28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lizbeth Parlay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 21. 19:06 | Link

Teresa Williams


Még csak most bukott alá a nap, már is azon jár az eszem, hogy hagynom kellene az eddigi elfoglaltságomat, és megindulnom a kacskaringós folyosók egyikén. Azt a maradék időt, ami hátra van a napból – vagy amíg ki nem fekszem – hasznosan kellene eltöltenem. Már látom magamon, ahogyan tükörbe nézek, hogy szemeim környékét ellepték a kialvatlanság kesernyés vonalai. Sokszor mondták már nekem, hogy többet is alhatnék, de ha egyszer folyvást az otthoni dolgokon jár az eszem, akkor nincs mit tenni. Lefoglalhatom elmémet bizonyos olvasmányokkal, viszont azok sem lehetnek túlságosan kielégítőek, ha egyszerűen a levegőre vágyom. Némi honvágyam támadt Itália felé. Szinte az orromban érzem a mesés utcák kalandos zeg-zugait, vagy az antik kereskedés porát, aminek közepén mindig találtam valamit, ami elragadott néhány órára. Sosem voltam egy minta gyerek, legalább is abban a tekintetben, hogy a neveltetés mellett kényszeres tanulási ösztönökkel ruházott fel a természet. Ettől lettem olyan magányos, némiképpen pedig csendes alkat is. Egyetlen barátom egy papagáj volt, akit a zord körülményeknek köszönhetően kénytelen voltam otthon hagyni. Talán ez okozhatja a bennem tátongó űrt?
Sóhajtok egyet, s úgy találom most már ideje tényleg elindulnom ideiglenes lakhelyemről. A hidegre való tekintettel egy elegáns szövetkabátot veszek fel az egyenruhámra, majd egy könyv társaságában megindulok. Elég csak a folyosóra lépnem, hogy lássam, ezzel az esti sétával nem vagyok egyedül. Számtalan korombeli és nálam nagyobb évfolyamokba járókat pillanthatok meg, ahogyan haladok előre a kisebb tömegben. Nem mondanám biztosan, de valószínűleg ők is csak a maguk útját keresik ezekben a szürke hétköznapokban. De még mielőtt túlságosan pozitív véleményt gyártanék a helyiekről, azért akaratlanul elér olyasmi is, amivel nem tudok egyetérteni. Egy-egy sarokból kelletlen zajongást, vagy az intelligencia legkisebb fokával szembesülhetek. Nem igazán tudok úgy elmenni mellettük, hogy egyetértenék velük, még akkor sem, ha némelyikük kíváncsi tekintetére lehetek figyelmes. Véletlen találkozó tekintetemből ugyanis megvetést és közömbösséget fedezhetnek fel, mivel ebben én egyáltalán nem leszek társ. Más diáknak a szívatása az én szememben nem tartozik az elfogadható tények közé. Bár még csak pár hete érkeztem, erre valószínűleg már is szerezhetek magamnak néhány olyan ellenséget, akikkel majd úgyis elbánok az évek folyamán. Lemondóan sóhajtok eme sötét gondolatokra, s egészen különleges módon sikerül már most eltévednem ebben a hatalmas kastélyban. Azt hiszem, legközelebb nem ártana beszereznem egy térképet, még mielőtt kalandozásra szánom magam.
Kilépek tehát a kétszárnyú ajtón, s egy csendes erkélyen kötök ki, ahol azért ilyenkor már nincsenek olyan sokan. Hideg levegő hamar meg-megsimítja halovány kontrasztokkal megfestett bőröm, kicsit bele is borzongok a télies időjárásba. Kimért lépésekkel közelítem meg az erkély korlátját, majd percekig a távolba tekintek. Egy megrendezett jövőt látok magam előtt, amiben pontosan úgy fogok cselekedni, ahogyan azt elvárják tőlem. De kérdem én; kielégítő lesz majd nekem? Nem panaszkodhatok, jó családból és jó helyzetből jöttem, mégis amit kívánnak tőlem, az valahogy letargiába borít. Ámbár nem fordulhatok örökké önön magányom szürkeségébe, haladnom kell a megvalósítások felé; vagy legalábbis törekedni arra. Keresek egy üres asztalt és leülök az előtte található székre. Könyvemet kiteszem az asztalra, majd kitépek belőle egy lapot és pálcát rántok. Ha elakarom ugyanis foglalni magam, akkor remek hely ez egy kis gyakorlásra. Majd az időnként feltámadó gyenge szél tesz arról, hogy a lebegtető bűbáj ne legyen olyan könnyű. Mindig is érdekelt ugyanis, hogy szélben mennyire lehet hatékonyan megidézni egy ilyen bűbájt; most legalább van időm és helyem kipróbálni mindezt. Eleinte viszonylag még jól is megy, aztán az egyik nagyobb szélben elakad a papír és eltalálok vele valakit. Kellemetlenül húzom el számat e jelenetre, majd felkelek és oda lépek a lányhoz.
- Üdv, visszakaphatnám azt a lapot? – Komoly, kissé hűvösen csillanó szürke szemeimet nem félek az övéibe fúrni anélkül, hogy bocsánatot kérnék az incidens miatt. Nem hiszek ugyanis sem a bocsánat kérésekben, sem abban, hogy ezzel bárkit megbántottam volna. Határozottan állok meg a lánytól alig két méterre, aki ha nem olyan vak, mint azt gondolnám, akkor könnyedén rájön, hogy egy rellonossal van dolga.
Utoljára módosította:Lizbeth Parlay, 2014. november 21. 19:07
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
KARANTÉN


Melankolikus emo-punk, bal-balfal pálcikaember
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2061
Írta: 2014. november 23. 11:29 | Link

                          Catherine Alexis Rawen

Igaza volt. Mindketten jól szórakoztunk, és ez volt a lényeg. Kicsalingáztunk a teremből és azt hiszem véletlenül nekimentem valakinek. Miután elsütöttem egy bocsánat féleséget, végre valahára sikerült kijutnunk a teremből. Eléggé megkönnyebbültem, mikor becsukódott mögöttem az ajtó. A zaj elhalkult, és végre tudtunk normál hangerővel is társalogni.
-Végre...-sóhajtottam fel én is. A rellonos lány rám pillantott, majd a kijárat felé lépett, de valamilyen -fogalmam sincs milyen- elgondolásból visszafordult.
-Nekem sem biztos tenne jót egy rövid ujjas séta.-gondolkodtam el a dolgon.
-Remek ötlet. Úgy sem jártam még arra.-helyeseltem az erkélyes ötletre.
-Akkor én is elszaladok egy pulcsiért!-kiáltottam utána, de a lány már rég eltűnt a sarok mögött. Ráébredtem, hogy nincs vesztegetni való időm. Rohantam is a hálókörlet felé. A Navine kastélyszárnyának küszöbében azonban -már sokadik alkalommal- sikerült megbotlanom, azonban egy gyors cigánykerék megmentett a fájdalomtól.
-Mázli, hogy gyakoroltam.-mondtam elégedetten. Felkaptam a fekete-fehér csíkos, halálfejes pulóverem, és rohantam vissza. Még a sminket is sikerült levakarnom az arcomról. A pulcsimmal, és a szemüvegemmel a kezemben rohantam vissza a nagyterem elé. Kivételesen gyorsan odaértem, így volt időm kilihegni magam. Egy perc sem telt bele, megérkezett Cathy.
-Igen.-adtam szűk szavú választ. Megpróbáltam lépést tartani a lánnyal, ami sikerült is. Amikor odaértünk, kinyitottam előtte az ajtót, és befelé tessékeltem, persze csak mértékkel, mert a világért sem akarnék bukónak tűnni senki előtt, pláne nem Cathy előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. december 1. 18:41 | Link

Grace Erin Green


Éppen hatalmas felfedezéseken esett túl, a trutyi ott van a kezében, és ez az, ami igazán izgalmassá teheti majd lekövetkező napjait. Táncoló virágokat csinált! Ő, egyedül! És másnak talán nem lenne olyan nagy dolog, de ha a növényeknek is lesz tőle ritmusérzéke, neki még milyen lesz... bár az ízét nem tudja milyen, lehet, hogy meg se tudja inni, de ezen segít majd egy kis vanília vagy kókusz esszenciával vagy ilyesmivel, pont jó lesz arra.
Abbahagyja a dobolást, a növények csendben megállnak, ami jó jel, le lehet állítani a folyamatot. Sóhajt is egyet, elégedett vigyorral szemléli az üveget. Azonban amikor felpillant egy elég kialvatlannak tűnő, szétcsúszott, morcos, érdektelen lány áll ott, szerencsétlen meg is riad. Hirtelen nagy kerek szemekkel néz rá, kicsit össze is rezzen, majd elejti az üveget.
- Eeeehw! - Állapítja meg, ahogy a zöld trutyi végigfolyik az egyik kedvenc cipőjén, grimaszolva nézi, majd harcias tekintettel pillant a lányra. De hamar elkapja a tekintetét, vissza a bájitalra. A trutyija... ott folyik a trutyija... a kincset érő, táncos trutyija! Hát ezt biztosan nem hagyhatja csak úgy szó nélkül.
- Nézd meg, mit csináltál! - Mutat végig, ráadásul a cipőjét is úgy szereti, nem hiszi, hogy le tudja majd szedni, és már most sajnálja. Már pattan is fel, hogy beolvasson a lánynak. Noha vajmi kevéssé az ő hibája ami történt, jelenleg ő az egyetlen, akire mérges lehet, mert ahhoz, hogy magára haragudjon, bizony túl hiú.
- Cicuskám, mégis mit csinálsz te itt? Nem mondták még neked, hogy a goth stílus már nem menő? Vagy te is vámpír vagy? Jaj, bocs, ezt a poént már ellőtték... - Sóhajtja, ahogy visszagondol a Dénával való találkozásra. Ő is hasonlóan megviseltnek nézett ki, igaz a ruhatára is sötét volt, mások számára ijesztőnek hatott volna. Ám Gabrielle szemével ez ízléstelen volt. Grace nem az, csupán csak bűnbak, de most mégis minden rossz rajta.
Viszont nem várt fordulat következik be, vékony kis hangjának "csodálatos dallamára" a bájital működésbe lép. A cipői, a drágák önálló életre kelnek és ahogy mondja a magáét, és dobolni kezdenek. Furán, szemöldökeit emelve néz le, de úgy dönt, nem is törődik vele egyelőre. Szarvas hiba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
Mestertanonc Tanár


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 350
Összes hsz: 2175
Írta: 2014. december 1. 22:48 | Link

Gabrielle Campo


Mikor a nyugalom reményével érkeztem az erkélyre, hogy én itt bizony most lenyugszom, azt hiszem, hogy egy kicsit elszámítottam magamat. Társaságom akadt ugyanis, egy nagyon szőke főnix személyében. Egy ideig próbáltam őt kizárni a tudatomból, hogy nem fogok vele törődni, de aztán nem hagyta a kis szöszi. Amikor felé pillantottam, a lány összerezzent, sőt még az üveget is leejtette, amiben az az undorító trutymó volt. És még ő Eridonos? Nem úgy volt, hogy az Eridonosok nagyon bátrak és nem ijednek meg, meg ilyenek? Ch, marketingesek... Ezekben sem lehet már megbízni. A trutyi beterítette a lány nem túl szimpatikus cipőjét, nekem pedig felszaladt a szemöldököm, ugyanis a kis plázacica azonnal haragos pillantásokkal kezdett el bombázni. Oh, hát persze... Most jön az, hogy ő a legalapvetőbb emberi tulajdonságra, az egoizmusra fog támaszkodni, mert csakis kizárólag ÉN lehetek a hibás abban, hogy elejtette a nyamvadt edénykéjét. Az nem lehet, hogy ő fogta rosszul, áááá nem... A magas, irritáló hangján persze rögtön ki is fakadt, hogy nézzem meg, mit csináltam, mire megvetően elmosolyodtam, de nem kaptam a fülemhez a kezemet. Pedig az inger megvolt rá, hogy a sértő akusztikától óvjam a dobhártyáimat, mégsem tettem meg. Az nem lett volna túl előkelő. Felpattant és felém indult, láthatóan úgy felfújva magát, mint egy karácsonyi pulyka, ami alapvetően muris látvány.
- Oh, mint látom bivalyok vagy vaddisznók is vannak a családfádban, mert ezt az előkelő csörtetést máshonnan nem nagyon lehetett örökölni... - jegyeztem meg kedves mosollyal, ahogy a lány egyre közelebb került. Szerencséje volt, hogy semleges hangulatban kapott el, mert ha rossz kedvem lett volna, már biztosan gyakorolnék rajta valamiféle varázslatot. Most viszont még igyekeztem nem felhúzni magamat annyira. Azonban a drága kis beszéde után már biztos voltam benne, hogy ha nem védné bűbáj ezt az erkélyt, a lány már zuhanna vagy földet is ért volna talán. Kezdte a tűrőképességeimet feszegetni, viszont a tőlem telhető leghiggadtabb hangon szóltam hozzá.
- Na, most szépen idehallgass, te anyuci szőke elkényeztetett plázacicája. Először is nem vagyok a cicád, sem neked, sem senki másnak és ha ezt még egyszer kiejted a szádon, azt csúnyán megbánod. - kezdtem még szinte nyugodtan. Sajnos csak szinte, mert kezdett felhúzni a kis pláza... nem mondok inkább semmit - Bocs, de rohadtul hidegen hagy a véleményed, mert ha úgy szeretnék kinézni, mint aki az utcasarkon strihel, akkor kérnék tőled tanácsot. Te láthatóan szakavatott vagy a dologban.
Igen kezdett egy kicsit felzaklatni a dolog, mert alapjáraton senkit nem szoktam csak úgy le ribizlizni. Most viszont nem tudott érdekelni a kicsilány lelkivilága, mert belém kötött, holott én semmit nem csináltam és az ilyet nem nagyon tudtam tolerálni. Ami azt illeti, nem is akartam.
- Szóval nagyon gyorsan kattanj le rólam kisanyám, mert lehet, hogy te éppen menstruálsz, de ne rajtam vezesd le, mert nem vagyok a haverod! - zártam le ezzel a hozzá intézett szavaimat és kikerülve őt, meg a trutymóját az ajtó felé indultam. Semmi kedvem nem volt itt időzni tovább, épp eléggé felbosszantott már a kis szőke.  Meg a táncoló cipője.
- Legközelebb ha kiosztasz valakit, másik cipőt vegyél fel, nem vagy túl fenyegető, így, táncikálva... na nem mintha amúgy az lennél a negyven kilóddal.
Hát igen, sosem volt bajom azzal, aki vékony, de azért nevetségesnek tartottam, hogy itt pattog nekem. Simán el tudtam volna roppantani, mint egy ropit, a kviddicsnek hála. Egyelőre azonban itt még nem tartottam, ott hogy itt hagyom, sokkal inkább.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. december 1. 22:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 19. 18:09 | Link

Mat Filips
A Halloween-i bál után...

Mattel nagyon jól éreztem magam, hiszen a legcukibb srác volt, akit eddig megismertem. Jó volt vele szórakozni és ahogy láttam ő is jól érzi magát velem. Persze reméltem is, hogy így lesz a dolog. Megbeszéltük, hogy nem lenne tanácsos kint ezekben a ruhában futkosni, így mind a ketten elfutottunk egy melegebb felsőért. Mire visszasiettem, addigra Matt drága már ott várt, ezért egy kicsit elszégyelltem magam a lassúságomért. Persze sietősen odamentem hozzá, majd szusszantam egy kicsit a falnak dőlve, mielőtt megszólaltam volna. Néha elgondolkodtam rajta, hogy esetleg futhatnék reggelente egy keveset, mert úgy formában lehetnék. Jó, sportolok, mert a kviddics is egy sport, de futni nem nagyon tudok hosszú távon, így jót tenne a reggeli mozgás. Kiötlöttem, hogy mi lenne, ha felmennénk az Erkélyre és a drága persze benne volt, ezért el is indultam vele. Együtt sétáltunk, de egyikünk sem szólt egy szót sem, így volt időm gondolkodni és kiszellőztetni a fejem. A bálon olyan nagy volt a hangzavar, itt pedig a csend szinte tapintható volt. Mat volt olyan kedves, hogy amikor odaértünk betessékelt az ajtón, így megajándékoztam egy mosollyal a fiút. Kint körbepillantottam és összébb húztam magamon a felsőt, mert egy kicsit még így is éreztem a hideget. Persze, ha nem lett volna rajtam, akkor ez az egész sokkal rosszabb lett volna és itt vacognék neki,.
- Ez gyönyörű... - néztem el a távolba a korláthoz sétálva csodáltam táj szépségét. Még sosem jöttem fel ide, pedig terveztem, de így, az este befejezéseként egy remek dolog volt. A korlátnak dőltem egy kicsit és ellesem a falu felé, ahol láttam a fényeket, amelyek a házak ablakain szűrődtek ki. Az egész olyan tökéletesnek tűnt, hogy most először éreztem úgy magam, hogy nem hiányzik a családom, mert mindenem megvan itt, amire szükségem lehet. Barátok, Testvér és még rengeteg diák, akiket megismerhetek. Alig vártam, hogy jobban beilleszkedhessek közéjük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
KARANTÉN


Melankolikus emo-punk, bal-balfal pálcikaember
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2061
Írta: 2014. december 19. 19:40 | Link

                        Catherine Alexis Rawen
                              A buli utáni percek...

Annyira örülök, hogy megismerhettem Cathy-t! Kedves, okos, figyelmes. Amikor kiléptünk a bálterem ajtaján, órák óta végre a fülem fellélegezhetett, hogy nem kell hallókészülék gazdája, vagyis jómagam számára. Megtanácskoztuk, hogy egészségügyi szemszögből nem lenne tanácsos a réten mászkálnunk, ezért demokratikus módon az erkély mellett döntöttünk, mint az este folytatásának helyszíne. De mivel ez is kívül esett a meleg helyek listájától, hát mindketten elszaladtunk egy kabátféleségért, ami nekem különösen jól jött, hisz sikerült levakarnom magamról a sugar-skull sminket. Szerény véleményem szerint soha nem fogom megérteni, hogy tudtam előbb visszaérni a bálterem elé, mint a rellonos lány, de mindenesetre sikerült. Amíg el nem értük a kitűzött célt, egy mukkot nem szóltunk egymáshoz, ami azért is esett jól, hogy kissé lecsillapodjunk lelkileg. Amint odaértünk, kinyitottam a hölgyemény előtt az ajtót, elvégre ezt illik, vagy nem? A gesztusért cserébe a lány egy mosollyal ajándékozott meg, amit persze viszonoztam. Kiléptünk, engem pedig szinte pofán csapott a hideg, ezért ráhúztam fél tenyeremre a pulóverem ujját. Cathy-t elbűvölte a táj szépsége. Engem sem hagyott hidegen a naplemente látványa. A sárga, vörös, a rózsaszín és a sötétkék élénk játéka az ég játszóterén.
-Az biztos...-tekintettem át a tájat lencséim mögül.-Figyelj, mutatok egy trükköt.-vettem fel egy titokzatos mosolyt. Bal kezemet a hátam mögé tettem, a jobbommal pedig a magasban csettintettem, majd a hátam mögül előhúztam egy rózsaszínű tulipánt.
-Ez a tiéd.-nyújtottam a lány felé a gyönge kis növényt. Na, ezért nem volt fölösleges a mugli bűvésztrükkök tanulása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
Márton Teofil
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 31. 17:28 | Link

Norcsi

Mióta a Bagolykőbe érkeztem, rengeteg időmet felette a beköltözés és beilleszkedés. Anyám szerint kiskoromtól kezdve könnyen megszoktam a területváltást. Mondjuk Bogolyfalvából sosem költöztünk el.
Mikor Norina megtudta, hogy átiratkoztam a Bagolykőbe, teljesen odavolt. Annyira szeretem. Furcsa belegondolni, hogy egészen pelenkás korunk óta barátok vagyunk, és most már nem csak azok.
Kevés időt töltöttünk együtt, mióta megérkeztem, úgyhogy minél hamarabb kettesben akartam maradni vele. Meg is üzentem neki bagolyban, hogy az erkélyen találkozzunk. Ez végülis egy meghitt hely.
Körülnéztem, és örültem, hogy nem volt itt senki. Így könnyebben elkészülhettem.
Elhelyeztem az utolsó gyertyát is az asztalon. Mindenhol gyertyák voltak. Az asztalon, a korláton, a padlón. Már csak remélhettem, hogy nem fog lángra kapni valami.
Izgatott voltam. Alig vártam, hogy együtt tölthessünk egy estét. Úgy terveztem, hogy nem is megyünk le vacsorázni a Nagyterembe. A konyháról a manók örömmel adtak két tányér ételt, és talán nem is lesz feltűnő ha két diák nincs ott az asztalnál...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. január 4. 15:19 | Link

Teo


Alig vártam már, hogy találkozzak Teóval. Mióta Bogolyfavában éltem, elválaszthatatlanok voltunk, mostanság azonban... másképp vagyunk elválaszthatatlanok.
Lassan lépkedtem végig a folyosókon, kiélvezve az izgalmat, hogy újra láthatom.
Még délelőtt érkezett a bagoly, hogy várni fog az Erkélyen. A szívem majd' kiugrott a helyéről. A folyosón végig ablakok voltak kitárva, így a hideg szél mardosta a bőrömet.
Végre befordultam a megfelelő sarkon, és apró fényecskéket láttam meg az üvegen keresztül. Gyertyák fényét. Elmosolyodtam. Teo mindig is romantikus típus volt.
Kiléptem az erkélyre, Ő pedig ott ült. A gyertyák megvilágították az arcát, árnyékot vetve a falra.
- Jó estét, uram. Szabad az a hely?- mosolyogtam és a mellette álló fotelre böktem az ujjammal.
Meg se várva a válaszát, közelebb léptem hozzá, várva, hogy felálljon, és átöleljen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Márton Teofil
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 11. 12:30 | Link

Norcsi


Nem vártam sokat. Norina mindig pontos volt.
Még emlékszem, pontosan mikor is szerettem bele. Hogy is felejthetném el?
Mindig elbűvölően csinos volt, ugyanakkor makacs, de elképesztően intelligens.
Elmosolyodtam amikor megláttam, aztán a komolyság maszkját erőltettem az arcomra.
- Kisasszony- vettem el apró, fehér kezét.
Meghajoltam, és csókot nyomtam a kézfejére.
- Örömömre szolgálna, ha velem tartana ma este.- mutattam körbe az erkély kidíszített zugaira.
Megfordítottam a lányt, hogy a háta a mellkasomnak nyomuljon. Apró csókot nyomtam a nyakára és végigsimítottam a karján, megállapodva a kezén. A sajátomat az övére kulcsoltam, és visszafordítottam szembe magammal.
Az erkély egyik sarkából halk zene vette kezdetét, én pedig meghajoltam a hölgyem előtt.
- Szabad egy táncra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. január 18. 20:46 | Link


Dehlya

Ruha

Szép reggel van, még ugyan mindig havazik és hideg van, de akkor is szép a reggel. Jó lenne most kint iszogatni egy forró kakaót. Hallottam, hogy valahol van egy erkély, azt hiszem a Déli szárnyban. Elmondták mikor idejöttem, de nagyon nem szoktam figyelni ilyenkor. Miért is ne figyelnék? Nehogy véletlenül odataláljak bárhova is akadálymentesen. Neem... jó nekem úgy, ha előtte hatszor eltévedek, vagy oda se találok, mert feladom. Anélkül nem lenne értelme bárhová is elindulni, nem igaz? Azért készíthettek volna valami térképet az olyan idiótáknak, mint amilyen én vagyok. Mert hát miért ne...
Felöltöztem és elindultam a Déli szárny felé. Azt sem tudom, hogy az emeleten van vagy a földszinten... Na mindegy, elindulok a folyosón, úgy sincs messze a klubhelyiségtől. Valamerre majd csak megtalálom. Biztos feltűnő lesz, mert gondolom beáramlik majd a fény kintről a folyosóra. Na mindegy, sétáljunk tovább... Kezemben a pohár forró kakaóval óvatosan sétáltam végig a folyosón. Á, meg is van! Kinyitottam az ajtót, majd körülnéztem. Gyönyörű volt maga az egész erkély. Tele azzal a rengeteg növénnyel, olyan friss és üdítő hangulata volt annak ellenére, hogy majd meg lehetett fagyni odakint. Leraktam a bögrémet, majd kinéztem a korláton. Onnan egész Bogolyfalvát be lehetett látni. Elámulva a csodálattól, lassan és biztosan leültem a bögrém elé, majd bámultam tovább a tájat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dandellion Masson
INAKTÍV


Dehlya Masson
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 79
Írta: 2015. január 19. 15:10 | Link

Lucy
Ruha

Sétáló kedvem van. Fogalmam sincs, hogy miért, de az van. Mert miért ne lenne? Gyorsan felkapok valamit és elindulok. Ahogy elindulok a folyosókon eszembe jut,hogy állítólag van valahol itt egy erkély. Gondoltam kinézek egy kicsit, ha már nincs jobb dolgom. Emlékszem, hogy valami olyasmit mondtak, hogy valahol a déli szárny ...... első szintjén van?
Mindegy, arra veszem az irányt. Ha nem ott van akkor majd legfeljebb megkérdezek valakit. Mire felérek teljesen kifáradok. Nagyon nem vagyok egy ideje a formámban. Pedig nem is volt olyan sok lépcső. De nagyon megörülök amikor meglátom az erkély csodaszép ajtóit. Óvatosan lenyomom a kissé langyos kilincset és "átlibbenek" az ajtón. A hideg levegő hamar megcsap, így kicsit megrezzenek, de aztán lassan megszokom. Mikor megfordulok észre veszem, hogy nem vagyok egyedűl.
- Szia - köszönök oda bárki is az, ismerkedek.
- Neked is olyan "kukkantsunk ki az erkélyről"kedved támaaaaaaaaaaa- Erős fájdalom nyilal a bal lábamba. Azt hiszem beleütköztem egy székbe.
- Aú Aú Aú Aú Aú - ugrálok jobb lábamon. Nagyon sajog, de lassan múlik a fájdalom. Miért vagyok ilyen ügyetlen? Állandóan összetöröm magamat. Ha akad egy eset, hogy valaki összetörje magát az biztos én leszek.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2015. február 7. 08:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha két ajtó közül kell választani, menj a falnak
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. január 19. 18:52 | Link

Dehlya

Pár percig elcsodálkozva néztem a környéket, majd belekortyoltam a kakaómba. Még mindig ugyanolyan jó forró és finom volt, mint mikor kihoztam a klubhelyiségből. Alig hogy leraktam a bögrémet, már nyitódott is az ajtó. Egy ismerős arcot pillantottam meg. Dehlya volt az, akit véletlenül még a karácsonyi vásáron fellöktem, mert "szaladtam" a süti felé. Mielőtt én köszönhettem volna, ő már megelőzött és megtette helyettem. Nem baj, akkor majd most.
- Szia Dehlya! - mosolyogtam rá. Látom ő is most jár itt először. Hiszen annyira nézi ő is a tájat és magát az erkélyt. Tényleg szép látvány. Ha máskor jövök ide, akkor is úgy fogom nézni, mint most. Hiszen ezzel a látvánnyal nem lehet betelni. Persze, vannak szép helyek, de nem tudom. Ez valahogy mégis az egyik legszebb. Még a suli hangulatát is feldobja. Úgy érzem, ide még többször is fogok jönni. Belekortyoltam a kakaóba. Még jó hogy így tettem, ugyanis ha most nem fogom meg, akkor az egész a fehér nadrágomra ömlött volna... Dehlya beleütközött az egyik székbe, ezáltal az asztal is megbillent egy kicsit. Bár ahogy elnézem, most nem nagyon örül.
- Jól vagy? - kérdezem a lábát fájlaló lánytól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dandellion Masson
INAKTÍV


Dehlya Masson
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 79
Írta: 2015. január 20. 23:15 | Link

Lucy

- Igen, persze, jól vagyok - mondom Lucy-nak, bár még kissé fájlalom közben a lábamat.
- Mindig ez van, állandóan összetöröm magam. Szerintem túlságosan sokat nézek fölfelé. Lehet,hogy inkább a lábam elé kellene néznem - filózom el szavaimon,miközben próbálok valahogy ügyetlenkedve vissza tenni mindent a helyére. Először a széket, majd magamat, meg satöbbi-satöbbi.
- Rég láttalak - mutatok rá. Ez igaz is. Nem láttam vagy egy vagy két.....áááááá nem számolom inkább.
- Hogy-hogy itt és nem ..... Tudod Angliában? - beccengetek néha a fejemmel ide-oda, miközben kíváncsian hallgatom. Tényleg nem tudom, hogy mi a ,,story"-ja ezzel kapcsolatban. Ismerem, de azért annyira mégsem. Úgyhogy érdekel.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2015. február 7. 08:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha két ajtó közül kell választani, menj a falnak
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. január 23. 07:10 | Link

Dehlya

Ó, akkor rendben. Nem ülsz le? - mutatok a mellettem levő székre.
Elmosolyodom. Folyton összetöri magát, ez annyira ismerős. Persze csak ha éppen valami másra koncentrálok nagyon. Mint a sütiknél amikor véletlenül szegény Dehlyát fellöktem és vele együtt én is elestem.
- Hát igen, már egy jó ideje nem találkoztunk. - mondtam. Igazából jó egy olyan emberrel beszélni itt a suliban, akivel van egy kis közös múltatok. Ugyanis nem kell elmagyarázni egy csomó mindent amit mások nem érthetnek.
- Úgy érted, miért ide jöttem? Tudod, Lola a legjobb barátnőm elköltözött. Én pedig addig könyörögtem anyáéknak, amíg sikerült ideköltöznünk. Közben kiderült hogy apa ágáról varázsló vagyok, így ide jöttem. - válaszoltam. - Na és te Dehlya?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Laurena Aquamarine
INAKTÍV


Levitás-mamiprefi ^^
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 3182
Írta: 2015. február 13. 22:34 | Link

Egerszegi Nina Viktória Angel


Áh, a Bagolykő. Újra...ugyanis Laurena már majdnem fél éve végzett az iskolával, azóta pedig járja a világot és mindenféle varázskurzusokon és konzultációkon vesz részt. Ezt szó szerint kell érteni, ugyanis három kontinens négy országának öt továbbképzését végezte el kevesebb, mint hat hónap alatt. Kell ám a tanulás, szükség van további ismeretekre és tapasztalatokra, hogy elérhesse majd a mára már félig titkos álmát. No meg hát a mágustanoda elvégzése nem mindig a vég, sokan döntenek úgy, hogy továbbtanulnak még valahol például külföldön.
Lau az elmúlt másfél hónapot éppen Ecuadorban töltötte, azon csodás helyek egyikén, ahová már nagyon régóta elszeretett volna jutni. Amint rátalált erre a mágiaügyi mesterkonzultációra, amit világhírű varázslók és kiváló professzorok tartanak mindig valami érdekes helyen, egyből beadta jelentkezését és rövid időn belül jött is a válasz, hogy szívesen látják a leányzót, eddigi képzettségei alapján megfelel a részvételi elvárásoknak. Eddig nagyon tetszik neki a dolog, erre a hétre pedig adtak neki egy kis szünetet, elég komolyak és nagyon fárasztóak az ilyen konferenciák, aztán majd jövőhéten folytatódik, lassan le is zárul ez is.
Nagyon jól jött neki ez a kis szabadság, ugyanis az anyukájának két nappal ezelőtt volt egy hatalmas divatbemutatója Párizsban, amit semmiképpen sem akart kihagyni. Elég fontos rendezvény, sokat jelent a család támogatása, no meg persze a leányzó is imádja a divatot, édesanyja munkái pedig csodálatosak, minden varázsló ás mugli odavan értük.  Aztán ha már úgyis a közelben volt, hónapok óta először, gondolta beugrik kicsit a magyar mágustanodába, ahol az elmúlt hét évét töltötte. Körülnéz, beköszön a régen látott barátainak, meg ilyesmik.
Amint megérkezett, a kedvenc helye felé vette az irányt a déli szárny első szintjére, hogy nosztalgiázzon egy jót, összeszedje gondolatait és hogy megpihenjen kicsit egy kényelmes ülőhelyen, mert fárasztó napja volt ma amúgy. No és mi más is lehetne ez, ha nem az erkély?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Close your eyes, make a wish and blow out the candle-light ..."


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3842
Írta: 2015. február 14. 20:57 | Link

Laurena <3

Mindenképpen be kell néznem pár helyre ma, de még mielőtt ennek nekilátnék, szívok egy kis friss levegőt. Páratlan módon a kastélyban töltöttem az éjszakát, minek köszönhetően most a friss levegő nem a kastélyba történő sétát fedi, sokkal inkább az erkélyen való ácsorgást. Mert én már bizony ott ácsorgok, forró kávéval a kezemben, amit óvatosan kortyolgatok.
Gondolkodom. Mert bizony nekem, másokkal ellentétben van min. Végzek, most már hivatalosan végzek, illetve végeztem. Ebben az évben már nem volt tantárgyam, hobbiból beültem egy-két helyre, de inkább csak az Edictum miatt maradtam. Innentől kezdve nem leszek többé diák, ami roppant furcsa érzés. A vizsgaidőszak is megkezdődött, tulajdonképpen a farsangi bállal. Igaz, maradok Adammel az Edi élén, nem szándékszom megszabadulni a pozíciómtól, de innentől kezdve már nem lesz ugyanaz. Fáradt sóhajjal nyugtázom, hogy pocsék helyzet az egész.
Aztán itt van Dwayne is, akivel... Együtt vagyunk? Mert most elvileg együtt vagyunk. De gyakorlatilag? Nem tudom, az egész olyan fura. Eddig utáltam, most meg mellette kelek fel reggel... Ez abszurdum. Nagyot sóhajtok, mielőtt újabb korty gurulna le a torkomon. Aztán arra leszek figyelmes, hogy valaki kilép hozzám - bár ezt csak hangok alapján ítélem meg, hiszen az ajtónak háttal állok. Hátrafordulok és meglepettségemben igazából azt se tudom, mit mondjak. Végül inkább teljesen szembe kerülök az érkezővel és derűs mosoly jelenik meg arcomon.
- Laurena, te itt? - el sem hiszem. Mert hát, ismertük mi egymást. Nem voltunk soha világra szóló legjobb barátnők, de jóban voltunk, lehetett rá számítani, rám is, csak ő elment külföldre. Ez van. Az élet mindenkinek máshogy megy, nekem így, neki úgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Laurena Aquamarine
INAKTÍV


Levitás-mamiprefi ^^
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 3182
Írta: 2015. február 15. 00:53 | Link

Legcukibb Nina <3<3<3

Hát pontosan az erkély, a déli szárny legeslegjobb része, csodálatos, nyugodt, lenyűgöző kilátással, barátságos környezetben. Elég sokak számára kedvelt hely, reméli a drága Lau leányzó, hogy nem lesz tele és legalább egy szabad asztallal rendelkezik a helyiség. Egy tavaszi összejövetel során egyszer annyian voltak, de olyan nagyon sokan és mégis mindenki befért, mint van az a mondás is, hogy "sok jó ember kis helyen is elfér", hát ez akkor nagyon megvalósult. Blanka, eridonos barátnője szülinapját ünnepelték a kastélyból azokkal, akik szeretik a piroskát, s mivel egy nagyon édes, cuki lánykáról volt szó, szép számban jelentek meg emberek. Zseniális volt a díszítés ekkor az erkélyen, színes lampionok, gyertyák, virágok, minden úgy, ahogyan egy kis ünneplésen illik. Fel is vetődött utána az ötlet, hogy maradhatna, mint dekoráció, de leszavazták, mert hogy így is elég szép így, ahogyan van. Igaz, ez tényleg igaz, van elég növény, meg minden, de hát azért na, egy kis változás sosem árt. No mindegy, lényegtelen, tényleg tökéletes.
Amikor kilépett az ajtón, körbenézett, meglepően tapasztalta, hogy azért van hely bőségesen. Ahogy utána továbbhaladt, egy nagyon ismerős lányt látott hátulról, aki rövid időn belül meg is fordult, Launak pedig teljesen elállt a lélegzete a meglepődöttségtől.
- Aztaaaa, Ninaaa? Drááágaaa Ninaaaa!!! - lépett oda hozzá gyorsan és egy hatalmas öleléssel üdvözölte a lányt.
Egerszegi Nina Viktória, a szép nevű, cuki, aranyos, rellonos lányka, akit úgy imád. Hű de régen látta már, ami bár nem meglepő, hiszen az exlevitás nem is tartózkodott még csak az országban sem. Elég régóta ismeri már Ninát, mondhatni elég jóban voltak, találkoztak párszor, mentek ide-oda, dolgoztak is együtt az Edictumban sokáig, csak Lau utolsó éve végén mér kilépett a szerkesztőségből, nem nagyon maradt rá ideje.
- Hát hogy vagy drága? Még mindig itt? Azt hittem te is elballagtál...Mi jót csinálsz, mi a helyzet erre mostanság, mesélj, mesélj... - mondogatta a lánynak, majd leállt, nehogy itt megijedjen és elfusson a sok kérdés hallatán.
Nem akarta ám letámadni, csak olyan régen volt már itt, minden érdekli, mik történnek, ami érthető azért. Nem nagyon tartotta a kapcsolatot senkivel mostanában sajnos, mármint azokkal, akik még  a kastélyban maradtak, úgyhogy nem csoda, hogy le van maradva kicsit.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Close your eyes, make a wish and blow out the candle-light ..."


Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2015. március 7. 16:16 | Link

Teo


Sajnos hamar letelt az időnk. Megvacsoráztunk és táncoltunk a halk dallamra. Az idő lehűlt, én pedig kezdtem fázni. Összességében jól telt a kis meglepetés, annak ellenére, hogy tudtuk, ez az utolsó. Teo tegnap kapta az értesítést bagolyban, hogy az édesapját külföldre küldték dolgozni, és az egész család utazik. Persze a hangulatra rányomta a bélyeget, de mégsem akartunk köszönés nélkül elválni.
- Mi lesz velünk ezután?- kérdeztem.
Persze tudtam mit fog válaszolni. A távkapcsolatok sosem működnek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Navinés Nagyfiú
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2015. április 2. 19:39 | Link

-- A kisiparos csokigyáros Cheesy --


A kastély kövei nagyokat nyögnek egy igencsak súlyos test tömege alatt, majd ugyanekkora megkönnyebbült sóhajt hallatnak, mikor a cseppet sem kisméretű tulajdonos átteszi a lábát egy másik kőlapra. Majd az egész folyamat kezdődik ismét előröl. Az óriás származású fiú már igencsak hozzászokott ahhoz, hogy még a masszívabb épületek is így reagálnak a közlekedésére, de még mindig fél, hogy bármiben kárt tesz. Félénken pillantgat egyik oldaláról a másikra, vizslatja, hogy vajon hányan bámulják meg a mellette elhaladó csekély számú diáktársakból. Hozzászokott már, hogy mindenhol csak nézik, és egyre csak nézik, ő meg ettől roppantul kellemetlenül érzi magát, mert szerinte a cirkuszi látványosságokat nem csodálják akkora hévvel, mint amivel őt szokták. De most csak kevesen pislantanak rá, ettől függetlenül szeretne minél hamarabb kikerülni a többiek látóköréből, és nem úgy érezni magát, mint egy múzeumbeli tárgy. Alig ismeri még a kastélyt, fogalma sincs arról, hogy hova mehetne, ahol nincsenek sokan, és még kellemesen is érzi magát. Így hát céltalanul bolyong a hatalmas épületben, ami már egy hete az otthona - legalább is annak kellene tekintse most egy ideig. Egyelőre még nem megy neki, hogy teljesen feldolgozza az életében beállt környezeti változást, de igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy minél gyorsabban, minél jobban érezze magát az új helyen.
Számolatlan mennyiségű ajtó és boltív mellett halad el, de egyiknél sem szállja meg a kényszer, hogy megnézze, mi van a másik oldalon. Végül a kastély déli részének emeletén akad rá a kétszárnyú ajtóra, amit végül kinyit, hogy átlépje a küszöböt és a másik oldalon megérkezzen valahová. A valahová kissé hűvös, de egészen kellemes kis erkélyféle hely, ami elnyeri a behemót ifjú tetszését. Óvatosan becsukja maga mögött az ajtót, és a korláthoz sétál, hogy onnan szemlélődjön.
Utoljára módosította:Matthew Bloomer, 2015. július 27. 21:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Ipari KitKat
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. április 2. 22:01 | Link

A nagyfiú Grin

A kastélyban sétafikáltam, szokás szerint céltalanul. Persze ez akkor sem zavart különösebben, legalább nem siettem sehova. Néhány diáktársammal leálltam cseverészni, és olyan érdekes témákat boncolgattunk, mint például hogyan lettem prefektus, vajon mitől van és honnan jön ez a recsegés, milyen lesz az új tanév, kik lesznek a kviddicses csapattagok, még az Edictumot is megvitattuk. Azonban pár percnél többet nem társalogtam senkivel, mindenki ment valahova, kihasználta azt a kevés időt, ami még hátravolt a tanév kezdete előtt. Én nem terveztem különösebben semmit, csupán egy jó beszélgetőpartner után kutattam. Tízpercnyi egyedüllét után rám tört a színtiszta unalom, arcomon látványos volt a szenvedés, ahogy az ilyenkor lenni szokott, és kész voltam arra, hogy a Fejetlenség Folyosójára, vagy a Harsogó Portrék Folyosójára menjek abban a reményben, hogy ott biztosan történik valami. Azonban, mielőtt még ténylegesen valamelyik felé kezdtem volna spurizni, halkan ugyan, de újra meghallottam a döngést. Hirtelen azt gondoltam, maga Godzilla, vagy egy T-Rex az, aki annyira unatkozik, mint én, és ezért lerombolja az iskolát. Vaaagy annyira magányos, hogy a mosdót keresi, ahol nyugodtan és kellőképpen kisírhatja magát. Félig a hangot, félig a belső érzékeimet követve a Déli szárny Első szintjére keveredtem. Beismerem, egy icipicit betojtam, mikor megpillantottam a csukódó ajtót, de végül arra jutottam, hogy még, ha valami szörny is vár rám a túloldalon, legalább hősi halált halok. Szinte láttam, ahogy az újságban a következő vezércikk lesz olvasható: „A rendkívül bátor, vakmerő Navinés lány, Caitlyn June Iparis a Mágustanodában lelte halálát, ahol utolsó leheletéig küzdött a szörnyűséges fenevaddal, mely egész Bogolyfalvát elpusztította volna. Ha az oroszlánszívű, merész és rettenthetetlen lányka nincs, mindennek és mindenkinek vége lenne. Szeretettel és mély csodálattal őrizzük szívünkben emlékét. Nyugodjék békében!”. Hm. Nem is lenne olyan rossz cikk. Csöndesen elmotyogtam magamban, hogy egy életem, egy halálom, majd, még mielőtt meggondoltam volna magam, egy hangos csatakiáltással berontottam az Erkélyre, futni kezdtem, és szembetaláltam magam egy… Na, álljon meg a menet, várjunk csak… - Kezdtem lassítani.
A korlátot ugyanis nem Godzilla, de nem is egy T-Rex támasztotta, hanem egy fiú. Egy hatalmas méretű fiú. Értetlenül meredtem a srácra, majd, tekintve, hogy egy kis helyiségben voltunk, és nem volt elég időm a lefékezéshez, nagy sebességgel rohantam bele szegénybe. Hát, ha szörnyet nem is, de valakit letámadtam.
- Úristen, bocsánat, ne haragudj! Tudod, azért törtem így rád, mert azt hittem, itt van Godzilla, vagy egy T-Rex. Annyira sajnálom, komolyan! Jól vagy, ugye? Kérlek mondd, hogy jól vagy! - Hadartam még mindig földön kiterülve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 2. 22:25 | Link



Hétvégéhez képest elég korán felébredtem és nem tudtam mit kezdeni magamma, ezért felfedező-útra indultam a kasélyban. Mindenféle kis apróságot magamra aggattam vagy a táskámba dobtam. Megint sok ékszer virítótt rajtam több, mint aminek kellett volna, de nem baj. Mmindig is ilyen voltam. Szerettem, ha sok jó kis gyűrű van a kezemen.
   Folyosókon mentem át nézelődtem, míg végül eljutottam az erkélyre. Elfogott egy kis lustaság, ezért nem mentem ki a kastélyból, de ettől függetlenül szerettem volna egy kicsit a természet közelében lenni. A táskámban a szokásos túlélő felszerelés: egy kis régcsa, egy kis ital és egy könyv. Rellonba kerültem, de attól függetlenül eléggé szeretek olvasni.
   Kicsitom az erkélyre vezető ajtót és megcsap a friss levegő illata. Nem gondoltam volna, hogy a levegőnek lehet illata, de most, majd nem három nap folyamatos bent lét, elzárkózva a természettől, máris nagyon jó volt kicsi kiülni.
   Körülnéztem kicsit és közelebb léptem a kerti korláthoz. Végig pásztáztam a virágokat, majd leültem az egyik fotelbe, és elővettem a készleteim. Törökülésbe húztam a lábaimat, majd fellapoztam a könyvet. Nem nagyon tudtam rá figyelni, ezért két-három oldal múlva becsuktam. Leraktam az asztalra és falatozni kezdtem, miközben a gyönyörű kertet figyeltem, ami pillanatok alatt megnyugtatott.
   Kicsit a másik oldalra is elnéztem, arra pedig Bogolyfalva utcáit láttam tekergőzni. Csend és nyugalom honolt. Gondoltam oda is költözöm, olyan jó volt kicsit egyedül lenni. Általában legszívesebben pörögtem volna, vagy legalább sportoltam volna. Ilyenkor a reggeli rituálé részét képezi, hogy elmegyek futni, de ma ezt hanyagoltam. Így már majdnem négy napja nem végeztem testmozgást, amitől dühös lettem magamra, hogy ahelyett, hogy mozgok és ne hagyom magam eltunyulni inkább üldögéltem ott, mint hogy fussak. Megnyugtattam magamat, azzal, hogy mivel már majdnem négy éve futok kihagyán nélkül nem ettől a pár naptól fogok ellustulni.
   Hamar elfogyasztottam mind a kettő gofrit és a narancslé is hamar eltűnt a hasamban. Újra magamhoz vettem a könyvet és olvastam. Már nyugodtan tudtam olvasni, nem zavart semmi. Megnyugtatott a táj és a csend.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Navinés Nagyfiú
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2015. április 2. 22:40 | Link

-- A csokigyáros kisiparos, aki mindjárt megbőget T___T --


Matthew tökéletesen békésen álldogál kint a hűs, de egészen kellemes, késő délutáni szellőben, egy-két fuvallat néha befészkeli magát a hajába, és táncra hívja néhány tincsét, majd elereszti őket, és tovasiklik. Micsoda egy céda a szél, csak néhány pillanatig van ott velünk, lágyan vagy épp keményen cirógatva meg az embert, aztán máris tovább áll, hogy valaki másnak hízelegjen.
A keményen nyitódó ajtó, és a kiáltás, ami mögötte felhangzik már nem oly becézgető, mint az előbbi kellemes kis fuvallat. Sok dolog bugyog fel Matthew koponyájának belső felében hirtelen, de legerősebben természetesen a túlélő ösztön van jelen. Vagyis, hogy el kéne menekülnie innét. De mégis hová tudna menni? Le mégsem ugorhat, hiszen akkor elnyeli őt a mélység, és szörnyet hal. Más menekülési útvonalat azonban nem lát sajnos, hiába keres. Szemeit összeszorítja és egész testében megfeszülve várja azt, hogy rárontsanak, és leátkozzák, megkínozzák, kivéreztessék, esetleg ezt a három tevékenységet gyors egymásutánban elvégezzék rajta. De nem. Egy becsapódás a hátába, majd egy tompa puffanás, ahogy Cat földet ér mögötte. Ő maga az ütközés pillanatában mélyen behúzza a nyakát a vállai közé, kezeit védelmezőn a feje köré fonja. Ha mást nem, legalább a koponyáját hagyják békén. Megperdül a tengelye körül, és szembe találja magát a földön cserebogár táncot járó Navinéssel. Igencsak szokatlan látvány. Szemeiben a páni félelem még mindig jól kivehető, de most már költözött melléje némi meglepődöttség is. Egyfelől a furcsa póz miatt, amiben a földön tekereg a lány, másfelől pedig azért, mert egy mukkot nem ért abból, amit magyaráznak neki.
- Jól... vagy? - teszi fel óvatosan a kérdést, angol szavaiba skót akcentus vegyül, ami miatt nem biztos, hogy tökéletesen megértik. Végtelenül finoman kinyújtja a kezét a hátán fekvő Cat felé, hogy szükség esetén felhúzhassa a földről a támadóját.
Utoljára módosította:Matthew Bloomer, 2015. július 27. 21:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Ipari KitKat
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. április 2. 23:25 | Link

Ne sírj, Nagyfiú! <3

Futás közben arra jutottam, hogy túl sok filmet néztem, vagy egyszerűen az agyamra ment valami, nagy valószínűséggel az unalom.
A korlátot támasztó óriási fiú ide-oda mozgatta fejét, minden bizonnyal menekülési utat keresett, de a kis helyiségben nem talált egyet sem. Furcsának gondoltam, hogy nem fordult meg az általam csapott lármát hallva, olyan volt, mintha számított volna erre, vagy legalábbis valami ilyesmire, de éppen én magam is nagyon furcsának tűnhettem, szóval igazán nem róhattam fel ezt az elhanyagolható apróságot. Pillanatokkal később persze a földön kötöttem ki, hol máshol, de a srác megúszta az esést, a kis mázlista. Gyorsan megfordult, szeme ijedtséget és meglepettséget sugárzott. Értetlen arckifejezéssel meredt rám, amíg beszéltem, majd skót akcentussal, angolul szólalt meg. Kérdését követően felém nyújtotta a kezét, amit én készségesen elfogadtam. És igen, újabb bizonyíték arra, hogy léteznek még lovagias férfiak!
Meglepett az, hogy nem magyarul beszélt, elvégre még a nem magyar származású diáktársaimmal is magyarul szoktam beszélgetni. Nem is tudom, talán a megszokás miatt. Legutóbb akkor hallottam angol beszédet, mikor két érme el… elnemtudommitcsinált engem és Mátét.
- Igen, minden rendben van velem. – Válaszoltam az anyanyelvemen, angolul. Mivel az amerikai-angol és a brit-angol némileg különbözik, igyekeztem nem hadarni, ahogy általában szoktam. – Te jól vagy? Annyira nagyon sajnálom, kérlek, ne haragudj, nem volt szándékos! Vagyis direkt rontottam be, meg rohantam, de aztán megláttalak, és már nem tudtam lefékezni, pedig tényleg nem akartam neked rontani. – Magyaráztam sűrű bocsánatkérések közepette. Majd’ nyakamat törtem, mikor a szemébe akartam nézni, sajnos sikertelenül.
- Azta, de magas… Hány centi vagy? Ezt hogy csináltad? Taníts, Mester! Mondjuk, ennyire magasra azért nem szeretnék nőni… De tíz, tizenöt centivel kibékülnék! – Villantottam Mattre egy széles mosolyt. Csöppnyi 153 centimmel simán elbújhattam volna a fiú mögött, akár háromszor is.
 - Jaj, egyébként szia, én Caitlyn vagyok, Navinés. Téged hogy hívnak? Mióta jársz ide? És melyik házba? – Kérdeztem barátságos mosollyal az arcomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasleányka
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 750
Összes hsz: 20960
Írta: 2015. április 3. 10:49 | Link

Clarissa
 ~ Délelőtt 11. óra.


Utálom magam. Nagyon. Ha ez pedig még nem is lenne elég a mai napra, akkor most bejelenthetjük, hogy nem is ismerek magamra. Ellógni egy kviddicsedzést?! Hát álmomban sem hittem volna, hogy egyszer még ilyenre fogok vetemedni és se szó, se beszéd, egyszerűen a pálya helyett totál másfelé indulok el reggel fél kilenc körül. Dasha minden bizonnyal le fogja harapni a fejem emiatt, de jelen pillanatban még abban sem vagyok biztos, hogy kapok-e fejmosást a lógásért. Elvégre az utóbbi edzéseken nem nyújtottam valami fényes teljesítményt és valószínűleg ezt ők is észrevették. Mert azért egy majdnem pont felém száguldó labdát nem valami hű de nehéz elkapni, csak én még ahhoz is béna voltam, hogy az éppen felém tartó hajtó szeméből kikövetkeztessem, hogy merre is szeretne dobni, szóval teljesen másfelé lendültem és ahh. Lehet, hogy jót röhögtek rajtam és élvezték, hogy betaláltak, engem viszont nagyon idegesített a sikertelen védés. Hát nagyjából ezért utálom magam. Az ellógásért meg nem ismerek magamra. Körülbelül ez van. Épp emiatt is voltam mérges és hiába a mérgesség, ha egy prefektusi jelvény csücsül a mellkasodon és ha egy megszeppent elsős meglát és kérdez tőled valamit, akkor segítened kell neki. Mielőtt még komolyan bedühödtem volna, gyorsan elmagyaráztam a kislánynak az Eridonhoz vezető utat és amikor eltűnt az egyik folyosón, rögtön trappoltam is tovább. Szerettem volna minél előbb elbújni az emberek elől és kigondolni a védőbeszédem arra az esetre, ha a barátnőm mégis elkapná a grabancom a lógás miatt. Most viszont legalább lesz esélye másnak is megtapasztalni, hogy milyen az őrzői poszt, már ha ugye őrzős edzést tartanak, mert az se kizárt, hogy csak szimplán passzolgatnak egymásnak meg ilyesmi. Viszont nem is ezzel kellett volna törődnöm, hanem azzal, hogy a nagy ész nélküli trappolásban majdnem eltévedtem a kastélyban és csak akkor eszméltem fel, amikor megláttam egy lányt az asztalnál ülve reggelizni. Reggeli? Hát nevezzük annak. Tettem egy lépést felé, amikor ő elővette a könyvét, én meg szó nélkül a korláthoz léptem és egy mély sóhajtás után rákönyököltem arra. Nem vagyok bunkó, meg tiszteletlen sem, de a prefektuslányka most nem kívánja megkérdezni, hogy zavar-e. És a prefektuslányka most nem akar beszélgetni. A prefektuslányka egyedül szeretne lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 3. 11:09 | Link

Miza
Délelőtt 11 óra


Olvasás közben egy kevésbé vidám levitás prefektus trappol ki az erkélyre, nem valami nyugodtan. Mérgesnek, dühösnek tűnik és nem véletlenül jöt ide. Meg szertne nyugodni vagy csak azt hitte egyedül lesz. Gondoltam, ha várok még egy öt-hat percet a kert vagy Bogolyfalva utcáinak látvány megnyugtatja.
   Ismét belemerültem az olvasásba, és vártam, amíg biztosan meg nem nyugszik. Hadd gondolja át mi a problémája és ne kelljen, rám figyelnie. Miután már nem annyira néz ki úgy, mint aki felfal ha odamész, akkor majd megkérdezheted mi a gond. Addig jobban jársz ha hagyod. Nem hittem volna, hogy valaha is ezt majd én fogom magamnak mondani, így becsuktam a könyvet, az asztalra dobtam, majd feltámászkodtam a székből és elindultam a korlát felé, óvatosan megközelítve a  prefektust.
   Odamentem mellé és én is a korlátra támaszkodtam. Ránéztem és láttam, hogy kicsit megnyugodott, úgyhogy megszólítottam.
   - Szia! - köszönök neki. - Minden rendben? Gondolom, hogy nem éppen egy rellonos idegennek fogod majd elmondani, de azért érdeklődöm - mosolygok rá megnyerően, hátha elmondja a gondját és attól megnyugszik kicsit.
   Oldalra pillantottam és figyeltem a falut és én még az eddiginél is jobban megnyugodtam. Óvatos mosolyra húztam a számat.
  - Nagyon meg tud nyugtatni a kilátás, nem? - próbálom oldani a felszültséget, pont én, aki eddig mindig csak szította. Nem éppen volt ez mindig jó, de legalább a testvéreimet, tudtam kicsit zargatni. Ők a Roxfortba mentek, én viszont a szüleink halála után, elköltöztem ide, Magyarországra az egyik nagynénémhez, így kerültem ide. Megtanultam a nyelvet és amellett még kviddicsezni is tudok, a nagybátyám által.
  Sokszor annyira dühösek lettek rám, hogy ki akartak zárni a házból, de én csak mosolyogtam, ezért nem tették. Nem is értettem, mi ennek az oka, de nem zavart, legalább nem kellett kint éjszakáznom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vasleányka
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 750
Összes hsz: 20960
Írta: 2015. április 3. 11:34 | Link

Clarissa
 ~ Délelőtt 11. óra.


Szia Dasha, nem éreztem jól magam és ezért nem mentem edzésre... Nem, ez nem elég meggyőző, ő nem tudott arról a furcsa betegségnek sem elmondható dologról. Mondjuk senkinek sem említettem, de ez most mindegy. Dasha ne haragudj, de elaludtam. Ez sem jó. A lány is tisztában van vele, hogy a juhászkutyám ébreszt és most mit mondanék, miért nem ébresztett? Hát erre nincs magyarázatom. Dasha, azért nem mentem edzésre, mert ki akarok szállni. Ez hülyeség. Miért akarnék kiszállni a csapatból? Hiszen nagyon jól tudja, hogy ez az egyetlen olyan sport, amit nagy lelkesedéssel űzök - már amikor űzöm. További kifogásokon kezdtem el gondolkozni, amikor mozgást érzékeltem a bal oldalam felől és az eddig csendben olvasó lány felállt és mellém somfordált. Ó nyugi, nem harapok én.
- Persze, minden rendben... nincs semmi gond, szép az élet... - nem kell nagy észkombájnnak lenni ahhoz, hogy fel lehessen ismerni a gúnyos hangnemet, vagyis azt, amit én éppen produkáltam. Továbbra is a korláton támaszkodtam és bámultam ki a fejemből, miközben visszatértem az alig öt perce kezdett egyszemélyes kis foglalkozásomhoz: jó kifogást találni. Dashát viszont nem könnyű átverni és nem is hazudtam neki soha - soha? - amióta ismerjük egymást, ami meg már van három éve. Még emlékszem az első edzésünkre és az első meccsünkre is, totál be voltunk parázva mindketten és a végén nem is tudom... azt hiszem nyertük is. Bár ki emlékszik már az eredményre?
- Igen - Szerintem én most megtapsolom magam. Ennyire azért mégsem lehettem elutasító és ez a szegény lány nem is adott okot arra, hogy én így viselkedjek vele, mégis ezt kapta. Bocsánatkérő arccal fordultam felé és egy biccentés után visszapillantottam a falura, bár ez sem lehetett valami hű de kedves gesztus. Mindenesetre én továbbra sem voltam hajlandó elárulni a bajom, helyette inkább tereltem a témát, biztos ami biztos. Ahogy ő is említette: nem egy idegen rellonosnak fogom elmesélni a dühöm okát.
- Izabella vagyok - biccentettem újra kicsi felé fordulva, majd a korlátra könyökölve próbáltam megkeresni Michelle házát a faluban. Hááát... valahol biztos ott állt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 3. 11:55 | Link

Miza
Délelőtt 11 óra


Hamarosan már vigyorogtam, de nem tudtam milrt, egyszerűen ilyen kedvem volt. Amikor elkezdet, mondani ezt a szép az életet, olyan hitetlenkedő pillantást vettem rá, mint még soha senkire. Persze, hogy szarkasztikusan mondta, de azért na!
  Valamin nagyon gondolkodott nem is a kilátást figyelte, ez lehet az oka, hogy még mindig ennyire ingerlékeny. Láttam az arcán, hogy nagyon koncetrál, hogy kieszelje valamit, csak ördög tudja, hogy mit.
  Elvigyorodtam, amikor úgy éreztem, kicsit előtörnek a kedvesebb részei és mér nem úgy válaszolt, mint aki fel akar falni vagy legszívesebben lehajítana innen. Amikor megpillantottam az arcán az összetéveszthetetlen bocsánatkérő kifejezést már fülig ért a szám. Nem tudom miért, de boldoggá tett. Kicsit furának tűnhet és az is, de nagyon!
  - Én Clarissa vagyok, de szólítsak Clary-nek - próbáltam tovább oldani a feszültséget. Ha már zavarom, akkor inkább terelem el a figyelmét, mint hogy hagyjam magában tépelődni. Már megint ilyeneket gondolok? Megbetegedtem, kedvesség bogyókat vettem be, vagy csak szimplán megőrültem?
  Visszatértem az igazi énemhez, aki már nem embermentőt játszik. Nem akartam, hogy itt örlődjön, de ez nagyon nem rám vallott, de aznap megengedtem magamnak, kivételesen.
  - Egyébként hányadikas vagy? Azt látom, hogy egy levitás prefektus - biccentek a jelvénye felé. - Milyen prefektusnak lenni? Gondolom, azért egy idő után megunhatod az emberek folyamatos kérdezősködését - mosolyodok el halványan. Ha már zavarjuk, akkor legalább mi is tudjunk meg többet a bagolyköves életről.
   Én is a falut kezdem el kémlelni és a távolban mozgó embereket, amint az utcákon sétálnak. Lehet, hogy ezért volt olyan segítőkész hangulatom, mert megnyugodtam. Ha már így alakult használjuk ki, egy évtizedben adódik ilyen egyszer, hogy én kedves vagyok valakihez, úgy igazán.
Utoljára módosította:Clarissa Annabeth Jones, 2015. április 3. 11:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vasleányka
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 750
Összes hsz: 20960
Írta: 2015. április 3. 12:21 | Link

Clarissa
 ~ Délelőtt 11. óra.


Ha bezárkózok egy hétre a szobámba és mikor kijövök, mennyi az esélye annak, hogy a legelső ember akivel találkozni fogok, rellonos lesz? Biztos van bennem valami rellonos mágnes vagy mit tudom én micsoda, de az már félelmetes, hogy én mennyi sárkánnyal vagyok képes összefutni... lassan már jobban fogom ismerni a zöld ház lakóit, mint a levitásokat. Komolyan félelmetes és a legrosszabb benne az, hogy folyton a rellonos fiúkat fogom ki. Vagy ők fognak ki engem, mintha valami kis hal lennék a tengerben. Meglehet, hogy valamiért nagyon tetszem nekik, de arról tudni akarok és meg fogom változtatni... nem érdekel, engem hagyjanak békén, nincs szükségem olyanfajta stresszre, mint amilyet ők okoznak nekem. Lányokkal meg nem is találkozok olyan sokat, talán Michelle-l még úgy, ahogy, de ennyi. Meg ugye most Clarissával. Clary. Oké, maradjunk a becenevénél, azt könnyebb kimondani és még rövidebb is.
- Negyedikes - Megint megfogom tapsolni magam. - Jó prefektusnak lenni, de fárasztó is. Nagyon fárasztó.
Örömtáncot fogok járni holnap, hogyha továbbra is ilyen elutasító leszek. A rellonos próbált velem normálisan beszélni, erre én meg úgy tettem, mintha nem is lett volna itt. Nagyrészt levegőnek néztem igen, azonban nem ilyen voltam igazából. Tehát tényleg csak a stressz hozhatta ezt ki belőlem, na meg az, hogy ellógtam a kviddicsedzést. Ez tényleg nagy bűn, mert eddig még egyszer sem hagytam ki a gyakorlást és emlékszem, még akkor is elmentem, amikor Dasha a gyengélkedőn feküdt. Mindenképpen javítani szerettem volna a teljesítményemen, viszont ma reggel úgy éreztem magam, hogy nem tudnék kimenni a pályára. Csak csalódást okoztam volna magamnak és a lányoknak is.
- Új vagy még itt? Vagy csak nem akartál a nagyteremben reggelizni? - Haladás emberek, ez már sokkal kedvesebb hangnem volt! Komolyan, egyszer még büszke is leszek saját magamra, ha ilyen szépeket tudtam produkálni. Továbbra is a korláton támaszkodtam és most már arra is hajlandó voltam, hogy kicsit a lányka felé fordultam. Talán pár perc múlva majd egy mosolyt is kap már... hát kitudja...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 3. 12:41 | Link

Miza
Délelőtt 11 óra


Még mindig ugyanolyan elutasítóan viselkedett, de én nem adtam fel. Szerettem volna, ha nem zárkózik be ennyire, csak nem tudom miért. Lehet, hogy ez a zaklatásra való hajlamom miatt van vagy éppen a hirtelen rámtört kedvességi hullám miatt. Fura, hogy megérkezem a suliba és elsők között egy levitással találkozom, nem egy házambélivel. Nem tudom az okát, de nem is zavart, majd velük is összefutok egyszer.
   Kezdett kicsit barátságosabbá válni és már ő is kérdezett. Egy kicsit átgondoltam miért is éppen itt reggelizem, de nem nagyon találtam rá okot.
   - Új vagyok, meg nem is volt kedvem a nagy tömeggel ebédelni. Három napja érkeztem, úgyhogy inkább magamnak elkezdtem felfedezni a sulit és így kerültem ide. Meg egy kicsit a természetben szerettem volna lenni - válaszolok a kérdésére. - Te már reggeliztél vagy még csak most mész majd? - érdeklődök. Már egy kicsit felém fordult, úgyhogy már haldunk.
   Elgondolkodtam, vajon miért lehet dühös. Tudtam, hogy nem fogja elmondani, de azért találgatni még szabad. Talán egy fiú miatt. Már negyedikes, azaz tizennyolc év körül lehet. Simán lehet barátja. Vagy családi gondok, de lehet hogy éppen tanulási. Mondjuk azt kétlem, mivel még csak most fog kezdődni a tanév, másrészt pedig levitás. Nekik ilyennel sosincs gondjuk.
   - Jársz valami szakkörre? - kérdezősködöm, és próbálok minnél többet megtudni a lányról. - Hallottam repüléstan szakkörről, szíjátszókörről meg DÖK-ről is.
   Én jelentkeztem is színjátszóba, repüléstanra és még leprikón nyelv szakkörre is. Nem tudom, hogy találtam rá, de elolvastam a kiírást és azonnal megtetszett.
   Biztos voltam benne, hogy az egyikben biztos, hogy részt vesz, ha már prefektus. Nem hagyhat ki ilyen kinálkozó alkalmat, hogy részt vegyen az iskola életében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vasleányka
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 750
Összes hsz: 20960
Írta: 2015. április 3. 19:44 | Link

Clarissa
 ~ Délelőtt 11. óra.


Gondolkoztam ezen az egész kifogás dolgon és egyre inkább azt éreztem, hogy nem fogok tudni hazudni a barátnőmnek. Odaállok majd elé és megmondom neki, hogy azért nem mentem edzésre, mert nem szerettem volna csalódást okozni és akkor ez még igaz is lenne. Egyre inkább kiborít, hogy nem tudom elkapni a labdát és hiába gyakorlok, úgy érzem, mintha nem használna semmit. Sőt, inkább csak fejlődnék vissza... A múltkori edzésen a csípőmről pattant be a karikába a kvaff, hát akkor most? Ezek után még meg is lehetne érteni, hogy kellett egy kis nyugi és magány, hogy normálisan átgondolhassam a dolgokat. Semmiképpen sem szerettem volna kiszállni a csapatból, mert ez volt az egyetlen olyan sport, amit élveztem és szerettem is. Semmiképpen sem hagynám ott.
- Eltévedtél? - Fordultam újra a falu felé és megpróbáltam megtalálni az ijesztő szőke házát. - Már megvolt.
Az étkezési szokásaimat senkivel sem osztottam meg még eddig az életemben és azt hiszem nem is most fogom elkezdeni, így kicsit talán furcsán nézhettem a lányra, amikor feltette a kérdést. De hát kérem szépen, ilyenről szerintem még az sem mesél, aki mindent kitereget magáról. Én pedig még csak meg sem közelítem azt a fajtát, szóval meg ne haragudjon senki, de erről hallgatok.
- Kviddicsezek. Bár az nem tartozik igazán a szakkörök közé - vontam meg a vállam, miközben tovább kerestem Mich házikóját a távolban. - Színjátszós vagyok és úgy egy éve Edictumozok is, na meg amit említettél, a repüléstan szakkörben is megtalálhatsz.
Plusz még a prefektusi, akartam hozzátenni, de ezt végül kihagytam, elvégre a jelvényt a mellkasomon mindenki kiszúrhatja már messziről. Valójában azt hiszem ezzel van a legtöbb munka és ez fáraszt le legjobban. Nem is a kviddicsedzések, hanem a prefektusi lét. Ettől eltekintve imádom csinálni a dolgom és hiába a kialvatlanság, ha a többi kárpótol mindenért. Szeretek másokon segíteni és - kivéve a mai napot - örülök, ha odajönnek hozzám és én el tudom igazítani őket.
- Lassan viszont megyek is...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint