29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 28 29 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. július 30. 22:39 | Link

Szira
A Korai órákban...

A lányt néztem magam előtt, a jelenet ahogy a pohár a földre hullik majd hangos reccsenéssel apró darabjaira törik, hogy aztán újra néma csendbe burkolózzunk. Nem éppen erre számítottam a lánytól akit szeretek... Főleg nem azt az egyszerű szót. Vártam kiabálást, üvöltést, könnyeket, de ezt a csendet ami eluralkodott közöttünk... Erre nem készültem fel. Vártam hátha mond valamit, elküld melegebb éghajlatokra, de nem. Csend. Csak a lélegzetvételeink törték meg ezt a fojtogatónak mondható némaságot. Mély lélegzetet vettem és úgy éreztem mintha valami... láthatatlan falat vont volna maga köré a lány. Érdekes, másrészt zavaró volt ez az egész, még azt a semleges arckifejezésemet is sikeresen zavarttá tette.
- Mondj már valamit... - majdnem könyörgés, de inkább egy kérés volt. - Nem azért jöttem ide hogy bámuljalak. - Elpillantottam a lányról, el a messzi távolba. - Ha haragszol megértem, de ne így mutasd ki. Te vagy az egyetlen élő ember aki jobban ismer bárkinél... Ha ezt teszed... - nem fejeztem be, csak a törött pohárra emeltem a tekintetem, majd a tócsára ami egykor a benne gőzölgő kávé volt. Csendben maradtam és nem szóltam többet. Vártam hogy történjen valami, de nem tudtam mire számíthatok. Ez nem az a Szira akire számítottam és ezzel nem tudtam mit kezdeni... Amíg ennyire csendben van, amíg ennyire távolságtartó addig képtelen vagyok bármit is tenni. Maximum bánthatnám, megpróbálhatnám erőszakkal beszédre késztetni de nem... Ökölbe szorítottam a kezem, majd ellazítottam, hogy aztán megismételjem még egyszer ezt a mozdulatot. Nem fogom bántani... ebben biztos voltam. Még nem vesztettem el a fejem ahhoz hogy fájdalmat okozzak neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 22:53 | Link



A halk köszönés után is csak döbbenten néztem rá, most már megtoldva némi pislogással. Nem számítottam rá, nem így, nem is akartam, hogy ez megtörténjen. Az utóbbi hetek a legjobb időszaknak mondható az életemben. Nincsenek kínos vallomások, a forró kása kerülgetése, csak simán boldogság és együtt töltött idő. Mással. Norbival. Nem Kiliánnal. De a szívem akkor is megdobbant őt nézve, hiába nem akartam.
Kérlelésére felszaladt a szemöldököm. Tessék?
- Mégis mit vársz? Örülök, hogy látlak, minden rendben? Jól telt ez a...hmm, mennyi időre is hagytál magamra, két hónapod? Remélem jól érezted magad, igaz? - művigyorral zúdítottam rá a kérdéseket de teljesen normális hangnemben. Csak a közepénél érezhette az élt benne, amivel azért mégis úgy beledöftem a kést, hogy tudja, nem felejtettem el a tettét. Másodszorra álltunk szemben egymással így, hogy újra láttuk egymást. - Eh... - megráztam a fejem, majd mit sem törődve a lábam alatt levő törött porcelándarabokkal, visszafordultam a korlát felé. Sóhajtva nyújtottam el két oldalra a karjaimat és lehunytam a szemem. Azzal nyugtattam magam, hogy ez nem is történik meg, csak nagyon álmos vagyok, sőt, még álmodok.
- Itt vagy még? - tettem fel a kérdést reményeim szerint a levegőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. július 30. 23:10 | Link

Szira
A Korai órákban...

Végre csak megszólalt, de utólag bár ne tette volna ezt. Az a hamis mosoly amit magára erőltetett és a szavai. Jó, igaza volt, de... Nem tudtam megállni hogy ne vágjak vissza neki.
- Igen, azt vártam hogy örülj mert nem évekre hagytalak magadra. - Teljesen higgadt volt a hangom.  Azt viszont nem hogy azt mond amit most. Mit vártam? Őszintén? - Itt kezdtem el felemelni a hangom, de mivel észrevettem gyorsan le is nyugtattam magam. -  A kérdésedre a válasz. Igen, jól telt leszámítva hogy hiányoztál. Vagyis hiányzott valaki, de úgy tűnik az nem az a lány aki előttem áll. - Megint felhúztam magam. - Neked is jól telt igaz? Mesélj csak... - indultam volna meg felé, de nem tettem, megálljt parancsoltam magamnak, hagytam elfordulni és csendben maradtam. Megint sikerült elveszítenem majdnem a fejem és ez nem volt jó. Mély lélegzetet vettem, magamban próbáltam teljes higgadtságot erőltetni magamra de nem ment. Minél jobban erre koncentráltam, annál jobban kezdtem bedühödni. És igen. Amint rákérdezett itt vagyok-e még akkor nem bírtam tovább, megkérdeztem.
- Itt. -  jelentettem ki és egy igazán undok arckifejezést erőltettem magamra. - De teljesen feleslegesen.... De mond csak ha már a jól telt dolognál tartottunk... - Itt persze vettem egy mély lélegzetet. - Te jól érezted magad azokkal a srácokkal akikről hallottam? - minden egyes szó úgy hagyta el a szám akár egy kés. - Vagy talán tíznél több volt? Vagy húsz? Két hónapra eltűnök és mindenkivel összefekszel cica? - kérdeztem gúnyosan, de nem tehettem róla, mármint már nem tudtam ki nem mondottá tenni a szavaimat. - Mire becsülsz te egyáltalán? Mégis mi a francos, átkozott fenét képzelsz te magadról?! - nem üvöltöttem, de úgy beszéltem vele mintha gyűlölném. Pedig belül ez nekem is fájt amit mondok... - Úgy viselkedsz mint egy kisgyerek, azt hiszed nem számítasz nekem mert lelépek, pedig világosan közöltem veled hogy szeretlek, erre arra térek vissza ebbe a porfészekbe hogy az egyetlen lány akiért többet is érzek az másokkal kavar. - Elléptem a faltól, megindultam felé. - Neked az a szórakozás ha belegázolsz az érzelmeimbe? Oké, leléptem de senkivel nem csaltalak meg! - Újra megálljt parancsoltam magamnak és ökölbe szorítottam a kezem annyira, hogy kifehéredett a bőröm. Lepillantottam a bögre darabjaira, majd a lányra, de kicsit sem volt semleges a tekintetem. Mérges voltam... nem is kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 23:42 | Link



Egyszerűen nem volt kedvem vele vitázni. Azt kívántam, bár maradtam volna az ágyban és ez az egész ne történt volna meg. Azon a véleményen vagyok, hogy ez már soha nem lesz...hát semmi nem lesz belőle. Elég durva, amikor kimondjuk egymásnak azt az egy szót ami mindent megváltoztat, aztán meg lelépünk a másik tudta nélkül amikor már ott tartunk, hogy egy pár lennénk. Ez így normális? Szerintem nem.
Nyugodt maradtam hozzá képest, egy ideig. Aztán mintha egy teljesen más ember szívott volna velem egy levegőt, a harag szólt belőle. Ismertem ezt, csak már olyan rég volt a veszekedős időszakunk, hogy kezdtem elfelejteni, milyen is volt amikor annyira száguldozott bennünk az adrenalin, hogy ha nincs az a bizonyos határ, már egyikünk sem élne.
Keserű mosollyal meredtem továbbra is kifelé. Nem akartam látni az arcát, elég volt hallani amiket előhozott. Akkor azonban elkerekedett a szemem, amikor olyan számokat említett, amivel viccelni is erős, hát még vádolni.
Hiába nyitottam többször is szólásra a számat, egyfolytában beszélt és olyan dolgokat vágott a fejemhez, amik betűnként vágódtak a szívembe. A gyomrom is görcsben volt már. Megremegve fordultam teljes testemmel felé, szemeim könnybe lábadtak és igyekeztem visszafojtani a hisztérikus zokogást.
- Hallod, hogy mit beszélsz? - a sírás erősen kerülgetett, ezért a hangom is visszafogottabb volt. - Egy férfi így beszél azzal akit szeret? Csak, hogy tudd...az a húsz srác nem beszélt velem ilyen hangon - egyenesen a szemébe néztem amikor ezt vágtam a fejéhez. Gyenge voltam a veszekedéshez és ezt érezhette is. Amikor eltűnt, összetört és nem forrt még össze az a darabka annyira, hogy üvöltözéssel ki tudjam adni magamból az érzéseimet.
- Nem élted át azt amit én már másodszorra is. Minden nap vártam, hogy belépsz az ajtón, hogy reggel melletted ébredek és jó magyarázatot adsz rá, miért nem szóltál, hogy hiába kereslek. Két hónap, Kilián, nem két nap volt. Mégis mit vártál? Tárt karokkal várlak, mint egy aurort a felesége? - néha hüppögve csóváltam meg a fejem egy szusszanásnyi idő pihenést beiktatva. Ott állt előttem, mégis olyan messze volt. Lehajtottam a fejem, a könnyeken keresztül néztem lefelé, a lábamra. - Nem csaltalak meg. Akivel nem vagy együtt, azt nem lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. július 30. 23:56 | Link

Szira
A Korai órákban...

Végigmondtam amit akartam, de már késő volt. Nem tudtam visszaszívni ezeket a szavakat, de nem is mertem bocsánatot kérni érte, elvégre az elég gyengécske próbálkozás lett volna ezek után. Végighallgattam egyetlen pisszenés nélkül amit mondott és rájöttem hogy oltári nagy hülyeséget tettem az előbb. Kiborultam és nem gondoltam át amit hozzávágtam. Nem kellettek a könnyek hogy tudjam, azok csak igazolták ezt. Az egészben az fájt amit legutoljára mondott.
- Igazad van... Szólnom kellett volna, de nem tettem. Belátom hogy hiba volt... De több éven keresztül nem volt senki az életemben akinek számítottam volna, vagy az hogy hol vagyok. Nem érdekeltem senkit, olyan voltam a számukra mint valami kelletlen tárgy amitől minél előbb meg kell szabadulni.. - keserűen nevettem fel, magam sem tudom miért. - Olyankor azt kívántam bár ne is léteznék és az a nő aki kihordott bár ne tette volna... - pillantottam el tőle. - De igazad van. Nem is értem hogy gondolhattam ezt, nem érdemellek meg. - a falut figyeltem és elgondolkozott fejjel néztem, habár igazából nem láttam azt ami előttem van. Valahogy ezt... nem igazán tudtam feldolgozni. Maguktól jöttek a szavak, nem igazán értettem miért is mondom ki őket. - Nekem ez az egész nem megy úgy ahogy neked. Te mindig is erősebb voltál nálam Szira. - Hátat fordítottam neki és az ajtóra pillantottam, de még nem léptem le, csak bámultam. Volt egy olyan érzésem ha most lelépek akkor sose jövök vissza ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 31. 00:05 | Link




Egy kicsit sem lett attól jobb, hogy belátta a hibáját. Attól, mert ideges, még nincs joga olyan stílusban beszélni velem, mintha a lenti részéből húzott volna elő. Semmit nem éreztem a szeretetéből és a megbánásából sem. Csodáltam, hogy még nem sikerült elérnünk a kritikus hangokat, amiktől aztán az egész kastély felébred. Hát...ébresztő sem kell ide.
- Ez nem mentség arra, hogy aztán ide gyere és leüvölts azért, mert próbáltam túltenni magam rajtad - ezen a ponton már egyáltalán nem gondoltam át amit kimondtam, de nem is bántam meg. Ami a szívemen, a számon, kár lenne hazudni.
Belülről rágcsáltam a számat, a hátát néztem amikor elindult kifelé. Egy másodperc töredéke alatt kellett eldöntenem, hogy mit akarok. Sétáljon ki azon az ajtón, ezzel együtt az életemből is, vagy ne?
- Mit csináltál? Hol voltál? - tettem fel a kérdéseket amikre kíváncsi voltam. Erről még nem beszélt annál többet, hogy jól érezte magát. Vajon mivel érezte jól magát?
Felbukkant a fejemben a gondolat, miszerint oda kéne lépnem hozzá és visszahúzni, aztán eszembe jutottak az előbbi szavai. Lassú, mély levegőket kellett vennem, hogy ne kezdjek sírni, közben továbbra is őt néztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. július 31. 00:20 | Link

Szira
A Korai órákban...

Amit mondott... megfeszültek az izmaim, de nem fordultam felé mikor kimondta azt, hogy próbálta túltenni magát rajtam.
- Lehetséges hogy nem mentség... De igazából nem is szántam annak. - Hátrapillantottam rá egy kissé oldalra fordulva, de nem fordultam teljesen felé. - Őszintén szólva nem akartam veled kiabálni. - nyugodtságot erőltettem magamra már amennyire sikerült. - Kihozod belőlem... Igaz hogy nem kellett volna így kezeljelek, de nem tehetek róla. Nem vagyok olyan aki bárkihez odamegy és az időjárásról meg ezekről képes dumálni vele. De ezt neked is tudnod kellene. - mondtam és elnéztem újra az ajtó irányába. - Megértem, pontosabban próbálom megérteni hogy próbáltad túltenni magad rajtam, habár azt hiszem még sem megy. - mondtam és egy sóhaj hagyta el a számat. - De attól még fájhat... - tettem hozzá. A kérdésén hogy hol voltam meglepődtem, annyira hogy még felvont szemöldökkel rá is meredtem. Ha ennyire haragszik akkor mégis mit érdekli...
- Eltemettem az egyetlen embert aki nem dobott el magától. De azt hittem tudsz róla hogy meghalt.. elvégre rokonod. Még ha csak távoli is. - Nem mozdultam sem felé sem kifelé. - Nem bírtam ott maradni. Egyszerűen úgy éreztem magam hogy csapdába vagyok zárva. Mindenhonnan emberek vettek körbe, ráadásul nem bírtam elviselni ezt az egész helyet. Az a sziget egy kész rémálom nekem, soha többé nem akarom látni. De a lényeg hogy leléptem ezzel az ürüggyel és nem jöttem vissza míg nem jöttetek vissza. - mondtam. - De aztán hallottam erről... hogy te másokkal kavarsz és megpróbáltalak elkerülni... Ami ment is, de... reméltem hogy nem igaz vagy hogy többet kideríthetek erről mielőtt találkozom veled. De hát megláttalak és most... itt vagyunk. - mondtam, majd csendben maradtam és elindultam kifelé, de az ajtóban megálltam. - Ha neked jobb mással akkor... Légy vele. - ezzel kiléptem a folyosóra és zsebre vágva a kezeim elindultam a folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 31. 00:33 | Link




Őszintén? Kicsit sem akartam belemenni az elhagytál, megcsaltál, de hol voltál és mi lesz témába, ezért nem is nagyon válaszoltam neki. Legalább elkezdtünk értelmes emberek módjára beszélgetni kiabálás helyett, ez azért elég nagy előrelépés.
Mivel nem akartam, hogy elmenjen még, nekiszegeztem azt a két kérdést amit viszont tényleg tudni akartam. Könnyedén tettem fel neki a kérdést, amire a válasz már durván mellkason és arcon vágott. Mint amikor váratlanul lekevernek egy nagy pofont.
- Én...én nem tudtam...nem mondták...sajnálom - motyogtam az orrom alatt és a fejemet is lehajtottam. A szüleim nem szóltak róla, hogy történt valami, valószínűleg csak Kilián kapott róla értesítést. Rosszul esett az egész, hogy ez eszembe sem jutott, csak azt tudtam hinni, hogy ok nélkül ment el.
Szerettem volna válaszolni Kiliánnak, tudatni vele, hogy mi volt ha már ennyire érdekli, de annyira mégsem érdekelhette. Még az ajtóból visszafordult, akkor találkozott a tekintetünk és olyat mondott, amitől eltörött a mécses. Még jó, hogy kilépett az ajtón és nem fordult vissza, így nyugodtan, bár reszketve mint a nyárfalevél lépdeltem át a törött porcelánon, hogy leüljek és átgondoljam az elmúlt tíz percet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 31. 01:13 | Link

Ethan
~...and you start to run just as I'm having fun
and it's awfully hard to stop
it's just too hard to stop
I don't think I can stop
~


Lábaiban az inak megfeszülnek, lendületet vesznek a vetődéshez, és már tolja is tovább a súlyát egy egész, összetett mozdulatsorban kiélve az energiát: megpróbálja torkon kapni Ethant, és belevágni teljes erőből a talajszintbe. Ha sikerült volna ez a manőver, a kuzinja biztosan agyrázkódást kap, ha nem súlyosabb sérülést. Van az a pont, amikor már semmit sem ér a dühöngés, és az ordítozás; csak felesleges szócséplésként hat, és időpazarlás, semmi egyéb. Amikor nem használnak a szavak, vagy a gesztikuláció, a nyílt inger és a grandiózus színpadiasság, amit rendszerint öntudatlan viszünk bele a mozdulatainkba, akkor érkezünk meg egy mélyebb, sokkal összetettebb válaszközponthoz agyunk bugyraiban kalandozva. Itt átváltanak a racionális érvek ösztönreakciókba, s az eddig visszatartó erőként szuperáló gátak elvesztik jelentőségüket, elpárolognak. Az egész ember egy nagy ösztönorgánummá fejlődik még működő tudattal; olyan tudattal, mely az adott, elménkben fáklyaként égő célra fog összpontosítani.
Ez történik most Mihaellel is: jelenlegi kötelességének Ethan összemorzsolását érzi, amiért gyanúja szerint olyasmit művelt vele, amihez nem adta beleegyezését. Megannyi előzmény szolgál például kisebb-nagyobb összetűzésekre közöttük, de mindezidáig egyiknél sem történt meg, hogy ne ismerte volna a pontos körülményeket. Itt pedig, ha igaza van, Ethan elhallgatott előle valamit, és anélkül cselekedett, hogy Mihael áldását adta volna. Akárhogyan is, vörös ködben úszó elméjének bőségesen elég a gyanú halvány árnyéka is egy összetűzéshez, mint láthatjuk.
Ütése- egyáltalán nem meglepő módon- nem ér találatot. Annyit verekedtek már kiskoruktól, hogy Ethannek külön kialakult reflexei vannak a felbőszült Mihael elkerülésére. De Mihael sem tétlenkedett az elmúlt évek alatt, és várta, hogy csak Ethan nőjön fel a fizikai feladatokhoz. Jelenleg is folyamatosan edz, fejleszti önvédelmi tudását, ennek tudható be, hogy amint Ethan kitér előle, és készül előhúzni a pálcáját, az alatt az ő teste is fenntartja a mozgást: egyensúlyközpontját áthelyezi a jobb lábára, a ballal pedig fordulatból rúg ki Ethan álla felé, hogy ütést mérjen a szépre szabott, precíz vonásokra. Rühelli minden porcikáját, és az a tudat, hogy talán most kiütheti egy-két fogát, olyan adrenalinlökettel látja el, mintha a Himalaya-ra készülne felkaptatni oxigénmaszk nélkül.
- Varázsoltál. A beleegyezésem nélkül. – Megrendítően furcsa a szavait kísérő üres, kopár tónusa, és a melléjük társuló kifejezéstelen arca. Átlépte azt a szintet, amikor csipkelődéssel letudhatják a vitáikat. Ha a rúgás nem sikerül, már készül a következő támadással: kirúgni a lábat egy kaszálással Ethan alól, és leteperni a földre. HA nem sikerült…
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 31. 01:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. július 31. 03:11 | Link

Mihael
sticks and stones will break your bones
and leave you lying in the mud


Épp hogy csak sikerül kitérnie az egyik mozdulat elől, de már jön is a másik, ahhoz pedig nem elég harcedzett és gyakorlott a fizikai, puszta kézzel vívott harcban, hogy azt is gond nélkül hárítani tudja. Kettejük közül, amikor hasonló harcról van szó, nincs kétség, hogy Mihael az erősebb fél: ő a gyakorlott, a jobb reflexekkel megáldott, a kviddicsnek hála edzettebb, ráadásul terelőként a karjai is nagyobb erőkifejtésre képesek. Ezért nem lett volna most jó, ha testének és haragjának minden lendületével belé csapódik. Az már világossá vált, hogy pillanatnyilag Mihael nem gondolkodik. Mármint nem arról van szó, hogy hideg fejjel, megfontoltan teszi azt, amit, hanem egyszerűen kikapcsolt. Nem is jut más szó eszébe most erre, minthogy egyáltalán nincs most odabenn senki; senki olyan, akire számíthat, hogy megállítja a fiú mozdulatait. Máskor könnyen épít a régre visszanyúló kapcsolatukra, hogy Mihael a maga módján terelgethető - vagy ha mégsem, az is mindig kellemes és szórakoztató meglepetés, mert az unokatestvére mindig tud valami újat mutatni neki, amivel egy újabb szintre emeli a csatározásukat.
Ez is valami új, de nem mondhatná, hogy a legkisebb mértékben is szórakoztatónak találja. Ebben az állapotban nem tud semmit megragadni Mihaelben, nem tud belekapaszkodni egyetlen gondolatfoszlányába, érzelmébe a másiknak, mert nincs ott. Szokásos játékainak fegyverkészlete mind oda, ő pedig egyedül marad a folyosó hideg kövén állva, fegyvertelenül az előtte álló esztelen erőszakkal szemben. Alig van viszont mindezt ideje végiggondolni, mert a következő rúgás egyenesen az arcát éri és csak a szögnek köszönhető, hogy nem ugrik ki az állkapcsa. Az mindenesetre biztos, hogy hasonló mértékben fájdalmas a találkozás. Elesik a hirtelen érkező ütéstől - bárki, aki nem a fizikai harcra edzette magát, így tett volna. Van az úgy, hogy csak úgy nem kapcsolhatja ki a fájdalomérzékelését valaki - Ethan pedig olyan rég érzett tényleges, szúró, sajgó, vörösen harsogó fájdalmat, mint most. Érzi, ahogy egy langyos vércsík serken ki a szája szegleténél, a becsapódástól a szája belsején lévő vékony réteg felszakad és nyelvét is elönti a sós, vasas íz. Előbb nyeli le, minthogy kiköpje, nem szánt szándékkal, hanem automatikus reflex tőle, helyet kell csinálnia ugyanis a következő varázsigéhez. Az esés közben elejtett pálcája után nyúl és azonnal kimondja a varázslatot, Mihael azon lábára célozva, amivel az előbb megrúgta:
- Brahium Ermando.
Ha minden jól megy, kuzinja lábából az átok létrejöttét követően minden csont eltűnik, Ethan pedig a alkarjával törli le szája sarkából a vért, miközben felül és rögtön próbálja hátrébb tolni magát az érdes kövezeten, centiről centire. Sajog az arca, borzasztóan fáj, az a rúgás erős volt és jól célzott és biztos benne, hogy ha nem is kiugrott állkapocscsonttal végezte, de nem úszta meg ennyivel, meg enyhén szédül és hányingere van. Nagyszerű.
- B*****g, Mihael, b*****g. - Egyáltalán nem szokott káromkodni, nem az ő stílusa, nem az ő habitusa, de még mindig nem tud napirendre térni az előbbiek fölött. Most kezdi csak igazán felfogni, hogy ha ott a másik elkapja őt, ahogy eredetileg tervezte, tényleg képes lett volna lehet, hogy megfojtani őt. Nekiveti a hátát a falnak, de nem ereszti le a pálcáját, még mindig a másik fiúra szegezi, hogy az első alkalommal, hogy annak pálcája netán előkerül, egy capitulatusszal lefegyverezhesse.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. július 31. 03:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovitsné Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2015. július 31. 08:51 | Link

Fiúk
Rajtaütés

Nehéz ez a terhesség dolog. Nem gondoltam a tervezéskor, hogy ez ennyire nehezen viselhető lesz, hisz sok nő boldogan, mosolyogva csinálta végig. Még a környezetemben is. Akkor én miért kell, hogy lapus talpú cipőket hordjak, mert bedagad a bokám, az állandó éhségérzetről nem is beszélve? Álmatlanság gyötör. A napokban többször maradtam egész estéket a kastélyban az otthonunk helyett. Hogy mivel töltöm az időt? Üldögélek furcsa helyeken, kezemben állandóan ott van az irattömböm és jegyzetelek, tervezek, de ugyanúgy a jövővel kapcsolatban, mint a Rellon programokkal.
Épp egy álmatlan estén sikerült elmennem a déli szárnybeli erkély előtt, ahonnan kiabálás hallatszott és átkozódás. Az üvegen keresztül láttam ahogy egy jól ismert fiú állon rúgja nem is olyan rég érkezett rokonát. Ijedten léptem vissza, felszabtam az ajtót és rájuk kiabáltam.
- Mi folyik itt? - kezem még az ajtó kilincsen volt, szépen lassan csúsztattam csak át a zsebemre. Előhúztam a pálcámat, de csak tartottam, nem emeltem rájuk.
- Nem vagytok normálisak. Ethan, jól vagy? - szemem sarkából Mihaelt figyeltem, de lassan leguggoltam a mestertanonchoz, hogy közelebbről is megnézhessem. - Szépen elmondjátok mi történt, aztán elmentek a gyengélkedőre. Nem érdekel hogyan. Ott is maradtok, egészen míg holnap oda nem érem. Értve? - Misire néztem, hangom ellentmondást nem tűrő volt. - Át foglak küldetni titeket a Levitába, vagy a Navine érdekel jobban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 31. 23:06 | Link

Ethan és HVH Barbi


A meleg, emberközeli, tudatos énje megsajnálná Ethant. A szívvel rendelkező fele azt mondaná, rendben, ennyi elég volt, végül is az ő hibája is. Miért kellett megkísérelnie a köpést? Sosem jött volna rá a kis malőrre, ha nem akarja Roxy-t beavatni, de megtette, kinyitotta a száját, elkapta a dadogás, aztán a keze folytatott heves rángógörcs csatát, mikor le akarta írni a tényállásokat egy csodálatos, hófehér papírosra. A felesége enyhén szólva ostobának nézte, mikor sokadjára sem működött a dolog. Nagyon beleépült az idegbaj, és mint a példa mutatja, addig vitte, túrázta, hogy nekiment Ethannek elég csúnyán, az állát becélozva. Igazság szerint a fogát akarta kiütni, és beleadott apait-anyait, de egyrészt a szög nem volt tökéletes, másrészt a bakancsa talpa bizonyára csúszós lehetett, és azért nem ért teljes találatot. Ennek ellenére elégedettség árad szét a lelkében Ethan esését és az ajka csücskében felgyöngyöző vércsíkot látva. Utálata még égőbb fokozatra vált, úgy érzi, most végre elpusztíthatná ezt a világra veszélyes pestist. Elismerésként is felfogható, hogy ennyire tart egy olyan embertől, aki a nagyközönség felé semmi mást nem mutat, mint tiszteletet és odaadást, néhány egyéb tulajdonság mellett persze. De ő, ő ismeri a velejét, az igazi arcát. Vagy mindezt csak ő képzeli oda? Valójában talán ő a paranoid, és Ethan teljességgel normális mindenkivel? Nehéz megkülönböztetni a paranoiát a valóságtól, főleg, ha utóbbit állandóan hajszolja, az előbbivel pedig együtt él egy minimális szinten. Nem nevezném paranoid betegnek, csupán szeret gyanakodni.
Önelégültség tölti el, hiú dölyfösség, bolond vigyor szegélyezi a száját, és az ostromolja elméje falait, hogy végre megkapja ez a ganajtúróbogár azt, amit megérdemel. Bár a a fogai bánták volna, bár a bordáig is eltalálhatná, szeretné atomjaira szedni. Vattatomjaira! A következő másodperc kiesik az agyából. Az egyik minutumban még voltak csontok a lábában, a másikban már nincsenek. Hallja Ethan szavait, elméje képes felismerni a latin szavakat, összerakni viszont nem sikerül, értelmet kovácsolni semmiképp. Enyhe meglepettség ül ki az arcára, miközben kártyavárként dől el a padló felé. Az egyetlen dolog, amiért nem hasal el így, hogy fél lábra kényszerült, azt a reflexei: bal keze valahogy felfogja az ütközést a padlóval, bár rögtön oldalra is dől, hogy ne roppantsa el a kezét. Nem történt törés, de most már ugyanúgy a földön köt ki, mint Ethan. Egy szintre érkezni? Mily szégyenletes! Sziszegő hangot szűr ki a fogai közül, és próbál ülő pozícióba vergődni. Az arcába visszatér az élet, végre a vonásai dühös fintorba torzulnak, és az ajka vicsorgásba kezd. A szép elméje végre hazatért.
- Te b**** meg. Nem kellett volna megbűvölj a tudtom nélkül, te rohadék! - Az igazat megvallva még mindig csupán találgat. Ethan könnyűszerrel letagadhat mindent, nincs kézzel fogható bizonyíték semmire, és Ethant ismerve ezt meg is fogja tenni.
Lépések hangjai. Sietős, gyorsan közeledő léptek zaja veri fel a tőlük származó alapzaj monotonítását. Valaki erre jön, és nem lesznek képesek kimagyarázni, mit keres Ethan a földön, vérző szájjal, ő pedig egy hússzerű tekervénnyel maga alatt, ami valaha a jobb időket megélt bal lába volt, míg a kuzinja ki nem varázsolta belőle a csontokat. Markovitsné Győri Barbara... mHát ez remek, a saját HVHjuk. Kellhet ennél nagyobb balszerencse mára? Csak holtra szerette volna verni Ethant, semmi egyéb. Erre megjelenik a Igazságosztók BK változatának egyik oszlopos tagja. Öklendezést színlel Barbi háta mögött, míg az Ethant vizsgálgatja, nincs-e baja. Az, sajnos nincs, pedig bár lenne harminckét vagy harminchárom foggal kevesebbje. Rohadt mocsok!
Barbi nyilván hozzá beszél ennyire éles és célirányos hangon, másként nem nézne rá és csakis rá tüntetően, miközben beszél. Szenvtelen arckifejezést próbál felölteni, de nem tudja elrejteni a dacosságát, és Ethan felé érzett haragja maradékát. Minden ott virít az arcán a közömbösség igen vékony hártyája alatt.
- Ki akartam ütni az állkapcsát. Családi vita. A rellonos HVH-t ez aligha érinti, nem? - Feszegeti a pofátlanság és a visszaszólás határait, mint egy utolsó, tizenéves, paraszt kölyök. Ez is jelzésértékű, mennyire kiborítja Ethan puszta jelenléte, de voltaképp összefoglalta a lényeget. Megpróbál közben lábra vergődni, de egy lábon megállni igen nehéz feladatnak bizonyul. Hosszú másodpercekbe kerül, hogy feltornázza magát állóhelyzetbe a fal mentén kapaszkodva. Egy lábbal nehéz. És persze az sem könnyíti meg a helyzetük, hogy Barbi kilakoltatással fenyeget. Akkor sem hagyná el a Rellont, ha Avada Kedavrával fenyegetnék. Túlságosan hozzánőtt a házához, ezt nem fogja hagyni, hogy elvegyék tőle. Soha! És ez az a pont, amikor magasról lesz*rja ebben a felfokozott lelkiállapotában, hogy Barbi fenyegeti őket, de a minimális józan esze diktál annyi önuralmat, hogy ezt kifelé ne mutassa arcmimikával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. július 31. 23:20 | Link

Mihael és Barbara

Minden idegszálával azon dolgozik, hogy kövesse Mihael mozdulatait. Egyáltalán nem akar neki lehetőséget adni arra, hogy varázsoljon, nem, mert akkor ennél rosszabbal kéne visszavágnia – és megtenné. Ha önvédelemről van szó, akkor ugyanúgy működik, mint akármely másik sarokba szorított élőlény. Érzi a kezén a nedvességet és lepillant a ruhaujjára, amit megfogott a vére, s gyors tempóban szárad bele az anyagba, megkeményítve azt is. Mindvégig nem ereszti le a pálcát, Mihaelre szegezi, de újabb varázsige nem hagyja el a száját, csak a zihálását hallgatja és a fülében doboló szívverését. Szívesen válaszolna valamit a rokon szavaira, de egyszerre most minden nem működik: vagy koncentrál a varázslataira (illetve, hogy ne küldjön még egy átkot a fiúra, igen, inkább az önuralma megtartásáról, és a zaklatottsága csillapításáról van szó) vagy válaszol Mihaelnek. Előbbit választja. Beszélni majd később fog, higgadtabb fejjel.
Egy női hang zökkenti ki abból a beszűkült állapotból, amibe minden porcikája tömörült. Annyira meglepi, hogy még a pálcát is elfelejti lejjebb vonni, csak a tekintete rebben a tanár felé, aztán vissza az unokatestvérére. Nyugalom Ethan.. nyugalom. Kicsit sokat mondogatod manapság magadnak ezt, nem igaz? Nem egy szerencsés időszakát éled az életednek. Idegesen megnedvesíti a száját, nyel egyet, az ádámcsutkája fel s leszalad a mozdulattól, aztán csak lassan engedi le a varázsfegyvert a kezében, hegyét elfordítva Mihaeltől. Átgondolja pillanatnyi lehetőségeit, mostanra sikerült visszazökkennie, a nő jelenléte elég volt ahhoz, hogy összeszedje magát és a gondolatait, majd rendezze sorait. Úgy, ahogy. Arcvonásai valami hálás megkönnyebbülésfélébe váltanak, egyáltalán nem feltűnő a gesztus, épp csak halványan kiszúrható apróság.
- Igen, azt hiszem. Nem igazán tudom, hogy mi történt, egyszer csak nekem esett. Önvédelemből kimondtam az első varázslatot, ami eszembe jutott. Sajnálom. – A tanárnőnek szólnak a szavai ugyan direkte, de a végére Mihaelre is átpillant, így nehéz eldönteni, hogy a felfordulásért kér elnézést vagy azért, mert minden csontot eltüntetett a kuzin lábából. Talán kicsit mindkettő, mert láthatóan nem állt szándékában egy ilyen komoly ártást kimondani a másikra. Apró betűs megjegyzés, hogy azt nemigen tagadhatja le, hogy rellonos lett, ha az első eszébe jutó átok ez volt. Az egyik szó kimondásánál kissé megbicsaklik beszéd közben, az állkapcsához kapva felszisszen. Van benne annyi józanság, hogy belássa, ha folytatnák, annak semmi értelme nem lenne, de nagyban rásegít az a tény is a döntésére, hogy egyelőre beszélni is fájdalmas.
- Értem.
De nem, nem lehet ennyire egyszerű, mint eddig, Mihaelnek muszáj tovább rontania a helyzetükön. Felhúzza magához az egyik térdét és nekidönti a homlokát. Mostanra már kevésbé szedi gyorsabban a lélegzetvételeket, vérének zubogása is alábbhagyott az ereiben, minden újra csendes és.. zavaros, amit valahogy rendbe kell tennie.
- Ne nehezítsd meg még jobban a tanárnő dolgát, Mihael. Azt teszi, amit kell, semmi szükség arra, hogy még mindezen felül sértegesd. Tényleg, rendben leszünk, nem igazán vonz a házcsere gondolata.  - Tényleg szívesen fűzne hozzá egy vérszegény mosolyt, de egyrészt jelenleg túl sok vér került ki a bőre alól ahhoz, hogy a „vérszegény” jelző ne legyen röhejes, másfelől pedig nem kockáztatná meg azt a sajgást, ami most egy ehhez hasonló mimikával járna; inkább letesz róla. Óvatos pillantást vet Mihaelre mindeközben, amit nemrég látott belőle, az most a szokásosnál sokkal nagyobb óvatosságra inti vele szemben. Gyerekes csatározásaik során ezt a komolyabb, veszélyesebb oldalát még sosem látta, de az biztos, hogy jó időre megjegyezte a mostani tapasztalatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 9. 16:22 | Link

Fodroska

-Umm… hát ezt talán így nem is nagyon. De ha Zétényt vagy Nolcsát megkérdeznéd, ők nagyon választékosan tudnának csúnyákat mondani a sötét helyett - vállvonogatása közben együtt kacarászik a fiúcskával. Az ő lelkét nem iseli meg túlzottan a gúnyolódás. - De ez nem azt jelenti, hogy ők gonosz rellonosok lennének. Majd meglátod, abban a házban mindenki pont ugyanolyan melegszívű és szeretnivaló, mint a többiben - egy egész élet nem volna elég ahhoz, hogy megtanulja, márpedig igenis léteznek szimpla parasztok a földön. Nem, nem a hivatásos őstermelőkre értendőn. Különben is, Lencse fogalomtárában az őstermelő közvetlenül a zöld alatti bejegyzésben található, szinonímájaként a főcsíkszemmágus pajtinak.
-Amúgy ő Noel - mutat készségesen a plakátra, csak hogy mindenki tisztában legyen a részletekkel. S ebből közvetlenül le lehet vezetni, hogy ha az említett fiúcska szembetalálkozik saját hippi képmásával, nem csak csúnyákat fog mondani. Esetleg olyan csúnyát mondd, minek eredményeképp egy zöld színben tündöklő átok fogja mellkason kapni a kishölgyet.
-Nem is tudom. Talán Lencsi vagy Lencse, úgy még szoktak hívni, de ahogy csak szeretnéd - minél többször hallja a fiúcska szájából a Coltrane megnevezést, annál jobban el van ragadtatva, és kuncogása már-már eszelős vihogássá fajul.
-Tudod, valójában még nem is vagyok Coltrane. De nagyon imádlak, amiért így szólítasz - lelkesen megölelgeti a gyerkőcöt. - Hát nem remekül hangzik? Ha egyszer feleség leszek, így fognak hívni. Gondolom. Szóval itt az ideje gyakorolnom, nehogy megakadjon benne a nyelvem. Amúgy meg Rohr vagyok ám. Leonie Linnéa Rohr - kuncogva újra megrázza a kis ribizli kezét. Viszont figyelme kevésbé tud a beszélgetés köré összpontosulni, mikor éppen azon igyekszik, hogy megteremtse a tökéletes békét az egész kastélyban. Mások talán azt mondanák, szektát igyekszik indítani, pedig ő csupán az egységre törekszik.
-Úgy van - bólogat nagy komolyan, tökéletes meggyőződéssel a hangjában. - Végre valaki egyetért velem. Kísz szerint nincs igazam, de neki ott vagyok én, úgy sokkal könnyebb - önbizalomban nem szenved hiányt. Bár kijelentése kissé nagyképűnek tűnhet, szörnyen imádja pajtását, és folyamatosan elárasztja őt minden jóval, ami csak kitelik tőle. Muszáj Keith-nek jobban éreznie magát tőle, mivel ez fordított esetben is így van.
Mielőtt azonban folytathatná a szövegelést, máris Fodroska kezei között találja magát, és viháncolva veregeti meg a vállát.
-Ígérem nem esem le. Feltéve, ha elég erős vagy, hogy megtarts. Szoktál edzeni? Hmm… ha elbírsz, még terelőnek is elmehetnél a kviddics csapatunkba, mert a terelők mindig olyan erősek. Én is az voltam ám. Lehet, nekem kéne inkább kilógatnom téged. Megpróbáljuk inkább úgy? - belevigyorog a másik arcába, de azért engedelmesen markába szorítja a molinó sarkát. Hogyan ne készült volna fel egy ilyen öngyilkos akcióra? Lélekben mindig készen áll.
-Utána lesz ám egy csomó kis szórólap is, amit mindenütt ki kell ragasztgatnunk a kastélyban!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 10. 09:30 | Link

Fanni

 
Kíváncsian kukkantottam le Steph lábához, mert észrevettem a szemem sarkából, hogy valami megmoccant ott. Most eszméltem rá, hogy Hime követte őt. Rég láttam a kis picúrt. Persze az én kutyám méreteihez voltam inkább hozzászokva - Rumli azért nem egy böszme jószág, de van egy szép mérete -, azért nem tűnt fel először, hogy itt van vele a corgi is.
 - Azért lehetőleg ne az egész füzetet rontsd meg, pár lap is bőven elég lesz - vigyorogtam Stephre, majd lenyúltam és megsimiztem az állatkája fejét. Kíváncsian hallgattam végig Steph meséjét, a szalmonellás résznél fellélegeztem, hogy rajta még a nyoma sem mutatkozott a betegségnek, annak ellenére hogy fel-alá járkált az egész szigeten. Én ugyanezt az eredményt bujkálva értem el. Amikor pedig meghallottam a szellemes sztorit, elkerekedett szemekkel bámultam a mesélőre. - Találós kérdések? - mosolyodtam el - A szfinxünk is ért hozzá. Bár mondjuk nem nagyon szeretem őket, legtöbbször a nagyobbakat kell megkérnem, hogy segítsenek. Oh, amúgy ne aggódj, én eddig sem tudtam megjegyezni, hogy mi hol van a kastélyban, nemhogy ezután. Mire végzek itt, addigra talán megtanulom. De ha a pozitív oldalát nézzük; legalább nem lesznek unalmas napjaink. Képzeld el, mi lenne, ha most egy mugli középsuliban dekkolnánk.
 Szemeim elkerekedtek, amikor meghallottam, hogy már megint milyen őrült tervek szövődnek az agyában - Még jó, hogy nem festékbombákat akarsz ledobálni az erkélyről - gyorsan elharaptam az ajkamat, remélve, hogy nem veszi fel ezt az ötletet is a listájára. - Elszökni azt nem. Jó kislány vagyok, te is tudod - motyogom a nyelvemet kiöltve, ahogy folytatom a vázlatomat. - De a repkedésben benne vagyok. Gyakorolhatnánk az utolsó meccsre. - kissé összerándult a gyomrom, mert megint Miza és a rossz előérzete jutott eszembe, de ezt igyekeztem nem kimutatni. Inkább csak tovább rajzoltam. - És mikor akarsz repülni?
Utoljára módosította:Lazriell Hiuron, 2015. augusztus 10. 09:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. augusztus 11. 23:30 | Link



- Jó' van má', veszek neked másikat, ha túlságosan elcsúfítom. - barátosnémra kacsintottam és huncutul nyelvet öltöttem rá. Megragadtam az egyik rotringot és elkezdtem halványan jobbra-balra tologatni azt a tollszerű micsodát a papíron, egy pár pillanat múlva egy halvány vázlat kezdett kirajzolódni, néhol bele-bele radíroztam, mert egy két vonal nem akart úgy állni, ahogy kellett volna.
Miközben firkáltam, elkezdtem mesélni, Laznak az élményeimről, elhencegtem neki, hogy nem szedtem össze a szalmonellát, és hogy egy őrült kalóz szellemmel szórakoztunk az ősi romoknál a háztársammal. Persze mindezek még a kényszernyaralásunkon történtek.
- Aaaaaa, én nagyon nem vagyok jóban a találós kérdésekkel, olyan egyszerű némelyik megoldása, de én annyira sügér vagyok, hogy egyiket sem tudom megválaszolni. Még jó, hogy nem kerültem a levitába, mert én szerintem valamelyik folyosón aludnék minden éjjel, vagy a nagyobbak közt beslisszolnék a KHba.... Te aludtál már a portré előtt, amiért nem sikerült bejutnod? - kíváncsian vetettem oda lánynak a furcsa kérdésem, mire végre elkészültem végleges vázlattal. A vázlat egy lányt ábrázolt, akinek a haja fel volt kötve két kontyba, és le voltak hunyva a szemei és egy szemgolyós masni volt az egyik kontyában. Nem volt túl művészi, sem túl Stephes. Olyan... egyszerű volt.
- Festék bombákat? AAAAAAAAAAA. Ez jó ötlet! Miért nem mondtad hamarabb? Tudod, mi kell nekem? Vízi lufi. Azt megtölthetném festékkel, amit te finanszíroznál és...- az őzike szempilláimat megrebegtettem a kék arcában egy csábos mosoly társaságában, abban reménykedtem, hogy bele megy az őrültködésbe, amit kitaláltam.. Azaz kitalált-… megdobálnánk pár embert. Lehetne az random emberke, vagy nem szimpi diákok, aztán meg elbújunk és röhögünk. Te, ez az erkély tök jó helynek tűnik! –felpattantam, és körül néztem, kerestem az ideális helyet a bűntény megvalósításához.
Felvetettem még pár együtt lógós ötletet, hogy mit csinálhatnánk majd a közeljövőben, de ő Jó kislány, így valami mást kellett kieszelnem. A repülést.
- Én bármikor repülőképes vagyok, kivéve akkor, amikor alszom, mert akkor nagyon alszom! Mondjuk holnap délután? Az neked jó?- Már rég visszaültem a helyemre, és befejeztem a körvonalat is, így neki állhattam a tónusozásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 12. 21:43 | Link

Fanni

Steph kérdése hallatán az arcom picit elkomorult - Nem - vágtam rá gyorsan és lepillantottam a papíromra. Én is éreztem azért, hogy ez nem volt túl hihető. Elvörösödő fejjel kezdtem nyökögni - Vagyis igen... Egyszer. - még év elején volt. Nem gondoltam volna, hogy takarodó előtt pár perccel egy számmisztikai rejtvényt fog a fejemhez vágni az a hülye szfinx. Szerencsére hajnaltájban rámtalált egy járőröző prefektus és segített bejutnom a klubhelyiségünkbe.
 Amint meghallottam, hogy Fanni felvisít, a kezem megindult ijedtemben úgy, hogy a ceruzával egy durván erős vonalat húztam végig a félkész rajzomon. Hangosan levegő után kaptam és villámló tekintettel néztem vissza a lányra. - Nem - morrantottam és a kiborított kupacban kutatni kezdtem egy radír után. - Különben sincs nálunk lufi. És a drága festékemet nem erre fogjuk pazarolni. - Ilyenkor nagyon fájt a szívem, mert a felsőbbévesek szerint Bogolyfalván nincs egy szál művészellátó sem, ahol tudnék venni új vásznat, vagy festéket. - De holnap szívesen elmegyek veled repülni - végre találtam egy radírt és nekiálltam eltüntetni a rajzon éktelenkedő vonalat. Hiába könyszörögtem, vagy erőlködtem, a vonal nyoma így is elég mély volt ahhoz, hogy megmaradjon. Kezemet a halántékomhoz emeltem és próbáltam lenyugodni még mielőtt valami butaságot mondok, vagy csinálok.
Utoljára módosította:Lazriell Hiuron, 2015. augusztus 12. 21:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. augusztus 13. 20:22 | Link



Felkacagtam, ahogy elpirulva beismerte, hogy egyszer kint töltötte majdnem az egész éjszakát. Aranyos volt, és ha nem lett volna olyan morcos még, azt a puha arcát is megcsipkedtem volna, mint nekem dédnagyanyám, amikor kisebb voltam. - Ahogyan az előbb mondtam is, én biztos kint aludnék minden éjjel, mert bamba vagyok! – beismertem ismét, hogy nem a logikus gondolkodásomról voltam híres –ami engem nem igazán zavart- és csak rákacsintottam a kék barátnőmre.
Laz felhozta a festékbombákat, azonnal kaptam az ötleten, és már szövögetni is kezdtem egy tökéletes tervet a csíny végrehajtásához, ám ebbe Morci-Laz nem ment bele. Lebiggyesztett ajkakkal, és hatalmas kutyaszemekkel rápillantottam. - Akkor csak-csak-csak.... egy lufira valót! Kééééérleeeeek! Nem kell sok, csak egy kevés, felhígítjuk vízzel és jó lesz az, naaaaa! Lufit meg szerzek a faluból. Nuuuuuuuu~ - balkezem mutatóujjam hegyével bökdöstem a balvállát ezzel is próbáltam meggyőzni a lányt, gondoltam, ha sokáig nyekeregni fogok, bele megy az egy lufis megoldásba.
Idegesen matatott az előbb a radírja után, amit oda böktem elé a radírt, abban hittem, hogy el fog mosolyodni tőle. - Szipi-szupi! Akkor holnap tanítás után várlak a pályán! - örömömben tapsoltam, gyengén csaptam össze a két tenyerem, így igen csak halk volt. Tulajdonképpen ezzel is csak kifejezni akartam magamat, más célt nem igazán szolgált a tapsvihar.
A nyakam nyújtogattam, hogy megtudjam mit szeretett volna olyan hevesen kiradírozni, amikor megláttam egy csúnya fekete csíkot a papíron. Nagyon jól tudtam, hogy azt nem fogja egykönnyen eltüntetni, sőt sehogy sem.
- Bocsiiiiii, ha miattam került az a csík oda! - kicsit összehúztam magamat - Se.. Segíthetek kijavítani? - fogalmam sem volt, hogy miképp lehetett volna segíteni, így gondolkodnom kellett. - Mi lenne ha, azt a tesznye csíkot visszarajzolnád? És valami díszítést hoznál ki belőle? Mondjuk, növény inda lehetne, vagy virágok, esetleg valami olyan mi illik a rajzod témájához, na? – Kitalálgattam mindenfélét, amivel javíthattam rajta. Belenyúlni nem akartam, féltem, hogy csak rontottam volna a helyzetén. Arra törekedtem, hogy esetlegesen a félkész rajz nehogy a kukában landoljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 14. 18:09 | Link

Mademoiselle Coltrane

- Bárcsak tudnám, hogy kikről beszélsz. - Válaszolt Misi vigyorogva. Tetszett neki, hogy a lány teljesen természetesen mesélt számára idegen emberkékről, úgy mintha a fiú pontosan tudná, hogy ki is az említett személy. Abban biztos volt, hogy Leonie-nak rengeteg barátja, de legalábbis jó ismerőse lehet a kastélyban, hiszen megállás nélkül sorolja fel az újabbnál újabb neveket. Mellékesen a legtöbb közülük hímnemű egyednek tűnik, de persze ez semmit nem jelent.
- Ezek után neked biztosan elhiszem! De ha tényleg ugyanolyanok, mint a többi ház diákjai, akkor miért van mégis olyan rossz hírük? Azért ennek biztosan van valami oka... Vagy csupán rossz előítélet az egész?-
Misit valóban érdekelte ez az egész Rellon téma, mert eddig kizárólag negatív, de egyáltalán nem építő jellegű kritikát hallott a zöldekről. Mindenki azt híresztelte, hogy ők mind kiállhatatlan, javíthatatlan bunkók. Persze a fiú nem hitte el teljes egészében a pletykákat, de azért benne is kialakult az a nagyon is emberi előítélet, hogy talán jobb távolmaradnia a rellonosoktól.
- Ó értem! Akkor hello Noel! - Mosolyogav int a plakát felé, majd felvonja szemöldökét, és kérdően a lányra pillant. - Na de... Ki is az a Noel? -
Leonie biztosan nagyon"boldog" lehet, hogy a fiú ennyi kérdéssel bombázza őt, de hát mit lehet tenni... Ezeken a dolgokon elég egyszer túlleni, és azután bármikor találkoznak, Misi már pontosan tudni fogja, hogy mik a legfőbb ismérvei ennek a bizonyos, sokat emlegetett Noelnek.
- Komolyan? Akkor maradsz Leonie Coltrane. Neked is tetszik, nekem is tetszik, mindenki jól jár. - Misi megrázza az aprócska kezet, majd visszatér kedvelt elfoglaltságához: kérdez.
- És mennyire komoly ez az esküvő? Na meg kié a Coltrane? Mármint a név... Ő is ide jár? -
Az esküvő hallatán Misi nagyon érdeklődővé válik. Ez kicsit furcsa lehet, mivel általában nem a fiúk szoktak lelkesedni ebben a témában, ám a fiú ezen a téren jelentősen eltér az átlagtól. Valamiért ő kicsi korától kezde nagyon szerette az esküvőket, mert őszintén tudott örülni az a két ember boldogságának, akik néhány óra alatt összekötik az egész életüket. Lehet, hogy sokan nyálasnak tartanák őt emiatt, de ez egyáltalán nem izgatja, sőt soha nem is izgatta.
-Khm... Milyen szerencsés ez az "általam-szintén-ismeretlen" Keith. Biztosan ő is ezt mondaná, ha megkérdeznénk. -
Misi jót mosolyog magában a lány magabiztosságát látva, de nem szól egy szót se, inkább teljesíti az elhangzott kérést, és egy percen belül már a karjaiban tartja Leonie-t.
- Na még az kéne! Egyébként igen, szoktam, és hidd el, én lennék a legboldogabb ha bekerülhetnék a csapatba. Igazából eleinte akármilyen poszton... Na de mindegy, erről majd később. Lássuk azt a plakátot!-
A fiú közelebb lép a korláthoz, majd leülteti rá a lányt, és int neki, hogy hajoljon bátran előre.
- Még szórólapok is vannak? Igazán felkészült vagy! Azokat ugye oszlopok tetejére és portrék fölé szeretnéd kiaggatni? Csak, hogy ne unatkozzunk!-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 17. 19:32 | Link

Szenvenánt Michelle
♥ Rajzolok neked szépeket 🐘


Minden gyorsan történt. Az előbb még csak üldögélt meg minden, utána a következőben meg már ott térdelt, és mugli vízfestékkel pingált a falra. Öltözete egy szinte már fehér farmernadrágból és egy kék ingből állt, aminek feltűrte az ujját. Szőke haját kontyba fogta, pár babatincs és rövidebb hajszálacska kiállt, úgy lebegték körbe, mint Szimbát a sörénye. Belemártotta az ecsetet a vizespohárba, majd elintézte, hogy piros legyen, majd húzott egy görbe vonalat. Szóval szivárvány. Igazából nem igazán tudta, hogy milyen színek vannak pontosan a szivárványban, csak úgy csinálta, és minél csíkosabb annál jobb. Meg van itt egy ""unikornis"" is, ami leginkább egy krumplira hasonlít amiből állnak ki pálcikák, és a fejénél meg van két fekete pötty. Azok a szemei. Halványan csücsörítve billentette oldalra fejét, majd belátva, hogy ezzel a testhelyzettel csak feltöri a térdét, egyik kezével megtámaszkodva pakolta le fenekét, húzta törökűlésbe lábait. Ismét megtisztította az ecsetet, majd belenyomta a barna festékbe. Akkor most rajzol egy fát. Illetve még napocskát, felhőket, egy cuki kis emeletes házat pálcikaemberkékkel és pálcikakutyával, fog még csinálni egy minielefántot is, megőő... Még ezeken kívül nem határozta el, hogy mit fog csinálni még, de valamit fel fog még ide pingálni. Hogy legyen minél színesebb ez az erkélyfal, és amikor valaki belép, akkor egyből jókedve lesz, még akkor is, ha épp szomorú, vagy elkeseredett, vagy akármi. És még ha ölni akar, akkor is megszállják lelkét a gumicukrok, hirtelen olyan lesz mint valami gumicukor maci, és boldog lesz, lelkét megszállja a békesség satöbbi.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. augusztus 18. 15:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 20. 20:43 | Link

Kellemetlenkedő Kamilla
Még mindig semmi hír a felvételijéről, pedig a hétre ígérték. Eközben Aileen feladataival foglalatoskodik bőszen, meg ugye egyre többet járkál erre-arra. Az apadni látszó szociális életét igyekszik magasabb szintekre tornászni, nem valami sok sikerrel. Most például járőrözni van, ha már új kapcsolatok kialakításáról szólunk.
Kissé fáradtan ásítozva közlekedik éjnek évadján a folyosókon, hátha lekapcsolhat valami kellemetlenkedőt. Idejét se tudja, mikor volt már akkora szerencséje, hogy valakit lekapjon a tíz körméről és meg is büntesse. Farmerébe süllyeszti kezeit és laza, kissé szétesett tempóban járkál és épp befordul a sarkon, amikor megérzi a festék szagát. Pedig meg merne rá esküdni, hogy nem újítják fel a kastélyt. Némi huzat is érkezik az erkély irányából, így komótosan odaslattyog, hogy kikukkantson és voilá! Valami elsős lehet biztos a kiscsaj. A rajzokból ítélve vagy navinés, vagy eridonos. Valójában rellonosunk megpróbálja beazonosítani azt a krumplit, amin van két pötty - gondolom hibás - és pár darab vonal áll ki belőle. Az ifjonc művész biztos absztrakt kategóriában versenyez, bár ott minden bizonnyal díjnyertes lenne.
- Khm - megköszörüli torkát és felvonja fél szemöldökét. Kicsit sem célzás ám, hogy halihó, mit művelsz idekint takarodó után jó sokkal? - Nevet, házat, évfolyamot - prefektusi jelvényén megcsillan a fény, ahogy a földön ülő felé fordul. Oh, igen, ilyenkor mindig magán hordja. Továbbra is zsebre dugott kézzel várja a válaszokat, amiknek lenniük kell. Közben megpróbálja kitalálni, hogy a szivárvány miért ilyen... Szivárványtalan. Egyáltalán az az? Túl sok kérdés, túl kevés válasz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 20. 21:15 | Link

Szenvenánt Michelle
♥ Rajzolok neked szépeket 🐘


Halványan csücsörített, oldalra billentve fejét koncentrált, s közben dúdolgatott magában. Tök cuki az az unikornis, biztos Mihaelnek is tetszene- már ha mutogatná Mihaelnek a műveit. Bár ha minden igaz, akkor ez egy ideig itt marad, és csak fog még erre járni. Ha meg nem, csak azért is rá fogja venni, mert imád az idegein táncolni, és ezzel biztos felhúzná egy jó időre. Úgy is úgy tud hetvenkedni a nemlétező prefektusságával. Előre elvigyorodott, ahogy elképzelte a mestertanonc arcát, ahogy majd mutogatja, hogy az az unikornis bizony ő, mert egy rellonosnak gumicukor lelke van, meg mályvacukor szíve, meg ilyenek. Mint egy ilyen nagy unikornisnak. Tökre beleélte magát, amikor jött a hang. Összerezzenve pislogott fel vendégére teljesen ártatlan arccal, és mikor elhangzott a mondat- amit már egyszer hallott kinél is? Ja igen, Mihaelnél- még az álla is leesett.
- Ha te is csak eljátszod, hogy prefektus vagy, én, én... Nem tudom, kiugrom innen.- közölte, bele sem gondolva, hogy a másik erre mit fog reagálni. Gondolom felmerült a kérdés kedves kívülálló, hogy látta-e Kamillánk a jelvényt. Nem, nem látta, ő csak a nő arcára tudott fókuszálni meg arra, hogy ez most prefi-e vagy nem. Közben szorongatta kezében az ecsetet, a bűntett bizonyítékát. Majd ha ráfogja, hogy az az övé- ami amúgy igaz lenne-, akkor majd gyorsan eldobja, és rávágja, hogy találta. Nagyon meggyőző érvei tudnak lenni, meg amúgy is, lehet, hogy ez is elintézi azzal, hogy lemennek a konyhába meginni egy kakaót. Nagyon jártas már ezekben az éjjeli kakaózgatásokban, meg amúgy is ebben az egész éjszakai mozgásban. De hát ez van, ha egyszer az ember alvászavarral szenved.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Levi Ferrari
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 22. 17:33 | Link

Podmanicky Anna, Farkas Kamilla

Összefont karokkal áll a korlát előtt. Szeme Bogolyfalva innen aprónak tűnő épületeit fürkészi. A fiú első ránézésre muglinak néz ki, pedig nem az.  Ez az első napja a kastély falai között, semmittevésre szánta az egész napot, öltözéke tehát egy fekete hosszított pólóból, egy kék színű szűk farmerból és muglis sport cipőből áll. Nyakában ezüst nyaklánca található édesanyja medáljával. A fiú tekintete szomorúnak tűnik. Fel-fel néz az égre, és arra gondol vajon ugyanazokat a felhőket látja legjobb barátja Londonban, mint ő itt a kastélyban?
- A sírás ráncokat okoz és táskássá teszi a szemeid, Levi. - Mondja rekedt hangon magának. Senki nincs körülötte, egyedül van a teraszon. Az otthon hiánya és az ismeretlenben lévő magány miatt a fiú a sírással küszködik mióta felkelt. Felkelt? Nem is aludt sokat az éjjel. Hirtelen egy szellő tűnik fel a semmiből összeborzolva Levi egyébként precízen belőtt haját. Ha valaki a fiú körül állna a szellő miatt édeskés parfüm illata csapná meg az orrát.
- I miss you, mum... - Mondja elcsukló hangon majd az ajkához emeli nyakláncán lévő medálját, és csókot lehel a medálon lévő képre. Ahogy ezt teszi, lépteket hall. Gyorsan letörli arcán legördülő könnycseppjeit, majd az ajtó felé fordul felvont szemöldökkel, kíváncsian ki közelít.    
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2015. augusztus 24. 20:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. augusztus 22. 18:10 | Link

Levi Ferrari Love és Farkas Kamilla Pirul

*Kamilla már régóta nyaggatja, hogy nézze már meg az erkélyen hagyott csodaművét. A szivárványt, a krumplialakú unikornist, a teletubbys napocskát, meg a cuki kis fákat. Mivel a lánykát rendkívülien érdekelte barátnője alkotása, úgy döntött ma délután meg is nézni. Negyed 6 körül Kamillával együtt kézen fogva szökdeltek az első szint irányába. Cseverésztek, hahotáztak, viháncoltak, egyszerűen jól érezték magukat, holott vizsgaidőszak van. Anna eddig semelyiket sem írta meg, holott, jobb lenne, ha igyekezne, még a végén megbukik, és akkor Ádám sem lenne büszke rá, ami megviselné. De mindegy, a lényeg, hogy most leírhatatlanul vidám, talán túlságosan is.
Percek alatt megérkeztek a helyszínre, ahol egy srácot pillantottak meg. Amint feléjük fordul az illető, Annának elakad a lélegzete. Ilyen hajat, és szemöldököt, még életében nem látott. Teljesen elbűvölte.*
 - Kamilla - *suttogja a fülébe.* - Helyes gyerek, nem igaz? - *vigyorog, mint a vadalma.* - Gyere, köszönjünk neki - *azzal a lendülettel elindult felé.*
 - Öhm... Izé... Szia - *köszön neki elpirulva.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 22. 18:27 | Link

Levi Ferrari, és Annnuliiii  Love
-ruhaci-
- Michelle büntetése előtt -


Miután teljesítette Michelle büntetését- vissza sem mer gondolni rá-, már azonnal tudta, hogy Annának bizony mindezt meg fogja mutatni. Ha meg valaki leszedte, akkor ott helyben visszafesti, mert Annának azt látni kell, olyan nincs, hogy Annát kihagyja egy ekkora dologból az életében. Annak ellenére, hogy most, a vizsgaidőszakban éjt nappallá téve kellett volna tanulniuk, eléggé.. Nem tanultak. Sőt, nagyon nem azt csinálták, ott ugrándoztak a folyosó közepén a kézenfogva meg minden.
- Szerintem nagyon fog tetszeni neked, tényleg.- magyarázta tökre belelkesedve, szőke tincsei ott röpködtek mögöttük, meg mellettük, meg mindenütt. Abban a reményben, hogy egyedül fognak ott lenni, magabiztosan vágott be az ajtón, s torpant meg- pont úgy mint barátnője. Összeráncolva homlokát mérte végig a fiút, majd felvonta fél szemöldökét. Valahogy nem jött be neki, nagy valószínűséggel azért, mert ő épp nagyon be volt Cupidózva, mégpedig nem is akárkibe. Mert Radits bizony nem akárki, Radits ő Radits, Radits egy isten, meg minden. Éppen ezért lepődött meg, Anna kijelentésén. Nem akarta megsérteni bartnője érzéseit, látszott rajta, hogy első látásra belehabarodott a még ismeretlen fiúba. Kissé vonakodva bólintott.
- Őőőő... Aha. Szép aaaaaa... Nem tudom, valamije biztos szép.- suttogta vissza. Nem arról van szó, hogy ez a velük szemben álló tag nem nézett ki jól, egyszerűen csak ő Viktort kereste benne, és ő bizony nem volt Viktor. Nem sok ideje maradt a gondolkodásra, a következő percben háztársa már eltávolodott tőle, s paprikavörös arccal köszönt rá az egyénre. Nos, most vagy bunkó lesz, és hallgatni fog, vagy nem lesz bunkó, és ő is köszön.
- Szia.- mosolygott rá végül bátorítóan. Kamillánk nem a bunkóságról híres.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. augusztus 23. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Levi Ferrari
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 22. 18:53 | Link

Anna, Kamilla

Levi két ugra-bugri lányt lát közeledni. Mindketten nagyon boldognak és élettel telinek tűnnek, ami normális embereknek imponálna, de Levi éppen utál mindent és mindenkit. Ahogy a két lány közelebb kerül, Levi észreveszi, hogy az egyikük suttog valamit a másiknak, miközben mind a ketten őt méregetik. A fiú felvonja a szemöldökét, majd nagy levegőt vesz száján keresztül, hogy beszóljon a lányoknak, amiért sugdolóznak róla, de mielőtt ezt megtehetné, Anna raköszön egy barátságos mosollyal. Levi hirtelen egy mosolyt erőltet az arcára.
- Sziasztok. - Hangja túlzottan barátságos és magas, a lányok minden bizonnyal leszűrik, hogy a fiú kedvessége csak álca. Nem akar bunkó lenni, ezért a kamu mosoly. ~ Nagyszerű, most vagy itt hagyom ezt a gyönyörű kilátást, vagy hallgathatom ezt a két gumi-maci lányt vidáman cseverészni. Mióta ilyen boldogok az emberek, vizsgaidőszak van, nem? ~ Gondolja magában a fiú. Igen, Levi legtöbbször ilyen ellenséges, de csak azért, mert úgy gondolja jobb mindenkinél. A fiú hiúsága és önteltsége sokszor kellemetlen helyzetbe hozza őt, de ez nem érdekli. Otthon, Angliában is csak egy pár barátja volt, azokkal természetesen máshogy viselkedik.  Miután köszönt a lányoknak, hátat fordít nekik és megigazítja, széltől összeborzolódott haját. Pár másodperces kellemetlen csend következik, amit Levi tör meg.
- Levi vagyok. - Ahogy belekezd mondatába, visszafordul a lányok fele. Mozgása gyors, elegáns és nőies. - Tetszik, a felsőd. Honnan van? - Szól Annához. Ha a lányok eddig nem szűrtek le, Levi nem egy átlagos fiú. Érdekelt a divatban, na meg a szépségápolásban. Szeret drága ruhákba öltözni, mindig jó illata van, ja és a fiúkra bukik. Miután Levi jobban szemügyre veszi a két lányt, szimpatizmus fénye jelenik meg a szemében. A lányoknak van stílusa, talán még barátok is lehetnek.
- Titeket hogy hívnak? - Kérdezi. Próbál minél rövidebb mondatokban beszélni, mert nem szeretné, hogy a lányok észrevegyék akcentusát. A fiú angolul gondolkozik, egyedül édesanyjával beszélt magyarul néha, tehát furán ejt ki pár szót. Emiatt sokszor szégyenlős és szűkszavú.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2015. augusztus 24. 20:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. augusztus 22. 20:07 | Link

Líváj Love és Kamilla Pirul

*Amint megérkeznek az erkélyre Kamilla alkotása helyett mással kezdenek foglalkozni. Egy ismeretlen srácot pillantanak meg, aki Anna számára azonnal szimpatikussá vált, nem is kellett megszólalnia. A tökéletes haja, az elképesztő a szemöldöke, nagyobbacska orra, a szerelése... Teljesen levette Annát a lábáról. Agyából minden kiürült, egyedül csak a fiúra koncentrált.*
 - Ó, istenem! Nézz rá! Mindene szép - *vigyorgott barátnőjére Anna. Így hát közelebb merészkedtek hozzá.
Ám mikor megszólalt Annácska köpni-nyelni nem tudott, csak tátott szájjal bámult rá. Úristen. Azt kívánta, bár' ne szólalt volna meg, azonnal kiábrándult a srácból. Összevonta a szemöldökét. Nem bírta felfogni, hogy egy ilyen helyes fiúnak, hogy lehet ennyire magas hangja. Jó, valószínűleg mutál, vagy valami, de akkor is. A leányzó sóhajtott. Legszívesebben lelécelt volna Kamillával együtt, és a konyhában ettek volna valami fincsi sütit. De azért ő is érzi, hogy ez nem lenne szép húzás.*
 - Ó, igazából fogalmam sincs, vagy ezer éve vettem - *válaszol. Kicsit furcsállja a kérdést. A legtöbb srác általában magasról tesz a lányok ruháira, ő meg... Nem érti miért.*
 - Anna vagyok - *mutatkozik be. Próbál mosolyt varázsolni az arcára, ám csak egy grimasz lesz belőle.
Megvakarja tarkóját, majd rápillant:*
 - És... Öhm. Új vagy itt a kastélyban? - *kérdezi, ugyanis még sosem látta erre Levi-t.*
Utoljára módosította:Podmaniczky Anna, 2015. augusztus 22. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 22. 20:52 | Link

Levi Ferrari, és Annnuliiii  Love
-ruhaci-
- Michelle büntetése előtt -


Az, hogy már az egész akció gyökerestől változott meg, nem kifejezés. Kamilla nagy lelkesen eltervezte, hogy majd Annának megmutatja az éjszaka szült műalkotást meg minden, erre jött egy ilyen fiú vagy mi ez, és még a végén elveszi tőle Annát, az ő Annáját. Hogy Kamilla féltékeny lett volna a barátaira? Azokra az emberekre, akik közel állnak hozzájuk? Ááá, dehogyis, azért ha valaki közéjük mer állni, az jobb ha menekül, mert nemes egyszerűséggel úgy elátkozza, hogy az illető csak pisloghat jobbra balra. Felvonta fél szemöldökét, ahogy kissé kritikusan és enyhe ellenségeskedéssel szemeiben mérte végig a fiút. Nem sajátította ki Annát, és az ő kettőjük szívügye, hogy lesz-e valami a leányzó meg a fiúka között, de ha a háztárs el fogja hanyagolni a legjobb barátnőjét egy ilyen.. Szóval egy pasi miatt, akkor az a pasi jobban teszi, ha menekül, kézzel- lábbal, ahogy csak tud. Halkan felsóhajtott barátnője áradozását hallva. Viszont nem mondott semmit, neki ezt még elnézte. Szemei elkerekednek, mikor Levi szóba hozta a barna hajú leányzó felsőjét. Ilyet azért még nem hallott fiútól, legalábbis normális beállítottságú fiútól nem. Kissé féltve pillantott a mellette lévőre, remélve, hogy neki lassabban fog leesni, ám mikor szíve szerelme megszólalt, úgy tűnik ő is elég hamar rájött. Vagyis, nagyon úgy tűnt, hogy rájött. Kissé megkönnyebbült mosoly jelenik meg arcán, ahogy egyre jobban kezd biztos lenni sejtésében. Hogy ilyen témában mennyire volt gonosz? Ezt inkább ne részletezzük. Összefonva kezeit mellkasa előtt dőlt a kastély falának, ahogy most már sokkal barátságosabban nézett a jövevényre.
- Én meg Kamilla.- közölte Liváj kérdésére, majd az eget kezdte fürkészni. Anna arckifejezése.. Vicces volt. Nagyon, és alig állta meg, hogy ne nevesse el magát ott helyben, viszont ez elég sértő lehetett volna mindkettő számára, így hősiesen állta a sarat. Közben a saját ingét is piszkálta, azon gondolkodva, hogy a másik arra vajon miért nem kérdezett rá. Lehet, hogy nem tetszik neki? Bár az is lehetséges, elvégre nem lehet mindenkinek ugyan az az ízlése. 
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. augusztus 23. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Levi Ferrari
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 22. 22:21 | Link

Anna es Kamilla

A fiú egy elfojtott nevetéssel nyugtázza a megfagyott levegőt a három diák között. Levi elképesztően viccesnek találja a lányok hirtelen hangulatváltozását. A fiú legkedveltebb és egyben legidegesítőbb tulajdonsága az, hogy imád másokra hatni és kellemetlen helyzetbe hozni embereket.  ~ B*sszus Levi, ez a két virágszál mindjárt elájul. Milyen édesek. ~ Gondolja magában a két lányról. Miután Kamilla is bemutatkozott, Levi elereszt egy szívből jövő mosolyt.
- Valami rosszat mondtam Anna? - a fiú immáron normális, fiús hangján szólal meg. Magas, kényes hangját csak akkor használja, ha szarkasztikusan szeretne valakivel beszélni. Mikor legelsőnek meglátta a két lányt, szerette volna éreztetni velük, hogy barátságos köszönését csak magára erőltette, hátha a lányok elmennek onnan. Azonban azok után, hogy Annában gyarkolatilag egy világ zuhant össze, miután Levi megszólalt, a fiúnak felkeltette a két lány az érdeklődését.
- Igen, tegnap este érkeztem. - Mondja mosolyogva, majd lehuppan egy közeli fotelbe. Bal lábfejét jobb térdére helyezi, majd körülnéz, mintha azt akarná tudni, valaki figyeli-e.
- Kamilla. Szép név. Tetszik! - Levi elismerően vigyorog, majd lassan belenyúl a zsebébe valami után matatva. Egyszer csak előhúz egy kisebb méretű dobozt. A dobozból egy cigarettát emel a szájához, amit pálcájával egy pillanat alatt meg is gyújt. Nem szép dolog a dohányzás, Levi tudja ezt nagyon jól. A fiú nem menő szeretne lenni, sajátos okai vannak, miért dohányzik.
- Remélem, nem bánjátok. - Mondja a lányoknak két szívás között. - Ls ti, mióta vagytok itt? Tippelhetek, melyik házba tartoztok? - Kérdezi Levi egy cserfes vigyorral, miközben hamuzik egyet a tenyerébe. Akármennyire is hihetetlen, a fiú most barátságosan viselkedik, mármint saját magához képest.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2015. augusztus 24. 21:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. augusztus 23. 13:02 | Link

Liváj meg Kamilla

*Talán arcán tökéletesen látszódott, hogy mennyire meglepődött, mikor a srác kinyitotta a száját, s megszólalt. Annácska percekig abban a hitben élt, hogy egy álompasival van dolga. Összeomlott. Teljesen. Majd Kamilla összekaparja, de akkor is... A leányzó csalódott. Nagyon.*
 -Hogy mi? - *rázza meg a buksiját.* - Ó, nem, nem... Dehogy - *mosolyog elpirulva. Na ez gáz. Baromira gáz. Anna, jobb lenne, ha egy picikét jobban tudnád megjátszani magad. Most komolyan. Ennyire butus nem lehetsz... Látja, ahogyan Liváj kényelembe helyezi magát az egyik fotelbe. Úgy foglal helyet ott, mintha valami híres modell lenne. Ez a gyerek egyre furcsább. Anna is lecsüccsen a közeli ülőhelyre, s azt nézi miket csinálsz a srác.*
 - Izé.. Dehogyis - *rázza meg a fejét Anna, holott rendkívülien idegesít, ha valaki dohányzik előtte. Olyan büdös, káros meg minden. Minek kell cigizni? Akkora hülyeség...*
 - Én lassan két éve itt vagyok - *mondja, majd összevonja a szemöldökét. Ugyanis Liváj a kezébe hamuzik. Anna a tarkóját vakarássza. Most őszintén... ez nem fáj neki? Vagy valami. Mindegy, inkább úgy tesz, mintha meg sem történt volna.*
 - Na, tippelj - *szólal meg a leányzó, s kényelmesebben helyezkedik el a fotelben. Lábát felhúzza, arcát térdére rakja, s úgy figyeli a többieket.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 28 29 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint