36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 12. 17:50 | Link

Melissa Von

Én megértem, hogy süt a nap és hunyorogni kell a fénytől, de akkor hordjon napszemüveget, vagy 'tudomisén', műtesse meg a szemeit, vagy csak egyszerűen nyissa ki őket - akkorát sóhajtottam, hogy az egész mágustanoda beleremegett. Azt már megszoktam, hogy van egy félig rokkant lábam, de hogy legyen egy másik is? Na persze, hogyisne.
Merlin szakállára, hát komolyan nem látta meg, hogy amúgyis fogyatékos vagyok? Most szédültem ki a gyengélkedőről.... milyen kevés esze van ennek a rellonos diákságnak -  szép meccseket játszottam le magamban, épp megfosztottam a kedves tekintetű hölgyet gyönyörű hajkoronájától (persze csak képzeletben), és a bocsira egyszerűen az égbe szöktek a szemöldökeim:
- Ne haragudj, de te ezt komolyan gondoltad? Nem virít le rólam, hogy veszettül szükségem van a lábaimra? - közben vadul köszörültem a torkomat is, mintegy prezentálva azt, hogy készen állok arra, hogy bármelyik pillanatban elharapjam az övét. Idegességemben meg is szédültem, kibillentem az egyensúlyomból, úgy kellett megtámaszkodnom a fekete korlátokban. Olyan szinten kiborultam, hogy én már nem finomkodtam, előkaptam a pálcámat és szinte önkívületi állapotban kiáltottam felé:
- Tarantallegra - ha eddig nem volt kedve táncolni, hát mindjárt támad és ha gondolja teremtek hozzá zenét is. Csak még néhányszor lépjen rá a lábamra és megtanulhatja, milyen egy navinés magyar mennydörgő. Ha ennyire ki akarta hozni belőlem a rellonost, tessék, itt van, kóstolgassa csak bátran. Egyelőre jól szórakoztam, ahogy a lány mindenféle táncnemet gyakorolt előttem, hol pukedlizett, hol salsázott.... bőven jutott rá ideje, ugyanis nem akartam leállítani, még nem. Hátha elropja a lábát és ő is lesántul, nem tudhatjuk...
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 12. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 12. 18:14 | Link

Lora Fontaine

A nap elbújik egy felhő mögé én, pedig szembe találom magam egy bosszús navinéssel, kissé sajnálkozva nézek rá. Valószínűleg már így is a gyengélkedőről jött, pechjére pedig én is tovább rontottam a napját, bár most nem szándékosan. Szóval teljesen érhető a drámai reakció, mondjuk nekem csöppet túlzó. Persze, persze, szörnyű ember vagyok. Nincs ebben semmi új, mondták már párszor. Mivel nem úgy néz ki, mint aki egy könnyen meg békélne lassan elkezdek hátrálni, nem hiányzik a napomból egy zabos navinés. Az ő házával amúgy sincs jó tapasztalatom. Tegnap is és ma is megvolt a szerencsétlen találkozás, most már egy ideig inkább kerülök minden sárgát, ezzel csak jót tehetek. Hátrálás közben válaszolok.
-De, mondtam, hogy bocsi. Nem láttalak.
A rohamos torok koszörülés egyre gyanúsabbá teszi, csak nem egy újabb dilis csaj? Ez az univerzum vicce...
Mire bármi egyebet tehetnék, mondhatnék vagy gondolhatnék előkapja a pálcáját és bűbájt röpít felém. Már nem tudok ellépni előle, ezért bosszús fintorral elkezdek táncolni. Szerencsére gyenge a varázslat, nekem pedig elég jó az állóképességem. Amíg a lábam magától jár előveszem a pálcám.
-Pofix!
Így legalább nem tud többször támadni, sőt ami még jobb ócsárolni sem. Ezután már csak az akaratlan tánc probléma maradt...
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 12. 20:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 12. 18:44 | Link

Én szeretlek, te csöndes gyilkos!  Rolleyes Melissa Von

Szólásra emeltem volna ajkaim, de ahogy formáltan a szavakat, úgy éreztem, valamiért nem fordul a nyelvem. Persze, hallottam elsüvíteni a pofixot a levegőben, de a fene se gondolta volna, hogy akkor most jól megnémít ez a zöld pojáca. Paprikás hangulatomat csak továbbfokozta a lány ügyeskedése. Észből azonban nekem se osztottak keveset, hamar írt találtam az égető problémára. A nyakamban lógott egy amulett, amiben volt némi tündérpor, még édesanyám küldte ínséges időkre. Hát elérkeztek azok az idők, és én alkalmasnak láttam a helyzetet arra, hogy egy picikét felhasználjak belőle. A tündérpor hamar rendbe hozta a hirtelen jött képességcsökkenést, és újra régi pompájában csilingelhetett a hangom. A nyelvem is megeredt, a zöldike nem túl nagy örömére. Persze, csupa virágnyelven tolmácsoltam a káromkodásaimat felé, nehogy bántódása essék:
- Azt hitted, jól elnémítasz, ugye? Hát pont nem sikerült - csípőre tettem a kezeimet, és védekező pozíciót vettem fel, de előtte azonban megelőztem, hogy újabb támadást intézhessem felém:
- Capitulatus - sajnos nem sikerült túl jól a varázslat, csak erőtlenül megremegett a pálcám, de sebaj, tudtam még pár bűbájt. Nem is haboztam, próbálkoztam másképp:
- Locomotor Mortis - furakodott keresztül a levegő atomjain. A rellonos nem rophatta tovább, mert megszüntettem az átkom. Meg, ha azt nézzük, teljesen kedves is vagyok, megakadályoztam, hogy esetleg letáncoljon az erkélyről és valami kárt tegyen magában. Annyira lebilincselő volt ez a momentum, hogy ennek örömére le is ültem egy kényelmes fotelbe, majd ha baja lesz, úgyis szól, én nem elnémítottam, csupán korlátoztam a mozgásban... a kettő eléggé távol esik egymástól.
- Valami baj van? Valahogy nem túl őszinte a mosolyod... beszélj csak, ha úgy tartja kedved - halvány megelégedés ült ki az arcomra, percek alatt sikerült elintéznem a dolgokat, elfáradni se volt időm.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 12. 18:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 12. 19:09 | Link

Én is, durcás átkozom. Rolleyes Lora Fontaine

A varázslatom megtette a hatását, de mielőtt örömködhettem volna egy kicsit, hogy elhallgat megszüntette. Ó, Merlin szakállára! Ki a fene ez a csaj? Na, mindegy... Semleges arccal tűröm a hangja vissza szerzése miatti örömét. Örülj amíg tudsz, majd letörlöm a mosolyod. Gyorsan elkezdem fejben forgatni az ismert igéket, de mielőtt megszólalhatnék támad. Pech, nem sikerült apró önelégült mosollyal intek felé.
-Aculeus Lingua!
Nem tudom mennyire sikerült a varázslat, kicsit megbicsaklót a hangom közben, szóval esélyes, hogy nem, de nincs időm ezen gondolkodni. Ha sikerült, ha nem támad, megint... Reflexből védekezem.
-Protego!
Éljen, siker! A tánccal még nem tudtam mit kezdeni, kellemetlen. De változás sem történt, szóval tűrhető az állapot. Fagyosan mosolygok a sárgára. Nem fog megverni egy ilyen csaj, még mit nem.
Az öntelt megszólalásra szélesedik a mosolyom, támadok.
-Offende Onorare!
Aztán csak várom a hatást. Remélem ez a bájos varázslat okoz neki néhány szép pillanatot, addig pedig valahogy abba hagyom a táncot vagy még jobb kiütöm...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Szép álmokat!
Írta: 2017. július 12. 19:54
| Link

Melissa Von

- Szép ez a lelkesedés a létezésem megszüntetésére - kicsit könnybe is lábadtak a szemeim, már-már meghatódtam, röpködtek az átkok felém, amiket, mint egy alázatos Navinés szótlanul el-eltűrögettem, de egy idő után, meg lehet ezt unni, s mi tagadás én is meguntam. Még mindig volt nálam egy tucat tündérpor, és nem is állt szándékomban mindet erre a lányra elvesztegetni, dehát annyira akarta, hogy használjak belőle, hogy én lettem volna az a csúnya leányka, aki megtagadja tőle? Nem, naná, hogy nem. Részesüljön csak mindazokban, amikben én is részesülhettem általa. Próbáljuk csak ki, mit tesz egy ilyen tüzes boszorkánnyal ez a szer...
A helyzetben csupán annyi bökkenő volt, hogy a legutolsó átok tényleg eltalált, elkezdtem furcsa hangokat hallani, olyanokat, hogy hívd ide Aladárt, meg tépd ki ennek a lánynak a haját, szabadítsd meg a nyelvétől. Tartott ez egy bizonytalan ideig, de valahogy mindig felülkerekedtem a gonosz hangokon. Olyan erős volt a személyiségem, meg alapjában véve olyan érzékenynek bizonyultam minden szagra is, hogy nagyon hamar sikerült visszatérnem a valóságba. Melissát olyan negatív aura és illatkombináció lengte körbe, hogy egy rossz szaglású kisállatka is messziről felismerte volna. Pechjére. Nem tudom miért, de valahogy ma nekem kedveztek a csillagok, még pár percig törtem a fejemet, aztán szépen lassan újra kinyitottam az amulettet:
- Egy kis szépségpor, gondolom, elég hiú vagy, ez az öltözeteden is látszik - és szép lassan a szemébe fújtam a tündérséget, minek hatására megszűnt a védőbűbája és hosszú, pihentető álomba merült. Szerintem egész jó döntés volt, biztos elfáradt a számára megerőltető gondolkodásban, jobb is, ha kipiheni magát, gyűjtögesse az erejét másra. Majd megoldom, hogyan vigyem fel a rellonos hálókörletbe, csak bízza rám a dolgokat, neki egyetlen feladata van: megálmodni a megálmodhatatlant.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 12. 19:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Csipkerózsika lvl 100
Írta: 2017. július 12. 20:32
| Link

Lora Fontaine

A beszélgetés kezd kissé egyoldalú lenni, mivel én csak átkokat vágok a fejéhez. Többre nem vagyok hajlandó pazarolni a levegőm. Nem mindegyik varázslatom lesz sikeres, de azért okozok neki bőven kellemetlenséget. Meg is érdemelte, én még mindig táncolok, csak tudnám, hogy szüntessem meg...
Az utolsó átkom elég jól betesz neki, látszik rajta a kábulat. Gonosz mosollyal újra felé intek.
-Prohibere!
A varázslat elméletileg sikeres, bár ez csak akkor derül ki, ha az előző elmúlik és lépni próbál. Nos, addig legalább gyönyörködhetem a látványban.
Na, ne! Hogy jött ki ilyen gyorsan a bűbáj hatása alól? Ennek lényegesen tovább kellett volna tartania.. Ez elvi képtelenség...
Mire bármit tovább gondolhatnék vagy esetleg mondhatnék, gyanús mosollyal megszólal. Most már harag lobban bennem is, pont egy ilyen csaj kritizálja a külsőm?! Vegyem már vissza egy kicsit.
-Fogd vissza magad mielőtt vissza küldelek a gyengélkedőre.
Már emelném is a pálcám, amikor az arcomba fúj valami csillámpor szerűt. Hirtelen fáradság lesz úrrá rajtam és térdre esem, nagy nehezen megszólalok, bár olyan a nyelvem, mintha ólomból lenne.
-Ezt még megkeserülöd...
Tovább nem juttok elsötétül körülöttem a világ, az utolsó amit láttok a lány arca, de abban sincs köszönet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 12. 21:08 | Link

Melissa Von

A gyengélkedő és egy szebb jövő felé Smiley

Ami azt illeti, a célomat elértem, Melissa fáradtan esett össze. Ha eddig aggódott amiatt, hogy folyton járt a lába, most elrebeghetne egy-két imát azért, hogy felébressze valaki. A szőke herceg, netán, ha a realitás mezejére bocsátkoznánk a gyengélkedő. Rokkant lábam és Melissa egyedül maradtunk ebben a földöntúli harcban. Nagyot sóhajtottam, azért nem lesz könnyű elszállítani a gyengélkedőig, hiába volt szépen öltözve, a súlya az megmaradt a régiben. De kellemetlen...
Megcsóváltam a fejem, talán több munkát csináltam magamnak, mint kellett volna?
Ekkor hirtelen megszólalt: Ezt még megkeserülöd!
- Ugyan drágám, mit? A tündérpor szerintem az emlékeidet is elveszi, csak az marad majd meg, hogy milyen jófej voltam, hogy segítettem rajtad és gyönge kezeimmel elhurcoltalak a gyengélkedőig - fájdalmai enyhítésére megsimogattam a kobakját. Akár egy superman jelmezt is felölthettem volna, szinte ragyogtam az erkélyen a jóindulattól és a lemenő nap sugaraitól. Na jó, azért nem, tisztában voltam én a gyarló tulajdonságaimmal. Kívülről szép, fényes alma, de belülről egészen rothadó. Na sebaj, ezt csak én tudtam és senki más, ami rendkívül imponált ebben a pillanatban.
- Segítség, segítség - kiabáltam, mint valami reményvesztett lélek és bolyongtam a folyosókon. Végre valaki észrevett bennünket és segített eljutni a kívánt helyre. Persze, mindent máshogy adtam elő, hogy megsebesültünk mindketten és, hogy valaki álomátkot szórt Melissa fejére. A magyarázkodás nagy mestere voltam, sok mindenki tanulhatott volna tőlem. Miután az események lezajlottak, és végre elhagyhattam a gyengélkedőt, a klubhelyiségem felé vettem az irányt, a supermanek is elfáradnak, hiába a flower-power.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. július 22. 13:38 | Link

Álomkór
[ZÁRT]


Már megint balhéznak az asszonnyal. Az egyébként teljesen jól működő kapcsolatukat az apróbb viták szépen tönkre tudják tenni olykor-olykor. Mindezt néhány órára maximum, aztán mindig az a vége, aminek a következménye az az apró, egyelőre ebihalnak kinéző lényecske, aki miatt Niko felsétált a kastélyba Anna elé.
Nehezen viseli, hogy kis feleségének hosszú napjai vannak, nincs otthon vele eleget, ráadásul még terhes is - a legújabb csárdai pletykákból tudta meg, hogy apa lesz.
Egy szál vörös rózsával, korláton doboló ujjakkal várja kedves vörösét, aki késve ugyan, de beesik a megbeszélt randevúra. Nagy boldogan fogadja, majd tekintete elsötétül.
- Anna, babát vársz és egy; nem szóltál róla. Kettő; mégis hogy gondolod, hogy ilyen állapotban ilyen sokáig hajszolhatod magad? - hallatszik morgós, de szeretetteljes hangja.
Megpróbálja átadni kedvesének a rózsát, amit egész idáig az utolsó tüskekezdeménytől is megszabadított, ám az eridonos harcias. De mennyire, hogy az. Niko nem, hogy nem emlékszik semmire, nincs is mire, mert míg egyik pillanatban emelt hangon osztják egymást, a másikban feje koppan - feltehetőleg a kétszárnyú ajtóban - és hátratántorodását követően a földön köt ki.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. augusztus 3. 20:01 | Link

Dante

Valami megváltozott. Egyszerűen már nem érzem, hogy hű de biztos lennék abban, hogy nekem mellette kell lennem. Nem érzem azt a valamit, amit napokon keresztül, és frusztrál a tény, hogy mint azt a csajokkal kiokoskodtuk, vélhetően nem is magam miatt éreztem. Elkeserítő még csak belegondolni is abba, hogy Dante tehetett ilyet, de könyörgöm? Miért ne tehetett volna velem bármit is? Az értékrendje teljesen más, és biztos, hogy ő maga is azt hitte, teljesen oké, ha eléri, hogy ne magam döntsek, vagy érezzek, hanem valami más. De akkor az nem én vagyok. Persze, érthető, a bizonytalanság mindig is ott volt bennem, mert tudom, merre felé húz a szívem, de a problémákat akkor sem így kellene megoldani. Pedig azt hittem megbeszéltük.
- Miért? - tárom ki az erkély ajtaját, miután sikeresen kinyomoztam, hogy a rellonos itt van. Nem, nem akarok köröket futni, nem akarom megbeszélni, valószínűleg tisztában van vele, ha tesz valamit, ami múlandó annak előbb-utóbb ez a vége.
Nem vagyok dühös. Csalódott igen, értetlen meg annál is inkább, viszont legalább a tudat megvan, hogy ez köztünk tényleg nem működik. Nem is rontok neki egyből, nem hordom le a föld alá, mert felesleges, és marha gyerekes.
- Csináltál valamit, tuti, hogy csináltál valamit, mert felszállt a köd... nem érdekel, hogyan és mit... csak... miért? - ezt pedig jogom is van tudni szerintem. Nem egy normális eset ez, az emberek a problémákat megbeszélni szokták, nem valami rafinált dologgal a szőnyeg alá söpörni, mert úgysem lehet, íme itt az élő példa rá.
És még én érzem magam rosszul, mert olyan könnyedén beadtam a derekam, nem akartam, nem terveztem, és mégis...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. augusztus 3. 21:11 | Link

Ráhel

A kivágott erkélyajtó és a nagyívű "miért?" kérdés mondjuk már eléggé a "nekiront" kategória. Igaz, nincs vele különösebb baja, illetve nem fogja zavarni, ha rájön a kirohanás okára. Viszont abból kifolyólag, hogy Ráhel egyébként is a szélsőséges érzelmi kinyilatkoztatások híve, gyakorlatilag már mindennapi élmény. A mindennapi talán kissé túlzás, de legyen elég annyi, hogy már sikerrel asszimilálódott az ingerküszöbe - ezért már azt a keveset sem érzi át igazán, ami korábban piszkálta volna az idegeit.
Meglepően dohányzás helyett bájitalesszét ír, nem a társalgóban, ahol többen is vannak, nem is a zsúfolt klubhelyiségben, itt az erkélyen estefelé pedig már elég friss a levegő, hogy megbirkózzon a kihívással. Az a baj a hosszú szövegek létrehozásával, hogy már félúton elunja magát eléggé ahhoz, hogy más tevékenység után nézzen. A tolla hegyével amúgy is percek óta ugyanazt a pontot bökdöste, ez a mozdulatsor abbamarad a lány érkezését követően. Majdnem nyitná a száját a "mi miért?" kérdés feltételére, amikor Ráhel pontosít.
Áh.
Hogy az.
Pislog egyet, majd lassan oldalra sandít. Semmi megbánás vagy meghunyászkodás nem sugárzik a tartásából vagy a mozdulataiból.
- Logikus volt. - Túlbonyolíthatná. Kifejthetné, hogy Ráhel ki sem látott a személyes drámáiból, legalább ennyi időre képes volt mással foglalkozni. Hogy láthatóan igenis megvolt a hajlandóság benne, csak a bátorsága nem volt meg, amire épp csak rásegített a bájitallal. A recept alatt is az állt, hogy a semmiből nem képes késztetéseket teremteni. Ez mondjuk ki is ül az arcára... a gondolat, hogy megint csak nem érzi olyan súlyosnak a történetet, mint ahogy Ráhel reagált rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 17. 15:43 | Link

Natalya Lauwens - lefogok bukni

Kényszert éreztem arra, hogy sétáljak. Ne túl messze a Rellontól, ahhoz túl lusta vagyok most, hogy sokat battyogjak visszafelé, de egy megfelelő helyre, ahol tudok gondolkodni. Mindenféle külső inger nélkül. Valahogy így lyukadtam ki a déli szárny erkélyén.
Gondolataim szinte rögtön előtörtek és megrohamozták az agyam minden egyes részét. Anyámék eltitkolták, hogy dimágus vagyok 11 éven keresztül. Mondom 11 ÉVEN keresztül. Miért? Ha tudom, akkor ma már teljesen ura lehetnék ennek az egésznek és nem kéne aggódnom megint, hogy mikor okozok egy számomra fontos személynek ismételten égési sérüléseket. Meg kell keresnem majd a Házvezetőnket. Ő biztos eltud majd igazítani, hogy kit keressek ilyen ügyben, hiszen mégis csak ez a dolga, nem? Segíteni nekünk. Krsztinának hiába mondtam el, ugyanannyira meg volt illetődve, mint én, akármennyire nem akarta mutatni, egyértelműen látszott rajta.
Farzsebemből előveszem a dobozt és kiveszek belőle egy szálat. Rá kell jönnöm, hogy eléggé rászoktam a dohányzásra, már nem csak néha-néha egy-egy szál van a napirendemben. A futást is elhanyagoltam, amire nem vagyok büszke, bár ez betudható a vizsgáknak. Megérte seggelni, hogy a legrosszabb is egy V lett. Anya azt írta, hogy nagyon büszke rám, bár tudnám honnan tudja, hogy jól teljesítettem a vizsgákon. Végig tapogatva a nadrágomon már sokadszorra sem érzem azt, hogy valahol enyhén kidudorodna a zsebem. A fenébe! Nem hoztam öngyújtót, amikor leesik a dolog... Te szerencsétlen. Halkan kuncogok egyet és ujjamat odatartva már szívhatom is a káros szenvedélyemet. Legalább ennyire tudom már használni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 17. 16:04 | Link

Denis A. Brightmore - le ám

Étkezést követően baglyom érkezett otthonról, melyben az egyik barátnőm mesélt hosszasan arról, hogy mi is történt vele az elmúlt fél évben, milyen események történtek az egykori osztályomban, hogy viselkedik Balázs, és még ehhez hasonlóak. A levél több oldalas volt, a borítékon jól látható volt, hogy mugli bélyeg került rá, azonban hála a postán dolgozó varázslóknak, mégis csak eljutott hozzám a levél.
Délután még sokáig olvasgattam a levelet, mindeközben magam előtt láttam a történéseket, néha mosolyogtam, olykor viszont elszomorodtam, s eszembe jutott, hogy már soha többé nem lehetek velük, és örök életre titkolnom kell előttük valódi kilétemet, amit úgy sem értenének meg. Amiről úgy sem beszélhetnék büntetlenül.
Hosszú ideig gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék válaszul, mire jött az ihlet, s helyet foglaltam az asztalomnál, hogy papírra vethessem gondolataimat. Pechemre a pennám hegye elkopott, a tintám pedig kifogyott az üvegből.
- Nemsokára jövök Sára, csak járok egyet- A gólyalak másik bitorlója felé jeleztem távozásomat, azután a blúzomra vettem egy szürke, hosszított kardigánt, ami nagyjából combközépig ért. Mivel elég hűvös volt, farmert viseltem még, s hozzá tornacipőt.
A sétám kicsit hosszúra sikeredett, hisz jó fél óra után a déli szárny első emeletén kötöttem ki. Az egyik diáktól hallottam, hogy odafönt van egy klassz erkély, s mivel korábban még sosem jártam arra, gondoltam kinézek, hogy magasból is szemügyre vehessem az iskola csodálatos világát.
Csöndesen lépdeltem az erkély elé, gondolataimba merülve, lehajtott fejjel, így történhetett meg, hogy neki sétáltam az ott tartózkodó srácnak.
- Bocsánat- Azonnal elnézést kértem, miközben megemeltem fejemet, s kékjeimet a fiú tekintetébe fúrtam. Ekkor döbbentem csak le igazán, mert nem csak, hogy tiltott dolgot művelt, de olyan varázslatot is használt, amit korábban még soha nem láttam szabad szemmel.
- Te dohányzol? Mi volt az előbb az, amit az ujjaddal csináltál?- Egymás után halmoztam el a kérdésekkel, hangomat felháborodottság szőtte át, mit a kíváncsiság tüze is hevített.
Utoljára módosította:Natalya Lauwens, 2017. szeptember 17. 16:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 17. 16:40 | Link

Natalya Lauwens - megtörtént

Gondolataim mindig visszatértek arra az ominózus napra. A tűz, a szél, anyám elhaló sikkantása, amikor odaértek apámmal. Apám ordítása, amikor leesett egy égő léc a tetőről, súrolva a karját. Frederick rémült sikolya és horkantásai. Félelmem nőtt a lángokkal párhuzamosan, majd... kinyitom a szemem, érzem, hogy légzésem felgyorsult, vérnyomásom az egekben. A cigi még ég a kezemben, lehamuzok az erkélyről, amikor valaki belém jön. Ennyire nem lehet észrevenni? Pedig nem vagyok olyan alacsony termetű. Felháborító.
Lassan hátrafordulok, egyik szemöldököm felemelem, amikor az előttem álló lányra pillantok. Mármint inkább lenézek rá.
- Ne már - nyögöm, és már fordulnék is vissza, amikor elkezd bombázni a kislány a kérdéseivel. Megilletődve nézek rá, nem is értem a kérdést. Dohányzok-e? Hát nem egyértelmű? Vagy mit hisz mégis? Hogy a cigaretta csak velem jár? Valami járulék lenne? Mindig megtalálnak... mindig!
- Nem, nem dohányzok - fordulok vissza a kilátás felé. - Varázslat - felelem félszemmel rápillantva. Teljesen kiérződik hangjából a felháborodottság. Megint nem értem az okát, semmi köze nincs hozzá, hogy mit csinálok. Ha tovább idegel nem állok jót magamért, ráadásul pont nem vagyok csevegős hangulatomban.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2017. szeptember 19. 17:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 17. 17:17 | Link

Denis A. Brightmore - a kislány kíváncsi

- Mondtam, hogy bocs – még a szemeimet is megforgatom, ez az első reakcióm az idősebb srác viselkedésére, aki meglehetősen mogorvának tűnik. A viselkedését azonban nincs időm kielemezni, hogy mi végett lehet ilyen undok, hisz sokkal inkább leköti figyelmemet a dohányzása, az a különleges, szúrós szagú füst, mely szaglószervem membránjait karcolgatja, a ritka varázslatról már nem is beszélve.
Látva passzívságát, s azt a mufurc viselkedését, legszívesebben oldalba suhintanám, de erről már egy ideje leszoktam, és édesanyám is arra tanított, hogy viselkedjek minden helyzetben nyugodtan, és udvariasan, még akkor is, ha azt a másik fél nem érdemli meg. Kizárólag emiatt fújtam ki a levegőt, s higgadtam le, anélkül, hogy szóvá tenném a viselkedését.
- Nem is úgy értettem azt a kérdést, ahogy – jegyeztem meg, miközben közelebb léptem a korláthoz, és lepillantottam a mélybe. – Csak úgy tudom, hogy ezt a tevékenységet tiltják, nem mellesleg maga a cigaretta is tiltólistán van. Meg nem értem, hogy mi a jó benne, talán cukorka íze van? Mert hogy a füstje büdös, az egész biztos. – Soha életemben nem gyújtottam rá, igaz esélyem sem volt rá, mert anyám sem dohányzik, és az ismeretségi körömben sem élt senki ilyen szerekkel.
- Jó, de mégis milyen varázslat? Még csak pálcát sem használtál hozzá. Meg tudod még egyszer csinálni?- Szemeim kíváncsiságtól ragyogtak, s még egy mosolyt is elengedtem felé, annak ellenére, hogy ő továbbra is felháborodottnak tűnt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 17. 17:56 | Link

Natalya Lauwens - miért engem?

Ignorálva az ismételt bocsánatkérést visszatérek az eredeti és aggasztó gondolataimhoz. Anyám végig tudta, hogy egy ilyen csodálatos képesség birtokosa vagyok, mégse mondta el, vagy ébresztette fel bennem még egyszer, hogy megtanulhassam irányítani. Arról már nem is beszélve, hogy a minisztérium emberei altatták el bennem a képességet, szóval nyilván már azt is tudják, hogy visszatértek az emlékeim az adottságommal együtt.
Feltűnően zavarja a füst. A lány egy mély levegőt vesz, majd ismételten rám néz. Gondolom meg kellett nyugodnia, bár itt kettőnk közül azt nekem kéne, kicsilány.
- Tessék, szívj bele - nyújtom felé a már félig elégett szálat. - Tiltólista? Ó, drága kislány, a zsebemben lévő gyógyszerek is tiltólistán vannak, mégis szednem kell őket - nevetek fel. Azt mondja nekem tiltólista. Majd én tudom, hogy az életembe mi fér bele, vagy mi sem. Vagyok annyira nagyfiú már, hogy eltudjam dönteni.
- Mert nem kell hozzá - sandítok rá félszemmel, de inkább visszafordulok. Egyáltalán nem akarom folytatni ezt a párbeszédet, de nagyon úgy veszem észre, hogy a lány kíváncsisága csak egyre jobban fokozódik. - Nem tudsz csendben maradni, ugye? - elengedek egy sóhajt, majd tenyerem felfelé fordítva egy egyszerű háromszög jelenik meg felette. Mintha Krisztinával lennék ismét abban a budapesti hotel szobában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 17. 18:32 | Link

Denis A. Brightmore - a háromszög az oka


- Hogy?- Sok mindenre fel voltam készülve, többek közt arra, hogy majd a srác letol, amiért megjegyzést tettem a tevékenységével kapcsolatban, de még azt is kinéztem volna belőle, hogy rám ordít, netán belökdös, és elhajt. Elsőre legalábbis ez tűnt a legkézenfekvőbbnek viselkedése alapján. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy majd felém nyújtja a füstölgő szálat.
Meglepődtem, hirtelen azt sem tudtam, hogyan is reagáljak, hisz anyám mindig azt mondta, hogy idegenektől, kétes kinézetű alakoktól ne fogadjak el semmit. Ebben az esetben azonban azt is figyelembe kellett vennem, hogy egy iskolában voltam, a srác nem tűnt vérszomjas fenevadnak, és még soha életemben nem éreztem a bűzlő szál ízét. Éppen emiatt estem dilemmába, mintha tiltott gyümölcsöt tartottak volna felém, úgy fürkésztem a fehér szál izzó végét.
- Csak azért, hogy ne hidd azt, hogy most ettől majd beijedek. –Igyekeztem amolyan nagylányos módon kezelni ezt a váratlan helyzetet, hogy ne nevessen rajtam, de borzasztóan izgultam. Ha valóban elengedte ujjai közül a szálat, akkor gyámoltalan módon átvettem tőle –egyáltalán nem a megfelelő módon tartva, majd ajkaim felé emeltem a füst-rudat. Közben fél szemmel a srácot fürkésztem. –Így szokták, igaz? –Leküzdve végül minden ellenszenvemet, engedtem a kíváncsiság csábításának, és beleszívtam. Nagyot kortyoltam a bűzös anyagból, és ezzel elindítottam bensőmben a köhögés lavináját. Nem csak, hogy megszédültem, s a szemembe hatoló füst marni kezdte a szemeimet, de még heves köhögés is rángatta testemet.
-Khh khhhh ez normális? Hogy lehet, hogy te nem köhögsz ettől?- Értetlenül pillantottam fel a nálam jóval magasabb srácra, miközben visszanyújtottam felé a szálat. – Rettentő furcsa, valamit biztos rosszul csináltam- Megráztam a fejemet, soha nem hittem volna, hogy ilyen katasztrofális érzés lehet ez.
- Gyógyszerek? Miféle gyógyszereket szedsz? – Megint csak összeráncoltam a homlokomat, mert a fiú láthatóan egészségesnek tűnt.  – Nem azért kérdezem, mert azt ki akarnám próbálni- tettem még hozzá, mielőtt azt gondolná, hogy a kíváncsiságom határtalan.
- Ez tök érdekes, varázslat, amihez nem kell pálca. Ez olyan , mintha valami különleges képességed lenne. Az van, igaz?- Nem tehettem arról, hogy számomra érdekes volt ez a téma, és újabb kérdéseket szült bennem.  A fiú azonban továbbra is barátságtalannak tűnt, legalábbis a modorát illetően. Mégis, volt benne valami izgalmas és ismeretlen.
- Nem, de látom, hogy téged zavarlak. Szimplán vagy ennyire bunkó, vagy egyszerűen csak a társaságot nem kedveled?- Pillantásomat a tekintetébe fúrtam, miközben feltettem őszinte kérdésemet. Ami a szívemen, az a számon, s lehet, hogy fiatalabb voltam nála, de annyira azért nem, hogy visszavonulót fújva elrohanjak a szobámba.
Figyelmemet váratlanul terelte el tekintetéről az a különös háromszög, mely a tenyerén tűnt fel a semmiből.  – Ez micsoda? – Keze után kaptam, meg is érintettem a tenyerét, aztán gyorsan vissza is rántottam a kezemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 17. 20:33 | Link

Natalya Lauwens - pf, remek

A meglepődés lerí a lány arcáról, amit egy elégedett mosollyal nyugtázok. Gondoltam, hogy nincs erre felkészülve, olyan kis ártatlan még az arca. A lány végigmért, próbálta nem feltűnően, de nemigen jött össze neki. Képzeletemben lejátszódik, hogy mégis mi járhat a fejében. Biztos vagyok abban, hogy a dolgokat mérlegeli, fogadja-e el avagy sem. Felemelt szemöldökkel konstatálom, hogy végül elfogadja, persze muszáj beszélnie mellé, mielőtt elvenné, nem bírja ki. Mégis mitől kéne beijednie? Amíg a cigaretta a szájában van legalább addig nem beszél, hiába csak pár másodpercről van szó. 32-es vigyorral nézem végig, ahogy elveszi tőlem, bénán a szájába teszi. Utána jön csak az igazi élvezet... könnye kicsordul a füst végett, tüdeje nem tud mit kezdeni a hirtelen jött idegen anyaggal, így a kislány heves köhögésbe kezd.
- Jól van, azért nem kell megfulladni - horkanok fel, majd óvatosan megütöm párszor a hátát, majd visszahúzódom a helyemre. - Na... cukorka ízű? - nézek le a lányra, a levakarhatatlan vigyorommal, közben átveszem tőle a szálat, amit egy szívással már el is szívok és lehajítom. - 4 éve szívom, csak nem köhögök már tőle - megfordulok, hátamat a korlátnak vetve, karomat a peremre téve nézek le a lányra.
- Semmi közöd hozzá, kislány - ereszkedem le a szintjére, hogy az arcába tudjam mondani a nyomatékosítás kedvéért. Tovább faggatózik, simán itt hagyom, minden előjel nélkül visszasétálok a szobámba és olvasok.
- Igen, olyasmi - különleges képesség? Sosem fogtam fel így, de nem is olyan rossz szó rá. Nyilvánvalóan nem egyedül vagyok eme - számomra is még - rejtélyes képesség birtoklója, mégis... valami végre különlegessé tesz. Mármint amúgy is tökéletes vagyok, de ez a pont arra a bizonyosan nagy i-re.
- Mindkettőbe beletrafáltál - mosolygok rá, állva a tekintetét. Bátor a kislány, kár lenne tagadni, csak ne legyen ostoba. Ha feldühít, nem állok jót magamért, abba biztos lehet. A semmiből nyúl és kapja el a karomat, rögtön hozzá is érve a tenyeremhez.
- Ne é... így is jó - mosolygok, amikor már beleér és rögtön vissza is húzza a kezét. Szememet megforgatva tüntetem el a háromszöget és a lány tekintetébe fúrom sajátomat. - Most boldog vagy?
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2017. szeptember 21. 13:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 17. 21:10 | Link

Denis A. Brightmore - so sorry

-Pfúj, nem. Ez valami rém borzalom- Még a fejemet is megráztam, s kezemmel hessegetem arrébb a még ott köröző füstöt, ami még mindig erősen marta a szemeimet. Nem is értettem, hogyan képes szívni ezt a bűzös dolgot, amiben nincs semmi élvezet. Mikor megtudtam, hogy már legalább négy éve szívja, a szemöldökeim feljebb húzódtak, de inkább nem szóltam egy szót sem. Inkább csak kérdeztem, de bár ne tettem volna, ugyanis a srác elég támadóan reagált, sőt, lehajolt velem egy magasságba és a szemeimbe nézve vágta arcomba a szavakat. Vajon ezzel akart elijeszteni maga mellől, vagy sikerült belekérdeznem valami olyasmibe, ami beárnyékolja a valószínűleg rellonos srácot. – Oké, vettem a lapot.  Nem kívánsz arról beszélni, hogy miért szedsz tablettákat. Pedig nincs ebben semmi rossz, de ha nem, hát nem. Bocs, hogy rákérdeztem- Elnézést kérően pillantottam fel rá, majd közelebb léptem hozzá, és áthajolva a korláton azt figyeltem, hogy hová hullik az általa elhajított csikk. Ekkor vettem észre a tenyerén felsejlő jelet, s annyira érdekesnek tűnt, hogy mindenről megfeledkezve, butaságot csináltam. Nem tudhattam, hogy bűn megérinteni, ettől függetlenül nem illett volna csak úgy, engedély nélkül tapogatnom a karját.
-Bocsánat, én nem akartam, csak olyan érdekesnek tűnt. De most meg már nem látszik. Mi ez, valami különleges tetoválás, vagy ebből kapod az erőd?- Láthatóan nem örült a srác annak, hogy ezt tettem, éreztem a hangjából, és a pillantásából is. – Nem ezt akartam, de miért vagy ennyire kiakadva? Azért mert hozzád értem, még nem lesz semmi bajod, nem? Vagy miattam tűnt el az a jel?- Böktem mutatóujjammal a tenyerére.  – Tényleg nem akartam rosszat. –Sóhajtottam.
– Kiengesztelhetlek valahogy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 18. 16:02 | Link

Natalya Lauwens - eh...

Nagy karmozdulatokkal és túlaffektálva hessegeti el a még ott ténfergő füstöt. Soha nem értettem, ha valakit ennyire zavar, akkor miért jön oda beszélgetni? Nem kell feleslegesen erőltetni ezt a csevegést témát, ha végig azt ecseteli nekem, hogy mennyire utálja a szagát, az ízét és milyen egészségtelen. Na ne mond! Tudom, és mégis csinálom. Tudod mi ennek az oka, kislány? Hogy k*rvára leszarom mások véleményét.
- Az egyik legrosszabb, ami történhetett velem - suttogom alig hallhatóan, mégis remélem, hogy a lány meghallja, és fel is fogja, hogy nem akarok erről többet beszélni. Gusztustalan, hogy immár ki tudja hány éve, de gyógyszerek tarják kordában a dühömet és a pánikomat.
- Azért tűnt el, mert hozzám értél és megzavartál a koncentrálásban - közlöm vele a tényt. Még egy sima háromszöghöz is hatalmas koncentrációra van szükségem, hiszen - sajnos - ennyire nem vagyok az ura még ennek a hatalmas erőnek. - Ha hozzáérsz a háromszöghöz, megégsz. Így jobban jártál. - engedek meg magamnak egy enyhe félmosolyt. - Dimágus vagyok. Ez azt jelenti, hogy a négy alapelemből - elvileg - uralok kettőt. A levegőt... - enyhe szellővel borzolom össze a lány haját. - ... és a tüzet, amit az előbb láttál. - informálom a mellettem állót. Nem mintha én nagyon érteném, hogy pontosan ez hogyan és miért lehetséges, de majd megkeresem az illetékest és mindenre fény derül, reményeim szerint.
- Kiengesztelni? - emelem fel egyik szemöldököm. - Miért kéne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 18. 16:24 | Link

Denis A. Brightmore - palacsintát?

Figyelmesen hallgattam a srácot, aki végre már nem hárított, s még csak hátat sem fordított. Végre engedett a kíváncsiságomnak, és mesélni kezdett nekem arról a bizonyos háromszögről és a dimágiáról, amiről még sokat kell majd tanulnom, azt hiszem. Meglepett minden egyes szó, hisz azt tudtam, hogy mi varázslók tudunk varázsolni a pálcánk segítségével, a különleges képességek terén azonban tapasztalatlan voltam.
Váratlan volt, ahogy összekócolta szellővel a hajamat, de tetszett is, s még egy mosolyra is futotta tőlem, annak ellenére is, hogy a beszélgetésünket nem lengte körül baráti szeretet.
- Ez baromi jó, ha te pálca nélkül így össze tudod kócolni a hajamat, akkor el sem tudom képzelni, hogy mit tudnál tenni, ha valaki mondjuk rád támadna. Talán még fákat is képes lennél kicsavarni ezzel a képességgel? – Szavaim kérdésbe hajlottak, s persze szívesen megnéztem volna, ahogy a srác valami komolyabb varázslatot is véghez visz.
- Aha, az előbbiért, hogy miattam eltűnt a háromszöged. Nem akartalak megzavarni a koncentrálásban, meg letapizni sem akartalak, csak annyira érdekesnek tűnt, hogy látni akartam. Nekem ehhez képest semmilyen különleges képességem sincs, ha a palacsintasütés nem számít annak. –Sóhajtottam, egy kicsit talán még irigy is voltam rá, amiért őt ilyen extrákkal áldotta mega sors.  – Mutatsz még pár trükköt, mondjuk, ott sétál  az a két lány kalapban – Mutatóujjammal az udvaron mászkáló diákokra böktem. – El tudnád repíteni a kalapjaikat, hogy futniuk kelljen utána? – Elvigyorodtam, egész jó mulatság lehetett ilyesmivel viccelődni.
– Egyébként hogy hívnak? Csakhogy el tudjam mesélni majd a csajoknak, hogy micsoda mágus jár itt a falak közt. – Nevettem már előre, meg sem fordult a fejemben az, hogy ő talán nem akarná megosztani ezeket az információkat másokkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 18. 18:04 | Link

Natalya Lauwens - ne vesztegess meg

A lány a bunkó és nemtörődöm modorom ellenére is érdeklődő és kíváncsi. Valamiért nem visz rá a lélek, hogy elküldjem, ne beszéljen tovább és hagyjon magamra. Talán nem is annyira a magányra, mint a társaságra vágyok. Lehet jó lenne kitörni a hétköznapokból. Az összes vizsgámat teljesítettem, haza kéne mennem. Legalább pihenés mellett megtudnám beszélni a szüleimmel ezt az egész dimágus dolgot. Biztos vagyok benne, hogy sokat segítene a lelki nyugalmamon. A lány megenged magának egy mosolyt, amikor a tőlem származó kis szellő összeborzolja a haját. Milyen kis ártatlan, meg kell zabálni!
- Lehetséges, de még nem tudom irányítani, így kipróbálni sem igen szeretném egyelőre - válaszolom a feltett kérdésre, de el is gondolkodtat a kérdés. Igaza van... ha megtanulom uralni az elemeket, amiknek birtokosa vagyok, hatalmas erőre teszek majd szert. Addig nemigen kéne használnom, tudatlanságom rossz dolgokhoz vezethet.
- Ha ez vigasztal bírom a palacsintát - nevetek fel őszintén. A gonoszkodására felemelem egy kicsit a szemöldököm. Szinte majdnem biztos voltam, hogy Navinés a kislány, de ezek szerint annyira nem jók a megérzéseim.
- Nem, bocs - hátra sem nézve a lányokra válaszolok, nem fejtem ki, nem magyarázom meg. Semmi kedvem szórakoztatni a kiscsajt a képességgel, amit még én sem ismerek eléggé ahhoz, hogy tudjam használni rendesen.
- Benned kit tisztelhetek? - kérdezek vissza, nem foglalkozva túlságosan a nevem iránti érdeklődéssel.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2017. szeptember 25. 12:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 19. 13:48 | Link

Denis A. Brightmore - az alkudozás jobb? Cheesy

Már magam előtt látom a többiek arcát, ahogy mesélek nekik a srácról, aki ilyen különleges képességek birtokában van. Lora egész biztos további kérdéseket tenne fel, szerintem egy kicsit ő is olyan kíváncsi, mint én vagyok. Sára meg, ő szerintem már látatlanban is oda és vissza lenne a fiúért, s biztosan azért rimánkodna, hogy mutassam be neki. Pedig, ha tudná, hogy mennyire arrogáns és bunkó ez a fiú, akkor lehet, hogy messziről elkerülné. Nekem talán csak szerencsém van, vagy jó génekkel vagyok megáldva, hogy el tudom viselni a szemtelenkedést, Sára azonban elég labilis leányzó, neki nem hiányozna egy ilyen fiú társasága.
- Azt hiszem, ebben most igazad van. Míg nem tudod, hogy mit is uralsz, elég veszélyes lehet- Elgondolkodva állapítottam meg, s mivel elnézést kértem tőle, már nem nyomta a lelkem bűntudat. Őszinte nevetésével szerzett nálam egy jó pontot, hisz először láttam meg benne felcsillanni némi emberséget, ami egyúttal azt is jelezte felém, hogy talán nem is olyan szúrós ez a srác, mint amilyennek mutatja magát.
- Helyes, akkor szerintem nem fogod rossz néven venni azt, ha sütök neked –Mosolyogva reméltem, hogy elfogadja a meghívásomat és ezzel letudjuk kezdeti botorságomat, mellyel megzavartam őt talán egy számára fontos pillanatban.
Gondolataim közben csak visszatértek a képességéhez, annyira érdekes volt számomra, hogy még többet akartam látni belőle, s kicsit fel is élénkültem, elkapott a hév és a gonoszkodás apró lángja kerített hatalmába. Igaz, nem akartam rosszat azoknak a lányoknak, inkább csak viccnek gondoltam az egészet, amit a srác már inkább komolyan vehetett. Fél pillanat alatt leállított, így a széles mosoly is eltűnt az arcomról.
- Mi az, beijedtél? – Kíváncsian vontam fel a szemöldökömet, ahogy pillantásom a srác tekintetébe fúrtam.  – Pedig azt gondoltam, hogy vagány srác vagy, de úgy látszik, hogy tévedtem.- Nem hagyott nyugodni a dolog, és nem is értettem, hogy miért ijedt be, hisz nem kértem tőle bonyolult dolgot. Lehet, hogy mégis csak félt a következményektől?
- Hihetetlen vagy, tudod? – Halkan sóhajtottam egyet, miközben kihúztam magam, s megforgattam a szemeimet. Nem értettem, miért ignorálta a kérdésemet, s miért titkolta előttem a kilétét.
- Natalya Lauwens  vagyok, nem kémkedem utánad, nem vagyok báránybőrbe csomagolt farkas sem, azt hiszem. Most már elárulod a neved?  Megígérem, hogy senkinek sem mesélek erről és titokban tartom, ha cserébe mondjuk nyomon követhetem az erőd fejlődését. Mit szólsz hozzá? Szívesen vezetek róla feljegyzéseket és dokumentálom is neked, ha szeretnéd. – A fejemben valahogy izgalmasnak tűnt, hogy egy képességet megismerhessek a srác által. Egészen izgatott lettem, s máris azon gondolkodtam, hogy ki kéne vennem néhány könyvet a témával kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Ardai Tánya
Írta: 2017. szeptember 22. 14:47
| Link

Ardai Tánya

"Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat."
Írja Arany János a Családi kör című versében. Ez akár most passzolhatna is az estéhez, de nem teszi. Az eleje az még oké, este van, bogár is van, de se nyugalom se pedig eperfa a közelben. Egy két büdösbence még fel is kenődik a falra a hátam mögött. Előttem a falu esti látképe terül el, ami valljuk be nem is olyan rossz kilátásnak. Messzebb már csak a sötétség látszik, gondolom ott valami erdő lehet.
A mai napom igen érdekesen és "eseménydúsan" telt. Sikerült megismerkednem ma is két illetővel, természetesen mindketten a gyengébbik nemet képviselik. Lassan de biztosan kezdek talán picit, de tényleg csak picit felengedni. Még messze vagyok attól, hogy jól érezzem magam, de kezdem látni a fényt az alagút végén. Sose fogom otthonomnak tekinteni ezt a helyet. Sőt lehet, hogy szeretni se fogom soha, de utálni se. Talán. Hosszas sétálgatás után fedeztem fel ezt a helyet, és arra jutottam, hogy ez pont jó lesz "Dohányzára kijelölt hely"-nek. Ellököm magam a korláttól, majd benyúlok zsebembe, kiveszek egy doboz cigarettát, amit egy gyorsa mozdulattal számba teszek. Nem sokkal később kattan az öngyújtó és már ég is az anyám szerin életem végét okozó bűzrúd. Ha ő tudná... Nagy szippantás, bent tart picit, majd lassan kifúj. Majd újra, nagy szippantás, bent tart, kifúj. Ezt még egyszer megismétlem, majd egy gyors és ügyes mozdulattal kipöccintem a hamut a cigiből. Az szépen lassan alább hullik, majd a maradékot vissza teszem a dobozba, amiből egy újabb szálat szedek elő. Ezt egyelőre csak a fülem mögé helyezem, majd tovább nézelődök, közben pedig az öngyújtómmal játszok.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 15:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. szeptember 22. 15:01 | Link

Gálffy Erik

Éppen az esti sétámra készülődtem. Nemsokára le kell adnom a jelvényemet, és össze is kéne csomagolnom. Nehéz lesz itthagynom az egész épületet, de azért jót is tesz majd a levegőváltozás. Három év ugyanazon a helyen már kezdett egy kicsit sok lenni.
Kopog a harang, itt az idő. Kisétálok a szobámból, és a szokásos, ütött-kopott padlón elindulok, hogy az esti sétámat megtegyem. A festmények hol alszanak, hol még mosolyogva felelnek üdvözlésemre eme késői órán. Mindig is csodáltam azokat a gyönyörű festményeket a falon, hiszen én a fényképezőgépemmel soha nem fogok tudni elérni ilyen hatást.
Egyik folyosóról a másikra, már éppen elmentem volna az erkély mellett, amikor az egyik festmény pisszegett nekem, és kifelé mutogatott. Először nem értettem mit szeretne, de aztán felfedeztem a fiút. Még nem láttam itt, de ez persze nem jelentette azt, hogy megússza a dolgot. Az ajtóba léptem, és elővettem a legszigorúbb hangsúlyt amelyet az évek neveltek belém, és megszólítottam.
- Remélem tudod mennyi az idő. Ugyanis már jócskán elmúlt a takarodó ideje. Ilyenkor a hálókörletedben kell maradnod - jelentettem ki ellenvetést nem tűrő hangon. Az előkészítőben begyakorolt módszerre volt körülbelül ötven százalék esélyem, hogy beválik.
Ha felém fordult a fiú, azonnal kiszúrtam a füle mögé tűzött cigarettát. - És nagyon ajánlom, hogy 18 év felett legyél - tettem hozzá. És még egy öngyújtó is felvillant. Talán mégis úgy teszem le azt a jelvényt, hogy megbüntettem valakit. Egészen furcsa érzés lesz. Ráadásul még azt sem tudtam, hogy ilyenkor mit kell követelni az illetőn, hiszen én sem voltam még büntetve, és én sem tettem ezt mással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Ardai Tánya
Írta: 2017. szeptember 22. 15:55
| Link

Ardai Tánya

Az ember sehol sincs biztonságban, és úgy érzem hozzá kell szoknom, hogy itt sehol se lesz egy perc nyugalmam se. El nem tudom képzelni, hogy ez itteni emberekkel mi van. Szerintem már ösztönösen kiszagolják, hogy hol van egy olyan ember, aki egyedül szeretne lenni, majd megtalálják és ellepik a sok szeretettel, színes gumicukrokkal, konfettivel és még sok-sok cuki, mézes-mázas dologgal. Úgy fest jó volt az első megérzésem. Egy helyen lehetek nagyjából békében, az pedig az alagsor Ott legalább olyan kaliberű emberek vannak, mint én. Ők se vágynak más társaságára, szeretnének elvonulni és magukban lenni. Erre itt fent semmi esély nincs. Amikor meghallom a lány hangját igen gyorsan megy fel bennem a pumpa. Szinte bántja a fülem az a sok ostobaság amit mond.
- Bocsi anyu, kérlek ne büntess meg,ne vedd el a plüssmacim. - közlöm szinte nyávogva, a lehető legkisfiúsabb hangon, amire képes vagyok. Mindeközben nem fordulok meg, tovább meredek a messzibe és várom, hogy lelépjen, de nem teszi.  Ott áll rendületlenül mögöttem és nem moccan. Egy szemforgatás közepette fordulok felé. Bár ne tettem volna. Ugyanis a szöszke kiszúrja a cigit a fülem mögött. - Adjam a személyimet? - teszem fel unottan a kérdést, és ha van némi esze a szőkének, akkor látja rajtam, hogy nagyon nem vagyok vevő erre a cseszegetésre. - Egyébként, ha ennyire szúrja a szemed, akkor ezen könnyen tudok segíteni. - Kiveszem fülem mögül a cigit, majd számba teszem. Újra kattan az öngyújtó és hamarosan füst száll fel. Kíváncsi vagyok, hogy megüti-e az orrát egy bizonyos illat. Mondjuk erre sok esélyt nem látok, mivel eléggé szende szűznek tűnik a kicsike. - Na és neked nem mondták, hogy takarodó van? Mit keresel itt, ahol csak a madár jár és én? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 25. 14:36 | Link

Natalya Lauwens - csak ne beszélj

Egyik szemem a magasba szökik a lány érett és megértő kijelentésén. Talán annyira nem is butácska, mint elsőre látszik, ha nem kellett bele mennem a részletekbe, miért is nem akarom nagyon használni ezt a képességet. Hv bácsival való konzultációm után, majd az illetékes tanár felkeresését követően döntögetek neki fákat, ha úgy akarja, de egyelőre maradjunk a háromszögnél. Köszi!
- Elfogadom - bólintok egy aprót, szemem közben lehunyom. Rögtön az ominózus este képei ugranak be sorba, gyorsan fel is pattannak a szemhéjaim. Szememben talán kívülről nem látszik semmi - ebben bízom -, azonban én érzem a félelmet és a bűntudatot magamban. Mintha rossz fát tettem volna a tűzre - ohohóóó, micsoda szójáték kérem szépen - még kisgyerekként és azóta is mardosna miatta a bűntudat, mert nem kértem bocsánatot a szüleimtől. Felemésztő érzés és egyáltalán nem kellemes.
- Nem fogok egy kislány kedvéért szemétkedni - csinálok idézőjelet a "szemétkedni" szó köré ujjaimból. Valóban nem fogok, majd ah kedvem tartja. Alapjáraton egy bunkó vagyok, miért kéne még rátennem egy lapáttal? Így is tökéletes minden, ahogy van, mintha törvénybe lenne iktatva, hogy azért, mert nem vagy hajlandó egy gyerekes csínybe részt venni, máris beszari vagy. Óóó, ez az édes kislány, ha tudná, hogy mennyi mindent csináltam és/vagy történt velem az életemben, nem lenne ilyen kihívó a tekintete. Fülét-farkát behúzva futna vissza a házához, hogy bebújjon paplanja alá és elgondolkodjon jó emberrel húzott-e ujjat. Elmondom most, hogy megelőzzük a félreértéseket: NEM, egyáltalán nem húzna jó emberrel ujjat.
Hitetlenkedő tekintetem remélem mindent elárul neki avval kapcsolatban, hogy feljegyzéseket akar készíteni rólam és a képességemről. Ez a lány biztos vagyok benne, hogy nem százas. A nevemért cserébe loholna a nyomomban, hogy - bizony - minden kérésemet teljesítve, mert - kár lenne tagadni és hazudni sem szoktam (annyit, mint kéne) - biztos vagyok abban, hogy kihasználnám a kislány minden megmozdulását.
- Denis vagyok, báránybőrbe bújt farkas, nem követheted az erőm, és felőlem bárkinek mesélhetsz bármit - zárom rövidre ezt a dolgot. Gondolom nem kell magyaráznom hosszasan, hogy egyáltalán nem hiányzik az, miszerint egy kislány loholjon a nyakamban. Te szent ég! Még csak az kéne nekem, egy nyugodt pillanatom nem lenne.
- Vegyél ki néhány könyvet evvel kapcsolatban, legalább olvasnál és engem sem nyaggatnál - mosolyodom el, miközben tekintetem jelentőségteljesen az övébe fúrom, miképpen essen le neki a dolog semmi szükségem a túlbuzgóságára. Idegesítő...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. szeptember 27. 21:27 | Link

Gálffy Erik


Nem gondoltam rá, hogy ma este bárkit is meg fogok büntetni. Nem vagyok az a fajta, aki ezt élvezi. Csak szimplán figyelmeztetni szoktam a diákokat, hogy most már jó lenne, ha nem császkálnának mindenfelé. Ilyenkor általában fülét-farkát behúzva sunnyognak el. Éppen ezért is lepett meg annyira, amit hallottam a sráctól, aki az erkélyen szemlélődött.
- Mit mondtál? - kérdezetem vissza meglepődve. Volt egy öccsém, szóval nem annyira volt hihetetlen a pimaszság, amit hallottam, de továbbra is meg kellett őriznem a látszatot, mintha olyan kemény lennék.
Amikor a fiú meggyújtotta a cigit, két lépéssel leküzdöttem a köztük lévő távolságot, és kikapva a szájából felébe törtem azt. - Én egy prefektus vagyok. És most kérem az öngyújtót is - nyújtottam a tenyerem, hogy tegye bele. Nem érdekelt volna, hogy később meggyújtja-e a cigit, ha nem előttem teszi. Így viszont átlépett egy határt.
- Mi a neved? - kérdeztem meg, ugyanis tudnom kellett, ha kiszabok neki valami büntetést, ami úgy tűnt, hogy lassan elkerülhetetlenné válik, ha továbbra is így viselkedik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Ardai Tánya
Írta: 2017. szeptember 30. 09:35
| Link

Ardai Tánya

Jobbnak látom ha a lány által feltett költői kérdésre nem is válaszolok. Abból úgyis csúnya hiszti lett volna, mivel a legkedvesebb kérdésem is az lett volna, hogy "Tán süket a kisasszony?!". Úgy érzem, hogy egy cseppet sem értékelte volna az én kis viccemet. Szemeim elég nagyra kerekednek mikor közelebb lép hozzám, kiveszi a cigit a számból és eltöri. Annyi nyugtat meg, hogy ez nem a jobbik fajta, hanem a sima. Akkor lehet meg is átkozom a kis szőke tyúkot. Biztos nem tudja, milyen drága manapság a függőség. Bár erről inkább nem fogom felvilágosítani. Így elnézve nem sok mindent próbált ki eddig élete során. Pedig ha kicsit kedvesebb lenne, csak egy kicsit, akkor még adnék is neki egy kis boldogságot, vagy akár többet is. Arra a kijelentésére, hogy ő prefektus, csak hangosan felnevetek. - Akkor most sz**jam össze magam vagy mi? Engedd el ezt Gyönyörűm...! - nem bírom megállni, hogy ne kekeckedjek vele. Amikor az öngyújtót kéri csak oldalra biccentem fejem és teljes komolysággal nézek rá. Benyúlok a farmerem farzsebébe és kiveszem az ezüst gyújtót, amibe a családi címer és a monogramom van gravírozva.
-Ez kéne? - nyújtom a lány felé, majd hirtelen mozdulattal rászorítom ujjaimat a kis ezüstdarabra, végezetül egy gyors mozdulattal elrejtem a nadrágomban. Hogy még pontosabb legyek, a legféltettebb kincsemnél. Nem félek, hogy kiesik onnan, mivel mind az alsónadrágom, mind a farmerem eléggé szűk hozzá, hogy bent tartsa. - Hát akkor vedd el... - közlöm, majd színpadiasan az égbe emelem egy pillanatra, mindkét kezemet, mintha megadnám magam. Le merem fogadni, hogy a kis szőke még messziről sem látott olyat, ahova most a pici kezét kellene dugnia. Eszem ágába sincs megmondani, hogy mi a nevem, szóval csak egy sunyi mosolyt engedek el kérdése hallatán. - Na és a tied? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. október 1. 23:40 | Link

Gálffy Erik

Egyáltalán nem tetszett a fiú pimasz viselkedése. Vagyis, ha pontos akartam lenni, akkor mint prefektus, nem preferálhattam. Mert a tisztséggel felelősség is jár. Nekem pedig úgy kellett eljárnom, hogy ezeket a szabályokat betartom.
A káromkodását és azt, hogy gyönyörűmnek nevezett már fel sem vettem. Egészen biztos voltam már benne, hogy egy rellonossal van dolgom, és hogy mestertanonc. Persze utóbbi tényben kevésbé lehettem biztos, hiszen az öcsém is volt olyan langalétra, mint az előttem tornyosuló srác.
Az öngyújtó ezüstösen csillant, én meg odakaptam, hogy elvegyem. Erre persze valami egészen mást tervezett a delikvens. De neeem, ebből nem kap. A szememet az égnek emeltem, és nagyot sóhajtottam.
- Tudod mit, nekem ez az egész nem kéne. Csak menj a pincébe, foglald be az ágyad, és felejtsük el ezt az egész találkozót - ajánlotta. Ez volt az utolsó estéje, mint prefektus, mint itteni diák. Ráadásul ez a srác is csak az idejét húzta, amihez semmi kedve nem volt jelen állás szerint.
- Tánya - mondta meg azért, mert ha a fiú nem is tette meg ezt neki, azért úgy gondolta, hogy ő miért ne tehetné. Hiszen nemsokára úgy is elhúz innen az egyetemre.
- Kiszedheted a gyújtód, nem veszem el - intett, aztán odasétált a párkányhoz, és elnézett inkább a távolba. Reményei szerint a fiú fogja magát, és ahogy ő hátat fordít, már le is lép.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. október 15. 17:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Ardai Tánya
Írta: 2017. október 6. 12:51
| Link

Ardai Tánya

Felnevetek mikor a kedves kis szőke az öngyújtóért nyúl, de terve nem jön be. Aranyos a naivsága, így könnyen fel lehet mérni, hogy nem egy házba tartozunk. Gyanítom, hogy egy rellonos lány gond nélkül nyúlt volna az öngyújtó után oda....A felajánlásra miszerint gond nélkül távozhatok a körletembe, csak jót mosolyogtam. Eszem ágába sincs elmenni innen pont most, mikor kezd izgalmas lenni az este és a nap. Még meg se érkeztem jóformán, de már meg akarnak büntetni. Ez az én formám.
- Háááátőőőőő.... Nem. - Nem, mint, hogy nem megyek el, és nem, mint, hogy nem felejtem el a találkozót se. Egy dolgot fogok elfelejteni nagyon gyorsan, az pedig a neve. Nagyjából a nyelvem beletörik mire kimondom, és amilyen gyorsan elmondta, én kb. azzal a lendülettel el is felejtettem. Szóval név hiányába, majd ki kell neki találnom egy hozzá illő, cuki becenevet. Annak ellenére, hogy ő bemutatkozott nekem eszem ágában sincs. Sose lehet tudni, hogy ez nem-e egy csel vagy valami hátsó szándék, hogy kiderítse ki vagyok és honnan jöttem.
A kis csaj odalibben mellém és nekitámaszkodik a korlátnak. Követem a példáját és én is így teszek, kényelembe helyezkedem, majd kotorászni kezdek zsebembe. Kiveszem a gyufásdobozt és felé nyújtom. - Egy szálat? Ne játszd itt a jó kislányt... - Ha elfogadja akkor szuper, ha nem az sem baj. Én a számba teszek egy szálat, majd előveszem az öngyújtót onnan ahol eddig volt, és meggyújtom, ha pedig az ő szájába is lóg egy szál, akkor felé nyújtom az apró kis lángot.
- Mesélj nekem egy kicsi Cukorfalat? Mi vett rá arra, hogy zaklasd itt az ártatlan diákokat? Ne meg mit kell rólad tudni? - legsármosabb mosolyomat csillantom meg a lány irányába, szemeim üzenete pedig annyira nyilvánvaló, hogy csak az nem érti meg, aki nem akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint