még nem mondunk neki igent - jobb esetben.
- Mi nem voltunk olyan szoros kapcsolatban, hogy beszéljek vele. De utolsó információim szerint férjhez ment, így gondolom minden oké vele - megvonja vállát, de nem tudja figyelmen kívül hagyni a Zétény hangjában megbúvó csalódott kíváncsiságot. Az egész iskola kettejükről és a frigyükről pletykált, talán még a vakok és süketnémák is hallottak róla, így nem kis döbbenetet váltott ki az eltűnő Farkas és az újonnan boldog házasságban élő Lyra. Akármi is történt, minden bizonnyal a másik ezt kívánja legkevésbé feszegetni. Azért Jules csak kihúz majd belőle ezt-azt...
- Ez egy remek ötlet. Gyerünk - fel sem merül benne, hogy ez tulajdonképpen egy randi. Csak az lehet az, amire akként is gondolunk, nem? Így hát, mivel két régi ismerős leül cseverészni, ez semmiképp sem jelent többet egy forró italnál egy asztal két oldalán ülve és merengve a régi emlékeken. Ellöki magát a korláttól és befelé indul, nyomában a rellonossal, hogy keressenek valami nyugalmas, meleg helyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Másodikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 576
Írta: 2020. március 1. 18:02 | Link


Ennél hülyébben már nem is érezhette volna magát Lili. Illetve de, csak azt még nem tudta, milyen lesz.
Pedig kezdetben még izgalmas volt, hogy nem tudta hol jár, és új helyekre tévedhet, olyan ajtók mögé kukkanthat be, melyeket eddig nem volt alkalma nemhogy kinyitni, de egyáltalán látni, hogy van, de most már azokon a folyosókon is égett a fáklya, melyeket amúgy a természetes fény kellően megvilágított egyébként. Csakhogy közben esteledni kezdett, ha pedig már a Hold fényében caplatott volna a köveken, nem csak bosszús lett volna, de még rendkívül ijedt is, ugyanis olyan későn már büntetést is kap a nyakába, nem csak a frászt, ha egy prefektus vagy tanár elcsípi.
Lili pedig szegény csupán más úton szeretett volna visszajutni a Levita házba, erre sikerült úgy belegabalyodni a folyosók és átjárók alkotta rengetegbe, mintha csak valami labirintusba tévedt volna. És így, ahogy sötétedett, már eléggé egyformának is hatott minden. Az egyik fal épp olyan sötét volt, mint a másik, és ugyanolyan hangos hortyogás érkezett a festmények lakóiból is, melyeket szintén nehéz volt felismerni. Mind régi és fura gúnyában feszített, némelyiknek még a haja is olyan volt, mintha valami halott állatot ültetett volna a kobakjára.
Nem volt az a könnyen pánikba eső típus, a legtöbb érzelem egész lassan kerítette hatalmába, de most már elég rég nem tudta, merre tovább, és az erkély, melyre kilépett annak reményében, hogy majd onnan lenézve legalább azt be tudja majd talán lőni, az épület melyik részében tévelyeg, sem segített. Illetve nem sokat.
Megtudta, hogy az északi szárnyban van, de nem volt elég magasan, hogy innen kikövetkeztesse, merre induljon vissza, ami egyébként sem ment volna, mert tájékozódni nem igazán tudott jól. A tájoló bűbájt megtanították neki ugyan, de nem tudta, mi hasznát veszi, hogy tudja, merre van észak, ha nem tudja, melyik irányba kell mennie.
- Mindjárt másodikos leszel, és eltévedsz a kastélyban.. tök ciki, Lili, tök ciki - csóválta a fejét, és tehetetlenségében inkább lekuporodott a földre gondolkodni kicsit. Illetve sajnálni magát, mert az jobban ment jelenleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Aksel Vasquez
Diák Eridon (H), Másodikos diák


all is soft inside
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 18
Írta: 2020. március 4. 21:17 | Link

S. Lili


Valami nincs rendben. Valahol teljesen máshol kéne lennie. Biztos eltévedt. Csak ez lehet a magyarázat arra, hogy még nincs a klubhelyiségben. Pedig szinte biztosra vette, hogy ez a helyes út. Azt mondhatjuk, hogy az esetek nyolcvanöt százalékában Aksel megtalálta az utat. Na, ez az eset a maradék tizenöt  százalékot képviselte. Már bolyongott egy ideje, amikor ráébredt, hogy talán nem emlékezett helyesen az útvonalra. Először még vállat rángatott, s "majd lesz valami" alapon megindult a szimpatikusabb irányba. De amikor hosszú percek után sem sikerült a helyes útra terelődnie, már kissé összehúzott szemöldökkel, a szokottnál kicsit gyorsabb tempóban kezdett lépegetni előre. A cél biztos volt, de az oda vezető út már annál kevésbé. Hiányozni kezdett neki a Beauxbatons. Ott bizony már csukott szemmel is könnyűszerrel eltalált volna akárhova. A testvére most egyedül van ott. Most Aksel nem siethet a segítségére, hogy magára vállalja az ikerhúga kihágásait. Vajon most milyen kalamajkába keveredik épp? Ezen morfondírozott hát hősünk az adott folyosó mennyezetét pásztázva. Azért a Bagolykő sem egy rossz hely, sőt! Eddig mindenki nagyon kedves és aranyos volt a fiúval. Viszont hiányzott az az egy-két jó ismerős Franciaországból. Barátoknak nem igazán voltak nevezhetők. Aksel csak elvolt velük, amikor rendhagyó módon társasághoz volt kedve. Eddig nem is írtak neki. Nem is várta el, de azért belül rosszul esett neki. Hát ilyen kevés hatással volt rájuk a távozása? Egyszer csak legörbült szájjal vette tudomásul újonc Eridonosunk, hogy fáklyafényben menetel, vagyis már besötétedett. A takarodó beálltával nem lenne jó, ha a folyosón érnék, hiszen akkor még pontokat is vonhatnak tőle és akkor már háztársai is megutálták. Minden kihaltnak tűnt körülötte, a festmények mogorva arca pedig nem éppen azt sejtette, hogy szívesen igazítanának útba elveszett, törött-magyarul beszélő diákokat. Ahogy kérdőjelekkel feje felett csoszog, egy ajtó mögül hangokat hall. Gondolta, az illetőtől talán segítséget kérhet. Ahogy belöki az ajtót, legnagyobb örömére egy erkélyre téved. Csak pár másodpercbe telik, hogy észrevegye a földön összegömbölyödő, szőke lányt. Mit keres ő kint? Ő is egy varázslény? Vagy csak itt érte az álom? Ilyen és ehhez hasonló teóriák szelték át Aksel agyát, miközben egyre közelebb merészkedett az ismeretlenhez.
- Phoblémád van? Segít'etek? - vonta fel szemöldökét. Hangjában érződött valódi szándéka, az esetleges probléma felmérés és megoldani vágyás, ám arcára csak egy kis megvető, félig felhúzott szemöldök jutott.

Utoljára módosította:Aksel Vasquez, 2020. március 22. 17:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Másodikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 576
Írta: 2020. március 8. 14:14 | Link


~ Aksel ~



Ahogy ott ült a kövön, ami hideg volt, természetesen, valószínűleg még nyáron is, pláne most, mikor az időjárás épp azon vitázott önmagával, hogy tél legyen-e inkább, vagy tavasz, Lili egyszercsak léptekre figyelt föl. Egyelőre nem tudta, örüljön-e neki, vagy sem, mivel azon léptek tulajdonosa épp úgy meg is büntethette őt, ha netán prefektus vagy tanár, mint ahogy ki is menthette kínos helyzetéből.
Úgyhogy meg sem moccant, csak a fülét hegyezte, és a hang irányába fordult fejével. Végül is, eszerint mégis megmozdult. De nem hahózott, nem állt fel, futott a közeledő elébe, vagy épp előle el, csupán várt, mert jelenleg egyéb lehetősége nem maradt, de legalábbis nem számolt vele.
Aztán az ajtó mögül egy fiú bukkant elő, első ránézésre épp oly tanácstalan kifejezéssel arcán, mint ami Lilién is pihent. De talán csak nem értette, ki és mit keres ilyenkor itt, ezen az erkélyen. Pillantásuk találkozott, és aztán Lili valami egészen más kifejezést vélt fölfedezni rajta, mintha sajnálná, vagy lenézné őt. De talán csak a fények miatt.
A kérdés megfogalmazásán azonban kicsit meghökkent, de mivel azt is érezte rajta, hogy nem az anyanyelvét használja a srác, igyekezett felfogni inkább úgy a dolgot, hogy nem tudja szebben kifejezni magát, de valójában egyáltalán nem szándékozott goromba lenni.
- Izé.. szia! Igen.. eltévedtem kicsit. Nem direkt lógok itt, szóval öö.. ugye nem vagy prefektus?
Nem látott a másikon kitűzőt, mely ezt sugallná, de ez még nem feltétlenül jelentette azt, hogy nincs neki. Talán csak a szobájában hagyta, mert frissen van fényesítve, vagy ilyesmi.
- Megköszönném, ha megmondanád, hogy találok vissza.. valahova - folytatta aztán.
Nem akarta egész a Levitáig vezető utat kérni rajta, elvégre ha nem a kék házba tartozott - márpedig nem tűnt ismerősnek -, nem feltétlen kellett tudnia, hol van a bejárat. De már az is segített volna, ha a bejárati csarnokot megtalálja, onnan hazatalál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Tristan Devereux
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 127
Írta: 2020. március 20. 19:42 | Link

Boróka

A korláton könyökölve szív mélyet cigarettájából, miközben bámul maga elé, anélkül, hogy tulajdonképpen felfogna bármit is a tájból. Nem szívbajos a srác, őszintén szólva a legkevésbé sem érdekli, ha valami elsős kis takony beköpi, vagy véletlen pont most tévedne a környékre egy tanár. Jól megdorgálják, hogy mennyire csúnya, rossz dolog és tilos az iskola területén dohányozni – mintha nem történnének ennél sokkal komolyabb kihágások is az orruk előtt. Prefektusként példát kéne ugyan mutatnia, de mivel rámorrant minden alsóbbévesre, akik idekint lebzseltek, mondván, neki most nagyon fontos megtárgyalnivalója van háztársnőjével, aki egyébiránt szintén prefektus, úgyhogy ne is fontolgassák az ellenkezést, mert a végén még jóval több időt tölthetnek el szerény kis társaságukban… az alagsor valamelyik eldugott helyiségét sikálva. A nyelvükkel. Szóval igen, a jelvény jelentette hatalom látszatát kihasználva felszabadította maguknak az erkélyt, már nincs kinek példát mutatni. Shame.
Amennyire kényelmes az iskolában elherdálnia az életét, annyira teszi most frusztrálttá a tény, hogy valószínűleg megint évet fog ismételni. Nem mintha kifejezetten ambiciózus célokat űzne egyébként, de kezdi fárasztani ez az egész.
 -  Mi vonz annyira az ereklyékben? – teszi fel a kérdést hosszú percek elteltével, mialatt lehet, hogy a lány beszélt hozzá, Tristan nem igazán reagált, vagy fogott fel belőle bármit is valójában. Van egyfajta tehetsége ahhoz, hogy kiszúrja a hangsúlyt, ami után szükségeltetik egy megerősítő hümmögés, hogy igen, még ott van és tökre figyel is; és általában tényleg odafigyel, még ha különösebben nem is feltétlenül izgatja a happening. Váratlanul hathat az érdeklődése, de nem érdemes a mögötte meghúzódó indíttatást keresni. Ha tudatában van, se fogja megosztani.
Utoljára módosította:Tristan Devereux, 2020. március 20. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Boróka
KARANTÉN


Bambi | Nőstényördög | Csoda
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 244
Írta: 2020. március 21. 12:20 | Link

Devereux


Vajon csak mi, zöldek vagyunk ennyire gátlástalanok, hogy a hatalmunkat fitogtatva érjük el a céljainkat? A héten már másodjára kaptam gyilkos tekinteteket válaszul a jelvény csillanását követően, én pedig mindkétszer fölényes mosollyal válaszoltam rájuk. Hogy bűntudat? Egy csepp se. Csupán egy bosszús horkantás csusszant ki érzelemnyilvánítás gyanánt, ahogy az egyik kis vakarcs merő figyelmetlenségből letarolta a bal oldalam, miközben kifelé igyekezett. Semmi baj, majd legközelebb megtanítom a tiszteletre!
Viszont amióta elfoglaltuk a felségterületünket, lógatom a lábam a semmibe a korláton ülve és élvezem, ahogy a hideg levegő borzolja a bőröm. Hátam nyomja az egyenetlen fal, a hátsóm már zsibbad, de mégsem igénylem a pozícióváltást. Jelenleg még ezt a kis kényelmetlenséget is élvezem.
- ... és ahogy a falnak nyomott! Merlin ágyékig érő ősz szakállára mondom, nem hiszem, hogy valaha volt már ennyire jó. Már bocs - vigyorogva sandítok oldalt rá, kivillantva tökéletesen fehér fogsorom. Na nem mintha attól tartanék, hogy megbántanám a férfiús önérzetét. Nem egy hasonló sztorit hallott már tőlem, csak a többi nem volt ennyire... felkapott. Mégiscsak majdnem a folyosó közepén tepert le Payne! Viszont az mégis csak zavar, hogy ennyire beette vele magát a gondolataimba...
A kérdését hallva reppenek vissza a valóságba és ismét szidom magam, amiért hagytam, hogy Payne ismét a fejembe férkőzzön. Viszont ahogy elér szavainak jelentése is hozzám, megemelt szemöldökkel hajolok közelebb a borostás archoz.
- Nahát cariño, még a végén zavarba jövök a fene nagy figyelemtől - mondom vigyorogva, közben a kezemet nyújtom, hogy egy slukk erejéig birtokba vegyem a cigarettáját.
- Hatalom és dicsőség, mi más? - vonok vállat mellé, majd végre kényelmesebb pozíciót veszek fel; mindkét lábam az erkély szilárd talaja fölé lógatom és lekönyöklök a combomra. - Már akkor tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, mikor még minden második lépésnél seggre ültem. Vissza akarom adni azt, amiről azt gondolják, hogy örökre elveszett vagy nem is létezett soha. Igazzá akarom tenni a legendákat. - Kíváncsian figyelem az arcát, hogy látok-e bármi, tán kevésbé megszokott rezdülést, hogy átláthatok-e a semlegesség sűrű mocsarán. Ezt azóta játszom, mióta valahogy egymás mellé sodort minket az élet. És egyelőre ő áll nyerésre.
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2020. március 30. 21:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aksel Vasquez
Diák Eridon (H), Másodikos diák


all is soft inside
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 18
Írta: 2020. március 22. 18:46 | Link

S. Lili


Aksel úgy érezte, most egy választás elé került. Vagy megpróbál esetlegesen előbb, magától kikeveredni ebből az elveszett helyzetből, illetve esetlegesen elkerüli azt, hogy egy prefektus, vagy egy tanár letolja a késői kint kolbászolásért. Ugyebár az előző iskolájából elpaterolták és ide is azzal a feltétellel vették fel, hogy lapul, mint a lapulevél, ha nem jobban. Szóval egy ilyen, mások számára bagatell kihágás és méretes következményekkel járhat. Másrészről viszont lehet, hogy esetlegesen segíthet valakinek, elvégre a fiú által hallani vélt hangom nem éppen egy magabiztos, járőröző tanárról, vagy prefektusról árulkodtak. Inkább kétségbeesettnek és elveszettnek hallottak. Segíteni meg mindig jó. És talán cserébe meg el is igazíthatja a kis franciát. Habár az kicsit kellemetlen lenne, ha a bajbajutott egyén is ugyan úgy el lenne veszve, mint Aksel. Az ilyen csöbörből vödörbe szituáció volna. De a kis gondolatmenet útján, amit levezetett, sok veszteni valója nem volt, szóval belépett a helységbe.
Az ajtó másik oldalán boldogan könyvelte el magában, hogy az erkélyen van. A boldog érzések egyből átjárták. Lehet, hogy öreg este volt már, de a kastélyban való kóborlás után jól esett neki egy kis friss levegő. Ennek a helynek a hollétét nem ártana megjegyezni, később jó lesz itt üldögélni, fotózgatni. Aksel a pillanatnyi mámor után észbe kapott és lassan megindult a lány (mert mint kiderült, a keserves illető lány) felé. Tekintetük találkozik. Aranyos, kedves lánynak tűnt. Habár a fiú érezett magán egy kereső szándékú tekintetet, amit nemigen tudott mire vélni. Kérdésére pedig kicsit felszalad a szemöldöke.
- Tahán ugy nézek ki? - biggyesztett egy fáradt mosolyt az arcára - Je suis désolée*, dé én sém tudom, mehhe van á viszáut. En is új vágyok. - biggyesztette lefelé szája szélét Aksel. Hát, ezt benézte. Kiegyenesedett és összeráncolt szemöldökkel körbekémlelt, majd szemét ismét a lány felé fordította
- Egyébként ném vágy ismehős. Más 'ázbol jöhétsz. - ráncolta a szemöldökét Aksel, hangosan gondolkodva. Arról viszont megint elfeletkezett, hogy ez egy kívülállónak úgy néz ki, mintha a fiút zavarná a kimondott tényekben valami, esetleg előítéletességet vonhat le az adott idegen.


*Sajnálom. (francia)
Utoljára módosította:Aksel Vasquez, 2020. március 29. 23:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Harmadikos diák


a lány aki lángralobbant
online
RPG hsz: 190
Összes hsz: 396
Írta: 2020. március 30. 11:11 | Link


outfit|vacsora időben

Igazán nem bánta, hogy néhanapján meglátogatta a szomorúság. Havonta egyszer, vagy félévenként? Ez már csak a lelkiállapotától függött. Mostanában gyakori vendége volt. Kora reggel beszivárgott az ajtó alatt, felébresztette legszebb álmából és egész nap vele maradt. Elkísérte minden órára, követte a szünetekben, még a mosdóban sem hagyta békén. Állandóan ott ült a vállán, kéretlen szavakat suttogott fülébe és nem hagyta élni. Aztán elérkezett a könnyes búcsú ideje. A szomorúság úgy döntött, ideje új barát után néznie és Sári megsiratta az eltűnését.
Ilyenkor általában menekült. Menekült a szobatársai kérdései elől, mert ő maga sem tudta volna megmondani, mégis mi baja. Egyszerűen csak néha olyan jól esett sírni, kiadta magából az össze felgyülemlett stresszt és negativitást és utána sokkal jobban érezte magát. De nem akarta, hogy akárki is meglássa így, vörös, duzzadt szemekkel, könnyfoltos arccal és az elfojt szempillaspirál festette pandamaci szemekkel. Magányra vágyott és nyugalomra. Egyetlen percig sem gondolkodott a tökéletes búvóhelyet illetően.
Vacsoraidőhöz illendően alig járt valaki a folyosón. Az aprócska erkély üres volt, mikor kilépett az esti sötétségbe. Megcélozta a fekete korlátot, fel akart ülni a tetejére, de a védőbűbáj nem engedte, visszadobta a földre. Mintha csak tudta volna hogy tériszonyának amúgy sem tenne jót ilyen magasan egy ilyenaprócska korláton való ücsörgés.
- Jól van már, nem akartam leugrani, nyugi – dohogott a földön ülve. Fel kellett volna öltöznie, meg fog fázni, egy szál rövidujjúhoz azért még nem volt elég jó idő. Karján végigfutott a libabőr, de nemfoglalkozott a hideggel, úgy döntött, ha meg fog fázni, hát majd meggyógyul, nem olyan nagy ügy az. Felállt, leporolta nadrágját és a tólféltő korlátra könyökölt. Csodás volt a kilátás. Elfelejtette levenni szemüvegét, így a legapróbb részleteket is megcsodálhatta. Kivételesen nem bánta, hogy vele van.Mostanában egyre többször hordta, nyilvánosság előtt azonban még mindig nem merte felvállalni. Olyan furán érezte volna magát, ha valaki meglátja szemüvegben. Sekélyes probléma volt, ezt elismerte, de őt akkor is zavarta.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Ötödikes diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 998
Írta: 2020. március 30. 22:45 | Link

Két méter távolság


Sok ember, tömérdek kaja. Energikus zsongás, fesztelen beszélgetések. Ez lenne a normális. Minden diáknak megvannak a társai, akikkel együtt ehetnek, és közben kibeszélhetik magukból az aznap történteket. Zsombor számára csak egy ilyen lett volna, Thomas. De ő hazajárt. Ezt az űrt pedig csak a háta mögötti suttogások és összenézések tetőzték. Utálta a vacsorát. Általában ki is hagyta. Most is csak állt a nagyterem bejárata előtt. Hosszú percekig. Próbálta rávenni magát, hogy bemenjen, de nem. Majd később lenéz inkább a konyhába.
Elindult vissza a Navine klubhelyiségébe. Lassan, némán szelte át a kastélyt. Senki nem volt rajta kívül, aki az ellenkező irányba ment volna. A nagy sétálás közepette majdnem el is haladt az erkély mellett, mikor fülét megütötte az ismerős hang. A lány hangja, aki egy másik Zsombort ismert meg. Valakit, aki nem ennyire szomorú. Kalandosat, valakit, aki mélyen benne lakik, mégsem tud mindig a felszínen lenni.
Megtorpant, és nézte. Elmosolyodott, szemében valamiféle kívánság csillant. Legszívesebben odament volna, hátulról átölelte volna a vékonyka testet, és úgy melegítette volna fel. De nem lehetett. Elbúcsúzott tőle. Most pedig csak mögötte állva figyelhette, ahogy keze helyett a hűvös szél kap a hajába.
Két nap. Fogalma sem volt róla, hogy lehet valaki ekkora hatással rá két nap alatt. Lehorgasztotta a fejét. Ideje volt menni. Nincs itt számára semmi. Semmi, amit megkaphatna. Továbbindult a folyosón. Ez mindig ilyen nehéz lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Harmadikos diák


a lány aki lángralobbant
online
RPG hsz: 190
Összes hsz: 396
Írta: 2020. március 30. 23:11 | Link


outfit|vacsora időben|music

"The other night dear, as I lay sleeping/I dreamed I held you in my arms/But when I awoke, dear, I was mistaken/So I hung my head and I cried" énekelte csapni való kiejtéssel elég hamiskásan. A dallam itt-ott azért felismerhető maradt, de a báját mégis csak az adta, ahogy ott állt egyedül, a sötétben és csak énekelt bele bátran a vakvilágba, úgy, ahogy normál esetben sosem mert volna. Teljesen bekattant. Vékony ujjai akaratlanul is a nyakában függő pengetőt babrálták, mint az elmúlt napokban olyan sokszor. Már egészen hozzászokott az aprócska műanyag tapintásához. Nem vol szíve levenni a nyakláncot, pedig lehet, ez lett volna a helyes döntés. Eltementi oda, ahova a fiú emlékét szerette volna - egy mély, sötét, hermetikusan lezárt dobozba. De egyikkel sem volt képes ezt megtenni. Túl boldog volt. Túl felszabadult. Túlságosan önmaga abban a két napban. Vissza kellett szereznie Zsombort, pedig még az övé sem volt.
Hozzászokott, hogy figyelik őt. Táncosként és zenészként muszáj is volt megszoknia, milyen az, ha több tíz, vagy esetleg több száz ember figyeli. De azt megérezte, ha valaki bámulta. A hátába fúródó tekintet gazdáját keresve hátranézett a válla felett, s mikor meglátta az ismerős hajkoronát egy pillanatig sem tétovázott, rohanni kezdett a folyosó felé és az ajtót feltépve elkapta a távozni készülő fiú karját. Hosszú, színesre festett körmei lehet, hogy belemélyedtek Zsombor felkarjába, ahogy vasmarokkal próbálta tartani, de ez volt a legkisebb problémája.
- Beszédem van veled. Most - nézett rá szigórúan szemüvege fölött. Arcán még egyértelműen látszottak a sírás nyomai, de hangja határozottan csengett. Határozottabban mint valaha.
- Ígérem, hogy nem tartalak fel sokáig. Egyetlen kérdésre azonban muszáj választ kapnom - engedte el megadóan a másik karját. Hirtelen már nem is tűnt annyira jó ötletnek ez a beszélgetés,hogy itt álltak szemtől szembe. A nyitva felejtett erkélyajtó beengedte a kint uralkodó hideget,de Sári már annyira átfagyott, hogy észre sem vette. Igazából a fiún kívül már semmit nem vett észre.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. március 31. 08:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Ötödikes diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 998
Írta: 2020. március 30. 23:47 | Link

Két méter távolság


Akarta de nem lehetett. Már megtanulta kezelni ezt az érzést. Gyerekként szentül hinni akarta, hogy a szülei még élnek. Később hinni, hogy teljes életet él; hogy Kirill szereti és hogy soha nem hagyja el. Utazni akart, játszani, mint mindenki. De azt se lehetett. Már akkor is kinézték. Ha Zsombi volt, ha Márton. Bár be kell vallani, utóbbi sokkal népszerűbb volt, csak azok az indulatok nem kellettek volna.
Most pedig ott állt két méterre a lánytól, akit mindennél jobban akart, de most... most rá kellett gondolnia. Nem lehetett önző. Könnyebb az elején feladni azt, ami még nem volt igazán a miénk, mint elveszteni.
Elindult. Végre levette szemét a lányról, és újra nekieredt, csakhogy ez nem tartott sokáig. Nyílt az ajtó, és egy pillanattal később a lány hideg kezei ragadták meg karját. Bőre libabőrözött az érintés alatt, de nem annak hőmérséklete okozta, hanem az az elemi erő, mely Zsombort arra is ösztökélte, hogy elmenjen a meghallgatásra. Akkor.
Mélyen a lány kisírt szemeibe nézett. Nem tetszett neki, hogy így látja. Addig ölelte volna, míg el nem árulja mi a gondja, míg meg nem oldják és amíg meg nem nyugszik a szíve. De ezt sem tehette. Nem.
Nagyon nyelt, valószínűleg Rara is hallotta. - Most? - kérdezte Zsombor egy kissé bizonytalan hangon. De amint ő maga is rájött, hogyan hangzott, hirtelen felvette a szokásos féloldalas mosolyát. Mintha nem is történt volna semmi, és még mindig azon a vonaton lennének Pest felé. - Nem is tudtam, hogy szemüveges vagy - próbálta elterelni az aggályait. Azokat, melyek az ELMÉben ücsörögve szinte az őrületbe kergették. És valljuk be, ez azért egy szint.
Nem kéne. Mégis megtette. Rara sziklaszilárd ábrázata egy bólintásra ösztönözte, és követte a lányt az erkélyre. - Tessék, vedd fel ezt - vette le pulóverét Zsombor, és a lány vállára kanyarította. Nem tudta nem észrevenni, hogy az eridonos a nyakában hordta a pengetőt, amit tőle kapott. Vajon ez mit jelent? Nem. Nem agyalhat ezen.
- Mit akartál kérdezni? - dőlt neki a korlátnak, mint aki egyáltalán nem fél tőle, mi következik most. Pedig az ereiben szinte meghűlt a vér az aggodalomtól, és félt, hogy utána nem fogja tudni fenntartani a lazaság látszatát. Hogy megtörik a kérdés súlya alatt. Hogy sutba vágja a szerződést, amelyet magával kötött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Harmadikos diák


a lány aki lángralobbant
online
RPG hsz: 190
Összes hsz: 396
Írta: 2020. március 31. 08:30 | Link


outfit|vacsora időben|music

Állta a fiú pillantását. Éreztetnie kellett vele, hogy komolyan gondolja, hogy most rögtön és azonnal muszáj beszélniük.
- A szobatársaimon kívül eddig senki nem tudta - vonta meg könnyedén vállait. Nagyot sóhajtott, ahogy meghallotta a fiú lépteit maga mögött. Nem pont így tervezte. Vagyis leginkább sehogy sem tervezte, de nem gondolta volna, hogy így fog alakulni. Kicsit kevésbé drámaira tervezte
- Zsombor, nekem már úgyis mindegy. Vedd vissza szépen, elég ha én beteg leszek. - Egyetlen pillanatig még kiélvezte a ruhadarabból áradó kellemes Zsombor-illatot, majd visszanyomta a pulcsit a tulajdonosa kezébe. Már igazából nem is fázott, annyira átfagyott a kint ácsorgásban. Tényleg nem akarta, hogy a fiú is beteg legyen miatta. Az hiányzott volna csak még.
Tisztes távolságban állt meg a fiú mellett. Talán most nem lett volna illendő belemásznia az aurájába. Végülis, mindegy honnan mondja el amit akar.
- Először is azt akartam mondani, hogy szerintem te félsz tőlem. Vagyis nem tőlem, hanem attól a lehetőségtől, hogy ellöklek magamtól vagy ártasz nekem. Nem retteghetsz egész életedben - fakadt ki elkeseredetten Zsombor kérdését figyelmen kívül hagyva. - Lökj el magadtól engem. De találj valakit magad mellé. Mert csodálatos vagy. - Észre sem vette, hogy mikor sétált közelebb a fiúhoz, de az utolsó szavakat már alig pár centire a fiútól állva mondta ki. A korlát nem hagyott a fiúnak menekülési útvonalat. Hangjában őszinte aggódalom és némi szenvedélyes düh csengett. Hosszú másodpercekig csak nézett a fiú szemébe, majd választ sem várva nagy léptekkel hátralépett és lekucorodott az egyik fotel szerű székbe.
- Egyébként csak azt akartam kérdezni, hogy nem ismerős-e ez a karkötő - mutatta felé a csuklóján függő ékszert. Tudta, hogy nem a fiútól kapta, hiszen aki épp minél messzebb akar kerülni tőle, az nem fog neki ajándékot küldeni, de kellett valamilyen ürügy, amivel elkaphatta a fiút és ez jónak látszott.
- Végeztünk. Ahogy ígértem mehetsz. - Szavai üresen és hidegen csengettek, mint az éjszaka ami körbevette őket. Pont úgy érezte magát, ahogy kinézett: elesetten és elkeseredetten. Érezte, hogy megint sírni fog, aznap már sokadjára, de eldöntötte, hogy a fiú előtt nem. Nem fogja sebezhetőnk mutatni magát, ha egyszer épp az előbb adta elő a megrendíthetetlenül erős jellemű lányt. Most már muszáj volt kitartania.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Ötödikes diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 998
Írta: 2020. március 31. 13:17 | Link

Két méter távolság


Egy pillanatig csak nézte a lányt, hogy komolyan gondolja-e. Nem akarta ő visszavenni a pulcsit. Azért adta neki, hogy ha meg is fázott már, ne rontson a helyzeten. Lehet, hogy azt mondta nem akar vele találkozni, de az nem jelentette, hogy nem foglalkozik vele. Sőt, talán jobban érdekelte, mint bárki más.
Szomorúan elmosolyodott és felvette a ruhadarabot. A kis közjáték annyira lefoglalta, hogy hirtelen elfelejtett félni. Talán egy percig. Vagy kettőig. Olyan könnyű volt a lánnyal lenni, hogy szinte úgy érték a következő mondatok, mint ha arcon csapták volna. Teljesen megfagyott, még levegőt se mert venni. Várta, hogy vége legyen ennek, hogy a lány ne mondja ki azokat a szavakat, de ehelyett csak közelebb jött hozzá, ő pedig teljesen hozzápréselődött a korláthoz. Hát látott már valaki ilyet? Az ember fia azt mondja neki, hogy maradjon távol tőle, mert úgy lesz neki jó, erre ezt teszi. Más már rég elmenekült volna tőle, hiszen ha még ő sem bízik magában, akkor más hogy is tehetné.
A karkötőre csak megrázta a fejét. Még mindig nem tudott mozdulni a döbbenettől. Vajon mit akart ezzel Rara? Azt, amit ő? De nem lehet. Nem és kész.
Mehet? Lehet. De még nem. - Rara... - kezdte Zsombor, és szép lassan levált a korlátról, hogy egy kicsit közelebb lépjen. A lányhoz és az ajtóhoz egyaránt. Mert amit most mondani fog, annak csak két kimenetele lehet.
- Én nem akarok senki mást magam mellé. De értsd meg, hogy nem lehet
- próbálkozott újra a göndör. - Ha veled vagyok az tökéletes. De ha nem, akkor semmi sem rózsás. Az agyamban van a hiba, és nem tudhatom, hogy mikor romlik el a jelenlegi állapot. Egy időzített bomba vagyok - vallotta be aggályait. A szín tiszta igazat. Igen, félt attól, hogy valakit közel engedjen, hogy sérülni fog, mint azelőtt ezerszer, de még inkább rettegett attól, hogy ő okozza majd a fájdalmat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Harmadikos diák


a lány aki lángralobbant
online
RPG hsz: 190
Összes hsz: 396
Írta: 2020. március 31. 14:39 | Link


outfit|vacsora időben|music

Sejtése beigazolódott, tényleg nem tőle érkezett az ajándék. De akkor kitől? Ebbe inkább nem is gondolt bele, fontosabb dolga volt most mindenféle listák készítésénél a potenciális személyekről. Egy átlagos napon valószínűleg leült volna a barátnőivel és viháncolva kitárgyaltak volna mindenkit, aki meglephette. De most nem ért rá ilyenekre. Véghez kellett vinnie a lehetetlen küldetését.
Esetleg Sára, szaladt ki száján majdnem az elhangzó becenévre. Ha a közös történetük ott és akkor véget ért, igazán nem látta értelmét, hogy a fiú így hívja. De inkább nem szólt semmit, csak csendben nézte, hogy a fiú közelebb lép hozzá. Vagy inkább az ajtóhoz. Hát persze, hogy nem hozzá, akkor túl egyszerűen és boldogan érne véget a történet.
- Ezt már a múltkor is elmondtad. Akkor is megmondtam, hogy nem érdekel, most is csak magamat tudom ismételni, mint ahogy te is. Így nem fogunk előrébb jutni - csóválta a fejét lemondóan. A fiú szavai azonban megdobogtatták a szívét. Tényleg azt mondta, hogyha vele van, az egyszerűen tökéletes. Ez mondjuk tagadhatatlanul kölcsönös érzés volt, de mégis annyira lehetetlenül boldoggá tette ez az egy mondat.
- Figyelj, mikor azt mondtam, hogy nekem is vannak problémáim nem arra gondoltam, hogy elpityeredem, hogyha letörik a körmöm vagy ha nem találom a kedvenc szoknyámat - sóhajtott, szemüvegét a homlokéra tolta és megdörgölte a szemét. Valami olyat készült elmesélni, amit még soha senkinek és ez idegessé tette. Amennyiben Zsombor nem hagyta ott, intett neki, hogy üljön le, majd hosszas csend következett. Ki kellett találnia, hogyan fogjon bele az egészbe. Honnan kezdje el mesélni, mennyit áruljon el, milyen részletekről számoljon be.
- Kezeltek pszichiátrián - mondta ki lassan és megfontoltan a két szót. Elkezdhette volna elmesélni onnantól, hogy mi történt abban a buliban, meg hogy a depressziója miatt zárták be, de úgy döntött, megpróbálja megragadni röviden a lényeget. Hátha ettől a fiú tényleg úgy érzi, hogyha nem is teljesen, de azért valamilyen mértékben megérti mit él át. Élete talán legtanulságosabb egy hetét töltötte a kórház zárt osztályán, sok mindent gyökeresen megváltoztatott benne az az időszak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Ötödikes diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 998
Írta: 2020. március 31. 18:41 | Link

Két méter távolság


Olyan nagyon nehéz volt mindig ismételgetni. Mert igen, tudta, hogy ezt a beszélgetést már megtették, de nem tudta eléggé hangsúlyozni. Úgy tűnt az emberek nem akarják tudomásul venni, mennyire bizonytalan a létezése is. Egyik nap jobb, a másik rosszabb. És soha nem lehetett tudni, mikor fordul ez meg.
- Lehet, hogy téged nem, de engem igen - erősködött a fiú, és egy nagyot sóhajtott. Semmi értelme nem volt ennek. El kéne mennie. De valahogy mégsem akart. Mert érezte, hogy itt van valami más is.
Tudta, hogy Sára nem az a lány, aki a kinézete miatt sírna. Az is egyértelmű volt a számára, hogy a mostani sem egy olyan eset. Mégsem akart rákérdezni. Tudni akarta? Nem biztos. Félt a válaszoktól. Attól, hogy ő lesz benne.
Egy pillanatig még hezitált. Nem lehetett észrevenni, de mintha a fiú agyában valami átfordult volna. Nem értette, hogy Rara miért akarta ezt elmondani neki. Hogy min fog változtatni, csak azt, hogy végre valaki bízik benne. Közelebb ment, és leült. Nem nézett rá, még akkor se, mikor a pszichiátriát mondta. A kezét tanulmányozta, mintha minimum a válasz lehetne benne arra, hogy most mit kéne csinálnia. Általában mindenre van válasza. Vagy kérdése. Az ELMÉben töltött első időszakban megfigyelte hogyan viselkednek a pszichológusok, hogyan kell a jelekből olvasni, és az embereket manipulálni. De ez most más volt. Sára többet ért. Nem akarta felnyitni, azt akarta, hogy magától mondja el a történetet, ha akarja. Semmi trükk, semmi cél. Semmi válasz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Harmadikos diák


a lány aki lángralobbant
online
RPG hsz: 190
Összes hsz: 396
Írta: 2020. március 31. 19:53 | Link


outfit|vacsora időben|music


- Lehet, hogy nem ismerjük egymást. Sőt, igazából tényleg nem tudok rólad nagyjából semmit. De adj nekem egy esélyt. Es magadnak is. Ha meg sem próbálod, nem sikerülhet. Kérlek - pillantott fel rászomorú kiskutya ábrázattal. Hát idáig jutott. Könyörög egy fiúnak, hogy ne hagyja el. Álmaiban ez azért nem egészen így működött.  Ott járt egy kis boldogság,  még mielőtt véget ért volna az egész. De úgy tűnt, ez megmarad csak álomnak.
Egészen picire összehúzta magát, térdeit a mellkasához húzta. Így próbálta óvni magát a hideg ellen, mondanom sem kell, teljesen eredménytelenül. Állát térdeire támasztotta és a kilátást bámulta a fiú helyett. Ezek után nem mert ránézni. Abszurd helyzet volt, hiszen pont azért mondta el, mert tudta, hogy a fiúnál biztonságban lesz a titka. De talán túl nagy lépés volt számára.
- Te vagy az első, aki tud erről. – Inkább nem folytatta a történetet. Majd egyszer, talán, ha úgy hozza az élet. De most csak hagyta, hadd merüljön el a fiú a gondolataiban. Vajon merre járhat az esze? A másik arcát bámulva próbálta meg leolvasni, hogy vajon mire gondolhat. Nem nézett rá, csak bámult maga elé. Kissé aggasztotta a látvány, de annyiban hagyta. Csak hagyta békén. Majd ha a másik úgy gondolja, hogy mondanivalója van akkor azt nyilván a tudtára adja. Addig is, miért ne gyönyörködhetett volna az éjszakai égboltban? A csillagok fényesen ragyogtak, a Hold már majdnem teliholdként ragyogott az égen. Ha odafigyelt volna, mikor a holdfázisokat tanulták nyilván meg tudta volna mondani, hogy ennek az állapotnak mi a neve, de persze ha akarta se jutott volna az eszébe. Sosem stresszelte ezen magát, megbukni még sosem sikerült és amíg átment, addig nem zavarta különösebben hogy ilyenekre nem emlékszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Ötödikes diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 998
Írta: 2020. március 31. 20:37 | Link

Két méter távolság


Igaza volt a lánynak. Nem ismerik egymást. Tényszerűen. Viszont a zene által már halványan sejlik bennük a másik képe. Ott motoszkál a lelkükben, újra-újra felfedve magát, hogy megsajdítsa a szívet.
Pszichiátria. Az elme csapdája. Várta a folytatást, de az nem jött meg. Nem is csodálkozott rajta. Hiszen miért nyílna meg az ember egy ismeretlen előtt? Miért hazudna érte, és mégis miért engedné meg, hogy bármilyen ismeretlen házba bevigye. Bizalom. Ez volt az ő kapcsolatuk rugója már az első pillanattal. Egy kincs, melyet olyannyira féltettek; a mellkasukhoz szorították, és szorongatták, míg nem összeroppant. Miért teszik ezt az olyanok, mint ők?
Mélyen beszívta a levegőt. Itt az idő. - Én... őöö...khm.. - megköszörülte a torkát. Nehéz. Talán az elejétől kéne kezdeni. Onnan, ahonnan ered a probléma. Ugyanis kevés ember tudta csak az igazat. Az iskolán belül pedig csak egy.
- Tizenegy éves voltam. A szüleimmel pedig elmentünk vakációzni. Volt egy faházunk fent a Bükkben. Imádtuk azt a helyet - mesélte érzelemmentes arccal. Egyszerűen csak igyekezett, hogy pontosan elmondja. Valamiért azt akarta, hogy a lány tudja. - Egyik este bent játszottunk. És ööömm... - ökölbe szorított kezét a szája elé tette. Még mindig felkavarták az emlékek, de ezt most meg kellett tennie. - ... egyszer csak vonyítás hallatszott. A szüleim gyorsan a szekrénybe rejtettek. Nem tudtam, hogy mi történik... - Tartott egy szünetet, szemének tükre vizessé vált, és látszott benne a mély szomorúság. - Hallottam, ahogy a vérfarkas kivágja az ajtót és a szüleimre támad. A sikolyuk, és... - elcsuklott a hangja. A tenyerébe fektette a kezét. Nem bírta folytatni. Képtelen volt rá.
Egy pár pillanat múlva összeszedve magát, és letörölve a könnyeket a szeméből a lányra nézett. - Azt akartam, hogy tudd - vont vállat. Nem tudta miért, azt sem, hogy annyi idő után miért pont a lánynak mesélte el. De most tett egy lépést azért, hogy a mellkasához szorongatott bizalmat ne fojtsa meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Harmadikos diák


a lány aki lángralobbant
online
RPG hsz: 190
Összes hsz: 396
Írta: 2020. március 31. 21:59 | Link


outfit|vacsora időben|music

Bízott a fiúban. Jobban bízott benne, mint a saját nővérében. De ez sem tudta rávenni arra, hogy elmeséljen mindent. Túl fájdalmas lett volna feltépni a sebeket. Előbb-utóbb persze úgyis muszáj megtennie, de úgy volt vele, hogy inkább utóbb, mint előbb.
Figyelmesen hallgatta a fiú minden szavát. Majdnem ő is megsiratta a történetet, de ehelyett  rövid ideig turkált nadrágja hatalmas zsebében, majd előhúzott egy papírzsepit és Zsombor felé nyújtotta. Nem akarta ilyen szomorúnak látni. Szívfájdítóbb volt, mint mikor ő maga volt szomorú. Alapvetően mindenki iránt így érzett, ilyenkor félretette minden előítéletét és bizalmatlanságát, ha valakin látta, hogy maga alatt van. Mindig volt egy zsebkendője, egy vigasztaló ölelése és egy-két kedves szava az emberekhez, ezzel nemritkán bearanyozván mások napjait. Ilyenkor lépett előtérbe az az énje, akit csak kevesen ismernek. Az empatikus és segítőkész Sári, aki nem pletykálkodik meg ármánykodik, csak szimplán segíteni akar. Kiskorában orvos akart lenni, hogy segíthessen másokon, de ennek az álmának csapnivaló jegyei hamar véget vetettek.
- Megölelhetlek? - Előbb beszélt, mint gondolkodott, de ha átgondolta volna sem érzett volna máskép. Meg akarta nyugtatni a fiút és hagyni, hogy kisírja magát a vállán. De mégsem akart rögtön ráugrani és bepofátlankodni a személyes terébe, mert mostmár ott tartott, hogy tényleg nem tud eligazodni a Zsomboron. Az egyik pillanatban eltaszítja magától, majd rábíz egy olyan titkot, ami örökre összeköti őket. Totálisan összezavarodott. Ő pontosan tudta mit akar a másiktól és úgy tűnt, talán a göndört is sikerült meggyőznie, hogy adjon neki egy esélyt.
Nem tudhatta, mit fog válaszolni a másik. Felkészült mindkét eshetőségre. A nem már nem érintette volna meg annyira, visszatért az optimizmusa, amivel egészen eddig a Zsombor-kérdésre tekintett. Az igen pedig egyértelműen boldoggá tette volna. Mert nem csak a fiút akarta megnyugtatni, hanem magát is. Azzal, hogy magába szívja a fiú illatát, hogy szorosan tartja őt, hogy érti a közelségét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Ötödikes diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 998
Írta: 2020. április 1. 00:02 | Link

Két méter távolság


Elmondta. Vagyis... maradjunk annyiban, hogy többnyire elmondta. A végére kicsit összeomlott, de mivel ez volt a második alkalom, hogy kénytelen elmondani, így nehéz volt még. A történet súlya újra a vállára nehezedett.
Elmosolyodott a felajánlott zsebkendőre, de ahelyett, hogy elvette volna, megszorította a lány kezét. Nem akart ennél többet sírni. Az a pár könnycsepp bőven elég volt egy régi múlt emlékéért.
Valahogy könnyebb volt a mellkasa most, hogy kint volt a történet. Eddig belülről emésztette, de most, mintha egy kissé felszabadult volna.
- Még... nincs vége - jelentette ki. Nem akart az ölelésre se nemet, se igent mondani. Nem szerette őket, de tudta, hogy más mennyire szívére tudta venni, ha ezt elutasítják. - Másfél napot töltöttem a szekrényben, mire valaki rám talált - fejezte be. Ez az utolsó információ fontos volt. Ha azonnal kimentik, még lett volna esélye egy teljesebb életre, de azalatt az idő alatt az agya kifordult magából, és soha nem lett ugyanolyan, mint volt.
- Ez... most egy szelete volt a múltamnak. Azért, hogy jobban megismerhess - vallotta be a fiú. Elmondhatta volna, hogy mostanában újra visszatértek erről a rémálmai, hogy hogyan hatott rá a ház látványa. Esetleg megemlíthette volna a tizennyolcadik születésnapját, de nem bírt olyan gyorsan haladni. Képtelen volt még egyszer ennyi infót átadni. Nem azért, mert félt, hanem mert az agyában egy gát megállította benne.
Fogalma sem volt róla miért teszi azt, amit. Csak végre kiakarta próbálni ezt a bizalom dolgot. Újra. A kezdetektől.
- Ha pedig te szeretnél valamit megosztani, én itt leszek, mikor készen állsz - rezdült egy mosolyba a szája, majd vissza. Semmiképpen nem akarta erőltetni Rarát, neki is csak a sok kezelés hatására volt ereje ezt megtenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Harmadikos diák


a lány aki lángralobbant
online
RPG hsz: 190
Összes hsz: 396
Írta: 2020. április 1. 09:29 | Link


outfit|vacsora időben|music

Mosolygott. Merlinre, Zsombor végre mosolygott. Mintha a csillagok fényesebben ragyogtak volna és már nem is lett volna annyira hideg. Ez a mosoly és az aprócska kézszorítás megmelengette a szívét. Lehetetlenül romantikus énje belül már tovább szőtte a történetet, de erővel elnyomta magában a ponyvaregényekbe illő folytatásról szőtt álmait.
A végül használatlan papírzsepit visszarejtette eredeti helyére és kinyújtotta elgémberedett lábait. Kicsit kellemesebb hőmérsékleten valószínűleg tovább bírta volna az egy pozícióban való üldögélést, így viszont már nem esett olyan jól. Agyonhasznált ízületei nem értékelték ezt az időjárást, normál esetben télen például mindig vastagharisnyát húzott vastag nadrág alá, így próbálván menteni, ami menthető.
Másfél nap. Másfél nap egy sötét szekrényben egyedül, miután végig hallgattad, ahogy a szüleidet megölik. És a fiú még mindig itt van és mosolyog. Felnézett rá azért, hogy képes volt megtenni, amit ő nem. Szembenézett a múltját és jelenét tragikusan és drasztikusan megváltoztató emlékkel. Neki is meg kellett volna tennie, de képtelen volt rá. A szavak egyszerűen csak megtagadták, hogy szolgálatára álljanak.
- Köszönöm, hogy elmondtad. - Szóval tényleg bízik benne. Rábízta élete legféltettebb titkát három nap alatt. Ezt jó jelnek vette a továbbiakra nézve.
- Várj... Mit is mondtál? Az előbb még itt akartál a hagyni és kerülni az idők végezetéig. Ne legyél ilyen határozatlan. - Csak heccelte a fiút, a szájszegletébe költözött mosolyból egyértelműen kiderült. Nem biztos, hogy a legjobb időpont volt a göndör szekálásra, de hiányzott az a játékosság, ami Pesten körül vette őket. Mennyivel könnyebb volt akkor. Olyanok voltak, mint az átlagos kamaszok. Hülyeségeket csináltak, viccelődtek, nevetgéltek és úgy tűnt, semmi problémájuk nincs, csak élvezik az életet, úgy ahogy ők azt jónak látják. Most meg itt ültek egymás mellett és a tökéletesség látszatát meg sem próbálták visszahozni. De mégis volt valami csodálatos az egészben, valami bennsőséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Másodikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 576
Írta: 2020. április 1. 10:14 | Link


~ Aksel ~



Nem állt jól a szénája, de lehetett volna sokkal rosszabb is a helyzet, történetesen, ha egy tanár, vagy egy prefektus találja meg ilyenkor a folyosón. De minden baj kevésbé tűnt vészesnek, ha osztozhatott rajta valakivel, és ez a srác, aki most ott állt előtte, láthatóan, és szavaiból ítélve is sorstársa volt erre az estére.
Még mindig lebukhattak persze, még nem lett semmivel sem jobb a szitu, de legalább nyugtatta Lilit a tudat, ha kicsit rosszindulatú is volt, hogy nem egymaga üti meg a bokáját. És, ami már kevésbé volt illetlen gondolat, egymást segítve talán még meg is úszhatták a dolgot.
- Levitás vagyok. A kék - fordította ki talárja gallérját, hogy jobban látszódjon a fényben.
Volt valami furcsa abban, ahogy a másik megállapította, hogy Lilkó más házbeli, mintha zavarta volna őt ez a tény, de a lány nem tudta mire vélni ezt, nem tudott még róla, hogy melyik ház hogy viszonyul a többihez, ezért nem is tudta magára venni a dolgot.
- Te honnan jöttél? Furin beszélsz - állapította meg, de színtiszta érdeklődéssel hangjában és tekintetében, szóval nem sértésnek szánta. - De tetszik ám, mókás!
Nem tudta, ez mennyiben segít, de ritkán jutott eszébe, hogy időnként jobb nem megszólalni.
- De amúgy össze kéne szerintem fognunk, és kiötlenünk, hogy jutunk vissza a házainkba.
Nem volt egy forradalmi nagy ötlet, de Lili úgy adta elő, mintha már születésétől fogva erre készült volna. Felpattant, és határozott léptekkel a folyosó közepére sétált, elnézett mindkét irányba, felmérte a terepet, abszolút úgy nézett ki, mint aki tudja, mit csinál, pedig aztán dehogyis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Csonka Zsombor
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Ötödikes diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 998
Írta: 2020. április 1. 11:08 | Link

Két méter távolság


Törődött vele. Hogy pontosan miért, azt nem tudta megmondani. Általában az emberekkel közönséges viszonyt alakít ki, amiből könnyű kilépni, vagy bármelyik percben otthagyni őket. És mégis az a kicsi eridonos képes volt az agyába férkőzni, egész szünetben ott furkálódni, és megváltoztatni mindent a szimpla jelenlétével.
- Oh, ne legyél olyan biztos benne, hogy most nem hagylak itt
- vonta fel játékosan a szemöldökét a fiú. Belül azért még mardosta valami furcsa érzés, de jobb volt nem arra gondolni. Így is túl sokat volt szomorú.
- De amúgy is jobb lenne, ha felfüggesztenénk ezt a kis meetinget. Egyrészről mert jégcsappá fogsz fagyni, másrészről pedig mert lemaradsz a vacsoráról - jelentette ki Zsombor, és felállt, hogy jelezze ideje menniük.
Az ajtóhoz sétált, és amennyiben a lány jött mögötte, kinyitotta előtte. - Mellesleg legközelebb ha megint zenélünk, neked is énekelned kell - utalt arra a göndör, hogy hallotta, amikor a történtek előtt dalolászott a lány. Be kellett vallania, hogy nincs is olyan rossz hangja Rarának, mint ahogy azt ő beállítja.
Beléptek a meleg kastélyba, és megálltak a folyosón. Vajon hogy kéne elválni? Ez most mi volt? Lesz még belőle, vagy ezt ennyiben fogják hagyni? Nem akarta. A karjai között akarta tudni a lányt, és nem foglalkozni a fejében lévő baljós gondolatokkal. Ilyenkor ment is neki... többnyire. De mikor egyedül volt, akkor nem tudott küzdeni a feltámadó kétségek ellen.
- Én.. ömm... nem ... - intett a Nagyterem felé. Nem mondhatta, hogy már evett, hiszen nem. Hazudni pedig nem akart. De odamenni sem. Semmiképpen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Harmadikos diák


a lány aki lángralobbant
online
RPG hsz: 190
Összes hsz: 396
Írta: 2020. április 1. 12:09 | Link


outfit| Love|music

- Már mindegy, ezen a részén már túl vagyunk - vigyorodott el. Aznap először érezte jól magát. Arcáról eltűntek a sírás után maradt nyomok, nagyjából minden normalizálódott. Igyekezett legalább nagyjából letörölni szétfojt sminkjét, ha már a szemei végre nem egy nyúléra hasonlítottak. Így már szinte meg sem lehetett állapítani, hogy két órát zokogott a párnáját ölelgetve.
- De igazad van, ideje lenne bemennünk. Ha éhes lennék a konyhát választottam volna célpontul. De azért édes vagy, hogy így aggódsz - tápászkodott fel kényelmes helyéről. Tényleg nem volt túlzottan éhes, szóval nem volt tervben, hogy meglátogatja a nagytermet. Majd maximum az Eridonban összedob magának valami szendvics félét. Borzasztóan főzött, jobban tették, ha nem is engedték konyha közelébe. Kivéve, ha karamellás tejet kívánt, azt viszont páratlanul tudta elkészíteni. Közel sem olyan jól, mint az imádott nagyikája, de az iskolában még senki nem ért a nyomába.
- Szóval lesz legközelebb? Mikor? Egyébként nem. Erre nem veszel rá. Féltem a hallásod. - Kuncogva kilépett a fiú előtt az ajtón, be a jó meleg folyosóra. Lehet, hogy igazából bent sem volt nyári hőség, de a kinti időjáráshoz képest mindenképpen pozitív előre lépésnek számított. Megdörzsölte karjait, mintha ez bármit is segítene testhőmérséklete normalizálásában. Igazából csak nem akart állni ott tök szerencsétlenül és kínosan bámulni a fiúra, hogy most akkor mi lesz. Megölelje? Vagy ne? Csak hagyja ott és kész? Vagy mondjon valamit? De akkor mégis mit? Végül vett egy nagy levegőt és elszánta magát a cselekvésre. Valamit lépnie kellett.
- Hát... Jó éjszakát, Zsombor! - Olyan könnyedséggel ölelte meg, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mielőtt elengedte volna a göndört arcára egy rövid puszit nyomott, mint akkor, a vonaton, majd rámosolygott és hátat fordítva mintha mi sem történt volna elment.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint