36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 9. 19:31 | Link

Lotte

Jól esik a tea, főleg így, hogy alapból jó hangulatban vagyok. Mondjuk még jobban élvezném, ha most azonnal elindulhatnék hazafelé és két órán belül átölelhetném anyát, de ezzel még várnom kell egy kicsit.
Most az is tökéletesen megfelel, hogy iszogathatom a finom italt és nemsokára az egyik kedvenc helyemre, az erkélyre is kiérek.
Kisebb-nagyobb meglepetésemre valaki már álldogál a korlát mellett, de most nem igazán foglalkozok vele. Lehet, hogy egy másik napon, más hangulatban már odamentem volna hozzá, de nem ma. Most csak a magányra és a csendre vágyom. Azonban váratlanul megszólal a lány és bemutatkozik. Először csak elfintorodom, mert most pont ehhez nem volt kedvem, de aztán jobban megnézem az ismeretlent és valami megfog benne. Egyrészt nagyon csinos, másrészt van benne egy feltűnő határozottság, ami manapság elég ritka a korombeli lányoknál. Na meg az a mosoly... egyenesen felhívás keringőre. Ennek szerintem nincsen srác, aki ellen tudna állni. 
A megfigyeléseim után én is felöltök egy csábos mosolyt, majd egyelőre a korlátról felelek a szőkeségnek.
- Szia Lotte! Hívhatlak így? A Charlotte túl komolyan hangzik. - Az ilyen típusú lányoknál szerintem nem baj, ha egy kicsit közvetlenebbül kezdem az ismerkedést, mint általában. Szerintem ő nem fog ettől megriadni, sőt talán még veszi is a lapot és ő is rákontráz valamivel.
- Én meg Dávid. - Direkt nem teszem hozzá a vezetéknevem, mert mindig jó ha valamit nem tud rólunk a másik. Mivel még nem ismerjük egymást, ezért csak olyan dolgot hallgathatok el, amit ő már elárult magáról.
- Ejjha! Vagy nagyon jó emberismerő vagy, vagy láttál már a klubhelyiségben. És ha a második, akkor ebből kifolyólag szintén rellonos. Meg szerintem amúgy is. - 
Elsőre tényleg rellonosnak tűnik a lány, mert van benne valami... nem is tudom, hogy mondjam. Az ami bennem is van és az összes többi zöldben, viszont a többiekből észrevehetően hiányzik.
- Finomat. - felelek vigyorogva, majd kinyújtom rá a nyelvemet.
- Ha érdekel, akkor gyere ide és kóstold meg! -mondom neki még mindig széles vigyorral az arcomon.
Igazából mégse bánom, hogy megszólított, hátha lesz egy jó estém... vagy talán több is... meglátjuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. május 11. 14:06 | Link

Dávid

- Egész nyugodtan, a Charlotte szerintem is komoly, az anyukám Lottinak hív.
A Biancát nem szereti, szíve szerint nem is használná, de amikor még pocaklakó volt, akkor döntött így a vér szerinti anyukája fogadott tesója, szóval tiszteli Adaren döntését, csak nem használja, és amikor eléri a bűvös felnőttkort akkor se fogja megváltoztatni.
- Hogy szokták becézni a neved? Van egy Dávid nevű ismerősöm, de nem hiszem, hogy te örülnél annak, ha Davciznának. Még kimondani is fura, mintha tüsszentenél.
Sokszor, amikor az emberek tényleg tüsszentenek, azt hiszi, hogy hozzá szólnak, és vannak emberek, akik nem szeretnék megbántani, így olyankor mondanak neki valami teljesen oda nem illő és nem is számító dolgot.
- Nem láttalak még a klubhelyiségben, de könnyen be tudom azonosítani az embereket, mondhatjuk úgy, hogy ez a véremben van.
Szép örökség, de a kinézetén kívül és azon kívül, amikor az anyukája diákéveiről meséltek elmondhatja, hogy tényleg az ő lánya. Mostanában inkább ezeket a hasonlóságokat kutatja és nem azt, hogy ki is lehet az apja, hiszen, ha azt nézi a szülei, akik felnevelték gondoskodtak róla és szerették mindig, így volt neki apukája mindig is, csak anyukából jutott eggyel több, ami néha nem is olyan rossz. Persze nem tett le róla, hogy megtudja ki volt az apja, erről szó sincs, csak egyelőre nem erőlteti a dolgot, jobb is, ha nem megy ezzel mások idegeire, mert veszekedni nem szeretne és azt se, hogy az anyukáját szomorúnak lássa azért, mert nem ért a szóból.
- Rellonos vagyok, határozottan. Amúgy is és ház szerint is.
Önismereten azt tanítják, hogy mindenki kevert. Van egy domináns, és egy elnyomottabb személyiségjegye, de ő akárhányat is kitölthet, mindig valami mást nyom el. A Levitásokra jellemző flegmatikus még nem bukkant fel, de volt, hogy a szangvinikus, máskor meg a melankolikus győzött. Ő maga - és a köznyezetéből sokan mások - is inkább a szangvinikust emeli ki, hiszen a cserfessége, az életvidámsága inkább nekik tudható be. Arra, hogy menjen oda, ha tudni akarja, csak elneveti magát és egy kicsit megrázza a fejét.
- Anyukám morcos lenne, ha valaki más DNS-ét vinném haza.
Az, hogy ő inkább most kakaót inna, olyan snassz lett volna, ez viszont sokfelé elmehet még, elkerülve azt, hogy a beszélgetés zsákutcába fusson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 12. 23:27 | Link

Lotte

- Na akkor ebben máris egyetértünk. - Felelek vigyorogva. Nem tudom, valamiért már az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus nekem a lány, de ezt nem szeretném rögtön az elején elárulni, mert még a végén azt hiszi, hogy valami pszichopata őrült vagyok, aki két perc után odavan valakiért. 
- Jó kérdés! Igazából, ahogy szeretnéd. Otthon sokat hívtak Dave-nek, de ha kitalálsz valamit, nekem az is jó, csak előtte azért avass be. És... igen, ez a Davci nem igazán illik rám. -
Szegény srác, nem is értem miért választotta vagy egyáltalán miért fogadta el ezt az elég furcsa és irritáló becenevet. Én általában szabad kezet adok az embereknek ilyen téren, de azért a nagyon extrém ötleteket inkább mindig elutasítottam. Persze lehet, hogy erre a bizonyos Davcira illik is a neve, de én el nem tudnám képzelni, hogy valaha is így szólítsanak.
- Hogy érted azt, hogy a véredben van? - Rögtön beindult a fantáziám a lány kijelentésére és érdekesebbnél érdekesebb képek jelentek meg előttem a szüleit illetően. Az első gondolatom például az volt, hogy az apja biztos egy titkosügynök vagy valami hasonló. Bár elég kis esélyét látom annak, hogy bármi valóság alapja lenne az elképzelésemnek, de azért vicces volt elgondolni.
Nagyot kortyolog a teámból, majd egy mosollyal reagálok a válaszára. Annyira éreztem, hogy ő is a zöldek közé tartozik. Érződik benne az a tipikus rellonos határozottság. Én se emlékszem, hogy láttam volna már őt a házban, de legalább ha jól alakul ez a találkozás, akkor később könnyebben megtalálhatjuk egymást. Márpedig én örülnék neki, ha jól sikerülne, mert tényleg kezdem megkedvelni Lotte-t. 
- Na most megleptél, de ha nem hát nem. Amúgy honnan tudná anyukád, hogy ittál a teámból? És... hogy találkoznál anyukáddal? Ha jól tudom mostanában nem nagyon lesz szünet, vagy tévedek? - Rengeteg kérdés merült fel bennem, ez az egyetlen mondat hallatán. Nem igazán értem, hogy mire céloz a lány, de remélem, hogy hamarosan elárulja, mert ez tényleg érdekel. Persze lehet, hogy csak én vagyok tájékozatlan és mégis közeledik a hazautazás ideje, - aminek mellesleg nagyon örülnék- de azért az meglepő lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. május 14. 03:27 | Link

Dávid

Örül neki, hogy a fiú nem olyan, mint a többiek. A legtöbben vagánykodnak és arcoskodnak, meg hivataloskodnak, mintha lenne előttük egy fal, ami miatt olyan elérhetetlennek tűnnek és olyan klassznak. Pedig ez közel sincs így, mert aki ilyen, azzal nem hogy a járáson, de még a haverkodáson sem gondolkodik az ember, így tehát egy jó pontot már fel is írhat magának a fiú.
- A Dave tetszik. Dave leszel.
A zsebéből egy picike citromsárga tollat húz elő, aminek a kupakját lecsavarja. Van rajta néhány foglenyomat, mert az elején mindig foggal akarta kinyitni, de ennek max a fájdalom lett az eredménye, hiszen a szerencsetolla bizony csavaros kupakkal rendelkezik. Bal tenyerébe felírja a fiú nevét és becézését, valamint, hogy az Erkélyen futottak össze, és, hogy Rellonos. Ezek alapján este már tud írni róla a naplójába. Muszáj, hiszen az az egyetlen hely, ahol minden, de tényleg minden egyes apró gondolata és véleménye lakik az őszinték közül. Néha ugyebár azért ő is ferdít, de nem annyit, mert igen hamar elfelejti, hogy mit is kamuzott és abból csak a baj lesz.
- Az önismeret tanár a rokonom.
Azt nem mondja meg, hogy mennyire nagyon a rokona. Ha valaki egyszerre látja őket, egymás mellett igen sok hasonlóságot fel lehet fedezni, csak a szeme és a fülei térnek el, meg talán neki kicsit pufókabb az arca, de az orra, a haja, a mozdulatai többsége ügyesen öröklődött. Viszont, ha az ember nem tudja, hogy mit keressen, nem látja meg, talán ezért is nem lett hatalmas botrány eddig belőle.
- Azt hitted simán megtenném? Sokan mondanak pofátlannak, de van egy határ, amit próbálok nem átlépni.
A "próbálok nem átlépni" nála tízből két alkalmat jelent, ami azért nem olyan jó arány, de most egész jó kislánynak mondható. Igyekszik tényleg érettebben viselkedni, na nem azért mert olyan jó dolog az, de ez most jött valamivel, ösztönösen. Még nem tudja, hogy mivel, de ha egyszer rájön, akkor biztos, hogy nagyon elcsodálkozik majd.
- Ez igaz, de a faluban lakik, itt tanított, az apukám pedig még mindig itt tanít és nagyon jól ért a mérgekhez, az anyukám meg az átváltoztatásokhoz, szóval ha nem szeretnél méreggel teli kancsó lenni, amit mar a benne lévő folyadék, akkor inkább nem kockáztatunk.
Emellett azt már tudja, hogy a második számú anyukája mindent tud, ami a kastélyban történik, ami szintén nem jó. Látni kellett volna az arcát, amikor kiderült, hogy Gergővel véget ért a gyerekszerelem, tekintve, hogy ő is valami hasonlóból született nyilván kétszer olyan jól van figyeltetve, mint bárki, aki kicsit is zűrösebb a kastélyban. Szerencsére ő olyanokban nem gondolkozik, de ennél a témánál a felnőttek mindig olyan viccessé válnak.
- Félig én is a faluban lakok, a vasárnapi ebéd kötelező, meg néha vigyázok a tesóimra is, így könnyen kiszúrják a dolgot. Szerintem néha jobban ellenőrizve vagyok és több szem figyel, mint a titkosszolgálatnál. Ez néha elég ciki, de jobb, ha féltenek, azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 14. 20:25 | Link

Lotte

Azt veszem észre magamon, hogy percről-percre egyre jobban kezdek feloldódni. Igaz, hogy ma tényleg semmi kedvem nem volt a társasághoz, de mostanra teljesen elfelejtettem azt az érzést és a helyét egy újabb, sokkal jobb vette át. Talán a kíváncsiság az, kíváncsi vagyok, hogy milyen is Lotte. Persze az első benyomás már megvan, de azért ennél még több kell ahhoz, hogy véleményt is mondjak róla.
- Rendben, az nekem is megfelel. -
Örömmel nyugtázom, hogy Lotte nem talált ki valami borzalmasan nyálas becenevet, hanem megelégszik azzal, amit én ajánlottam föl neki.
A következő pillanatban a lány elővesz egy szétrágott tollat és elkezd firkálni a kezére.
- Ő... te mit csinálsz? Csak azt ne mondd, hogy gond van a memóriáddal és muszáj fölírnod a nevem, különben elfelejted...- Nevetve nézek a lányra, de azért titkon remélem, hogy a válasza negatív lesz és nincs vele semmi gond. Mondjuk még azt is el tudnám fogadni, de azért biztosabb egy olyan kezdet, amelyben mind a két fél egészséges.
- Komolyan? Őt kedvelem, meg a tantárgyát is. - Őszintén mondom, de egy kicsit azért meglepett, hogy Lottenak a tanári karból van rokona. Ez egy csöppet aggaszt is, mert ha véletlenül megbántanám vagy összevesznénk, akkor engem azzal a lendülettel ásnának el a tanárok szemében és az igen előnytelen lenne, főleg hogy még egy jó pár évem van, mire végzek. Szóval igen, kicsit megszeppenek, de valahogy még ez se tud elrettenteni a vágytól, hogy megismerhessem a szőkeséget.
- Szerintem nem lenne pofátlanság, hiszen én ajánlottam föl, de ahogy gondolod.- Mondom kedvesen mosolyogva, majd leugrok a korlátról, hogy közelebb mehessek a lányhoz. Most már nem érzem úgy, hogy ő csak egy külső betolakodó, aki belerondít a csodás magányomba.
- Hogymii??? Az apukád is?- Tátott szájjal bámulok rá, amikor bejelenti, hogy szinte az egész családja a tanári kar tagja vagy volt tagja. Na ez már tényleg félelmetes egy kicsit, de tartanom kell magam és hűnek lenni a házamhoz, tehát még ezek hallatán is ugyanazon az állásponton maradok Lotteval kapcsolatban.
- Bocs-bocsi, csak hirtelen sokkolt az információ. Szóval... ha elhívnálak valahova, akkor elég rendesen meg van rá az esélyem, hogy apud egy fincsi kis mérgező főzettel várna az irodájában?- Kicsit burkoltan kérdeztem rá a dolgokra, de szerintem elég okos lány és úgyis rájön, hogy mit is akarok. Viszont most egy kicsit izgulok, hogy mit fog mondani, mert nem gyakran találkozok mostanság ilyen lányokkal.
- Hát ebben egyetértek veled. Soha nem árt ha a szülők odafigyelnek a gyerekre, mondjuk azért az se jó ha túlzásba viszik... De szerintem meg lehet velük beszélni a dolgot és keresni kell egy olyan megoldást, ami mindenkinek jó.-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. május 14. 23:26 | Link

Dávid

A feltételezésre, hogy valami nem stimmel a memóriájával elmosolyodik és kicsit megrázza a fejét. Ezt még senki sem feltételezte, de akkor lehet, hogy errefelé annyira nem divatos kézre írni. Ez is amolyan bevett szokás.
- Nincs baj vele, csak szavakat párosítok az emberekhez, így jobban megjegyzem az embereket. A memóriám tökéletes, főleg ha nem a tananyagot kell megjegyezni. Azt könnyebben visszaadom, hogy a tanár miben volt aznap vagy, hogy milyen színű volt az előttem ülő felsője.
Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy amikor elolvassa a jegyzeteit, akkor az anyag is megvan már nagyjából. Igaz, hogy gyakorlati ember inkább, de szerencsére az elmélettel is csak ritkán gyűlik meg a baja, hiszen beszélni azt tud.
- Tényleg? Ennek örülök. Sokan furcsállják az önismeret fontosságát, pedig szerintem nagyon hasznos, ha az ember tényleg ki akarja ismerni a többieket, legalábbis nekem nagyon sokat segített akkor, amikor rá akartam venni valamire másokat, vagy csak érdekelt, hogy miként reagálhatnak egy adott esetben.
Arra, hogy nem csak egy, de két rokona is jelenleg a tanári kar tagja elneveti magát. Sokan nem fogják fel, hogy miről is beszél ilyenkor, pedig ez, ha azt vesszük ez egy érdekes pontja az életének, mivel hivatalosan egyik tanár sem áll rokonságba a másikkal és ő mégis összekapcsol kettőt, igaz csak papíron, hiszen a bájitalok ősz mestere csak papíron az apja, biológiailag semmi köze sincs hozzá.
- Megvan rá, jobban, mint a kastélyból bárkinek, de Lasch Geri is túlélte az apámat, szóval lehet, hogy azóta már megenyhült egy kicsit. Mondjuk az anyukám is jó hatással van rá egészen ilyenkor, de én azért megfontolnám a helyedben, hogy mibe iszok bele. Sosem tudhatod.
A vége persze már csak szivatás, nem gondolta komolyan, csak nem mérgezne meg egy diákot az apja, ahhoz azért nagyon el kéne, hogy boruljon az agya, erre pedig még nem látott példát. Az érzelmesebb ember kettejük közül akkor már az anyukája, aki nem tud hideg maradni semmilyen esetben sem.
- Persze, azért az is erős, amikor mindent figyelnek és megszabnak. Burokba kerülsz, ahonnan nincs kiút, ez azért elég necces lehet, főleg akkor, amikor már nincsenek veled, mert hát olyankor jobban üt a dolog.
Most már könnyebben néz fel a fiúra, hiszen itt van tőle nem messze, így jobban végiggondolja a szavait is és csak most esik le neki, hogy mit is szeretett volna azzal a mérges kérdéssel. Egy pillanatra lehunyja a szemét, majd kinyitva a fiú felé fordul megint.
- Érzelmileg kötődöm valakihez egy ideje. Nincs közöttünk semmi és nem is nagyon hiszem, hogy lesz, de mielőtt bárhova is elhívnál, ezt tudnod kell rólam. Ő eléggé fontos nekem és nem biztos, hogy tudnék mást elé helyezni. Részben emiatt is ért véget a korábbi kapcsolatom, mert rájöttem, hogy van bennem ez az érzés.
A másik fele meg a pletykahad, amiből egyre több van mostanság, és ami szintén nem tett jót a Gergővel való kapcsolatának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 17. 21:38 | Link

A Rellonos prefi
Időpont: takarodó után


Unatkozok, kell egy kis nyugalom. Annyi minden összejött a napokban, hogy csodának számít, hogy még egyben van a fejem. Szerintem, másnak már régen felrobbant volna, de én valahogy még bírom, de nem tudom meddig. Megszületett a tesóm, itt van a keresztanyum is, kiderült pár családi titok, ráadásul sok a lecke, meg a tanulnivaló is.
Kezd későre járni, de még bőven benne vagyok az időben. Nem fog elveszni az időérzékem, és még időben visszamegyek a Levita toronyba. Hogy merre visz a lábam, azzal nem igazán foglalkozom, csak megyek előre, ameddig nem ütközök akadályba. Valahova a Déli torony környékére, azon belül is az erkélyre tévedtem. Még soha nem jártam itt, de nagyon is tetszik, ahogyan megpillantom a kilátást. Már sötét van, de a kivilágított falu, valami csodásan mutat így. Leültem az egyik ülőalkalmatosságra, és úgy csodáltam tovább a tájat. Ez arra emlékeztet, mikor még Veszprémben voltam az egyik csapattársamnál. Valami magas épület legfelső emeletén laktak, és onnan is nagyon klassz volt a kilátás, de itt sokkal szebb. Teljesen elmerültem a látványban, és unalmamban elkezdtem számolni az épületekből kiáramló fényforrások számát. Egész sokat sikerült megszámolnom, de még nem jutottam a végére, és egészen el is álmosodtam. Az időt sem tudom, hogy mennyi, de biztosan túlléptem már a kijárási időt. A visszaosonás meg nem az erősségem, így muszáj lesz itt maradnom. Talán ha sikerül olyan helyre befészkelni magamat, ahol feltűnés nélkül ellehetek reggelig, akkor minden rendben lesz. Csak kezd hideg is lenni, meg fázok egy kicsit. Kellett nekem kijönnöm. Nagy rumlit nem csinálhatok, mert az feltűnő lenne, szóval a legjobb az lesz, ha fogok két széket, összetolom, és annak hátulja mögé elbújok. A biztonság kedvéért, egy asztalt is odahúzok, hogy rejtsen, majd leülök a földre, nekidöntöm a hátam az ideiglenes rejtekhelyemnek, és nézem tovább a tájat, ameddig el nem alszok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. május 17. 22:14 | Link

Domusz - a bukta

A napokban túl sok dolog miatt kellett idegeskednie a feketeségnek. Daniel láza, Maximilian meg a betegsége ellenére iszik, Kristófot meg felhúzzák... Egy kis pihenésre vágyott a lány. Szeretett volna meglépni egy-két napra csak úgy magában, cél nélkül. Nem megoldás az elutazás, főleg mivel a tusával még nagyon sok a teendő, de robbanni fog, ez biztos. Ha nem most, akkor kicsit később. És az senkinek sem jó.
Tudta viszont, hogy most nem mehet el. Annál fontosabb szerepe van, hogy megtehesse az egyik pillanatról a másikra való felszívódást. Azonban egy éjszakai kis séta még nem eltűnés, mostanában meg amúgy is keveset császkált takarodó után jóval kint.
A lányok épp, hogy feltűntek a szobában, mikor ő kilépett a fürdőből. Zöld szemei szinte világítottak a sötétben, a fekete szemfestéke meg csak kiemelte még inkább. Haját laza kontyba fogta, a zöld törölközőt pedig lassan csinos ruhára cserélte. Harisnyával és blézerrel biztosította, hogy ne fázzon meg még akkor se, ha kimegy a kastélyból. Hűvös az idő, főleg az éjszakák, és ki tudja, mit hoz az este.
Magassarkújának koppanásai visszhangzottak az üres folyosókon. Pálcája a kezében volt, nem volt hova raknia. Egyedül volt, Ecset és Leo sem tartottak vele, inkább választották a meleg fekhelyüket.
Telt az idő, ami alatt a lány bejárt pár folyosót. Lassan sétálgatott, szépen ürítve ki elméjét. Maga sem tudta hogyan, de az erkélyen kötött ki. Csodás rálátás a falura, nyugalom. Mi kell még?
-Bombarda! -intette pálcájával az ajtótól nem messze összetolt bútorokra. A legnagyobb meglepetésére amint a bútorok darabokra estek, egy kisfiú alakját pillantotta meg.
-Mi a...? Hé, minden oké? -kellemetlen lett volna, ha a rongáláson kívül még bántalmaz is egy kiskölyköt, szóval odament hozzá, és leguggolt elé. Pálcájával az arcába világított, figyelte, hogy nincs-e valami vágás az arcán a robbanás maradványaként.

Ruha
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. május 17. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 17. 22:44 | Link

A robbantgató Amira

Elbóbiskoltam, de a fény miatt nem tudtam teljesen elaludni, így aztán mindig fel-felébredtem. A tájat nézve próbáltam mindig visszaaludni, de nem sikerült. Amire azonban nem számítottam, az a társaság. Már lehetett hallani, hogy kopog valami a kövön, ezért összehúztam magamat a rejtekem mögött, és próbáltam nem túl hangosan venni a levegőt, hogy ne bukjak le. Ez azonban nem jött be, mert egy idősebb lány hangját hallom, amint kimond egy bűbájt. Ajjaj, most vajon mi fog felrobbanni!? Hamar megkaptam rá a választ, mert a bunkernak mondható kis tákolmányom, volt-nincs játékot játszok. Elég sok törmelék keletkezett, egy pár végig is karcolta az arcomat, meg a kezeimet, mikor védtem magam... mindhiába. A portól kicsit köhécseltem, de mikor magam elé néztem, egy pálca fénye égette a retináimat. Egy gyengéd, nem túl tolakodó mozdulattal, picit arrébb toltam a pálcát, remélve, hogy a jóval idősebb lány, nem fogja leharapni érte a fejemet.
– Bocsi, csak kiégeti a szememet a fény. –kértem tőle elnézést, hogy ezzel is nyomatékosítsam az előző tettemet, és hogy tényleg elhiggye, nem bántásból toltam el a pálcát. Viszont nem ismerem a lányt, szóval vigyáznom kell vele, mert lehet, hogy egy prefektussal állok –illetve én ülök, ő meg guggol– szemben, és biztosan meg fog büntetni. Ha nem ezért, akkor meg azért, meg tilosan járok. De ameddig nem tudom, hogy valóban az-e, így egyelőre megpróbálok kedves lenni vele, és egy ártalmatlan kérdést teszek fel neki. – Te sem tudsz aludni? –még a válaszát várom, leveszem a szemüvegem, és megtörlöm a lencséit, majd a vércsíkot is letörlöm az arcomról. Ezután ha hagyja, felkelek, és nekidőlök a korlátnak. Így jobban megnézve, szép kis törmelékeket varázsolt ide. – Ezeket meg lehet javítani a Reparoval? –kérdezem tőle, mert ha igen, akkor megpróbálom. Nem vagyok én jártas annyira, hogy tudjam meg lehet-e javítani, de egy próbát megér, vagy nem?
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. május 17. 22:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. május 18. 10:58 | Link

Sebesült bukta

Különös ez a csend. Pedig azt hitte, kapásból az első öt percben kihágóval fog szembetalálkozni. A büntetésosztogatásban már van tapasztalata, és naná, hogy szereti is. Ezért egy picikét csalódott volt, de azért kedvét nem szegte. Levegőre vágyva tévedt ki az erkélyre, az ajtó becsukódását egyből egy Mirás mozdulat, az ártalmatlan bútorok robbantása követte.
A darabokra törött asztal-, és székdarabok mögül egy köhécselő gyerek bukkant elő, a rellonosból pedig előbújt a begyakorolt anyai ösztön, legalábbis ezt jobb állítani mint az igazságot, hogy gáz lenne bajba kerülnie olyan dologgal, ami semmissé fog válni a darabok helyreállítása után.
A kezét eltolta, persze meg is értette. De muszáj volt jobban odatartania, hogy láthassa a karcolásait. Szemöldökét ráncolva elhúzta száját, de lassan kisimult, mikor egy váratlan kérdést kapott.
-Öh, nem szeretek aludni -ingatta meg a fejét. Ezzel választ kapott arra a kérdésre, hogy vajon a fiú mit keresett ott. -Ha nem tudsz aludni, kijössz inkább ide, hogy megfagyj? -kérdezett vissza. Ajka szegletében mosoly bujkált, smaragdzöld szemei a bujkálót fürkészték.
-Próbáld meg -mosolyogva megvonta a vállát. Kíváncsi lett, mit tud, így szabad terepet adott neki. Felállt, átlépkedett a törött bútorokon, és egy, még ép székre leült, onnan nézte.
-Ó egyébként nevet, házat és évfolyamot. Takarodó után a szobádban kéne aludni -utóbbi mondatánál elfordította a fejét, a falut kezdte figyelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 18. 16:51 | Link

Amira – aki nem is olyan félelmetes

A lány nem vette fel, hogy eltoltam a pálcáját. Már arra is felkészültem, hogy kicsit magasabb hangnemben fog reagálni, de kellemesen csalódtam benne. Ezután felteszem neki a kérdést, amire olyan választ kapok, ami meglep. – Az meg hogyan lehet, hogy nem szeretsz aludni? Álmatlanok az éjszakáid? –kérdezek ismételten. Általában az olyan személyek nem szeretnek aludni, akiknek nincs álmuk, vagy mindig rémálmuk van. A lány is kérdez, amire elmosolyodom. – Nem fogok hazudni. Kicsit unalmasnak találtam már a hálókörletet, ezért kijöttem nézelődni, de elszaladt az idő. –vontam meg aprón a vállamat. Nem szoktam füllenteni, és nem most fogom elkezdeni. Ráadásul nem is szerencsés, ha a hazugság miatt ismerik meg a nevemet.
– Oké, de nem vagyok valami tehetséges. –figyelmeztettem előre a lányt, akinek a nevét még mindig nem tudom, de majd csak eljutunk addig, hogy megkérdezzem. Mivel megengedte, hogy próbálkozzak, így nem is habozok tovább. Előveszem a pálcámat, és a törmelékekre irányítóm. Szét kellene szednem, hogy melyik rész melyikhez tartozik, mert eddig csak tárgyanként tudtam összerakni a dolgokat. Nem baj, itt az ideje gyakorolnom, ha már az órán nem adódik rá lehetőségem. –Reparo! –mondtam ki halkan, de határozottan a bűbáj nevét, és a megfelelő pálcamozdulatot alkalmaztam. Lassan ugyan, de sikerült összeraknom a dolgokat, és a törmelékkupac helyén két szék, és egy asztal keletkezett. Boldogan néztem rá a lányra, de elhúztam a számat, mikor kérte a nevem, házam meg az évfolyamom. – Ohh... szóval prefi vagy? –kérdeztem rá, bár szinte feleslegesen, mert úgy sem kéri más ezeket az infókat. Legalábbis ilyen hivatalosnak mondható formában nem. – Nagy Bátor Dominic, Levita és első. Most viszel a Házvezetőmhöz, vagy valami büntetést kapok? –egyáltalán nem gúnyosan kérdeztem, hanem inkább kíváncsiság csengett a hangomban. Még soha nem kaptak el tilosban... illetve Botond, de akkor sem történt semmi sem. Nem is emlékszem már arra, hogy mi történt aznap. Ja de, leesett a szemüvegem. – Tudod, nem kaptak még el, csak ezért nem tudom, hogy ilyenkor mi is történik. –mondtam el őszintén, majd fogtam egy széket, és odahúztam elé. Leültem rá, és úgy vártam a szavait. Ha büntetést kapok, akkor meg már mindegy, hogy mikor megyek vissza a szobámba.
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. május 18. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. május 19. 18:50 | Link

Ugye, hogy ugye? ^^

Mirának tényleg mosolyt csalt a fiúcska az arcára. Egyszerűen olyan kérdést tudott neki feltenni, amit még más sosem, és a válasz erre egyszerű.
-Néha a valóság jobb, mint az álom. Én szeretem ezt -vonta meg a vállát. Most este nem máson akarta levezetni a feszültséget, és úgy látszott, nem is kell, ugyanis nem lesz aki még rátesz a tűzre. Persze a kihágó az kihágó, viszont úgy tűnt, ő nem tudja, kivel van dolga.
-Legközelebb nézelődj inkább napközben -jegyezte meg válaszképpen, amolyan tanácsként. Végiggondolta, milyen lenne ha befogná a kis srácot Max mellé kitakarítani az egész csárdát... Mira biztos, hogy így vagy úgy de jól fog szórakozni ha eljön a pillanat.
Megrázta a fejét, a lányt nem igazán érdekelte, hogy mennyire ügyes vagy sem. Nem neki kell megcsinálni, meg megfigyeli, mit alkot a gyerek. Általában nem mutat nagy érdeklődést semelyik ember varázstudása irányába, csak a sajátja érdekli.
Végül a kis sebesült megoldotta, és ahhoz képest, hogy állítása szerint nem tehetséges, viszonylag hamar helyrerakta bunkerje darabjait. A feketeség látta rajta, hogy örül neki, szóval ugyan nem, de egy mosollyal biztosította róla, hogy bizony még ő is ügyesnek tartja. Csalódást kellett viszont okoznia a név-ház-évfolyam kérdéssel.
-Örülök Domi. Ugye hívhatlak így? Amira vagyok. Amira Loveguard -szokásosnál kedvesebb volt még a tekintete is, ahogy zöldjeit a kisfiúra szegezte. Halkan felnevetve megingatta fejét, és összehúzta magán a blézert. -Dehogy viszlek, így? -világító pálcájával az arca felé mutatott, és kérte, hogy üljön le.
-Valetudo -első sorban az arcán, majd a kezén keletkezett karcolásokat gyógyította be alig tíz másodperc alatt. -Na, mindjárt jobb, igaz? -még meg is simogatta a kezét. Most mondja valaki, hogy a rellonos olyan gonosz ember.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. május 20. 01:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 19. 19:34 | Link

Ühhüm^^

Mosolya, az én arcomra is mosolyt csal. Most szörnyen kellene éreznem magam, amiért elkaptak szabályszegésért, de valahogy mégsem vagyok elkenődve.
– Ez igaz, de azért aludni is kell valamikor. –jegyeztem meg mosolyogva. Én szeretem mind a két világot, mert álmaimban olyan helyeken lehetek, ahova a valóságban soha nem juthatok el. Vagy lehet eljutok, de az még biztosan messze van.
– De úgy hogy lássam az éjjeli falut? –talán erre is van valami tanácsa, vagy most már tényleg meg fog büntetni. Így is számítok rá, mert azért csak megszegtem a szabályokat, és bár jól elbeszélgetünk itt, azért mégis csak egy prefektus. Viszonylag gyorsan összerakom a bútordarabokat, amire egy elismerő mosolyt kapok tőle. Magam sem hittem, hogy sikerül majd úgy megjavítanom őket, hogy az összes törmelék egy kupacban van. Mégis képes vagyok erre is, és ezzel a sikerrel, már volt értelme kijönni ide.
– Persze, nyugodtan. Örülök Amira. Szép neved van. –mosolyogva néztem rá, majd ismét a falura, mely gyönyörű fényben pompázott. Már voltam ott párszor, és egészen klassz hely, így este meg csak szebb. Jó, hogy innen tökéletesen lehet látni a tájat. Amira nevetni kezd a kérdésemre, amit elsőre nem értettem, de a fel nem tett kérdésemre, hamarosan meg is kaptam a választ. Meggyógyított, egy a számomra még ismeretlen varázslattal, és feltett egy kérdést is, amikor végzett. – Köszönöm, így sokkal jobb. –válaszoltam a kérdésére, és meglepődve tapasztaltam, hogy már egy darab karc sincs a kezemen, és így feltételezhetem azt, hogy az arcomon sincs. Mikor megsimogatta a kezemet, már húztam volna el, de elfogott az érzés, hogy hiányzik anyu. Picit megrázom a fejemet, hogy kiverjem belőle ezt a gondolatot, mert ilyenkor mindig könnyezni kezdek, és az most nem lenne célszerű.
– Nos, most mi fog következni? –teszek fel egy ártalmatlan kérdést, és várom a válaszát. Már meggyógyított, nincs semmi akadálya, hogy Rédey bácsi elé vigyen, ha úgy akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. május 20. 01:13 | Link

Öcsike

Ha Mira nem alszik, akkor az látszik a szemén és a viselkedésén is. Mostanság az alvásideje normális, a szokásos. Télen jobban szeret aludni, de mivel az éjszaka a kedvenc napszaka, leginkább későn fekszik le és korán kel. Mármint ahhoz képest, hogy mikor kerül ágyba.
-Hm...hát amikor én annyi idős voltam mint te, nem innen néztem, hanem lementem -mosolyogva gondol vissza azokra az időkre, amikor még csak próbálgatta szárnyait. Az első kocsmázására is emlékszik. Nagyon kinézték onnan, és leült Annához. Akkor még borzalmasnak tartotta az alkoholt, és szerencsétlenkedett is egy sort. Akkoriban tényleg durván ügyetlenkedett, nem egyszer kötött ki a padlón vagy a földön.
Most meg már prefektus nem is kis ideje, és örömmel kihasználja a rangját. Ezzel jár, hogy bármikor úgy sétafikálhat a kastélyban, hogy nincs veszélyben, és még büntetést is osztogathat. Szegény fiú is kifogta, bár rajta még látszott amit mondott, hogy nem volt szerencséje büntihez.
-Köszi, tudom -bólintott rá. Még szép, hogy szép neve van. Mélyen beszívta a hűvöskés, de már tavaszi levegőt. Imád itt lenni, minden olyan tiszta, nem mint otthon. Hiába a közeli erdő, ott más minden.
Csak a simogatással jelezte, hogy természetes, nem kell megköszönni. Ő okozta, tehát neki kell helyrehozni. Ez pedig egy elég egyszerű, mégis nagyszerű varázslat volt, garancia arra, hogy ami történt, eltusolható.
-Most vissza kellene kísérnem téged a körletedhez -jelentette ki lassan a fiú felé fordítva a fejét. Belülről az ajkába harapott, gondolkozott, hogy mit csináljon. Nem volt kedve megmozdulni, Domi meg egészen kellemes társaságnak bizonyult. -De az még ráér, igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 10:58 | Link

Tesó <3

– Kicsapatni még nem szeretném magamat, inkább maradok itt, és innen figyelem a falut. Legalábbis esténként, mert hétvégén sokszor lemegyek, meg akkor is, amikor kifogyok valamiből. –azért, annyira még nem vagyok szabályszegő, hogy éjszaka leszökjek a faluba. Lehet, hogy Amira sem úgy értette, de ameddig nem magyarázza meg pontosan, hogy miként is értsem a szavait, addig így fogom értelmezni. Majd, ha Keresztanyuék beköltöznek, akkor este is ki fogok menni a faluba, főleg hétvégén, és mindig velük.
– A nevedből ítélve, angol lehetsz. Aranyvérű vagy? –kérdeztem rá kedvesen mosolyogva. Foglalkoztat a kérdés, hogy ő vajon elítéli-e az olyan varázslókat, mint én. Mert, ha igen, akkor könnyedén a célpontjává válhatok, és én azt nem igazán szeretném. Jó nekem a csendes kis nyugalom, nem kell nekem az, hogy mindennap rettegjek, mert kergetnek.
– Elvileg te vagy a prefektus, neked kell tudnod, hogy ilyenkor mit kell tenni. A büntetést úgy sem úszom meg, akkor meg miért ne beszélgethetnénk? Úgy sem tudunk aludni. –vontam meg aprón a vállamat. Kedves tőle, hogy még nem cibál vissza a Levitához, hanem maradhatok vele. Visszaaludni, valószínűleg már nem fogok tudni, így csak forgolódnék az ágyban, azzal meg felkelteném a többieket. Akkor már inkább beszélgetek Amirával, és nem kapok érte morgolódó szavakat. Maximum akkor, ha valami olyan témára tapintok, mire nem kellett volna, de azt úgy is meg fogom tudni időben.
– Hogyan és miért lettél prefektus? –kérdezem meg váratlanul. Igazán foglalkoztat a kérdés, hogy valaki miért is szeret prefektus lenni. Jó, mászkálhat éjszaka, meg büntetéseket osztogathat, de nem hiszem, hogy mindenki ez miatt lett prefi. Én, ha az lennék, nem tudom, hogy mennyire hallgatnának rám. Az elsősök, meg a másodikosok még talán, de a felsőbb évfolyamosokban nem vagyok olyan biztos. Végül is, én csak tenném a dolgomat, kiadnám a büntetéseket, és ha nem végzik el, akkor szólok a HV-jának. Onnan meg már nem az én dolgom, hogy behajtja-e az illetőn, vagy sem. Még Amira válaszára várok, ismét kinézek a falura, hisz annak fényei, olyan csodásak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. május 21. 19:19 | Link

Öcsike

-Jól teszed. Ha nem muszáj, ne kerülj bajba -igazából Mira csak örül, ha még egy párszor nyakon csípi a fiút, hisz a bünti az bünti, teljesen mindegy, ki kapja. A szerencsésebbek mondjuk tudnak úgy csatangolni akár a faluban is, hogy bárki is észrevenné őket. Ilyen volt a lány is. Talán egyszer, vagy maximum kétszer kapták el amíg nem volt jelvénye, és most már nem növeli a lógósok számát, inkább járőrözik mások pechjére. A bátrabbaknak már a faluban sincs nyugtuk mióta amolyan lakófélévé vált, hisz ha ott sétál, vagy csak kinéz a ház ablakán, egyszerűen kinézi magának a szabályszegőket.
-Igen és igen. Bár szerintem az aranyvér vagy nem aranyvér nem fontos. Csak a családom szerint -pillantása a mondat közepétől eléggé sötétre változott. Ugyanis a szülei...nem utálják a mugli származásúakat, viszont egyik gyerekük mellé sem engedik az olyan párt. És ez eléggé megnehezíti Mira kapcsolatát Kristóffal, mert már tényleg szeretné otthon bemutatni, de a legutóbbi nagy balhé után nem meri. Meg azóta hazajárni sem szeret annyira. -Te mi vagy? -pillantott rá immár újra mosolyogva.
-Hát azt biztos is, hogy nem úszod meg. És igazad van, szóval még egy kicsit maradhatunk -bólintott rá a maradásra. -Nem fázol? -na nem mintha tudott volna vele sok mindent kezdeni, de azért megkérdezte ahogy jobban szemügyre vette. Napközben lehet, hogy meleg van, az éjszaka viszont elég hűvös tud lenni.
-Ez egy nagyon jó kérdés... -muszáj volt kicsit elgondolkoznia a válaszon. Nem tudná megfogalmazni, hogy pontosan mi késztette arra, hogy prefektus legyen. A falut pásztázta, ezután sem nézett vissza. -Kellemest a hasznossal. Terveim közt szerepelt ezzel, hogy úgymond megváltoztasson. Elég más voltam régebben, nem jó értelemben. Engem nem zavart, de másokat igen. Meg hát éjszakai bagolyként mi lehetne jobb az engedélyezett sétáknál? -hófehér fogait kivillantva mosolyodott el. Talán van még oka, de most csak ennyi jutott eszébe.
-Szeretsz itt lenni? Nem hiányzik az otthon? -oldalra döntötte a fejét, így nézett a társaságára újra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 22. 10:30 | Link

Tesó <3

– Ebben a tanévben nem is nagyon szeretnék. Majd talán akkor, ha idősebb leszek, de még akkor is inkább maradok jó kisfiú. –vigyorogva néztem a lány szemeibe, majd kicsit fel is kacagtam. Még fiatal vagyok, jó kisfiú maradok, ha idősebb leszek akkor is jó leszek, csak már nem kicsi. Rákérdeztem, hogy aranyvérű-e, de a válasza közepénél, mikor megváltozott a tekintete, kicsit megijedtem. Azért az megnyugtató, hogy neki nem fontos a vér, de nem értem, hogy miért sötétült el a tekintete. Talán nem szereti a családját, és most egy érzékeny pontra tapintottam, ami ezt váltotta ki belőle!? Mielőtt bocsánatot kérhettem volna, rákérdezett az én származásomra. Hát, most jön a hideg zuhany.
– Én apai ágról magyar, anyai ágról meg lengyel vagyok, és mugliszületésű. A mamánál aludt ki a mágia, nálam pedig újraéledt. –vontam meg a vállamat, és igazából már nem is olyan vészes ezt kimondani. Így meg főleg nem, hogy tudom, hogy melyik felmenőmtől nincs mágia. Arról meg nem én tehetek, hogy pont nálam éledt újra, és így lettem mugliszületésű varázsló.
– Pedig reménykedtem benne. –vigyorogtam halványan, de ezzel nem azt akartam elérni, hogy ne adjon büntit, csak egész furcsának tartom ezt az egész szitut. Elkaptak, mégis nem olyan gonosz velem a prefektus, és még beszélgetünk is. Botond után, ő a második jó fej prefi... mivel többel nem is találkoztam még, és nem is szeretnék. – Kicsit, de nem vészes. –válaszoltam feltett kérdésére, miközben felhúztam a lábaimat, és a székre tettem, hogy térdeimet át tudjam karolni, ezzel is melegítve magamat egy kicsit.
Kérdésemre, melyben megkérdeztem, hogy miért és hogyan lett prefektus, nem kaptam azonnal választ. Talán már nem is emlékszik rá pontosan, vagy éppen azért gondolkodik ennyit, mert nem szeretne nekem hazudni. Jól esik a társasága, ezért is megérte már kijönni. A válaszán, viszont elmosolyodtam. – Cseles. Ezért tényleg megéri prefinek lenni. Bármikor sétálgathatsz, és még nem is kerülsz érte bajba. –oldalra döntött fejjel néztem rá, majd a falura. Kérdésére kicsit felsóhajtottam, váratlanul ért, mert nem emlékszem, hogy kérdezte-e ezt már valaki. Talán Rora az első napomon.
– Szeretek itt lenni. Eleinte szokatlan volt, meg minden, de tök jó hely. De, hiányzik a családom, a csapatom, meg a barátaim. A legjobban, viszont a soha nem látott húgom hiányzik. Anya még terhes volt, mikor eljöttem ide, és nem rég szült. Majd csak tanév végén láthatom a kistesóm... –kicsit elszomorodtam a mondat végén, de próbáltam elrejteni az arcomat a lány elől, kisebb-nagyobb sikerrel. Mire vége lesz az évnek, húgi már nagy lesz, és így nem láthatom piciként, csak képeken. Az meg nem ugyanaz, de mindegy is. Ez van, ezt kell elfogadnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. május 23. 20:38 | Link

Öcsikém

Felnevetett azon a vigyoron, amivel a fiú felvázolta a jövőre való terveit. Persze, Amira is így gondolta. Ő majd jókislány marad mindig. Ahhoz képest a fél iskola szívből gyűlöli, a másik fele meg vagy szereti, vagy nem is ismeri rendesen.
-Maradj is -csak ennyit fűzött hozzá, majd mosolyogva a falura pillantott.
Kicsit felkavarta amit kérdezett tőle. Vagyis inkább a válasza, hiszen már az aranyvérűségből eszébe jutott az, amit az anyjáék lehisztiztek mikor karácsonykor megtudták Kristóf származását.
Sok diák van az iskolában, aki félvér és nem csak a varázsképességeket illetően. Nem mondott rá semmit, csak bólintott, hogy érti, és elraktározta az informciókat. Nagyon kevés emberrel tesz így, általában teljesen hidegen hagyja mások származása, sőt, még a nevük is, arra meg nem tartja őket méltónak, hogy el is raktározza a fejében a haszontalan infókat.
-Persze, mindenki reménykedik benne -megvonta a vállát, mindenféle mosoly vagy érzelemkinyilvánítás nélkül. Még nem tudta pontosan, hogy mi legyen Đominic büntetése, de nem akart neki olyan gonoszat adni, mint amit már egy-kettőnek adott.
Félmosollyal bólogatott. Szereti meglátni a dolgok egyszerre hasznos és jó oldalát, a prefiség pedig pont ilyen. És nagyon élvezi, nem cserélné el semmiért.
-Komolyan? Hát ez eléggé kellemetlen -megértően pislogott felé, a száját elhúzta. Ő nem tudja, milyen lehet nem ott lenni a testvére felnövésénél. Csak két kisebb testvére van, de ők sem vér szerintiek, Maximilian pedig még idősebb mint ő, belőle eléggé elege volt már születésükkor is.
-Erre mondjuk ha szeretnéd, segítek kitalálni valami jó megoldást -kacsintott a fiúra. -Na de most gyere, ideje mennünk -fejével az ajtó felé bökött, mosolyogva felkelt a székből, és Domi vállára téve a kezét indult meg a Levita felé.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. május 23. 20:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 9. 01:38 | Link

Nem is tudja, hogy keveredett ide- mostanában sokszor fáradt, az időtől, a gyakorlástól, néha pedig csak viszi a lába, amíg a gondolataiba merül, aztán olyan helyeken riad fel, amiket nem is ismer. A déli szárny erkélye azért nem ismeretlen számára, de nem sűrűn jár erre, valahogy nincsenek erre órái sem, mostanában pedig már nem kószál a kastélyban céltalanul. Mégis, jó most itt- kicsit kiszellőztetni a fejét, a korlátnak dőlve csak nézelődni, hagyva, hogy a gondolatai tekeredjenek, ahogy jólesik, meg sem próbál utánuk kapni. Sok dolog jár az eszében- kudarcok, apró sikerek, ötletek, kérdések, de most egyikkel sem akar foglalkozni. Most az egyik tollas álarc van rajta, gyűjteménye legújabb darabja. Ahogy könyököl, kezét maga elé nyújtva nézi egy kicsit a vékony, szinte vézna ujjakat, aztán körbepillant- egyelőre egyedül van, így megengedheti magának, hogy egy apró illúzióval játsszon. Megváltoztatja a kezét, a bőrrel kezdve- a baglyokon ugyan nem látni, de már látott közelről sólymot, annak a lábát utánozva növeszti pikkelyeit, kicsit az arányokon is változtatva. Utána jönnek a karmok- eltart, amíg végigpróbálgatja, milyen hosszúak legyenek, hogy jól mutassanak. Ezután megmozgatja az ujjait, de az illúzió nem foszlik szét, amitől felderül- egyre jobban mennek az ilyenek, bár egyelőre ennél nagyobb dolgokat még nem tud mozgásba hozni. Jobban mondva, nem próbálta, mert egy ideje azon munkálkodott, hogy ezek a kisebb képek megbízhatóan, gyorsan, realisztikusan változzanak. Most, hogy már látható eredményeket is produkált, örömét lelte az ilyenekben, és lehet, hogy nemsokára eljut odáig, hogy letegye a maszkjait és mindössze illúziókat hordjon helyettük. Nem nagy lépés, de legalább fizikailag megszabadulna tőlük és lehetőség lenne, hogy tovább dolgozzon az állóképességén, mert volt még mit fejlődnie.
Belefeledkezett a játékba, de mintha lépteket hallott volna- felkapta a fejét, s a karmos madárláb képe szertefoszlott.
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Dea Flóra
INAKTÍV


virágszirom
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
Írta: 2013. június 10. 12:04 | Link

Seren E. Weaver bácsi


- Mendegél a mandarin!... lá... Mendegél a mandarin!... lá... Mendegél a mandarin!
Ahogy halkan énekelgettem a hangbemelegítő dalocskát, felfele igyekeztem a lépcsőn. Igazság szerint, még mindig furcsa volt a Széles házba menni úgy, hogy közben ott volt az új baba, még mindig egy kicsit feleslegesnek érzem magam ott. Egyébként nem nagyon szoktam a kastélyban énekelgetni, ugyanis szégyenlem az állítólag fantasztikus hangomat, de ma szinte mindenki a faluban volt, alig lehetett látni egy árva lelket. Az agyamat most se nagyon tudtam kikapcsolni, ahogy a kastélyt jártam; mindenféle gondolat cikázott a fejemben, jó is, rossz is.
Végül meguntam a csatangolást. Még mindig hangbemelegítő dalocskákat dúdolgatva megálltam egy ajtó előtt, ami legjobb tudomásom szerint az Erkélyre vezetett. Ahogy benyitottam, konstatáltam, hogy tényleg az Erkélyre érkeztem, és hogy senki sincs itt. Zavartalanul folytattam hát az éneklést, ahogy leültem az egyik székecskébe. Idő közben átalakítottam a mandarin dallamát, és teljesen mást kaptam, sokkal változatosabbat; hol vidám volt, hol szomorú, hol ijesztő.
- Mendegél a, mendegél a man-darin!... Mendegél a, mendegél a man-darin!...
Közben néztem a szálló madarakat, a falut. Kiszúrtam a házunkat, majd további üzleteket kerestem meg a tekintetemmel, többek közt a cukrászdát, ahol Vera dolgozik, és a mostanában nyílt rengeteg helyet.
Hozzászólásai ebben a témában

Pazonyi Medárda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 185
Írta: 2013. június 15. 11:23 | Link

Sophie

Megyek, megyek felkeveredtem az erkélyre. Na ha már ide sikerült jutnom, beülök.
Kiszúrnék egy olyan széket amelynek közelében nagyjából senki sem ül. Megvan! De ez se jó. Ott ül elég közel egy navines. Végigmérem a termet és akkor inkább a navines melletti széket választom. Nagy a zsongás az én fejem is zsong, de mellette legalább csend van. Óvatosan leülök, mert meggondoltam és inkább itt maradtam az erkélyen. Várok. Öt percet, negyed órát. A lány nem szólal meg. Kénytelen leszek én kezdeményezni a beszélgetést, mert rám jött a társalgási vágy.
-Szia! Hogy hívnak?-kérdezem.
Gondolkodom. Lehet nem is válaszol. A navinesek köztudottan félénkek. Kérdezek tőle még egyet.
-Mi újság?-bizalmaskodom.
Ebbe is nagy reményeket táplálok, hogy válaszol. Majd meglátjuk.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nevess és a világ veled nevet.

Horkolj és egyedül alszol.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 16. 10:03 | Link

Ágoston
ruha

Ezt nem hiszem el! Mikor lett apám ilyen.......ilyen elviselhetetlen? Csak egy saját baglyot kértem tőle, mert így is mindig - szerencsére nem sokszor - Lautól kérem kölcsön a baglyát, mert nekem nincs. Csak ezt az egyet kértem tőle, és erre mit válaszolt, na mit? "Vegyél magadnak." Ha tényleg azt akarja, hogy ismét olyan viszonyban legyünk mint rég, akkor elég rossz úton halad.
Egy cseppnyi haraggal, amit apám keltett bennem, indulok el a szobámból. Egy olyan helyet keresek, ahol ki tudom szellőztetni a fejem,és némileg le tudok nyugodni. Erre szerintem a legalkalmasabb hely az erkély, így az felé vettem az irányt.
Szerencsémre senki nincs itt, így nyugodtan össze tudom szedni gondolataimat. Nekitámaszkodok a korlátnak, onnan nézek le Bagolyfalvára. most kifejezetten sok ember vám kinn az utcákon, ilyenkor szeretem figyelni őket, ahogy épp dolgukra sietnek, vagy épp gyerekeikkel mennek a játszótérre, vagy máshová.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. június 16. 10:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. június 16. 11:36 | Link

Keiko



Mostanság sokat vagyok a faluban, de természetesen a kastély is nagy kedvenc. Először nem hittem el, hogy tényleg olyan hatalmas lesz, annyi felfedezni való hellyel, mint amilyennek mindenki mesélte, de most már belátom, hogy tényleg így van. Nagyon is alábecsültem ezek szerint az iskolát, de én már csak ilyen vagyok. A felderítést tehát hamar elkezdtem. Miután végre elkerültem abból a tömegszállóból egy normális, rendes szobába (én kaptam a legjobb szobatársakat ám!) valahogy több időm lett. Az első hetekben ráálltam a tanulásra, megszoktam a legalapvetőbb újdonságokat, nekiláttam behozni elmaradásaimat. Lelkes és szorgalmas gyerek vagyok, jó kobakkal, nem lepődtem meg ezen. Anya tanácsára csináltam azt, hogy nagyon rákapcsoltam az elején, és igaza lett. Most jöhet a pihenés.
Először csak a legalapvetőbb termeket, folyosókat találtam meg. Az útvonalat a Navine körlet felé, a Nagyterembe, a főbb kijáratokhoz, tantermekhez, ilyenek. Utána elkalandoztam, megtudtam, hogy hol a konyha, hol lehet kikapcsolódni. Régi vágyam volt a kastélyt körülvevő vidék, így a falu panorámájának megcsodálása is, amihez egyik sárga háztársam elmondta, hogy kiváló hely az erkély. Erkély? Na de milyen... Nem nagyon ismertem azt a helyet, de gondoltam, hogy valamelyik emeleten lesz. Aztán körbekérdeztem és útnak is indultam a taláromban. Igen, sokszor hordom az iskolai talárt, mert szerintem nagyon jól áll rajtam... Haza akarom vinni és akarok csinálni egy fényképet magamról az okostelefonomon, mert itt sajnos nem lehet. Más suliba is kellene egyenruha.
Sikeresen megtaláltam az erkélyt, rajtam kívül csak egy lány ácsorgott ott, a kilátást csodálva. Ő valamivel furább ruhát viselt, arcvonása is idegen volt számomra, egyből lejött, hogy valószínűleg Ázsiából származhatott. Hogy kínai, vagy japán, esetleg koreai, azt nem tudtam eldönteni, bár utóbbit kizártam. Szuper! Mindig is szerettem volna egy ázsiai barátot! Szerintem tök barátságosak... A múltkor láttam egy filmet a tévében a kínai-magyar általános iskoláról Pesten, tök érdekes volt, ahogy a mindennapokról meséltek. Ez az alkalom jó lesz arra, hogy megtudjam, tényleg rendesek-e, vagy csak a film akarta beetetni a közönséget. Odarobogtam a lány mellé és én is bambulni kezdtem a táj felé.
- Szia, bocsesz, nem zavarlak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 16. 13:31 | Link

Ágoston

Még nem voltam itt olyan sokszor, de szeretek itt lenni, és lenézni az emberekre, mert ilyenkor, ha csak illúzió is, de pár percre nagynak érezhettem magam.
Észreveszek egy kislányt, aki az apjával halad épp a játszótér felé, látszólag nagyon boldogok együtt. Ezt látva elgondolkozom azon, hogy hol romlott el a kapcsolatom az apámmal. Talán nemcsak csak az ő hibája, hanem az enyém is. Talán kicsit megértőbbnek kellett volna lennem akkor, amikor elment, mert neki a munka mindig is fontos volt, és mikor próbálkozott visszaállítani a kapcsolatot, nem kellett volna olyan elutasítónak lennem.
Gondolataim kavalkádjából egy srác hangja húzott ki.
- Szia, nem zavarsz - feleltem, egy mosoly kíséretében, majd végignéztem a fiún. A talárjában van, de nem értem miért, ma nincs tanítás.
Egy pár percig csendben nézzük a tájat, de a kíváncsiság elhatalmasodik rajtam, s elkezdek kérdezős ködni. Én nagyon kíváncsi vagyok, ezt anyámtól örököltem, de ez néha a káromra válik.
- Miért van rajtad a talár? - kérdem, s közben odafordulok hozzá, és kíváncsian nézek rá.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. június 16. 13:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. június 16. 16:01 | Link

Keiko

Szerencsére nem hajtott el. Eddig szimpatikus a lány.
- Akkor okés. - vigyorodtam el, majd újra visszameredtem a vidék bámulásába. Szép... Itt a nyár, az ég egy kicsikét felhős, de jó időnk van. Kizöldült már réges rég minden, most már a gyümölcsök hiányoznak. De lassan azok is érni kezdenek.
- Ja, hogy... Háát. Talán azért, mert hirtelen azt tudtam magamra kapni a leghamarabb. Nem akartam túl sok ideig ruhát válogatni, utálom. És szerintem jól áll nekem, nemde? - nevettem, pózolva egyet a lánynak - És a házam címere is rajta van, szóval azt nem kell megválaszolnom. Navine, látod?
Jobb magyarázatot nem tudtam adni. Igazából én sem tudom. Ez egy olyan dolog, hogy szeretem a talárokat és kész. Eddig nem sokszor volt alkalmam hordani, maximum a farsangon valami maskarát, ami köbö ilyen.
- De mindegy is, nem? Am, kínai vagy japán származású vagy? Mesélsz az ottani életről, meg ilyenekről?
Reméltem, hogy nem bántom meg ezzel túlságosan és nem veszi tolakodásnak. Én is elég kíváncsi tudok lenni.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2013. június 17. 22:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Hunter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 17. 01:56 | Link

Czettner L. Zoé


Délután van, a tanóráknak már vége, én pedig elhatároztam, hogy a végére járok egy információnak, amit az egyik diáktársamtól hallottam. Bevallom, kissé szkeptikus vagyok, bár olyan sok okom nincs rá, hisz a varázsvilág alapjainak ismeretében még mindig elég nagy sötét foltjaim vannak, de pár hét és menni fog ez mint a karikacsapás. Mindenesetre a rejtély, ami jelen pillanatban izgat, az a kastély déli szárnyában lévő erkélyhez köthető. A madarak azt csiripelték, innen nem lehet leesni, vagy le ugrani. Elég abszurd feltételezés, hisz már miért ne lehetne? Ha valaki egyszer fönt van, akkor le is tud menni nem? Bár... végül is elképzelhető, hogy valami mágikus falat vontak oda, hogy ezt megakadályozzák. Azt elismerem, hogy a falakon még én se röpködök keresztül, bár láttam már itt egy-két lényt, aki arra is képes.
A folyosókat járva viszonylag könnyen kilyukadok a keresett helyen, hisz annyira azért nem rejtély ez az iskola, már ha az adott termek képesek a helyükön maradni és a folyosók se vezetnek mindennap máshova. A hely alaprajza nagyjából már megvan a fejemben, így még ha valahol eddig nem is jártam, akkor is beazonosíthatom a szükséges irányt pár egyszerű információ alapján. Nem nagy kunszt, bár vannak olyan életképtelen emberpéldányok, akiknek nehezükre esik a tájékozódás.
Kilépve az ajtón, egy meglehetősen kellemes légkörű helyre bukkanok, amit rögtön meg is jegyzek magamnak, hisz hasznos lehet még az ilyen kis zugok ismerete, bár ez annyira nincs eldugva, és valószínűleg többé kevésbé népszerű is a diákok körében, bár most pont szerencsém van és nincs itt senki. Kicsit kellemetlenebb lenne a kísérletem szemtanúk előtt. Egyébként mielőtt megkérdezitek, igen teljesen komplettnek tartom magam attól még, hogy erkélyekről akarok leugrálni néha napján. Ez csak egy kísérlet, a tudomány nevében pedig bármit.
Némi izgatottsággal lépek a fekete korláthoz, óvatosan megfogva azt, de egyelőre még semmi. Nem csapott belém a villám, nem kezdtem elevenen elégni és a szándékaim se lettek befolyásolva. Kíváncsian kinyújtom a kezem, de nem ütközök akadályba. Még egyszer körbe lesek, hogy biztos nincs-e itt senki, aztán nagy levegőt véve nekirugaszkodok, hogy átlendüljek a korláton... Majd hirtelen az erkély padlóján találom magam. Zavartan húzom össze a szemöldökömet, miközben azt a helyet bámulom, ahol az imént még álltam. A történések sebessége ezúttal meghaladta kissé a felfogó készségemet, bár ennek valószínűleg az az oka, hogy nem külső szemlélő, hanem maga az alany voltam. Úgy mindig nehezebb.
Utoljára módosította:Jeremy Hunter, 2013. június 17. 17:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 17. 11:45 | Link

Ágoston

- És tényleg, milyen jól áll neked - nevetem el magam. - Velem ellentétben, mert az én méretemben már nem volt, így kicsit nagy rám, és elég hülyén néz ki - vigyorgok a srácra.
Első látásra kedvesnek tűnik, és egy kicsit vicces is, jó vele beszélgetni.
- Igen, látom. Én meg amúgy levitás vagyok - bólintok egyet, majd újra a távolba meredek.
A mai nap kifejezetten szép a táj, az eget is csak egy-két felhő rondítja el. A rét is, ahol sokat időztem a tavasszal, már nem virít a virágoktól, a színes kavalkádot a zöld vette át.
- Öhm... Japán származású vagyok..... Vagyis csak félig, de egész eddigi életemet ott éltem le - felelem,majd egy kis szünetet tartok, míg összeszedem a gondolataimat. - Hát... Végül is nincs olyan sok érdekesség Japánban - mondom én aki mindig is ott élt, így természetes hogy számomra nincs ott olyan sok érdekesség. - Az egyetlen ami fontosabb talán, az az hogy nagyon sok ünnep van, ami szerintem már kicsit túlzás és némelyik felesleges is. Az egyetlen ünnep, jobban mondva fesztivál, ami engem érdekel, az a cseresznyefák virágzásnak ünnepe. Sokat veszít az aki nem látja legalább egyszer - na jó, talán ez egy kicsit túlzás volt, de most már mindegy.
- Amúgy a nevem Keiko. Téged hogy hívnak? - kérdem, majd nyújtom felé a kezem.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. június 17. 11:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. június 17. 18:29 | Link

Jeremy


Hosszú idő után végre újra kedvem támadt rajzolni. Elő is kaptam a füzetemet és a grafitomat, de hiába ültem a lap fölött, a lelki szemeimet semmi nem ragadta meg. Szórakozottan firkálgattam a lap sarkára, de ennek az lett az eredménye, hogy az egész karom grafitos lesz, amit aztán az arcomra kentem. Végül a szoba kezdett összemenni, egyre kisebb és kisebb lett...vagy csak én lettem egyre nagyobb, a lényeg, hogy szabadulni akartam. Gyorsan összekaptam magamat, megfésülködtem, felkaptam egy szoknyát és már indultam is. Jó ideig ténferegtem, mert még mindig szándékomban állt valami értelmes is rajzolni, amikor eszembe jutott, hogy felfelé kell mennem. Akár hányszor erre jöttem, mindig történt valami, legyen az jó vagy rossz. Szerettem volna egyedül lenni, gondolkodni. Így akarva-akaratlanul is elindultam az erkély felé. Ám amikor megérkeztem furcsa látvány tárult a szemem elé. Egy szőke üstökkel megáldott fiúcska mászott át a korláton. Normál esetben ez természetesen megijesztene, de tudom, hogy innen  nem lehet leugrani, még akkor sem, ha az ember nagyon akar. Így nekidőlök az erkélyajtónak és a kezemben a füzettel figyelem a jelenetet. Mikor ismét a talpán áll, aprót köhintek és odaszólok neki.
-  Jó kis trükk, igaz?
Világéletemben odavoltam az ilyen apróságokért, ami fölött a legtöbben elsiklanak. Milyen okos volt, aki még erre is gondolt, innen bizony senki nem tud leesni, jó lenne, ha a varázstalan emberek között is alkalmazni lehetne.
-  Remélem, csak tesztelted és nem akartál leugrani, vagy ilyesmi...
Eddig bele sem gondoltam abba, mi van, ha tényleg leszeretett volna ugrani és nem csak tesztelni akarta a dolgot. Összevonom a szemöldökömet, majd lassan az egyik fotelhez sétálok és helyet foglalva benne, ismét kinyitom a füzetemet, de a tekintetemet az idegenen pihentetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Hunter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 17. 20:46 | Link

Zoé

Miután túl tettem magam az első sokkon, hogy egyszer csak a padlón találtam magam, szép komótosan elkezdek feltápászkodni. Érdekes lett volna valóban látni, hogy mi történt, mert így sajnos kicsit hézagosak az új ismereteim, de már ez is szolgáltat valami alapot. Szóval varázslattal még ezt is meg lehet csinálni. Azt hiszem a mugli világban az ilyesminek valaki vagy nagyon örülne, vagy utálná azt, akinek az eszébe ötlött egy ilyen bűbáj megalkotása. Mondanám, hogy legszívesebben szét átkoznák, de hát varázstalanokról beszélünk... Persze utóbbi tábort a szuicid hajlamúak alkotnák, szóval ha már pálcát kapnának a kezükbe, nem másokat, hanem magukat ítélnék halálra.
De visszatérve a kísérletemre, igen érdekesnek ítélem a tapasztalataimat. Bár konkrétabb következtetésekhez lehet még egyszer meg kéne próbálnom, vagy még jobb volna, ha mást vennék rá a művelet elvégzésére. Meglehetősen tanulságos volna, bár sajnálatos módon utóbbit kicsit se volna egyszerű elérni. Ha a következő erre járó élőlénynek egy csöppnyi esze is van, akkor a minimum, hogy kérne érte valamit cserébe, vagy inkább meg se tenné. Pedig igazán nem nagy fáradtság... De a mai világban nem tisztelik eléggé a kutatás, a megismerés nemes célját.
Mikor végre a saját lábaimon állok és épp azt kezdem el latolgatni, hogy mennyire éri meg a fáradtságot lezsűrizni a ruhám tisztaságát, egy apró köhintést hallok magam mögül, majd egy női hang üti meg a fülemet.
-  Jó kis trükk, igaz?
A váratlan társaság hatására úgy döntök, hogy akár szükséges akár nem, elvégzem a pótcselekvést, és elkezdem a nadrágom porolgatni. Még véletlenül se szándékszom kimutatni a meglepetésemet, az első reakciómat, az arckifejezésemet nem láthatta, hisz háttal állok neki, így legfeljebb a másodpercnyi mozdulatlanságból következtethet ki bármit is. Bár itt igazából nem is a meglepődöttség a lényeg, csak nem akarom olyan tévképzetekbe ringatni, miszerint ő különösebben számít, vagy engem érdekel a véleménye rólam. Mind két esetben volna egy esély rá, hogy felesleges szóváltásokba kéne belemennem.
- Szeretnéd te is kipróbálni?
Reagálok kérdéssel a kérdésére, egy félperces komótos szünetet követően. Közben már felegyenesedtem és egy másodperc erejéig végig mérem a lányt, majd felveszem vele a szemkontaktus, és egy apró, csibészes félmosolyt villantok neki, bár annak az esélye, hogy ettől ő is utánam csinálja, rendkívül kicsi.
- Igazából a gyermekkoromban bekövetkezett szörnyű traumák hatására olyan lelki törést szenvedtem, hogy mára már életcélommá vált a Bagolykő első emeletén lévő erkélyről való levetődéssel véget vetni kínzó lelki gyötrelmeimnek. Hisz mi volna a mulatság abban, ha például a bagolyházból ugrok ki? A végén még tényleg sikerülne meghalnom a becsapódás hatására. De egyébként most hogy mondod... Nincs nálad véletlenül egy kés?
Beszéd közben már nem nézek rá, hanem kifejezéstelen arccal a odasétálok a fotelekhez és én is helyet foglalok az egyikben. Ha már így adódott, itt maradok kicsit eleget tenni a társas elvárásoknak. Addig is elmélkedhetek a varázslat miben létén és ki tudja... Talán még a lányt is ráveszem egy demonstrációra, bár ehhez nem fűzök túl nagy reményeket.
Utoljára módosította:Jeremy Hunter, 2013. június 17. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. június 17. 20:55 | Link

Keiko

- Óh, majd belenősz, ebben a korban indulunk meg, ahogy a szülők is mondanák... Néhány év és sutty! - nevettem - Levita. Kékekkel sosem volt még gondom - meredtem a lányra ravasz, már-már gyanakvó tekintettel. De csak hülyéskedésből. Tudtam ugyanis, hogy a Rellonosoktól kell tartani, a többi házban rendesek az emberek.
- Ünneep?! Én szeretek ünnepelni, egyáltalán nem sajnálnám. És legalább tanítási szünetet is adnak hozzá? Legalább az egy vidám nép. Ú, a cseresznyefák! Hát ja, arról már én is hallottam, meg azért a hírekben itt is mondják. Rákerestem a googleban még régen, nagyon szép. Egyszer vigyél el Japánba, akkor majd megnézem. Legalább lesz ismerős a terepen és nem a vadidegenbe megyek, egyedül - vontam meg a vállam.
Nem tudom, hogy miért gondolja azt, hogy néhány ünnep idegesítő tud lenni egy idő után. Az ünneplésben nincs semmi rossz. Biztosan úgy, hogy ő is onnan való, másként tekint a dolgokra, nekem klassz lenne. Örülnék, ha olyan gazdag és nagy múltú nemzet részese lennék, mint a japánoké. Csak azokat a szemeket nem csípem... De ezt inkább nem mondom meg neki.
- És Fukusima? Nincs ott most sugárzás? - húzom el a szám. Én csak annyit tudok, amennyit a hírekből hallottam.
- Am, Ágoston vagyok! Üdv, Keiko! - ismételtem meg mosolygósan a nevét, mert igen tetszett. Megkönnyebbülve fogtam vele kezet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint