36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. október 18. 13:41 | Link

Gálffy Erik

Felhorkantam a fiú válaszára. Hát persze, hogy nem megy el. Rellonos, mit is várhatnék tőle. Meg kellett volna már tanulnom ezt az öcsém által, de mostanság túl kevés időt töltünk együtt, és elszoktam tőle. De majd az egyetemen minden olyan lesz, mint a bagolykő előtt. Legalábbis többnyire.
Lesújtó pillantást vetek rá, amikor felteszi nekem a kérdést. - Most komolyan? - kérdeztem hitetlenkedve. Legalább elmehetett volna a kastély túlfelére, hiszen ez az én saram lesz, ha lebukunk. Nekem kellene őt megbüntetnem, és közölnöm vele, hogy ezt így nem szabad.
- Én nem vagyok jókislány - háborodom fel. - Csak...megvannak a saját szabályaim - vontam vállat. Hiszen alapjáraton elég szabad szelleműnek tartottam magam, még akkor is, ha nem próbálok ki mindent, ami az utamba esik. Bár biztos voltam benne, hogyha nem ez lenne a felállás, ami, még ki is próbálom.
- Hmm...lássuk csak. Ez az utolsó estém prefektusként, és a személy, akit nincs kedvem megbüntetni, azért is az orrom alá dörgöli a szabályszegését - jelentettem ki, aztán még hozzá tettem. - És van barátom - Habár Kirillel mostanság nem mennek olyan simán a dolgok, attól még nem fogom őt megcsalni. Pláne nem egy olyan fiúval, akinek a nevét sem tudom. Apropó, nem is mondta meg.
- És te? Először is, hogy hívnak? - kérdeztem meg. Mert tulajdonképpen megtehettem volna, hogy otthagyom, és elmegyek aludni, de jól esett a beszélgetés. Még akkor is, ha közben füstölt mint egy kémény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. október 20. 16:09 | Link

I.M.P.
csütörtök éjszaka

Rohadtul kiakadt, amikor az a rohadék kecske kos többször is ütemesen nekiverte a fejét valamelyik szomszéd szoba ajtajának. Ez lett volna az első este, amikor hajlandó volt lesöpörni a cuccait az ágyról (a földre), felkészülve egy olyan alvásra, amit nem szakít folyton félbe se egy átváltoztatott szobor, se egy lakótárs hajnali kántálása, se az, hogy megnyomja az oldalát egy soha ki nem nyitott tankönyv különösen éles csücske.  11 körül aztán elengedve a kérdést, maga mögött hagyva az ismeretlen rellonost, aki a lábát az ajtófélvának támasztva igyekezett kirángatni a zokniját egy, a személyes teret nem ismerő, korgó hasú kőkos szájából, kimászott a Rellon KH bejáratán. Nyakába vette az egész sötét, balf**z kastélyt.
Mivel a haja úgy néz ki, mint Deryck Whibley fellépés előtt és mivel a közérzete se sokban különbözik ettől, egyelőre csak bambán bámul maga elé, Bogolyfalva kivilágított utcáira meredve. A magára rángatott farmernadrág kinyitott övvel és begombolatlanul lóg rajta. Felülre azt se nézte meg, mi kerül, talán valami póló, vagy mi.
A hideg segít a fejének kitisztulni egy kicsit. Alkarral neki támaszkodik a korlátnak, néha kicsit mocorogva, néha végigdörzsölve a tenyerével az arcát. Nyomorékok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. október 20. 17:01 | Link

Jeffrey Kai Hampton
Soundtrack



Ez alatt a pár nap alatt szerintem összesen nem aludtam 8 órát. Mondjuk nem mintha máskor kialudnám a krumplikat a földből, de ez még nálam se normális. Csak bolyongok. Össze-vissza a kastélyban. Fülessel a fülemben császkálok végig a folyosókon mezítláb. Ez a lemez minden este. Már pár napja ez megy. A szobámban feküdtem az ágyamon, karikászöld szemekkel a plafont méregettem. Amióta Benedek elment, ez az egész kihalt, csak az én sóhajaim töltik ki a teret. Próbálom kiverni Fanni...na, nevezzük tudodki-nek!Szóval próbálom kiverni a fejemből. Egész jól megy. Ma csak minden 3. percben véltem látni arcát csukott szemekkel. Nagyrészt a levegőre menekülök a gondolataim elől. Most is letessékelem magam az ágyról és az elnyűtt, szakadt farmeremben, a vékony kezemnek túl nagy lyukat biztosító ujjatlanomban, kócos, karikás fejjel, mezítláb, negatív gondolatok fellegében indultam ki...ezúttal az erkélyre. Ja, egy 18 éves srácot így padlóra küld egy ilyen apróság. Röhej, de ez van. A magamra mondogatott "kedves" melléknevek tengerében kódorgok ki a végállomásomra. Odacsattogok a korláthoz, és előveszek a zsebemből egy kis dobozt. Ja, cigis dobozt. Tudomki miatt megpróbáltam leszokni, de most már rohadt mindegy, nem. Ajakhoz ért az egyik szál, be is gyújtottam. Igen, egy szükségtelenül depresszív tizenéves egy gyönyörű, csillagos éjszakán ott pöfékel.
- Hmmm, b***meg! - szakad ki egy sóhajjal kézen fogva, ahogy végiggondolom, miért is vagyok itt. Aztán oldalra pillantok és a szitokszó ismét kijön, csak mellé még egy majdnemszívroham is betalál. Nem vagyok egyedül. Gyors végignézem, nem tanár, vagy prefektus-e az illető. Az eredmény negatív, szóval megnyugszok. Kicsit.
- Ember, nagyon megijedtem!
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. október 20. 20:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. október 20. 17:51 | Link

I.M.P.
csütörtök éjszaka

Először nem érdekli, hogy valaki megjelenik mellette. Azt tudja, hogy rajta kívül egy rakás ember él itt, de csekély félelemérzete azt már nem teszi lehetővé, hogy folyton előtérben legyen; a rakás ember között pár tucat csak azért van itt, hogy idegesítse őt éjszakánként - röviden nem jut eszébe, hogy aki mellé lép, az lehetne valaki, aki feljebb áll nála.
A cigi hangjánál sandán oldalra néz, morcos arccal, aztán az illatára egy kicsit elmosolyodik. Különösebben nem vidítja fel a gondolat, hogy nem csak az ő alvása van elb**a - értelemszerűen mindkét ordítást magának tulajdonítja, mert miért jutna eszébe, hogy a srác eddig nem vette észre őt.
- Mhmfpf. - válaszolja közlékenyen, érzékeny lelkének összes fájdalmával kifakadva, hogy elmondja, mennyire mélyen sérti ez a kezdeményezés.
- Miért, éjjelente nem szoktál találkozni senkivel? - vakkantja unottan. Előre hajol, hogy ráfeküdjön a korlátra, mint egy álmos kutya, aki nyűglődik kicsit, utána hirtelen felegyenesedik, egy mozdulattal hátat fordít a falunak és felrakja a seggét a korlátra. Itt aztán újra végigméri a beatles-baba hajú srácot. A nyakát vakargatja, miközben előkerül egy szál az ő számára is. Kifújja a füstöt, aztán hol a másikat nézi, hol a feléjük tornyosuló sötét, morózus kastélyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. október 20. 21:57 | Link

Jeffrey Kai Hampton
Soundtrack



Olyan nyálas ez az egész, nem? Egy felnőtt(nek kéne lennie) srác gőzölög a holdvilágos ég alatt a lány után epekedve. Nyálas. Nyálas és röhejes. A sztenderd szitutól csak annyi az eltérés, hogy nem vagyok egyedül. Egy kisebb szívroham után bemutatkozásféle dörrent el.
- Nem. Ilyen antiszoc kölyök vagyok, ha a sötétben nem látszana elég jól. - motyogtam az ezer meg ezer fényes pontot kémlelve az égen. Jól hallottam? Igen, ő is rágyújtott. Meglepve mérem végig. Olyan velem egykorú lehetett. Ha már a gondolatok elkezdtek áramlani, az is felmerült bennem, hogy elég bunkó vagyok a gyerekkel, szóval megpróbáltam korrigálni.
- Öhm, megnyugtató, hogy nem csak én mérgezem magam. Illetve fogy nem csak én növesztek hobbiból karikákat a szemem alá. - mosolyogva kicsit visszapillantok a panorámára, aztán a fókusz visszaszáll a srácra.- Ja, amúgy bocs, ha paraszt vagyok, néha véletlen így esik. De viszont annak örülhetsz, hogy téged nem letarolva ismertelek meg. Ja, valahogy nekem ez kifejezetten jól megy.
Hát, nem is lódítottam, ha visszatekintek, a legtöbb diákot letarolva ismertem meg. Biztos szólnak rólam ilyen babonák, hogy, mit tudom én, "óvakodj, jön az iszákos navinés és neked annyi". Ha nem is emiatt, de Fanni egyik jelenete miatt biztos. Nah, ne, ne, ne gondolj rá, mély levegő, alright! Na, itt van a lehetőséged, hogy beszélj valakivel és ne gondolj...rá. Gyerünk, te nyomi!
- Khm, ha megengedsz egy kérdést: te miért is nem alszol?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. október 31. 21:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. október 23. 00:18 | Link

I.M.P.
csütörtök éjszaka

Automatikusan elmosolyodik, amikor a fiú is ezt teszi örömében, hogy mindketten cigiznek, vagy örömében, mert szépek a csillagok vagy mert olyan rohadtul király éjjel kint bagózni a hidegben egy vadidegennel. Októberben. Egy szál nadrágban. Kai-nak más fogalmai vannak a szórakozásról.
Nem is szól közbe, de már nem veszi le a tekintetét róla. Amikor a srác parasztnak nevezi magát, Kai is lassan lecsúszik a korlátról, hogy teljes testével a másik felé fordulhasson; először szív még párat, majd elindul, hogy közelebb lépjen.
- Talán éppen hozzád hasonlókat jöttem letarolni. - mondja halkan, kissé rekedtesen, az arcuk közé fújva a füstöt; ha a srác nem lép hátrébb, öt centi se választja el őket egymástól. Kai merev arccal bámul rá; látszik rajta, hogy ideges, de jobb híján úgy is tűnhet, hogy csak a problémát keresi, mivel az okok nem biztos, hogy mindenkinek egyformán világosak. Valahogy nem úgy tűnik, hogy először kreál keveredik ilyen szituációba. Lekezelő tekintettel egyszer végigméri még a másikat, majd végleg megállapodik a szemén. Reakcióra vár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. október 31. 21:52 | Link

Jeffrey Kai Hampton
Soundtrack


Mindig is érzékem volt érdekes szituációkba tenyerelni, és ez a jó szokásom most is megmutatkozott.Nem tudom, mi rosszat mondtam, hogy milyen érzelmi reakciókat indítottam el a beszélgető-partneremben, de ő megindult felém. Nem vagyok egy gyáva alak (valaki a fejemben felkacagott e kijelentés hallatán), de őszintén szólva eléggé megijesztett. Az elém fújt füstje hunyorgásra késztetett, a személyes terembe való "betörése" pedig egy apró lépésre hátrafelé. Hirtelen végigfutott az agyamon, mi a legrosszabb, ami történhet? Hmmm, max nekem ugrik, eltöri valamimet. Fényes kilátások, mondhatom. "Oké, haver...-mondtam magamnak-...ha már így is vérig sértettük, akkor már mentsük a menthetőt!"
- Jó, haver, nyugi, nem akartalak megbántani, meg semmi ilyesmi! - emeltem kezeimet finoman magam elé, hátha végig sem várva a bocsánatkérő monológomat és lekever egyet. (mondjuk, ha az általános fizikai állapotomat nézzük, a sérüléstől ez nem igazán véd meg.)
- Ha el akarsz gyepálni, az nem megoldás, inkább....nemt'om, dumáljuk meg, mint jó varázslótanoncok, na? Isteni teát csinálok, by the way, beszélgetéshez ideális... - érződik a hangomon egy kis pánik, a zagyválásomból pedig már egyenesen folyik. Világ életemben utáltam verekedni, és nem is voltam jó benne és nem itt akartam elkezdeni a gyakorlást. Ráncolt homlokkal vártam egy esetleges jobbost, vagy ha mázlim van, egy megértő visszavonulást a részéről...
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. december 27. 11:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. november 22. 18:07 | Link

Mr. Wolf
Kinézetem

Ma egészen kellemes napunk volt. Azt hiszem az időjárás teljesen megbolondult. Sokan el is dobták a télikabátot, és pulcsiban nyomultak egész nap. Megvallom, én magam is így tettem, igen rövid idő alatt. Az első órákban persze nem nagyon akartam hinni neki, de később, ahogy melegedett, úgy hagytam el én is mindent. Sokkal könnyebb volt például legendás lények gondozásán a földön csúszni - mászni pulcsiban. Persze ezzel együtt az is megtörtént, hogy már szerdára elfogyott az összes egyenruhám. De talán ma kapok majd tiszta ruhát, épp csak addig mentem be a szobámba vacsora előtt, amíg leraktam a táskámat, és helyette felvettem a fényképezőgépemet. Ki akartam élvezni a mai nap minden gyönyörűségét. Mondjuk, azt hiszem, egy kabát kellett volna, de ilyen messze az Eridon toronytól, már biztos, hogy nem fordulok vissza. Maximum megfázok, és akkor tüsszögni fogok, és akkor kizavarnak bűbájtanról, és akkor alhatok egy kicsit még. Vagy önként elmegyek a gyengélkedőre, és megpróbálom rávenni az ott tartózkodó emberkét, hogy én nagyon beteg vagyok, így engedje meg, hogy ott maradjak egy kicsit.
Rápillantok az órámra, az ebéd még arrébb van, így odamegyek, ahol naplementekor a leginkább lennem kell, az erkélyre. Ott a mágiának köszönhetően, még most is  csodálatos zöld minden növény, és olyan romantikus, hogy csak na. Ráadásul a vöröses nap fényében gyönyörűen vannak megfestve a vonalak, az erezetek, így muszáj néhány képet lőnöm róluk. Ilyenkor teljesen elmerülök, kikapcsolok, és úgy érzem, hogy minden tökéletesen rendben van körülöttem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. november 22. 19:33 | Link


November 2x...| Timmi

Leont nem viselte meg az időjárás annyira, mint másokat. Szerette a napsütést és szinte kínozta az érzés, hogy míg odakint mindent arany peremmel szeg be a nap, addig ő odabent ül, távol a növényektől, meg mindentől. Így amint szabadult, felvette a farmer dzsekijét, aztán kifelé akart indulni. De valami meggátolta benne, nem érezte helyesnek. Azonban bent maradni sem akart végleg, hát felsétált az erkélyre, ahol mindig jól érezte magát. Voltak növények is, napfénynek sem volt híján.
A korláthoz sétált, halványan elmosolyodva tartotta az arcát a napsütésbe, érezve a melegséget, a nyugalmat. Ezt egyedül egy lecsüngő inda rontotta el, ami pimasz módon többször is az arcához ért. A szeme akaratlanul is tágra nyílt, ezzel egy időben be is bandzsított, így a tekintetét a lázadó zöldre vetve és odébb gyűrte. Azonban az pár másodperccel később ismét az arcához ért. Megismételte a mozdulatot, ezúttal kicsit határozottabban, de eredmény így sem született. Így hát ismét összeszedte a koncentrációs erejét és előbb csak egy másik irányba mozdította ki enyhén az indát. Aztán egy kicsit jobban. Mikor már teljesen érezte, hogy az apró növény az irányítása alatt áll, elképzelte, ahogyan a növény lassan az erkély korlátjára csavarodik. Az pedig szót fogadva szorosan simult a fém köré. Leon elégedetten szusszant fel, mielőtt az erkély szélén lévő fotelbe telepedett volna, onnan szemlélve tovább a kilátást.
Valamikor ekkor jött meg a lány is, akit nem tudta volna megmondani, hogy látta-e már valahol. Elgondolkozva hümmögött, még az ajkát is beharapta egy kicsit, de egy kis hang a fejében szólt, hogy jobb lenne, ha nem csak bámulna a frissen érkezőre. Átkarolta a térdeit a mellkasa előtt és úgy intett egy aprót.
- Szia - igyekezett halkan, de határozottan köszönni, hogy ne ijessze meg, de azért mégis feltűnjön neki, hogy itt van. Ha a lány megfordult, még intett is neki fél kézzel. - Ne zavartasd magad, fotózz csak, én csak itt... vegetálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. november 22. 19:55 | Link

Mr. Wolf

Valószínű, hogy nem akar megijeszteni, de mégis, már azzal, hogy rám köszön, eléri azt, hogy sikítsak egyet, és kis híján eldobjam a méregdrága fotómasinát, amit az egyik nagyon gazdag háztársam "kacat" névvel illetett, és ki akart dobni. Képes lett volna egy vagy száz galleont érő szuperúj gépet kidobni. Még szerencse, hogy ott voltam, és megakadályoztam. Igaz, hogy ezért cserébe le kellett mondanom arról a húg galleonról, amit havi ellátmányként kaptam, de hát kit érdekel, nagyon megérte.
Szerencse, hogy a pántja a nyakamba van akasztva, így ahelyett, hogy ripityára törne, csak a mellkasomnak csapódik. A súlya miatt nyögök egy aprót, de többnyire azért rendben vagyok. Nem rossz a lelkiismeretem, félek. Félek attól, hogy egy ilyen helyen Valeryvel találom szembe magam, félek, hogy az első igazi dolgot, amit a sajátomnak érezhetek, vagyis ezt a gépet, elveszi, és a szemem láttára zúzza porrá, épp, mint eddig mindent, amiről azt hittem az enyém. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt, vagyis van néhány rémelméletem, de igazán nem tudom. Viszont félek, félek attól, hogy miért van itt, és mit akar elérni a jelenlétével. De ez a szegény srác nem tehet róla. Zavartan a fülem mögé tűröm a hajam, és egy kicsit szégyellősen pillantok fel rá. Fiúból van, én meg kamaszlányból.
- Szia. Ne haragudj, hogy nem vettelek észre, nem akarlak zavarni, de olyan szép volt, nem hagyhattam ki.
Miközben beszélek hozzá, kezembe veszem megint a gépet, és gyorsan visszakeresem azt, ami már most a kedvencemmé vált. A levélre fókuszáltam, amin volt egy csepp, amin megcsillant a vörösessárga nap egyik utolsó sugara. Most már körülöttünk is lassan kezdenek a mágikus gömbök fényessé válni. Beesteledett.
- Nézd, ez az.
Mutatom meg neki a képet, észrevétlenül lekucorodva a másik székre. Amíg a képet nézi, addig az asztal alsó részéből két pokrócot húzok elő. Az egyikkel betakarom magam, mert kezdek fázni, a másikat neki vettem elő, ha kellene.
- A többit is megnézheted, nincs benne semmi intim vagy ilyen dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. november 22. 21:54 | Link


November 2x...| Timmi

A fiú nem akart rosszat, azt sem akarta, hogy a lány halálra rémüljön, de úgy tűnik, mégis sikerült ráhoznia a frászt, annyira, hogy még egy sikítás is kitört belőle. Már hogy a Fisherből. Leon erre összerezzent kissé, de annyira nem rázta meg az eset, mert nem vágtak hozzá semmit, pedig korábban ilyen incidensek is előfordultak párszor. Ő csak nézett bután, hogy miért kell dobálózni, mikor meg is sérülhetett volna!
De most nem ez történt, a lány csak a füle mögé tűrt egy kósza tincset zavartan, míg Leon az állát a térdére támasztotta, ha lehet, még inkább összegubózva a fotelban.
- Nem gond, nem akartalak megzavarni, nyugodtan fotózz csak. Tényleg szép - bólintott aprót a fiú, jelezve, hogy részéről minden rendben, egész nyugodtan folytassa csak a fotózgatást. Tényleg nem akart ő ezzel most galibát okozni. Úgy tűnt, a lánykát elnyelték az eddig készített képek. A kis mágikus gömbök selymes fénnyel árasztották el az erkélyt, Leon pedig kissé elmosolyodott, meglepődve a tényre, hogy a lány a mellette lévő székbe kucorodott. Nem szoktak emberek csak így odaülni mellé. Természetesen nem a rossz értelemben vett meglepetés volt.
A tekintetét a kis lcd-re szegezte, ahol a kép volt látható, érdeklődve hümmögött, majd aprót bólintott.
- Tényleg szép lett, megérte emiatt feljönnöd ide - közölte, mintegy pozitív megerősítésként, majd arra sandított, mit is csinál újdonsült ismerőse. Éppen két pokrócot halászott elő. - Igazán? Nem gond?
Szeretett képeket nézni, főleg, ha azok tényleg szépek voltak, a kedvencei a portrék és a tájképek voltak. Anno egy berlini lányt gyakran fotózott ő is, az árnyékokkal játszva legtöbbször.
- Gyakran fotózol? Hol szoktál elemet venni?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. november 26. 17:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. november 26. 17:49 | Link

Mr. Wolf

- Szeretem ezt a helyet. Az egyik kedvencem.
Jelentem ki határozottan, mert az a nagy igazság, hogy valóban így is van. Ez a hely csodálatos, főleg így naplementekor, meg napfelkeltekor, de olyat csak nyáron fotóztam, meg tavasszal, amikor az első óráimról késtem, és sokszor a reggelit meg ki is hagytam – persze emiatt korgott is a gyomrom rendesen -, mert a természet ébredésével együtt ébredtek a virágok is, és én sosem akartam lemaradni róla, ahogy az alvásból hirtelen ragyogás lesz. A tavalyi értesítőim, amiket apa olyan nagy nyugalommal írt alá, mind erről szóltak, én meg jöttem a nagy védekezéssel: „Ne nézz így rám, nincs pálcám.” Eddig jó volt ez védekezésnek, de most valami mást kell majd kitalálnom, mert már van pálcám. Ami azt illeti, most is, ahelyett, hogy itt fotózok, varázsolnom kellene, gyakorolni a másodéves bűbájokat, de olyan nagyon elfáraszt a sok mágiahasználat, hogy folyton aludnom kell tőle. Nem értem, miért hiszik, hogy az év végére majd elérem az évfolyamtársaim szintjét. Szerintem ki van zárva.
- Ha jó helyet keresel, mondjuk, mert el akarsz csábítani egy lányt… vagy fiút…
Az utóbbit gyorsan teszem hozzá, mert nem tudhatom, hogy kit szeret, de nem is akarom megbántani azzal, hogy ha mondjuk, szeret egy Károlyt, akkor Karolinának tekintem a beszélgetésben. Nagyon sokan így tesznek, és ez nem szép dolog. Szóval, hogy lássa, nekem ez teljesen pálya, gyorsan kiegészítem a mondat első felét egy plusz opcióval.
- … akkor mindenképpen ide hozd. Vagy a fénylő lelkek udvarára, bár ott nagyon sok pár jön össze, és elég rossz a statisztikája a helynek, mert a legtöbben szakítanak is. Vagy a vízeséshez, az is nagyon szép. Ilyenkor télen meg a karácsonyi vásár nagyon jó helyszín.
Fogalmam sincs, hogy honnan jött nekem ez a romantikázás a beszélgetésbe, főleg mivel én nem csinálok ilyesmit, és még eddig nagyon az ingert sem éreztem rá. Vagyis de, párszor, Adrian közelében, de ők annyira nagyon össze vannak nőve Cole-lal, hogy bah, nincs az a pénz, hogy ez valaha is kiderüljön. Persze, mondhatná más, hogy miért nem, hiszen nincsenek együtt, de az megint más, ha nem vállalják fel, én tudom, hogy együtt vannak. Szóval nem érdekel, valószínűleg én leszek a lány, aki mókusra vadászik az erdőben, miközben a lábán nő a szőr. Csak természetesen.
- Egyáltalán nem.
Nincs rajta semmi olyan, én nem fotózok olyasmit, amit a legtöbb lány szokott tenni. Se a cicimről nem talál benne képet, sem arról, ahogy csücsörítve idézek, mondjuk Coelhot. Talál viszont sok tájképet, mágikus állatokról szólót, meg olyan pillanatokat, amiket másokról örökítettem meg a tudtuk nélkül. Mosolyokat, érintéseket. De mivel nem terveztem ezekkel teleplakátolni a környéket, így nekik se mondtam meg, mert akkor tuti kitöröltetnék velem.
- Meg van bűvölve, mert különben nem is működne itt. Szomorú, de a mágia és az elem nem barátok.
Pedig lehet jobb lett volna, mert nagyon drága volt megcsináltatni, az összes spórolt pénzem ugrott, és egy fél évet olyan cipőben jártam, ami már nagyon szűk volt rám, a zoknimról nem is beszélve, de megérte, mert azóta van értelme az életemnek.  
- Van, hogy minden nap, de hetente legalább háromszor találok valami érdekeset. Te is művészkedsz valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
Írta: 2017. november 27. 22:16 | Link

I.M.P.
csütörtök éjszaka

Egy pár másodpercig még mereven és mozdulatlanul áll a fiú előtt. Mikor az magyarázkodásba fog, mert megijed, Kai arca is enyhülni látszik; ártatlanul felvonja a szemöldökét és bár Isaac szemébe néz, a füstöt már oldalra fújja. Isaac felhúzza a kezeit, ő megtöri a szemkontaktust és leeresztett vállal oldalra fordul.
- Hogy ti milyen félősek vagytok... - Mondja az előzőhöz képest bámulatosan más stílusban; se rekedtség, se lekezelés nincs a hangjában, elmosolyodik.
- Hihetetlen. - Teszi hozzá még egyszer, érzéseit alátámasztva megrázza a fejét, utána egy fél lépéssel hátrébb lép, jelezve az egyszerű, bárdolatlan tréfát és visszavonulását.
A fiú nem láthatja, mert még mindig lefelé néz, de érezheti a vidám vigyorát. Kai csak a kellő távolságot visszanyerve kezdi el felfelé fordítani a fejét, rögtön a nyomában pedig érkezik a jobb ökle Isaac bal arccsontja irányába, a halántéka alá/mellé. Isaac akár észre is vehette, ahogy ezen az unalmas, kényszeredetten alvásmentes éjszakán, néhány pillanattal korábban Kai cigije átkerült a bal kezébe, de ha nem, vagy tapasztalat híján nem sikerült jelentést tulajdonítani egy jelentéktelen mozdulatnak, akkor sincs nagy probléma, hiszen legalább Kai ütése biztosan elkerüli a szemét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. december 13. 03:24 | Link


November 2x...| Timmi

A lányka nem habozott belátni, hogy ő szeret ide járni. Nem csak ők ketten voltak ezzel így, sokan előttük is megfordultak erre, ki menedékért, ki inspirációért, akadtak olyanok, akik szerelmet találtak itt. Sőt, ha a sors is úgy akarja az erkély útját terelgetni, sok dolognak lesz az még a tanúja.
- Nekem nem tudom, hogy van-e kedvenc helyem. - El is kellett gondolkozzon ezen, de a választ már mind a ketten tudták: Tim még nem érezte magát annyira otthonosan itt, hogy a szobáján kívül bármilyen területre azt mondja: neki ez tetszik és szereti. Talán ezt érezte meg Emily és sietett a segítségére azzal az óvatosan és precízen megfogalmazott tanáccsal. Sőt, a lány csilingelve sorolta a helyeket, egyiket a másik után és Leon egészen el is kalandozott. Szimpatikus volt neki a lány életvidámsága.
- Hát, a vásárban még nem jártam. Sőt... azt hiszem azon az udvar izén sem - a hangsúlya is bizonytalanságot sugallt, annyi volt itt az udvar, tér, köz, krupp, sarok, beugró, sikátor, átjáró, hogy számon sem tudta tartani, melyik-melyik. Ugyan hezitálva, de átvette a fotómasinát a lánytól, óvatosan fogva, nehogy véletlenül kicsússzon a markából és egy puffanással atomjaira essen a padlón. Rettenetesen rosszul érezte volna magát tőle.
- Köszönöm - mondta, szinte már csak maga elé dünnyögve, de nem akart ő udvariatlan lenni. Egyszerűen csak ismét belefelejtkezett a galériába, a részleteket fürkészve a képeken. Az egyik kedvence a pár volt a főutcán, akik kézen fogva sétáltak.
- Ez nagyon tetszik... megbűvölve? Oh. Eszembe se jutott volna - hümmögött pár pillanatig csendesen. Talán illett volna többet tudnia ezekről a dolgokról, de nem volt egy nagy, technikai zseni. A barátai gyakran voltak kockák, míg ő összegubózva, burritóként feküdt a kanapén és figyelte, mintha egy film vágatlan verzióját kellene végignéznie kritikus szemmel. Gyakran el is aludt.
- Az jó sok kép. Elő is hívatod őket, vagy csak itt vannak? Öm... zenél...getek. Nem valami komolyan. De szeretem. Meg a fényképezést is - bólintott párat, szinte csak magának, mielőtt kissé réveteg pillantással a lányra nézett volna. Kissé megvakargatta a nyaka bal oldalát, valahol az elemis jele tájékán. Most figyelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. december 17. 13:38 | Link

Kedves Kémények és Ricsi bátyó
#Tag,you're it  #felelősségteljesprefektusok #dramaisON?


Komolyan mondom, ez a prefektus dolog egyre jobban kezd tetszeni. Főleg ez a járőrözés, még mielőtt Bubu lettem volna is sokat császkáltam kint éjjel, de most már nem köthetnek belém, hogy "Hát te meg oszt mír vagyol idekint, te lyány!" Szóval ezen az októberi csütörtök éjszakán megint csak járőrözésre voltam beosztva Ricsivel, aki nem csak Zalán, de az én bátyám is már. Tízkor kezdtünk neki körbejárni a kastélyt, igaz aznap este kicsit el voltam kenődve, hiszen Mattel nemrég szakítottunk, ami valljuk be, igen fájó volt. Majdnem, hogy 4 éve együtt voltunk. Rengeteget köszönhetek neki, mert tényleg mindig ott volt nekem, de valami történt és a végén már semmi sem volt olyan, mint előtte. Én mondtam ki néhány napja, és emiatt egy hatalmas szar alaknak gondoltam, azaz gondolom még most is magamat, mert úgy érezem, nem érdemelte meg, hogy ennyire megbántsam. Ricsinek nem mondtam semmit sem erről, sőt próbáltam mellette hozni azt a formám, aki általában vagyok, elfedve a problémám. Azt hiszem ez a kagyló megvéd, bár kitudja meddig.
Valamikor bőven tizenegy után érkeztünk a déli szárnyba, ahol az erkély kivételével mindenhol jártunk és szétnéztünk dumálgatva. Na, ezek után tartottunk pont arra, ahol a két kémény épp pöfékelt. A folyosó vége felé közeledve két sötét alak körvonala rajzolódott ki a távolban, Ricsire néztem kérdőn, majd szaporázva a lépteimet megindultam nagy lendülettel kinyitottam a kétszárnyú ajtót, s az a kép fogadott, hogy egy valaki épp arcon üt egy kócos, kísértetiesen ismerős valakit. Csak a kéz lendülését láttam, majdnem hogy lassított felvételként pörögtek le a szemeim előtt a képkockák, s ekkor tudatosult bennem, hogy a kócosabbik bizony Mattracka azaz... Matt. A másikról halvány, szivárványos egyszarvú pukim se volt, hogy ki az.
- Mi a szar?! - döbbenten néztem az előttem állókra, s elöntötte az agyamat az emlékek hada, orromba pedig beleszivárgott a cigaretták füstje. Nem akartam elhinni, anno Matt ezen az erkélyen mondta ki először, hogy szeret és itt is jöttünk össze, ami valljuk be ironikus ebben a helyzetben, hogy amióta szakítottunk itt találkozunk megint. A lábaim remegnek a talárom alatt. Ez tuti csak egy rossz álom és csak elaludtam Kedves Cica bácsi óráján. Tuti… Tuti!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2017. december 19. 21:03 | Link



A karácsonyi készülődés mindig megvisel egy kicsit, és nem, nem azért, mert alig várom, hogy a fa körül álljunk és ajándékot bontogassunk. Ez a pár nap az év legpazarlóbb időszaka. Az emberek megveszik azt a rengeteg papírt csomagolóanyag gyanánt, aztán több-kevesebb sikerrel betekerik vele a többségében felesleges cuccokat, hogy aztán a megajándékozott kevesebb, mint öt másodperc alatt leszaggassa és az egész mehessen a kukába. Mindeközben boldogan vigyorogva nézik végig a brutálisan lekaszabolt, majd csicsássá ékített szerencsétlen növény haldoklását. Ez totál borzalom.
Szóval az ünnepi készülődés nálam kimerül annyiban, hogy segítek anyámnak a karácsonyi vacsorában, feldíszítjük apámmal a műfenyőt és megajándékozzuk egymást olyasmivel, amire szinte egész évben nincs lehetőségünk: közös pillanatokkal. Ha mégis veszünk vagy netán készítünk valamit egymásnak, azt jól elrejtjük, és az utolsó pillanatban kapjuk elő. A meglepetésfaktor így is megvan, mégsem termelünk egy dekányi felesleges szemetet sem.
Idén azonban nem megyek haza, mert apámék külföldre mennek valami rég látott rokonhoz, és csak jóval az után fognak hazaérni, hogy nekem vissza kellene jönnöm, így hát a kastélyban és környékén töltöm a karácsonyt. Így sajna gyakran előfordul, hogy a maihoz hasonlóan kissé kiidegel mások ünnepi készülődése. Amikor ez megtörténik, általában keresek egy csendes zugot, viszem magammal valamelyik félkész festményemet és dolgozom rajta, meg a türelmem visszanyerésén.
Az erkély szerencsés választásnak tűnik, rajtam kívül nincs itt senki, bár az orrom kezd lefagyni mire befejezem a vázlatot, és elkezdem kipróbálni a színeket a papagájon. Tudom, hogy nem ez lesz a végleges kép, így hát szabadon kenem össze mindenféle árnyalattal, hogy végül kiválaszthassam a legmegkapóbbat közülük. Lassan el is száll az idegességem, teljesen belemerülök a festésbe.


Felső
Félkész kép (KATT)
Utoljára módosította:Maróti Fanni, 2017. december 19. 21:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 22. 13:39 | Link

Maróti Fanni


Nem tudok mit kezdeni magammal, így céltalanul bolyongok a kastélyban. Nem tudom, merre vegyem az irányt, így a múltkor kinézett erkély felé veszem az utam. Remélem akad ott valaki, bár ilyen hidegben nagyon is kicsi az esélye ennek. Kilépek, megcsap a hideg levegő. Meglepődök azon, hogy találok itt valakit, aminek nagyon is örülök. nem is akármit csinál itt, képet fest. Nem vett észre, mivel háttal van nekem. Nem akarom megijeszteni, így annál a megoldásnál maradok, hogy megérintem a karjánál, úgy köszönök neki.
- Szia! Nem akarlak zavarni, csak kijöttem ide levegőzni egy kicsit. Egy kicsit maradhatok? Jó nézni, hogy itt festesz. Ha úgy akarod, csendben maradok. -
 Magyarázkodok neki egy kicsit, de tényleg nem akarom zavarni őt az alkotásban. Legalább egy kicsit kitudok maradni a nagy ünnepi felhajtásban, ami már kezd az agyamra menni.
- Szép kép lesz belőle. Régóta hódolsz a festésnek? -
 Kezdek kérdezősködni. Ahhoz képest, hogy az előbb még nem akartam zavarni a csevegéssel. Nem bírom ki, hogy ne kérdezzek rá.
- Még be sem mutatkoztam. Elnézést, megfeledkeztem róla, hogy itt festő lányt látok. Lugosy Benedek vagyok, elsőéves navinés. -
 Nem szoktam ennyire megfeledkezni a bemutatkozásról, de most elmaradt. Nagyon restellem ezt a lány előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2017. december 23. 07:57 | Link



Éppen egy halványabb kéket próbálok kikeverni, amikor érzem az érintést a karomon. Egy kissé talán túl gyorsan fordulok oda, de hát nem is hallottam semmit, számomra nem volt jele annak, hogy valaki a közelembe jött volna. Kissé meglepődve válaszolok a fiúnak:
- Helló! Persze, maradhatsz, elvégre nem az enyém az erkély.
Eleve nem szándékoztam kisajátítani magamnak a helyet, és bár festés közben nehezen bírom, ha néznek, hozzászoktam már a különféle órákon. Na, meg olyankor is meg szoktak bámulni, amikor a szabadban művészkedem, úgyhogy egy kíváncsi szempárt biztosan ki fogok bírni.
- Nagyon kicsi korom óta festegetek már, még a nagypapám kezdett el tanítani rá - bólogatok, miközben az ecsettel óvatosan végigsimítom a papagáj hátát. ~ Hm... Talán mégis jobb volt a sötétebb kék. Vagy talán egy árnyalatnyi zöld kellene bele? ~ Kicsit elkalandozom, de a bemutatkozásra pont visszatérek a valóságba, bár meg nem tudnám mondani, hogy előtte milyen szavak hangzottak el.
- Én meg Maróti Fanni, és már a mestertanonci padokat koptatom. Festő leszek, ha minden igaz. Jah, és én is pacista vagyok - mutatom navineszínű sálamat nevetve.
- Te úgy sejtem még nem gondolkoztál azon, hogy mit is szeretnél csinálni később - jegyzem meg, félig kérdésként. Mondjuk, én már talán akkor is tudtam, hogy mit akarok, de az én esetem, úgy hiszem, kivételes.


Felső
Félkész kép (KATT)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 23. 11:27 | Link

Fanni

Megnyugszom, hogy nem haragszik, amiért megmertem zavarni a munkájában. Nem akartam megtenni vele, hogy percek telnek el, és akkor vesz észre a sarokban megbújva. Ezek szerint a családban van több művész beállítottságú ember rajta kívül.
- Ezek szerint a művészetet nem te képviseled a családodban, ha a nagypapád tanítgatott. Más is érdekel a festészeten kívül, vagy csak ezt csinálod aktívan? Szoktam én is múzeumba járni gyakran, lekötnek a szép képek. A magyar szépirodalomért vagyok oda nagyon. -
 Teszem fel a kérdést neki a művészetekkel kapcsolatban. Engem is érdekel a festészet, de csak a néző szemszögéből. Engem a magyar szépirodalom köt le elsődlegesen. Eléggé határozottan mondja, mi szeretne lenni a jövőben, ezért is furcsa számomra, hogy ebben az iskolában tanul, nem egy művészetiben.
- Művészeti suliban lenne a helyed. Itt is van lehetőséged, hogy fejlődj a festés terén? Én még nem tudom mi is lesz az az irány, amerre menni fogok iskola után, vagy mire szakosodok, itt a tanulmányaim alatt. Jó egy embert ismerni a kastélyban, aki céltudatosan, határozottan tudja, mit akar a jövőben. -
 Fejtem ki neki a jövőbeni elképzeléseimet, ami nem olyan határozott elképzelés, mint ami neki van. Kedvelem a határozott nőket, embereket. Persze legjobban a Pálmát, szerelmemet.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2017. december 23. 16:16 | Link



Bár kissé meglep a fiú felbukkanása, már lehiggadtam annyira, hogy ideiglenesen kiheverve az emberiséget újabb személyekkel ismerkedjek meg, őt pedig úgy látszik, érdekli az, amit csinálok.
 - Hát végül is most, hogy már ő... - kezdem, de aztán inkább a mondat felénél átváltok egy másik gondolatra. - Az ő szülei egyébként zenészek voltak, szóval mondhatjuk, hogy ez egy ilyen család.
Vállat vonva tovább maszatolom a színeket a képen, de most már igyekszem nem belemerülni, nehogy elbambuljak, amíg Benedek hozzám beszél. Nem túl kedves ember benyomását kelti az, aki képtelen odafigyelni a másikra. Lehet, hogy nem is vagyok annyira rendes, de azért megpróbálok az lenni.
 - Fotózni is szoktam, de azért a festészet a fő szerelmem, ez az, ami igazán boldoggá tesz. És amúgy te nagyon furi vagy. A legtöbb srácot teljesen hidegen hagyják a múzeumok a te korodban - nevetek fel, aztán kissé visszakozva hozzáteszem: - De nem mintha rossz értelemben mondanám. Tök jó, ha bírod a művészetet. Az olvasás például jó elfoglaltság. Ki a kedvenc íród? - viszonzom a kíváncsiskodását. Közben alig haladok a képpel, de nem is bánom, ez úgyis csak egy vázlat, és amúgy sem kell sietnem. Majd készen lesz, ha eljön az ideje.
 - Nem akartam még elmenni innen. Megszoktam, hogy itt élek Bogolyfalván, még az is lehet, hogy teljesen itt ragadok.
Bár ezen még nem gondolkoztam, de végül is nem lehet rossz egy viszonylag csendes településen festegetve leélni az életemet.
 - És amúgy szerintem jó itt a művészeti képzés, legalábbis nekem megfelel. Te meg még teljesen ráérsz, ostoba kérdés is volt tőlem. Most még nem is kell tudnod. Próbálj ki inkább minél többféle dolgot, hogy rájöjj, mi az, ami tényleg érdekel!
Kiszólt belőlem a bölcsesség forrása, nemhogy inkább a vizsgákon segítene át a céltalan bölcselkedés helyett.

Felső
Félkész kép (KATT)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 23. 19:46 | Link

Fanni


Akkor mondhatni a vérükben van a művészet szeretete, és az azzal való foglalkozás. Én csak műkedvelő vagyok. Pozitív dolog, ha eleve arra nevelik a gyerekeket, hogy értékeljék a művészetet.
- Akkor mondhatni, generációk óta foglalkoztok valamelyik művészeti ággal. Ez tetszik. Engem valahogy vonz a vers, a regény. Szeretek olvasni, nem csak szépirodalmat, azért becsúszik egy két csúnyán mondva, ponyvaregény is. Krimi, thiller és a hasonló témák. Magyar és külföldi szerzőktől egyaránt kedvelek könyveket, a már felsorolt témákban. Legjobban az orosz és a magyar szerzők tetszenek nekem. -
 Nem tudom, milyen könyveket szeret, de örülök annak, hogy egy olyan személlyel találkozok, ki festészettel foglalkozik.
- Kedvenceim közt van Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Tolsztoj, Paul Trent, Angela Marsons. Még vannak többen is, csak nem akarlak untatni a felsorolással. Neked kik a kedvenceid? -
 Kérdezem kíváncsian Fannitól. Úgy hiszem megtaláltuk az egyik témánkat a művészetekkel. Biztos vagyok benne, nem ez az egyetlen téma, ami azonos bennünk. Kiderül, itt él a faluban. Még nem találkoztam olyan diákkal, aki lent élne, a kastély szomszédságában.
- Tudom, hogy pár diák a faluban lakik, de te vagy az első közölük, akivel beszélgetek. Nem mintha különbséget tennék, ki lakik a kastélyban, és ki nem a diáktársaim közül. Az még távol van, hogy foglalkozzak vele, hol éljek, mikor kiröppenek a nagy éltbe. Azt viszont nem tudtam, hogy van művészeti képzés Bagolykőn. Azt hittem, csak varázsló képzés folyik itt a suliba. -
 Újat tudott mondani nekem Fanni az iskolával kapcsolatban, ami nem varázslattal függ össze. Mindennap tud meg valamit az ember. Szimpatikus számomra a leányzó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. december 27. 12:11 | Link

Jeffrey Kai Hampton
(new) Soundtrack


Olyan bénító helyzet volt. Nekem még nosztalgikus is. Egyből eszembe juttatta az iskloai bantalmazást, amit nap, mint nap átéltem a mugliknál. Legbelül nyugtalannak, ám ugyanakkor csalódottak éreztem magam, hogy mit sem változtam az évek során ilyen tekintetben. A srác megjegyzésére viszont kicsit sértetten válaszoltam.
- Inkább konfliktuskerülő. Nagy különbség. - leengedtem a kezem és már inkább értetlenül és fürkészve néztem rá, azt hittem elmúlt a veszély. Tévedtem. Hirtelen iszonyatos erejű ütés érte a bal arcomat, rögtön a támadás helyére kaptam. Csak pár másodperc kellett, hogy összerakjam, mi történt. Egyből elöntött a düh, már nem foglalkoztam sem az ésszerűséggel, sem a konfliktus kerüléssel, csak becsületesen meg akartam magam védeni. Az arcomat fogva gyorsan felegyenesedtem, hogy viszonozhassam a támadást.
- A k***a anyád, te izomagyú paraszt, ez mire volt jó? - mondtam, már majdnem kiabálva, addig felmértem, hogy elég közel vagyok-e támadásom kivitelezéséhez. Méregtől tajtékozva, összeszorított öklömet alulról indítva a gyomra felé irányítottam és teljes erőmből bevittem egy ütést. Csak ekkor futott végig az agyamon, hogy mintha hallottam volna valakit az ajtóból, de már nem érdekelt. Akkor már nem volt sem ésszerűség, sem külvilág, csak én, a támadóm és ez a helyzet, amiből nincs már más kiút...
Utoljára módosította:Jeanette Bergström, 2017. december 31. 17:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. december 30. 23:00 | Link

Timci

- Mindenkinek van kedvenc helye. Neked is van, csak még lehet, hogy nem fixáltad le a hellyel, hogy van köztetek egy ilyen kötelék.
Én többnyire az összeset szeretem, de persze ez mellékes, ez olyan, amin már én magam sem csodálkozom, ha magamról van szó. Elég kevés dolgot nem szeretek, de amit nem, azt is elfogadom, és bármilyen hihetetlen, de például Valery még csak nem is súrolja ezt a kategóriát, szóval képzelhetitek, hogy mennyire kevés dolog van ott lent. Oké, gyakorlatilag semmit sem tudok még oda sorolni, de ezt meg be nem vallanám, mert még a végén bolondnak néznek.
- Mindenképpen el kell menned mind a kettőbe. Komolyan. Az egyik nagyon izgalmas, a másik meg meseromantikus és gyönyörű. Tudom, tudom, a fiúk nem nagyon értékelik az ilyesmit, de nem kell bevallanod, hogy neked is ez a gondolatod, nyugodtan macsóskodhatsz tovább, mert tudom, hogy azt szeretitek csinálni.
Oké, nem minden fiú, ezt is tudom, de azért a fiúk többsége, és igazából ha van lehetőségük, akkor például a kocka srácok is próbálnak macsók lenni. Az valami hihetetlenül aranyos. Bátran adom át neki a gépet, imádom a kicsikémet, de nem féltem, nem tudom, miért nem. Én ösztönösen meg szoktam bízni mindenkiben, pedig azt mondják, ez nem célszerű.
- Korábban nekem sem, régebben egy nagy és nehéz felhúzós gépem volt, de olyan gyönyörű részleteket is kiemelt, hogy hihetetlen. De a muglik is fejlődnek, ma már szinte minden digitális, így ha nem a varázsvilágban vagyok, akkor is fontos, hogy olyan gépem legyen, amit tudok használni.
Egy kicsit sokat beszélek, de ha valamiről tudok, meg valami érdekel, akkor nagyon sokat tudok sajnos, és ő kérdez, én meg jó gyerekként szépen megválaszolom.
- Van pár előhívott képem, de nem igazán mutattam eddig senkinek. A bátyám tehetséges festő, nem akarom, hogy azt gondolják, utánozni próbálom, mert nem. Csak szeretem csinálni. Majd talán ha saját otthonom lesz. Vagy a barátaimnak ajándékba.
Megvonom kicsit a vállam, mert igazából még nem gondolkoztam ezen. Csak fotózgatok, megörökítem a pillanatot. Viszont elég már belőlem, tényleg, figyelmesen hallgatom őt.
- Milyen zenét játszol? Van bandád? Vagy tervezed, hogy lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2017. december 31. 11:47 | Link



A kép lassan egyre színesebb lesz miközben Benedek szóval tart, én pedig lassan örülni kezdek neki, hogy nem vagyok egyedül. Így van ez: ha besokallok, elvonulok, de ez nem jelenti azt, hogy abszolút nem bírom az embereket. A jó társasággal semmi bajom, ha éppen nem kitörni készül belőlem az ihlet.
- Igen, végül is ez igaz, bár a szüleim miatt egy generáció kimaradt, őket nem igazán érdekli az ilyesmi - magyarázom, hogy aztán a fiúra tereljem a szót. - Hát én ritkán olvasok amúgy, szépirodalmat pláne. Kikapcsolódásként szoktam csak könyvet a kezembe venni, ha éppen nem tanulok. Főként fantasyt, horrort olvasok.
Igazság szerint unokatesóim nyári kötelező olvasmányaiba néha belelapozok, de amúgy az irodalom "művészi" fajtája nem áll hozzám túl közel, úgyhogy nekem nem sokat mond az orosz irodalom emlegetése sem. Lehet, hogy emiatt műveletlen vagyok, de akkor azt vállalom.
- Író kedvencem szerintem nincs. Van, akiktől többet olvastam, de egyébként nem vagyok az a rajongó fajta. Festők közül Munkácsy művészetét szeretem. Amire ő néhány színnel és egy ecsettel képes volt, az varázslat - sóhajtom, aztán kicsit megrázva a fejem visszatérek a valóságba. Ő egy olyan alkotó, akit tisztelek és példaképnek tartok. És nem hiszem, hogy valaha fel fogok érni hozzá, vagy esetleg elérni a szintjét. De megpróbálom.
Közben a téma a lakhatásom kérdésére és a jövőre terelődik, amiről még nekem sincsenek biztos elképzeléseim azon túl, hogy 100 éves fonnyadt öregasszonyként is festeni fogok.
- Úgy éreztem, hogy ideje kicsit önállósodni. Eddig mindig főztek rám, takarítottak utánam, itt a kastélyban az ember nem igazán tanul meg a saját lábára állni. Az meg ennyi idős fejjel már lehet nem ártana - mondom el miért is döntöttem az albérlet mellett annak ellenére, hogy az iskola biztosítja a bentlakást.
- Végül is a művészeti képzés is mágikus - nevetek fel. - Megtanuljunk hogyan készíthetünk olyan tájképet, ami olyan, akárha ablak lenne: mikor a valóságban esik ott az eső, a képen is zuhogni fog. Megörökítünk személyiségeket vásznon, így lesznek a beszélő portrék. Festékeket keverünk, varázsecsetet készítünk, mágiával színezünk. Ez sem kevéssé mágikus, mint bármilyen más tantárgy a suliban.  

Felső
Félkész kép (KATT)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. január 9. 19:33 | Link

Fanni

Nagyon a festészetre hegyezte ki magát, de legalább ő tehetséges ebben a művészeti ágban. Kicsit sajnálom, hogy bennem nincs ekkora tehetség a versírás iránt, mint neki a festészethez. Nem szabad ezen szomorkodnom.
- Valahogy az itteni képek és a szellemek, amiket a legnehezebb volt megszoknom az itteni furcsa dolgok közül. Még mindig idegen nekem, hogy beszélgetnek, átjárnak egymáshoz a szomszéd portrék. Elárulod, hogyan készülnek az ilyen képek? -
 Az egyik nem éppen szeretett dolgaim közé tartozó képeket készít. Biztos nagyon jó ilyeneket készíteni a varázslatos művészegyéneknek, de nekem ez nagyon nem jön be.
  - Őszintén nem jönnek be egyáltalán ezek a képek. Valamiért mindig az az érzésem, hogy figyelnek, hallgatóznak a portrékba szereplő személyek. Azt érzem mellettük elmenve a folyosón, hogy néznek, kíváncsiak arra mi van velem, a beszélgetésimet kihallgatják. Lehet, én túlzom el, de nagyon nem tetszenek nekem. -
 Mondom neki, hogy mi is a negatív véleményem a képekről, amit ő olyan nagyon szeret festeni. Nekem ez az érzésem velük szemben.

Utoljára módosította:Lugosy Benedek, 2018. január 9. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. január 10. 22:45 | Link



- Még én sem tudom. Nemrég óta vagyok művészet szakon, egyelőre még nem tartok ott, hogy meg tudjam mozdítani a képeimet - vallom be kissé pironkodva.
Emellett kicsit szomorúnak tartom, hogy ő így áll hozzá a varázsportrékhoz, de valahol meg tudom érteni. Valóban ijesztően hathat a festmények figyelő tekintete, a falak füle.
 - A mugli világban a kamerák figyelik az emberek lépéseit. A térfigyelők, a biztonsági kamerák, a forgalomfigyelők... Őket is folyamatosan figyelik, de ők még csak nem is veszik észre.
Szerintem ez se sokban különbözik, mégis a portrékészítés szebb, nekem legalábbis ezeknek a képeknek a léte adott egy plusz motivációt a festészethez.
 - Amúgy megértem, valóban ijesztő lehet. De képzeld el, mi lenne, ha festenél egy ilyen képet az általad leginkább szeretett emberről. A portré megőrizné az emlékeit, a jellemét, tudna beszélni, meghallgatna. Addig, amíg az, az ember melletted van, nem is értenéd a portré jelentőségét. De ha elveszíted őt, ha meghal, akkor a portré máris kincs lesz. A világ elfelejtheti őt, idővel te is elfelejtenéd, de a kép nem hagyja. A portrén örökre megőrződik belőle egy kis darab.
Ha lenne egy képem a nagyapámról, egy valódi varázsképem, akkor végre elmondhatnám neki azt, amit nem tudtam. Elbúcsúzhatnék. Megmondanám neki, hogy szeretem és hogy köszönöm, hogy mindig segített nekem. Hogy miattam olyasmire vállalkozott, amit rajta kívül kevesen tettek volna meg. Köszönöm, hogy megtanított rajzolni és festeni. Hálás vagyok azért, hogy szeretett. Akkor is, ha szeleburdi és lökött vagyok.
Ha ő mindezek hallva visszanézne rám, ha elmondaná nekem, hogy szeret és örömmel foglalkozott velem... Tudom, hogy ezt mondaná, de én látni és hallani szeretném. Ostoba vágyak egy kislánytól, aki sosem tudta feldolgozni a nagypapája halálát? Lehet. De nekem az a kép a világot jelentené. És én vagyok az egyetlen, aki képes lehet megfesteni.

Felső
Félkész kép (KATT)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. január 12. 11:24 | Link


November 2x...| Timmi

Talán a lánynak igaza volt és Timnek is volt itt kedvenc helye, csak még nem tudta eldönteni, hogy hol, illetve melyik az. Annyira most nem is akart ebben elmerülni. Szeretett a kastélyban mászkálni, főleg, mikor volt társasága és nem kellett arra gondolnia, ahogy egy kacsa feje felbukkan egy páncél rostélya mögül, gonoszan összehúzva a szemét.
- Melyik-melyik? Nem nagyon bírom a nagy és nyílt tereket, ha tehetem, egyedül kerülöm őket - megrázta a fejét nagy hevesen. Nem szokta kiteregetni a szennyesét, de nem gondolta, hogy pont ez a lány lesz az, aki majd leadja az infókat a gyenge pontjairól egy kacsának a közelben. Tényleg nem tudta már követni, hogy melyik helyen járt már és melyiken nem, túl sok volt itt a különleges nevű és jelentőségű helyszín ahhoz, hogy Tim le tudja azt követni.
- Nekem tudod melyik képek tetszenek nagyon? Azok a varázs képek, amik mozognak is. Azok mindig nagyon tetszettek, de nem tudom, hogy csinálják őket. Egyszer szeretnék egy olyat - ismerte be, mert mióta az eszét tudja, meg ezeknek a létezését, nagyon szívesen nézegette őket. Néha még jobban is esett neki, mint mondjuk a filmek. Hosszúak, sok bennük az összefüggés és több érzékszervét is túlságosan lefoglalják. Szívesen megnézett volna mondjuk egyszer egy néma, de illatos filmet.
- Ez aranyos ötlet... - helyeselt Leon, mert tényleg így gondolta. Annak ellenére, hogy neki nem igazán voltak fotói, ő nagyon szerette őket.
Aztán a fiú elkezdett beszélni a bandájáról, a rappről, hogy szereti akusztikus zenével előadni, aztán innen már be nem állt a szája. Még az illatos film is szóba került, jól érezte magát.

//köszönöm*-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. április 5. 20:45 | Link


- anno domini 24. tanév; előzmény -

És… becsöngetnek. Nem értem. Összedőlt a világ, Milán pedig itt sincs? Tán kihagyná az órát? De nem - nyílik az ajtó, hamarosan pedig leül mellém valaki. Nem merek felpillantani egy jó ideig. De nem szól hozzám. Nem szólal meg…
Beharapom az alsó ajkam, hogy visszafojtsak valamit - a kitörni készülő kétségbeesést, vagy egy sóhajtást, magam sem tudom.
Egy apró pergamendarabot tépek le a sajátomból, hogy lassan, nagyon lassan írni kezdjem a szavakat.
“Légyszi, órák után találkozzunk valahol, jó?” - Ha ezt kimondanám, nagyon halkan és kétségbeesve tenném, de most csak átnyújtom neki a pad alatt. És remélem, belemegy.
És belemegy. Én meg nagyokat sóhajtozok emiatt, és próbálom visszafogni a könnyeimet gyakorlatilag. Persze nem fogok sírni, mert így tényleg nem tudok, sosem tudtam, nagy tömeg előtt civilben legalábbis. De az egész órát csendben ülöm végig. Aztán az összes órámat így ülöm végig, egész nap. A többiek kérdezgetik, mi van velem, de csak megrázom a fejem és mosolygok rájuk. Óraközi szünetekben ukulelézek halkan, valami félreeső helyen.
Aztán a szívem a torkomban dobog, mikor elköszönök a többiektől, hogy elinduljak a megbeszélt helyre. Az erkélyre. Szinte futok, na jó, azért nem, de igencsak gyorsan sétálok, hogy minél távolabb kerüljek az ismerős arcoktól. Leülök egy puffra, a szívem még mindig a torkomban dobog… és megint piros lesz a szemem, érzem.
Milán, hol vagy már?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 20:47 | Link


Még előző tanévben - Előzmény

Andris már megint elrontotta az egészet. Éppen lebeszélte volna magát a dologról, el is hitette magával nagyon ügyesen, hogy úgy tudnak tenni, mintha az egész meg sem történt volna. Még az órai anyagból is meglepően sok információ eljutott az agyáig – aztán a pad alatt egyszer csak egy üzenetet kap. Kicsit hozzáér a keze Andriséhoz, ahogy a papírért nyúl, már ettől is kicsit szaporább a szíve, de csak akkor lesz igazán szapora, amikor a levél tartalmát olvassa. Hát ennyit arról, hogy Andrisnak nem jött át a célzás. Bólint egyet, ezzel megadva a választ, majd tátogva megkérdezi „hol?”. Újabb üzenet, ésatöbbi, a részletek már szinte nem is érdekesek.
Ami érdekes, hogy úgy egy óra múlva már az erkély felé igyekszik. Repüléstanon felszólították, de annyira nem bírt figyelni, hogy észre sem vette. Végig csak kattogott az agya. Kész, itt lesz a vége...? A barátságuknak is lőttek most? Vagy esetleg... De nem, erre még gondolni sem mer, habár a lelke mélyén igazán reménykedik.
Andris már ott van, mikor megérkezik. Igyekszik lazának tűnni, mintha belülről nem mardosná a torkát a pánik, valószínűleg látszatra sikerül is, épp csak teljes hazugság az egész. Megköszörüli a torkát, de nem ül le Andris mellé, inkább a korlátnak támaszkodik.
- Hahó, padtárs – mondja, és nyel egyet. Úgy érzi, kicsit képmutatás lenne megkérdezni, hogy „Na mi a helyzet?” Tökéletesen jól tudja, hogy mi a helyzet. Éppen csak azt nem tudja, Andris éppen a reményeit tervezi-e a földbe tiporni, vagy valami mást szeretne. Összefonja maga előtt a karjait és sóhajt egy nagyot. Valamelyikőjüknek előbb-utóbb csak meg kell szólalnia...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. április 5. 20:49 | Link


Ott ülök teljesen összezavarodva. Örülök, és ez valahogy félelemmel tölt el, hogy akkor most mi lesz - mert most jöttem rá valamire, ami tökre nem oké, és most ezzel hirtelen nem tudok mit kezdeni és világvége van. Komolyan. Nem hittem volna, hogy ma reggel, amikor felkelek, este teljesen máshogy fekszem le aludni. Most más. Minden máshogy van.
Már épp azon gondolkozom, hogy megfutamodok, és gyáva módjára inkább a KH felé veszem az irányt, hogy ki se jöjjek onnan napokig, de aztán kinyílik az ajtó, és már megint zavarba jövök. Felpillantok, de még mindig piros szemem, úgyhogy lesütöm a tekintetem. Basszus. Ez így nagyon nem oké.
- Hali - motyogom magam elé, mint egy búbánatos kutya. Na. Na, most mi legyen?
Tök kétségbe vagyok esve. Már sötét is van, meg minden, lehet, hogy még havazik is odakint, szóval az idő is depressziós, és most én sem érzem olyan jól magam. Nagyon, nagyon össze vagyok zavarodva.
Végül csak felállok a földről, és - még mindig ügyelve, hogy ne nézzek rá - kitárom a karjaim, amolyan ölelésváró-formán, mert most kellene egy kis vigasztalás vagy megerősítés, vagy bármi, ami igyekszik helyretenni ezt a kusza káoszt odabent. Mert most ez így jól esne, és eljutottam a kétségbeesés meg a zavarodottság egy olyan fokára, amikor ezek sokkal erősebbé válnak holmi büszkeségnél vagy zavarnál. Most ez úgy fontosabb. Kicsit szomorú vagyok, és tulajdonképpen pánikba is estem. Úgyhogy most megérdemelném.
Utoljára módosította:Andrássy Tamás Milán, 2018. április 5. 20:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.


Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint